Rendszerváltó archívum, 2017. március (2. évfolyam, 1. szám)

Szerkesztői előszó

Szerkesztői előszó Időutazás a mába Időutazásban van része az Olvasónak, ha - élve a modern technika adta lehe­tőséggel - letölti és elolvassa a Rendszerváltó Archívum újraindulása utáni má­sodik számát, vagy - mivel mostantól fogva ezt is megteheti - belelapoz lapunk papíralapú példányába. Ezen időutazás vége azonban szintén a mai korba repít bennünket. A rendszerváltás korának pártföldrajzára tekintve természetesen láthatjuk a huszonhét év alatt megszűnt, feldarabolódott, végletesen meggyengült­­ vagy épp ellenkezőleg: átalakult, netán megerősödött, felemelkedett szervezeteket. Ránézve az akkori palettára, a mából visszatekintve nem nagyon ismerhetünk rá a látottakra - ez persze egy emberöltő elteltével nem meglepő. A múlt vitái azonban sokszor a jelen vitái is: ki mondhatná például, hogy a kezdeti MDF kap­csán Nyugaton emlegetett „populista” és „nacionalista” vádak, vagy az SZDSZ neoliberális gazdaságfilozófiájából fakadó gondolatok ne lennének napjainkban is értelmezhető, alkalmazott fogalmak? Idejétmúltnak tűnik a több írásban felidézett Francis Fukuyama-féle gondolat a kommunizmus bukásával eljövő „történelem végéről” és a liberális demokrá­ciák világra szóló győzelméről (1989). Különösen akkor tűnik idejétmúltnak, amikor az elmúlt évek során pontosan a Fukuyamára reflektáló és vele vitába szálló Huntington víziójának megvalósulása rúgta rá az ajtót az európai társa­dalmakra és az egész világra. (Az amerikai professzor a „történelem vége” helyett a „civilizációk összecsapását” vetítette elő 1996-ban megjelent kötetében.) A ci­vilizációs törésvonalak mellett persze - szemben a divatos, nemzeteken túli vilá­got hirdető nézetekkel­­ a „nemzet” mint fogalom értelmezése és a nemzettudat kérdése éppúgy jelen maradt, mint ahogy 1990-ben, a nyíltan elkezdődő viták során is meghatározó volt. Egyoldalú és visszafordíthatatlannak látszó változást csak a technika fejlődése mutat - ahogy ezt a levéltárak előtt álló új kihívások kapcsán kollégánk elem­zi is. Ezzel szemben az emberi történelemnek, ahogy látható és előre jelezhető vége, úgy előre kijelölt medre és meghatározott célja sincsen. Pártok és ideoló­giák jönnek-mennek, azonban a minket megelőző korok figyelmeztetései, mint ahogy tanulságai is velünk maradnak. Budapest, 2017. február 27.

Next