Romániai Magyar Szó, 1951. szeptember (5. évfolyam, 1214-1239. szám)

1951-09-01 / 1214. szám

Romániáé Magyar* Sző­náy,LmiL-3 Egységes szakszervezeteink a béke és haladás szervezetei Munkásosztályunknak a felszabadulás óta elért nagyszerű vívmányai között kell megemlítenünk erős, egységes szakszervezeti mozgalmunkat. Ma már ötéves tervünk első eredményeinek magaslatáról tekinthetünk vissza 1944 augusztusára, amely szak­­szervezeti mozgalmunknak is teljes szabadságot hozott. Hatalmas lépéseket tettünk meg 1944 szeptember­e óta, azóta, hogy osztályharcos szellemben egységbe tömörítettük és forradalmasítottuk a romániai szakszervezeti mozgalmat. Ma már valamennyi vállalat minden kategóriájú dolgozója bekapcsoló­dott a szakszervezeti mozgalomba és az eképp megerősödött hatalmas tömegszerve­zet vezető helyet foglal el hazánk politikai és társadalmi életében. A munkások, technikusok és tisztviselők az ország minden táján lelkesedéssel és odaadással harcolnak ugyanazon célért, a szocializmus alapjainak felépítéséért. Or­szágunkban a szocialista munkaverseny eddig nem látott méreteket öltött. Pártunk vezetésével a szakszervezetek szervezik a versenyeket. A szakszervezetek gondoskod­­nak arról, hogy a szocialista verseny minden egyes győzelme egy lépéssel közelebb vigye Pártunk célkitűzéseit a megvalósuláshoz. „A szakszervezetek munkájának az osztályharc szolgáljon alapul.. — mondotta ki hét esztendeje az Egyesült Szakszervezetek Szervezőbizottsága. S a szakszerve­zetek az elmúlt évek folyamán erős, osztályharcos, bátor sereggé nevelték munkás­­osztályunkat. Olyan emberekké, akik éberen észreveszik az ország fejlődését aka­dályozó hibákat, hiányosságokat és könyörtelenül harcolnak ellenük. Az öntudatos szakszervezeti munkás bírálja a gazdasági szervezés és vezetés hiányosságait, a bürok­ráciát, a maradiságot, kíméletlenül leleplezi a gazdasági és politikai életünkbe befu­rakodott osztályellenséget, a háborús uszító imperialisták szekértolóit Ugyanakkor odaadó hazafisággal, teljes erejéből küzd az ország szocialista épí­téséért. Ezért harcolt Karácsony Imre­ elvtárs, a sztálinvárosi Sovrom­­tractor élesztergályosa, amidőn már a múlt évben felhívta vállalataink munkásád: „Vegyük szocialista gondozásba gépeinket!" A gépek, szerszámok, az egész gyár, ma már a dolgozó nép közös tulajdona. Ezekkel építjük új, boldogabb életünket. A traktorgyári felhívás nyomán azóta már országunk sokezer munkahelyén kötötték meg a szerződéseket a gépek szocialista gondozására. Új, forradalmi munkamódszereket honosítanak meg üzemeinkben e harc sikere ér­dekében messze túlszárnyalják a szovjet módszerekkel a régi elavult termelési normá­kat. Teleki Imre szatmári esztergályos is az élenjáró szakszervezeti tagok egyike. Az elmúlt évben kezdte el a gyorsfémvágást, s e szovjet módszerrel már ötéves ter­vünk harmadik esztendejéig tört előre. E hazafias versengésben egyre újabb és újabb élmunkások tűnnek föl és lépnek a terv élharcosainak sorába. Ciocanu Elena munkásnő a Duna—Fekete-tenger csatornán lépett be a szakszervezetbe. Munkatársai segítségével ott sajátította el szakmáját, a kotrógépkezelést is. Ma a Fehér Kapu munkatelep legjobb élmunkása és úgy har­col a további sikerekért, hogy átadja tapasztalatait újonnan jött munkatársainak és a maga színvonalára emeli őket. Ilyen munkásunk és munkásnőnk pedig nagyon sok van és számuk továbbra is emelkedik. Tömegesen neveli őket a szakszervezet,­­a kommunizmus iskolája." Az 1944 évi 519.000 tag helyett szakszervezeteteink ma már 2.180.311 tagot számlálnak. Egységes szakszervezeteink híven betöltik hivatásukat, hogy mint a munkásosztály forradalmi tömegszervezete, a Párt biztos haj­ószíjaivá váljanak a munkásosztály felé. Nagyszerűen bebizonyosodott ez ötéves tervünk kezdetén is, amidőn kivétel nél­kül valamennyi szakszervezeti tag lelkesen kapcsolódott be a Párt harmincadik év­fordulója tiszteletére szervezett szocialista versenybe. Hogy mennyire jól működtek ez alkalommal ezek a hajtószíjak, arról ékesen beszél több mint 400 iparvállalatunk eredménye, amelyek a versenyben fél hónappal a határidő előtt fejezték ke félévi ter­vüket. Ellentétben az imperialista államokkal, ahol a szakszervezeti vezetők elárulták a munkásosztályt és a tőkések kiszolgálóivá szegődtek, országunkban az egységes szak­szervezetek vezetője, az Országos Szakszervezeti Tanács minden tekintetben a mun­kásosztály és az egész dolgozó nép érdekeit szolgálja. Minden intézkedése és hatá­rozata könnyebbé és jövedelmezőbbé teszi dolgozóink munkáját, szebbé, tartalmasab­bá változtatja azok életét. Felügyel a dolgozók szocialista javadalmazására, közvet­lenül vezeti az Állami Társadalombiztosítást, megszervezi a dolgozók üdültetését, felügyel a szociális intézmények működésére és biztosítja az egyre fokozódó munka­­védelmet. Elkészítette szocialista munka kódexünket, amely törvényben biztosítja munkásaink számára a munka igazságos javadalmazását, a megfelelő munka és egészségvédelmet, a fizetéses szabadságot, stb., ugyanakkor gondoskodott arról is, hogy mindenütt megvalósuljanak a munkakódex pontjai. Az elmúlt évben 2 milliárd lejt fordítottunk munkavédelemre. Ugyanakkor 300.000 dolgozó töltötte üdülőhelyen pihenőszabadságát. Ez évben mindez tovább emelkedett.­­ Még szembetűnőbb a gyorsütemű fejlődés, ha visszatekintünk a kezdeti évekre is. Hét évvel ezelőtt, szakszervezeteink mindössze 80 könyvtárral rendelkeztek, amelyek­ben összesen 10.000 könyvük volt. 1947 végén a könyvtárak száma már elérte a 3400-at, amelyek mintegy 1.460.000 kötetet tartalmaznak. Ma pedig, ötéves tervünk kezdetén a könyvtárak száma közel tizenkétezer, a bennük lévő könyvek száma pedig sokmillióra rúg. Szakszervezeteinknek már 1373 klubhelyisége van, 5040 vörös sarka, több, mint kétezer színjátszási és tánccsoportja. Az egységes szakszervezetek aktív té­nyezőivé váltak a népünk élet- és kultur­szívonala felemeléséért vivott harcnak. Az egységes szakszervezetek a béke szervezetei. A Szakszervezeti Világszövetségen keresztül szoros és elszakíthatatlan szálak fűzik össze a világ minden olyan szakszer­­vezetével, amely valóban a munkásosztály érdekeit képviseli. Egysége és osztálykar­­cos szelleme tehát nemzetközi síkon is nap, mint nap megnyilvánul. Fényes példa volt erre a Béke Világtanács felhívására ind­ult világmozgalom, amelyben az egységes szakszervezetek tagjai elsőkként írták alá az öthatalmi békeegyezményt követelő íve­ket. És szakszervezeteink tagjai azóta is minden nap bebizonyítják törhetetlen béke­akaratukat. Lelkesen és egységesen tömörülnek pártjuk, a Román Munkáspárt köré hogy mielőbb valóra váltsák annak célkitűzéseit, a szocialista társadalom fel­­építését. Szakszervezeti munkásságunk ma újabb győzelmekkel köszönti ezt az évfordulót. Azzal, hogy valóraváltja a Párt előtt tett fogadalmát, 1951 évi állami tervünk határ­idő előtti végrehajtását. k*­. •*. Jelentős eredményekkel köszöntötték augusztus 23-át a pankotai bútorgyár dolgozói A pankotai bútorgyár dolgozói fokozottan harcolnak tervük határidő előtti teljesíté­séért. Augusztus 23. tiszteletére az új mun­­katr­ódszerek alkalmazásával, a munkabe­­osztás jó megszervezésével, a takarékos­­ság fokozásával, a szocialista verseny kiszé­lesítésével és a minőségi munka megjaví­tásával jelentős eredményeket értek el. Otrosina Andor máros 243 százalékban teljesítette normáját. Eigel Imre új mun­­kamódszerrel dolgozik, ezáltal 123 száza­­lákban teljesíti normáját. Mun­tean Pavel a pácolóosztály munkája 50 százalékkal ha­­ladja túl előirányzatát. Jurca Vasile lakatos hazánk felszabadítá­­ásának 7. évfordulója tiszteletére, öt nap­pal augusztus 23. előtt befejezte havi ter­vét. Sarkadi Ferenc szocialista gondozásba vette gépét. A termelés növeléséhez hozzájárul a bri­gádok munkája is. Az ifjúmunkás brigá­dok állanak az élen A szerelőosztályban dolgozó I. számú brigád 70 százalékkal tel­jesítette túl munkatervét. Az alapozó osz.z­tály 2. számú brigádja 91 százalékkal ha­ladta túl a normát. Egyénileg kitűntek Bar­­na József, Samoila Mária és Neta Pavel ifjúmunkások, akik 143, 139 és 186 száza­lékkal teljesítették túl a normát Augusztus 23. tiszteletére a bútorgyár tisztviselői vállalták, hogy napi munkájuk befejezése után az adminisztratív munká­ban segítséget nyújtanak egyes osztályok dolgozóinak. Az átvételezésnél felmerülő hiányosságok kiküszöbölésénél, a norma el­­lenőrzésénél és az anyagfogyasztás kiszá­mításánál a tisztviselők komoly segítséget adnak. Szorosabbra vonják az irodák és üzem­osztályok munkásai közötti kapcsolatot. Az osztályokban megalakult a minőségi bizottság, tagjai élmunkások, technikusok és mesterek. A munkadarabok ellenőrzésével fokozatosan javul a minőség és az egyé­rti felelősség is. Virág István csiszoló hi­bátlan munkadarabokat gyárt. Ugyancsak elsőosztályú árut készít Csapó Julia fénye­­ző is. A pankotai bútorgyár dolgozói átér­zik a terv túltdresítéséért indított csata fon­tosságát. Az igazgatóság fordítson nagyobb gondot a munkakörülmények megjavítására. A régi hajlítóműhelyt helyezzék át sürgősen az új csarnokba, javítsák meg a munkahelyeken a szellőztető készüléket és létesítsenek megfelelő kantinhelyiséget. Az üzembizottság, valamint a techniku­sok adjanak nagyobb támogatást a dolgo­zóiknak úgy a politikai nevelés, mint szak­mai téren­ Az ifjúmunkások politikai neve­lésével az IMSZ-szervezetek foglalkozzanak. Jól megszervezett konkrét tartalmú gyűjlé­seken mutassanak rá a hiányosságokra s azok kiküszöbölésének lehetőségeire. A hiányosságok felszámolásával augusz­tus 23 után még jelentősebb eredményeket érnek majd el. S.I. A szovjet agrotechnikai küldöttség meglátogatta a régen­ GTA-t és az állami gazdaságot A hazánkban tartózkodó szovjet Agro­technikai küldöttség egyik csoportja az el­múlt napokban Maros tartományban járt. Itt többek között meglátogatta a régen­ gép- és traktorállomást és az állami gaz­daságot. A látogatás befejezésével a kül­döttség tagjai értekezletet tartottak, a GTA és az állami gazdaság munkásaival és technikusaival együtt. Az értekezleten a küldöttség tagjai nagy szeretettel beszéltek otthoni munkamód­szereikről és arról, hogyan érnek el egyre kimagaslóbb eredményeket a mezőgazda­­­sági munkák terén. Gordics Pjotr Arszentyevics, a kraszno­­dár tartományi viselkovszki GTA traktorista brigádjának felelőse, a brigádfelelős mun­kamódszeréről beszélt. Hangsúlyozta, hogy minden egyes mezőgazdasági kampány meg­kezdése előtt a traktorista brigádok, trak­torokra és emberekre felosztott munkater­vet kapnak. Mind a brigádok, mind a trakt­­oristák szocialista versenyben vannak , egy­mással és a brigádfelelősök is hozzájárul­nak a verseny megszervezéséhez és annak ellenőrzéséhez. Gordics elvtárs rámutatott arra is, hogy minden nap a munka meg­kezdése előtt a brigádfelelős minden trak­toristával külön megbeszélést tart, érdek­­lődik a traktor és a többi gépek működésé­ről és kijelöli számára az aznap elvégzendő munkát. A brigádfelelős jelen van a váltás­­nál, ellenőrzi a traktorok és a gépek álla­potát, valamint az elvégzett munka minő­ségét. Ugyancsak a brigádfelelős szervezi meg a munkaüléseket, ahol a bírálat és ön­­bírálat szellemében elemzik a munka me­netét és különféle intézkedéseket hoznak a hiányosságok felszámolása érdekében. Ezután Magdaluk Demjan Grigorjevics elvtárs, a Moldvai Köztársaság Rabnica rajonbeli voronyeovszki GTA igazgatója, a GIA-k­­ a kolhozok közötti kapcsolatokról beszélt. Rámutatott arra, hogy a munka összehangolása érdekében szerződést kötnek egymással, amelynek keretében feltüntetik úgy a GTA, mint a kolhoz kötelezettségeit és a munkák végrehajtását. Mindk­ét fél érdeke, harcolni a gazdag termés eléré­séért. Ha valamelyik GTA megszegi a szer­­ződést azáltal, hogy rossz minőségű­ m­un­­kát végez, vagy késlekedik vele, akkor kö­teles kártérítést fizetni a kolhoznak. A szer­ződésben előírt feladatokat a kolhoznak is tiszteletben kell tartania és azt szigorúan teljesítenie kell. A trakoristák is harcolnak azért, hogy minél tevékenyebben hozzájá­ruljanak a kolhozban a gazdag termés el­éréséhez-A régen­ GTA és állami gazdaság dol­gozói igen sok hasznos dolgot tanultak ezen az értekezleten. Magdaluk Demjan Grigor­­jevics elvtárs ismertette azokat a módsze­­reket is, amelyeket a gazdag cukorrépater­més eléréséért használnak a Szovjetunióban Elsősorban a tarlóhántással kezdik, majd ősszel 25—30 centiméter mélységű szán­tást végeznek. Tavasszal, miután a föld megszikkadt, előbb megboronálják utána kétszer meggereblyézik, majd kétszer el­egyengetik a kultivátorral. A lépát géppel ültették fészkekbe, mert így köny­­nyebben művelhető meg és ugyanak­kor jobb feltételei vannak a fejlődésre. A répamagot műtrágyával vegyítik és 3—5 centiméter mélyre vetik a földbe. Amikor kikelnek az első palánták, meg­kezdődik a répa kapálása. A Szovjetunió­ban a cukorrépát hétszer kapálják egy nyá­­ron. A kapálást kizárólag csak géppel vég­zik. Az első kapálást 4 centiméter mélyen végzik, az utolsót pedig már 10 centiméter mélyen. Demjan Grigorjevics elvtárs hang­­súlyozta, hogy a cukorrépa termelékenységé­­nek emelése attól is függ, hány szál palán­­ta van egy hektáron. Rámutatott arra, hogy eleinte a Szovjetunióban körülbelül 100 ezer szál répapalántát vetettek el hektáronként, míg ma ez a szám 130 ezer­re emelkedik. „Ezeket az fejlett agrotechnikai módszereket alkalmazva — mondotta Mag­daluk elvtárs — sikerül nekünk egyre gaz­dagabb répaterm­ést elérni, így például a voronyezs tartományi „Haladás“ kolhozban egy öntözött területen 115 tonna cukorré­pát gyűjtöttek be hektáronként. Egy másik kolhoz, a Kazah Népköztársaságban 190,6 tonna cukorrépatermést ért el hektáron­ként, öntözött területen.­A szovjet küldöttsé­g egy másik tagja, Scserbova Anna Ivanovna, a Szovjetunió földművelésügyi minisztériuma mellett mű­ködő krumpli és zöldségféle termesztése bi­zottsága igazgatóságának főagronómusa ar­­ról a módszerről beszélt, amellyel a Szov­jetunióban kiemelkedő krumplitermést érnek el. Ez a módszer abban áll, hogy elsősor­ban a földet ősszel kell felszántani és mi­nél mélyebben. A földet alaposan meg kell trágyázni istálló- és műtrágyával. Az ül­tetni való krumplit a legegészségesebb krumpli közül válogatják ki és legkevesebb 50 gramm súlyú kell legyen. A sorok kö­zötti távolság 70 centiméter, míg a fész­kek közötti 35 centiméter. A krumplit leg­kevesebb kétszer kell megkapálni évente és kétszer feltölteni. Scerbova elvtársnő rámutatott arra is, hogy a korai krumpli­nál gazdag termést lehet elérni, ha jaro­­vizált krumplit ültetünk. Scserbova Anna elvtársnő elmesélte, hogyan érnek el a Szovjetunió déli fekvé­sű tartományaiban két krumplitermést évente. Majd arról beszélt, hogyan kell a krumplit gondozni, hogy ne támadja meg a fitoftera betegség. Éspedig a krumplit a szőlőhöz hasonlóan rézgán­ccal kell perme­tezni. A régeni GTA és állami gazdaság mun­kásai és technikusai nagy érdeklődéssel hall­gatták a szovjet agrotechnikai küldöttség tagjainak értékes tanácsait és beszámolóit. Az értekezlet végén valamennyien megkö­­szönték a vendégek útmutatásait és jóta­­nácsait és vállalták, hogy a népünk kenye­rének biztosításáért folyó harcban a leg­rövidebb időn belül alkalmazni fogják a gyakorlatban is, hogy ezáltal minél na­­gyobb sikereket érjenek el mezőgazdasá­gunk szocialista átalakításában. Kedves vendégek a nagykárolyi gép-és traktorállomás dolgozói között A szovjet agrotechnikai delegáció a nar­okban ellátogatott a nagytárolyi gép- és traktorállomásra. A delegáció tagjai hasznos tanácsokkal látták el a GTA dolgozóit. A béke hangja A berlinográfok és rádióhullámok szár­­nyán az egész Szovjetunióban elterjedt tegnap a hír, hogy a szovjet békevédelmi bizottság határozata alapján megkezdődik az aláírásgyűjtési akció a Béke Világta­nácsnak az öt nagyhatalom békeegyezmé­­nyét követelő felhívására. „A szovjet békevédelmi bizottság szük­ségesnek tartja, hogy 1951 szeptemberé­ben megkezdjék a Szovjetunóban is az aláírások gyűjtését a Béke Világtanács­nak az öt nagyhatalom békeegyezményét követelő felhívására és felszólít minden szovjet embert, hogy írja alá a felhívást. A szovjet békevédelmi bizottság meg van győződve arról, hogy minden szov­jet ember magáévá teszi a felhívást és ezen keresztül ismételten be fogja bizo­nyítani, hogy Lenin és Sztálin pártja ve­zetésével teljes erejéből kész megvédeni a béke és a népek biztonságának ügyét. Ismételten ki fogják fejezni határtalan ragaszkodásukat a béke nagy zászlóvivő­­je, Sztálin elvtárs iránt". Ezek a szavak mély visszhangot kel­tettek a kommunizmus valamennyi építőjé­­nek, a népek békéje legbátrabb védelmezői­nek szívében. A szovjet ország egyik vé­gétől a másikig összegyűltek munkások, kolhozparasztok, értelmiségiek és megtár­­gyalták a határozatot, lelkes szavakkal nyilvánították ki elhatározásukat, hogy a kommunizmus építésénél nap mint nap ki­fejtett hősiességükkel­­megvédik a békét. A központi és helyi lapok, a közélet ve­zetői, híres tudósok, írók, művészek, sztár hanovisták és a munka hősei számos nyi­latkozatát közüik. Mihail Salohov ismert író a következőket írta a Pravdában: „Aki munkával keresi a kenyerét, az a háború ellen van. íme, ezért követeljük mi szovjet emberek az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény meg­kötését, ezért támogatjuk kormányunkat, amely határozottan kiállt a békéért, a bé­keegyezmény megkötéséért.“ Nikoláj Rossziszkij, a moszkvai „Kalibr" üzem ismert sztahanovista mestere a szo­­cializmus nagy országa munkásmilitóinak nevében a következőket írta a Moszkovszka­­ja Pravdá hasábjain: „Nap mint nap nő és erősödik a békeharcosok arcvonala, s a jószándéku emberek reménykedve tekinte­­nek országunk felé, amelyet a béke és a né­pek biztonsága bástyájának tekintenek. Alkalmam volt néhányszor külföldre utaz­­ni. Voltam Romániában, Lengyelországban, Magyarországon, a Német Demokratikus Köztársaságban. Mindenütt a békés alkotó munka és a Szovjetunió iránti különös megbecsülést tapasztaltam. Valamennyien érdeklődtek a szovjet emberek életéről, a kommunizmus nagy építkezéseiről és né­pünknek az egész világ békéjéért folytatott harcáról. „Kalibr” üzemünk munkásai, tech­nikusai és tisztviselői éppen úgy, mint az egész szovjet nép, égnek a vágytól, hogy aláírják ezt a történelmi okmányt, — a Béke Világtanács felhívását." A szovjet anyák hangja, akik olyan hő­söket szültek és neveltek, mint a kommu­nizmus dicső építői, az orchovo­znevoi. Szi­­dorovának, a hős anyának pátoszos sza­­vaiban jut kifejezésre: „Az anya boldogsá­­ga, a gyermekei. Ismerem ezt a boldogsá­got. Tíz gyermekem van, 2 fiú és 8 leány. Még élénken emlékezetemben van az el­múlt háború, amely sok fájdalmat okozott országunk asszonyainak. Minden, ami jó az életemben és gyermekeim életében azt ha­zánknak, szovjet kormányunknak, szeretett vezetőnknek és tanítónknak Sztálin elvtárs­ik köszönhetjük. Hazánk hatalmának erő­­sítésével egyidejűleg erősítjük a béketábort is és az egész világ békéjének ügyét. A szovjet nép egyhangúlag magáévá teszi a bé­keegyezményt követelő felhívást- Én öröm­­mel fogom a felhívást aláírni. A világ va­lamennyi asszonyával együtt szót emelek a béke védelmér­e". Számos gyárban, kolhozban, kultúrin­­tézetben hívtak össze felemelő gyűléseket, amelyeknek keretében a szovjet emberek lelkesedéssel csatlakoztak a szovjet békevé­delmi bizottság plenáris ülésének határo­zatához. A moszkvai „L. M. Kaganovics" go­lyóscsapágy gyár nagy csarnokában számos szónok nyilvánította a béke ügye, a béke­­tábor nagy vezetője Sztálin elvtárs iránt érzett határtalan ragaszkodását. Nikoláj Ivanov mester, a sokezernyi hallgató el­­ragadtatása közepette jelentette ki: „Hatalmas a mi hazánk. A legerősebb, a legbékeszeretőbb az egész világon. Országunk a Nagy Honvédő Háború alatt szétzúzta a fasiszta hordákat és így megmentette a népeket a pusztulástól. Az Egyesült Álla­­mok, Anglia, Franciaország és más agres­-­­zív országok imperialistái háborúra készü­lődnek, vérbe akarják borítani az emberek millióit, a Szovjetuniót, a béke és népek biz­tonságának leghűségesebb védelmezőjét A szovjet embereknek nem kell idegen föld sem Idegen gazdaság: mi magunk munká­jával teremtjük meg jólétünket, építjük fé­­nyes jövőnket — a kommunizmus). Ezért becsülnek ,szeretnek bennünket a világ dol­­gozói és a nagy Sztálin vezetésével együtt­­harcolnak velünk a békéért. És ahol Sztálin van, ott a győzelem!“ A gyűlés­ alkalmával Fedor Korobov sztahanovista munkás a körülötte lévő elv­társaknak ezt mondta: „A Béke Világtanács felhívására gyűj­tött aláírások tömege újabb csapás lesz a­ háborús uszítókra. Mi az aláírásokat a ter­melési terv túlteljesítésével fogjuk alátá­maszt­ani. Én ma 400 százalékra teljesítet­­tem normámat. Holnap ezt a számot is túl­szárnyalom. Mindnyájan emelni fogjuk munkatermelékenységünket, hogy még erősebb legyen nagy, szocialista hazánk. A békeegyezményt követelő felhívás alá.­írásának tiszteletére a kolhozisták is kitet­tek magukért a vállalásokban. A moszkva­­tartományi „Scserbakov” kolhozban tegnap sztahanovista békeműszakot rendeztek. A kolhozisták „A kenyérért vívott harc, harc a békéért“ jelszó jegyében vállalták, hogy si­kerrel fejezik be a mezőgazdasági évet. A szovjet békevédelmi bizottság határo­zatának különösen nagy visszhangja tá­­madt azoknak a népeknek a körében, ame­lyek a szovjetek országának nagy család­ját alkotják. Az évszázados gyarmati iga alól több mint három évtizede Lenin és Sztálin pártja által felszabadított­­ test­véri köztársaságok dolgozói éppen úgy, mint a többi szovjet ember, szeretik a bé­két, mint a népek legértékesebb kínosét. Ezek a dolgozók kifejezték elszánt akara­­tukat, hogy készek megvédeni a békét mind­azoknak kísérleteivel szemben, akik arra törekszenek, hogy a szabad népeket is­mét a múlt rabságába döntsék. Erevánban, az Örmény SzSzK fővárosai­ban, a karbidgyárban nagygyűlés zajlott le. A­ .Bábáján brigádvezető lépett az emelvényre és elmondta, hogy brigádja még a reggel folyamán értesült a szovjet béke­védelmi bizottság plenáris ülésének határo­­zatáról és még aznap békeműsza­­kot rendezett a békeharc tiszteletér A na­pi tervelőirányzatot túlteljesítették. Rábá­ján brigádvezető még a következőket mond­ta: „Mi egyszerű szovjet emberek, mint a világ bármely becsületes embere, békét aka­­runk. A mi békevágyunkat senki sem za­bolázhatja meg. Bennünket éppen megbont­hatatlan egységünk tesz hatalmasakká”. Az egész szovjet nép úgy fogadta a a szovjet békevédelmi bizottság plenáris ülésének határozatát, mint saját elhatáro­­zását, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a bé­ke védelmére és megszilárdítják a nagy szovjet haza erejét. A szovjet emberek Ukrajna mezőitől Georgia hegyeiig a nap­sütötte Krímtől a háborította Bajkálig ké­szülődnek, hogy szeptember elején aláírják a békeegyezményt követelő felhívást és bi­­malommal néznek a fényes jövő felé, ahová Sztálin géniusza vezeti őket. Moszkva, augusztus hónap. VICTOR BARLADEANU, az Agerpres tudósítója 1951.­ szeptember 3., szombat" A szovjet emberek tízmilliói forró lelkesedéssel írják alá a Béke Világtanács történelmi okmányát MOSZKVA­ (Agerpres).­­ A Szovjet­unió minden részéből érkező hírek szerint, a szovjet dolgozók nagy lelkesedéssel fogad­ták a békevédelmi bizottságnak a békealá­írások gyűjtésére vonatkozó határozatát. A szovjet munkások, parasztok és értelmiségiek kivétel nélkül támogatják az öthatalmi bé­­keegyezmény megkötésére vonatkozó fel­hívást. Augusztus 29-én számos vállalatban gyű­léseken foglalkoztak a szovjet békevédelmi bizottság határozatának megvizsgálásával. Szimakin, a moszkvai „Masinosztrojle” esztergályosa kijelentette, hogy a békefelhí­vás élénk visszhangra talált a szovjet dol­gozók millióinak szívében. Trofim Sevcsenko, a kievi „Transzszg­nal" üzem munkása a megtartott békegyű­lésen kijelentette: „Az egyszerű emberek múl­tet az egész világon reménnyel telve tekinte­nek a Szovjetunió felé, a béke nagy zász­lóvivője, Sztálin elvtárs felé Boldogak va­gyunk, hogy a szovjet nép a békeharcosok első soraiban halad. Az összes szovjet em­­berek forró lelkesedéssel írják alá a Béke Világtanácsnak az öthatalmi egyezmény megkötésére irányuló felhívását ". Augusztus 30-án a lapok közölték mun­kások, tudósok, kolhozparasztok nyilatkoza­tait, amelyekből kitűnik, hogy szivvel­télek­kel támogatják a békefelhívás aláírási moz­galmát. Dimitrij Sosztakovics zeneszerző nyilatko­zatában felszólította az értelmiségieket, hogy vegyenek részt a békeharcban és hogy alá­írásukkal erősítsék meg a Béke Világtanács történelmi okmányát. „A világ békeharcosainak mozgalma ha­talmas erőt képvisel egy újabb világháború elleni harcban. A szovjet nép, amely a má­sodik világháború egész terhét viselte, nyo­matékosan követeli a békét. Szükségünk van a békére, hogy megvalósíthassuk nagy­szerű építési terveinket. Szükségünk van a békére a kommunizmus építéséhez.” Hatalmas béketüntetés Chicagóban NEW-YORK (Agerpres). Chicagóban a második világháború volt frontharco­sai nagyszabású gyűlést és tüntetést ren­­deztek a következő jelszóval: „Azonnal véget kell vetni a koreai háborúnak.“ Chicago déli részében az utcákon ,a­­hol a tüntetők elvonultak, hatalmas tö­megben összegyűlt a lakosság. A felvo­nulók feliratos táblákon követelték a fegyverszünet azonnali megkötését, az öt hatalom értekezletének összehívását, a bebörtönzött békeharcosok szabadonbo­csátását, a faji üldözés megszüntetését és a bérek felemelését. A tüntetők felhí­vásokat osztogattak a lakosságnak. A felhívások a béke megvédésére szólítot­ták fel Amerika népét Azonkívül Tru­­manhoz intézett levelezőlapokat terjesz­tettek, amelyeken a béke megvédését kö­vetelték. A felvonulás után rendezett gyűlésen, Sidney Ordawer, a chicagói munkások harci szövetségének titkára kijelentette, hogy az amerikai milliárdosok mindená­ron el akarják gáncsolni a béketárgya­­lásokat. Az amerikai nép, közöttük a volt frontharcosok, a négerek és az összes be­csületes szándékú emberek követetik a fegyverszüneti tárgyalások folytatását. Oily Jones, az amerikai nők békeharcos szervezetének kerületi elnöke kijelentette: „Követeljük a koreai béketárgyalások folytatását és az ellenségeskedések meg­szüntetését.“ MORRISON VASFÜGGÖNYE LONDON. (Agerpres). — A „World News And Views“ című angol folyóirat cikket közölt „Morrison vasfüggönye“ cím­­mel. Az amerikai életmód védelmezői és kft. Jonosén a konzervatív és jobboldali szocia­­lista vezetők — írja a lap — azzal dicsek­szenek, hogy támogatják a népek közötti kapcsolatokat, hívei a szabadságnak és az angol honpolgárok szabad utazásának, míg a Szovjetunió szerintük ellene van ezek­­nek a szabadságjogoknak. Néhány közeli példa azonban azt bizonyítja, hogy a felso­­rolt vezetők lázas tevékenységet fejtenek ki az angol nép hagyományos szabadságának korlátozására. Ez szerves része háborús elő­készületeiknek. 1950 novemberében Cliater Ede angol belügyminiszter határozata alapján megta­gadták a beutazási engedélyt Angliába a Sheffieldben megtartandó II. Béke Világ, kongresszus 280 küldöttétől. Ez lényegében azt jelentette, hogy megtiltották a Béke­kongresszus megtartását. A küldöttek között, akiknek megtiltották a beutazást, olyan világhírű személyiségek is voltak, mint Joliot-Curie tanár,, Pie­re Nennl, Jean Laffitte, Nikoláj mitropolita, Arnold Zweig, Dimitrij Sosztakovics és sokan mások. Azok a küldöttek, akiktől megtagadták az Angliába való beutazási engedélyt, kommunisták,­­szocialisták, liberálisok, ka­tolikusok és pártonkívüliek, akiknek az angol belügyminiszter szemében az volt a „bűnük”, hogy a nemzetközi békemozgalom vezető személyiségei, hogy elszántan szem­behelyezkednek a fegyverkezéssel és őszin­tén és nyíltan meg akarják tárgyalni a bé­­ke fenntartásának lehetőségeit. 1951 júliusában dr. Eric Burhop, angol egyetemi tanárnak tudomására hozták, hogy útlevele nem érvényes a Szovjetunióba való utazáshoz. A tiltó Intézkedést semmivel sem indokolták. Ezeket az Intézkedéseket az amerikaiak­tól vette át az angol kormány Az ameri­­kai kormány ugyanis megtagadta az útlevél kiadását Paul Robeson részére és fiának nem engedte meg, hogy résztvegyen a ber­lini fesztiválon. A berlini fesztiválra készülő fiatalokkal szemben újfajta fogást alkalmaztak. For­mailag nem tiltották meg, hogy elhagyják az országot, de a külügyminisztérium min­­den tőle telhetőt megtett, hogy visszatart­­sa az angol ifjakat a fesztiválon való rész­­vételtől. Ezzel szemben felhatalmazták az USA többi csatlós kormányát, hogy tar­­tóztassa fel a fiatalokat, így a bonni kor­­mány megtiltotta, hogy két repülőgép Nyu­­gat.Németországon átrepüljön a fesztiválra utazó küldöttekkel. A francia állambiztonsági hivatal feltar­tóztatott és visszaküldött Angliába 50 if­júsági küldöttet azzal az ürüggyel, hogy irataik nincsenek rendben. Ez természete­sen nem felelt meg a valóságnak, mert valamennyi küldöttnek szabályos útlevele volt, ami feljogosította őket, hogy Francia­­országba utazzanak. 300 küldöttet, akik Ausztrián átutaztak, az amerikai övezetben leszállítottak a vo­natról, majd visszaküldték őket Innsbruckba azzal az ürüggyel, hogy nem rendelkeznek a szükséges igazolvánnyal Ausztria szovjet övezetébe való utazáshoz. A szovjet ható­­ságok ezzel szemben előzetesen nyilvános­ságra hozták, hogy semmiféle külön igazol­­vány sem szükséges a szovjet övezetbe való belépéshez. Az angol kormány, amelynek védelmébe kellett volna vennie minden útlevéllel ren­­delkező angol honpolgárt és kitartóan ra­gaszkodnia kellett volna ahhoz, hogy az ifjúsági küldöttek szabadon utazhassanak, tiltakozás nélkül eltűrte, hogy az ameri­­kai hatóságok teljesen önkényesen járjanak el az angol honpolgárokkal szemben­ Még szigorúbb korlátozások vannak ér­­vényben a gyarmati népekkel szemben A „News Statesman" című lapban egy nigé­riai lakos a következőket írja: „Ha valakinek nigériai útlevele van, az a szabály, hogy csak angol Nyugat-Afriká­­ban, Észak-Afrikában és Nagy Britanniában utazhat." Az angol lap végül leszögezi: ,,Az an­gol népnek nem szabad eltűrnie, hogy megfosszák az utazás jogától és attól, hogy szabadon találkozhassék más népekkel. Morrison magatartása világos: miközben a Szovjetuniót azzal vádolja, hogy korlátozza honpolgárainak mozgási szabadságát, u­­gyanakkor az angol kormány megakadá­­lyozza az angol honpolgárok utazási jogá­nak gyakorlását.

Next