Pesti Divatlap, 1846. január-június (1-26. szám)
1846-01-29 / 5. szám
FELSZÓLÍTÁS HAZÁNK HÖLGYEIHEZ. Mult évi Pesti Divatlap egyik számában igénytelen szózatot emelek hazám lelkes hölgyeihez, mellyben a szegény gyermekek nevelésére hívtam föl nemes szíveket, s egyszersmind tervet ígértem, mikép lehetne kevés adózással minél több szegény gyermeket nevelni, tanítatni. Ki azt várja, hogy tervem tán hét országra szóló státusterv leend, előre mondhatom, csalódik. Tervem olly egyszerű, mint a czél, mellyre alkalmaztatik. Ezelőtt néhány évvel, mint nyilvános tanító működvén népiskolákban, alkalmam volt a népiskolák hiányait kitanulni ; alkalmam volt a szegény földmivelő néposztály helyzetét megismerni. Még akkor támadt lelkemben a vágy, idővel a népiskolák hiányait hason buzgalom barátim közremunkálása által pótolni, s keserűen tapasztalául mennyi akadályokkal kell a szegény gyermeknek küzdeni, mig csak a mindennapi életre megkívántató tanokat, írást, s számvetést megtanulhatja. Az elsőre nézve : t. i. mikép kelljen a népiskolák hiányait pótolni — reményiem tisztelt barátom ismét megnyitja lapját czikkemnek — később adandóm elő nézetimet; a másodikra nézve: t. i. mikép lehet a gátakat, nehézségeket elhárítani, egyszerű tervem következő. Mielőtt azonban tervem előadásához fognék, szabadjon felsóhajtanom s kimondanom , hogy a magyar átok, s egyenetlenség a tiszta, önzéstelen női keblekbe is átfúrta szövényes gyökeit. Ritka város, hol a nők, még a főbb ranguak is, annyival inkább a polgári osztálybeliekkel egyesülve, egyenlő gondolkozásunk, hason érzelműek volnának. A nő a tiszta ember