Repülés, 1971 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

A FAI 63. KONGRESSZUSA ÍRTA: RÉTI ANTAL, AZ MHSZ FŐTITKÁRHELYETTESE A Nemzetközi Repülő Szövetség a 63. kongreszusát az 1970-es évben India fővárosában, Új-Delhiben tartotta. Várakozásai tekintettünk e kongresszus elé, mert először kapott rendezési jogot ázsiai ország, mégpedig ezek, közül is olyan, amely lakosságának számát illetően második a világon, nem régen nyerte el függetlenségét és manapság sokszor szerepel a neve a sajtóban, a politikai életben, vagy éppen országaink fejlődő kapcsolatainak vonatkozásában. Új-Delhi hazánkból kilenc órás repüléssel elérhető. Milyen közel van és mégis milyen távol! Ott négy és fél órával előbb kel fel a nap, de ennyivel hamarabb is nyugszik le. De nem csak ez jelzi a távolságot, hanem elsősorban a volt gyarmattartók bűnéül felróható különbség, ami a mi életünk és India népeinek élete között jelenleg van. És mégis ez az ország vállalkozott egy ilyen jelentős nemzetközi szervezet — mint a FAI — kongresszusának rendezésére, és azt elismerésre méltó módon megszervezte és előkészítette. Mondanivalómat szeretném az elején kezdeni. Rómából volt csatlakozásunk a BOAC légitársaság egy közvetlen Új-Delhibe repülő Boeing 707-es típusú repülőgépére. Az óvatosság sohasem árt alapon, beszálláskor minden utast műszerrel megvizsgáltak, hogy nincs-e nála olyan eszköz, amellyel a repülőgépet el lehet téríteni az útiránytól és alaposan átvizsgálták a kézitáskákat, sőt ha a műszer jelzett, személyi motozást is végeztek. Amint a kézitáskámat vizsgálták, arra lettem figyelmes, hogy egy másik vizsgáló egy MNIMO mosószeres flakonnal lót-fut a rendőrökhöz, s a többi repülőtéri emberekhez, majd végül a „főnökhöz”, és kérdezgeti, hogy ez mi? Szegény Sugár Ferenc útitársam, akinek a táskájából kiemelték, magyarázta, hogy ez mosószer, ez legfeljebb habzik, de nem robban, csak hosszas huzavona után kapta meg az engedélyt a főnök jóvoltából, hogy a gépbe szálláskor magával vihette ezt az azóta még jobban megbecsült mosószert. Új-Delhibe reggel érkeztünk meg a késő őszből, a verőfényes nyárba. Ott a repülőtéri formalitások bonyolultabbak mint nálunk, majd egy órába tellett, amíg az útlevél- és vámvizsgálaton átvergődtünk. Mindjárt akadt vállalkozó, aki a csomagjainkat fogta, vitte a taxihoz, amelynek volánjánál pokrócba burkolózott sofőr ült. Az arcát nem láttuk, de a nagy forgalomban jól vezetett, állandóan nyomta a dudát és töbször az volt az érzésem, hogy most csattanunk. Persze, ez csak optikai csalódás volt, amit a baloldali közlekedés szokatlansága okozott. A szálloda — amely külföldiek részére van fenntartva — Úszta és barátságos volt, légkondicionált berendezéssel felszerelve, ami ott, még ebben a plusz 25—28 fokos télben is szükséges. A kongresszus ünnepélyes megnyitására a Vigyan Bhavan csodálatosan szép kongreszszusi palota dísztermében került sor. A megnyitó beszédet V. Giri, India államelnöke tartotta. Megjelent még a megnyitó ünnepségen dr. Ráván Singh, a turizmus és polgári repülés minisztere, több közélet személyiség, a kongresszuson részt vevő 27 ország 93 küldötte és a velük érkező családtagok, valamint az Indiába akreditált nagykövetségek diplomatái. Az ünnepélyességet emelte, hogy ez alkalomból eljöttek a kongresszusra B. V. Volinov, E. V. Khrunov szovjet és N. A. Armstrong, C. Conrad amerikai űrrepülők. Az indiai állami himnusz és az ünnepi beszédek elhangzása után Giri elnök átadta a FAI által odaítélt érmeket és diplomákat. A „FAI aranyérmet” Jose Luis Aresti (Spanyolország) kapta, a műrepülő sport fejlesztésében szerzett érdemei elismeréséül, és a műrepülés egységes jelvény rendszerének kidolgozásáért. Az „Űrrepülő aranyérmet” Neil A. Armstrong (USA), a „Jurij Gagarin aranyérmet” Charles Conrad (USA), a „De la Vaulx érmet” Russel L. Schweickart (USA), Neil A. Armstrong (USA), Charles Conrad (USA), A. Jeliszejev (Szovjetunió), E. Khrunov (Szovjetunió), a „Luis Blériot érmet” Harold Fishman (USA), Barrl Shiff (USA), a „Lilienthal érmet” M. Eric Nessler (Franciaország), az „Ejtőernyős aranyérmet” Janko Lutovac (Jugoszlávia), a „FAI Bronzérmet” Ann Welch (Anglia) kapták meg. „Komarov diplomával” tüntette ki a FAI V. A. Shatalov, B. V. Volinov, E. V. Khrunov, A. S. Jeliszejev szovjet űrhajósokat. „Montgolfier diplomával” tüntették ki M. P. Pellegrino (USA) ballonrepülőt. Csoportos diplomával négy repülő tudományos intézet és a Palermói Repülőklub kiemelkedő munkáját ismerték el, ötvenhárman kaptak „Paul Tissandier” diplomát, köztük Réti Antal és Hatházi Dániel (Magyarország). A munkaülések napirendjére tizenkilenc programpont volt felvéve. A mandátumok ellenőrzése után a csatlakozások és kizárások megvitatására került sor. Felvételét kérte a Peru-i és a Guernsey-i repülőklub. Míg Peru felvételét a kongresszus egyhangúlag megszavazta, addig Guernsey sziget repülőklubjának a felvételét az angol küldöttség tiltakozása miatt elhalasztotta, ugyanis ez a sziget Anglia fennhatósága alatt áll és az Angol Királyi Repülőklub ragaszkodott ahhoz, hogy először velük tisztázzák a működési főtételeket. Algéria, Argentína, Madagaszkár és Szenegál a kizárás sorsára jutottak, mivel több éven át, többszöri felszólítás ellenére nem rendezték a tagsággal járó kötelezettségeiket. Szomorú, hogy a FAI most alkalmazott először ilyen szigorú szankciót, és éppen azokkal az országokkal szemben, amelyek nemrégen léphettek az önálló fejlődés útjára. A szervezeti kérdések lezárása után Jean Blériot pénzügyi igazgató beterjesztette jelentését a költségvetés teljesítéséről, és az 1971. évi kölségvetés előirányzatról. Első ízben volt szerencsénk hallani, hogy a költségvetés aktívan zárult, csökkent a korábbi évek deficitje, így érthető, hogy a kongresszus egyhangúlag tudomásul vette a beszámolót. Ezután következett a nehezebbnek vélt rész, az új tagdíjrendszerre áttérés vitája. Ennek keretében a pénzügyi igazgató emlékeztetett arra, hogy 1968-ban Londonban határozat született arra, hogy össze kell vonni a különböző befizetéseket, és a fenntartási költségeket kizárólagosan a tagdíjbevételek kell hogy fedezzék, mert egy ilyen nagymúltú és tekintéllyel rendelkező nemzetközi szervezet nem építhet bizonytalan talajra, nem dolgozhat évenként fiktív költségvetéssel. Az eltelt két év alatt több változatban készült javaslat több ország részéről, többszöri tárgyalás témája volt már az áttérés és 1969- ben Helsinkiben konkrét határozat született, hogy 1971. január 1-gyel be kell vezetni az új tagdíjrendszert. Amikor a javaslatot vitára bocsátották, a tárgyalóterem megélénkült, sokan jelentkeztek hozzászólásra ami nem véletlen, hisz ez „zsebbenyúló” kérdés volt. A hozzászólások mindegyike egy körben mozgott, főleg olyan vonatkozásban, hogy a megemelt tagdíjösszeg fejében mit nyújt a FAI, ténylegesen benne van-e minden, amiért ezelőtt külön kellett fizetni, nevezetesen a rekordhitelesítési díjak, sportnaptárba való feliratkozás, FAI-bélyegek, jelvények és egyebek. Lényegében úgy látszott, hogy mindenki belenyugszik a felemelt tagdíjösszeg kiszabásába. Mivel a kialakításnak — többszöri javaslatbenyújtással — a magyar küldöttség végig aktív részese volt, szót kértünk és elmondottuk, hogy bár közel áll az előterjesztés a mi általunk benyújtott tervezethez, mégis úgy látjuk, hogy nem lehet a javas A kongresszust a Vigyan Bhavan palota csodálatosan szép dísztermében rendezte meg India repülőklubja. Huszonhét ország kilencvenhárom küldötte vett részt a munkában. Ott voltak a küldöttekkel érkező munkatársak és az Indiába akreditált nagykövetségek diplomatái is. Képünkön: Réti Antal és dr. Sugár Ferenc a tárgyaláson A kongresszus küldöttei Agrába látogattak, s ott megtekintették a nevezetességeket. Képünk is ott készült. Balról-Jobbra: V. Naumkin, I. Kozsudek, Réti Antal és I. Liszov az agrai repülőnapon. (Szerző felvétele) .