Reggeli Délvilág, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-01 / 26. szám
--------------------------------------------------------------------------------- A Lilát nem kell esztergálni Juhász Lajos Ferenc, aki részt vett a minapi, a Reggeli Délvilág által Makón szervezett nagy sikerű közönségtalálkozón - szóval, Juhász Lajos Ferenc egyik legfőbb sajátsága, hogy nem azonos azzal a részben névrokonával, aki írni szokott időnként a lapba. Fait azért domborítjuk ki, mert kimondottan megkért erre minket. A másik legfőbb sajátsága: esztergályos, mégpedig oly elsőrendű esztergályos, hogy - bár a Lilát nem kel esztergálni, nem állhattuk meg, ki ne kérdezzük, miként él, mit csinál. - Mester uram, hol tanult? - kérdeztük, a legelején kezdve, s nem a közepén, vagy a végén. - Budapesten, a Mávag Mozdony- és Gépgyárban voltam ipari tanuló ötvenegytől ötvenháromig, ott tettem szakmunkásvizsgát. Onnét aztán bevonultam, ezt követve hazajöttem Makóba. Az akkori gépállomásnál kezdtem dolgozni, ebből lett a gépjavító, abból pedig a Fég. Dolgoztam továbbá a Kossuth Tsz-ben, a makói Vas-Fém Ktsz-ben, s még másutt is, legutóbbi munkahelyem azonban mégis újfent a Fég volt, onnan mentem nyugdíjba. Túl vagyok egy infarktuson, le is százalékoltak szívritmuszavarral. Igács Ferenccel együtt hosszú ideig mi voltunk az egyedüli, papírral rendelkező esztergályosok Makón. Egyébként Iposz-tag, kisiparos vagyok. Letette a mestervizsgát is, még hetvenhatban. Mik voltak a legnehezebb, vagy legkülönlegesebb munkák, melyeket elvégzett? - A legkülönlegesebb? Kisszövetkezet készíttetett el velem egy termálkút-teljesítménynövelőt. Ennek lényege: apró hungarocell-szemcséket juttat a mélybe, a hungarocell kiszorítja a vizet, amely így feljön a felszínre. Erre a termálkutak vízhozamának teljesítménycsökkenése miatt lenne szükség. Hogy aztán fölhasználták-e, ez már nem az én asztalom. - Mindenesetre szellemes megoldás! Pár példát, egyéb munkái köréből mondana még? - legnagyobb munkám az úgynevezett Weimar markolótengely volt, még az egykori NDK-nak szállítottuk, de variátorhoz, (mezőgazdasági gépeknél alkalmazott fordulatszabályozó) is előállítottam szíjtárcsákat, egyéb alkatrészeket Jelenleg a makói malomiparnak végzek javítási munkákat. Hogy mi mindennel keresnek meg? Légelzáró fordulatcsökkentő, ezt kellett például javítani, fölújítani legutóbb majdnem az ujjam is ott maradt. Egyébként pedig legnagyobbrészt magánembereknek dolgozom ma már. Fékdobszabályozó javítása, féktárcsa, perselyek, csapok... Van, akinek csak egy anya kell.. Mármint anyacsavar. Mivel bíznak még meg? Darálóba tengelyt rakni, golyóscsapágyba zégermattot „beszúrni”... -Ha én ezt tudnám, mit jelent.. - Akinek ilyenre van szüksége, az tudja. Megemlíthető még munkáim közül például a szivattyúfölújítás... Utóbbira főleg nyáron van nagy szükség, amikor öntözni kell. Jön a tulaj, elromlott a szivattyúja, ha Istent ismerek, javítsam meg, mondja... Én ugyan napi négy óránál többet nem dolgozhatnék, de emberségből megcsinálom, akármennyi időbe kerül is. És nemcsak ezt: ha bárkinek valamilyen komplikált, eddig senki által le nem gyártott találmánya van, hozza hozzám. Nincs olyan esztergályosmunka, amit ne tudnék elvégezni. Idehaza, a háznál dolgozom. - Családjáról kérdezhetem? - Kezdjük a feleségemmel, aki mindig mellettem állt, és áll, még a munkába is besegít. Fiam, Ferenc villanyszerelő, technikusi végzettsége van, pillanatnyilag munkanélküli. Vett egy számítógépet, számítógépes tanfolyamra jár. A számítógépeké a jövő, azokat minden téren föl lehet használni, lányom, Gráfné Hajnalka a kolbászgyárnál bérelszámoló, jelenleg gyesen. Van egy édes kisunokám, fi rím. - Mint már említettük, jelen volt a Lila által szervezett közönségtalálkozóóm. Mit szól az újsághoz? - Nagyon korrekt, elfogulatlan lap. Nem csinálni akarja a politikát - olyan lenne az, mintha az esztergapad esztergálná az esztergályost. - Fogya bejött rakná el a nagymamát.. - Körülbelül. A lap nem előidézi az eseményeket, hanem tájékoztat róluk. Amint az föladata. _________________________F CS ! Szegedre költözött a félelem (Folytatás az 1. oldalról) Az itt a baj - fogalmazzák mind többen a vádat -, hogy az ország vezetése magára hagyta ezt a várost Hisz kit izgat a Parlamentben, hogy a vízumkényszer megszüntetésével a három ország találkozásánál fekvő, a balkáni háborút saját bőrén is érző városban naponta akár 20-30 ezer seftes között a legelvadultabb maffiózók is bejuthatnak a határon. És ki tehet az ellen, hogy ne kerítsék aztán hatalmukba magát a várost is? A bűn tombolásához ugyanis Szeged, vagy Csongrád megye rendőrsége kevés. És kevesek bizony azok a látványos akciók is, amikor egy-két napra a Tisza parjára delegálják a rendőrezred jól kiképzett kommandósait. De nem nagyon kérek a szegediek ígérgető miniszterek szóvirágaiból sem. Inkább készülnek tehetetlenül a következő nyárra, amikor a török vendégmunkások rohama találkozik a Szeged környéki utakat uraló prostituáltak étvágyával, és a város déli határánál, a Cserepes sori piac környékén már akár százezer felé is közelíthet a nepperek, pénzváltók, konyakhamisítók, benzincsempészek és zsebmetszők tábora. Az a tragédia, hogy egy olyan városban, ahol mindig is a humanista ősökre volt büszke a szegedi polgár, most tüntetést szerveznek a halálbüntetés visszaállításáért - suttogja fülembe egyetemen tanító ismerősöm, s mutatja ő is celofánba csomagolt virágcsokrát A Dugonics térre készül. A Z. Nagy-cukrászdához. S ha lesz valami a meghirdetett néma tüntetésből, hát biztos, hogy onnan sem marad távol. - Azt mondják, a szó veszélyes fegyver. Hátha a hallgatásunk is segít valamit - int vissza Hátha bólintanak mellettem a Kárász utcára siető polgárok. Szótlanok, szemük a szürke aszfaltot fürkészi. Január 31-én, egy héttel egy család meggyilkolása után. BÁTYI ZOLTÁN Sertéstelep! Gyere ide, Telepke, gyertek csak, gyertek! - mondja Esztike néni, azaz Maczelka Jánosné, s egyre-másra jönnek elő az ólból a süldők. - Tudja - magyarázza -, azért hívom őket Sertéstelepnek, mert nálam minden egyes jószágnak megvan a saját neve. De ezek annyian vannak, nem nevezhetem el őket külön-külön! Hol is vagyunk, s vajon kiknél? A Vásárhely melletti Kishomokon, a Tanya 33/89-ben. Maczelka Jánosék portája előtt egyszer már megálltunk, mondtuk, imánk róluk. Erre ők azt mondták, minek. Meg aztán erősen alkonyodott is, s be kellett látnom, én sem szívesen engednék be portámra, ha lenne, és én hatvanhat éves lennék, mindenféle népeket, mint például amilyenek mi vagyunk. Annyiféle történik manapság! Jöjjünk vissza egyszer, de ne sötétben, mondták, vissza is jöttünk, hanem csak öreg délután lett abból is. . Maga a tanya olyan, mint egy tanya. Kicsi, nagyobb, és teljesen hatalmas kutyák őrzik a házat, köztük világítóan fehér kuvaszok, mely kuvaszok azért fehérek, hogy ha éjnek évadján összeakaszkodik a netáni támadóval, a gazda meg tudja őket a sötétben különböztetni, és ne a saját kutyáját üsse. Hiába, volt eszük a régieknek, akik ezt a fajtát kitenyésztették... Most azonban térjünk vissza, a mába, s a Maczelka-tanyába! - Hetvenben kötöztünk ide - meséli Esztike néni a kiskonyhában, lámpavilág mellett. - Előtte Nagyszigetben laktunk, ott is tanyán. Azért költöztünk ide, mert a közelben itt a kövesút. — Földjük volt-e? .— Volt, nekem Nagyszigetben, Szikáncson, Kopáncson, az uramnak Szentkirályon. Összesen három hektárnyi,.. Most a Hódcsillag és a Marx Tsz földjei. — Kérték már vissza? Kértük mindkettőtől, eddig még nem adták. A Hódcsillag azt mondja, folyamatban van a földkiadás, de be van vetve búzával az adott tábla, s meg kell várni az aratást. A Marxék? Tőlük is kértük, de azok aztán legalábbis eddig, végképp nem akarták adni. - Téesztagok voltak annak idején, a nyugdíj előtt? - Igen. A Lenin, majd a Marx Tsz-ben voltam, növénytermesztőként dolgoztam - mondja János gazda. - Mit kellett csinálni? Mindent, amit mondtak. Szénát rakni, gabonát hordani, s még százféle teendőt. Feleségem meg a tejiparnál volt tejkezelő eredetileg, de aztán a tejkezelők is a tsz-hez kerültek. - Mit jelent az, hogy tejkezelő? - A tejkezelő fölszedi a tejet a gazdáktól, akik otthon fejtek, s hozzák be a tejcsarnokba, leadja a tejessofőrnek, elszámolja a litert, a zsírszázalékot, s a szállítóknak a pénzt is - beszéli Esztike néni. - Aztán nyugdíjba mentem, de emellett dolgozhattam volna a nyugdíjasebédlőben, mint ebédkiosztó. Csakhogy egyik haragosom miatt - tudják, milyenek az emberek - nem lett a munkából semmi. Elkelne egy kevéske pénz a nyugdíjam mellé... — Mennyi a nyugdíjuk? Az enyém 8 ezer 540, az uramé 9 ezer 140 forint. Pedig mennyit dolgoztunk mi életünkben! Ha valaki dolgozott rengeteget, hát azok mi vagyunk. És dolgozunk most is, háztáji földből összesen két holdunk van. Én magam - mondja a néni - háztáji helyett terményt, azaz kukoricát kértem. Most egy évre tíz mázsát adtak, hát ez kevés; volt, hogy huszonöt mázsát is megadtak régebben egy esztendőre. Muszáj hát takarmányt vennünk, hisz van tizenhat disznónk, ötven-hatvan aprójószágunk... A tojást eladjuk, piacra nemigen megyünk, mert ott megpumpolják az embert a helypénzzel, ha eladja, amit bevitt, ha nem. Ismerősökhöz, házakhoz visszük a tojást, vagy úgy jönnek érte. A disznót a Picknek adjuk el, és egy felgyői fölvásárlónak. Most nyolcvankilencért vették a disznóhús kilóját, nem éri meg a jószágtartás és -tenyésztés, már le is adtuk az anyakocát... Nem is az olcsóság a legnagyobb gond, adnánk el, amennyiért veszik, de legalább vennék! Amikor bementem az átvevőhöz - mondja János bácsi -, közölték, szabad disznót nem vesznek át, csak a szerződöttet. Mondtam, akkor szerződjünk le. Erre ők most még nem lehet szerződni! Amikor meg újra mentem, azt mondták, már késő... És ha mégiscsak megveszik a jószágot, egy-másfél hónap múlva kapjuk meg érte a pénzt. - A napjaikat mivel töltik? Nem unalmas kinn, a tanyán? - De még mennyire, hogy nem! Olyan rövid a nap, el sem kezdődik, már véget is ért. Hatkor, hétkor kelünk, aztán jön a jószágetetés, ez eltart kilencigfél tízig, hisz, ezt majd elfelejtettem mondani, van tehenünk, kecskénk is. Fejés? Fejés most nincs, majd kisborjú lesz. Miután megetettünk, megreggelizünk mi is, ebédfőzés következik, ebéd, aztán mosogatás, délután háromtól ötig újból jószágetetés... És a kert! Van benne minden, boltból úgyszólván csak kenyeret veszünk, meg persze mosóport, mert az nem terem. De a kertet művelni kell! Szóval, hamar itt az este, aztán nézzük egy ideig még a tévét, azaz néznénk, de ha valami jó filmet adnak, azt föltétlen tizenegy utánra rakják. Kár, hogy nincs parabolaantennánk, nem tudjuk fogni a Duna Tévét, azon, mondják, régi magyar filmek mennek. De sokba kerül az antenna. -A gyerekek, család?... - Két lányunk van, egyikőjük itt lakik, nem túl messzire tőlünk, tejcsarnokos. A másik lány bent lakik Vásárhelyen. Mind a ketten férjnél vannak, van három kisunokánk. Meg egy őzikénk. A lányom hozta, még nagyon rég, ott volt szegény az útszélben, teljesen legyöngülve. Anyu, mondta a lányom, hoztunk neked őzikét! Alig élt már, mondom, tehéntejen fölneveltük, most már jó tízéves. - El tudtak-e menni, mondjuk, nyaralni néha, életük során, vagy nem lehet itthagyni a jószágot? Nyaralni??? Nem megyünk el, mentsen Isten. Egyszer voltunk Bulgáriában, nem is kívánkozunk többé. Nem akarunk mi már semmit, csak hogy az unokák megnőjenek, segíthessük őket. A földeket azért kérnénk vissza, legyen az övéké. Lányomék művelnék. FARKAS CSABA Nincs unalom a vásárhelyi tanyában Öreg néne őzikéje ! l)KLVILA(lume,febr.kedd Pincében kilencvenedik születésnapját ünnepelte a budapesti Mátyás Pince étterem. Az évforduló alkalmából a nyitáskori, 1904-es étlappal és árakkal fogadták a vendégeket. Ez azt jelentette, hogy például pár virslit tonnával 28 forintért, egy debrecenit 40 forintért, borjúpörköltet galuskával 60 forintért, egy adag székelygulyást ugyancsak 60 forintért, sertéskarajt káposztával 80 forintért kínáltak. A várható rohamra étellel és itallal felkészült az étterem, mintegy 2500 adagot szolgáltak fel. Makói állásvadászok (Folytatás az 1. oldalról) latjuk őket, és könnyebb lesz megoldani a problémáikat Azt is szeretnénk megelőzni, hogy esetleg tisztességtelen útra kényszerüljenek. - Egyéb ötletek? - Szoros kapcsolatot tartunk fenn a munkaügyi központtal, hiszen tudjuk, hogy nem mindenki jár szívesen irodáról irodára. A munkaadókat is rendszeresen megkeressük. Gondolkozunk azon, hogy a középiskolából kikerülő fiataloknak - a biztosabb továbbtanulás érdekében - tanfolyamokat indítunk a TIT segítségével. De temészetesen minden ötletet szívesen fogadunk, és mindenkit várunk, aki bármilyen módon segíteni tudja a klub munkáját. - Hol kereshetnek titeket a fiatal állásvadászok, és kell-e valamilyen térítést fizetniük a klub szolgáltatásaiért? - A programokért külön nem kell fizetni, de a klubtagságért igen, háromszáz forintot Ez tulajdonképpen jelképes összeg, a klub működését próbáljuk belőle fedezni. Otthonra a Polgári Tanácsadó Szolgálatnál leltünk, a Petőfi u. 5. szám alatt kereshetnek bennünket az érdeklődők hétvége kivételével minden nap délelőtt, hétfőn délután is. - Mit gondolsz, sokan jönnek? - Úgy gondolom, igen. A múlt héten alakultunk, és máris tízen vagyunk. A megyében tudomásom szerint Makón a legmagasabb a munka nélküli fiatalok aránya, tehát valószínű, hogy lesz tennivalónk. SZABÓ IMRE