Romániai Magyar Szó, 1950. április (4. évfolyam, 781-804. szám)

1950-04-01 / 781. szám

Romániai Magyar Sió Kihirdetik az eredményeket Csóg Mihály elvtárs, az ud­­varhely megyei szaktanács e­ln­­ike hirdette ki az eredményeket. A hatalmas tömeg tetszésnyilvánítá­­sa, amellyel a nyerteseket fogad­ta és ünnepelte, azt bizonyította, hogy teljesen egyetért a bíráló­bizottság döntésével. Az énekkarok I. csoportjában, a­­ttová az 50 tagnál számosabb énekkarokat sorolták, első lett a kereskedelmi és szövetkezeti al­kalmazottak szakszervezetének 75 tagú vegyes kórusa. A kórus fe­gyelmezettségével, jól megválasz­tott és hibátlanul előadott mű­sorával megérdemelten került az élre. A fiatal erőikből álló énekkar még csiszolatlan, de rendkívül fej­lődőképes. Az énekeseknek még nincs kellő biztonságuk, nehézke­sen veszik fel a hangot, de to­vábbi lelkiismeretes munkával sok­kal nagyobb eredmények megva­lósítására is képesek. Második a székelykereszturi tan­ügyi alkalmazottak szakszervezeté­nek 75 tagú vegyes kórusa lett. Műsorukat hibátlanul, szépen ad­ták elő. Harmadik a DAM parajdi szak­­szervezetének 54 tagú férfikórusa, amely szakképzett karmester nél­kül is szép­­eredmiséyt ért el. Nagy Lajos tisztviselő vezetésével az énekkarban mindenki, aki csak énekelni tud: Zsig­mond Albert él­­munkás, a bánya első munkása,, a munkaéremmel kitüntetettek va­lamennyien, a szocializmus építé­sének hősei. Az énekkarok második csoport­jaiban — ahová az 50 tagon aluli énekkarokat sorolták be, a vlahss­tai üzem vas- és fémipari szak­­szervezetének 46 tagú férfikórusa lett az első. A közönség nem akarta leengedni a színpadról őket. Nagyszerű énekükkel, fegyelmük­kel, egyöntetű öltözetükkel egya­ránt a verseny legjobb énekkará­nak­­ bizonyultak. Kéthónapos ki­tartó és lelkes szervező és mű­vészi munkának eredménye ez a nagy siker. Az üzem élmunkásai jártak itt is az éten. Köztük van Pavelka Ödön, az üzem Munka­renddel kitüntetett vasesztergályo­sa, aki munkaidején kívül minden percét a politikai felvilágosító és kultúráiig mun­kára fordítja. Itt énekel Sándor Lajos vasöntő, aki az egyéb szocialista versenyek során 175 százalékos teljesítményt ért el és emellett a fúvós zene­karnak is tagja. Itt van még Trim­­fus György, az IMSZ-brigád nor­­madöntő vasöntője is, aki a má­­jus 1. tiszteletére megindult szo­cialista versenyek során 175 szá­­zalékos eredményt ért el es az ­ 1950. április 1. szombat SZAKSZERVEZETEINK A KULTÚRFORRADALOMÉRT Március 25-én és 26- n zajlott le Népköztársaság­unkban a szakszervezeti kul­­turcsoport országos vers­enye, amely a Szakszerveze­ti Tanács nagy­díjáért folyt. Sok száz szakszerveze­ti kulturcsoport vett részt a­z országos kulturverseny­ben, amely újabb nagy lendületet adott kibontakozó művelődési forradalmunk­nak, újabb lehetőséget s­ok ezer dolgozónak, hogy b­ekapcsolódhassék az új szo­cialista művelődés megteremtéséért folyó küzdelembe. Amíg a falusi kulturo­tthonok téli versenyei a falu dolgozóit kapcsolták be a cselekvő kulturmunkáb­a, a mostani szakszervezeti kultur versenyek a városi dolgozók nagy tömegeit mozgósították. A munkás-paraszt szövetség és a békeharc jegyében folynak le az udvarhely megyei szakszervezetek kulturális versenyei Egymás után érkeznek az üze­mek, intézmények és a mezőgaz­dasági bérmunkás szakszervezetek kult­úres sportjai, hogy résztvegye­­nek a kulturversenyen. Norm­át túlszárnyalt élmunkások, munka, éremmel kitüntetettek, ifjak és öregek, munkások, mezőgazdasági bérmunkások, dolgozó parasztok, tisztviselők, akik a munkában is az élen járnak, talán ma állottak először a színpad reflektorainak fényében, hogy bemutassák kultu­rális munkájuk eredményeit. Az udvarhegy megyei szakszerve­zetek kultur­versenyein 18 ének­kar és 17 tánccsoport több mint 1200 részvevője sorakozott fel lel­kesen, fegyelmezetten, hogy számot adjon munkájának eredményéről, hogy tapasztalatcserével további fejlődésüket biztosítsák. Beszédes számok ezek., Mind azt bizonyít­ják, hogy a Párt­ vezette kultúr­­forradalom milyen mélyen begyö­kerezett a dolgozó néptömegekbe, üzem legjobb sportolója is egy­ben. A kórus betanítása Gál Endre tisztviselő érdeme, aki rövid két hónap alatt munkájával szép­­tel­jesítményt tudott kihozni az ének­karból. Második helyre az áttenni intéz­mények és ideiglenes bizottságok szakszervezetének 45 tagú vegyes kórusa került. Harmadik helyen az udvarhelyi egészségügyi szakszervezet ének­kara végzett. Az I. csoportban dicséretet ka­pott az udvarhelyi tanügyi szak­­szervezet énekkara, valamint a II. csoportban a homoródalmási és a farkaslaki mező­gazdasági bér­munkások szakszervezetének ének­kara. Táncban megint a homoródalmásiak győztek A tán­­ccsoportok versenyében az első helyre a homoródalmási bér­munkás szakszervezet tánccsoport­ja került. Homoród­almásról ez már a harmadik teljesen új tánc­csoport, amelyik első díjat nyert. A homor­ódal­másiak sikerének tit­ka: a fegyelem, a lelkesedés, a szép népviselet és a sallangta­lan, tiszta népi táncok hibátlan bemu­­tatá­sa, úgy ahogy otthon a kul­­turotth­onba­n, a táncmulatságokon is táncolják. Bencze Lajos csűrű­döngölőjét a közönség háromszor ismé­teltette meg. Nappal keményen dolgoznak a vetési csata sikeréért és estén­ként mégis összegyűlnek a kul­­túrotthonban. Ez a csoport há­rom héten keresztül minden este a késő éjjeli órákig gyakorolt, hogy e legjobbat nyújthassa. A verseny végeztével a közönség is­mét a színpadra szólította őket és a mig akarta leengedni. Második a vrabitai üzem szak­szervezetének tánccsoportja lett. A tánccsoport sokat fejlődött és különösen orosz táncaivá­ aratott nagy sikert. Harmadik helyre a keresztúri tanügyi szakszervezet tánccso­portja került. Táncukban szépen fejezték ki a román-magyar dol­gozók testvériségét. A versenyek egész sor hiányos­ságot is felvetettek, így elsősor­ban a karnagy-képzés fogyatékos­ságát. Egész sor igen jóhangú énekkar képzett karnagy hiányá­ban nem nyújttotta azt, amire ké­pes lett volna. Itten sürgős ten­nivalók vannak. A tán­ccsoportok — kiváltkép­pen a városiak, de a vidékiek is — gyakran stilizált táncokat mu­tatnak be. Nem bírták teljesen le­küzdeni még a polgári foxt­rett­ózó mozgást. A tánccsoportok le kell vetkőzzék ezeket a sallangokat, hogy azok végre tiszta csillogó eredetiségükben rag­yogi lassúnak. Az udvarhely megyei szakszerve­zetek k­ul tu­r versen­yrei, a békéért és a szocializmus építéséért foly­tatott harc tüzében születtek meg és visszatükrözték azt e meg­bont­­ha­tat­lan szilárd szövetséget, amely a munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság között egyre jobban erő­södik a szocializmus építésében. Flórián László 42 tánc­csoport, 19 énekkar Csíkban a második szakszervezeti kulturversenyen A Csíkszeredai mozi színpadán zajlott le március 26-án a csik­­megyei szakszervezetek közötti táncverseny ,amelyen 42 szakszer­vezeti tánc­csoport vett részt. Népköztársaságunkban ez a má­sodik ilyen kulturverseny. Szak­­szervezeti kulturmozgalmunk az első ilyen verseny óta nagy fejlő­désen ment keresztül, mivel azon még csak 5 tánc­csoport és 3 da­los­ csoport vett részt megyeszerte. Ehhez képest a mostani eredmény a réginek kereken kilencszerese. A táncversennyel egyidejűleg a helyi József Attila-kulturotthon nagytermében, a szál szervezetek énekkarai versenyeztek. A tavalyi 3 énekkarral szemben most 19 vett részt a versenyen. A bírálóbi­zottság a három legjobbnak a Csíkszeredai állami alkalmazottak szakszervezetének vegyeskarát, a gyergyószentmiklósi tanügyi szak­­szervezetek énekkarát és a gyi­­mesközéploki fások énekkarát ta­lálta. A tánccsoportok versenyén ösz­­szesen 115 táncszám szerepelt. Ebből 102 népi, 13 nem népi. A népi táncoknak fele helyi , népi tánc volt — közöttük 6 román tánc és fele nem helyi, hanem betanult népi tánc, — közöttük 7 román tánc. Ezenkívül 4 orosz táncot is bemutattak a vers­enyző csoportok. A kiváló tánccsoportok közül könnyű volt kiválasztani a legjob­bakat. A fő szempont az volt, hogy mennyire értették meg a verseny célját, mennyire sikerült f­eltárniuk saját népi kultúráju­kat, mennyire sikerült színpadra is vinni a vidékükre jellemző táncokat, az ott született, ott élő, ott szokásos táncokat. Ebből a szemponból elsőnek kell kiemelni a gyimesközéploki fás szakszervezet táncosait, akiket Antal János Pisti tanított be, aki annak idején részt vett a kultur­­otth­onok első országos kongresz­­szusán és az ott tanultakat alkal­mazta a tánc­csoport betanításá­ban. Csupa helyi tánccal állottak elő. A hejszát, sánta keríngőt, le­gényest, sirülöst, csúfost, stb. úgy táncolták, akár otthon a guzsa­­lyasban vagy a „tánc“­ban. Ezért aztán megérdemelten kerültek az első helyre. Megérdemelten kép­­viselik majd Csík megye szerve­zett dolgozóit a megyék közötti szakszervezeti kulturversnyen. Gyergyócsomafalva csoportja is bemutatta a náluk divatos „kül­lőkének“ nevezett csoportos le­génytáncot és egy helyi páros táncot. Az utóbbi nagyon érdekes módon mutatja be hogy a román eredetű tánc miképpen vált­ a csomafalvi ifjúság sajátos tán­cává. Nehezebb feladat előtt állottak a városi munkás és k­e­reskedő szakszervezetek tánc­csoportjai. Feladatuk a környékbeli táncok betanulása és elsajátítása. A fal­vak bérmunkás és famunkás szak­szervezetei ezt a kérdést könnyen megoldották. Épp ilyen könnyen megoldhatták volna a tanügyi szakszervezetek is. Ez azonban nem történt meg teljes mérték­­ben, mert esetenként polgári, de­­kadens stílust vittek bele a népi tánc-motívumok előadásá­ba. A szent domokosi IPEIL tánc­csoportja is beleesett ebbe a hibá­ba. A domokosi legények egészen biztos, hogy csizmaverő kedvüket nem a palotásban elégítik ki. A versenyen mégis palotást táncol­­tak. Legnagyobb számban a tan­­ügyi-, a fás- és a bérmunkás szakszervezet csoportjai vették ki részüket a versenyből. A verseny­­bizottság legjobb háromnak a gyimesközéploki fás szakszervezet, a gyergyócsomafalvi vegyes szak­szervezet és a csifvói szállítási szakszervezet tánc­csoportjait ta­lálta. A második helyre a győr­­gyószen­tmiklósi tanügyi szakszer­­vezet, a szentsimoni „amiltema“­­üzem szakszervezeti csoportja és a szentmártoni tanügyi szakszer­vezet tánc­csoportja került. Az énekkari versenyben második helyezést a Csíkszeredái vegyes szakszervezet ,a menasági bér­munkás szakszervezet és a ditroii tanügyi szakszervezet énekkarai érték el. SZAKÁCS ISTVÁN Békeharcra mozgósító műsorral indulnak ki a falvakba a kolozsvári CFR-munkások kultúrcsoportjai (Kolozsvár­) — Hatvan tagú férfikórus, 70 tagú ve­gyes kórus, 43 tagú zenekar, 25 tagú szimfonikus zene­kar, 16 tagú tánc­csoport, 12 tagú román színjátszó csoport — a magyar szín­játszó-együttes újjászerve­zése most van folyamatban — mindez csak kívülről és felszínesen érzékelteti azt a lendületes, sokoldalú kultu­rális munkát, amely a kolozs­vári vasúti műhelyek dol­gozói között folyik. Pedig még ez a gazdag felsorolás sem teljes. Mert arról is meg kell emlékez­nünk, hogy az egyes szolgá­lati ágak — vasútépítő, pá­lyafenntartás stb. szolgálat — és a vasúti szakiskolák keretében további nyolc színjátszó csoport — közü­lük kettő magyar — és há­rom tánc­csoport dolgozik. Azt sem szabad elhallgat­nunk, hogy a vasúti műhe­lyek „összhang“ kultúrhá­­zában mozgószínház műkö­dik, amely hetenkint hatszor tart előadást.A kolozsvári CFR szak­­szervezet könyvtárai — az idetartozó nyolc vidéki ed­lomás könyvtárával együtt — kereken 17.000 kötetből állnak és olvasóik száma h­ónapr­ól-h­ónapra emelke­dik. Kulturális tevékenysé­gük élénkségét tanúsítja, hogy az elmúlt évben a ko­lozsvári vasúti műhelyek két énekkara, 66 szor, zene­karuk 56 szor, szimfonikus zenekaruk 22-szer, tánc­cso­portjuk Kolozsváron 49-szer, a falvakon hatszor, színját­szó csoportjuk Kolozsváron 45-ször, vidéken 6 szor sze­repelt. Az elmúlt évben novem­ber hetedike tiszteletére a helyi szaktanács rendezte versenyen mindkét dalárdá­juk első díjat nyert. A vasutas kulturális cso­portok nemcsak lelkesen ké­szülnek az idei falu­munká­ra, hanem azt már meg is kezdték. Rendszeresen jár­nak ki a falvakra, színdarab■k­bal és szavaló-kórussal. Agi­­tációs csoportjaik is rend­szeresen látogatják a me­gyebeli falvakat, hogy fel-­ világosító, nevelő munket jukkal is mélyítsék a mun­kásosztály és a dolgozói sja­rasztság szilárd szövetségét. Kultur csoportjaik sokat tanulnak a hivatásos színé­szektől és énekesektől. A Ro­mán Opera és a Nemzeti Színház, a román és a ma­gyar operák, valamint a ro­mán és a magyar színház művészei sűrűn vendégsze­repeltek a vasúti műhelyek dolgozói előtt az „összhang“ színpadán. A kolozsvári CFR szak­­szervezet kulturális prog­­rammja további lendületes fejlődés körvonalait vetíti elénk. Mindenekelőtt arra törek­szenek, hogy kulturális csoportjaik műsora teljes mértékben beilleszkedjék békéért folyó harcunkba. Töb­bek között új színdarabokat tanulnak be, amelyek a béke harcos megvédésére mozgó­sítják majd közönségüket, — beleértve a falusi dolgozó parasztokat is, mert ezzel a műsorral közéjük is elláto­gatnak. Március elsején, a vasutas szakszervezet jelenlegi he­lyiségei fölött megnyff£ik klubjukat, melynek, öt he­­lyiségében — az olvasótere­men és sakk­termen kívül — egy termet a vasutas­ gyermekek részére tartottak fenn. Május elseje tiszteletére egy orosz és egy magy­­r tánc­csoportot szerveznek meg, a vegyeskar tagjainak számát száz főre, a férfika­­rét pedig 90 főre emelik fel. Tervbe vették továbbá, hogy kulturális csoportjaik ezentúl nem kéthetenkint, hanem hetenkint tartanak előadásokat. Műkedvelő gaz­dáik és agitációs csoportjaik is hetenkint látogatják meg a falvakat­ Egy-egy orvos is elkíséri őket, hogy egészség■* ügyi előadást tartson a dol­­gozó parasztok részére. Nemcsak eredményeiket vették számba, hanem hiá­t­nyosságaikat is. Még többet és még nagyobb lelkesedés­­sel akarnak dolgozni, tanul*­ni és tanítani, hogy minél többször, minél több helyen és minél sikeresebben járul* hassanak hozzá a szociálist­a kultúra térhódításához. ( h­ír­­k )

Next