Egyesült protestáns gimnázium, Rimaszombat, 1939
KOMÁROMY ZOLTÁN ! Egész élete a marathoni futó sorsa volt, elszánt küzdelem a mostoha viszonyok túlereje ellen, megerőltető, szívós futás kitűzött céljai felé, majd, mielőtt a révbejutás örömeit élvezhette volna, váratlan, tragikus összeroskadás •• Született Rimaszombatban 1905. ápr. 28-án. A budapesti Testnevelési Főiskolán 1925-ben megszerezte a tornatanári oklevelet. A sportok több ágában már előbb is nagyszerű eredménnyel működött s mint zenész is értékes képességekkel rendelkezett. Minthogy magyar oklevéllel a csehszlovák köztársaságban állást nem remélhetett, éveken át különféle gyakorlati pályákon próbálkozott nehéz küzdelmet folytatva a létért. Majd Pozsonyban tanítói oklevelet szerezve előbb Balogon, azután Zsip-Dulházán működött 7 éven át mint ref. igazg. tanító. Csak a felszabadulás után valósulhattak meg régi álmai s juthatott végre képesítésének megfelelő állásba. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kinevezte intézetünkhöz testnevelési tanárrá s igy visszakerült az Alma Materhez, ahol atyja, Komáromy Géza is egy emberöltőn keresztül működött, mint a magyar és latin nyelv professora. Alig egy félévi tanári működés után 1939. aug. 1-re a miskolci légvédelmi osztaghoz hívták be fegyvergyakorlatra, itt erősen meghalt, súlyos dysentériába esett s egy hónapi szenvedés után, édesanyja és hitvese önfeláldozó ápolása dacára — meghalt. Meghalt, — még kínjai között is kétségbeesett kedveseit vigasztalva férfias nyugalommal és nőies önmegadással. Torzó! — sóhajtunk talán emberi kishitűségünkben és rövidlátásunkban. De a Mindentudó előtt, aki a szíveket vizsgálja, nem torzó, nem befejezetlen élet az, amelyben olyan tökéletes harmóniában teljesedtek ki a legnemesebb lelki ajándékok, mint az ő egyéniségében: mélységes, gyermeki ragaszkodás, gyengéd és hűséges férfi és atyai szeretet, meleg hivatásérzet, őszinte kollégialitás és rokonszenves szerénység . Nem, — ez az élet Isten előtt teljes és kerekded vala s jutalma a kérésén is hű szolga bére: bémenetel az Úrnak örömébe lészen. Egy, — a történelemben páratlanul viharos század nyugtalan és terhes évtizedeinek marathoni futója, Te! Bár nemesen harcoltál, a világ babérja nem juthatott Neked, de az örök élet koronájára és szerető kegyeletünkre mindenképen méltóvá lettél. Isten Veled Ott és szeretteiddel itt alant!■•■ Kozlay Kálmán