Pesti Divatlap, 1846. július-december (27-52. szám)
1846-08-01 / 31. szám
III. ENDRE KIRÁLY HALÁLA. Honörténeti vázlat (Vége.) E jelenetnek szemtanúja volt a cselszövő olasz; szemei folyvást a késen függőttek, s végre megszólalt: — Uram ! add át nekem e hosszú kést, hogy asztali étkeidet ezzel vághassam fel, mert a te asztalkéseid olly kurták, olly kényelmetlenek.... — Veszem észre, hogy ez ajándék téged érdekel..... — jegyzé meg a király s átadá a kést hűtlen szolgájának. Ezen olasz Endrének tökéletes bizalmát bírta. Ő kóstolta meg elébb a királyi asztalra nyújtandó étkeket, ő vagdalta fel a király elébe teendő húsnemüeket. E cselszövő az ebéd elközeledtéig a hosszú kés fele részét titkon készített ragacsos nedvbe mártá, hogy annak idejében a méreg könnyen ráragadjon. Az ebéd állott. Vége felé haladaték föl, s mielőtt a mellékasztalnál olasz a hal felvagdalásához fogna, méregbe mártá a hosszú kés fele részét, s úgy szeldelte vele a halat, hogy a le-lehaladó kés magával vitte a mérget egész a tál fenekéig; s miután igy óvatosan végiglen feldarabol , megtörta a kés mérgezett részét, s hosszanta valamennyi halszeletet két részre szeldele, úgy, hogy az innenső szeletek a méregtelen, a túlsók pedig a mérgezett késrésszel voltak vágva. Az óvakodó király előtt, szokás szerint, neki kellett a legelső darabot megennie, s az innenső méregtelen szeletek közül egy párt meg is evett, a többit pedig Endre elébe nyújtá. Ki nem tudja, hogy az emberek ételféléknél örömesebb nyúlnak ahhoz, ami még meg nincs kezdve, mint amit már más megkezdett ? Endre is a haldarabok megkezdetlen sorához látott , s jóízűen nyeldesé a halálhozó mérgezett falatokat. Egyszerre pokolbeli rágást kezd belsejében érezni, s az olaszhoz fordulva mondja: 91