Repülés, 1958 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
Moszkvai ceruzajegépzete. Olyan a ferihegyi repülőtér, mint egy keleti vásár. Zsubangási, tolongás, izgatott felkiáltások lumen is, h onnan is. Neon csoda, néhány perc múlva megérkezik az első Budapest—Moszkva járatú TU 104-as lökhajtásos gép. Amintegy 50 főnyi utas lázasan várja azt agépet, amely most 2 óra 20 percen keresztül vendéglátónk lesz és különleges élményekben fog mindannyiunkat részesíteni. Egyszerre csak feltűnik Rónai Rudolf elvtárs légügyi főigazgató és nagy nyugalommal „közli”, hogy sajnos, nem a TU 104 jön! Képzelhető a megdöbbenés a hallgatóság soraiban, mikor már látja, hogy elérte a kívánt hatást, így folytatja: — Nem a TU 104 jön, hanem egy modernebb kiadása, a TU 104/a. Szinte hallatszik a szívek megnyugvása. De már nincs sok idő, mert a hangosanbeszélő máris mondja: A Moszkva—Budapest járatú gép Budapest felett köröz! Kitódul a közönség a betonra, mindenki szemtanúja akar lenni a nem mindennapi eseménynek. „Már előre befogom a fülemet, biztosan olyan nagy zaj lesz” — hallaniott-ott. Ebben a pillanatban feltűnik karcsú, elegáns alakjával Tupoljev híres gépe, amelyet a Nyugat még a mai napig sem tudott túlszárnyalni. Nincs fülsiketítő zaj, simán földet ér a gép és lassan, szinte méltóságteljesen begördül a baloldali betonkifutóról az egyes számú starthelyre. Ekkor még csak 9.30 óra volt, mikor lesz 11.10 óra, az indulás ideje? Közben az Aeroflot megvendégeli az első gép utasait, a sajtó munkatársait az ünnepélyes alkalomból. De ugyankinek ízlik a lazac, a hering, a vodka és miegymás, amikor rövidesen védünk együtt felbúg a két lökhajtásos motor, hogy páratlanul rövid idő alatt a „világ fővárosába”, Moszkváiba vigyen. Minden perc órának tűnt, míg végre mégiscsakelérkezett az indulás. Minden úgy megy, mint a „rendes” gépeken, kigördül a kifutóra, ott megáll, gőzt ad és kis zökkenéssel, óriási sebességgel edinál. Először 1—2—3 ezer méteren vagyunk, azután fokozatosan 8000. Ezt sokáig tartjuk és csak kb. egy órai utazás után megyünk 10 kilométer fölé. Az idő pompás. 15—20 perc utazás után valaki hirtelen felkiált: a Kárpátok fölött vagyunk! Tényleg jól ki lehet venni a Kárpátok csúcsait. A rosszmájúak megjegyzik: dobál a gép. Miért rosszmájúság? Mert ekkor két magyar pilóta, Rónai és Bűvös elvtárs vezetik a gépet... Tiszta az idő alattunk, 10 kilométerről is mindent látunk. Elérkezik az ebéd ideje. Figyelem az arcokat. Sokan félnek enni, de amikor meglátják a gazdag tálat, elfelejtik a félelmet, hiába, az emberi gyarlóság 10 000 méteren sem változik. Különösen a narancs csábítja az éhes gyomrokat, de a sült hús, a feketekávé, a vodka, a keksz és egyéb más sem éppen megvetendő. Mi tagadás, nagyon élvezünk mindent. Randevú a levegőben Különleges pillanat érkezik el. Pontosan 13 óra 10 perckor fölöttünk mintegy ezer méterrel egy másik TU 104 tart ugyancsak Moszkva felé! Sajnos, csak nagyon rövid ideig látható a ritka látvány, azután már azzal vagyunk elfoglalva, hogy szedelőzködünk, hiszen rövidesen úticéljunk végéhez érkezünk. Megnézem az árat, magyar idő szerint 13.40 óra, már a vnukovói repülőtér felett körözünk, azután minden külön értesítés helyett simán, egyetlen zökkenőnélkül leszállunk. Még körülnézünk, nem hagytunk-e valamit a kabinban, azután kiszállás... Kint a reptéren nagy tömeg, sűrű pelyhekben hull a hó, mínusz 10 fok a hőmérséklet, megérkeztünk Moszkvába. A kedvesség fiolája Az ötödik napon történt. A Szverdlován, Moszkva központjában, óriási a forgalom. Az egyik csoportban nyugati újságírók.Ezekben a napokban zajlott le Hruscsov elvtárs két ismeretes nyilatkozata nyugati újságíróknak) Magas, szemüveges, nyurga ember az egyik. Egy amerikai lap utazó tudósítója, ő viszi a hangot a többiekkel szemben. „Úgy látszik, amikor megszületik egy orosz, mindjárt beadnak neki egy fiolát, a kedvesség és a szeretet fioláját, mert ennyi kedves, barátságos, jóakaratú embert még életemben nem láttam.” A többiek helyeselnek. Elgondolkodom szavaikon. Ez az ember nem barátunk, ellenségünk, örülne a Szovjetunió kudarcainak és inkább a hibákat, mint az erényeket igyekszik felfedezni, az is lehet, hogy ez az amerikai csak mondja az igazat, de nem írja. Viszont kétségtelen tény, hogy igazat mondott. Folytatom a gondolatsort. Lám, egy ellenséges felfogású amerikai újságíróból önkéntelenül kifakad ilyen nyíltan őszinte megjegyzés az orosz emberről általában. Vajon a magyarországi ellenforradalmároknak miért volt szükségük mindenekfelett szovjetellenes szólamokra? Miért és hogyan sikerült annyi aljasságot, rágalmat, hazugságot szórni a Szovjetunióra és közte a szovjet emberre? Természetesen tudatos hamisításról, szándékos és jó előre kieszelt rágalomhadjáratról volt itt szó, amely azonban csak ideig-óráig érhette el a kívánt hatást. A november 4-e utáni esztendő többek között erre is megadta a méltó választ a hihetetlenül gyors és nagyarányú testvéri segítségben és megannyi másban a szocialista testvériség legszebb példájaként. A szovjet ember és közte az orosz ember valóban kedves, barátságos és jóakaratú, de egyet kifelejtett a jellemzésből - az amerikai kolléga, mégpedig a szovjet ember szívét, amely nagyobb mint a földteke, és amelybe belefér a magyar, a német, az angol, az amerikai, az olasz, a cseh, a román és a világ minden békeszerető, jóakaratú embere. Bácskai László : Ejtőernyős teherautó A detroiti Brook és Perkins cég a Wright Légi Fejlesztési Központ (Dayton Ohio) segítségével „légi ejtőállványt” épített. A készüléket ejtőernyős csapatok, megközelíthetetlen terepen való útépítés, valamint a mentőszolgálat segítésére készítették. A készüléket könynyűsúlyú magnéziumötvözetekből állították össze éshordó alakú gumitömlőkkel van ellátva. A szállító repülőgép teherkabinjából anehéz felszereléseket görgős pályán gurítják ki, amelyek azután a kívánt területre ejtőernyővel ereszkednek le. A rakományt kibocsátó ajtó önműködővel nyílik — miközben az állvány alatti tömlők egy sűrített levegővel teli tartályból —, ugyancsak automatikusan — feltöltődnek. A tömlők átmérője 80 000 cm és gumírozott nylon-szövetből készülnek. A különleges állványt 2—10 000 kg súlyú rakományok ledobására készítették. Az eddigi próbák szerint a rakományok rugalmasan és sérülésmentesen értek földet. Képünkön egy teherautót szállító ejtőernyős állványt mutatunk be. L. P. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk 1957 decemberi számának 7. oldalán az alsó kép helyes típusjelzése: HP—7.