Romániai Magyar Szó, 1951. január (5. évfolyam, 1009-1033. szám)

1951-01-01 / 1009. szám

Romániai Magyar Szó 2 A béke nem hull­­magától az ölünkbe,­­ a békét ki kell harcolni! A varsói békevilágkongresszus­­na­k a világ népeihez intézett fel­hí­vása figyelmeztet erre az egy­szerű igazságra. E megállapítás helyességét a béke hívei százmil­lióinak éber készenléte igazolja Azoké a becsületes, jóakaratú em­bereké, akik tudatában vannak an­nak, hogy hatalmukba van a halál­gyárosok bűnös háborús terveinek meghiúsítása, ha egységes akarat­tal kiállan­ak a béke ügye mellett, ha minden alkalmat megragadnak, hogy kinyilvánítsák a népek tör­hetetlen békeakaratát. Ezeknek a becsületes emberek­nek , a számára a varsói határozat harci program a béke győzelmé­be vetett hit forrása. Hiszen Var­sóban a népek képviselőinek nagy gyülekezetén a minden rendű és rangú emberek százmillióinak bán­­ja szólalt meg és mondotta ki a marasztaló ítéletet az imperialista háborús uszítók, az amerikai és an­gol vezetőkörök fölött, amelyek egyre inkább arra törekszenek, hogy az egész világot a háborús katasztrófa örvényébe sodorják. Varsóban az egész békeszerető emberiség leghőbb óhaja nyilatko­zott meg, hatalmas visszhangot keltve az egész földkerekségen. A becsületes, jóakaratú embe­rek ma tudják: ha a világégés ki­­robbantására törekvő amerikai és angol imperialisták, Truman, Acheson, Attlee és társaik, nem cselekedhetnek tetszésük szerint ez azért van, mert rettegniük kell a békeszerető emberiség haragjától, a bűntett elkövetőire váró felees­­ségrevonástól! Minél többen csatlakoznak tehát a béke világmozgalmához, minél többen állanak helyt a béke ügye mellett, annál kisebb a lehetősé­gük a Wall Street és a City ban­kárjainak zsoldjában álló háborús gyujtogatóknak, hogy szembefor­duljanak a népek békeakaratával. Ezt jól tudják az amerikai és an­gol imperialisták is, akik a legva­dabb terrorral és durva rágalmak­kal igyekeznek megfélemlíteni a békeharcosokat. Nemcsak a Szov­jetunió és a népi demokratikus or­szágokat gyalázzák, hanem azt a látszatot szeretnék kelteni, hogy a békemozgalom csupán a „kom­munisták ü­gye‘‘. Ám a háborús ragadozók egyre féktelenebb dühvel kénytelenek megállapítani, hogy a „kommunis­ták ügye“, a béke ügye, minden becsületes ember szent ügyévé lett s napról-napra újabb hatalmas tö­megek lépnek be a béke harcosai­nak soraiba. A világ becsületes emberei egyre világosabban látják, hogy a koreai háborút kirobbantó amerikai imperialisták és csatló­saik a pusztítást és mészárlást az egész világra ki akarják terjeszte­ni. Kalandor terveiknek csak úgy éhet gátat vetni ha egységes a­­karattal lépnek fel e gyalázatos tervek ellen. A VILÁG BECSÜLETES EM­BEREI tudják, hogy minden em­ber erkölcsi kötelessége síkra szállni a béke mellett és nem mél­­tó az ember névre az, aki közöm­bösen szemléli a halál és a pusz­tulás erőinek gyalázatos mester­kedéseit. Nemzetiségre, vallási meggyőződésre, nézetkülönbségre való tekintet nélkül mind több és több becsületes ember áll csata­sorba, s szegődik a civilizáció és a kultúra értékeinek védelmét, az emberiség haladását, az élet és az alkotómunka győzelmét jelentő béke ügyének szolgálatába! A béke ügy melletti felsorakozás a legnemesebb emberi és hazafias tett s önmagát veti ki az emberi közösségből az, aki ma elmulaszt­ja kötelességét vagy éppen eszkö­zévé szegődik a háborús bajkeve­rőknek, a vérontásból és szenve­désekből hasznot remélő fegyver­gyárosoknak. A békéért harcolni , békét védelmezni számtalan módon lehet. Koreában a koreai nép és a kínai önkéntesek fegyver­rel a kezükben harcolnak, hogy el­űzzék az amerikai imperialisták m­artalóc hadait s megakadályozzák a véreskezű Mac Arthurt abban, hogy egész Ázsiában felgyújtsa a háború tüzét. Az amerikai impe­rialisták uszályhordozójává özegő­­dött kapitalista kormányok a dol­gozó tömegek további leszegényí­­­ése árán, országuk Függetlensé­gének és nemzeti méltóságának feladása árán fegyverkeznek a há­borút előkészítő imperialista klikk parancsára. Ezekben az országok­ban a néptömegek, dacolva a rend­őri önkénnyel és az üldözésekkel, harcos tettekkel kényszeritik rá a békét a reakciós kormányzatokra. Még az Egyesült Államokban is, a mesterségesen táplált háborús hangulat ellenére, a nép óriási több­sége ellene van a háborúnak, a­­melyből csak a fegyvergyárosok húznak hasznot Hazánkban és a béketábor többi országaiban a békés alkotómunka területén folyik a küzdelem a bé­ke megsz­áadításáért. A szocialis­­ta társadalom építésében elért ki­magasló eredmények mind a béke erőinek növekedését, az épülő új szocialista Haza biztonságát szol­gálják. Százezrek és milliók veszik ki a részüket e nagyszerű építő­­munkában, a jólét, a békés alko­tás korszakainak megteremtésé­ben és biztosításában. A béke ügye ma erős kapocs, a­mely egybefogja a dolgozó töme­geket, közelebb hoz­za az embereket egymáshoz. A béke ügye melletti kiállás ma hazánkban a hazafiasság jele, s egyben állásfoglalás a dol­gozó nép nagyszerű célkitűzései, a munkásosztály Pártja által hirde­tett eszmények mellett Eltekintve az elenyésző, alig számba vehető kisebbségtől, a ki­zsákmányolás lehetőségének vissza­­­érését az új világháborútól remé­lő reakciós elemektől, népünk ma egyöntetűen sorakozik fel a Szov­jetunió vezette hatalmas béketá­borban s egységesen küzd a béke­­vil­ágmozgalom arcvonalán,­­ E tekintetben az egyházak között nincs különbség, mint ahogyan azt a Román Népköztár­saság egyházi vezetőinek értekez­letén kiadott közlemény bizonyít­ja. A román ortodox egyház pát­riárkájának kezdeményezésére ösz­­szehívott egyházfői értekezlet a leghatározottabban állást foglalt népünk béketörekvése", a béke világmozgalom célkitűzései mel­lett. A román pátriárkátusnak az ér­tekezletről kiadott közleménye megállapítja, hogy az egyházak hívői és szolgálói között a régi viszálykodás helyét a harmonikus együtt­működés foglalta fel, amely végett vetett a régen mestersége­sen táplált gyűlölködésnek és széthúzásnak. „Ma azonban a békét veszélyez­tetik azok — hangoztatja a közle­mény —, akik mesterkedéseikkel új világmészárlásba próbálják so­dorni az emberiséget. Egyes álla­mok vezetői rettegnek attól a nap­tól, amikor saját népeik felelősség­re vonják őket az elkövetett igaz­ságtalanságokért és úgy vélik, hogy késleltethetik az emberi ön­tudat ébredését, ha újabb háborút robbantanak ki és újból ártatlanok vérével öntözhetik a fejet. A be­­szerető népek elszánt akarata és az Isten haragja azonban ellen­szegül nekik. A­ különböző nemze­tiségű és hitű becsületes emberek milliói nem hagyják magukat fel­áldozni. Nem akarják többé vérü­ket ontani“. A közlemény ut­al a varsói világ­­békekongresszus határozataira s kémei­­, hogy a népek szavának tolmácsolói között ott voltak a különböző vallásfelekez­etek kép­viselői is. Örömmel állapítja meg továbbá, hogy a Román Népköz­­társaság az elsők között volt, a­­mely meghozta a béke megvédésé­ről szóló törvényt­. „Mifidannykintcnak ki kell ven­nünk részünket a béke szent ügyé­ért vívott harcból"­ _ állapítják m­eg az egyházfők, s röbndjárt vá­laszolnak is azoknak az érvelésére­, akik kételkednek a békeharc hatá­sosságában. „Nem vagy egyma­gáéban, a hozzád hasonló száz és százmillió egyszerű, becsületes dolgozó ember áttörhetetlen falat állít a háború elé“. Az egyházak békenyilat­kozatát hazánk valamennyi egy­házfője aláírta. Az aláírók között szerepelnek többek között: Vá­sárhelyi János dr., a református egyház püspöke Kiss Elek az uni­tárius egyház püspöke, Niscodo­­smiusz Károly az evangélkus egy­ház szuperintendensének helyette­se­­e, akik a magyar hívők száz­ezreit képviselik. A Katolikus Akcióbizottság a RNK Állandó Békevédelmi Bizott­ságához intézett levélben közölte, hogy a katolikus hívek és papság lelkesen magukévá teszik az egy­házfők békefe­lhívását és határo­zott csatlakozását jelentette be a varsói békehatározatokhoz. Felhív­ja továbbá hazánk összes lelké­szeit és hívét, hogy haladjanak a béke és a testvériesség útján, a közös eszmének megvédéséért, az új és boldog élet építéséért. Hiába próbálja az amerikai im­perializmus egyik legfőbb ügynök­sége, a klerikális reakció felleg­vára, a Vatikán kenetteljes szó­lamokkal álcázni a katolikus hívők­ előtt a háborús uszítókat támogató alattomos tevékenységét. Hiába igyekszik eltántorítani a vallásos érzelmű becsületes embereket a cselekvő békeharctól, pártfogásába véve az imperialisták honi ügynö­keit, a szocializmust építő orszá­gunk ellen aknamunkát folytató reakciós és fasiszta elemeket. A katolikus hivők ismerik kötelessé­güket s nem hajlandók élhetett kézzel várni, hogy rájuk szakad­jon a háború veszedelme, hanem küzdenek az otthonuik békéjét, szeretett­eik és a maguk életét fe­nyegető banditák ellen. E harc­ban mellettük állanak a népükhöz hű lelkészek is, akik saját emberi lelkiismeretük szavára hallgatva, benső meggyőződéstől fél­ve ve­szik ki részüket a békeharcból. Az egyházaknak ez az állásfog­lalása a hivők midi­óinak mélysé­gét békevágy­át fejezi ki. Egyben pedig arról is tanúskodik hogy a béke nemes eszménye mind erőtel­jesebben áthatja az összes embe­reket, mind nagyobb embertöme­geket von a békeharcosok soraiba. A békeharc ma erkölcsi köteles­sége minden becsületes embernek, aki készen áll arra, hogy az élet nevében tiltakozzék a háború ki­­robbantására törekvő sötét erők, az imperializmus galád mesterke­dései ellen. Ezek a becsületes emberek pe­dig éppen elegen vannak ahhoz, hogy rákényszerítsék a békét az emberiség ellen merényletet ter­vező háborító érdekcsoportra,­­ a halál imperialista vámszedőire, a koreai vérontást előidéző bandi­tákra, az emberiség halálos ellen­ségeire! Pénteken az ARLUS központi tanácsának székházában meglar­­tgrtt sajtóértekezletem nyilatkoztak a bel- és külföldi sajtó képviselői­nek, az akadémikusokból, tanárok­ból, tudósokból, művészekből és munkásokból álló ARLUS-küldött­­ség tagjai, ak­i a VOKS meghívá­sára 3 hétig a Szovjetunióban ta­­lózkodtak . A sajtóértekezleten megjelent I. A. Maximovszki, a VOKS képvi­selője a Román Népköztársaság­ba­n . A megnyitó beszédet dr. Bogdán József, a küldöttség vezetője az­­ARLUS alelnöke mondotta. Hangsúlyozta, hogy a Szovjet­unióban tett látogatás a küldött­ség tagjai számára alkalom volt arra, hogy közvetlenül megismer­kedjenek a kommunizmust építő szovjet emberek nagyszerű vívmá­nyaival Dr. Bogdán József elvtárs a továbbiakban rámutatott arra hogy a szovjet szociális-kulturális élet 69 egységének meglátogatása több kulturális, tudományos és művészeti intézet, valamint vál­lalat és kolhoz meglátogatása és a küldöttség tagjainak 23 külön­böző előadáson való részvétele, dolgozó népünk számára kiapadha­tatlan tanulság­ forrást jelent. A Szovjetunióban szerzett tapaszta­latokat, előadásokon, sajtón, rá­dión és brosúrákon keresztül ál­­tjuk dolgozó népünk rendelkezé­­sére. Befejezőjében dr. Bogdán Jó­zsef elvtárs a következőket mon­dotta: — Minden, amit a Szovjetunió­ban láttunk és tanultunk, érléke® Útmutatásul kell szolgáljon szo­­cialzmust építő dolgozó népünk számára. Azután Ilie Murgurescu elvtárs, egyetemi tanár, helyettes közokta­tásügyi miniszter, a RNK Akadé­miájá­nak levelező tagja szólal fel. A kievi Akadémia Tudományos Kísérleti Intézetében, — melyet Paladin akadémikus vezet —, al­kalmam volt résztvenni az ered­ményes munkát végző intézet meg­alakításának huszonötödik évfor­dulója megünneplésén. A moszkvai ,­Lomonoszovi­ egyetemen azt ta­nulmányozták a küldöttség tag­jai, hogyan szervezték meg a Szovjetunió különböző rés­zein, az üzemekben, a gyárakban és kol­hozokban az egyetemi hallgatók évi egyhónapos gyakorlatát, az is­kola padjaiban elsajátított ismere­tek alkalmazása érdekében. A le­­ningrádi intézetben tanítványai kö­rében találkoztam Bikov akadémi­kussal, aki nemrég tett látogatást országunkban. A szószok csodálattal emlékezett meg a Szovjetunió egész értelmi­ségének tevékeny részvételéről a szocializmus építésében. Hangsú­­lyozta, hogy az összes szovjet emberek tevékenysége, mint pél­dául Oparin, Vavilov Paladin és Nesmejanov akademiusok, a vi­lághírű írók, mint Hja Ehrenburg, Fagyejev, Szimonov, valamint a Sosztakovicshoz hasonló ismert zeneszerzők egész munkája az emberiség legdrágább kincseit, a békét szolgálja, ők is erélyesen fölemelték hangjukat a háborús u­zs­ók ellen a Béke Híveinek Var­sóban megrendezett második Vi­lágkongresszusán. „Küldöttségünket midenütt nagy érdeklődéssel fogadták, — fejezte be beszédét Kile Murgules­­£ii elvtárs. — A szovjet emberek közvetlenül érdeklődtek népeink el­ért sikerei iránt. Anr­den Sama­­rizmal, a felsőákolai oktatás he­lyettek miniszterével találkoztam, ő ezeket mondotta: ,, Boldog vagyok, hogy a mi­­általunk, szovjet emberek által el­nyert tapasztalatok elősegíik a Román Népköztársaság megerősö­dését, a béketábor megszilárdítá­sát“. Ionescu Vichi elvtársnő, az ARLUS aktivistája arról az aka­dályt nem ismerő lendületől be­szélt, amellyel a szovjet emberek a kommunizmus építéséért, a béke megvédéséért küzdenek. Az üzemek és kolhozok, meze­ket meglátogat rám, hősen igazol­ják az új, szovjet ember határta­lan szeretetét hazája iránt Ezek az emberek a béke őrei, akik erős ösztönzést jelentenek a világ va­lamennyi becsületes és békeszerető embere számára. Amint­­ beszélgettem a moszkvai Kalibr fémfeldolgozó üzem, a ,,Roza Luxemburg“ textilkombház és a „Vörös Október 11 csokoládé­gyár munkásaival, vagy a Kev tartomány „Május 1“ kolhoz dol­gozó parasztjaival, észrevehettem széleskörű részvételüket az ország kulturális, tudományos és politikai életében. Ezekben az­­üzemekben a munkások szeretettel és érdeklő­déssel figyelik országunk dolgozói­nak sikereit, akik új életet építe­nek maguknak és tevékenyen har­colnak az új háborúra usziló ame­rikai-angol imperialisták ellen.­ Otto Colan elvtárs az ARLUS B­u­karest - tar­tom­án­yi b­i­z­o­t­ts­ág­á­na­k titkára a Szovjetunió csodálatos fővárosának életéről beszélt, ki­emelve a n­agy moszkvai építkezés ütemét, amely az egész Szovjet­unióval egyetlen hatalmas munka­­telepet alkot. — Ahogy Moszkvát néztük — mondotta Colán elvtárs — meg­erősödött bennünk az a kívánság, hogy még nagyobb szorgalommal dolgozzunk szeretett hazánk fel­virágoztatásáért. Moszkvát nézve megelevenedett előttünk hazánk főváros­ainak szocialista jövője. Amikor a szovjet emberekkel be­szélgettünk, megtanultuk hogyan kell jobban harcolni e jövő kivívá­sáért. Gh. C. Stere elvtárs, a Legfel­ső Bíróság elnöke, az üzemek­ben és a kolhozok végtelen lankáin edződött emberek, a szovjet ha­talom által nevelt emberek határ­talan életörömét és munkaszerete­tét méltatta.­­ Az egész szovjet nép leírha­tatlan lelkesedéssel veszi ki részét hazája építésének hatalmas művé­ben, a másodi világháború alatt a fasiszta banditák által okozott károk, rombolások eltüntetéséért vívott küzdelemben. Mindegyik szovjet ember teljes odaadással, forró szeret­ettel fáradhatatlan munkával veszi ki részét a kom­munizmus építéséből. Ez a legra­gyogóbb bizonyítéka annak, hogy a szovjet nép békét akar és ke­mény elhatározása, hogy megvédi a békét A sajtóértekezlet berekesztése előtt, dr. Bogdán József elvtárs­­­rámutatott arra, hogy a VOKS nagy segítsége nélkül lehetetlen lett volna ilyen nagyszerű, gazdag tapasztalatokat elsajátítani. A VOKS hozzásegítette a küldöttség tagjait, hogy 3 héten át járják a Szovjetuniót, lehetővé tette, hogy a küldöttek megismerkedjenek a szovjet valósággal, a kommuniz­must éri­tő szovjet emberek kel hogy visszatérve az országba, e tanulságokat és tapasztalatokat át­adják szocializmust építő dolgozó népünknek. M­agynálak is felsorakoztak a kéke li­íkélésére Sajtóértekezleten számoltak be élményeikről a Szovjetunióban járt ARLUS-küldöttség tagjai Megjelent a Falvak Népe 1951 évi naptára Újra megjelent a Falvak Né­pe naptára. Szocializmust építő hazánk dolgozói előtt az 1951. év újabb határkövet jelent. Ezzel az évvel kezdjük meg ötéves tervünket, boldogabb jövőnkért folyó harcunk új, dicső szaka­szát. A Falvak Népe Naptára ebben a harcban segítségül szol­gál dolgozó parasztságunknak, hogy ebben a nagy építő munká­ban országunk munkásosztálya mellett, minél cselekvőbben ve­­gye ki részét. Minden a­lapja a dolgozóknak a terv teljesítéséért, a békéért vívott harcától betszél. Megis­mertet hazánk és a többi népi demokratikus országok dolgo­zóinak életével. Az MNSZ ve­zetőinek cikkei mellé felsorakoz­nak közíróink és a nép írói is színes, megkapó írásaikkal. Kü­lönösen sokat foglalkozik a nap­tár a mezőgazdaság, a kollektív gazdaságok problémáival. Bemu­tatja kollektív gazdaságaink küz­delmei, első lépéseit amellyel búcsút vettek a nyomor­­ói, hogy a Szovjetunió kolhozparasztjai­­nak tapasztalatai nyomán orszá­gunkban is megteremtsék nap­­sugaras, boldog jövendőjük alap­ját. Sok hasznos, új módszerre tanít meg a mezőgazdaság te­rén a naptár. Felfegyverzi fal­­vaink dolgozó parasztjait a ku­­lákok mesterkedései ellen. Megmutatja az 1951-es új esz­tendőben az előttünk álló fel­adatokat, megjelöli a dolgozó pa­rasztság utját a tervért és a bé­kéért vívott harcban .A Falvak Népe Naptárt sok színes mellék­let diszti. 1951. január 1., hétfő

Next