Repülés, 1969 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
FAI KONGRESSZUS, 1968, írta: RÉTI ANTAL, a Magyar Repülő Szövetség elnöke A Nemzetközi Repülő Szövetség tevékenységének utolsó tíz éve , a repülősportok nagyarányú fejlődése ellenére sem volt zökkenőmentes. Érzékenyen reagált külső hatásokra, a mindenkori világhelyzet alakulására. Voltak időszakok, amikor a repülősportok egyetemes érdekei maradék nélkül érvényesülhettek, akkor a nagyszerű világtalálkozók, e sportban részt vevők növekvő baráti kapcsolatainak erősödése, e szép és nemes sportág érdekeinek messzemenő figyelembevétele volt a jellemző. Volt azonban olyan időszak, amikor kézzel fogható esetben is a passzív ellenállás, a sport szempontjainak figyelmen kívül hagyása, a politikai megkülönböztetés, indokolatlan kirekesztés rontotta e szervezetben végzett munka eredményességét. Hosszú ideig - hisz a FAZ hatvanhárom éve áll fenn — a vezetés a kapitalista országok képviselőinek kezében volt, annak ellenére, hogy nem egy szocialista ország - köztük hazánk is — harminc, negyven éve tagja ennek a nemzetközi szervezetnek. Az utolsó tíz év volt az az időszak, amikor a szocialista országok is igényelték az őket megillető helyet a FAK-ban, és ennek nyomán az egyes bizottságokban, valamint a legfelsőbb vezető testületekben mind többen kezdtek betölteni különböző tisztségeket, kellő hatásfokkal és eredményességgel. Teljes tárgyilagossággal megállapíthatjuk, hogy a szocialista országok képviselői mindenkor a sport érdekeiért, a káros megkülönböztetések ellen, az egymás jobb megértéséért szálltak síkra. E szempontok vezették, amikor konstruktív javaslatokat tettek, amikor nagy részt vállaltak a világversenyek megrendezésében, amikor rendszeresen, pontosan eleget tettek az alapszabályzatban rögzített kötelezettségeiknek. Sajnos az egészséges törekvések nem mindig találtak kellő megértésre. A fő vitafórum minden esztendőben a kongreszszus volt. Ezeken a széles körű találkozókon lehetett legjobban lemérni, hogy az adott időszakban hogyan alakult a nemzetközi helyzet, mely nem hagyta hatás nélkül a napirendre tűzött kérdésekben való állásfoglalást. Hozzá kell ehhez tenni még, hogy mindezt a politikától függetlenség jelszavának hangoztatásával, érvek nélkül, a szavazattöbbség birtokában igyekeztek érvényesíteni a kapitalista országok képviselői. A legszélsőségesebb ilyen esetek voltak: A Német Demokrátius Köztársaság repülőklubjának teljes jogú taggá felvételének elhúzása, az 1967. évi kongresszus Görögországban való megrendezése - melyen érthető okokból a szocialista országok képviselői nem vettek részt, mert népelnyomó, faji megkülönböztetést alkalmazó, agressziót elkövető rendszerekkel nem működhetünk együtt, és még tovább lehetne sorolni az okokat, de ez most nem cél. E rövid áttekintésre azért volt szükség, hogy az 1968. évi II. FAI kongresszus - mely Londonban november 28-30. között volt - helyét, szerepét meg lehessen határozni, a korábbi évek tapasztalatai alapján. A kongresszust, melyen 35 ország 118 képviselője vett részt, a konstruktív megoldásokra törekvés, a napirendre tűzött kérdések lezárása, a küldöttségek közötti barátságos légkör jellemezte. S annak ellenére, hogy nem voltak látványos programok, a kongresszus mindvégig megtartotta munkaértekezlet jellegét. A szocialista országok részéről Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország, Románia, Jugoszlávia, és a Szovjetunió küldte el képviselőit. November 28-án volt a kongresszus ünnepélyes megnyitása, melynek során P. G. MALEFIELD, az Angol Királyi Repülőklub elnöke és dr. Josef GAISBACHER, a FAI elnöke üdvözölte a küldötteket. Mindketten kifejezték azon reményüket, hogy a kapcsolatok erősödnek a munkaülések során és minden kérdésben pozitív döntést sikerül hozni. A megnyitó után a FAI elnöke kiosztotta az 1968. évi kitüntetéseket és nemzetközi diplomákat. A Magyar Repülő Szövetség elnökségének előterjesztése alapján a nemzetközi szervezet Paul Tissandler diplomával ismerte el Kovács Aladár és Rórsi Mihály több évtizedes eredményes munkáját, amelyet a repülő-, illetve az ejtőernyős sport fejlesztése terén végeztek. Az elismerések átnyújtása után a FAZ elnöke megtartotta beszámolóját az 1968. évi tevékenységől. Az elismerés hangján szólt a Lesznól (Lengyelország) vitorlázó repülő, a magdeburgi (NDK) motoros műrepülő, a grazi (Ausztria) ejtőernyős és a Helsinkiben (Finnország) megrendező körrepülő modellező világbajnokságokról, készletét fejezte ki a rendezőknek. Ezután tájékoztatta a küldötteket a Tanács tevékenységéről. Végezetül javasolta, hogy a kongresszus válaszsza meg tiszteletbeli elnökének Vladimir Kokkinakit, a neves berepülő pilótát, a FAI korábbi elnökét. A javaslatot a kongresszus egyhangúlag elfogadta és tudomásul vette a beszámolóban elmondottakat. November 29-én az első munkaülés első napirendi pontja, a Német Demokratikus Köztársaság Repülőklubjának teljes jogú taggá felvétele volt. A repülősportokban elért eredményei alapján az NDK repülőklubja már 1960-ban kérte a teljes jogú taggá való felvételét. Az 1960. évi 53. kongresszuson, mely Barcelonában volt, anynyit sikerült elérni, hogy mint társult tag részt vehetett a nemzetközi szerv bizottságainak munkájában. Ettől az időtől a kongresszusok állandó napirendjén szerepelt felvételének kérdése, közben több világbajnokságot rendezett, eleget tett az alapszabály követelményeinek, mégsem mozdult előbbre az ügy, hogy tevékenysége alapján elfoglalhassa az őt megillető helyét a világszervezetben, bár évről évre többen voltak a kapitalista országok közül is - akik úgy látták, hogy a sport érdekei azt kívánják, hogy rendeződjék ez a hosszú időre elnyújtott kérdés, mert a FAI tekintélyének is sokat ártott az oktalan elzárkózás a felvétel elől. Elég volt az USA küldöttjének ennyi felszólalása: „Nem ismerjük el Kelet-Németországot” — máris működésbe lépett a szavazógépezet, és ha egyre csökkenő különbséggel is, további egy-egy évre elodázták egy olyan ország felvételét, amely Európában sokat vállalt és vállal a repülősportok fejlesztéséből. 1967-ben végsőkig feszült a húr a FAO-n belül, amelyet a Görögországban lezajlott események váltottak ki. 1967-ben ugyanis Görögország vállalta a 60. kongresszus megrendezését. A szocialista országok küldöttei a Tanácsban — figyelembe véve több nemzetközi szerv döntését - javasolták, hogy a Tanács Görögországtól vonja meg a kongresszus rendezési jogát. A javaslatot a Tanácsban többségben levő kapitalista országok képviselői — figyelmen kívül hagyva a javaslatot és más szervek reális helyzetértékeléséből fakadó állásfoglalását elutasították, és éles kirohanásokat tettek a szocialista országok képviselőinek álláspontjával szemben. Feszült hangulatban kezdődött 1968 júniusában a 61. kongresszust előkészítő Tanács-ülés is, de már ekkor érezhető volt, hogy a FAZ legfelső vezetői - elsősorban az elnök, dr. Josef Gaisbacher - szeretnék az egyensúlyt helyreállítani. Ennek egyetlen útja volt: előbbre lépni a rendezetlen ügyek megoldásában, a görögországi kongresszus döntéseinek átértékelésében pedig figyelembe venni a szocialista országok javaslatait. Nyolc évnek kellett eltelnie, hogy a Tanács két tartózkodással (USA, NSZK) úgy döntött, hogy javasolja a Német Demokratikus Köztársaság teljes jogú tagságának elismerését. A kongresszus a Tanács javaslata és az elnöknek az NDK érdemeit méltató előterjesztése alapján, két ellenszavazattal (Hollandia, Írország) és két tartózkodással (USA, Franciaország) teljes jogú tagként felvette a Német Demokratikus Köztársaság repülőklubját a Nemzetközi Repülő Szövetségbe. üdvözöljük az NDK repülőklubját és kívánjuk, hogy most már mint a FAI teljes jogú tagja, további sikereket érjen el a repülősportok fejlesztésében, munkájával járuljon ahhoz, hogy a FAI az eddigieknél eredményesebben szolgálja a világban folyó, sokrétű repülőtevékenység ügyét. További felvételi kérelmet nyújtottak be Brazília, Peru és Rhodézia repülő-, illetve ejtőernyős szervezetei. A felvétellel kapcsolatos előterjesztést a FAI főigazgatója, C. E. HENNECART ismertette. A kongresszus rövid vita után Brazíliát felvette tagjai sorába. Peru és Rhodézia kérdésében majd a 62. kongresszus határoz. A felvételek tárgyalása után az alapszabályzat módosítására vonatkozó javaslat került napirendre. Az alapszabály két pontja körül érthető okból vita kezdődött. Az egyik a FAI felépítésével volt kapcsolatos, a másik pedig a Tanács szükséges létszáma és összetételének kérdése volt. Korábban, a két kongresszus közötti időben a Tanács irányította a szövetség tevékenységét, a tanácsülések között pedig egy szűkebb választott testület, a „büró” intézte a folyó ügyeket. A 60. kongresszus megszüntette a „bürót, ugyanakkor nem gondoskodott helyette más szervről, így az 1968-as évben a tényleges vezetés, a fontos kérdésekben való döntés, kizárólag az elnök, illetve a főigazgató kezében összpontosult. Most a kongresszus átértékelte ezt a Görögországban hozott döntést és úgy határozott, hogy létre kell hozni egy választott végrehajtó bizottságot. November 30-án, a kongresszus utolsó napján az egyes bizottságok elnökei megtartották beszámolóikat az 1968-ban végzett tevékenységükről. Figyelemre méltóak voltak ezekből a vitorlázó repülő, az ejtőernyős- és a motoros műrepülő bizottságok elnökeinek előterjesztései, akik nemcsak a múltról, hanem az 1970. évi világbajnokságok előkészületeiről is tájékoztatást adtak. A terv szerint 1970-ben a vitorlázó világbajnokságot az Egyesült Államok rendezi. A feltételek nem kedvezőek, annak ellenére, hogy a nevezési díjat nem tervezik magasabban megállapítani, mint ahogyan Lesznóban volt, de semmiféle könynyítést a szállításban nem tudnak biztosítani és nem lesz lehetőség repülőgép bérelésre sem és ez nagyon szelektálja majd a résztvevőket. A továbbiakban a bizottság elnöke tájékoztatást adott arról, hogy javaslat érkezett, hogy legyen egy negyedik gyémántfeltétel is sebességi feladatból, valamint, hogy az 1000 km-es táv legyen hivatalos rekordként elismerve. A vitorlázó repülő bizottság megtárgyalta a javaslatokat és úgy döntött, hogy helyt ad annak, hogy négy feltétele legyen a gyémántkoszorú megszerzésének, de csak három gyémánt képezze a teljességet. A négy feltételből tehát hármat kell teljesíteni, ami az adott ország meteorológiai, területi, technikai adottságainak, a versenyzők felkészültségének legjobban megfelel. Az 1000 km-es távrepülést külön hitelesíthető rekordként nem ismeri el a bizottság, mert ennek elérése csak néhány országban lehetséges. A legközelebbi ejtőernyős világbajnokságot Jugoszlávia rendezi, a versenyszabályzat kialakításában azonban még több vitatott kérdés van, melyet a legközelebbi bizottsági ülésen rendezni kell. A motoros műrepülők Angliában találkoznak 1970-ben. A kongresszuson javasolták, hogy semmisítsék meg a 60. kongresszus döntését, mely szerint az 1967-ben Csehszlovákiában rendezett Modellező Világbajnokságot nemzetközi versennyé minősítette le, annak ellenére, hogy akkor a nemzetközi modellező bizottság elismerte világbajnokságnak — az izraeli óvás ellenére. A javaslat mellett Izrael küldötte szólalt fel és visszavonta az Athénban tett javaslatát. Nagyjelentőségű határozatot hozott a kongreszszus a Szovjetunió repülőszövetségének javaslatára, amelyben GAGARIN emlékérem alapítását kéri, melyet a FAI az év legeredményesebb űrrepülőjének ítél majd oda, és hogy április 12. legyen az űrrepülők nemzetközi napja. Az utolsó aktus a választások és az 1969. évi kongresszus helyének meghatározása volt. Elnöknek a következő évre ismét dr. Josef Goisbachert (Ausztria), választották. Első elnökhelyettes pedig E. VEGELIUS professzor (Finnország) maradt. A Tanácsban helyt kaptak a Szovjetunió, Lengyelország, Magyarország, Jugoszlávia, Csehszlovákia képviselői, akik egyúttal a FAZ elnökhelyettesei is lettek. A legközelebbi kongresszus rendezési jogát Finnország kapta, amely Helsinkiben lesz 1969 július 13-21 között. A FAI Gagarin-emlékérme, amelyet évente a legeredményesebb űrrepülőnek adományoznak. 1969 április 12-étől, minden év április 12-e - Nemzetközi űrrepülő Nap 3