Repülés, 1953 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1953-01-10 / 1. szám
Hogyan foglalkozzunk az iskolába bevonuló „Olyan bátor és a technikát jól ismerő repülőket kell adnunk néphadseregünk légiereje számára, akik a marxizmus-leninizmus élenjáró elsajátítod — tanítja Rákosi elvtárs. Az MRSZ, pártunk határozata és útmutatása értelmében, ismét lehetőséget adott a tanulni vágyó fiataloknak, hogy bentlakásos iskolákon sajátítsák el a repülés, repgépszerelés, reprádiózás tudományát. Az iskola elvégzése után azoknak a fiataloknak a részére, akik jól megállták a helyüket a tanulásban, nyitva áll az út a nehezebben elérhető, de szebb cél felé: néphadseregünk légierejének tisztjei lehetnek. Ebben komoly feladat jutott nekünk, alapszervi funkcionáriusoknak: elő kell készítenünk az iskolára bevonuló növendékeinket hivatásukra, amit be fognak tölteni, hogy mint jól képzett repülők éberen álljanak őrt szabad, szocializmust építő hazánk határain. Szeretnék beszámolni az e téren szerzett tapasztalatainkról. Ha valaki jól akarja végezni a munkáját, akkor elsősorban szeretnie kell azt — szokták mondani. Ezt az elvet használjuk fel mi is, ha jó repülőket, szerelőket akarunk nevelni, akkor először meg kell szerettetni velük a repülést, szerelést. Mint mindenben, itt is felhasználjuk a Szovjetunió segítségét, a szovjet hősök példamutatását. Az ő hőstetteiken nevelődik repülő ifjúságunk szocialista hazaszeretete. Ezért politikai foglalkozásainkon a szovjet hősökről, hazaszeretetükről példázunk. Nem kell attól félnünk — mondotta az egyik foglalkozáson egy növendék -г-, hogy kifogyunk a témából, hiszen a Nagy Honvédő Háború története egyben a hőstettek története is, olyan hőstetteké, amelyekre csak a szocialista hazafisággal élő, hazáját, népét utolsó csepp véréig védelmezni kész harcos képes. Egy más alkalommal megint szóba került a hősök kérdése. Megkérdeztük a növendékektől, hogy az imperialista hadseregekben is vannak-e hősök. Nem— felelték —, ott nincsenek és nem is lehetnek hősök, mert a rablóháborúinak, amelyet más országok leigázásáért folytatnak, az egyszerű katona részére semmi értelme nincs, számára abból nem lesz jó, hogy a tőkések idegen országok békés MRSZ 1953 elején induló növendékeinkkel népeit leigázzák. Azokat a fenevadakat pedig, akik — imperialista szemmel nézve — „hőstettet“ hajtanak végre, békés városokat bombáznak, a földjükön dolgozó parasztokra géppuskáznak, baktériumbombákat dobnak le, nem nevezzük hősöknek, mert ezeknek gyilkos és pestiskalóz a nevük. Egyszer foglalkozás után három iskolára bevonuló elvtárs előtt felvetettem a párt szerepét a hősök nevelésében. Megmagyaráztam nekik, hogy ha megnézzük Kozsedub, Mereszjev, Pokriskin, vagy a hazájáért életét áldozó Gasztello kapitány életének történetét, ott láthatjuk életünk minden napjában, minden órájában a pártot, a párt útmutatását. A katonák nem születnek, hanem lesznek hősökké, a párt neveli az egyszerű szovjet embereket olyan hősökké, akiknek népük szabadsága életüknél is drágább. Majd szóba került, hogy mi volta helyzet a repüléssel nálunk, a múlt rendszerben és most. Patváros elvtárs hajózó iskolára bevonuló növendékünk jól rámutatott, hogy azelőtt a repülést csak önmagáért művelték, ma már azonban néphadseregünk erősítésének, békeharcunknak egyik fegyvere. Nekünk jól el kell sajátítanunk a repülés tudományát — mondotta —, hogy erősebbek legyünk a háborús gyújtogatóknál, akiket csak így tudunk megfékezni. A múlt politikai foglalkozáson beszéltünk a repülők és szerelők egymáshoz való viszonyáról is. A szerelő növendékek kérdezték, hogy nem lesznek-e ők háttérbe szorítva, mert „csak" szerelők. Felhoztam előttük például, hogy milyen nagy szerep jutott a Nagy Honvédő Háborúban a szerelőknek: sokszor lasz ő áldozatukon, éjszakázásukon múltak nem egyszer a szovjet katonák győzelmes légi harcai. Pokriskin, a Szovjetunió háromszoros hőse is, mielőtt vadászrepülő lett, szerelő volt és nagysegítséget nyújtott neki a későbbiekben szerelő tudása. A fentiekből is látható, hogy sokféle kérdés foglalkoztatja a növendékeinket, néphadseregünk jövendő tisztjeit és a helyes útmutatás minden bizonnyal hozzájárul életcéljuk eléréséhez. Biztosan más alapszervnél is így van, szeretném, ha ők is fel tudnák használni az itt elmondottakat. Túri Kornél politikai nevelő, MTH-alapszerv MIRE KÉSZÜLJÜNK január hónapban? Kiképzés: Az 1953. évi kiképzési tervet az alapszervi vezetőség és az aktivisták közös értekezleten tárgyalják meg, a műszaki szolgálat bevonásával, személyekre felbontva a kiképzési tervet. * A 100 órás és 300 órás tanfolyamok sikere érdekében készítsenek szemléltető tansegédleteket a tagság bevonásával.* Vonják be az üzemi és tanuló fiatalokat a kialakuló ejtőernyős elméleti és gyakorlati körök munkájába, ütemezzék be azok tervszerű foglalkozásait. * A repterek műszaki szolgálata fogjon hozzá az évvégi műszaki vizsgálatok során megállapított hibák kiküszöböléséhez.* Az ekipázsvezetők készítsék el a hozzájuk beosztott növendékek egyéni repülési tervét, melyet velük ismertessenek* Különös gondot fordítsanak a rep. utasítások és szabályzatok módszeres elsajátítására, — a földi előkészítések teljesértékű végrehajtására. * A motoros foglalkozásra beosztott növendékeket alaposan készítsék elő a rep. elméleti anyag sikeres vizsgáira. Szervezés: Készüljenek fel alapszerveink az RTK körök további tervszerű kialakítása mellett, a körökben tartandó vizsgákra és a vizsgát tett fiatalok alapszervezetbe való felvételére. * Alakítsák ki az alapszervezetekben a most beszervezett fiatalok részére az új 100 és 300 órás csoportokat, indítsanak be üzemekben ejtőernyős, rádiós, és szerelő tanfolyamokat. * Készítsék elő folyamatosan a hajózó, szerelő, rádiótávirász, ejtőernyős körvezető iskolára a fiatalokat, s tanulóköröket szervezzenek számukra. Agitáció, nevelés: Ismertessék az aktivistákkal az Országos Politikai Értekezlet határozatát és mozgósítsanak a határozatok végrehajtására.* Nyújtsanak rendszeres útmutatást az újonnan beállított ekipázsmegbízottak munkájához, alakítsák ki az alapszervi kultúrpevelési bizottságot és kezdjék meg munkájukat. "