Repülés, 1960 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám

tagjára,­­ tehát a magasabb vizsgafok­kal rendelkezőkre is. Tovább kell lépnünk az 1960-as év­ben a repülő és ejtőernyős tagság több­irányú képzésében. Az ejtőernyős tag­ság részére biztosítani kell a testi al­kalmasság fokozásához szükséges több­irányú sportlehetőséget. A tagok szer­vezésénél az irányelv általában az le­gyen, hogy megfelelő orvosi alkalmas­sággal és általános műveltséggel ren­delkezők kerüljenek a vitorlázó repü­lésbe, akik megfelelnek a motoros re­pülés követelményeinek is. Meg kell kezdeni az 1960. évi vitor­lázó és ejtőernyős világbajnokságra való felkészülést. Mindkét sportágban gondos munkával kell kiválasztani a versenykeret tagjait, s részükre a világ­­bajnokság követelményeinek megfele­lően biztosítani kell az edzési lehető­séget. Az ejtőernyőzésben különös fi­gyelmet kell fordítani a stílusugrás állandó szívós gyakorlására. A repülőklubokban fokozni kell az anyagi fegyelmet, az eszközökkel való takarékosságot. Ennek érdekében állan­dóan tartják szem előtt a meglévő anyagi eszközök karbantartását, mint a további eredményes munka biztosítását A technikai eszközök további kihaszná­lásával biztosítani kell a repülés és ejtő­ernyőzés költségeit. A klubok fokozott mértékben támaszkodjanak a helyi erő­forrásokra és ezzel járuljanak hozzá a technikai eszközök további javításához. Nagyon lényeges, hogy munkánkat mindenkor szerényen, az anyagi adott­ságok figyelembevételével szervezzük meg úgy a vitorlázó repülésben, mint az ejtőernyőzésben. A klubok töreked­jenek a célirányos munkára a klubtag­ság számszerű növelésénél. Új tagok szervezésénél elsősorban a minőség javítását vegyék figyelembe, különösen az elsőfokú orvosi alkalmasságra és a jó repülőkészségre törekedjenek. Az értekezletek beszámolóit élénk vita követte, ami a munka során elért eredményeket tükrözte, valamint azo­kat a komoly tapasztalatokat, amelye­ket a résztvevők az évek folyamán a repülésben, ejtőernyőzésben szereztek. PATONAI ENDRE Tragikus vasúti gázolás áldozata lett Patonai Endre, a nagykőrösi ejtőernyős klub fiatal lelkes tagja. A tehetséges versenyző a vidéki ejtőernyőzés egyik sokat ígérő re­ménysége volt. Klubtársai szerették és meg­becsülték a csendes, halkszavú fiút,­­ udva­rias segítőkészségéért. A 18 éves sportoló elvesztése fájdalmas vesztesége mindannyi­unknak. Hozzátartozóival barátaival emlé­két mi is kegyelettel megőrizzük. A „Repülés” szerkesztősége. * Ebben az évben már másodízben javították meg a szovjet ejtőernyősök az 1000 m magasságból végrehajtott célbaugrás nemzetközi rekordját. Októ­ber elején P. Bi­cenko, N. Gromyko és J. Sinegulov a Gomelszki aeroklub sportolói 2,20 méteres átlagot értek el. Ez az eredmény 1,63 méterrel jobb, mint az 1957-ben beállított V. Kukarics, S. Lukice és J. Selebaje jugoszláv ejtő­ernyősök teljesítménye. * A Bielsko-i lengyel vitorlázó kísérleti központ eredményesen teljesíti gyártási tervét. A közelmúltban került sor egy csupaszárny vitorlázógép prototípusá­nak berepülésére. A típusjelzése SZB— 20 X „Vámpír”. Az első repülések után Ádám Zim­tek berepülőpilóta további kísérleti repüléseket végez. A hírek szerint a vitorlázógép műszaki adatai: fesztáv 15 m, hossz 3,9 m, magasság 1,7 m, repülősúly 268 kg, siklószám 1,25 min, süllyedés 0,8 m/sec. A kormány­zása alapjában véve a klasszikus vitor­lázógépek kormányzásától nem tér el. Vladiszlav Zejda, a brnoi aeroklub tagja 1959. szeptember 18-án a nagy­teljesítményű „Spartakon” új nemzet­közi rekordot állított fel 100 km-es háromszögrepülésben. Medlánky—Kri­­zsanov—Tetovice—Medlánky útvonalon 107,4 km/óra átlagsebességet ért el. Ez az eredmény jobb az egy évvel ezelőtt ugyanazon hónapban a jugoszláv Joze Mraka által felállított 97,06 km­/óra át­lagsebességnél. Az említett jugoszláv vitorlázórepülő a rekordot „Meteor” típusú gépen érte el 1958. szeptember 8-án.* A lengyel Pelagia Majewska (érdemes sportmester) többszörös világrekorder­­nő augusztus 30-án megdöntötte a cél­­távrepülés nemzetközi rekordját, me­lyet ő tartott 1956-tól 518,59 km-es tel­jesítménnyel. Ebben az évben „Jas­­kolka” típusú vitorlázógéppel Lesno­­ból Oszczowa (lengyel—szovjet határ) távon 565 km teljesítményt ért el. * Ebben az évben az Aeroflot helikop­terútvonal hálózata 40 új útvonallal növekedett (útvonalhossz 15—420 km). Egyik ilyen újonnan beállított járata Wnukovo-i repülőteret köti össze Moszkva város központjával. * A nyugatnémet sportrepülők készül­nek az általuk rendezendő 1960. évi vi­torlázórepülő világbajnokságra. 1959- ben nemzeti versenyükön új startsor­rendet vezettek be,­­ miszerint a ver­senyző saját maga határozza meg, hogy milyen versenyszám végrehajtását kez­di meg, bizonyos időhatáron belül. E módszert már az angolok 1959-ben felterjesztették a FAI-hoz, de a delegá­tusok ellenzése miatt nem fogadták el (a módszert az angol javaslat szerint már Lesnoban alkalmazták volna). A módszer sok új problémát vet fel, s ha elfogadják, nagy visszhangot kelt majd a világbajnokság résztvevői kö­zött. Az eddigi hírek szerint az új start­rendszerrel az NSZK nemzeti verse­nyén a hazaiak meg voltak elégedve. A székesfehérvári ejtőernyősök november 21-én jól szervezett harcászati gyakorlaton tettek bizonyságot az idei év eredményes kiképzéséről. Gyakorlatukat a helyi munkásőr­­zászlóalj gyakorlataival kapcsolták össze. A feltevés szerint a várostól délre elterülő erdő­ség, az éjszaka folyamán ledobott diverzáns tevékenységgel megbízott fegyveres ejtőernyős csapatot rejt. A feladat szerint az ejtőernyős csapatot ártalmatlanná kell tenni, összekötői­ket elfogni, mielőtt romboló tevékenységüket kifejthetnék. A gyakorlat eredményeképen megállapítható, hogy a szakosztály tagjai nemcsak sport, hanem honvédelmi ismeretek terén is elsajátították a kiképzési év anyagát. (Czirók Károly felv.)

Next