Repülés, 1985 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

Jubileumi Emléktúra repülőverseny Hazánk felszabadulása 40. évfordulójának megemléke­zéseként a Magyar Honvédelmi Szövetség repülőfőnöksé­ge, a Magyar Repülő Szövetség a magyar repülő szervek­kel közösen — a repülés sajátos eszközeivel — repülő em­­léktúra-versenyt szervez. Az emléktúra során a navigációs versenyek megszokott feladatain túl, történelmi tesztek és feladatok megoldásá­val felelevenítésre kerülnek Magyarország felszabadítá­sának mozzanatai, emlékezetes eseményei. A túra útvonala érinti a felszabadító harcok színtereit, ahol a résztvevők elhelyezik az emlékezés virágait. Az emléktúra az MHSZ OK Repülőfőnökség és az MHSZ MALÉV Repülő- és Ejtőernyős­klub rendezésében kerül végrehajtásra. A tervezett program ideje 1985. már­cius 29-től április 2-ig. A túraverseny részletes kiírására a későbbiek során visszatérünk. Ünnepi közgyűlés a szekszárdi repülőklubban AaaaaaaaU! Az 1968 óta ,,B” kategóriáiba sorolt MHSZ MÉM Szekszárdi Repülőklub átlépett az ,,A” klubok sorába. Ezt jelentette be 1984. de­cember 15-én a klub tagjai és a szépszámú vendégsereg előtt a Magyar Honvédelmi Szö­vetség repülőfőnöke, Szepesi József ezredes. A döntést többek közt így indokolta: „Közel egy éve annak, hogy a klub köz­gyűlésén határozottan megfogalmazódott a kérés, a repülőklub legyen átminősítve „A” klubbá. Természetes e kérés mögött annak indoklásaként ott a sok-sok munka, a nagy­szerű eredmények, amelyek önmagunkért be­szélve őcséngnek a magyar sportrepülésben valami különleges rangot adtak, amely véle­ményem szerint felért egy átminősítéssel, amellyel a közvélemény értékítélete már rég­óta magasabb kategóriába sorolta. Most tehát elérkeztünk oda, hogy bejelent­hetem, és ezt nagy örömmel teszem: 1985. január 1-től a Magyar Honvédelmi Szövetség főtitkára a szekszárdi repülőklubot ,,A” klubbá nyilvánította” A szekszárdi — vagy ahogyan repülőterük­ről hívják őket: az őcsényiekről — az utób­bi évtizedek során gyakran hallott a repülő­­társadalom. Noha a klub 1957 óta áll fenn, mégis akkor vált közismertté, amikor — B- klub lévén — tagjai a szó szoros értelmében a létéért küzdöttek. Hanem a harchoz a fennmaradásért — akkoriban még országo­san is újszerű módon fogtak hozzá. Nem rimánkodni, kunyerálni — dolgozni fogunk. Így döntöttek akkor őcsényben. A B-múlt ... A hetvenes évek elejére az akkori klub­titkár, Csák Péter — ma a klub edzője — emlékezik. — A legnehezebb talán az a kor­szak volt — tűnődik —, amikor egyáltalán nem volt repülőgépünk. A MÉM Repülőgépes Szolgálat, melynek bázisa van az őcsényi repülőtéren, már Repülőgépes Növényvédő Állomás korában jelentős támogatást nyúj­tott a sétalapunkhoz, például ingyen nagy­javította a Góbéinkat. Közben, három éven át, kölcsöngépekkel repültünk, de „életben” tudtuk tartani a szakszolgálati engedélyein­ket, sőt folyamatosan képeztünk ki növen­dékeket. A „menők” nem sokat repültek, nem is értek rá. Noha Tolna megye külön­böző állami szervei, a vállalatok, a gazda­ságok biztosították a létalapunkat, mégis az előrelépéshez több kellett. Pénzt kellett ke­resni. Épületeket bontottunk le, selejt gép­kocsik alkatrészekre bontását végeztük. Sen­ki sem számolta a társadalmi munkaórák számát. A klubért dolgoztunk. Az első Pi­­ratot 1975-ben vettük, érkezését bizony meg­ünnepeltük. Aztán belevágtunk a légifény­képezésbe, a motorosgépet az RSZ támoga­tásaként kaptuk hozzá. Ez a munkánk az­óta is egyre fejlődik. A Hasselblad-kamerát már a klub vette hozzá 1979-ben, vagy 200 000 forintért. Nagyot lendített a klub fejlődésén a Ge­menci Vitorlázórepülő Bajnokságok sorozata. Felfigyeltek rá, mindenekelőtt a megyei, ál­lami és pártszervek. Elismerték, támogatták a munkánkat. Az MSZMP Tolna megyei Bi­zottsága 400 000 forinttal járult hozzá, hogy első teljesítménygépüinket megvehessük. Az MHSZ főtitkára engedélyezte, hogy 1978-ban, B-klub létünkre, kapjunk egy kobrát. Újabb repülőgépeket vettünk saját erőből, és ver­senyzőink itt-ott már dobogóra kerültek. És a pénzben, repülésben mérhető eredmények mellett kialakult a tagságban egy olyan „véd- és dacszövetség”, amely talán csak az ínséges időkben kovácsol össze egy közössé­get. Szinte végig töretlen volt az összetartás. Azt, amit a Bnklub korszak 15 éve alatt el­értünk, ennek a szellemnek és annak kö­szönhetjük, hogy tagjaink a klub, a repülés érdekében soha semmiféle munkától nem riadtak vissza. A jelen és felnőtt egy „harcban edzett” új gene­ráció. Diófási Gábor szakosztályvezető 26 éves. 1975-ben, amikor repülni kezdett, a klub már nem a puszta létért, hanem a fej­lődésért dolgozott. „Dió” ma már a Nem­zeti Versenyen képviseli a „gemenci gólyát”, nem is egyedül. Átgondolt tervei vannak, hogyan nevel élvonalbeli sportcsapatot Őcsényben. Verseny­repülőnek lenni ugyan­úgy feszes, az edzésnek minden mást alá­rendelő életmódot követel, mint bármelyik más sportban, vallja. A jó teljesítményrepülő nevelése az első startnál kezdődik. A kezdők szervezése a repülőtérparancs­­nok­i klubtitkár Kóré Vilmos jelenlegi legfőbb gondja is. — Az utóbbi években ezt a fel­adatot elhanyagoltuk — mondja a rá jellem­ző tárgyilagos önkritikával. — Nagyon elfog­lalt bennünket a gyöngyösi vállalkozás. Az, hogy igyekeztünk feléleszteni a mátrai hul­lámrepülést, sok energiánkat elvitte. Az egyetemes magyar repülés szempontjából mindenesetre megérte. Úgy érzem, nekünk is részünk van abban, hogy Gyöngyösön új­ra önálló repülőklub dolgozik. A saját por­tánkon viszont most igyekszünk pótolni a mulasztottakat. A múlt évi szezont 50 fia­tallal kezdtük, a megye több városában szer­veztünk. Bár még manapság is jóval több munkát kívánunk, mint más klubokban, a jó hangulat, no meg a növekvő repülési le­hetőségek a legtöbbjüket itt is tartják, őcsényhez ragaszkodnak az emberek. Mindig volt, most is van néhány klubtagunk az or­szág távolabbi részeiből is. A jövő Az A kategóriájú klubbá válás néhány gonddal kevesebbet jelent az őcsényiek szá­mára. De eszünk ágában sincs ezek után sem csupán „a készből élni”. Természetesen most is tele vannak az új idők szelét vitor­lájukba fogó reális tervekkel. Eleve rugal­masabb gazdálkodást biztosít számukra az a — teljesült — kérésük, hogy a repülőtér­parancsnok-klubtitkár egyszemélyes irány­­mutatásával, a repülőtér és a klub szerve­zeti-gazdasági egységben dolgozhatnak. Az, hogy „A” klub lettek, az eddigi vitor­lázórepülés mellett az ejtőernyős — a moto­ros repülő a repülés baráti köre szak­osztály alakításával is jár. A későbbi jövő­ben mérlegelik a motoros sárkány- és az ultrakönnyű repülőgép szakosztály alakítását is. Egyúttal a klub szakmai felügyeletet gya­korol az MHSZ BHG Honvédelmi Klub ke­retében a közelmúltban létrejött hőlégballon­csoport felett is. Érdeklődés máris van, a repültetések 1985 tavaszán kezdődnek meg. Az őcsényiek „ötlettarsolyában” szerepel az utasrepültetés turistáknak, devizahozó re­pülőiskola — néhány éve éppen a kísérleti táborukban bizonyosodott be, hogy az „ut­cáról jött” kezdőket három hét alatt bizton­ságosan egyedül repülőkké lehet oktatni —. fizető teljesítmény tábor külföldieknek, old­­timer rajongóknak. A legközelebbi jövő zenéje mindenesetre az augusztus 11-től 26-ig rendezendő 12. Ge­menci Vitorlázórepülő Bajnokság. A szabad és a műanyag (standard és rohanó) osztály mellett az idén itt tartják az első nagy női vitorlázórepülő bajnokságot is. Az immár „A-jelvényes” gemenci gólya megint újdon­ságot hoz a régi, de folyamatosan megújulni képes őcsényi repülőtérre. (Fotó: Szabó Gyula) 5

Next