Romániai Magyar Szó, 1950. június (4. évfolyam, 829-854. szám)
1950-06-01 / 829. szám
1950., június 1., csütörtök Az új munkakódex nem folytatása a régi törvényhozásnak, hanem szocialista típusú törvényhozás 1844-től, amikor a román, fejedelemségek megalkották polgári törvénykönyvüket, egészen 1944 augusztus 23-ig, aulákon országunk szabad, demokratikus és független ország lett, — a proletariátusnak nehéz harcok árán sikerült kivívnia néhány társadalmi és gazdasági jogot, amelyet a tőke és munka viszonyára vonatkozó egyes törvényekbe beiktattak Vessünk rövid visszapillantást országunk múltjának úgynevezett munkaügyi törvényhozására, hogy mégjobban számot vethessünk azzal, hogy az új munkakódex nem folytatása a régi törvényhozásnak, hanem valami új, minőségileg más, socialista típusú törvényhozás. A napóleoni törvénykönyv nyomán készült 1864-iki polgári törvénykönyvben csupán két olyan saskaszt találunk, amely ugy, a-stogy foglalkozók a munkaviszonyokkal. E szakaszok egyike nevezetesen az 1472. szakasz nyíltan kifejezésre juttatja a polgári törvényhozás osztályjellegét, amikor kimondja, hogy: ,,A munkáltató állítása .A mérvadó, a tér hányadára az elmúllévi bér kifizetésére és a folyó évi előlegekre vonatkozóan. Ez a munkáltató uralmi jogának biztosítását jelentette, a termelőeszközök és a protetariátus munkaereje felett. A törvény szentesítése révén a munkaadónak nemcsak az adott jogáiban, hogy ne fizesse meg a munkásnak járó bért, de az is, hogyszégyentelenül olyan előlegek megkérdését igényelje tőle, amelyeket a munkások sohasem kaptak meg. Ez a proletár számára kényszermunkát jelentett és azt hogy jogairvjuk megvédésében nem lehetett semmi szava. E törvény a kizsákmányolás legvadabb módjait fejezi ki, amelyekkel a termelőeszközök tőkés tulajdonosai a munkás veres tőkés munkájából kisajtolták az értéktöbbletet és felhalmozták az országunk burzsoáziájának fejlődéséhez szükséges tőkéket. E törvényszöveget csak 1929-ben távolították el a munkásosztálynak a tőkés kizsákmányolás ellen vívott több évtizedes harca eredményeként. Az 1864-ik évi törvény szájkosarával oly sok esztendeig ..nyomott munkásosztály hangja a munkástömegeik szervezett nyomásán« hallhatóvá vált az uralkodó osztályok körében. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy bár az 1864-iki törvényt Ktig-ben törölték a polgári igazságszolgáltatás előtt a munkás szavát nem vették tekintetbe. Ezzel szemben a munkáltatónak döntő szava volt A burzsoá-földesuri rendszer az 1868-i alkotmányban szilárdította meg pozícióit. Ez az alkotmány ,szentnek és sérthetet',ennek‘‘ nyíl Irántt mindenféle tulajdont, de szövegének egyetlen részében sem foglalkozik a dolgozók társadalmi-gazdasági jogaival. Nem is foglalkozhatott, mert kizárólag a burzsoázia és a földesurak érzékléit, valamint a termelő eszközök ,,szent“ tulajdona ,,sérthetetlenségének‘‘ biztosítását tartotta szem előtt. A korlátlan kizsákmányolást a tőkés ,,természetes“ jogának tekintették. A POLGÁRI-FÖLDESÚRI TÖRVÉNYHOZÁS 14 ÓRAI MUNKAIDŐT ÍRT ELŐ A 12 ÉVES GYERMEKEK SZÁMÁRA A munkások egyes akciói és sztrájkjai eredményeként 1894 ben megjelenik az „egészségtelen iparágak szabályzata“, amely a vállalatok egészségügyi viszonyaira vonatkozóan tartalmaz néhány rendelkezést. E szabályzat többek között kimondja a 12—14 éves ifjak munkaidejének korlátozását is napi 14 órára, anélkül, hogy a munkanap bármilyen korlátozását is előírta volna a végkimerülésig kizsákmányolt több, munkások számára. 12 éves gyermekek számára napi 14 órás munkaidő. Mégis e korlátozás sikert jelentett abban a harcban, amelyet a munkásosztály a véres kapitalista 3 Gh. Apostol elvtárs, az Országos Szakszervezeti Tanács elnöke, a Nagy Nemzetgyűlés előtt az alábbi beszéddel nyitotta meg a munkakódexről szóló törvényjavaslat vitááját: KÉPVISELŐ ELVTÁRSNŐK ÉS ELVTÁRSAK! A munkakódex tervezete, amelyet ma megvitatás és jóváhagyás végett a Nagy Nemzetgyűlés elé terjesztünk ,dolgozó népünk száma na nagyjelentőségű esemény. E kódex természetes következménye amotornak a bankoknak amelyeket a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály folytatott amikor a Román Kommunista Párt vezetésével kiragadta a burzsoázia és a tendes urak kezéből a politikai hatalmat és ezzel olyan politikai ésgazdasági mélyreható átalakulásokat tett lehetővé, amelyek dolgozó népünk ellőtt megnyitották a szocializmus építésének útját. A munkakódex tervezete — mondotta Gbeorgh© Apostol elvtárs — felszámolja a polgári földesúri törvényhozást, szentesíti a munkásosztály gazdasági és politikai vívmányait és biztosítja országunkban a Szocialista munka jogi szabályozását. Biztosítja a Népköztársaságunk alkotmányában állandósított jogok gyakorlását, hozzájárul a munka szocialista megszervezéséhez, a munkatermelékenység növeléséhez, a szocialista fegyelem megszilárdításához a munkában, ami nélkülözhetetten a gazdaság tervszerű fejlesztésében, hozzájárul a munkaerő észszerű és tervszerű felhasználásához egyben pedig biztosítja a dolgozók anyagi és kulturális jólétének növekedését. kizsákmányolás ellen vívott A burzsoázia azonban a szabályzat tiszteletben tartásának megtalálta a cinikus formáját azáltal, hogy déli félórás pihenővel napi 16 óra máinkára kényszerítette nem a 12—14 éves ifjakat akiket csak napi 14 órai munkára kényszerülhetett, hanem a 12 éven aluli gyermekeket, akikről a szabályzat meg sem emlékezett. Azoknak élén, akik a szabályzat ilyen gyűlöletes alkalmazásával ivó vélték vagyonukat, maga a király, az azugai gyár tulajdonosa állott. Erről a gyárról annak idején az egészségügyi igazgatóság hivatalos felülvizsgálati jelentésében olvasható: ..A munkások munkája reggel 5 órakor kezdődik és este 9 órakor végződik. . A gyermekeket 9 éves kortól kényszerítik rá, hogy belépjenek a gyárba ahol szüleik mellett dolgoznak“. A gyermekek és ifjak ilyen kizsákmányolása a tőkések részéről most nem a múvé. A tőkés országokban, mint Franciaországban, Angliában, Olaszországban, az Egyesült Államokban stb . és különösen a gyarmati államokban, a gyermekek és ifjak napi 12—14 —16 órát dolgoznak éhbérért. Milyen nagy a különbség a még kapitalista járom alatt nyögő országok ifjúságának tragikus helyzete és a Szovjetunió valamint a szocializmus építésében nagyszerű példáját követő országok ifjúságának boldogsága között. Sokat végzett és sok áldozatot hozott munkásosztályunk — és haladottabb része, — hogy ifjúságunk mai szabad életét kivívhassa és megnyithassa előtte a tanulás és az alkotó munka csodálatos útjait, kutatók élvezték. Ezt a törvényt abban az időpontban hozták, amikor a különböző termelési ágakban dolgozó munkások erős sztrájkokkal harcoltak a munkanap korlátozásáért, a vasárnapi munkaszünetért és az átalános szavazati jogért, amikor ezek a harcok szélesebb körű és szervezettebb jelleget kezdtek ölteni. A törvény célja az volt, hogy a burzsoáziának lehetőséget nyújtsanak a munkásosztály soraiban való manőverezésekre abból a célból, hogy a munkakonfliktusokat az osztály-együttműködés útján vezessék le, rendőri nyomással mérsékeljék a munkásság harcát követeléseik kivívásáért és hogy megszilárdítsák a liberális burzsoázia szociálpolitikai alapját. Az osztályharc törvényei azonban erősebbek a burzsoá törvényhozásnál és a rendőri beavatkozásoknál. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom következményeként országunk munkásmozgalma az első világháború után rendkívül fellendül és a kapitalista kizsákmányolás elleni akciói egyre erőteljesebbekké válnak. Közvetlenül a német csapatok kiűzése után sorozatos munkásakciók kezdődnek Bukarestben és az ország különböző vidékein. Ismeretesek az 1918 decemmzberi események. A sztrájkok szinte az egész országra kiterjednek. A munkaviszályok száma 1920-ban már 911-re emelkedett, amelyekben 125.745 munkás vett részt, akik összesen 1.702.402 napot sztrájkoltak. Az akkori liberális kormány, majd az Averescu kormány kísérletet tett arra, hogy véres megtorlásokkal törje meg a munkásosztály re**d lendületét. Egyben 1920 szeptember 5-én kihirdeti a Tranculast törvény néven ismert „kollektív rmuntoakonfliktusok szabályozásáról szóló törvényt.“ A törvénnyel megtiltják az állami, megyei vagy községi vállalatok és intézmények munkásainak, valamint a közüzemi vállalatok munkásainak, hogy a munkaadókkal szemben érdekeiket sztrájkokkal védelmezhessék A munkásosztály harcos szelleme azonban a megtorlások elenére is állandóan növekszik és az 1920 októberi általános sztrájkban éri el tetőfokát. Az általános sztrájkban több mint 200 ezer munkás és tisztviselő vett részt az összes iparágakból, beleértve a közalkalmazottakat is Jóllehet az általános sztrájkot elfojtották, a burzsoázia mégis kénytelen volt törvényerőre emelni a napi 8 órai munkaidőt, az általános szavazati jogot, stb A 8 órai munkanapról szóló törvényt azonban csak azokban a vállalatokban alkalmazták, ahol a szervezett munkásoknak sikerült azt súlyos harcok árán kikényszeríteniök. A törvényt lábbal tiporták, valahányszor az illető vállalatok, munkásainak szervezett erői meggyengültek. Az általános szavazat; jogot pedig durván és képmutatóan meghamisította a burzsoázia minden pártja és kormánya és a kapitalista rendszerre jellemző választási demagógiává szégyentelenül lábbal tiporta és megcsúfolta a dolgozó nép akaratát. Gheorghe Apostol elvtárs beszéde a munkakódexről Egyetlen pillanatra se feledjük a véres kapitalista kizsákmányolást Országítok dolgozói — akik számára Népköztársaságunk Alkotmánya szentesíti a munkára, pihenésre és tanulásra való jogot és akiknek az előterjesztett Munkakódex biztosítja a napi 8 órai rendes munkaidőt, — egyetlen pillanatra sem szabad megfeledkezzenek a kegyetlen kapitalista kizsákmányolásról amely a munkaidőt korlátlannak tekintette és megsemmisítő munkafeltételeket kérnyszerített a munkásokra A kapitalizmus fejlődésével egyidejűleg országunkban kifejlődik a proletariátus is. Müindensszervezetek létesülnek és fokozódik az osztállyharc A burzsoá földesúri rendszer, hogy eltérítse a munkásságot attól a törekvésétől,hogy az Osztályharc elvein felépült szakszervezeteket szervezzen, 1902-ben törvényt hoz az „iparok megszervezésére.“ Testületek létesültek, amelyek egy Csoportba foglalták a proletárokat, a munkaadókkal és az otthon dolgozó iparosokkal. E törvénynek az volt a célja, hogy az osztályok közötti „harmónia“ felé terelje a munkásságot, a munka és a tőke közötti konfliktusok ,,békés“ szabályozása felé. Az első szakszervezetek az 1905-ös orosz forradalom hatására alakultak meg E törvény ellenére a munkások szakszervezetekbe tömörttőek. Az 1905 évi orosz forradalom kihatása folytán 1905 februárjában országunkban létrejöttek az első osztályharc elve alapján álló szak- szervezetek. E szakszervezetek gyarapodásának és fejlődésének arányában szükségesnek mutatkozott egy alaposabb, központosítottabb és egységesebb szakszervezeti szervezet létrehozása. Ebből a célból 1906 augusztus 31-én öszszeszívják a szakszervezeteik országos értekezletét. Ezen az értekezleten világosan megfogalmaztak több követelést így: a munkavédelmi törvény kivívását, a munkaórák korlátozását, vasárnapi munkaszüneteket, a nők és gyermekek munkájának szabályozását, az éjszakai munka szabályozását, társadalombiztosítást, stb. A liberális kormány, hogy gátolja a szakszervezetek tevékenységét, főként pedig, hogy elszigetelje a vállalatok és állami intézmények munkásainak és tisztviselőinek tömegét a munkásosztálytól, 1909-ben meghozza a „szakszervezetek és a köztisztviselők szakmai egyesületei eleni törvényt." Ez a törvény megtiltja a köztisztvivelőknek és az állami vállalatok munkásainak — tehát a vasutasoknak ie — a társulási és a sztrájkhoz való jogát. Ez a törvény azt célozza, hogy elfojtsa a közalkalmazottak szervezett akcióit gazdasági és szociális követeléseik kivívásáért és hogy elszigetelje őket a munkásosztálytól. A munkások méltán nevezték ezt a törvényt „alávaló, hírhedt törvénynek.“ A legutolsó törvény, amely az első világháború előtt megjelent — folytatta G. Apostol elvtárs —, az „iparok, a hitel és a munkásbiztosítások megszervezésér®z 1912-ben hozott törvény, amely az 1902-ben hozott régi törvény helyébe lépett, de amely megerősítette a testületeket és továbbra is fenntartotta a munkaadók és munkások vegyes társulásának rendszerét, megszervezte a munkások rendőri ellenőrzését és olyan társadalombiztosító rendszert vezetett be, amely mellett, noha az alkalmazottak és munkaadók egyenlően fizették a járulékokat, az előnyöket majdnem kizárólag a műn Romániai Magyar Szó A szakszervezeti mozgalom megvomása a szociáldemokrácia által, és a Román Kommunista Párt harca a szakszervezeti egység helyreállításáért A kapitalizmus elleni és a szociáldemokrácia árulása elleni küzdelmei megszervezéséért vívott harc tüzében született meg 1921- ben a Kommunisták Romániai Pártja, a munkásosztály élcsapatpártja. A KRP megteremtése és tevékenysége új lökést adott a szakszervezeti mozgalomnak és a munkások jogkövetelő akcióinak. A burzsoázia parancsára a szociáldemokrácia — és elsősorban annak jobboldali elemei — 1923 augusztusában kettészakították a szakszervezeti mozgalmat és reformista szakszervezeteket létesítettek, amelyeket a polgári kormányok támogattak sztrájktörési tevékenységükben és a munkásakcióknak az osztály együttműködés medrébe való bevezetéseiban A Nagy Októberi Szocialista Forradalom által országunkban felvetett erőteljes forradalmi hullám emelkedésének időszakában, valamint az 1920 októberi általános sztrájkot követő időszakban, amikor a munkásosztály akciói megdöntötték a burzsoázia reakciós törvényeinek minden számítását —a szociáldemokrácia jobbszárnya és a reformista szakszervezeti boncok teljesítették a kapitalisták ügynökeinek szerepét a munkásság soraiban, teljesítettél a munkásosztály árulóinak és a burzsoázia legfőbb társadalmi támaszának szerepét. De a Kommunisták Romániai Pártjának vezetése alatt élre jöttek az egységes szakszervezetek, amelyek álandó harcot vívtak a szakszervezeti egység visszaálltásáért és a munkásosztályo érdekeinek védelméért a munkáltatóval szemben. 1924-ben, a burzsoá-tedesuri rendszer a gyűlöletes Marzescutörvénnyel illegalitásba kergeti a Kommunisták Románia Pártját. A liberális kormány még ugyanabban az évben ádázul megrohanja az egységes szakszervezeteket a jogi személyek törvényével, amely szerint a szakszervezetek létesítésének és jogi személyiségük biztosításának feltétele a hatósági ellenőrzés, a hatóságok pedig kérhetik a szakszervezek feloszlatását, valahányszor csak úgy találják, hogy azoknak tevékenysége ellenszegül a „közrendnek“, azaz a burzsoázia érdekeinek Ez tulajdonképpen lépés volt az egységes szakszervezetek feloszlatása felé. Az elkövetkező években, a Kommunisták Romániai Pártja a mély illegalitásban egyetlen percre sem szünteti be a harcot a munkásosztály szervezeti és politikai egységéért, a demokratikus szabadságjogokért, a munkástömegek gazdasági és társadalmi követeléseinek kivívásáért. A munkásosztály harca az ország imperialista leigázása ellen Az 1929 áprilisi temesvári vérengzés előtt, amikor az Egységes Szakszervezetek Kongresszusát a rendőrség és a csendőrök megtámadták, a nemzeti-parasztpárti kormány, e megfogó intézkedést és az egységes szakszervezetek feloszlatását előkészítve, kihozta a „munkaszerződéses törvényét“ E törvény arra volt hivatva, hogy ott ivadlgi illúziókat keltsen a munkások közt a munkáltatókkal szembeni egyes követelésekről, mint például a fenmondási határon és az évi pihenési szabadság jogáról. E törvény előírásai immár elmerültek az 1929—33-as válság forgatagában, amikor tízezernyi munkást és hivatalnokot tettek ki felmondási határidő nélkül az utcára s anélkül, hogy ezt a „szabad-