Repülés, 1988 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

A Magyar Néphadsereg Művelődési Háza adott otthont az MHSZ repülő szakág 1987. évi aktíva­értekezletének, amelyen részt vettek a Repülőfőnökség munkatársai, a repü­lőterek, a repülőklubok függetlenített és társadalmi vezetői. Az elnökségben foglalt helyet Urbán József ezredes, az MN repülőfőnök-helyettese, a Légügyi Igazgatóság részéről Kastély Sándor és Kovács Pál, valamint Rováriusz László őrnagy a BM Légirendészettől. Az értekezletet Szepesi József ezre­des, az MHSZ OK repülőfőnöke nyi­totta meg, aki elmondotta, hogy az elvégzett munka értékelésén túlme­nően különös hangsúlyt kell fektetni a repülésbiztonság és a vele összefüggő problémakör vizsgálatára, valamint a katonai repülőgép-vezetői előképzés kér­déseire. Ez utóbbi témakörhöz csatlakozott jelentésével Matuz István repülési al­osztályvezető, aki részletesen ismer­tette a katonai repülőgép- és helikop­tervezető növendék­jelölt-képzés terü­letén az év folyamán végzett munkát. Elmondta, hogy a repülés megszeret­tetése, a szorosabb pályához kötődés érdekében az idei tanévtől elkezdődik a négy év időtartamú előképzés, amely során már a középiskolák első osztá­lyos tanulói elkezdhetik a repülést vitor­lázógéppel. Az alosztályvezető beszámolt még a vitorlázó és motoros sportrepülés eredményeiről, feladatairól, a társa­dalmi és függetlenített repülőgépveze­­tő-képzésről, edzőtáborokról, a hon­védelmi napok, repülőbemutatók vég­rehajtásáról, a klubok munkájának értékeléséről. Buchmüller József őrnagy, ejtőer­nyős alosztályvezető mindenekelőtt arról adott számot, hogy az 1987. évi feladatok végrehajtásánál a korábban elért eredmények szinten tartása, a minőségi mutatók javítása volt a cél. Az alapfokú (sorköteles) képzés terü­letén az előirányzott tervet meghaladta a teljesítés. Szólt a kluboknál az ellen­őrzések során tapasztalt hiányosságok­ról. Ö­rvendetes tényként említette, hogy az év nagy versenyein a fiatal sportolók közül többen is sikere­sen törtek be az élmezőnybe, helyet biztosítva maguknak még a váloga­tott keretben is. A feladatszabásnál aláhúzta: kiemelt figyelmet kell for­dítani az ejtőernyőzés biztonságának fokozására. Dr. Ordódy Márton, kisgépes cso­portvezető a sárkányrepülés helyze­téről tájékoztatott. Szót emelt a repü­lési fegyelem szigorú betartása és be­­tarttatása mellett, tekintve, hogy a sportág sajátosságai fokozott lehetősé­get nyújtanak a „kalózkodásra”. Arról is beszámolt, hogy első fokon a légivontatás és másodfokon a csörlés megnyitotta az utat a síkvidéki gya­logos sárkányozás előtt. Ebben olyan úttörő szerepet vállaltunk, amit kül­földön is elismernek. A magyar sár­kányrepülés továbbra is őrzi elvi irá­nyító szerepét a sportág nemzetközi berkeiben. Liska Gyula százados, műszaki al­osztályvezető a repülő szakág techni­kai bázisáról, a meglevő géppark ki­használásáról, üzemeltetéséről és kar­bantartásáról számolt be. Utalt arra, hogy az év folyamán milyen komoly problémák vetődtek fel a kétkormá­­nyos kiképző vitorlázógépekkel kap­csolatban. Említést tett az új gépek beszerzésére vonatkozó tervekről, fel­hívta a figyelmet az ésszerűbb anyag­­gazdálkodásra is. Schuller István, a repülésbiztonsági csoport vezetője egyebek között el­mondta, hogy az elmúlt öt esztendő átlagát tekintve a repesemények szá­ma hozzávetőlegesen azonos, 50 körül mozog. Ezeknek mintegy negyede so­rolható a súlyos események közé. Je­lentős pozitív változás, hogy 1987-ben csak egy katasztrófa történt. A csoportvezető rámutatott, hogy a legtöbb esemény az ugrók és a légi­jármű-vezetők hibás tevékenysége mi­att következett be. A fő ok: a nem kielégítő felkészülés és felkészítés. Ezért nyomatékosan hangsúlyozta a felké­szítő szakemberek színvonalas munká­jának fontosságát, az oktatók felelős­ségérzetének, felelősségvállalásának el­engedhetetlen mivoltát. Ezen a terüle­ten nem engedhető meg semmiféle lazaság, hiszen az emberéletnél nem lehet semmi sem drágább. (Az előadók értékelő beszámolóinak főbb gondolatait következő lapszáma­inkban részletesebben ismertetjük.) A­z értekezlet hozzászólói értékes véleményekkel, javaslatokkal egé­szítették ki az elhangzottakat. Jellemző volt a nyílt, nagyon őszinte hangnem. Nem rejtették véka alá azt a véleményüket, hogy minden valószí­nűség szerint fokozott nehézségek elé néznek a repülőklubok. Bár az akarat és a jó szándék nem hiányzik, nagyon sok még a kérdőjel és a negatív előjel a jövőt illetően. Szepesi József ezredes zárszavában meleg köszönetet mondott a jelenle­vőknek, akik az év folyamán több ezer embernek tették lehetővé, hogy a re­pülés felejthetetlen élményében része­süljenek. Hangsúlyozta, hogy a hangá­rok a nehezedő feltételek közepette sem lesznek zárva. Emlékeztetett, hogy az 1988-as év különleges esztendő, amelynek ünne­pei és hétköznapjai az MHSZ megala­kulásának 40. évfordulója jegyében zajlanak. Arra kérte a klubokat, hogy ennek szellemében tartsák meg éves közgyűléseiket és végezzék egész évi teendőiket.

Next