Révai Nagy Lexikona, 15. kötet: Ottó-Racine (1922)

P - Pust-i-Kuh - Pustodol - Pustu - Pustula - Puszpáng - Puszpángfaragás - Puszpángfélék - Puszta - Pusztaalmás - Pusztaballa - Pusztában kiáltónak szava - Pusztaberki - Pusztabikács - Pusztacsalád - Pusztacsán - Pusztacsév - Pusztacsó - Pusztaczelina - Pusztadarócz - Pusztadobos - Pusztaecseg - Pusztaederics - Pusztaegres - Pusztafalu - Pusztafentős - Pusztafödémes - Pusztaföldvár

Pust-i-Kuh — 767 — irányát az ú. n. Gail-völgyi törésvonal adja meg, ezt a törésvonalat jelzik a P. ásványvízforrásai és fürdőhelyei. A P.-t már a rómaiak is útul hasz­nálták, jelenleg a déli vasút megy át rajta. Vidé­kéről kerül ki a nehéz, hízékony, szélesfejű P.-i marhafajta. Pust-i-Kuh, a mezopotámiai perzsa határhegy­­ségnek a Zagrosz-szorosoktól Diszfulig több pár­huzamos láncban DNy.-ra vonuló része és a rajta elterülő szinte független hűbérállam. Lakosai (kb. 200.000) a feiliburok, kik két törzsre: Pust-i­kuh («a hegyek mögöttiek») és Pist-i-kuh («a he­gyen innenieko) oszolnak. Válljuk évente kb. 100.000 korona hübért fizet a perzsa királynak. Állattenyésztők. Pustodol, adók. Zágráb várm­, stubicai j.-ban, (1916) 678 horvát lak. (Tr. Sz.Sz.) Pustu (afgán nyelv), 1. Iráni nyelvek. Pustula (lat.), fakadék, geny hólyag, tarjag stb.). A bőrgyógyászatban így nevezik a kisebb­nagyobb, gennyel telt, felületes üregeket, melyek papulák széteséséből, savós hólyagok elgenye­déséből keletkeznek. Igen gyakori jelenség: 1. Bór. — P. maligna, a. m. lépfene (1. o.). Puszpáng (növ.), 1. Buxus. Puszpángfaragás. A puszpángfát, mint finom szövetű kemény anyagot már régtől fogva fel­használta a faragóművészet, különösen a tro­pikus kulturországokban. A középkorban Európá­ban is nagyobb szerepe volt az alaki és relieffarag­ványoknál. Kínában és Kelet-Indiában ma is sok apró szobrot készítenek belőle, továbbá művé­sziesen faragott puskaportartót, sótartót, késnye­let stb. Puszpángfélék (növ.), 1. Baxaceae. Puszta alatt olyan lapályos vagy gyengébben hullámos területet értünk, amelyet gyérebb v, dúsabb fűnemű növényzet borít. Lehetnek rajta itt-ott fák, cser­jék is; csak az összefüggő erdő­ségtől borított területet nem nevezik P.-nak. So­kan a P.-ot azonosnak tartják az oroszok «sztep»-jével, meg a németek «Steppe» kifejezé­sét is alkalmazzák a P.-ra. Amellett, hogy a fü­ves mezőségeket ökológiai növényföldrajzi szem­pontokból nagyon is lehet osztályozni, a fenti három kifejezésnek mégis erőltetett volna egy egy lapályfajtát odaítélni. Vagy legalább is az mond­ható, hogy ennek csupán a szaktudás előtt le­hetne érvényt szerezni, még­pedig csakis meg­állapodás útján. Maga a nép, melynek ajkán ezek a szavak születtek, nem fűzi sem nálunk a P., sem Oroszországban a «sztep» kifejezést vala­mely szigorúan megállapított tájhoz, csupán az összefüggő erdő fogalmát választja külön úgy a P., mint a «sztep» fogalmától. Mindamellett álta­lánosságban a magyar nép P. alatt fátlan és itt­ott fa- vagy cserjecsoportokkal borított mezőt ért, az orosz nép pedig «sztep» alatt inkább egé­szen fátlan, füves mezőséget. Ide sorozható fo­galmak : a Heide (Északnémetország), Campos (Dél-Amerika), Szavanna (tropikus és szubtro­pikus mezőségek), Prairie (Észak-Amerika) stb. Bővebben tárgyalva van e kérdés Tuzson J.: A Magyar Alföld növényformációi (Botan. Közlem. 1914); Utazásom a Délorosz P.-kon (Természet­tudományi Közi. 1913); A Délorosz P.-k össze­hasonlító flórája (Botan. Közi. 1913); A Magyar Alföld flórája (Természettud. Közt. 1913); A Ma­gyar Alföld növényföldrajzi tagolódása (Math. Természettud. Ért. 1915); Handel - Mazzetti, Wüste, Steppe u. P., Verhandl. d. Ges. deutschr. Natf. u. Aerzte. 85. (Wien H. 1., 651—553., 1913); P. közigazgatási értelemben véve kisebb-na­gyobb önálló mezei birtok, mely nem tartozik más község kebelébe. Ilyenek voltak különösen azok az egykori falvak határterületei, melyekről a lakosok háborús időkben elvándoroltak. A régi P.-k helyén nagyrészt majorokkal fölszerelt bir­tokok, másrészt községek keletkeztek s így jelen­leg P. v. praedium alatt valamely községtől tá­volabb levő nagyobb földbirtokot értenek, amely csakis földesúri majorsági­­földekből alakult ki, a szintén községektől távollevő, de jobbágyi tel­kekből kialakult birtokokat pedig leginkább ta­nyának nevezik. A P.-k helyén létesült községek eredetüket nevükben őrizték meg, pl. Pusztaal­más, Pusztadobos stb. Pusztaalmás (Almasul-Desert), kisk. Maros-Torda vm. marosi j.-ban, (1910) 355 román lak. (Tr. R.) Pusztaballa, Törökszentmiklóshoz tartozó puszta Jász-Nagykun-Szolnok vm. tiszai közép j.-ban, (1916) 827 magyar lak. Pusztában kiáltónak szava, Keresztelő szt. János mondotta magáról. Pusztaberki, kisk. Nógrád vm. nógrádi j.-ban, (1920) 289 magyar lak. Pusztabikács (Bicád­el), kisk. Bihar vm. ma­gyarcsékei j.-ban, (1910) 316 román lak. (Tr. R.) Pusztacsalád, kisk. Sopron vm. csepregi j.-ban, (1920) 686 magyar lak. Pusztacsán (Geanul-Desert), kisk. Torda-Ara­nyos vm. tordai j.-ban, (1910) 917 román lak. (Tr.R.) Pusztacsév, Nyáregyházához tartozó puszta Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. monori j.-ban, (1916) 785 magyar lak. Pusztacsó, kisk. Vas vm. kőszegi j.-ban, (1920) 300 magyar lak. Pusztaczelina (Telina), kisk. Nagy-Küküllő vm. nagysinki j.-ban, (1910) 551 román és magyar lak. (Tr. R.) Pusztadarócz (Dorolt), kisk. Szatmár vm. szatmárnémeti j.-ban, (1916) 500 magyar lak. (Tr.R.) Pusztadobos, kisk. Szabolcs vm. nyírbaktai j.-ban, (1920) 1159 magyar lak. Pusztaecseg, Dévaványához tartozó puszta Jász-Nagykun-Szolnok vm. tiszai felső j.-ban, (1910) 862 magyar lak. Pusztaederics, kisk. Zala vm. zalaegerszegi j.-ban, (1920) 503 magyar lak. Pusztaegres, kisk. Fejér vm. sárbogárdi j.-ban, (1920) 1525 magyar lak. Pusztafalu, kisk. Abauj-Torna vm. füzéri j.-ban, (1920) 496 magyar lak. Pusztafentős (Posta), kisk. Szatmár vm. nagy­somkúti j.-ban, (1910) 268 román lak. (Tr. R.) Pusztafödémes (Pusty Fedymes), nagyk. Po­zsony vm. galántai j.-ban, (1910) 1697 szlovák és magyar lak. (Tr. Cs.-Szl.) Pusztaföldvár, nagyk. Békés vm. orosházi j.-ban, (1920) 3056 magyar lak. Pusztaföldvár

Next