Pesti Divatlap, 1848. január-június (1-28. szám)
1848-04-08 / 17. szám
hölgy a haza azon érdekeiért, mellyeket nem ismer ? mikép fog a férfira nézve buzditólag hatni, ha elzáratik tőle minden tér , hol minden szépért, jó és nemesért dobogó keble ismereteket szerezhetne? ha köréhez nem tartozónak mondatik a közügy iránti részvét ? E lapok szerkesztője megfelelt e kérdésekre, s nekem e részben egyéb teendőm nincs, mint újólag hozott istent mondani, s a körülményekhez képest kitűzött feladatomra azonnal átmenni. Napjainkban, hol egy huszonnégy órai idő annyit hozott, amennyit legnagyobb erőmegfeszítéssel talán egy század sem volt volna képes hozni, a korkérdések megoldása nem kis munkába fog kerülni, egy kis 24 órai idő annyi elemet szolgáltatott a történettannak a mennyit éveken át fognak csak feldolgozhatni régiségbúvárok. Nincs többé osztálykülönbség, nincsenek különféle érdekek, polgárok lettünk mindnyájan a közjóért, a hazáért lelkesülni tudók. Az annyiféle kérdések közül, mellyek korszerű megoldásra várnak, egyik a jogegyenlőség elve, első, és fő kérdés minden alkotmányos országban. E nélkül alkotmányos élet nem is képzelhető, ez egy sarkkérdés, melly ha elmellőztetnék, alapjaiban rendülne meg a haza épülete. Közönséges számítás szerint 15 millióra létetik e hazának lakossága, s ebből alig hétszázezer a nemes, az az, a kiváltságos. Ez aránylag csekély rész századokon keresztül egyedül volt minden politikai jogok élvezetében, ez hozott a többi kiváltságtalan résznek törvényeket, ez hajtotta végre, ez választott maga köréből tisztviselőket egész az utolsó esküdtig. A többi millió semminek tekintetett, minden jogokból kizáratott, sőt nekik kellett fizetni azon birát, kit a részeg kortes választott, neki kellett azon utat csinálni, mellyen a megyei tisztviselő , a nemesség érdekében tartott gyűlésbe ment, nekik kellett a táblabiró kocsija elé lovakat fogni, nekik napi dijakat fizetni, midőn a nemesség bűnei megtorlása végett a törvényszék ült. A haza védelmére ő adta oda fiát, egyszersmind ő volt az, ki a hadi adót egyedül fizette, noha neki semmije sem volt, mit védelmezni lehetett volna. Hála a szerencsés körülményeknek, mik ez égbekiáltó egyenetlenség megszüntetését siettették, mi alkotmányos nemzet leszünk, a szó szoros értelmében, mihelyest minden ember jogilag egyenlő lesz, mihelyest a vállait eddig igazságtalanul nyomott iga levétetik nyakáról, s az igazság, és méltányosság tisztuló vizében újjászületik azon néptömeg, melly eddig csak teherhordásra használtatott. E szó jogegyenlőség számtalan elferditésekre szolgáltatott alkalmat azon rész szájában, melly rész institutioinkat híven akará megőrizni; kígyót békát kiáltott azon részre, melly reformatori hivatását felfogva, először terjeszté ki figyelmét a nép millióira, savas törvényeink helyébe, mellyek a nemesnek más bírót, mást a papnak mást ismét a népnek rendelnek —, egy újabbnak alkotását sürgetett, melly öszhangzásba hozzon minden érdeket, melly önérzetre ébressze az eddig gúnnyal elnevezett értelmetlen tömeget, s igy a nemzet ereje erkölcsileg növeltessék.