Repülés, 1984 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

Az új esztendő küszöbén új évet kezdtünk, új célkitűzésekkel, új reményekkel, új elszántsággal és akarattal arra, hogy 1984 eredménye­sebb és jobb lesz, mint 1983 volt. Mielőtt azonban figyelmünket a jövő felé fordítjuk, te­kintsünk vissza az elmúlt év eredményeire, kudarcaira, örö­meire és gondjaira, hasznosítható tanulságaira, amelyek hozzásegítenek bennünket reális célok kitűzéséhez. Milyen is volt 1983? Munkánk fő célja az volt, hogy fokozzuk részvételün­ket az ifjúság hazafias és internacionalista nevelésében, testedzésének, fizikai állóképességének fejlesztésében, a szo­cialista haza védelmére történő felkészítésben. A klubokban és repülőtereken végzett becsületes és ál­dozatkész munka eredményeként a képzésben és sportban a kitűzött feladatokat teljesítettük. Elismerés illeti ezért klubtagjainkat, társadalmi aktivistáinkat, függetlenített munkatársainkat, mindazokat, akik elősegítették célkitűzé­seink megvalósítását. A motorosrepülő előképzés és képzés a tervek szerint alakult. A motoros műrepülő sportban túl vagyunk az újra­kezdés nehézségein. Megteremtettük azokat a személyi és technikai feltételeket, amelyek alapját képezik az előre­ha­ladásnak. A vitorlázórepülő képzést a mérsékelt fejlődés jelle­mezte. Emelkedett az alapvizsgák és teljesítmények száma. Tovább léptünk a vitorlázó műrepülés megalapozásában, a szélesebb oktatói kört érintő képzés előkészítésében. A vi­torlázórepülő-sportban jelentős a fejlődés. A versenyrepü­­lés személyi és technikai feltételei javultak. Kimagasló si­kernek tartom a Női Európa Bajnokságon és a Szocialista Országok Felkészítő Versenyén elért dobogós helyezéseket, a Nemzeti Vitorlázórepülő Versenyen és a Gemenc Kupán elért nagyszerű eredményeket. A sárkányrepülést még az elmúlt évben is a dina­mikus fejlődés jellemezte. Minőségi fejlődést jelent a csőr­­lésből történő indítás, a vontatás és a sárkányból történő ejtőernyőzés képzési elveinek, előírásainak és módszertaná­nak megalkotása. Sajnos a világbajnokságon „érmes” re­ményeink nem realizálódtak. Ejtőernyőzésben az alapkiképzés feladatait, nem kevés erőfeszítéssel, de eredményesen végrehajtottuk. Az ejtőer­nyős sport fejlődése töretlen. Előkelő helyünket az ejtőer­nyős sportban megőriztük. A hőlégballon-repülés terveinknek megfelelően, az előző években kialakított keretek között eredményesen folyt. A repülőműszaki szolgálatra az elmúlt évben is nagy feladat hárult. Elismerést érdemelnek az üzemeltetés, javí­tás és karbantartás területén dolgozó munkatársaink, akik olykor nehéz feltételek és körülmények között, magas szín­vonalon és megbízhatóan biztosították a repülés feltéte­leit. 1983-ban házigazdái és rendezői voltunk a 11. Nemzet­közi Vitorlázórepülő Oldtimer Rallynak, amely sikeres ren­dezvényként szövetségünk hírnevét öregbítette. Fogadtuk és biztosítottuk a Barátság és az FAI Európa Repülő Túrát. Farkashegyen megrendeztük a Nemzetközi Vitorlázó Műre­­pülő-tábort. Változó eredményességgel részt vettünk a vi­lág- és Európa-baj­nokságokon, nemzetközi versenyeken. Va­lamennyi sportágban megrendeztük a nemzeti versenyeket és területi bajnokságokat, amelyek jelentős részén külföldi versenyzők is részt vettek. Sportkapcsolataink tehát tovább szélesedtek, jól szolgálva szocialista hazánk hírnevének és tekintélyének növelését. Eredményeink értékét sajnos rontják azok a súlyos — tragikus — események, amelyek az elmúlt évet kísérték. Életvesztéssel és sérüléssel járó súlyos események, géptö­rések fordultak elő, amelyek mindegyike körültekintőbb munkával elkerülhető lett volna. A súlyos események nem a Magyar Honvédelmi Szövetség által üzemeltetett repülő­gépek megbízhatatlansága, repülés­ közbeni meghibásodása miatt következtek be. Nem a repülőműszaki szolgálat mun­kájában előforduló hibák okozták és nem a repülések biz­tosításához előírt feltételek hiánya okozta. A súlyos események túlnyomó részét az előírások, sza­bályok figyelmen kívül hagyása, vagy tudatos megszegése, a fegyelem meglazulása, a szakmai felkészültségben meg­levő hiányosságok, az átgondolt cselekvést helyettesítő ru­tin és­­az alacsonyszintű felelősségtudat okozta. Ide kell so­rolnom néhány eset kapcsán a közösségi szellem hiányos­ságait, különösen az egymásért érzett felelősség hiányát, a közömbösséget, a szakmai befelé fordulást. Nem kívánt kísérőjelensége az elmúlt évben végzett munkánknak néhány helyen a repülőklubok titkárai és a repülőtérparancsnokok közötti viszony megromlása, a közö­sen végzett munkára súlyosan kiható, állandósult — helyen­ként és alkalmanként eldurvult — konfliktusos helyzet, a Magyar Honvédelmi Szövetséghez, a repüléshez méltatlan és tűrhetetlen állapot. Ezek­ben foglalhatjuk össze vázlatosan az elmúlt év mérlegét. Melyek az előttünk álló fő feladatok, mit kívánunk elérni 1984-ben? Feladatainkat a tervidőszakra a képzésben és a sport­ban egyaránt főtitkári utasítások, alapokmányok rögzítik. A bennük foglalt feladatok konkretizálása 1984-re megtör­tént. Céljaink megvalósításának azonban egyik alap­vető feltétele 1984-ben és a továbbiakban kiemelt felada­tunk a repülés biztonságának javítása. A repülés és ejtő­ernyőzés — nem véletlenül — a veszélyes foglalkozások közé van besorolva. Veszélyessége az előírások, szabályza­tok, utasítások figyelmen kívül hagyásával, vagy netalán tu­datos megsértésével hatványozottan fokozódik. Ezért a re­pülés biztonságának növeléséhez a fegyelem megszilárdí­tásán­­keresztül vezet az út. Meg kell javítanunk a fegyelmet a repülőtereinken. Meg kell javítanunk a fegyelmet a repülésben mindenhol és minden szinten. Csak ekkor tudunk javulást elérni. A fegyelem és a hozzátartozó rend azt jelenti, hogy mindenki — növendék, oktató, klubtitkár, repülőtérparancsnok, vagy repülőfőnök — a maga szintjén és felelősségi körében ér­vényt szerez az előírásoknak, az írott­ és íratlan normák­nak, azt jelenti, hogy mindig nyitott szemmel és füllel já­runk, nem hagyjuk reagálás nélkül a szabálytalan, vagy kifogásolható dolgokat. Az öntudatos és önként — a repülésért — vállalt fe­gyelem megteremtésével együtt a repülés biztonságának ja­vítása érdekében növelni kell a szakmai felkészültségünk színvonalát. A jelenlegi ismeret és tudásszint nem elég. En­nél jóval több kell. A repülésben mindig aktualizálható úgynevezett „teljesítményképes tudás”-ra van szükség. Min­den repülés — legyen az végrehajtva bármivel valami­ben eltér az előzőktől. A körülmények mindig változhat­nak (általában változnak is) és minden változásra helyesen kell reagálni — ahhoz pedig tudni kell. A repülőmunkában a hatékonyság, eredményesség és a biztonság érdekében emelni kell a­­követelménytámasztás

Next