Repülés, 1966 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
ez új esztendő küszöbeit ÍRTA: RÉTI ANTAL, AZ MHL ELNÖKHELYETTESE Ismét megkezdődött egy dolgos év. Bár a repülőklubok és a repülőterek téli életüket élik, már új növendékeket készítenek elő az 1966-os évre. A klubok törzsgárdái felfrissítik elméleti ismereteiket, sorra veszik a repülési eszközöket és elvégzik a szükséges javító, karbantartó munkát. Ezzel megalapozzák az új esztendő repüléseit. Most, amikor figyelmünket a jövő felé fordítjuk, célszerű visszapillantani az előző évre, hogy annak eredményeiből, hibáiból levonjuk a következtetéseket. Csak így tűzhetünk magunk elé újabb és reális célokat. Az elmúlt év nem tartozott a megszokott évek sorába. A tél hosszan kitolódott. A több helyen fellépő fertőző állatbetegségek következtében a mozgási korlátozások akadályokat gördítettek a gyakorlati munka megkezdése elé. Egyes helyeken a feltörő talajvíz, majd később a tartós árvíz jelentősen lerontotta a repülőterek talajállapotát. Ezek objektív akadályozói voltak a repülés és az ejtőernyőzés időbeni megkezdésének. A nyári időjárás közben a sok és bőséges esők sem kedveztek a repülősportoknak. Mindezek ellenére — bár nem hibátlanul — az elénk állított feladatokat teljesítettük. A motorosrepülő előképzést számszerűen és javuló minőséggel elvégeztük. Jól bevált az a módszer, hogy a klubban elméletileg felkészített fiatal motorosrepülő növendékek táborban sajátították el a gépvezetés technikáját. Kiváló képzettségű oktatóink nagy szeretettel és hozzáértéssel oktatták, neveltük az ifjú repülőket. Hogy az új esztendőben munkájuk eredményes legyen, annak előfeltétele, hogy a megyei repülőklubok lelkiismeretesen készítsék fel elméleti tantárgyakból a jelölteket. Ezenkívül a követelmények szerint biztosítsák, hogy vitorlázó repülőgépen „B”, illetve „C” vizsgát tegyenek. A tábor vezetői, oktatói általában építhetnek a klubok előkészítő munkájára. De az előkészítés minőségén még van javítani való. Volt a táborban Tatabányáról egy olyan növendék, akit ott a helyszínen kellett az alapvető tudnivalókra oktatni. A motoros táboroknak nem puszta papírra, formális vizsga-jegyzőkönyvre van szüksége, hanem tényleges tárgyi tudásra. A tábor után a fiatal egyedülrepülő növendékek továbbképzését szintén a repülőkluboknak kellett volna biztosítani. Néhány helyen nem fogták össze, hanem kiengedték kezükből a nagy anyagi befektetéssel kiképzett repülőgépvezetőket. Az előzetes vitorlázórepülő képzésben is volt előrehaladás. Néhány éves egyhelyben állás után 1965-ben emelkedett az alapvizsgák száma. Ez két okra vezethető vissza. Az elmúlt évben kapták meg a klubok az új kétkormányos gépeket, továbbá a repülőklubok alaposabb munkát végeztek a kezdők szervezésében. Pozitív jelenség, hogy a kezdők jelentős része középiskolás fiatal, ez ugyanakkor az oktatókat is magasabb követelmények elé állította. A technikai helyzet javulásával a vitorlázórepülő sport is fejlődött. Az angliai világbajnokságon elért eredménnyel elégedettek vagyunk, de néhány dologban a következtetést is le kell vonnunk a további előrehaladás érdekében, mint például az emberi magatartáson való változtatást, a bonyolult időjárási körülmények közötti feladat végrehajtását, az alapos fizikai felkészülést, a korszerű berendezések mechanikus alkalmazásának begyakorlását. Az alapképzés és a versenysport között technikai okok miatt egyhelyben állás, sőt egyes teljesítmény kategóriákban visszaesés volt. Javulás e téren csak néhány év múlva várható, ezért fontos követelmény, hogy a klubok tagsága ápolja, óvja a technikai eszközöket és biztosítsa azok lehető legnagyobb fokú kihasználását. Jelenleg ez az egyetlen mód a fennálló nehézségek áthidalására. Versenyeinken bebizonyosodott, hogy pilótáink felkészültsége növekedett. Új kísérlet volt a területi versenyek megrendezése, s egyöntetű vélemény, hogy ez a forma jó, több teljesítményrepülőnek nyújt versenyzési lehetőséget, mint a korábbi versenyrendszer. Jobban biztosítja a fiatalok csatlakozását az élgárdához. Az ejtőernyős alapkiképzésben szintén volt előrehaladás. A feladatot számszerűleg teljesítettük, minőségi vonatkozásban azonban még sok a tennivaló. Minősített sportolóink eredményesen szerepeltek a hazai és nemzetközi versenyeken. Az ejtőernyős sport fejlesztése néhány alapvető követelményt vet fel, pl. fokozni kell a válogatott keret tagjainak egyéni felelősségét a felkészülésben. Biztosítani kell, hogy az edző a versenyeken érvényesíteni tudja akaratát. Továbbá megfelelő megbecsülésben részesüljön elsősorban azok részéről, akiknek felkészítését végzi. Szűnjön meg a még előforduló túlzott egyénieskedés, s ennek helyébe az egymást segítő csapatmunka lépjen. Műszaki téren az 1965-ös esztendőben több nehézséggel kellett megküzdeni. Az alapképzéshez és a motoros repülőgépvezetők gyakorlatban tartásához, a műrepüléshez szükséges repülőgépek a motoralkatrész hiány miatt csak korlátozottan üzemeltek. Sok kellemetlenség volt a repülés közbeni motorhibák miatt. Az utóbbi tíz évben nem volt annyi kényszerleszállás az ejtőernyős ugrató gépekkel, mint egyedül az 1965-ös évben. Nem jobb a helyzet a vontató gépekkel sem. A hibák elhárításában műszaki dolgozóink áldozatos munkát végeztek. De így is több jogos szemrehányás érkezett, mert nem minden esetben lehetett biztosítani a tervszerűséget a feladatok végrehajtásához, így foglalhatjuk össze a múlt év mérlegét. Mit kívánunk 1966-ban elérni? Elsősorban az alapkiképzést számszerűségében és minőségében szeretnénk jobban elvégezni. Alaposabbá akarjuk tenni a kiválogatást, az előkészítést, hogy jól gyümölcsözzék klubjaink munkája. Emelni kívánjuk az oktató és nevelő munka színvonalát. Ehhez nyújt segítséget a szövetség országos elnöksége által kiadott — „Az MHS politikai nevelő és felvilágosító munkájának néhány kérdése” című anyag. Minden klub saját területére alkalmazva dolgozza fel az anyagot, s ezt kövessék gyakorlati tevékenységük során. A repülősportokban irányadó legyen, hogy inkább kevesebbet, de jól előkészítve, megalapozva dolgozzunk. Az erőltetett ütem feltétlenül a szabályok megsértését, s végül is balesetet idéz elő. A repülősportok további fejlődése attól is függ, hogy tudunk-e új oktatókat, edzőket és bírákat kiképezni. Ennek alapfeltételei adva vannak. Technikai kérdésekben jelentős javulás várható az új esztendőben, de lesznek még olyan nehézségek, amit ez évben sem tudunk megoldani. Az elmúlt év tapasztalatai értékelés alatt vannak. Ezek figyelembevételével minőségileg tovább lehet javítani munkánkat. Fontos, hogy a repülőklubok mindig a helyzet reális felmérésével végezzék munkájukat. A központi repülőklubra is jelentős feladat vár. Versenyzőinket két világbajnokságra kell felkészítenie. A klub elnöksége alapos elemző munkát végez a legjobb edzési módszerek kialakításához, és a felkészülés lehetőségeinek bővítéséhez. Válogatott sportolóink teljes tudásukat adják hozzá ezekhez az erőfeszítésekhez. Minden évben megújuló feladat a repülési fegyelem magas színben tartása. Ebben a közösségi nevelési elveknek kell érvényesülni. Akkor jó a repülési fegyelem, ha a szabálytalankodókat maga a kollektíva neveli, ami sok esetben eredményesebb mint az egyszemélyi fegyelmezés. Minden új esztendő jó munkája az óesztendőben gyökerezik. Minden új év feladata a múlt év eredményeinek továbbfejlesztése. Repülőklubjaink és sportágunk lelkes művelői, hívei, mindig is értettek ahhoz, hogy ezt az objektív igazságot a gyakorlatban érvényesítsék. Tisztelet és köszönet mindazoknak, akik munkájukkal az elmúlt év eredményeit elérni segítették, s bizalom azoknak, akik az új esztendőben lelkes munkájukkal ismét előbbre viszik a repülősportokat. 3