Pesti Divatlap, 1846. január-június (1-26. szám)

1846-01-29 / 5. szám

FELSZÓLÍTÁS HAZÁNK HÖLGYEIHEZ. Mult évi Pesti Divatlap egyik számában igénytelen szózatot emelek hazám lelkes hölgyeihez, mellyben a szegény gyerme­kek nevelésére hívtam föl nemes szíveket, s egyszersmind tervet ígértem, mikép le­hetne kevés adózással minél több szegény gyermeket nevelni, tanítatni. Ki azt várja, hogy tervem tán hét országra szóló stá­­tusterv leend, előre mondhatom, csalódik. Tervem olly egyszerű, mint a czél, mellyre alkalmaztatik. Ezelőtt néhány évvel, mint nyilvános tanító működvén népiskolákban, alkalmam volt a népiskolák hiányait kita­nulni ; alkalmam volt a szegény földmi­­velő néposztály helyzetét megismerni. Még akkor támadt lelkemben a vágy, idővel a népiskolák hiányait hason buzgalom bará­tim közremunkálása által pótolni, s ke­serűen tapasztalául mennyi akadályokkal kell a szegény gyermeknek küzdeni, mig csak a mindennapi életre megkívántató ta­nokat, írást, s számvetést megtanulhatja. Az elsőre nézve : t. i. mikép kelljen a nép­iskolák hiányait pótolni — reményiem tisztelt barátom ismét megnyitja lapját czikkemnek — később adandóm elő né­­zetimet; a másodikra nézve: t. i. mikép lehet a gátakat, nehézségeket elhárítani, egyszerű tervem következő. Mielőtt azonban tervem előadásához fognék, szabadjon felsóhajtanom s kimon­danom , hogy a magyar átok, s egye­netlenség a tiszta, önzéstelen női keb­lekbe is átfúrta szövényes gyökeit. Ritka város, hol a nők, még a főbb ranguak is, annyival inkább a polgári osztálybeliekkel egyesülve, egyenlő gondolkozásunk, hason érzelműek volnának. A nő a tiszta ember

Next