Repülés, 1956 (9 . évfolyam, 1-10. szám)

1956-01-01 / 1. szám

A repülőgépek és a repülési eszközök megóvásáért A téli időszak zord, nedves időjárása nemcsak az embert, hanem az anyagot is kemény erőpróba elé ál­lítja. Így van ez az élet minden területén, kiváltképp a repülésben. Szükséges tehát, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy a repülési eszközök a legkedve­zőbb körülmények között teleljenek át, és tavasszal tel­jesér­tékűen szolgálják a kiképzést. A karbantartó és javítási munkák elvégzését azzal biztosítja szövetségünk elnöksége, hogy a repülésben téli szünetet rendelt el. Ezt az időszakot kell jól meggon­doltan, tervszerűen kihasználni a javítások elvégzésére, a karbantartásra, valamint a helyes tárolásra. Az el­múlt évben sok hibát követtek el műszaki vezetőink — a klubokkal együtt — a téli teendők során. Különösen az agregátorokban és a gépkocsikban keletkeztek károk, de mulasztások történtek a motoros és a vitorlázógépek karbantartásánál is. Most az a legfontosabb, hogy a megyei elnökségek és a műszaki dolgozók a saját hatáskörükben — még a tél elején ■— elvégezzék azokat a javításokat, amelyeket a helyszínen meg lehet csinálni. A megyei elnökök a re­­pülőklub vezetőkkel és a műszaki felelősökkel együtt teremtsenek kapcsolatokat olyan vállalatokkal, üzemek­kel, ahol a szükséges munkák elvégzéséhez segítséget kaphatnak. Helyes beosztással a motoros­ klubok és a motorállomások is segíthetik a repülőtereket. Ilyen együttműködésre már volt példa és igen szép eredmé­nyeket hozott. Hatalmas erőforrása a téli munkának a repülőklub tagsága. Sokéves tapasztalat bizonyítja, hogy ahol a klub­vezető, a műszaki felelős sorompóba állította a lelkes ak­tivistákat, ott a tavaszi előkészítésben nem fordultak elő komoly akadályok. Az ilyen kezdeményezéseknek most sincs akadálya, mert a vasárnapi üzemnap helyett kar­bantartó és javító műszakokat lehetett tartani a repülő­tereken. A „Béke” repülőklub nagy lelkesedéssel látott a műszaki brigádok megszervezéséhez. Szombaton dél­után és vasárnaponként tíz-tíz tagú kis társaság megy a repülőtérre és a műszaki vezető irányításával serényen dolgoznak. A békéscsabaiak már most nekiláttak a kö­télvisszahúzó gépkocsi teljes nagyjavításának. Több klubban már a repülőgép javításokat is megkezdték. Mindez azt mutatja, hogy ahol a vezetők a növendékek­kel megszerettették a műszaki munkát, ott senki sem maradt közömbös a gépek és az indító eszközök iránt és egyre kevesebb az olyan repülő, aki „tálalva és maga alá tolva várja” a repülőgépet. Természetesen a repülési eszközök javításának és gondozásának a műszaki előírásoknak megfelelően kell történnie. Az országos elnökség technikai osztálya ezt már részletesen közölte a megyei elnökségekkel. Ponto­san meg van határozva, hogy mit kell javítóműhelyben, vagy TARM segítségével elvégezni és mit lehet a han­gárokban javítani. A megyei elnökségeknek számot kell vetni azzal, hogy a téli karbantartás és a javítás szabja meg a kö­vetkező évi munka menetét. A fenti munkák helyes el­végzésétől függ a kiképzési év sikere. Éppen ezért nem csupán a műszaki vezetők felelősek az eszközökért, ha­nem a klubvezetők és a megyei elnökök is. Nem kétséges, hogy a funkcionáriusok és szövetsé­günk lelkes, odaadó tagsága sikerre viszi a téli karban­tartó munkáért folyó harcot.­ ­ Kedves vendégek a repülőklubban A székesfehérvári repülő­klub vezetői elhatározták, hogy teaeszet rendeznek és erre meghívják a növendé­kek szüleit is. A fiatal repü­lőknek, ejtőernyősöknek tet­szett az elhatározás és nagy igyekezettel készültek az ese­ményre. Csinosították a klub­­helyiséget, elkészítették a meghívókat, szóval minden­ről gondoskodtak. Elérkezett a várva várt nap. Csaknem hatvan növen­dék jött el szüleinek társasá­gában. A vendégek helyet foglalta­k a szép fehér aszta­lok mellett. Az őszülő hajú édesapák, pedagógusok, ifjú­munkások és iskolai tanulók hamarosan megismerkedtek. Elkezdődött a beszélgetés. Közben az ügyesskezű lányok felszolgálták a magaik főzte teát, ami mellől nem hiány­zott a finom sütemény sem. Már javában folyt a barát­­kozás, amikor Táborosi And­rás elvtárs, a repülőklub ve­zetője üdvözölte a kedves vendégeket, majd arról be­szélt, hogy a teaeszre azért hívták meg a szülőket is, hogy meggyőződjenek: gyer­mekeik jó helyre járnak és jót cselekszenek, amikor részt vesznek a repülőklub mun­kájában. Mi úgy vigyázunk növendékeinkre — mondotta befejezésül —, mint legféltet­tebb kincsünkre. Ezután nagy tetszés köz­ben Ráckevi Béla, ezüstko­szorús repülő beszámolt a 120 kilométeres Balatonkiliti— Dunakeszi távrepülésének történetéről és élményeiről. Nekihevülten beszéltek a növendékek is. Elmondották, hogy nagyon sokat tanulnak a repülőklubban. A szövet­ség mindenben támogatja munkájukat. Szép klubhelyi­ségük van, sok társasjáték, lemezjátszós rádió és köny­vek állnak rendelkezésüikre. A klubot második otthonuk­nak tekintik. Balatonkilitin kilenc vitorlázó repülőgépük van és megvan hozzá a jó műszaki felszerelés is. Autó­busszal utaznak a repülő­térre. A szülők sem fukarkodtak a beszéddel. Én már hatvan­négy éves vagyok — mon­dotta Ács András bácsi, a székesfehérvári bútorasztalos üzem dolgozója — és nagyon köszönöm, hogy meghívtatok erre a kedves Iris estre. Mi­lyen jó nektek, mostani fiata­loknak! Pártunk, kormá­nyunk mindenről gondosko­dik, amire csak szükségetek van. Bezzeg, amikor én vol­tam fiatal, velünk nem törő­dött senki. Amint látom, nyu­godtan közétek engedhetem Józsi fiamat, mert itt jó ha­zafit nevelnek belőle. Miközben a fiatalok tán­coltak, az egyik asztalnál a klub vezetői arról beszélget­tek a szülőkkel, hogy a jövő­ben a tanulás mellett miként szórakoztassák a fiatalokat. A szülők megfontoltan vála­szoltak minden kérdésre: Menjetek együtt színházba, moziba, rendezzetek ankéto­­kat. Mi is szívesen eljövünk és előadásokat tartunk a mi sivár, küzdelmes ifjúságunk­ról. Tanulják meg értékelni a mai fiatalok mindazt, amit most az állam nyújt nekik, amiért mi idősek oly sokszor harcoltunk és vállaltuk még a csendőr­sortüzet is. Este tizenegy ómkor a vendégek baráti hangulatban búcsúztak. A szülők megígér­ték, hogy máskor is eljönnek a repülőklubba, ami valóban második otthona gyermekeik­nek. Táborosi András elvtárs, a repülőklub vezetője üdvözli Ács And­rás bácsit, feleségét és Józsi fiát.

Next