Repülés, 1985 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
Jubileumi Emléktúra repülőverseny Hazánk felszabadulása 40. évfordulójának megemlékezéseként a Magyar Honvédelmi Szövetség repülőfőnöksége, a Magyar Repülő Szövetség a magyar repülő szervekkel közösen — a repülés sajátos eszközeivel — repülő emléktúra-versenyt szervez. Az emléktúra során a navigációs versenyek megszokott feladatain túl, történelmi tesztek és feladatok megoldásával felelevenítésre kerülnek Magyarország felszabadításának mozzanatai, emlékezetes eseményei. A túra útvonala érinti a felszabadító harcok színtereit, ahol a résztvevők elhelyezik az emlékezés virágait. Az emléktúra az MHSZ OK Repülőfőnökség és az MHSZ MALÉV Repülő- és Ejtőernyősklub rendezésében kerül végrehajtásra. A tervezett program ideje 1985. március 29-től április 2-ig. A túraverseny részletes kiírására a későbbiek során visszatérünk. Ünnepi közgyűlés a szekszárdi repülőklubban AaaaaaaaU! Az 1968 óta ,,B” kategóriáiba sorolt MHSZ MÉM Szekszárdi Repülőklub átlépett az ,,A” klubok sorába. Ezt jelentette be 1984. december 15-én a klub tagjai és a szépszámú vendégsereg előtt a Magyar Honvédelmi Szövetség repülőfőnöke, Szepesi József ezredes. A döntést többek közt így indokolta: „Közel egy éve annak, hogy a klub közgyűlésén határozottan megfogalmazódott a kérés, a repülőklub legyen átminősítve „A” klubbá. Természetes e kérés mögött annak indoklásaként ott a sok-sok munka, a nagyszerű eredmények, amelyek önmagunkért beszélve őcséngnek a magyar sportrepülésben valami különleges rangot adtak, amely véleményem szerint felért egy átminősítéssel, amellyel a közvélemény értékítélete már régóta magasabb kategóriába sorolta. Most tehát elérkeztünk oda, hogy bejelenthetem, és ezt nagy örömmel teszem: 1985. január 1-től a Magyar Honvédelmi Szövetség főtitkára a szekszárdi repülőklubot ,,A” klubbá nyilvánította” A szekszárdi — vagy ahogyan repülőterükről hívják őket: az őcsényiekről — az utóbbi évtizedek során gyakran hallott a repülőtársadalom. Noha a klub 1957 óta áll fenn, mégis akkor vált közismertté, amikor — B- klub lévén — tagjai a szó szoros értelmében a létéért küzdöttek. Hanem a harchoz a fennmaradásért — akkoriban még országosan is újszerű módon fogtak hozzá. Nem rimánkodni, kunyerálni — dolgozni fogunk. Így döntöttek akkor őcsényben. A B-múlt ... A hetvenes évek elejére az akkori klubtitkár, Csák Péter — ma a klub edzője — emlékezik. — A legnehezebb talán az a korszak volt — tűnődik —, amikor egyáltalán nem volt repülőgépünk. A MÉM Repülőgépes Szolgálat, melynek bázisa van az őcsényi repülőtéren, már Repülőgépes Növényvédő Állomás korában jelentős támogatást nyújtott a sétalapunkhoz, például ingyen nagyjavította a Góbéinkat. Közben, három éven át, kölcsöngépekkel repültünk, de „életben” tudtuk tartani a szakszolgálati engedélyeinket, sőt folyamatosan képeztünk ki növendékeket. A „menők” nem sokat repültek, nem is értek rá. Noha Tolna megye különböző állami szervei, a vállalatok, a gazdaságok biztosították a létalapunkat, mégis az előrelépéshez több kellett. Pénzt kellett keresni. Épületeket bontottunk le, selejt gépkocsik alkatrészekre bontását végeztük. Senki sem számolta a társadalmi munkaórák számát. A klubért dolgoztunk. Az első Piratot 1975-ben vettük, érkezését bizony megünnepeltük. Aztán belevágtunk a légifényképezésbe, a motorosgépet az RSZ támogatásaként kaptuk hozzá. Ez a munkánk azóta is egyre fejlődik. A Hasselblad-kamerát már a klub vette hozzá 1979-ben, vagy 200 000 forintért. Nagyot lendített a klub fejlődésén a Gemenci Vitorlázórepülő Bajnokságok sorozata. Felfigyeltek rá, mindenekelőtt a megyei, állami és pártszervek. Elismerték, támogatták a munkánkat. Az MSZMP Tolna megyei Bizottsága 400 000 forinttal járult hozzá, hogy első teljesítménygépüinket megvehessük. Az MHSZ főtitkára engedélyezte, hogy 1978-ban, B-klub létünkre, kapjunk egy kobrát. Újabb repülőgépeket vettünk saját erőből, és versenyzőink itt-ott már dobogóra kerültek. És a pénzben, repülésben mérhető eredmények mellett kialakult a tagságban egy olyan „véd- és dacszövetség”, amely talán csak az ínséges időkben kovácsol össze egy közösséget. Szinte végig töretlen volt az összetartás. Azt, amit a Bnklub korszak 15 éve alatt elértünk, ennek a szellemnek és annak köszönhetjük, hogy tagjaink a klub, a repülés érdekében soha semmiféle munkától nem riadtak vissza. A jelen és felnőtt egy „harcban edzett” új generáció. Diófási Gábor szakosztályvezető 26 éves. 1975-ben, amikor repülni kezdett, a klub már nem a puszta létért, hanem a fejlődésért dolgozott. „Dió” ma már a Nemzeti Versenyen képviseli a „gemenci gólyát”, nem is egyedül. Átgondolt tervei vannak, hogyan nevel élvonalbeli sportcsapatot Őcsényben. Versenyrepülőnek lenni ugyanúgy feszes, az edzésnek minden mást alárendelő életmódot követel, mint bármelyik más sportban, vallja. A jó teljesítményrepülő nevelése az első startnál kezdődik. A kezdők szervezése a repülőtérparancsnoki klubtitkár Kóré Vilmos jelenlegi legfőbb gondja is. — Az utóbbi években ezt a feladatot elhanyagoltuk — mondja a rá jellemző tárgyilagos önkritikával. — Nagyon elfoglalt bennünket a gyöngyösi vállalkozás. Az, hogy igyekeztünk feléleszteni a mátrai hullámrepülést, sok energiánkat elvitte. Az egyetemes magyar repülés szempontjából mindenesetre megérte. Úgy érzem, nekünk is részünk van abban, hogy Gyöngyösön újra önálló repülőklub dolgozik. A saját portánkon viszont most igyekszünk pótolni a mulasztottakat. A múlt évi szezont 50 fiatallal kezdtük, a megye több városában szerveztünk. Bár még manapság is jóval több munkát kívánunk, mint más klubokban, a jó hangulat, no meg a növekvő repülési lehetőségek a legtöbbjüket itt is tartják, őcsényhez ragaszkodnak az emberek. Mindig volt, most is van néhány klubtagunk az ország távolabbi részeiből is. A jövő Az A kategóriájú klubbá válás néhány gonddal kevesebbet jelent az őcsényiek számára. De eszünk ágában sincs ezek után sem csupán „a készből élni”. Természetesen most is tele vannak az új idők szelét vitorlájukba fogó reális tervekkel. Eleve rugalmasabb gazdálkodást biztosít számukra az a — teljesült — kérésük, hogy a repülőtérparancsnok-klubtitkár egyszemélyes iránymutatásával, a repülőtér és a klub szervezeti-gazdasági egységben dolgozhatnak. Az, hogy „A” klub lettek, az eddigi vitorlázórepülés mellett az ejtőernyős — a motoros repülő a repülés baráti köre szakosztály alakításával is jár. A későbbi jövőben mérlegelik a motoros sárkány- és az ultrakönnyű repülőgép szakosztály alakítását is. Egyúttal a klub szakmai felügyeletet gyakorol az MHSZ BHG Honvédelmi Klub keretében a közelmúltban létrejött hőlégballoncsoport felett is. Érdeklődés máris van, a repültetések 1985 tavaszán kezdődnek meg. Az őcsényiek „ötlettarsolyában” szerepel az utasrepültetés turistáknak, devizahozó repülőiskola — néhány éve éppen a kísérleti táborukban bizonyosodott be, hogy az „utcáról jött” kezdőket három hét alatt biztonságosan egyedül repülőkké lehet oktatni —. fizető teljesítmény tábor külföldieknek, oldtimer rajongóknak. A legközelebbi jövő zenéje mindenesetre az augusztus 11-től 26-ig rendezendő 12. Gemenci Vitorlázórepülő Bajnokság. A szabad és a műanyag (standard és rohanó) osztály mellett az idén itt tartják az első nagy női vitorlázórepülő bajnokságot is. Az immár „A-jelvényes” gemenci gólya megint újdonságot hoz a régi, de folyamatosan megújulni képes őcsényi repülőtérre. (Fotó: Szabó Gyula) 5