Romániai Magyar Szó, 1948. október (2. évfolyam, 326-352. szám)

1948-10-01 / 326. szám

Romániai Magyar Szó lán lássuk, hogyan kell megolda­ni a szocializmus építésének alap­vető kérdéseit. A Konvu­’u­sia (bolsevik) Párt Története még arra is tanít, amit Tito nem akar meglátni Jugosz­láviában,­­ hogy nem lehet épí­teni a szocializmut a városon, anélkül, hogy előkészítenénk azo­kat a feltételeket, amelyek lehe­tővé teszik a szocialista gazdálko­dás bevezetésének megkezdését a falun is, hogy aztán megszervez­zük a szocialista mezőgazdasá­got. ,, Tegyük magunkévá — írja befejezésül a Scânteia — a Szov­jetunió szocialista építése útjá­nak tanulságait, mert az ő útja mutatja nekünk a mi utunkat, amelyen haladunk és kell, hogy haladjunk tovább, lelkesen és bízva a munkásosztály győzelmé­ben". Sztálin léngesztű tanítása — amelyet a „Szovjetunió Kommu­nista (bolsevik) Pártjának törté­nete" nyújt nekünk a marxiz­­m­us-leninizmus kifejtével, leg­értékesebb fegyverünk a munkás­osztály a dolgozók végleges győ­zelmének kivívásában.­­ (Kolozsvár). Egészséges, derűs­­arcú csöppségek alusznak a hó­fehér ágya­kba­n. Szép és kedves képet mutat már az első pillan­tásra a Dermata-gyár bölcsődéje. Elnézzük őket, majd elindu­lunk, a bölcsőde vezetőnőjével együtt, körbe az épületben. A gyermekkocsi a garázshoz lejtős út vezet. Itt sorakoznak a csöppségek kocsmai,színes gyer­mekkocsik ducatszámra. A bölcsőde egyik szoba köze­pén hosszú asztal. Itt vetkőzte­­­tik le a csöppségeket. A kis ruha kát fiókokba rakják, majd a gyermekeket beadják egy abla­kon, ahol fehérruhás gondozónő veszi gondjaiba őket. Először megfürdeti a kicsinyeket, rájuk adja a bölcsőde kék­ színű ruháit és aztán elhelyezili őket. A cse­­ ­­ csemők kis ágyacskákba kerül­nek, a nagyobbak járókába és a nagyok, — a legnagyobb közülük három éves — a játszó­terembe. A csecsemők ágyén kas­totóapok függnek, vonalakkal és kockákkal. — Ez a piros az anyatej adago­lását jelzi­— mondja Heves gon­dozónő, a bölcsőde vezetője — ez a színes és vegyes étkezést. A piros vonal a súlygyarapodásu­kat. Nézem a beszédes­­vonalakat, kisebb b­raksz - krakszok után szépen, egyenesen ivelnek fölfe­lé. És a kicsinyek kerek kis ar­cukkal békésen, nyugodtan alusz­n­ak. A jórés­t próbálgatják a nagyobbak. Megfogózva ágyuk szélébe, ütemesein­k­ nyárnak ide-­­ oda, majd hirtelen neki vetik a­­ lábukat és lépnek egyet-kettőt.­­ Itt is, mint a csecsemőknél ra­ ,­gyogó a tisztaság. Hófehér az ágynemű, patyolat tiszták a ru­hácskák, minden... A legnagyobbak éppen alusz­nak. —Délelőtt alusznak — mondja a vezetőnő. A szobákban friss a levegő. Mi­kor a szellőztetésről kérdezőskö­döm, megtudom az okát. Három­szor tisztított levegő tölti be a termeket. A konyhában már javában készül az ebéd. A nagyobbak húslevest kapnak, zöldborsó főzeléket, és fánkot. Zu­bog a leves, s hatalmas tálon már sorakoznak a piros fánkok. A Csecsemők konyhájában hű­tő edényekben sorakoznak a cuc­h­é üvegek. Tej van bennük, vagy­­■izsaiyák és a többi, amit előírtak nekik. — Most betesszük a jégszek­rénybe, hogy hidegen álljanak. Használat előtt majd felmelegít­­jük a költő hőfokra. Százötven gyermek van itt állandóan. Sok közöttük '■v-rakára ’s bennt marad. Benézünk az orvosi rendelőbe és a betegszobába is, majd vissza­megyünk az irodába. Makaurenskumark a híres szovjet gyermekneve ce­k a módszeréről és könyvéről beszélgetnek itt. Eb­ben a szellemben igyekeznek itt­­ is nevelni a Der­mata-gyári dolgo­­­zók 150 gyermekét, szeretet­tel és gondoskodással veszik körül a jövő dolgozói. JAGAMAS ILONA Az új közegészséges feladatok a főorvosok országos értekezlete előtt Hoarza közegészségügyi miniszter beszéde A megyei főorvosok és egészség­ügyi vezérfelüigyelők országos érte­kezletének második napján foly­tatták a jelentéseket, majd a mi­nisztérium egyes osztályainak ve­zetői foglalták össze és világították meg a jelentések által feltárt kérdé­seket. Ezután Salajan Leonte alminisz­­ter beszélt. Kifejtette annak jelen­tőségét, hogy az egészségügyi mi­nisztérium ebben az évben, minden eddigi költségvetést felülmúló ösz­­szeget fordít a népegészségügy meg­javítására. Az előadó rámutatott, hogy a legnagyobb hiányossága az volt a jelentéseknek, hogy a munkában tapasztalt hibákat nem tárták fel elég mélyen. Salajan Leonte után Vasile Mar­za közegészségügyi miniszter emel­kedett szólásra. Beszédében kifejtette az egész­ségügyi minisztérium politikáját, a­­mely a népegészségügy terén alkal­mazza a Román Munkáspárt vona­lát. . — Pártunk — mondotta a minisz­ter — anélkül, hogy tagadná a gyógykezelő orvostudomány fontos­ságát, inkább az orvostudomány a betegéget megelőző ágára fekteti a fősúlyt, minthogy az nagyobb le­hetőséget nyújt a népegészségügy megőrzésére a ragályos betegségek és a­­ m­unkanap vesz­t­esések kikü­szöbölése által. Ez a felfogás már­is éreztette hatását. Személyzetünk és a tömegszervezetek segítségével kimélyítjük az elért sikereket és felszámoljuk az e téren mutatkozó hiányosságokat.­­ Az egészségügyi minisztérium nem hanyagolja el a gyógykezelő or­vostudományt sem­, ezt bizonyítja ez a mozgalom, amelyet a kórházak és diszpenzárak felszer­elésére és újjáépítésére indítottunk. Ez az ak­ció még kezdetén áll, de tovább foly­tatjuk, mindaddig, amíg az egész országot behálózzuk ilyen intézmé­nyekkel. Marza miniszter bejelentette, hogy az egészségügyi minisztérium­ban szorosan vett feladatán kívül nagy figyelmet fordít a munka egészségügyi kérdéseinek megjavu­a­­l­ára és a Román Népköztársaság Akadémiájának támogatásával meg­alkotja a munka higiéniájának in­tézetét. A továbbiakban arról beszélt, hogy a Román Népköz­társaság A­ka­­dém­iájával és a közoktatásügyi mi­nisztériummal együttdolgozva átszer­vezik a felsőbbfokú orvosi oktatást, olyképpen, hogy az megfeleljen a közegészségügy érdekeinek. — Mi arra törekszünk — mondot­ta Marza miniszter —, hogy megal­kossuk országunkban saját gyógy­szeriparunkat, ott, ahol megfelelő nyersanyagunk van. Ha ez az ipar nem létezett ,eddig nálunk, ez a régi burzsoá-földesúri rendszerek hibája. A miniszter e szavakkal fejezte be beszédét: — Nekünk az a megtiszteltetés jutott, hogy­ ahhoz a nemzedékhez tartozzunk, amely új utat nyit. Le­gyünk méltók arra a bizalomra, a­­melyet a Párt és a kormány irán­tunk tanúsít és tegyünk meg min­den erőfeszítést arra, hogy leküzd­j­ük mindazokat a hiányosságokat és nehézségeket, amelyek előttünk állanak. így élünk a kolhozban PASA ANGELINA önéletrajza Merkó Ernő fordítása Pasa Angelina az első ötéves terv idején megtanulja a traktorvezetést s első női traktorbrigádjával soroza­tos sikereket ért el a termelés növe­lésében. Kitüntetik, Moszkvában jár, beszél Sztálinnal, 1937-ben pe­dig képviselővé választják. A hábo­rú alatt, brigádjával együtt front­mögötti területen egy kazah­sztáni kolhozban dolgozik. A brigád a mun­kájáért kapott hatalmas mennyiségű búzát elküldi a Szovjet Hadsereg­nek. Szülőfalujuk felszabadulása után hazatérnek. Pasa Angelina meghatóban látja viszont szülőfalu­ját. Elmesélik Pásának mennyit szenvedtek a német megszállás ide­jén. Az öreg Alexej apó, aki a szov­jet unalom alatt szinte megfiatalo­dott, a német megszállás alatt sokat busongott, aztán nyomtalanul eltűnt. (Folytatás) Grigori­ Haritonovcs körülnézett, mintha keresett volna valakit, majd újra rám szegezte tekintetét és kérdezte: — Nem fárasztottalak el égi szentecském ? Elmosolyodtam: • *-*■ — Micsoda égi szentecske vagyok én ? -1 — Hogyne volnál! — Grigorij Haritonovics szét­tárta karját és mit­­ nevettek. Hiszen te a falu fölött repültél és ledob­álgattad — fénylő papíron — levelei­det. Milyen örört volt mindnyájunk számára! Az egész falu tréfálkozva mondotta: „Pasenyka leveleket dobál le nekünk az égből, üdvözletet küld, kér, legyünk nyu­godtak, azt írje, hamarosan vége lesz Hitlernek. Dol­gozom a front számára — írja — s mihelyt a néme­teket elkergetjük, egész kolhozommal visszamegyek haza.“ — Nem én lobál­tam le a leveleket, Grigorij Hari­­tonovics, nem tudni, min, elmosolyodott. — Megör­vendett az öreg: „Angelináék nem­ felejtettek, nem hagytak el bennünket.“ Megkérte a gyermekeket, vi­gyék el hozzá leveleidet. Sok levelet összegyűjtöttek neki. „Tudtára kell adni mindenkinek — mondotta, — hogy Paea levelet ír nekünk: a szovjethatalom él s a fasizmusnak hamarosan vége lesz.“ Bölcs ember volt Alexej apó. Faluról-falura, tanyá­­ról-tanyára járt, mindenfelé széthordta az igazságot a szovjethatalomról. S ahol megfordult, a kerítéseken megjelented a te leveleid. Alexej apó, mint az emberek elmondták nekünk, megy-mend­eg él, lassan, öreges lép­tekkel. Közben meg-megáll, eláldogál, elbeszélget az emberekkel, elmondja nekik, mit gondol s baktat to­vább. Egy téti nap a németek elfogták Alexej apót. Sokáig verték, kínozták, de szót sem sikerült kivenniük be­lőle. Hajnalban kivitték a szteppére, így... hallgatva mindvégig, halt mag a mi boldogságunkért Alexej apó. A németek, mint megtudtuk, baltával levágták a fejét. A német gyilkosok megfélemlítették az embereket, hogy ne merjék eltemetni Alexej apót. Féltek tőle, még halottiban is. De az emberek megtalálták Alexej apó holttestét s tiszteséggel eltemették. Kölcsönkért kabát­jában, mondják az emberek, sok leveledet találták meg. Alexej apó nem ért rá, hogy szétossza őket... Igen ember volt, látod, a mi Alexej apónk! — mon­dotta Grigorij Haritonovics és szeme ragyogott. Néhány percig csönd volt. Eszembe jutott az a vas­gerenda, amit a robbanó bomba ott, az iskola mellett meghajlított és azt gondoltam: „A németek meghajlíthatták a vasgerendát, de szov­­jetember­einket soha senki meg nem hajlítja.“ ...A „Záporozsec“-kolhoz, amelyet a németek két éven át, nap mint nap fosztogattak, pusztítottak, újra lábra állt. Az ami (kolhoz) elnöke Dmitri Kosszjé újra kezébe vette a gazdaságot. Helyreállították a kol­hoz állattenyésztését, felépítették a műhelyeket. A munka nem volt újdonság a kolhoz tagjai számára , valósággal vágyakoztak már rá, hogy dolgozzanak. Mióta a németeket elkergették, az emberek reggeltől­­estig dolgoztak. A kétéves német megszállás alatt a földet úgy elhanyagolták, hogy sokan nem hitték, egy­hamar valami termész is aratható lesz ott. Másfél hó­nap alatt traktorbrigádom, a Zaporozsec-kolhozban párszáz hektár földet szántott fel. Egy nap, amikor a munkáit „Zaporoz­vec“-ban elvé­geztük, Konsztantin Cimidanov, a gép- és traktorállo­más igazgatója, magához hivatott és utasítást adott, hogy a traktorokat a szomszédos „Politotdel“-kolhozba vigyük át. A helyzet ott nehéz volt: a németek meg­­semmisítették az egész marhaállományt, elhajtották a lovakat, tönkretették a mezőgazdasági felszerelés A szántóföld lövészárkokkal volt tele s a kolhoz tagjai ezt mondták: „Földünk lövedékkel, aknával s egyéb ilyen német füvecskével van bevetve.“ — (Folytatjuk) As eaerecSSIc tralctor Szeptember 25-én a brassói I.M.S.­­gyár dolgozóinak erőfeszítései nyo­mán elkészült az ezredik »I.A.R .2.» traktor. Emlékezetes, hogy a romániai traktorgyártás megkezdésekor reak­ciós elemek azt híresztelték, hogy képtelenek vagyunk traktort gyár­tani és gyártmányaink nem fognak megfelelni a célnak. A brass- i dol­gozók azonban bebizonyították, hogy tudnak jó minőségű gépeket készí­­teni.­­ Még sok traktorra van szüksé­­günk. Az eddig elkészült 1000 trak­tor csak a kezdetét jelenti a mező­­■ gazdaság iparosításának és a ter-­í­méshozam növelése érdekében még­­ további erőfeszítésekre van szüksé­günk. A földeken megjelenő minden egyes új traktor azt az új szellemet hirdeti, amely ma az egész ország dolgozóit áthatja és amely biztosít­ja a jobb jövő megteremtését. Péntek, 10., október 1 Szürény-magya népbirái az október-decemberi ülésszakra (Lugos.) — A szörény me­gyei törvényszéknél kisorsolták az október—decemberi ülés­szakra a népbirókat é® helyet­teseiket. Népbirák: Popovici Ioan, Sârbu Vasile, Naumescu Mi­hai és Luc­es Vencel; helyet­tesek : Leahu Agata, Isfanescu Ferenc, Fancsali Ignác, Sepe­ Seanu-Perjescu Alice, Szolcsik János, Faragó Sándor, Schle­singer Erzsébet és Tyukodi Sán­dor. A Szörényi törvényszék ügyészségénél népbirók: Chiri­­la Georg, Komlódi Rózsi, he­lyettesek Vas Jenő és Bale­an Rosalia. A lugosi vegyes népbi­­róságnál népbirók: Schaschek Jakab és Stoianov Erzsébet, he­lyettesek: Novac Nicolae, Ola­­riu Grigore, Romanita Dumit­­ru, Pa­név Alexandra , Pasches Rózsi és Tolan Anna. A me­gye más helységei közül a fur­­lagi bírósági kirendeltség,nél népbirók Borduz Pavel és Luca Ion, Sarazanin Lupulescu Pe­tra és Hategan Iacob; a ve­gyes bíróságnál: Tutunaru Du­­mitru és Nina Dumitru, helyet­tesek Dragu Nicolae, Mura Pé­­ter, Ábrahám József, Créciu­­nescu Boris,­ Gándu Alexandra és Bor Erzsébet, a vörös-acéli k­irendeltség:­és népbirók David Dumitru és Gilbert József. Hogyan készülnek a szov­jet zenészek az októberi forradalom évfordulóiára Georgia zeneszerzői lázas tevé­kenységet fejtenek ki. Alkotó­­ik­­ban főhelyet foglalnak el a hírszár­­gyú mű­vek, amelyeket az Októberi Forradalom 31. évfordulójának szentelnek. G. Kiledzse zeneszerző „A nagy vezető" tinim*,' k­ orató­­riumot, Salva Mave’idzse Pedig hősi pro főri­­ntot készít, amely a honvédő háború idejére nyulitc visz­­sza és a Kaukázus védelmét énekli meg. S. Azmaiparasviti zeneszerző „Tbilisi" cimmel szerez dallamos költeményt, amelynek szövegét Ir. Leondizse költő írta. A zeneszerzők nagyobb Csoportja új georgiai nemzeti zeneművek el­készítésén dolgozik.

Next