Romániai Magyar Szó, 1951. szeptember (5. évfolyam, 1214-1239. szám)

1951-09-01 / 1214. szám

Romániai Magyar Szó Ridgway tábornok hazug válasza a kajszungi provokációval kapcsolatban nem tévesztheti meg a világ közvéleményét PEKING. (Agerpres.) — Az „Új Kína" hírügynökség jelenti: Ridgway tábornok augusztus 30-án választáviratot küldött Kim Ir Szen tábornoknak, a koreai néphadsereg főparancsnokának és Peng Teh Huaj tábornoknak, a kínai önkéntesek parancsnokának augusztus 27-i hozzá intézett üzenetére. Ebben az üzenetben Kim Ir Szen és Peng Teh Huaj tábornokok nyilatkoztak a kajszungi övezetben egy amerikai repülőgép által végrehajtást provokáló támadás ügyében. Ridgway tábornok válaszában nem ad nyílt feleletet a Kim Ir Szer és Peng Teh Huaj tábornok által feltett kérdésekre és felsorolt bizonyítékokra. Ridgway csökönyösen elzárkózik az elől, hogy utasítsa összekötőtisztjeit jöjjenek el Kajszungba és a mi összekötőtisztjeinkkel együtt folytassák a vizsgálatot. Szándékosan megkerüli azt a tényt, hogy küldöttségünk az augusztus 23-án, mindkét fél összekötőtisztjeinek közösen lefolytatott vizsgálata után, nem utasította el a tárgyalások folytatását a nap folyamán. Ridgway ezúttal is újabb hazugságokhoz folyamodik. Válaszában egyebek közt ezt írja: „Augusztus 22-én éjszaka Csán ezredes, az önök összekötőtisztje, határozottan elutasította összekötőtisztemnek azt a kérését, hogy napvilágnál folytassák a vizsgálatot és hogy hagyják érintetlenül az összes bizonyítékokat. Az önök ajánlatának, hogy folytassunk újabb vizsgálatot, ennyi idő után már nincs semmi értelme". Mint ismeretes, az az állítás, hogy a mi összekötőtisztünk elutasította volna az amerikai összekötőlisztnek az újabb vizsgálat lefolytatására irányuló kérését, hazug állítás. Tény, hogy a kajszurgi övezet bombázása után az amerikai összekötőtisztek előbb nem akartak eljönni Kajszungba azzal az ürüggyel, hogy késő van; végre, mikor eljöttek a bombázott helyre, azt állították, hogy a bombázásra vonatkozó bizonyítékokat nem érdemes megvizsgálni, hogy nehéz éjszaka vizsgálatot folytatni és hogy várni kellene másnap reggelig. A mi összekötőtisztünk azonnal válaszolt és közölte, hogy nem szükséges további vizsgálat, minthogy a meglevő bírónyitékok teljesen elegendők. Küldöttségünk nem utasította el az amerikai összekötőtiszteknek azt a kérését, hogy újabb vizsgálatot tartsanak másnap reggel, csupán azt kértük, hogy előzetesen rádió útján lépjenek velünk összeköttetésbe. Az amerikai összekötőtisztek azonban nem jöttek el augusztus 23-án nappal, hanem siettek kidolgozni egy úgynevezett „Jelentést" a vizsgálatról, azt hazudva, hogy mi elutasítottuk az újabb vizsgálatot. Ridgway válasza természetesen tele van ellentmondásokkal. Ez természetes, mert a válasz hazugságok halmaza. Egyfelől azzal rágalmaz bennünket, hogy ál. Utólag elzárkóztunk a vizsgálat folytatása elől, másfelől pedig csökönyösen elutasítja azt az ajánlatunkat, hogy tartsanak újabb vizsgálatot. Mi ennek a magyarázata? Ridgway nem képes elfogadható magyarázatot adni a közvéleménynek, hogyan lehetséges, hogy az a fél, amely újabb vizsgálatot kért, most nem akarja megtartani a vizsgálatot? A másik fél pedig, amely állítólag elutasította az újabb vizsgálat megtartását, most mégis kéri, tartsanak újabb vizsgálatot. Várjon miért fél Ridgway annyira egy újabb vizsgálattól, mint egy megátalkodott bűnöző a végítélettől? Ridgway összekötőtisztje kijelentette, hogy nem lehet bízni egy olyan vizsgálat adataiban, amely éjszaka készült. Akkor miért ragaszkodik Ridgway azokhoz az adatokhoz, amelyeket éjszaka vettek fel és miért nem hajlandó újabb, teljesértékű vizsgálatot tartani? Ridgway összes bizonyítékainkat megbízhatatlanoknak tartja. Ha ez így van, Ridgwaynek miért nincs bátorsága ezt azzal bebizonyítani, hogy elküldi megbízottját egy újabb vizsgálatra? Úgy látszik, Ridgway nem tud kikászolódni saját hazugságainak és ellentmondásainak hínárjából. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bucuresti, Str. Doamnei No. 1. Telefon: 5 15.26— 3.72.53. Az amerikai trösztök lapjai megfenyegetik Indiát, mert nem vesz részt a sanfranciscoi értekezleten WASHINGTON. (Agerpres). — Az indiai kormánynak az a bejelentése, hogy nem vesz részt a sanfranciscoi értekezleten dühkitöréseket váltott ki az amerikai imperialisták sajtójában, így az „United Press“ felsorolja azokat az okokat, amelyek az amerikai sajtó és a kongresszus haragját Nehru külpolitikájával szemben kiváltották. „India az első államok között volt, amelyek elismerték a Kínai Népköztársaságot és amelyek támogatták az ENSZ 5. közgyűlésén azt a javaslatot, hogy a népi Kínának el kell foglalnia helyét az ENSZ-ben. Mindezeken felül India állandóan kitért az elől, hogy csapatokat küldjön Koreába." A tudósítás hangsúlyozza, hogy India az USA számára nemcsak elvi összetűzés keretében, hanem nyersanyagforrás szempontjából is nagy fontossággal bír. Az amerikai vezetőkörök szokásukhoz híven az indiai kormány magatartásával szemben fenyegetéshez és megfélemlítéshez folyamodnak. Az ,,United Press" tudósítója így folytatja: „Valószínű, hogy a sajtó közlése nyomán India magatartásának visszhangja lesz a szenátusban is, amikor megvitatják azt a törvényjavaslatot, amelynek keretében az öt ázsiai állam részére előirányzott 80 millió dolláros körcsönből India is részesülne. Kétségtelen, hogy a szenátus legközelebbi ülésén igen sokan ellenezni fogják India támogatását." A „Reuter" hírügynökség jelenti, hogy több amerikai szenátor már fel is vetette azt a kérdést, hogy semmisítsék meg az Indiának ígért segítségre vonatkozó határozatot. 4 A koreai néphadsereg és a kínai önkéntesek főhadiszállásának jelentése Jao Csing Hsziang járőrparancsnok meggyilkolásával kapcsolatban FENJAN. (Agerpres). Az „Új Kína“ hírügynökség jelenti: A koreai néphadsereg és a kímai önkéntesek főhadiszállása jelentést tett közzé az ENSZ haderő egységei által augusztus 19-én egy északkoreai járőr ellen elkövetett támadásról. A jelentést összekötőtisztjeink készítették és azt Namír tábornok, Kim Ir Szen főparancsnok és Peng Teh Hvaj parancsnok elé terjesztette. Ismeretes, hogy augusztus 19-én reggel az ENSZ haderő 30 katonából álló csoportja törvénytelenül behatolt Kajszung semleges övezetébe és 5.55 órakor a szongongri és balszani útkereszteződésnél lesben állva megtámadta katonai rendőrségünket, amely a megegyezés szerint azon a helyen teljesített járőrszolgálatot. Az ENSZ egységei megölték Jao Csing Hsziang szakaszparancsnokot és súlyosan megsebesítették Vang Jen Juan katonát. Ugyanaznap mindkét fél összekötőtisztjeinek a helyszínen megejtett vizsgálata után Namír tábornok, küldöttségünk vezetője erélyes tiltakozást küldött Joy altengernagynak, az ENSZ haderő küldöttsége vezetőjének és követelte a gyilkosok szigorú megbüntetését, valamint komoly biztosítékot a semleges övezetre vonatkozó egyezmény megszegésének megismétlődése ellen. Ennek ellenére Joy altengernagy augusztus 22-én Namír tábornokhoz intézett válaszában módosította az összekötőtisztek által megejtett vizsgálat eredményeit, hogy elhárítsa a felelősséget az ENSZ haderőről a súlyos incidensért. A koreai néphadsereg és a kínai önkéntesek főhadiszállása jelentésének szövege a következő: 1. Az incidensre vonatkozó tények: Augusztus 19-én hajnalban kilenc főből álló katonai járőrünk Jao Csing Hsziang szakaszparancsnok vezetésével, az egyezmény értelmében kötelességéhez híven a kajszungi semleges övezetben, a Csing Szang Tongtól keletre lévő magaslatok, a Panmun zsontól délnyugatra és Szongongritól északra fekvő területen járőrszolgálatot teljesített. 5.55 órakor a Szongongri és Balszani közötti magaslaton az ENSZ haderő több mint 30 katonája, akik törvénytelenül behatoltak a semleges övezetbe és ettől a helytől mintegy 50 méternyire délre bokrok mögé rejtőzve lesben álltak. meglepetésszerűen megtámadták a járőrt. Katonai rendőrségünk szakaszparancsnokát, Jao Csing Hsziangot és Vang Jen Juan katonát golyó érte, ami súlyos sebesülést okozott. Az ENSZ haderő katonái nem elégedtek meg ezzel, hanem katonai rendőrségünk szakaszparancsnokát, Jao Csing Hsziangot két fejlövéssel meggyilkolták. Ezután az ENSZ haderő katonái Bajkton genfi irányában visszavonultak 2. Jelentés az augusztus 19-én 9 és 12 50 óra között megejtett vizsgálatról, amelyet Csan Csun San ezredes és Szí Szun Man alezredes összekötőtisztjeink Murray ezredessel ,az ENSZ haderő összekötőtisztjével együtt folytattak le. Augusztus 19-én 8.30 órakor küldöttségünk az ENSZ haderő összekötőtisztjeinek tudomására hozta az incidenst és kérte, hogy küldjenek egy tisztet a helyszínen megejtendő közös vizsgálat lefolytatására. 9 órakor Murray ezredes, az ENSZ haderő összekötőtisztje két tolmács társaságában a Pandun hídhoz érkezett, hogy ott találkozzék a mi összekötőtisztjeinkkel, Csan Csun San ezredessel és Szi Szun Man alezredessel. Azzal a céllal, hogy utolérjék és elébe kerüljenek a támadást végrehajtó ENSZ egységeknek, — amelyek a front vonalának irányában vonultak vissza —, küldöttségünk kérte, hogy a vizsgálatot előbb Balszamiban és Bajktongenuiben és csak azután az incidens helyén folytassák. Miután Murray ezredes beleegyezett, az összekötő tisztek elindultak Balszanri felé. Balszanri helység keleti széléhez érve két fiatalemberrel találkoztak a mezőn. Murray ezredes megkérdezte őket, hogy ezen a reggelen hallottak-e lövéseket. A fiatalok megerősítették, hogy hallottak lövéseket. Amikor a vizsgálatot vezető összekötő tisztek Bajktongeni faluba érkeztek, másik két fiatalemberrel találkoztak, akik fegyvertöltényt tartottak a kezükben (a töltényhüvelyek amerikai gyártmányúak voltak). Azt mondották, hogy a töltényhüvelyeket a földről szedték. A tisztek elkérték a fiataloktól a töltényhüvelyeket, amelyeket megvizsgáltak és megállapították, hogy a töltény igen erősen puskaporszagú volt, sőt füst nyomai is láthatók voltak, ami azt bizonyítja, hogy ezeket a töltényeket kevés idővel azelőtt használták ( a töltényhüvelyek a mi birtokunkban vannak). Bajktongemi faluban Murray ezredes kikérdezett egy rokkantat és egy Kim nevű öreget. Mindketten azt válaszolták, hogy hajnalban lövéseket hallottak. A mezőn, Pacson falu nyugati határán Murray ezredes megkérdezett egy fiatalasszonyt, aki azt mondotta, hogy amikor kivilágosodott, lövéseket hallott és kevéssel az összekötő tisztek megérkezése előtt hsziimanista csapatokat látott, amelyek tőle mintegy 200 yard távolságban haladtak el- A katonák egyenruhát viseltek és kelet felé vonultak. Miután áthaladtak Bajktongeni falu északi részén lévő domb csúcsán, eltűntek. Az asszony elmondotta azt is, hogy ebbe a faluba rendszeresen jönnek hszinmanista csapatok és néhányszor az ő lakásától nem messze lévő kunyhóban étkeztek. Mindkét fél összekötőtisztjei ezután abban egyeztek meg, hogy a vizsgálat folytatására visszatérnek Szongongriba. Előbb megvizsgálták Jao Csing Hsziang szakaszparancsnok holttestét. A halott balcombján golyótól származó seb, a homlokán másik két lőtt seb volt látható. Ezután megnézték Vang Jen Juan sebesült katonát. Vang sebesülése következtében olyan sok vért vesztett, hogy nem tudott beszélni. Jelekkel mutatta meg, hogy a támadók többször tüzeltek. Ezután Murray ezredes azt javasolta, hogy a megölt és a megsebesített katona kivételével, sorakozzék a járőr rajban és vezesse el az összekötőtiszteket ?Az incidens színhelyére ugyanazon az utón, amelyen ők jártak. Az utón kiderült több, az incidensre vonatkozó részlet. Li Csing Lin, a szakaszparancsnok helyettesének nyilatkozata szerint 5.55 órakor, abban a pillanatban, amikor a szongongri és balszanri közötti domb ösvényére ért, megpillantotta tőle mintegy 50 méternyire délre a bokrok között rejtőző ellenséget. Előbb egy polgári ruhás embert látott, aki fehér inget és fekete nadrágot viselt. Nyomban azután öt nyelc ellenséges katonát látott Li Csing Lin nyomban visszavonult, amikor több mint tíz személyből álló csoportot vett észre egy sűrű erdőben. Ez a csoport nyomban tüzelni kezdett a járőrre- Li Csing Lininek nem volt fegyvere, sőt mi több, egyedül vett. Ezért sietve fedezéket keresett, a Dong ösvénye mellett húzódó kis árokba rejtőzött. Abban a pillanatban nem tudott mindent pontosan megfigyelni. Az ellenség tüzelése hevesebb lett, a lövések egyre közelebb hallatszottak. Akkor még tovább visszavonult. Ko Ven Csu, a járőr egyik katonája együtt volt Jao Csing Hsziarig szakaszparancsnokkal. Kijelentette, hogy amikor a szakaszparancsnokot combján lövés érte és nem tudott tovább menni, Ko megpróbálta magával vinni, de nem tudta, mert nagyon nehéz vott. Minthogy a tüzelés egyre hevesebbé vált, Jao azt parancsolta Konak, hagyja őt egyedül és keressen fedezéket. A járőr akkor tért vissza Jao Csing Hszianghoz ,miután az ellenség visszavonult. Észrevették, hogy az ENSZ egységek a szakaszparancsnokot két fejlövéssel megölték. Vang Jen Juan, katona, amikor megsebesült, levetette magát a fűbe. Az ellenség nem talált rá, így mentette meg az életét. Az összekötőtisztek két vérfoltot láttak azon a helyen, ahol a szakaszparancsnokot megölték. Ezen a helyen fedezéknek használt lombokat és amerikai gyártmányú töltényhüvelyeket találtak, amelyeket az ENSZ egységei hagytak ott, ahol lesben álltak. Murray ezredes megkérdezte a helyettes szakaszparancsnokot, hogy jól látta-e, milyen csapatok voltak és milyen egyenruhát viseltek a támadók. Li Csing Lin azt felelte, hogy abban a pillanatban nagyon erős volt a golyózápor és nem emelhette fel a fejét, hogy mindent tisztán lásson Egy emberen kívül, aki polgári ruhában volt, a többiek ugyanolyan színű egyenruhát viseltek mint Murray ezredes. A járőr tagjainak kihallgatása után öszszekötőtisztjeink kijelentették: ,,A vizsgálatból világosan kitűnik, hogy az ENSZ egységei megszegték a semleges övezetre vonatkozó egyezményt. Amióta létrejött a semleges övezetre vonatkozó egyezmény, az ENSZ haderő szüntelenül megszegi ezt. Július 16-án és augusztus 7-én önök ismét gépfegyverezték a semleges övezetet. Mi bejelentettük tiltakozásunkat, de önök elodázzák ezt a kérdést és felelőtlen és felületes magatartást tanúsítanak. Ennek következtében történhetett meg a mostani súlyos incidens. A mai támadást három szakaszban vizsgálták meg. Az első rész katonai rendőrségünk kihallgatásából, a meggyilkolt szakaszparancsnok holttestének és a megsebesített katona megvizsgálásából állt. A második rész az incidens színhelyén lefolytatott vizsgálat volt: a harmadik Bajkton genfi falu lakosságának kihallgatása Ez volt az a pont, ahol az ENSZ egységei behatoltak a semleges övezetbe. Különösen a kihallgatott asszony vallomása volt rendkívül fontos, ő hallotta a lövéseket és látta a visszavonuló liszinmanista csapatokat. Megerősítette azt is, hogy a liszinmanista csapatok rendszeresen visszatérnek erre a helyre. Ez cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy önök szüntelenül megszegik a semlegességre vonatkozó egyezményt. A mai incidens az ENSZ haderő részéről történt előre megfontolt támadás volt a semleges övezetben. Küldöttségünk vezetője nevében erélyesen tiltakozom és tudomására hozom, hogy fenntartjuk maguknak a jogot követeléseink előterjesztésére az incidens rendezésével kapcsolatban“. Murray ezredes beismerte, hogy a bizonyítékok cáfolhatatlanol. Világos volt, hogy járőrünket a semleges övezetben meglepetésszerűen támadták meg. Beismerte, hogy a talált töltényhüvelyek egyike sem származik az északkoreai haderőktől, hanem ellenkezőleg, minden egyes t ö!mény amerikai ■ gyártmányú volt. Beismerte azt is ,hogy a Bajklongenri faluban k!ha!!gitott asszony személyesen látta a támadást végrehajtó katonákat, akik a hszinmanista csapatokhoz tartoztak. Ezután mindkét fél összekötőtisztjei úgy határoztak, hogy viszszatérnek csapattesteikhez és a vizsgálatot nem folytatják. Ez történt 12.50 órakor. Valóban az ENSZ csapatok lovashadosztálya rendszeresen megszegte a kajszungi semleges övezetre vonatkozó egyezményt és Panmunzson környékén, Balszani és Bajktongenri körzetében behatolt a semleges övezetbe, hogy nyugtalanítsa a lakosságot. Ennek a vidéknek a lakossága bármikor megerősítheti ezt. Ami az augusztus 19-i incidenst illeti, mindkét fél összekötőtisztjei által kihallgatott tanukon kívül még vannak más lakosok is, akik bizonyítékokkal szolgálhatnak és akiknek nevét szükségtelen megemlíteni a jelentésben. A Német Szabad Szakszervezetek Szövetsége egységes békeharcra szólítja fel Nyugat-Németország dolgozóit BERLIN (Agerpres) — A Német Szabad Szakszervezetek Szövetségének Központi Vezetősége felhívást intézett a nyugatnémetországi és nyugatberlini szakszervezeti tagokhoz. A felhívás a szövetség 11 millió tagja nevében tiltakozik Fettenek, a nyugatnémetországi szakszervezetek jelenlegi elnökének augusztus 24-én Kölnben közzétett sajtónyilatkozata ellen. Fette kijelentette, hogy Nyugat-Németországnak hozzá kell járulnia „Nyugat-Európa védelméhez". Fette a nyugatnémetországi dolgozókat a Szovjetunió ellen irányuló újabb háborúban ágyútöltelékké akarja változtatni. Elismétli Hitlernek és Göbbelsnek azt a hazugságát, amely „a Kelet elleni védelem" ürügye alatt katasztrófába döntötte a német népet. Fette e nyugatnémetországi hatmillió szervezett dolgozó megkérdezése nélkül támogatta a Schuman-tervet, amely a háború előkészítését célozza, a német nemzet elárulását és a nyugatnémetországi dolgozók véres kizsákmányolását jelenti. A szakszervezeti elnök nem vette tekintetbe az ország minden részéből érkező tiltakozásokat a Schuman-terv ellen. A Német Szabad Szakszervezetek vezetősége felszólítja a nyugatnémetországi szervezett dolgozókat, emeljék fel tiltakozó szavukat a háborús politika ellen. A szakszervezeti vezetőség leleplezi az Adenauer kormány népellenes politikáját és a nyugatnémetországi szakszervezeti vezetőség árulását. A Szakszervezeti Szövetség vezetősége figyelmezteti a német dolgozókat, hogy a reakciós vezetőség a nyugatnémetországi szakszervezeteket a háború előkészítésének eszközéül akarja felhasználni. Végül a szakszervezeti vezetőség egységes harcra szólítja fel a szervezett dolgozókat bérköveteléseik kivívására. Az USA ellenőrzi Anglia külkereskedelmét LONDON (Agerpres). A londoni „Daily Worker” című lap, az amerikai szenátusban elfogadott törvénnyel foglalkozik, amelynek alapján fokozottan ellenőrzik a nyugateurópai országok kereskedelmét a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal és a népi demokratikus országokkal. A lap megállapítja: ,,Ezek után a helyzet a következő: az amerikaiak békeidőben zárlatot akarnak létesíteni a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a népi demokratikus országok ellen. Ezentúl tehát nem az angol parlament, nem az angol kereskedők, hanem az amerikai politikusok döntenek afelől, hogyan irányítsák Anglia külkereskedelmét. Azok a politikai gangszterek, akik ezt a törvénytervezetet az amerikai kongresszus elé terjesztették, nem törődnek azzal, hogy milyen nehézséget okoznak Angliának Egyetlen cél lebeg szemük előtt éspedig az, hogy minél inkább ártsanak a Szovjetuniónak és a Kínai Népköztársaságnak. Az amerikaiak ezentúl éppen úgy ellenőrzik Anglia külkereskedelmét, mint ahogy a nácik a háborús megszállás idején ellenőrizték Franciaország és Hollandia kereskedelmi forgalmát. Erre a beavatkozásra csak egyetlen válasz lehetséges: EL A KEZEKKEL ANGLIA KÜLKERESKEDELMÉTŐL! LE AZ AMERIKAI SEGÍTSÉGGEL!" Az amerikai imperialisták fel akarják támasztani a fasiszta tengelyt PARIS (Agerpres). A „l‘Humanité“ bonni tudósítója a következő címmel közöl cikket: „Berlin-Róma-Madrid-tengely feltámasztása amerikai védnökség alatt“. „Bonni újságírókörök — írja a lap — különös figyelmet szentelnek azoknak a híradásoknak, amelyek szerint amerikai védnökség alatt újraélesztik a Berlin- Róma-Madrid-tengelyt.“ Mac Cloy amerikai főbiztos júniusban Adenauer bábkancellár figyelmébe ajánlotta, hogy erősítse meg kapcsolatait Olaszországgal és a frankista Spanyolországgal. Valamivel később Adenauer Rómába utazott, míg ugyanakkor Hitler volt madridi nagykövetét, von Storert Francohoz küldte. Az Adenauer és De Gasperi között lefolyt tárgyalások a két kormány közötti szoros kapcsolathoz vezettek. Megegyeztek a hadianyagok kicserélése, a katonai kiképzés egységesítése és a hadászati jellegű találmányok kölcsönös közlése tekintetében. Österman, Adenauer személyes tanácsadója kijelentette, hogy von Störer és Franco között Madridban eredménnyel jártak a tárgyalások. Franco nagy örömmel fogadta a két kormány közötti diplomáciai kapcsolatok helyreállítását és ajánlotta, minél előbb kezdjenek tárgyasokat az újjáéledt Németországgal való együttműködés konkrét módozataira vonatkozólag. A Szuezi-csatorna kérdése a Biztonsági Tanács előtt NEW-YORK. (Agerpres.) — Az ENSZ Biztonsági Tanácsa augusztus 27-én és 29-én megvizsgálta Izrael kormányának panaszát azokkal az intézkedésekkel kapcsolatban, amelyeket Egyiptom a Szuezi-csatornán a hajók közlekedésének korlátozására léptetett életbe. Az augusztus 27-i ülésen Jebb, Anglia megbízottja, Lacoste francia és Favzy Bey, egyiptomi küldött szólaltak fel. Jebb angol küldött Franciaország, Hollandia, Törökország, Nagybritannia és az USA nevében követelte, hogy Egyiptom szüntesse meg a Szuez-csatornánál a hajók forgalmának korlátozását Favzi Bej, egyiptomi küldött hangsúlyozta, hogy az angol és az amerikai megbízott az elhangzott viták során teljesen figyelmen kívül hagyta . Egyiptom jogait és a kérdést csupán technikai oldaláról világították meg. Nagy-Britannia hadihajókat, fegyvereket és csapatokat tart készenlétben a Szuezi-csatorna övezetében — mondotta Fevzi Bey. Ezután javaslatot terjesztett elő, amelynek értelmében indítványozza: a Biztonsági Tanács kérje ki a hágai nemzetközi döntőbíróság véleményét arra vonatkozólag, áthaladhatnak-e a csatornán hadianyagot szállító izraeli hajók. Ezután a kérdés tanulmányozására az ülést 48 órára felfüggesztették. Az augusztus 29-i ülésen Austin, amerikai küldött teljesen elhallgatta az egyiptomi indítványt és szavazás alá bocsátotta az angol, francia és amerikai javaslatot. Egyiptom küldötte a szavazás előtt sajnálattal állapította meg, hogy Franciaország, Hollandia, Törökország, Nagybritannia és az USA megszegik az ENSZ alapokmányának 27. szakaszát, amelynek értelmében ezek az államok nem szavazhatnak ebben a kérdésben, minthogy érdekeit feleli. Az egyiptomi küldött tiltakozott az ellen, hogy olyan határozatot akarnak kikényszeríteni, amely nem egyezik Egyiptom érdekeivel. A szovjet küldött kérte a Tanács ülésének elhalasztását. Az indítványt elvetették Ezután a Szovjet megbízott hozzászólt a napirendi ponthoz és kétnapi haladékot kért a szavazás megtartása előtt, hogy a szovjet küldöttség is hozzászólhasson a kérdéshez. A szovjet javaslatot elfogadták. Ausztrália szerepe az amerikai imperializmus terveiben A második világháború után nemcsak Kanadát amerikanizálták az USA imperialisták hanem Nagy-Britannia második legnagyobb domíniumára, Ausztráliára is szemet vetettek. Az amerikai monopoltőkések ausztráliai befolyásukat most az úgynevezett Csendesóceáni-paktummal akarják megszilárdítani. Casey, Ausztrália külügyminisztere a parlamentben bejelentette, hogy a Csendes óceáni-paktum az Atlanti-szerződés mintájára készült, ami annyit jelent, hogy az amerikai imperialistákat hivatalosan felhatalmazzák arra, hogy Ausztráliában támaszpontokat létesítsenek és kipróbált recept szerint megszánják az országot. De az amerikanizálás feltételei kevésbbé kedvezőek Ausztráliában, mint Kanadában Ennek több gazdasági és politikai oka van. Ausztráliában túlsúlyban vannak a brit tőkeberuházások, ezenfelül Anglia szállítja a legtöbb ipari terméket Ausztráliának és ugyanakkor Nagy-Britannia Ausztrália legnagyobb felvevő piaca. Így tehát a Wall Street nem képes egy csapásra megsemmisíteni az angol nagytőke gazdasági pozícióit Ausztráliában. Ezért az amerikaiak katonai intézkedésekkel és diplomáciai mesterkedésekkel gyakorolnak nyomást Ausztráliára, így az 1949 végén Ausztráliában megtartott parlamenti választásokon a Wall Street ügynökei és bérencei kapták a legtöbb szavazatot, aminek következtében a brit imperializmus csődbejutott laburista szolgái háttérbe szorultak. Azóta az amerikai imperialisták egyre nyíltabban beavatkoznak Ausztrália belügyeibe-Az amerikai és ausztráliai monopoltőkéseket közös célok és közös érdekek vezérlik, amelyek a busás hasznot hozó fegyverkezési versenyben nyilvánulnak meg. Az amerikabérenc ausztráliai kormány azt hangoztatja, hogy az országot a brit imperializmus fegyvertárává akarja alakítani. Minden eszközzel újabb tőkeberuházásokra buzdítja az angol nagytőkéseket az ausztráliai hadiiparban Ez nagymértékben megfelel az amerikai imperialisták agressziós terveinek Ugyanakkor, az ausztráliai vezetőkörök erélyesen elutasítják az angol kormánynak azt a követelését, hogy részt vegyenek a brit gyarmati érdekek megvédésében. Sőt minden látszat arra vall, hogy az ausztráliai kormány a közelben fekvő brit gyarmatokra ki akarja terjeszteni befolyását. Ennek a politikának a megvalósításához szüksége van Washington támogatására. Az amerikai imperialisták szívesen támogatják ezeket a terveket,mert közben megerősítik saját pozíciójukat Ausztráliában és alkalmuk nyílik arra, hogy behatoljanak az Indiai és Csendes-óceánon fekvő angol gyarmatbirodalomba. Ezt a politikát élesen megvilágították az úgynevezett Colombo tervvel kapcsolatban a Commonwealth értekezletén lezajlott viták- Kiderült hogy éppenúgy, mint a Marshall terv, a Colombo-terv legfőbb célkitűzése nem a gazdasági segítség, hanem hadászati támaszpontok létesítése és a fegyverkezés fokozása A terv kidolgozásában tekintettel voltak arra is, hogy Ausztrália fegyveres erőit felhasználva az imperialisták elfojthassák Délkelet-Ázsia nemzeti felszabadító mozgalmait. Az Egyesült Államok Ausztráliának a Csendesóceáni-paktumba való bevonásával egyebek közt azt a célt is követi, hogy nagymértékben gyengítse Nagy-Britanniának csendesóceáni gyarmataival fennálló kapcsolatait. Nem véletlen, hogy Angliát nem hívták meg a Csendesóceáni-paktum kidolgozására egybehívott értekezletre. Ausztrália népeinek, amelyek amúgy is egyre növekvő adóterheket viselnek és elszenvedik a növekvő inflációt, újabb súlyos összegeket kell fizetniök az ausztráliai és amerikai háborús gyújtogatók bűnös terveinek megvalósítására. A Menzies-kormány, Washington hűséges lakája nagy buzgalommal siet átvenni az amerikai fasiszták munkásellenes „módszereit“. De Ausztrália népei egyre elszántabb ellenállást tanúsítanak a reakciós kormány Amerika-barát politikájával szemben A Csendesóceáni paktum, a japán különbéke előkészítése, az amerikai-japán katonai egyezmény előkészítése nyilvánvalóvá teszik Ausztrália népei előtt az imperialisták aljas céljait. Ausztrália népei elszántan harcolnak az ellen, hogy népáruló kormányuk az országot az amerikai imperialisták igájába hajtsa. (Az „Izvesztija” nyomán). 1951., szeptember 1. szombat Két és félmillió dollár jutalékot fizet Tito az amerikai „segély" közvetítéséért Allan amerikai nagykövetnek A titoista rádió a napokban jelentette, hogy Allan, Jugoszlávia amerikai gauleitere az USA belgrádi nagykövetségén nyilatkozatot adott az 50 millió dolláros kölcsönnel kapcsolatban. Mint ismeretes a kölcsönt az USA, Anglia és Franciaország adják a belgrádi fasisztáknak. Allan, a hétpróbás kém, Jugoszlávia jelenlegi ura, nyilatkozatában elsősorban hangsúlyozta az imperialista körök „nagylelkűségét" a balkáni lakásukkal szemben Ezúttal pontos utasítást adott „a segély rendeltetését“ illetőleg. Az előzetes megegyezés alapján az összeg 95 százalékát a Tito banda fegyverkezésre fordítja, 5 százalék pedig, vagyis 2,5 millió dollár... az amerikai nagykövet zsebébe vándorol. A kölcsön oroszlánrésze tehát a fegyverkezési verseny következtében újabb terheket ró Jugoszlávia népeire. A nyomorban tartott népnek ráadásul még az ügynöki jutalékot is ki kell izzadnia, nem is említve az Amerikából küldött „ellenőrök és szakértők" zsírosan fizetett napidíjait. Nincs mit csodálkozni tehát azon, hogy az amerikai kémügynökök jobban érzik magukat Jugoszláviában, mint saját hazájukban Japán lapok az USA-val kötendő szerződés nyilvánosságra hozását követelik LONDON (Agerpres) A „Times“ című angol lap tokiói tudósítója a Japán és az USA között előkészített úgynevezett „biztonsági egyezménnyel“ kapcsolatban közli, , hogy a japán lapok a tervezett egyezmény szövegének nyilvánosságra hozását követelik, mielőtt azt aláimák Joshida miniszterelnök kijelentette: A parlamentet addig nem oszlatja fel, amíg a most tervezett egyezményt a képviselőház nem ratifikálja A miniszterelnök a parlamentben megtagadta a választ azoknak a képviselőknek, akik felvilágosítást kértek tőle a japáni-kínai kapcsolatokról, Japán felfegyverzéséről és a biztonsági egyezményről. A „Times“ munkatársa megállapítja, hogy Joshida legutóbbi beszédében szinte szó szerint elismételte Dulles háborús uszító nyilatkozatait Rövid hírek Indonéziában a demokratikus erők ellen megindított hajsza során letartóztatott személyek száma meghaladja a kétezret. Jáva szigetén száz embert vettek őrizetbe. Nemcsak a demokratikus elemeket tartóztatják le, hanem mindazokat, akik ellenzik az amerikai imperialisták növekvő politikai és gazdasági befolyását. A letartóztatottak között szerepel 18 parlamenti képviselő, akiket őrizetbe vettek anélkül, hogy mentelmi jogukat felfüggesztették volna. A terrorintézkedések nagy felháborodást váltottak ki az egész országban. Holland Nyugat,Indiában, Arubában, bezárták a „Standard Oil" társaság petróleum finomítóit, mert a munkások 20 százalékos béremelési követelésük miatt sztrájkba léptek. A 7000 munkást foglalkoztató finomító a legnagyobb kőolajtermelő vállalat a nyugati félgömbön. Minthogy Iránban az abadáni petróleum finomító az angol-iráni viszály miatt szintén nem működik, a kapitalista országokban úgyszólván szünetel a kőolajtermelés.★ Az amerikaiakat nagyon nyugtalanítja, hogy minden terrorintézkedés ellenére, Papagosz nem kapja meg a szükséges szavazattöbbséget a legközelebbi görögországi választásokon. A „Zema" című kormánylap beismeri, hogy a görög nép féktelenül gyűlöli a vezetőköröket és \\így _ Görögország gazdasági helyzete katasztrofális. A fasiszta lap arra szólítja fel az amerikaiakat, hogy még erélyesebben avatkozzanak be Görögország belügyeibe. A Hollandiában megtartott hadgyakorlatokon, amelyeken Eisenhower hadseregének egységei vettek részt, 20 holland katona súlyosan megsebesült, négy meghalt. A holland burzsoá sajtó teljesen elhallgatja a történteket. Az olaszországi Viterbo városban most tárgyalja a törvényszék Gasparo Pisciotta szicíliai bandita bűnperét. Pisciotta a törvényszéken kijelentette, hogy Scelba belügyminiszter 50 millió lírát kínált fel neki, ha eltitkolja a per során, hogy közvetlen kapcsolatai voltak a kereszténydemokrata párt politikai vezetőivel. A bandita akkor szerzett tudomást az ajánlatról, amikor Ugo Luca rendőrtábornok lakásán rejtőzött. Ugo Luca volt megbízva a szicíliai banditizmus felszámolásával.* Augusztus 27.-én, alsóauszriai parasztok a csehszlovák határ közelében egy ejtőernyővel ledobott rádió-leadókészüléket találtak. A „Der Abend" című lap kiemeli, hogy a magyar—csehszlovák határon is többször találtak ilyen készülékeket. Ezeket amerikai repülőgépek dobják le a Csehszlovákiában működő szabotőrök és kémek számára. A vietnámi békevédelmi bizottság közli, hogy augusztus 15-ig 5,359 000 aláírást gyűjtöttek az öthatalmi békeegyezményt követelő felhívásra.• Mogens Fog tanár, a dán békevédelmi bizottság elnöke a Kopenhágában megtamtott gyűlésen bejelentené, hogy Dániában edig összesen 114.467 aláírást gyűjtöttek a békefelhívásra. A „Statesman" című indiai lap jelenti, hogy Kalkuttában a nők és a gyermekek éhségtüntetést rendeztek és kenyeret követeltek. A rendőrség megtámadta a tüntetőket, tizenötöt közülük , letartóztatott. • Augusztus 27-én a franciaországi Pas de Calais megyében három bányavidéken 1200 munkás sztrájkba lépett a velük szemben alkalmazott durva bánásmód miatt. A munkások közösséget vállaltak egy algírt bányásszal, akit az egyik mester bántalmazott. Tiparul: Combinatul Polgrafic „CASA SCANTEIF