Repülés, 1966 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

e­z új­ esztendő küszöbeit ÍRTA: RÉTI ANTAL, AZ MHL ELNÖKHELYETTESE I­smét megkezdődött egy dolgos év. Bár a repülőklubok és a repülőte­rek téli életüket élik, már új nö­vendékeket készítenek elő az 1966-os évre. A klubok törzsgárdái felfrissítik elméleti ismereteiket, sorra veszik a repülési eszközöket és elvégzik a szük­séges javító, karbantartó munkát. Ez­zel megalapozzák az új esztendő repü­léseit. Most, amikor figyelmünket a jövő felé fordítjuk, célszerű visszapillantani az előző évre, hogy annak eredményei­ből, hibáiból levonjuk a következteté­seket. Csak így tűzhetünk magunk elé újabb és reális célokat. Az elmúlt év nem tartozott a meg­szokott évek sorába. A tél hosszan ki­tolódott. A több helyen fellépő fertőző állatbetegségek következtében a moz­gási korlátozások akadályokat gördítet­tek a gyakorlati munka megkezdése elé. Egyes helyeken a feltörő talajvíz, majd később a tartós árvíz jelentősen lerontotta a repülőterek talajállapotát. Ezek objektív akadályozói voltak a re­pülés és az ejtőernyőzés időbeni meg­kezdésének. A nyári időjárás közben a sok és bőséges esők sem kedveztek a repülősportoknak. Mindezek elle­nére — bár nem hibátlanul — az elénk állított feladatokat teljesítettük. A motorosrepülő előképzést számsze­rűen és javuló minőséggel elvégeztük. Jól bevált az a módszer, hogy a klub­ban elméletileg felkészített fiatal mo­torosrepülő növendékek táborban sajátí­tották el a gépvezetés technikáját. Ki­váló képzettségű oktatóink nagy szere­tettel és hozzáértéssel oktatták, nevel­­tük az ifjú repülőket. Hogy az új esz­tendőben munkájuk eredményes le­gyen, annak előfeltétele, hogy a me­gyei repülőklubok lelkiismeretesen ké­szítsék fel elméleti tantárgyakból a je­lölteket. Ezenkívül a követelmények szerint biztosítsák, hogy vitorlázó re­pülőgépen „B”, illetve „C” vizsgát te­gyenek. A tábor vezetői, oktatói álta­lában építhetnek a klubok előkészítő munkájára. De az előkészítés minősé­gén még van javítani való. Volt a tá­borban Tatabányáról egy olyan növen­dék, akit ott a helyszínen kellett az alapvető tudnivalókra oktatni. A mo­toros táboroknak nem puszta papírra, formális vizsga-jegyzőkönyvre van szüksége, hanem tényleges tárgyi tu­dásra. A tábor után a fiatal egyedül­repülő növendékek továbbképzését szintén a repülőkluboknak kellett volna biztosítani. Néhány helyen nem fogták össze, hanem kiengedték kezükből a nagy anyagi befektetéssel kiképzett re­pülőgépvezetőket. Az előzetes vitorlázórepülő képzés­ben is volt előrehaladás. Néhány éves egyhelyben állás után 1965-ben emel­kedett az alapvizsgák száma. Ez két okra vezethető vissza. Az elmúlt évben kapták meg a klubok az új kétkormá­­nyos gépeket, továbbá a repülőklubok alaposabb munkát végeztek a kezdők szervezésében. Pozitív jelenség, hogy a kezdők jelentős része középiskolás fia­tal, ez ugyanakkor az oktatókat is ma­gasabb követelmények elé állította. A technikai helyzet javulásával a vitorlázórepülő sport is fejlődött. Az angliai világbajnokságon elért ered­ménnyel elégedettek vagyunk, de né­hány dologban a következtetést is le kell vonnunk a további előrehaladás érdekében, mint például az emberi magatartáson való változtatást, a bo­nyolult időjárási körülmények közötti feladat végrehajtását, az alapos fizikai felkészülést, a korszerű berendezések mechanikus alkalmazásának begyakor­lását. Az alapképzés és a versenysport kö­zött technikai okok miatt egyhelyben állás, sőt egyes teljesítmény kategó­riákban visszaesés volt. Javulás e téren csak néhány év múlva várható, ezért fontos követelmény, hogy a klubok tagsága ápolja, óvja a technikai eszkö­zöket és biztosítsa azok lehető legna­gyobb fokú kihasználását. Jelenleg ez az egyetlen mód a fennálló nehézségek áthidalására. Versenyeinken bebizonyosodott, hogy pilótáink felkészültsége növekedett. Új kísérlet volt a területi versenyek meg­rendezése, s egyöntetű vélemény, hogy ez a forma jó, több teljesítményrepü­lőnek nyújt versenyzési lehetőséget, mint a korábbi versenyrendszer. Job­ban biztosítja a fiatalok csatlakozását az élgárdához. Az ejtőernyős alapkiképzésben szin­tén volt előrehaladás. A feladatot számszerűleg teljesítettük, minőségi vonatkozásban azonban még sok a tennivaló. Minősített sportolóink ered­ményesen szerepeltek a hazai és nem­zetközi versenyeken. Az ejtőernyős sport fejlesztése néhány alapvető kö­vetelményt vet fel, pl. fokozni kell a válogatott keret tagjainak egyéni fele­lősségét a felkészülésben. Biztosítani kell, hogy az edző a versenyeken érvé­nyesíteni tudja akaratát. Továbbá meg­felelő megbecsülésben részesüljön első­sorban azok részéről, akiknek felké­szítését végzi. Szűnjön meg a még elő­forduló túlzott egyénieskedés, s ennek helyébe az egymást segítő csapatmunka lépjen. Műszaki téren az 1965-ös esztendő­ben több nehézséggel kellett megküz­deni. Az alapképzéshez és a motoros repülőgépvezetők gyakorlatban tartá­sához, a műrepüléshez szükséges repü­lőgépek a motoralkatrész hiány miatt csak korlátozottan üzemeltek. Sok kel­lemetlenség volt a repülés közbeni motorhibák miatt. Az utóbbi tíz évben nem volt annyi kényszerleszállás az ejtőernyős ugrató gépekkel, mint egye­dül az 1965-ös évben. Nem jobb a helyzet a vontató gépekkel sem. A hi­bák elhárításában műszaki dolgozóink áldozatos munkát végeztek. De így is több jogos szemrehányás érkezett, mert nem minden esetben lehetett biztosí­tani a tervszerűséget a feladatok vég­rehajtásához, így foglalhatjuk össze a múlt év mérlegét. Mit kívánunk 1966-ban el­érni? Elsősorban az alapkiképzést számsze­rűségében és minőségében szeretnénk jobban elvégezni. Alaposabbá akarjuk tenni a kiválogatást, az előkészítést, hogy jól gyümölcsözzék klubjaink munkája. Emelni kívánjuk az oktató és nevelő munka színvonalát. Ehhez nyújt segítséget a szövetség országos elnök­sége által kiadott — „Az MHS politi­kai nevelő és felvilágosító munkájának néhány kérdése” című anyag. Minden klub saját területére alkalmazva dol­gozza fel az anyagot, s ezt kövessék gyakorlati tevékenységük során. A repülősportokban irányadó legyen, hogy inkább kevesebbet, de jól előké­szítve, megalapozva dolgozzunk. Az erőltetett ütem feltétlenül a szabályok megsértését, s végül is balesetet idéz elő. A repülősportok további fejlődése attól is függ, hogy tudunk-e új okta­tókat, edzőket és bírákat kiképezni. Ennek alapfeltételei adva vannak. Technikai kérdésekben jelentős javu­lás várható az új esztendőben, de lesz­nek még olyan nehézségek, amit ez év­ben sem tudunk megoldani. Az elmúlt év tapasztalatai értékelés alatt vannak. Ezek figyelembevételével minőségileg tovább lehet javítani munkánkat. Fon­tos, hogy a repülőklubok mindig a helyzet reális felmérésével végezzék munkájukat. A központi repülőklubra is jelentős feladat vár. Versenyzőinket két világ­­bajnokságra kell felkészítenie. A klub elnöksége alapos elemző munkát végez a legjobb edzési módszerek kialakítá­sához, és a felkészülés lehetőségeinek bővítéséhez. Válogatott sportolóink tel­jes tudásukat adják hozzá ezekhez az erőfeszítésekhez. Minden évben megújuló feladat a re­pülési fegyelem magas színben tartása. Ebben a közösségi nevelési elveknek kell érvényesülni. Akkor jó a repülési fegyelem, ha a szabálytalankodókat maga a kollektíva neveli, ami sok eset­ben eredményesebb mint az egysze­mélyi fegyelmezés. Minden új esztendő jó munkája az óesztendőben gyökerezik. Minden új év feladata a múlt év eredményeinek továbbfejlesztése. Repülőklubjaink és sportágunk lelkes művelői, hívei, min­dig is értettek ahhoz, hogy ezt az ob­jektív igazságot a gyakorlatban érvé­nyesítsék. Tisztelet és köszönet mind­azoknak, akik munkájukkal az elmúlt év eredményeit elérni segítették, s bi­zalom azoknak, akik az új esztendőben lelkes munkájukkal ismét előbbre vi­szik a repülősportokat. 3

Next