Révai Nagy Lexikona, 15. kötet: Ottó-Racine (1922)

O, Ó - Ottó - Ottó - Ottó - Ottobráta - Otto-féle mótor - Ottóháza - Ottokár

0, D. Ottó, 1. domonkosrendi barát, II. András ural­kodásának utolsó éveiben három társával együtt Nagy-Magyarország fölkeresésére indult, hogy ott a keresztény vallást hirdesse. Tengeren és szára­zon három esztendeig hiába járt; ekkor azon­ban különvált társaitól, kereskedőnek öltözött s «a pogányok bizonyos országában talála is egy­néhányat azon nyelvűt, kik értesítették, mely tájon laknak, de tartományukba be nem mene». Visszatért Magyarországba, hogy több hithirdetőt vigyen magával; azonban az út fáradalmaitól megtörve, itthon már csak annyi ideje maradt, hogy társainak elmagyarázza az odavezető utat, mire egy hét múlva meghalt. Feladatának meg­oldására Julián barát (1. o.) vállalkozott. 2. 0. v. Atha nádor, 1. Atha, Ottó, szent, szül. 1062 körül az Andechs gró­fok családjából Svábországban, megh. Bamberg­ben 1139 jún. 30. Előbb IV. Henrik udvari papja, 1102. pedig bambergi püspök lett. Nagy barátja volt a tudományoknak s ezek ápolására több ko­lostort alapított. Az V. Henrik s a pápa közt folyt tárgyalások alkalmával nagy szolgálatokat tett a császárnak. III. Boleszláv lengyel király meg­hívására 1124. és 1127. bejárta Pomerániát s annak lakosait a kereszténység számára meg­nyerte. Szentté avatták 1189. Ünnepe szept. 30. Ottó, freisingi püspök, középkori német tör­ténetíró, III. Lipót osztrák őrgróf harmadik fia, a Babenberg-családból, szül. 1114 körül, megh. 1158 szept. 21. Mortmundban. Anyja Ágnes, IV. Henrik német király leánya és Hohenstaufl Fri­gyes sváb herceg özvegye volt. Atyja 14 éves korában a klosterneuburgi káptalan prépostjává tette. Ezután Párisban tanult. 1130-ban belépett a ciszterci­ rendbe, 1137. pedig freisingi püspök lett. 1147-ben mostoha­bátyját, III. Konrád császárt elkísérte a keresztes hadjáratra s ez al­kalommal megismerte hazánkat is. Bár nemze­tünkkel szemben elfogult volt, feljegyzései mégis érdekesek és becsesek a XII. sz.-beli Magyaror­szág megismerése szempontjából. 1143—46 közt írta első munkáját, a Világkrónikát (Chronicon), mely a világ teremtésétől 1146-ig tárgyalja az eseményeket okozati összefüggésükben és vallás­flozófiai felfogásban. Másik, még jelesebb mun­kájában Barbarossa Frigyes császár történetét írta meg 1156-ig (Gesta Friderici imperatoris). Ebben emlékezik meg 1147-iki magyarországi útjáról is. Választékos stílusa és emelkedett fel­fogása a középkor első történetírójává tette. Munkáit először Cuspinianus adta ki (Strass­burg 1515), azután Wilmans a Monum. Germ. Hist. c. gyűjtemény 20. kötetében. Magyarra Gombos F. Albin fordította C. mindkét művét (Középkori krónikások, XII-XIV. és XV-XVI. köt., Budapest 1912—13). V. O. Hashagen: C. von Freising als Geschichtsphilosoph und Kirchen­politiker (Leipzig 1900). Schmidlin: Die ge­schichtsphilosophische und kn­ehenpolitische Welt­anschauung O.­s von Freising (Freiburg 1906). Ottobráta (olaszul ottobre — október) a. m. ok­tóberi ünnep. A mai rómaiak szüreti ünnepe, ami­kor is családostul falura mennek és néhány na­pot ingadozással töltenek. Bizonyára a régi ró­maiak Bacchus-ünnepeiből maradt meg. Otto-féle motor, 1. Gázmotor. Ottóháza, kisk. Vas vm. muraszombati 1.-ban, (1916) 472 vend lak. (Tr. SzHSz.) Ottokár (Otakár), cseh királyok: 1. I. D., cseh király (1198-1230), II. Ulászló király harmadik fia, a Przemysl-házból. Sokat civakodott rokonaival, míg végre Hohenstaufl Fülöp német király 1198. Csehország királyává tette. Ezután (1203) Braunschweigi Ottóhoz, majd (1212) II. Frigyeshez pártolt. Első nejétől, meisseni Adelheidtől 1198. elvált, második neje Konstancia, III. Béla magyar király leánya volt (szül. 1180 kör., megh. 1240). Ettől született leg­idősebb fia, I. Vencel követte a trónon. 2. II. D., cseh király (1253-78), I. Vencel király ifjabbik fia, az előbbinek unokája, szül. 1230 kör., megh. 1278 aug. 26. Bátyjának, Ulászló­nak halála után (1247) Morvaország őrgrófja lett és atyja ellen, ki pápapárti volt, mint II. Frigyes császár híve, fellázadt. II. Frigyes ha­lála után a pápai párthoz csatlakozott s felhasz­nálva a Német birodalom zavaros helyzetét (in­terregnum), az 1246. kihalt Babenberg-család örökségét akarta megszerezni. 1251-ben meg­szállotta Bécset és Alsó-Ausztria rendjeit hódo­lásra bírta. Uralmának biztosítására nőül vette az utolsó babenbergi herceg, II. Frigyes nővérét, Margitot. Ezután Stájerországot is megszállotta, de itt összeütközésbe jutott IV. Béla magyar királlyal, aki szintén vágyódott ennek birtokára. IV. Ince pápa közbelépésére aztán 1254. áten­gedte azt a magyaroknak, míg ő megelégedett Ausztria birtokával. Közben atyja halála után 1253 szept. 22. Csehország királya lett. Ezután Rémi Nagy Ladkona, XV ket.

Next