Romániai Magyar Szó, 1950. március (4. évfolyam, 754-780. szám)

1950-03-01 / 754. szám

IV. ÉVFOLYAM, 754 szám 1950. március 1, szerda iaxa postala cfatitä cd numera? Dir. Gen. P, T. X. Nt 265.092/9« eont. apróban* ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP || 8 OLDAL ARA 4 LEI 47 VI KOLLEKTIV GAZDASÁGOTUAXÍTOTTAK VASÁRNAP A DOLGOZÓ PARASZTOK Sokezer szegény- éí középparaszt köszönte meg a Pártnak új élete tezdítét nyitotta a kollektív gazdálkodás fesőbbreodüségét, azt, hogy csak nagy toriiieteken, korszerű gépi eszközök felhasználásává!, a legrejtettebb agrotech. nikaa tudomány vívmányainak alkalmazásává} lehet a maguk és az egész dolgozó nép javára igazán ha'-zncsan földet müveim és állatot tenyészteni. Vasárnap és hétfőn sok község felé aram’ott ha­zánkban a szomszédos községek és falvak dolgozó parasztságának tömege. Tízezrek voltak tanúi a letemető jelenetnek, amikor az uj koHektlv gaz­daságok megalakítását kimondó nagygyűléseken egymásután emelkedtek szó'asra legszentebb vá­gyakat tnegva'ósitó társaik s fogadták meg, bogy, méltók'esznek a Párt és a kormány bizalmára. Re- b.zonyitják, hogy kollektívájuk a fabisi szektoriján eredményes és példamutató küzdelmet folytat majd a Tervért és a békéért, mert minden talpalatnyi jól és idejében megművelt fölt a jótétet, Népköz­társaságunk és a béke rnegszfláróuiását szolgálja. A koratavas rá napsütésben az ország legtöbb vidékén faiján zSfdeC az őszi vetés, a traktoros és , a fogatott okék if rissen has.tolt barázdáiból pedig 1 Vibrálva száll fel r púra. A tavaly elvetett mag ! szépen kisarjadt; akár csak a csíráztató tádikókban művién községben próbára kitett vetőmag. De • megfogant és szárika szökken egy másik vetés is: . a Román Munkáspárt vetése — a kollektiv gaz­dálkodás eszméje. A tavaly ősszel létesített 56 kuMeitiv gazdaság után szerte az országban újak IétesüHck. Létrehozták őket » szovjet kulwzpa- rosztok nyomdokaiba lépő romárfai szegény, és középparasztek, akik megelégelték az évszázados nyomorúságot, a kuSák-kizsákmá.nvolást, a kezdet­leges mjieikamódszereket. Kővették azokat a tár­saikat, akik «z elmúlt évben léptek a paraszti étet tetemeik ekésének útjára és kollektiv gazdálkodásra szövetkeznek. Hogyne szövetkeztek volna, amikor az úttörők néhár.v hónapos munkája máris bebizo­A tenwsmegyei, többségéi - nm- igyartakosu Végvár község utcáin -eászbVkkab zenekarokkal, népes'dol­gozó paraszti és munkás küllőit- j ségek vonultaik fel vasárnap A községben lévő zsirosparasztok há- [ zuk kaouja élő t zsebredugott kéz­zel. gyi'ö'ködő tek'níette! nézték a felvonulást. Hogyne gyűlölköd­nének. amikor minden erőfeszíté­sük kudarcba fm'adt, mert Végváron 4ö szegény- és közép­paraszt családostul koLekttv gaz­daságot alak tolt. Akik a dolgozó parasztság fe'eme.- kedésén-ek útjára léptek, eddig ki­(Folybafcás a 7, oldalon) „A háborús uszitók koporsójába mi Is akarunk egy sieget verni“ — mondják a várad! „Infiátírea“ munkásai Kolozsvári az ebédtől jövet mégegysaer benézett a kälyhaosz- tályra. _ Félnégykor kezdődik, — mondta már az ajtónál. Legyetek mind ott elv társak. — Engem akarsz megagitálni öcskös? — tolta fel pápaszemét az öreg Balaskó. — Ki sebesült meg a két világégésben, én vagy be? — Éppen azért, — szólt közije békttőleg Kolozsvári, — éppen azért Balaskó bácsi. Tulajdon­képpen hány éves is maga? —• Na mit gondolsz? Hogy olyan nagyon bácsiztok Negyven hét múltam. Kolozsvári meglepetten hallga­tóvá Negyvenhét! Ezt azért nem gondoltam volna. Hiaaen akkor Balaskó bácsi tényleg nem idős ember, S lám, alig van foga, a fél fülére pedig nem hall, grránát- nyomás érte. t — A háború. . , Egyszerre hárman is mondják a gyűlölt szót. S utána gyűlölet- teljes nehéz csönd támad Ugyan kinek kell magyarázni, hogy mit jelent? * A hatalmas étkező már csak­nem zsúfolásig tele van. És az emberek még egyre jönnek. Bár a vasgyáriak szeretnek azzal di­csekedni, hogy egész Váradon nincs még egy ilyen szép és nagy étkezőhelyiség, mégis az érdeklő­dők negyedrésze is alig fér a te­rembe. Megkezdődik az ülés A gyár minden munkása eljött, hogy hi­tet tegyen a béke mellett. ••ü Ki érezhetns át jobban a hé két a vasgyáriaknál? Két kezük­kel hordták el a törmeléket, tömték be a bomba tölcséreket, taücskázfcák a fasiszta szemetet. És most, ha kinéznek az oszlopos étkezőcsa.rnok vörös fala'ból kivi­lágító -fehér ablakokon; valóságos kis város, uj gyári negyed körvo­nalait látják. S ez a sok, jobbára még vakolatlan épület, mind a vasgyárhoz tartozik. A koyácsmü- hely büszke, uj épülete, az állvá­nyok tömkelegéből bontakozó korszerű, nagy öntöde, a raktá­rak, asztatosmühely, irodák. — Amit építettünk és építünk, azt meg is kell védenünk, — mondja a Párt kiküldöttje. — Hogyan? Semmiesetre sem úgy, hogy tessék-lássék mód,on dolgo­zunk é3 szabad időnkben ábrán­dozunk a békéről. Nem elvtársak Mert a munka és béke, a Terv és a Béke elválaszthatatlan egy­mástól. Az emberek arca tüzel. Látszik, hogy jól megértik agyukba vés­ték a Párt szavát hogy lelkűkben a Terv és a Béke fogalma vég­képp eggyé forrott. A vaseszter­gályosok, gyalusok, marósok és öntők kemény arcán nagy elhatá­rozás fénye világul. A kövér Szijjgyártónét is magával ragadta a dolgozók lelkesedése. Eddig nem szívesen járt gyűlé­sekre és a politikai kör ülését is elhanyagolta.. Mindég volt valami kifogása Most azonban más szemmel kezd­te nézni a kérdéseket. Hát ez vol na a politika? Hogyha kevesebb a seiejt, azzal ártunk a bajkeve­rőknek? És hogy az olcsóbb áru­cikkekkel csökkentjük a háborús veszélyt? Hiszen ő ezt érti! Éle­tében először érzi, mintha egy kis villanykörte kigyulladt volna az agyában és most mindent vilá­gosnak, érthetőnek és egyszerűnek tatát. S ha ez így van .akkor ö is tud valamit tenni a békééi t. . . Sorra jelentkeznek szólásra a dolgozók. A nevek úgy süvítenek el a füle mellett, mint kilőtt pus­kagolyók. Keresztes, Oroaz, Szűcs, Cseke, Sípos, Orbán, Ványai, Vicsai, Zsolti, Szabó, Nagy József, Oprea, Létainé, Márton Jenő, Szecsei, Suider, Hegedűs, Kondásáé, Kis­hont!, Dobozi, Fodor Janka, Ko­lozsvári, Váradmé Erős Piroska, Magyart, Szilágyi, Bökényi, Kiss, Máté, Nyisztor, Fazekas! Ejnye, hát már sohase lesz vé­(Folyfcatás a 2. oldalon) 9 müHMMg Mattal a isá«i »én, a tantér! A szocializmus építésének köz­ponti kérdéseivel foglalkozik a Román Munkáspárt Központi Ve­zetősége és a Miniszter tanács február 26-án nyilvánosságra ho­zott határozata, A munka terme­lékenysége növelésének és az ét etk örülni én vek meg javi fása nak problémáját veti fel és bontja részletekre ez a különleges fon­tosságú okmány, s a tények meg- •iliapiíása után világosan rámu­tat arra az útra, melyet a siker érdekében követnünk kel!. A megnövekedett feladatok ♦ebb és jobb munkát követelnek, maga» hőfokú termelékeny éget, fokozott öntudatot, kommunista, fegyelmei, maeasfoku szervezést s az eddig felfedett hibák gyöke­res kiirtását. Hogyha ezt tudjuk és tisztában vagyunk azzal is, hogy. „előttünk ma az a feladat áll. hogy teljesítsük és túlszár­nyaljuk 1950. évi állami tervünk előirányzatait és Így megteremt­sük az ötéves terv megvalósításá­nak előfeltételeit," — akkor fel ludjtik mérni egészében a hatá­rozat iránymutatásainak, gyakor­lati tanácsainak és ulasitásainak nagy fontosságát. Két, egészen szoros kapcsolat­ban levő fokérdés ál. a határozat gerincében: a munkatermelékeny­ség és a javadalmazás problémá­ja. A lobbi kérdések ehhez kap­csolódnak. A határozat ismét tu­datosítja a szocialista építés né­hány alaptörvényét, hangsúlyozza a munkatermeléAenység kérdésé­nek fontosságát, s rámutat ugyan akkor arra, hogy az életkörülmé­nyek megjavításának kérdése, mi­iven szoros kapcsolatban áll az előbbivel. A munka termelékenysége dön­tő tényező az uj társadalmi rend építésében, ahogy Lenin elv+árs mondja: ,.A munka termelékeny­sége, ez végeredményben az uj társadalmi rend győzelme szem­pontjából, a legfontosabb, a leg­főbb dolog. A kapitalizmus a munkatermelékenységnek olyan fokát hozta létre, aminőt a feuda ltzmus nem Ismeri. A kapitaliz­must az győzheti Te véglegesen és az is győri le véglegesen, hogy a szocializmus a munkának uj. sok­kal magasabb termelékenységét hozza létre.“ De ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogv a szocializmus építésé­nek másik megdönthetetlen tör­vénye, hogy az életszínvonal kizá­rólag a munka termelékenységé­nek fokozásán keresztül emelked- hetik. Csakis akkor növekedhet valóban a munkások fizetése, a javadalmazás, ha nő a munka termelékenysége, csökkennek az önköl'ségi árak. Ha ezt a szem­pontot nem tartjuk szemelőtt és a termelékenvség terén elért eredmények mellőzésével, irreális alánokon állapítjuk meg, helye­sebben felduzzasztiiik a fizetést, akkor ez igen rövid időn belül kedvezőtlenül hat vissza a terme­lésre, csökkenti a vásárlóképes ;é- get. röviden: a dolgozó becsapja önmagát. Már 1924-ben világosan megál­lapítja a Szovjetunió Kommunis­ta (bolsevik) Párt Közrson'i Bi­zottságának plenáris ülése. . . „A munkatermelékenység növeke­désének túl kell haladnia a mun­kabérek növekedését. Csak ebben az esetben teremtünk anyagi ala­pot és akkumuláljuk a szükséges anyagi eszközöket a munkabér növelésének biztosítására és a kibővített termelésre. _ amely a forgóalap növelését kívánja meg — valamint az elhasználódott és elavult felszerelés megújítására, n*<4iT*ha«a;t uű£«frr» és az összes kulturális igények kielégítésére, aj uj nemzedék nevelésére és okta­tására, az állam veretesére és védelmére". A most kibocu» jtott határozat leszögezi, hogy munkásaink, dol­gozóink gazdasági vezetőink nagy része megértette a szocialista épí­tés ezen törvényét Ezt bizonyítják a termelé­kenység terén elért multévi eredményeink is. Mint ismere­tes az 1949-es tervév folyamán a munka termelékenysége az egész iparban 18.6 százalékkal növekedett. A fémipari és vegyi­ipari szektorban a termelés nö­vekedési aránya 24.3 százalék, mig a kőolaj-földgáz szektorban 19.5 százalék volt. Azonban hibák, sőt súlyos hi­bák i s történtek. A határozat megállapítja, hogy sok esetben a besorolások hely­telenül történtek. Egyes munká­sokat, technikusokat ás tfeztvíse- Jöket tűi alacsony fokra sorolták be, másokat pedig tut magasra. Mindkét esetben helytelenül járj lak el, mindkét esetben akadá­lyozták a termelés és főleg a ter­melékenység növekedését s végső fokon megkárosították a dolgozó­kat. Különösképpen a maderek és technikusak besorolásánál tör­téntek hibák. A helytelen beso­rolás és helytelen fizetési rendszer azt a furcsa helyzetet teremtette, hogy a mesterek és technikusok, tehát azok a szakemberek, akik élen kell járjanak a termelékeny­ségért folyó harcban és szaktu­dásukkal elő kell segítsék és elő tudják segíteni ezt a nagy csa­tát, ezek a szakértők kevesebb fizetést kaptak, mint az akkord­ban dolgozó munkások. Ez az egészségtelen állapot odáig veze­tett, hogy a munkások nem töre­kedtek mesterekké lenni, a meste­rek és technikusok pedig több esetben kérték, hogy egyszerű munkásként dolgozhassanak. Hibák történtek a prémium­rendszer alkalmazása körül is. Ahelyett, hogy valóban azokat jutalmazták volna meg, akik hoz­zájárultak a munka termelékeny­sége növe'éséhez, az önköltségi ár csökkentéséhez, „egyenlősdi“ rend szerrel mindenki kapóit prémiu­mot. A normák terén is rendet kel» teremteni. A határozat le-vögezi, hogy: „Az egységes tudományos elv hiánya a normák megállapí­tásánál volt az oka, hogy az al­kalmazott különböző normák között indokolatlanul nagy arány­talanságok léteztek, ami csök­kentett« a munkások lendületót.“ De megtörtént az is, hogy egyes esetekben a munkásoknak — szovjet módszerek alkalmazása val — ténylegesen sikerült túl­teljesíteni a normát, de az üzem vezetősége nem fizette ezt H, hanem azonnal, önkényesen fel­emelte a normát. Máshol annak ellenére, hogy uj gépekkel látták el az üzemet vágv cie-iio-arylött az üzem legtöbb munkásánál va­lamely uj módszer, mégsem nö­velték a normát, hanem irreália módon duzzasztották a fizetése­ket. A munkabér-rendszer helytelen alkalmazása és különösképpen a szakmunkás hiány, oda vezetett, hogy egyes üzemek nagy fizető J sek ígérgetésével egymás elől „ha­lászták el" a szakmunkásokat. Ez pedig a munkaerő állandó hul­lámzását okozta. Ezt meg lehet és meg kell aka-J dályozni és mindent el kell követnünk a tanulatlan munká­sok szakképesítéséért. Ezen a té­ren nem szabad takarékoskod­nunk mert, ahogy Sztálin elvtára mondta: Takarékoskodni ezen a téren, bűnt jelent, szocialista ér­dekünk elleni cselekvést jelent.“ A határozat, a hibák és annak okai felsorolása után, konkrét fel­adatokat tiiz ki. megállapítja a teendőket, utasításokat ad a mi­nisztériumoknak, O r.vágos Szak­tanácsnak. A Szovjetunió tapasz­talatai és saját tapasztalataink felhasználásával irányelveket szab ki a vállalati szervezés terén, a túlóra kérdésében, a mesterek éa technikusok fizetésére vonatkozó­lag, az igazgatói alap felhaszná­lása kérdéséhen, a munkások szakképzettségének emelése, a normák megállapítása, a kollek­tiv szerződés megkötése, stb. te­rén. Mindezek a határozatok a termelékenység növekedését és au éV 'körülmények megjavítását tartják szemelőtt. A munk»lemvelék»nyoég foko­zásáért folyó harc, természetesei» nemcsak gazdasági, hanem poli­tikai harc is. Csak úgy honosít-» hatjuk meg az újat, győzhetjük le végleg az elavultat, diadalmaskodj hatunk az osztAlyeilenség maradva- nyal ás eszközei felett, ha a munka ♦ennelékenysége terén d*»15 eredményeket érünk el, a sztálini iparvezetés vizitemében. Pártunk vezetésével felszámoljuk a hibá­kat, Igv segítjük kellő mérték­ben állami tervünkért a szocia­lizmusért s békéért folyó nagy csatát. A kommunistáknak elöl kell járni ebben a harcban is. Párt- szervezeteink és szakszervezeteink kötelessége feldolgozni a határo­zatot, elősegíteni és ellenőrizni a most megjelent határozat utasí­tásai végrehajtását, segíteni gaz­dasági vezetőinket a határozat megvalósításának nagy harcában. Csak így érhetjük el „a munka termelékenységének állandó eme­lését, a munkaerők fluktuációjá­nak felszámolását és a munkások, tisztviselők éa t?o-hníkusok élet­körülményeinek megjavulását.“ d. nt. j 31 család szövetkezett az aradmegyei Szentannán j vetik a szovj-o; kolhoz-parasztok ■ példáját, kiknek munkáját szeren- | cséje volt a gyakorlatban megis- j tnern' és tanulmányozni, amikor ta­va ;y a RNK par-asztku'.döütségével a Szovjetunióban járt. A beiktates után az aradi ,.De- c.tuber 30“ textügyár kulturális I csoportja tárvc- és énekszámokká', szavalatokkal szerepet, ".zen a kul- turotthonban megrendezett műso­ros ünnepségen a ko'tek.iv gazda­ság tagjain ki vili részt vett a köz­ség dolgozó parasztsága is. Román, magyar, szerb és német dolgozó parasztok szövetkezése Teines megyében ; valamin, a szentenciái járás: ideig- ! lenes bizottság tagjai és természe­tesen- annak a 31 családnak a tag­jai, akik összesen 210 hóidat kite- ! vő földterület ükön megkezdték a | kollektív gazda kodást. A gazdaság agjai a következő vezetőséget vá­lasztották; Going Gheorghe elnök, I Panics Dumllru. DoJneanu M hat, . Máris Márta és Jója Iac<A> vezető, i ségi tagok. , A beiktatás után Goina Gheor- ; ghe elnök emelkedett szólásra és megfogadta, hogy mindenben kö­' Az arad megyei Szemtanná köz- eógben megaíattU-t kollektiv gazda­ság ünnepélyes felavatása vasár­nap zajlott le. A község főutcáját -vörös és nemzetfezmü zászlók dí­szítették. Az alapszabályok jóváhagyása és nláiráea vasárnap délelőtt 1Ó óra­kor történt ünnepélyes kere'ek kö- zó.t. Jelen voltak az a-rad megyéi pártszervezet részérő Su.a Vasile titkár és Pecican Nico'ae helyette* titkár, Constantinescu Emi!, a me­gyei ideiglenes b'zotiság einöke.

Next

/
Thumbnails
Contents