Repülés, 1969 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

FAI KONGRESSZUS, 1968, írta: RÉTI ANTAL, a Magyar Repülő Szövetség elnöke A Nemzetközi Repülő Szövetség tevékenységé­nek utolsó tíz éve , a repülősportok nagyará­nyú fejlődése ellenére sem volt zökkenő­mentes. Érzékenyen reagált külső hatásokra, a minden­kori világhelyzet alakulására. Voltak időszakok, amikor a repülősportok egyetemes érdekei mara­dék nélkül érvényesülhettek, akkor a nagyszerű világtalálkozók, e sportban részt vevők növekvő baráti kapcsolatainak erősödése, e szép és nemes sportág érdekeinek messzemenő figyelembevé­tele volt a jellemző. Volt azonban olyan idő­szak, amikor kézzel fogható esetben is a passzív ellenállás, a sport szempontjainak figyelmen kí­vül hagyása, a politikai megkülönböztetés, indo­kolatlan kirekesztés rontotta e szervezetben vég­zett munka eredményességét. Hosszú ideig - hisz a F­A­Z hatvanhárom éve áll fenn — a vezetés a kapitalista országok képvise­lőinek kezében volt, annak ellenére, hogy nem egy szocialista ország - köztük hazánk is — harminc, negyven éve tagja ennek a nemzetközi szerve­zetnek. Az utolsó tíz év volt az az időszak, ami­kor a szocialista országok is igényelték az őket megillető helyet a F­A­K-ban, és ennek nyomán az egyes bizottságokban, valamint a legfelsőbb ve­zető testületekben mind többen kezdtek betölteni különböző tisztségeket, kellő hatásfokkal és ered­ményességgel. Teljes tárgyilagossággal megállapíthatjuk, hogy a szocialista országok képviselői mindenkor a sport érdekeiért, a káros megkülönböztetések ellen, az egymás jobb megértéséért szálltak síkra. E szempontok vezették, amikor konstruktív javas­latokat tettek, amikor nagy részt vállaltak a vi­lágversenyek megrendezésében, amikor rendszere­sen, pontosan eleget tettek az alapszabályzatban rögzített kötelezettségeiknek. Sajnos az egészséges törekvések nem mindig találtak kellő megértésre. A fő vitafórum minden esztendőben a kongresz­­szus volt. Ezeken a széles körű találkozókon lehe­tett legjobban lemérni, hogy az adott időszakban hogyan alakult a nemzetközi helyzet, mely nem hagyta hatás nélkül a napirendre tűzött kérdé­sekben való állásfoglalást. Hozzá kell ehhez ten­ni még, hogy mindezt a politikától függetlenség jelszavának hangoztatásával, érvek nélkül, a sza­vazattöbbség birtokában igyekeztek érvényesíteni a kapitalista országok képviselői. A legszélsőség­esebb ilyen esetek voltak: A Német Demokráti­­us Köztársaság repülőklubjának teljes jogú tag­­­­gá felvételének elhúzása, az 1967. évi kongresszus Görögországban való megrendezése - melyen érthető okokból a szocialista országok képviselői nem vettek részt, mert népelnyomó, faji megkü­lönböztetést alkalmazó, agressziót elkövető rend­szerekkel nem működhetünk együtt, és még to­vább lehetne sorolni az okokat, de ez most nem cél. E rövid áttekintésre azért volt szükség, hogy az 1968. évi II. FAI kongresszus - mely Londonban november 28-30. között volt - helyét, szerepét meg lehessen határozni, a korábbi évek tapasz­talatai alapján. A kongresszust, melyen 35 ország 118 képvise­lője vett részt, a konstruktív megoldásokra törek­vés, a napirendre tűzött kérdések lezárása, a kül­döttségek közötti barátságos légkör jellemezte. S annak ellenére, hogy nem voltak látványos programok, a kongresszus mindvégig megtartotta munkaértekezlet jellegét. A szocialista országok részéről Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország, Románia, Jugoszlávia, és a Szovjetunió küldte el képviselőit. November 28-án volt a kongresszus ünnepélyes megnyitása, melynek során P. G. MALEFIELD, az Angol Királyi Repülőklub elnöke és dr. Josef GAISBACHER, a F­A­I elnöke üdvözölte a küldötte­ket. Mindketten kifejezték azon reményüket, hogy a kapcsolatok erősödnek a munkaülések során és minden kérdésben pozitív döntést sikerül hozni. A megnyitó után a FAI elnöke kiosztotta az 1968. évi kitüntetéseket és nemzetközi diplomákat. A Magyar Repülő Szövetség elnökségének elő­ter­jesztése alapján a nemzetközi szervezet Paul Tissandler diplomával ismerte el Kovács Aladár és Rór­si Mihály több évtizedes eredményes mun­káját, amelyet a repülő-, illetve az ejtőernyős sport fejlesztése terén végeztek. Az elismerések átnyújtása után a FAZ elnöke megtartotta beszámolóját az 1968. évi tevékeny­ség­ől. Az elismerés hangján szólt a Lesznól (Lengyelország) vitorlázó repülő, a magdeburgi (NDK) motoros műrepülő, a grazi (Ausztria) ej­tőernyős és a Helsinkiben (Finnország) megren­dez­ő körrepülő modellező világbajnokságokról, kész­letét fejezte ki a rendezőknek. Ezután tájé­koztatta a küldötteket a Tanács tevékenységéről. Végezetül javasolta, hogy a kongresszus válasz­­sza meg tiszteletbeli elnökének Vladimir Kokkina­­kit, a neves berepülő pilótát, a F­A­I korábbi elnö­két. A javaslatot a kongresszus egyhangúlag el­fogadta és tudomásul vette a beszámolóban el­mondottakat. November 29-én az első munkaülés első napi­rendi pontja, a Német Demokratikus Köztársa­ság Repülőklubjának teljes jogú taggá felvétele volt. A repülősportokban elért eredményei alap­ján az NDK repülőklubja már 1960-ban kérte a teljes jogú taggá való felvételét. Az 1960. évi 53. kongresszuson, mely Barcelonában volt, any­­nyit sikerült elérni, hogy mint társult tag részt ve­hetett a nemzetközi szerv bizottságainak munká­jában. Ettől az időtől a kongresszusok állandó na­pirendjén szerepelt felvételének kérdése, közben több világbajnokságot rendezett, eleget tett az alapszabály követelményeinek, mégsem mozdult előbbre az ügy, hogy tevékenysége alapján el­foglalhassa az őt megillető helyét a világszerve­zetben,­­ bár évről évre többen voltak a kapi­talista országok közül is - akik úgy látták, hogy a sport érdekei azt kívánják, hogy rendeződjék ez a hosszú időre elnyújtott kérdés, mert a FAI te­kintélyének is sokat ártott az oktalan elzárkózás a felvétel elől. Elég volt az USA küldöttjének ennyi felszólalá­sa: „Nem ismerjük el Kelet-Németországot” — máris működésbe lépett a szavazógépezet, és ha egyre csökkenő különbséggel is, további egy-egy évre elodázták egy olyan ország felvételét, amely Európában sokat vállalt és vállal a repülősportok fejlesztéséből. 1967-ben végsőkig feszült a húr a F­A­O-n belül, amelyet a Görögországban lezajlott események váltottak ki. 1967-ben ugyanis Görögország vál­lalta a 60. kongresszus megrendezését. A szocia­lista országok küldöttei a Tanácsban — figye­lembe véve több nemzetközi szerv döntését - ja­vasolták, hogy a Tanács Görögországtól vonja meg a kongresszus rendezési jogát. A javaslatot a Tanácsban többségben levő kapitalista orszá­gok képviselői — figyelmen kívül hagyva a javas­latot és más szervek reális helyzetértékeléséből fakadó állásfoglalását­­ elutasították, és éles ki­rohanásokat tettek a szocialista országok képvi­selőinek álláspontjával szemben. Feszült hangulatban kezdődött 1968 júniusában a 61. kongresszust előkészítő Tanács-ülés is, de már ekkor érezhető volt, hogy a FAZ legfelső vezetői - elsősorban az elnök, dr. Josef Gais­­bacher - szeretnék az egyensúlyt helyreállítani. Ennek egyetlen útja volt: előbbre lépni a rende­zetlen ügyek megoldásában, a görögországi kong­resszus döntéseinek átértékelésében pedig figye­lembe venni a szocialista országok javaslatait. Nyolc évnek kellett eltelnie, hogy a Tanács két tartózkodással (USA, NSZK) úgy döntött, hogy javasolja a Német Demokratikus Köztársaság teljes jogú tagságának elismerését. A kongresszus a Tanács javaslata és az elnök­nek az NDK érdemeit méltató előterjesztése alap­ján, két ellenszavazattal (Hollandia, Írország) és két tartózkodással (USA, Franciaország) teljes jogú tagként felvette a Német Demokratikus Köz­társaság repülőklubját a Nemzetközi Repülő Szö­vetségbe. üdvözöljük az NDK repülőklubját és kívánjuk, hogy most már mint a FAI teljes jogú tagja, to­vábbi sikereket érjen el a repülősportok fejleszté­sében, munkájával járuljon ahhoz, hogy a FAI az eddigieknél eredményesebben szolgálja a vi­lágban folyó, sokrétű repülőtevékenység ügyét. További felvételi kérelmet nyújtottak be Brazí­lia, Peru és Rhodézia repülő-, illetve ejtőernyős szervezetei. A felvétellel kapcsolatos előterjesz­tést a FAI főigazgatója, C. E. HENNECART is­mertette. A kongresszus rövid vita után Brazíliát felvette tagjai sorába. Peru és Rhodézia kérdésé­ben majd a 62. kongresszus határoz. A felvételek tárgyalása után az alapszabályzat módosítására vonatkozó javaslat került napirend­re. Az alapszabály két pontja körül érthető okból vita kezdődött. Az egyik a FAI felépítésével volt kapcsolatos, a másik pedig a Tanács szükséges létszáma és összetételének kérdése volt. Koráb­ban, a két kongresszus közötti időben a Tanács irányította a szövetség tevékenységét, a tanács­ülések között pedig egy szűkebb választott testü­let, a „büró” intézte a folyó ügyeket. A 60. kong­resszus megszüntette a „bürót, ugyanakkor nem gondoskodott helyette más szervről, így az 1968-as évben a tényleges vezetés, a fontos kérdésekben való döntés, kizárólag az elnök, illetve a főigaz­gató kezében összpontosult. Most a kongresszus átértékelte ezt a Görögországban hozott döntést és úgy határozott, hogy létre kell hozni egy vá­lasztott végrehajtó bizottságot. November 30-án, a kongresszus utolsó napján az egyes bizottságok elnökei megtartották beszá­molóikat az 1968-ban végzett tevékenységükről. Figyelemre méltóak voltak ezekből a vitorlázó repülő, az ejtőernyős- és a motoros műrepülő bizottságok elnökeinek előterjesztései, akik nem­csak a múltról, hanem az 1970. évi világbajnok­ságok előkészületeiről is tájékoztatást adtak. A terv szerint 1970-ben a vitorlázó világbajnok­ságot az Egyesült Államok rendezi. A feltételek nem kedvezőek, annak ellenére, hogy a nevezési díjat nem tervezik magasabban megállapítani, mint ahogyan Lesznóban volt, de semmiféle köny­­nyítést a szállításban nem tudnak biztosítani és nem lesz lehetőség repülőgép bérelésre sem és ez nagyon szelektálja majd a résztvevőket. A továb­biakban a bizottság elnöke tájékoztatást adott arról, hogy javaslat érkezett, hogy legyen egy ne­gyedik gyémántfeltétel is sebességi feladatból, valamint, hogy az 1000 km-es táv legyen hivatalos rekordként elismerve. A vitorlázó repülő bizottság megtárgyalta a javaslatokat és úgy döntött, hogy helyt ad annak, hogy négy feltétele legyen a gyé­mántkoszorú megszerzésének, de csak három gyé­­mánt képezze a teljességet. A négy feltételből tehát hármat kell teljesíteni, ami az adott ország meteorológiai, területi, technikai adottságainak, a versenyzők felkészültségének legjobban megfelel. Az 1000 km-es távrepülést külön hitelesíthető re­kordként nem ismeri el a bizottság, mert ennek elérése csak néhány országban lehetséges. A legközelebbi ejtőernyős világbajnokságot Ju­goszlávia rendezi, a versenyszabályzat kialakítá­sában azonban még több vitatott kérdés van, melyet a legközelebbi bizottsági ülésen rendezni kell. A motoros műrepülők Angliában találkoznak 1970-ben. A kongresszuson javasolták, hogy semmisítsék meg a 60. kongresszus döntését, mely szerint az 1967-ben Csehszlovákiában rendezett Modellező Világbajnokságot nemzetközi versennyé minősí­tette le, annak ellenére, hogy akkor a nemzetközi modellező bizottság elismerte világbajnokságnak — az izraeli óvás ellenére. A javaslat mellett Izrael küldötte szólalt fel és visszavonta az Athén­ban tett javaslatát. Nagyjelentőségű határozatot hozott a kongresz­­szus a Szovjetunió repülőszövetségének javasla­tára, amelyben GAGARIN emlékérem alapítását kéri, melyet a FAI az év legeredményesebb űr­repülőjének ítél majd oda, és hogy április 12. le­gyen az űrrepülők nemzetközi napja. Az utolsó aktus a választások és az 1969. évi kongresszus helyének meghatározása volt. Elnök­nek a következő évre ismét dr. Josef Goisbachert (Ausztria), választották. Első elnökhelyettes pedig E. VEGELIUS professzor (Finnország) maradt. A Tanácsban helyt kaptak a Szovjetunió, Lengyelor­szág, Magyarország, Jugoszlávia, Csehszlovákia képviselői, akik egyúttal a FAZ elnökhelyettesei is lettek. A legközelebbi kongresszus rendezési jogát Finnország kapta, amely Helsinkiben lesz 1969 jú­lius 13-21 között. A FAI Gagarin-emlékérme, amelyet évente a leg­eredményesebb űrrepülőnek adományoznak. 1969 április 12-étől, minden év április 12-e - Nemzet­közi űrrepülő Nap 3

Next