Révai Nagy Lexikona, 15. kötet: Ottó-Racine (1922)
P - Pust-i-Kuh - Pustodol - Pustu - Pustula - Puszpáng - Puszpángfaragás - Puszpángfélék - Puszta - Pusztaalmás - Pusztaballa - Pusztában kiáltónak szava - Pusztaberki - Pusztabikács - Pusztacsalád - Pusztacsán - Pusztacsév - Pusztacsó - Pusztaczelina - Pusztadarócz - Pusztadobos - Pusztaecseg - Pusztaederics - Pusztaegres - Pusztafalu - Pusztafentős - Pusztafödémes - Pusztaföldvár
Pust-i-Kuh — 767 — irányát az ú. n. Gail-völgyi törésvonal adja meg, ezt a törésvonalat jelzik a P. ásványvízforrásai és fürdőhelyei. A P.-t már a rómaiak is útul használták, jelenleg a déli vasút megy át rajta. Vidékéről kerül ki a nehéz, hízékony, szélesfejű P.-i marhafajta. Pust-i-Kuh, a mezopotámiai perzsa határhegységnek a Zagrosz-szorosoktól Diszfulig több párhuzamos láncban DNy.-ra vonuló része és a rajta elterülő szinte független hűbérállam. Lakosai (kb. 200.000) a feiliburok, kik két törzsre: Pust-ikuh («a hegyek mögöttiek») és Pist-i-kuh («a hegyen innenieko) oszolnak. Válljuk évente kb. 100.000 korona hübért fizet a perzsa királynak. Állattenyésztők. Pustodol, adók. Zágráb várm, stubicai j.-ban, (1916) 678 horvát lak. (Tr. Sz.Sz.) Pustu (afgán nyelv), 1. Iráni nyelvek. Pustula (lat.), fakadék, geny hólyag, tarjag stb.). A bőrgyógyászatban így nevezik a kisebbnagyobb, gennyel telt, felületes üregeket, melyek papulák széteséséből, savós hólyagok elgenyedéséből keletkeznek. Igen gyakori jelenség: 1. Bór. — P. maligna, a. m. lépfene (1. o.). Puszpáng (növ.), 1. Buxus. Puszpángfaragás. A puszpángfát, mint finom szövetű kemény anyagot már régtől fogva felhasználta a faragóművészet, különösen a tropikus kulturországokban. A középkorban Európában is nagyobb szerepe volt az alaki és relieffaragványoknál. Kínában és Kelet-Indiában ma is sok apró szobrot készítenek belőle, továbbá művésziesen faragott puskaportartót, sótartót, késnyelet stb. Puszpángfélék (növ.), 1. Baxaceae. Puszta alatt olyan lapályos vagy gyengébben hullámos területet értünk, amelyet gyérebb v, dúsabb fűnemű növényzet borít. Lehetnek rajta itt-ott fák, cserjék is; csak az összefüggő erdőségtől borított területet nem nevezik P.-nak. Sokan a P.-ot azonosnak tartják az oroszok «sztep»-jével, meg a németek «Steppe» kifejezését is alkalmazzák a P.-ra. Amellett, hogy a füves mezőségeket ökológiai növényföldrajzi szempontokból nagyon is lehet osztályozni, a fenti három kifejezésnek mégis erőltetett volna egy egy lapályfajtát odaítélni. Vagy legalább is az mondható, hogy ennek csupán a szaktudás előtt lehetne érvényt szerezni, mégpedig csakis megállapodás útján. Maga a nép, melynek ajkán ezek a szavak születtek, nem fűzi sem nálunk a P., sem Oroszországban a «sztep» kifejezést valamely szigorúan megállapított tájhoz, csupán az összefüggő erdő fogalmát választja külön úgy a P., mint a «sztep» fogalmától. Mindamellett általánosságban a magyar nép P. alatt fátlan és ittott fa- vagy cserjecsoportokkal borított mezőt ért, az orosz nép pedig «sztep» alatt inkább egészen fátlan, füves mezőséget. Ide sorozható fogalmak : a Heide (Északnémetország), Campos (Dél-Amerika), Szavanna (tropikus és szubtropikus mezőségek), Prairie (Észak-Amerika) stb. Bővebben tárgyalva van e kérdés Tuzson J.: A Magyar Alföld növényformációi (Botan. Közlem. 1914); Utazásom a Délorosz P.-kon (Természettudományi Közi. 1913); A Délorosz P.-k összehasonlító flórája (Botan. Közi. 1913); A Magyar Alföld flórája (Természettud. Közt. 1913); A Magyar Alföld növényföldrajzi tagolódása (Math. Természettud. Ért. 1915); Handel - Mazzetti, Wüste, Steppe u. P., Verhandl. d. Ges. deutschr. Natf. u. Aerzte. 85. (Wien H. 1., 651—553., 1913); P. közigazgatási értelemben véve kisebb-nagyobb önálló mezei birtok, mely nem tartozik más község kebelébe. Ilyenek voltak különösen azok az egykori falvak határterületei, melyekről a lakosok háborús időkben elvándoroltak. A régi P.-k helyén nagyrészt majorokkal fölszerelt birtokok, másrészt községek keletkeztek s így jelenleg P. v. praedium alatt valamely községtől távolabb levő nagyobb földbirtokot értenek, amely csakis földesúri majorságiföldekből alakult ki, a szintén községektől távollevő, de jobbágyi telkekből kialakult birtokokat pedig leginkább tanyának nevezik. A P.-k helyén létesült községek eredetüket nevükben őrizték meg, pl. Pusztaalmás, Pusztadobos stb. Pusztaalmás (Almasul-Desert), kisk. Maros-Torda vm. marosi j.-ban, (1910) 355 román lak. (Tr. R.) Pusztaballa, Törökszentmiklóshoz tartozó puszta Jász-Nagykun-Szolnok vm. tiszai közép j.-ban, (1916) 827 magyar lak. Pusztában kiáltónak szava, Keresztelő szt. János mondotta magáról. Pusztaberki, kisk. Nógrád vm. nógrádi j.-ban, (1920) 289 magyar lak. Pusztabikács (Bicádel), kisk. Bihar vm. magyarcsékei j.-ban, (1910) 316 román lak. (Tr. R.) Pusztacsalád, kisk. Sopron vm. csepregi j.-ban, (1920) 686 magyar lak. Pusztacsán (Geanul-Desert), kisk. Torda-Aranyos vm. tordai j.-ban, (1910) 917 román lak. (Tr.R.) Pusztacsév, Nyáregyházához tartozó puszta Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. monori j.-ban, (1916) 785 magyar lak. Pusztacsó, kisk. Vas vm. kőszegi j.-ban, (1920) 300 magyar lak. Pusztaczelina (Telina), kisk. Nagy-Küküllő vm. nagysinki j.-ban, (1910) 551 román és magyar lak. (Tr. R.) Pusztadarócz (Dorolt), kisk. Szatmár vm. szatmárnémeti j.-ban, (1916) 500 magyar lak. (Tr.R.) Pusztadobos, kisk. Szabolcs vm. nyírbaktai j.-ban, (1920) 1159 magyar lak. Pusztaecseg, Dévaványához tartozó puszta Jász-Nagykun-Szolnok vm. tiszai felső j.-ban, (1910) 862 magyar lak. Pusztaederics, kisk. Zala vm. zalaegerszegi j.-ban, (1920) 503 magyar lak. Pusztaegres, kisk. Fejér vm. sárbogárdi j.-ban, (1920) 1525 magyar lak. Pusztafalu, kisk. Abauj-Torna vm. füzéri j.-ban, (1920) 496 magyar lak. Pusztafentős (Posta), kisk. Szatmár vm. nagysomkúti j.-ban, (1910) 268 román lak. (Tr. R.) Pusztafödémes (Pusty Fedymes), nagyk. Pozsony vm. galántai j.-ban, (1910) 1697 szlovák és magyar lak. (Tr. Cs.-Szl.) Pusztaföldvár, nagyk. Békés vm. orosházi j.-ban, (1920) 3056 magyar lak. Pusztaföldvár