Rendszerváltó archívum, 2017. március (2. évfolyam, 1. szám)
Szerkesztői előszó
Szerkesztői előszó Időutazás a mába Időutazásban van része az Olvasónak, ha - élve a modern technika adta lehetőséggel - letölti és elolvassa a Rendszerváltó Archívum újraindulása utáni második számát, vagy - mivel mostantól fogva ezt is megteheti - belelapoz lapunk papíralapú példányába. Ezen időutazás vége azonban szintén a mai korba repít bennünket. A rendszerváltás korának pártföldrajzára tekintve természetesen láthatjuk a huszonhét év alatt megszűnt, feldarabolódott, végletesen meggyengült vagy épp ellenkezőleg: átalakult, netán megerősödött, felemelkedett szervezeteket. Ránézve az akkori palettára, a mából visszatekintve nem nagyon ismerhetünk rá a látottakra - ez persze egy emberöltő elteltével nem meglepő. A múlt vitái azonban sokszor a jelen vitái is: ki mondhatná például, hogy a kezdeti MDF kapcsán Nyugaton emlegetett „populista” és „nacionalista” vádak, vagy az SZDSZ neoliberális gazdaságfilozófiájából fakadó gondolatok ne lennének napjainkban is értelmezhető, alkalmazott fogalmak? Idejétmúltnak tűnik a több írásban felidézett Francis Fukuyama-féle gondolat a kommunizmus bukásával eljövő „történelem végéről” és a liberális demokráciák világra szóló győzelméről (1989). Különösen akkor tűnik idejétmúltnak, amikor az elmúlt évek során pontosan a Fukuyamára reflektáló és vele vitába szálló Huntington víziójának megvalósulása rúgta rá az ajtót az európai társadalmakra és az egész világra. (Az amerikai professzor a „történelem vége” helyett a „civilizációk összecsapását” vetítette elő 1996-ban megjelent kötetében.) A civilizációs törésvonalak mellett persze - szemben a divatos, nemzeteken túli világot hirdető nézetekkel a „nemzet” mint fogalom értelmezése és a nemzettudat kérdése éppúgy jelen maradt, mint ahogy 1990-ben, a nyíltan elkezdődő viták során is meghatározó volt. Egyoldalú és visszafordíthatatlannak látszó változást csak a technika fejlődése mutat - ahogy ezt a levéltárak előtt álló új kihívások kapcsán kollégánk elemzi is. Ezzel szemben az emberi történelemnek, ahogy látható és előre jelezhető vége, úgy előre kijelölt medre és meghatározott célja sincsen. Pártok és ideológiák jönnek-mennek, azonban a minket megelőző korok figyelmeztetései, mint ahogy tanulságai is velünk maradnak. Budapest, 2017. február 27.