Romániai Magyar Szó, 1951. március (5. évfolyam, 1058-1084. szám)

1951-03-01 / 1058. szám

1951. március 6. csütörtök Az angol agresszorokat leleplezi a szovjet jegyzék „Attlee miniszterelnöknek Szüksége van a Szovjetunióról szóló hazugságokra — mondot­ta Sztálin elvtárs, S­zrávda munkatársának adott történel­mi jelentőségű nyilatkozatában­.­­— Szüksége van arra, hogy a Szovjetunió békepolitikáját ag­resszívnek, az angol kormány agresszív politikáját pedig bé­kepolitikának tüntesse fel, a­­zért, hogy megtévessze az angol népet, hogy elhitesse vele ezt a hazugságot a Szovjetunióról és így csalással bevonja az E­­gyesült Államok kormánykörei által szervezett új világhábo­rúba.” Az a kivételesen nagy jelentő­ségű jegyek, amelyet a Szovjet­­u­nió kormánya 1951 február 24.-én intézett válaszképpen az angol kor­mányhoz, az angol-szovjet szerző­désnek angol részről történt meg­szegése ügyében, Sztálin elvtárs bölcs szavainak szellemében, meg­dönthetetlen vaslogikával leplezi le az úgynevezett „munkáspárti“ an­gol kormány rágalmait és hazug­ságait. A Szovjetunió kormányá­nak jegyzéke a napnál fényesebben tárja fel az egész világ színe előtt, hogy az angol kormány megszegte az 1942 május 26.-án megkötött angol-szovjet szerződésben vállalt kötelezettségeit, támadó háborút készít elő a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen és agresszív politikáját szovjetellenes rágalmakkal álcázza. A Szovjetunió válaszjegyzéke mindenekelőtt az angol-szovjet szerződés, valamint a yaltai és potsdami egyezmények megszegő­­jeként leplezi le az angol kormányt. A szovjet válaszjegyzék rámutat arra, hogy noha az angol kormányt ez angol-szovjet szerződés, vala­mint a yaltai és potsdami egyez­­mények előírásai is Németország lefegyverzésére és demokratizálá­sára" kötelezi, a laburisták vezette angol kormány ennek ellenkezőjét cselekszi; hozzájárult Németország kettészakításához, az amerikai­­ és francia imperialistákkal cinkosság­ban felfegyverzi és fasizálja Nyu­­gat-Németországot, újjáéleszti a német hadiipart és szabadlábra he­­lyezi a náci háborús bűnös tömeg­gyilkosokat. Hasonlóképpen leleplezve áll az angol kormány az angol-szovjet szerződés 7. szakaszában megjelölt kötelezettségek megszegése és lábbal tiprása tekintetében Mint ismeretes, a szerződés 7. szakaszá­nak előírása szerint „a szerződő felek kötelezettséget vállalnak, hogy nem kötnek semmiféle szö­vetséget és nem vesznek részt semmiféle olyan koalícióban, a­­mely a másik szerződő fél ellen irányul.“ Amíg a Szovjetunió szigorúan betartotta a szerződésnek erre a pontjára vonatkozó kötelezettsé­geit is. az angol laburista kor­mány, nyíltan részt vesz az úgyne­vezett Nyugati Szövetségben és az Észak-Atlanti szövetségben, ame­lyekről ország,világ tudja, hogy a Szovjetunió és a népi demokrati­kus államok ellen irányulnak. Az angol kormány nem tagad­hatta le részvételét e szövetsé­gekben és így azt akarta elhitetni hogy e szövetségek céljai egyál­talán nem támadó jellegűek. A tények azonban megcáfolják az angol kormány állítását. Ha az angol-amerikai tömb vezette nyu­gati szövetségek védekező és nem támadó jellegűek, — mint ahogy azt az angol kormány­ szeretné el­hitetni, — akkor eriért van szük­ségük Nyugat-Németország felfegy­verzésére? Miért van szükség ebben az esetben, — volt hitle­­ris­ a tábornokok és tisztek közre­működésével, — katonai szövetsé­gek összet­ákolására ? És végül ha ezek az intézkedések nem tá­madó jellegűek, miért éppen a Szovjetuniót zárták ki a­z Észak­­atlanti szövetség tagjai közül? Ki ellen irányulnak hát, ha nem a Szovjetunió és a népi demokrati­kus országok ellen ? Az a tény, hogy az angol kor­mány a máltai és potsdami egyez­mények semmibevevésével nyílt szovjetellenes szövetségekben vesz részt, hogy elnyomja és üldözi az angol béke harcosokat, hogy a leg­kíméletlenebb terrort alkalmazza a szabadságáért küzdő malájföldi nép ellen és cinkosává válik az a­­merikai imperialistáknak a Korea elleni vadállat­ t­ömeggyilkosságok­­ban, és pusztításokban nem a­­kad­ályozza az angol kormányt abban, hogy ,,az emberi jog“ és az „alapvető szabadság­­jog“ hiányát kifogásolja a népi demokratikus országokban. Az an­gol kormány február 17-i jegyzé­kében durva rágalmakkal illeti Bulgáriát, Magyarországot és Romániát. Ami ezeket a rágalmakat illeti, jól tudjuk, hogy mi fáj az ameri­kai imperialisták londoni lakásai­nak. Az, hogy már nem ellenőriz­­hetik országunk külkereskedelmét, hogy a londoni Rothers bank rész­vényesei már nem hízhatnak kövérre a romániai munkások és parasztok kizsákmányolásából szerzett kamatos kamatokon,, hogy az angol nagytőke már nem rendelkezhetik szabadon, petróleu­munk és hazánk természeti kincsei felett. Ezért gyűjtötték maguk köré, úgy­nevezett diplomatáik útján, a népi demokratikus országok ellenforra­­dalmi erőit képviselő nagytőkése­ket, kisajátított földesurakat, jobb­oldali szociáldemokratákat és a többi hozzájuk hasonló söpredéket, hogy összeesküvést szervezzenek a népi demokratikus rendszer meg­döntésére. Ezért tajtékzik most jegyzékében az angol kormány a Csehszlovákiában általa szervezett fasiszta államcsíny kudarcán és ezért véli az „emberi jog“ és az „alapvető szabadságjog“ hiányának, fasiszta kémügynökeinek leleplezé­sét és elítélését. Az angol kor­mánynak tudomásul kell vennie, hogy ha tetszik neki, vagy ha nem, de dolgozó népünk, a többi népi demokratikus országok népeihez hasonlóan, valóban nem biztosít „alapvető szabadság­jogokat“ az imperialista kémügynököknek. „Ideje lenne már, — mondot­ta a szovjet kormány jegyzéké­ben, — hogy az angol kormány megértse: Bulgária, Ma­gyaror­­szág és Románia népeinek u­­gyanolyan jogai vannak, mint bármely más államnak ahhoz, hogy nemzeti érdekeiktől vezé­relve saját maguk rendezzék belü­gyeiket és ne legyenek te­kintettel arra, hogy a meghono­sított demokratikus rendszer megnyerte-e bizonyos külföldi országok tetszését, vagy sem.” Az angol kormány azonban nem minden európai országban hiá­nyolja az „alapvető szabadságjo­got“, így például nem csak, hogy rendjén valónak találja az „emberi jogok“ alkalmazását Jugoszláviá­ban, de annak védelmezőjének is szeretné feltüntetni magát. Nem véletlen, hogy az angol kormány elismeréssel nyilatkozik Jugoszláviáról. A Tito banda ugyanis édes testvére az árulás­ban az Attleeknek, Bevineknek és Morgan P­hilipseknek és eszmény­képe az angol laburista vezetőknek a munkáselnyomásban, a dolgozók elleni­ kíméletlen terrorban. Emberi jogokról, szabadságról merészel beszélni az angol kor­mány és rágalmazni merészeli Koreát és a Kínai Népköztársasá­got amikor katonái, az amerikai kannibálokkal együtt a koreai asz­­szonyok, gyermekek és öregek tíz­ezreit gyilkolják le a hitleristákat felülmúló kegyetlenséggel. Agresz­­szornak meri nevezni Koreát és Kínát, amikor nem a koreai és kí­nai csapatok támadták meg An­gliát, hanem angol csapatok tör­tek a koreai és kínai nép szabad­ságára. Az angol kormány azzal a ne­vetséges állítással igyekszik ellen­súlyozni nyilvánvaló törvénytelen­ségeit, hogy fegyverkezéssel vá­dolja a szovjet kormányt. Attlee ugyan képtelen volt és meg sem kísérelte megcáfolni a szovjet csa­patok leszerelését, de azt állította, hogy a Szovjetunió hadereje sok­kal nagyobb, mint a háború előtt. A szovjet jegyzék ezt a rágal­mat is teljes egészében leleplezte. Rámutatott arra, hogy a szovjet kormány 33 korosztályt szerelt le mostanáig, ami annál inkább nyil­vánvaló, mert hogyan is hajthatta volna végre a német fasiszták által elpusztított nemzetgazdasága helyreállítását, hogy hajthatná végre a hatalmas méretű sztálini békeépítkezéseket, ha ugyan­akkor fegyverben tartaná a munkások és parasztok millióit. A Szovjetunió nemcsak, hogy leszerelte hadseregét, — mutat rá a jegyzék, de jelenlegi hadereje számbelileg egyenlő a háború előtti haderejével, ugyanakkor amikor Franciaország, Anglia és az Egye­sült Államok Eisenhower vezette egységes hadserege többszörösen felülmúlja a háború előtti létszá­mot és több mint kétszeresen felül­múlja a Szovjetunió jelenlegi had­­erejének létszámát. „Ebből az következik,­­ vonja le a következtetést a szovjet jegy­zék,­­ hogy Anglia, az USA és Franciaország a Szovjetunió had­erejéhez viszonyított kétszeres számbeli fölényben lévő hadsereg megalakításával és további növelé­sével nem támadás elleni védelem­re, hanem egy úja­bb világháború felrobbantására készülnek.“ A szovjet kormány azonban, mint ahogy azt a jegyzék hangsú­lyozza, az angol kormány nyilván­való ellenséges szándékai ellenére hajlandó a békés tárgyalásokra a két ország között­i kapcsolatok megjavításának érdekében. A szovjet jegyzék hatalmas je­lentősége nem csak abban nyilván­nul meg, hogy leleplezi az angol kormány kétszínű és ellenséges politikáját, de ugyanakkor ismét farmjelét adja a Szovjetunió kö­vetkezetes és megingathatatlan békepolit­iká­jának. Leránt­ja a leplet Attlee és társai rágalom hadjáratá­ról és bebizonyítja a világ béke­sz­ere­tő százmilliói elén, hogy An­glia az agresszió politikáját kö­­veti és a Szovjetunió a békét védelmezi. A szovjet kormány jegyzéke, az új háborús bűnösök mesterkedé­seinek leleplezésével komoly hozzá­járulást jelent a béke megvédésé­nek ügyéhez és erőteljes fegyvere a világot átfogó béketábor kato­náinak további harcuk sikeres foly­tatásához. 3 A börvelyi „Előre“ kollektív gazdaságban a téli napokat sem töltötték hiába 1949 június 31-én alakítottuk meg kollektív gazdaságunkat. Az akkor belépett szegény- és közép­­parasztok, ma már a boldogabb jövő felé menetelő kollektivisták önbizalmával néznek a jövőbe. Ma már nem gyötrik a kenyérgondok a családapákat, mint régen. Akik­nek a múlt nyáron legalább köze­pes munkanapjaik voltak, már fe­lesleges terményeiket a piacon ér­tékesíthették. Az olyanok pedig, a­­kiknek 700—800 munkanapjuk volt, tehenet és disznót szereztek be keresetükből. Ma már nem ron­gyosok a kollektivisták gyermekei, rövid másfél év alatt évtizedes nyo­morúságot számoltunk fel. Ezt látják kollektivistáink, ezért dolgoznak valamennyien odaadás­sal, jó kedvvel, mert látják, tudják, hogy maguknak dolgoznak, saját maguk és gyermekeik jövőjét épí­tik. A téli napokat sem töltöttük el, mint máskor semmittevéssel, mert a kollektív gazdaságban télen is meg van minden alkalom, hogy állandóan erősítsük gazdaságun­kat. Kosárfonó műhelyünkben ál­landóan 10—12 tag foglalkozott kosárfonással és a tél folyamán 500 darab vesszőkosarat és 16 sze­kérkast készítettünk, aminek ér­téke 135.000 lej. Kovácsműhelyünk­­ben 6 kovácsmester és 2 tanuló, kerékgyártó műhelyünkben 5 kere­kesmester és 2 tanuló, asztalos­­műhelyünkben 2 asztalosmester és 1 tanuló dolgozik. A műhelyek be­vétele meghaladja havonként a 150.000 lejt. Ezenkívül januárban a helybeli kendergyárnak fuvaroz­tunk és ezzel 54.000 lejt kerestünk. Örömmel fogadtuk Gh. Gheor­­ghiu-Dej elvtársnak az ország villamosításáról szóló jelentését, mert mi már a gyakorlatban látjuk, mit jelent a mezőgazdság számára is a villamosítás. Mi már élvez­zük a villanyáram áldását, pedig még csak belső gépeknél használ­hatjuk. Van egy elektrotechniku­sunk, aki a műhelyt körfűrésszel szerelte fel, ezt és a darálót, mellyel az állatoknak kukoricát és árpát darálunk, villanyáram hajtja. Kaptunk a tartománytól ajándékba egy szecskavágót, ami­vel naponta 800 kg. szalmát tu­dunk megvágni, ami ugyancsak villanyárammal működik. Mi csak még kicsibe látjuk a villamoserő nagyszerű segítségét, de amikor a szovjet kolhozok vil­lamosításáról hallunk, örömmel gondolunk arra, hogy egyszer a mi földjeinken is villamos trakto­rok szántanak. Most mindnyájunk egyetlen nagy gondja és egyben öröme is kerté­szetünk előkészítése. Azért mon­dom, hogy nagy gondja, mert mindnyájan azon törekedünk, hogy a legjobb körülmények között kezdhessük meg benne a tavaszi munkákat. 30 hektáron szándéko­zunk konyhakertészetet kezdeni, melyet szakképzett kertész irányít és a Krasznából villamos szivat­­­tyúkkal öntözünk. A rajoni szö­vetkezeti központtal megkötöttük a szerződéseket és hektáronként 20.000 lej előleget kaptunk, össze­sen 600.000 lejt. Ennek az összeg­nek nagy részét takarmány és ker­­tészeti magvak beszerzésére for­dítjuk, így haladunk mindennap, így erősödik kollektív gazdaságunk. Minden kollektivista lelkesedéssel dolgozik, mert tudjuk, látjuk, hogy a Pártunk mutatta után ha­ladva mindennap újabb sikereket érünk el. sárlásnál, hogy azok is amiket ves­szünk, tiszta siementháli fajállatok legyenek. Ezeknek napi tejhozam­ure 10—15 liter tej, míg azok, amiket eladtunk napi 4—5 liter tejet ad­tak. Takarmány ugyanannyi kell ts nem fajállatoknak is, viszont jöve­delem még a fele sincs. A szemeti­­thali tehenek évente 2—4000 liter­ tejet adnak, amelynek értéke 15 lej literenkénti árban 30.000-től 60.000 tejig megy. Összesen jelenleg 80 darab le­­vünk van, amiben 50 nóniusz és félvér kanca. A télen gyengén tud­tuk takarmányozni őket, mert az őszön bejött új tagok nem adtak be elég takarmányt az állatokhoz mérten. Úgyszintén a gazdaságnak sem volt ideje és nem tudott gon­doskodni róla. De mindezek ellen­­nére állataink jó állapotban van­nak. Naponta 2 kg. abrakot, 10 kg. répát és szecskát kapnak. A­ lucernát és szénát a tavaszi ve­tési munkálatokra tartjuk, mert akkor jobban igénybe lesznek véve állataink. Január hónapban vásároltunk 80 darab merinói anyajuhot s ezzel juhállományunkat 101 darabra e­­meltük. Ennek a fajtának évi gyapi juhozama 4—5 kg. között van. Disznóállományunk a Jorkshirf fajta tenyésztésére van alapozva, mert ezek fejlődnek a leggyorsabb­­an. A múlt évben néhányat kiosz­tottunk a tagoknak, akik meghiz­lalták és voltak olyan egyéves disznók, amelyek 180 kg.-ra híz­tak. A baromfitenyésztést sem hanya­golja el a kollektív gazdaság. Vaull 230 darab fehér Leghorn tyukunk,­­amely legjobb tojó fajta. Évente egy-egy tyuk 250—300 tojást is tojik. Ebben az évben növeljük a liba és pulyka állományunkat is 100 darabra. A fajállatok szaporulatait első-­­sorban a kollektív gazdaság tag-­­jainak adjuk a közgyűlés által megállapított áron. Különös figyel­met fordítunk arra, hogy a k­ollek-­­tiva­tagoknak otthon is fajtiszta és értékes állataik legyenek. ORIS LAJOS az „Előre" kollektív gazda­ság elnöke. Csak fajállatokat tenyésztünk A börvelyi „Előre” kollektív gazdaságnak a taglétszám emel­kedésével megszaporodott az állat­­állománya is. A tagok által be­adott állatok nem voltak fajálla­tok. A múlt év őszén lóállomá­­nyunk 105 darabra, ökörállomá­­nyunk 40 és tehénállományunk 180 darabra emelkedett. Gazdaságunk­nak az volt és az a célja, hogy fajállatokat tenyésszünk. A beadott állatokból 21 darab lovat, 110 da­rab tehenet, mert nem feleltek meg a gazdaságunknak, eladtuk. A megmaradt 70 darab tehén sie­­mentháli, ezeknek létszámát 150 darabra emeljük. Nagyon vigyázunk a tehén­re­ 2.650.000 leit jövedelmezett az őszi káposzta a monostori kollektív gazdaságnak TEMESVÁR. — A tartomány kollektív gazdaságai jól gyümöl­­csöztették őszi terményeiket is, különösen a kerti vetemények eladása hozott nagy jövedelmet a kollektivistáknak. Azok a kol­lektív gazdaságok, amelyek már a múlt évben felismerték a kerti vetemények termesztésének je­lentőségét, milliós jövedelem­­többletet értek el és tagjaik kö­zött hatalmas összegeket osztot­tak szét. A legjobb eredményt a monostori „Tartós béke” kol­lektív gazdaság érte el: az őszi káposzta termését 2.650.000 lej­ért értékesítették. A bodófalvi Új barázda kollektiv gazdaság pap­rikatermése eddig 2 millió lejt jövedelmezett, a Csanádi Stefan Plavat kollektiv gazdaság 500.000 lej értékben adott el őszibarackot, a családi „Győze­lem” kollektiv gazdaság pedig csak a sárgaborsó értékesítésé­ből 300.000 lej jövedelmet ért el. A kollektív gazdaságok az ed­digi tapasztalatok alapján most sorra kibővítik veteményes terü­letüket, hogy minél több zöld­séget és főzelékfélét termeszt­hessenek. Romániai Magyar SzdT ­ Széplaki Emilia, az érendrédi kollektív gazdaság elnöke átadta a Szovjetunióban tanultakat a gazdaság tagjainak Széplaki Emilia, az érendrédi kollektív gazdaság elnöknője is tagja volt a kétszáz tagú pa­­parasztküldöttségnek, amely az elmúlt nyáron meglátogatta a Szovjetunió szovhozait, kolhozait. Gazdag, tapasztalatokkal tért haza munkahelyére. Sokat tanult a szovjet kolhozparasztoktól, a­­miket saját kollektív gazdasá- ■ gukban akart megvalósítani. Ta­nította a tagokat, elmagyarázta milyen munkamódszereket alkal­maznak a kolhozokban. — Sokat tanultunk már eddig is a kolhozparasztok munkamód­szereiből — mondja Asztalán Jó­zsef kollektivista. — Engem leg­jobban az állattenyésztés érde­kel. Mi eddig egészen máskép­pen fogtuk fel az állattenyésztést. Arra törekedtünk, hogy sok fe­jőstehenünk legyen és nem arra, hogy azok fajállatok legyenek. Elmondja továbbá, hogy a kol­lektív gazdaság teheneit most kicserélik siementháli fajtákra. — Nem tudtuk, — folytatja —, hogy a fejős teheneket nem szabad el­hizlalni. Keveset törődtünk a ta­karmányozásával. — Most már megtanultuk, hogy a tejhozamot, hogyan növelhetjük. A fejősálla­toknak olyan takarmányt kell ad­ni, amelyben sok a fehérje. _ Az állat előtt mindig legyen ivóvíz. Itatás után száraz lucernát kell neki adni, de vigyázva, hogy ne legyen az poros, inkáb egy kicsit nyirkos. — Megtanultuk azt is, hogy nem szabad az állatokkal szálas­takarmányt etetni. Szecskázva sokkal jobb és gazdaságosabb, mert kevesebb kell belőle, nin­csen annyi veszteség és az álla­tok is több tápértéket kapnak. Eddig a növendék állatokra sem fordítottunk elég figyelmet. Úgy gondoltuk, etettük ahogy az apánktól láttuk. Most azonban a szovjet kolhozok tapasztalatai, elért eredményei minket is meg­tanítottak hogyan kell a borju­kat, csikókat rendesen nevelni. Szükséges a növendékek abrak­jába egy kávéskanálnyi csont­lisztet tenni és ahogy növekszik az állat, úgy kell emelni az abra­kot is. Sokat segített gazdaságunk­nak, hogy Pártunk és kormá­nyunk a mi elnöknőnket is el­küldte a világ legelőbbrehaladot­­tabb mezőgazdaságát és állatte­nyésztését megnézni, hogy itthon értékesítse az ott szerzett tudá­sát és tapasztalatait. A szovjet kolhozok dolgozói módszereit kezdik alkalmazni fiatal kollektív gazdaságaink. Akik ezekről saját szemükkel győ­ződtek meg, tovább adják tudásu­kat, szerzett tapasztalataikat a többi dolgozóknak. , B. P. )

Next