Rendszerváltó archívum, 2018. szeptember (3. évfolyam, 3. szám)

Szerkesztői előszó

Szerkesztői előszó Utak és tulajdonok Három évtized elteltével és a megszerzett tapasztalatok birtokában kimondottan érde­kes visszatekinteni a rendszerváltás gazdaságpolitikájára� Arra a korszakra, amikor a politikai változás egyben a két, addig antagonisztikus ellentétben állónak feltételezett világrend közötti váltást (az egyik bukását) jelentette� Magától értetődően lett a harc egyik központi eleme a tulajdon és az annak megszerzéséért folytatott küzdelem� Hogy ebben milyen szerepe legyen az államnak, a különböző társadalmi közösségeknek/ csoportoknak, az egyes magánszemélyeknek, a „tűzhöz” akkor és mindenkor (?) közel­állóknak és a változásokat esetleg nemcsak ölbe tett kézzel váró külföldi (főleg nyugati) tőkének? Az e kérdésekről lefolytatott hosszú társadalmi viták az idő rövidsége és a változások gyorsasága miatt elmaradtak� Harminc évvel a „berlini fal” leomlása után kétségtelenül más képünk van a koráb­bi, „falon túli” világról� A nemzetközi gazdasági szervezetekről is mindenki tudja már, hogy nem igazán segélyszervezetek – ahogy a „szándéklevél” sem mindig saját szán­dékainkat fejezi ki� A privatizáció szó sem annyira a sikertörténet szinonimája a ma­gyar közgondolkodásban� Pedig a „tulajdonossá válás” egyértelműen pozitív jelentést hordoz – még akkor is, ha valós tulajdonossá válni kiemelt felelősséggel, a kitűzött cél iránti elkötelezettséggel és munkával jár� Akár csak messziről rátekintve a privatizáció folyamatára is azt mondhatjuk: az ellenérzések nem elsősorban a kétségtelenül min­denütt jelenlévő irigységgel magyarázhatók, inkább a furcsa paradoxonnal: azok az országhatáron belüli és túli összeköttetések értékelődtek fel a Nagy Újraosztás során is, amelyeket elvileg a rendszerváltás politikai változásai megbélyegeztek� „A kapitalizmusból a kapitalizmusba vezető legnehezebb út a szocializmus” – idézi a régi bon­tot-t lapunkban Borvendég Zsuzsanna� Drága és kegyetlen „kitérő” volt� E szerint a „lehetett volna más is talán?” (Illés együttes) kérdésre adandó tagadó válasz valami tervszerűséget feltételez� Ha ezt ugyan nem is, de a lehetséges és mindig létező alternatívákat megkíséreljük bemutatni� Mert más út mindig van – ha járhatatlannak tűnik és megvalósíthatatlannak ítéltetik is� Budapest, 2018� szeptember 21�

Next