Romániai Magyar Szó, 1951. szeptember (5. évfolyam, 1214-1239. szám)

1951-09-01 / 1214. szám

Romániai Magyar Szó Ridgway tábornok hazug válasza a kajszungi provokációval kapcsolatban nem tévesztheti meg a világ közvéleményét PEKING. (Agerpres.) — Az „Új Kína"­ hírügynökség jelenti: Ridgway tábornok augusztus 30-án vá­lasztáviratot küldött Kim Ir Szen tábor­­noknak, a koreai néphadsereg főparancs­­nokának és Peng Teh Huaj tábornoknak, a kínai önkéntesek parancsnokának au­gusztus 27-i hozzá intézett üzenetére. Ebben az üzenetben Kim Ir Szen és Peng Teh Huaj tábornokok nyilatkoztak a kaj­­szungi övezetben egy amerikai repülőgép által végrehajtást provokáló támadás ügyében. Ridgway tábornok válaszában nem ad nyílt feleletet a Kim Ir Szer és Peng Teh Huaj tábornok által feltett kér­désekre és felsorolt bizonyítékokra. Ridg­­way csökönyösen elzárkózik az elől, hogy utasítsa összekötőtisztjeit jöjjenek el Kajszungba és a mi összekötőtisztjeink­kel együtt folytassák a vizsgálatot. Szán­dékosan megkerüli azt a tényt, hogy kül­­döttségünk az augusztus 23-án, mindkét fél összekötőtisztjeinek közösen lefolyta­tott vizsgálata után, nem­ utasította el a tárgyalások folytatását a nap folyamán. Ridgway ezúttal is újabb hazugságok­­hoz folyamodik. Válaszában egyebek közt ezt írja: „Augusztus 22-én éjszaka Csán ezre­des, az önök összekötőtisztje, határozot­tan elutasította összekötőtisztemnek azt a kérését, hogy napvilágnál folytassák a vizsgálatot és hogy hagyják érintetlenül az összes bizonyítékokat. Az önök aján­latának, hogy folytassunk újabb vizsgá­­latot, ennyi idő után már nincs semmi értelme". Mint ismeretes, az az állítás, hogy a mi összekötőtisztünk elutasította volna az amerikai összekötőlisztnek az újabb vizsgálat lefolytatására irányuló kérését, hazug állítás. Tény, hogy a kajszur­gi öve­zet bombázása után az amerikai össze­­kötőtisztek előbb nem akartak eljönni Kaj­szungba azzal az ürüggyel, hogy késő van; végre, mikor eljöttek a bombázott helyre, azt állították, hogy a bombázásra vonatkozó bizonyítékokat nem érdemes megvizsgálni, hogy nehéz éjszaka vizsgá­latot folytatni és hogy várni kellene más­nap reggelig. A mi összekötőtisztünk azonnal vála­szolt és közölte, hogy nem szükséges to­vábbi vizsgálat, minthogy a meglevő bíró­nyitékok teljesen elegendők. Küldöttsé­­günk nem utasította el az amerikai össze­kötőt­iszteknek azt a kérését, hogy újabb vizsgálatot tartsanak másnap reggel, csu­pán azt kértük, hogy előzetesen rádió útján lépjenek velünk összeköttetésbe. Az amerikai összekötőtisztek azonban nem jöttek el augusztus 23-án nappal, hanem siettek kidolgozni egy úgynevezett „Jelentést" a vizsgálatról, azt hazudva, hogy mi elutasítottuk az újabb vizsgála­tot. Ridgway válasza természetesen tele van ellentmondásokkal. E­z természetes, mert a válasz hazugságok halmaza. Egy­­felől azzal rágalmaz bennünket, hogy ál. Utólag elzárkóztunk a vizsgálat folyta­tása elől, másfelől pedig csökönyösen el­utasítja azt az ajánlatunkat, hogy tart­sanak újabb vizsgálatot. Mi ennek a ma­gyarázata? Ridgway nem képes elfogadható magya­rázatot adni a közvéleménynek, hogyan lehetséges, hogy az a fél, amely újabb vizsgálatot kért, most nem akarja megtar­tani a vizsgálatot? A másik fél pedig, amely állítólag elutasította az újabb vizs­gálat megtartását, most mégis kéri, tart­­sanak újabb vizsgálatot. Várjon miért fél Ridgway annyira egy újabb vizsgálattól, mint egy megátalkodott bűnöző a végíté­lettől? Ridgway összekötőtisztje kijelen­tette, hogy nem lehet bízni egy olyan vizsgálat adataiban, amely éjszaka készült. Akkor miért ragaszkodik Ridgway azok­hoz az adatokhoz, amelyeket éjszaka vet­tek fel és miért nem hajlandó újabb, tel­­jesértékű vizsgálatot tartani? Ridgway összes bizonyítékainkat meg­­­bízhatatlanoknak tartja. Ha ez így van, Ridgwaynek miért nincs bátorsága ezt az­zal bebizonyítani, hogy elküldi megbízott­ját egy újabb vizsgálatra? Úgy látszik, Ridgway nem tud kiká­­szolódni saját hazugságainak és ellent­­mondásainak hínárjából. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bucuresti, Str. Doamnei No. 1. Telefon: 5 15.26— 3.72.53. Az amerikai trösztök lapjai megfenyegetik Indiát, mert nem vesz részt a sanfranciscoi értekezleten WASHINGTON. (Agerpres). — Az indiai kormánynak az a bejelentése, hogy nem vesz részt a sanfranciscoi értekezleten dühkitö­réseket váltott ki az amerikai imperialisták sajtójában, így az „United Press“ felsorolja azokat az okokat, amelyek az amerikai sajtó és a kongresszus haragját Nehru külpolitikájá­val szemben kiváltották. „India az első államok között volt, ame­lyek elismerték a Kínai Népköztársaságot és amelyek támogatták az ENSZ 5. közgyűlé­sén azt a javaslatot, hogy a népi Kínának el kell foglalnia helyét az ENSZ-ben. Mind­ezeken felül India állandóan kitért az elől, hogy csapatokat küldjön Koreába." A tudósítás hangsúlyozza, hogy India az USA számára nemcsak elvi össze­tűzés keretében, hanem nyersanyagforrás szempontjából is nagy fontossággal bír. Az amerikai vezetőkörök szokásukhoz hí­ven az indiai kormány magatartásával szem­ben fenyegetéshez és megfélemlítéshez fo­lyamodnak. Az ,,United Press" tudósítója így foly­tatja: „Valószínű, hogy a sajtó közlése nyomán India magatartásának visszhangja lesz a szenátusban is, amikor megvitatják azt a törvényjavaslatot, amelynek keretében az öt ázsiai állam részére előirányzott 80 millió dolláros körcsönből India is részesülne. Két­ségtelen, hogy a szenátus legközelebbi ülé­sén igen sokan ellenezni fogják India tá­mogatását." A „Reuter" hírügynökség jelenti, hogy több amerikai szenátor már fel is vetette azt a kérdést, hogy semmisítsék meg az Indiának ígért segítségre vonatkozó határozatot. 4 A koreai néphadsereg és a kínai önkéntesek főhadiszállásának jelentése Jao Csing Hsziang járőrparancsnok meggyilkolásával kapcsolatban FENJAN. (Agerpres). Az „Új Kína“ hírügynökség jelenti: A koreai néphadsereg és a kímai ön­­kéntesek főhadiszállása jelentést tett közzé az ENSZ haderő egységei által augusztus 19-én egy északkoreai járőr ellen elkö­vetett támadásról. A jelentést összekötő­tisztjeink készítették és azt Nam­ír tábor­nok, Kim Ir Szen főparancsnok és Peng Teh Hvaj parancsnok elé terjesztette. Ismeretes, hogy augusztus 19-én reggel az ENSZ haderő 30 katonából álló csoport­ja törvénytelenül behatolt Kajszung semle­ges övezetébe és 5.55 órakor a szongongri és balszan­i útkereszteződésnél lesben áll­va megtámadta katonai rendőrségünket, amely a megegyezés szerint azon a helyen teljesített járőrszolgálatot. Az ENSZ egy­ségei megölték Jao Csing Hsziang szakasz­­parancsnokot és súlyosan megsebesítették Vang Jen Juan katonát. Ugyanaznap mind­­két fél összekötőtisztjeinek a helyszínen megejtett vizsgálata után Nam­ír tábor­nok, küldöttségünk vezetője erélyes til­tako­­zást küldött Joy altengernagynak, az ENSZ haderő küldöttsége vezetőjének és követel­te a gyilkosok szigorú megbüntetését, va­lamint komoly biztosítékot a semleges öve­­­zetre vonatkozó egyezmény megszegésének megismétlődése ellen. Ennek ellenére Joy altengernagy augusztus 22-én Nam­ír tá­bornokhoz intézett válaszában módosította az összekötőtisztek által megejtett vizsgálat eredményeit, hogy elhárítsa a felelősséget az ENSZ haderőről a súlyos incidensért. A koreai néphadsereg és a kínai ön­kéntesek főhadiszállása jelentésének szö­vege a következő: 1. Az incidensre vonatkozó tények: Augusztus 19-én hajnalban kilenc főből álló katonai járőrünk Jao Csing Hsziang sza­kaszparancsnok vezetésével, az egyezmény értelmében kötelességéhez híven a kajszun­­gi semleges övezetben, a Csing Szang Tongtól keletre lévő magaslatok, a Panmun zsontól délnyugatra és Szongongritól észak­ra fekvő területen járőrszolgálatot teljesí­tett. 5.55 órakor a Szongongri és Balszan­i közötti magaslaton az ENSZ haderő több mint 30 katonája,­­ akik törvénytelenül behatoltak a semleges övezetbe és ettől a helytől mintegy 50 méternyire délre bokrok mögé rejtőzve lesben álltak.­­ meglepe­tésszerűen megtámadták a járőrt. Katonai rendőrségünk szakaszparancsno­kát, Jao Csing Hsziangot és Vang Jen Juan katonát golyó érte, ami súlyos sebesülést okozott. Az ENSZ haderő katonái nem elé­gedtek meg ezzel, hanem katonai rendőrsé­günk szakaszparancsnokát, Jao Csing Hsziangot két fejlövéssel meggyilkolták. Ezután az ENSZ haderő katonái Bajkton genfi irányában visszavonultak­ 2. Jelentés az augusztus 19-én 9 és 12 50 óra között megejtett vizsgálatról, amelyet Csan Csun San ezredes és Szí Szun Man alezredes összekötőtisztjeink Murray ezre­dessel ,az ENSZ haderő összekötőtisztjével együtt folytattak le. Augusztus 19-én 8.30 órakor küldöttsé­günk az ENSZ haderő összekötőtisztjeinek tudomására hozta az incidenst és kérte, hogy küldjenek egy tisztet a helyszínen meg­ejtendő közös vizsgálat lefolytatására. 9 órakor Murray ezredes, az ENSZ haderő összekötőtisztje két tolmács társaságában a Pandun hídhoz érkezett, hogy ott talál­kozzék a mi összekötőtisztjeinkkel, Csan Csun San ezredessel és Szi Szun Man al­ezredessel. Azzal a céllal, hogy utolérjék és elébe kerüljenek a támadást végrehajtó ENSZ egységeknek, — amelyek a front vo­nalának irányában vonultak vissza —, kül­döttségünk kérte, hogy a vizsgálatot előbb Balszam­iban és Bajktongenuiben és csak azután az incidens helyén folytassák. Miután Murray ezredes beleegyezett, az összekötő­ tisztek elindultak Balszanri felé. Balszanri helység keleti széléhez érve két fiatalem­­berrel találkoztak a mezőn. Murray ezre­des megkérdezte őket, hogy ezen a regge­len hallottak-e lövéseket. A fiatalok meg­erősítették, hogy hallottak lövéseket. Ami­kor a vizsgálatot vezető összekötő tisztek Bajktongen­i faluba érkeztek, másik két fiatalemberrel találkoztak, akik fegyvertöltényt tartottak a kezükben (a töltényhüvelyek amerikai gyártmányúak voltak). Azt mondották, hogy a töltényhü­­velyeket a földről szedték. A tisztek elkérték a fiataloktól a töltényhüvelyeket, amelyeket megvizsgáltak és megállapították, hogy a töltény igen erősen puskaporszagú volt, sőt füst nyomai is láthatók voltak, ami azt bi­zonyítja, hogy ezeket a töltényeket kevés idővel azelőtt használták ( a töltényhü­ve­lyek a mi birtokunkban vannak). Bajktongem­i faluban Murray ezredes ki­kérdezett egy rokkantat és egy Kim nevű öreget. Mindketten azt válaszolták, hogy hajnalban lövéseket hallottak. A mezőn, Pacson falu nyugati határán Murray ezre­des megkérdezett egy fiatalasszonyt, aki azt mondotta, hogy amikor kivilágosodott, lövéseket hallott és kevéssel az összekötő tisztek megérkezése előtt h­sziimanista csa­patokat látott, amelyek tőle mintegy 200 yard távolságban haladtak el- A katonák egyenruhát viseltek és kelet felé vonultak. Miután áthaladtak Bajktongen­i falu észa­ki részén lévő domb csúcsán, eltűntek. Az asszony elmondotta azt is, hogy ebbe a faluba rendszeresen jönnek h­szinmanista csapatok és néhányszor az ő lakásától nem messze lévő kunyhóban étkeztek. Mindkét fél összekötőtisztjei ezután abban egyeztek meg, hogy a vizsgálat folytatásá­ra visszatérnek Szongongriba. Előbb megvizsgálták Jao Csing Hsziang szakaszparancsnok holttestét. A halott bal­­combján golyótól származó seb, a homlokán másik két lőtt seb volt látható. Ezután megnézték Vang Jen Juan sebesült kato­nát. Vang sebesülése következtében olyan sok vért vesztett, hogy nem tudott beszél­ni. Jelekkel mutatta meg, hogy a támadók többször tüzeltek. Ezután Murray ezre­des azt javasolta,­­ hogy a megölt és a megsebesített katona kivételével, so­rakozzék a járőr rajban és vezesse el az ö­sszekötőtiszteket ?Az incidens színhelyére ugyanazon az utón, amelyen ők jártak. Az utón kiderült több, az incidensre vonatko­zó részlet. Li Csing Lin, a szakaszparancsnok helyet­tesének nyilatkozata szerint 5.55 órakor, abban a pillanatban, amikor a szongongri és balszanri közötti domb ösvényére ért, meg­pillantotta tőle mintegy 50 méternyire délre a bokrok között rejtőző ellenséget. Előbb egy polgári ruhás embert látott, aki fehér inget és fekete nadrágot viselt. Nyomban azután öt­ nyelc ellenséges katonát látott Li Csing Lin nyomban visszavonult, ami­kor több mint tíz személyből álló csoportot vett észre egy sűrű erdőben. Ez a csoport nyomban tüzelni kezdett a járőrre- Li Csing Lininek nem volt fegyvere, sőt mi több, egyedül vett. Ezért sietve fedezéket kere­sett, a Dong ösvénye mellett húzódó kis árokba rejtőzött. Abban a pillanatban nem tudott mindent pontosan megfigyelni. Az ellenség tüzelése hevesebb lett, a lövések egyre közelebb hallatszottak. Akkor még tovább visszavonult. Ko Ven Csu, a járőr egyik katonája együtt volt Jao Csing Hsziarig szakaszpa­rancsnokkal. Kijelentette, hogy amikor a szakaszparancsnokot combján lövés érte és nem tudott tovább menni, Ko megpróbálta magával vinni, de nem tudta, mert nagyon nehéz vott. Minthogy a tüzelés egyre heve­sebbé vált, Jao azt parancsolta Konak, hagyja őt egyedül és keressen fedezéket. A járőr akkor tért vissza Jao Csing Hszianghoz ,miután az ellenség visszavo­nult. Észrevették, hogy az ENSZ egységek a szakaszparancsnokot két fejlövéssel meg­­ölték. Vang Jen Juan, katona, amikor megsebesült, levetette magát a fűbe. Az ellenség nem talált rá, így mentette meg az életét. Az összekötőtisztek két vérfol­tot láttak azon a helyen, ahol a szakasz­parancsnokot megölték. Ezen a helyen fe­dezéknek használt lombokat és amerikai gyártmányú töltényhüvelyeket találtak, a­­melyeket az ENSZ egységei hagytak ott, ahol lesben álltak. Murray ezredes megkérdezte a helyettes szakaszparancsnokot, hogy jól látta-e, mi­lyen csapatok voltak és milyen egyenruhát viseltek a támadók. Li Csing Lin azt fe­lelte, hogy abban a pillanatban nagyon erős volt a golyózápor és nem emelhette fel a fejét, hogy mindent tisztán lásson­ Egy emberen kívül, aki polgári ruhában volt, a többiek ugyanolyan színű egyenruhát visel­tek mint Murray ezredes. A járőr tagjainak kihallgatása után ösz­­szekötőtisztjeink kijelentették: ,,A vizsgálatból világosan kitűnik, hogy az ENSZ egységei megszegték a semleges övezetre vonatkozó egyezményt. Amióta létrejött a semleges övezetre vo­natkozó egyezmény, az ENSZ haderő szün­­telenül megszegi ezt. Július 16-án és au­gusztus 7-én önök ismét gépfegyverezték a semleges övezetet. Mi bejelentettük til­takozásunkat, de önök elodázzák ezt a kér­dést és felelőtlen és felületes magatartást tanúsítanak. Ennek következtében történ­hetett meg a mostani súlyos incidens. A mai támadást három szakaszban vizs­gálták meg. Az első rész katonai rendőr­ségünk kihallgatásából, a meggyilkolt sza­kaszparancsnok holttestének és a megsebe­sített katona megvizsgálásából állt. A má­sodik rész az incidens színhelyén lefolyta­tott vizsgálat volt: a harmadik Bajkton genfi falu lakosságának kihallgatása Ez volt az a pont, ahol az ENSZ egységei be­hatoltak a semleges övezetbe. Különösen a kihallgatott asszony vallomása volt rend­­kívül fontos, ő hallotta a lövéseket és lát­ta a visszavonuló liszinmanista csapatokat. Megerősítette azt is, hogy a liszin­manista csapatok rendszeresen visszatérnek erre a helyre. Ez cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy önök szüntelenül megszegik a sem­legességre vonatkozó egyezményt. A mai incidens az ENSZ haderő részéről történt előre megfontolt támadás volt a semleges övezetben. Küldöttségünk vezetője nevében erélyesen tiltakozom és tudomására hozom, hogy fenntartjuk maguknak a jogot köve­teléseink előterjesztésére az incidens ren­dezésével kapcsolatban“. Murray ezredes beismerte, hogy a bizo­nyítékok cáfolhatatlanol.­ Világos volt, hogy járőrünket a semleges övezetben meg­­lepetésszerűen támadták meg. Beismerte, hogy a talált töltényhüvelyek egyike sem származik az északkoreai haderőktől, ha­nem ellenkezőleg, minden egyes t ö!mény amerikai ■ gyártmányú volt. Beismerte azt is ,hogy a Bajklongenri faluban k!ha!!gitott asszony személyesen látta a támadást végre­hajtó katonákat, akik a h­szinmanista csa­patokhoz tartoztak. Ezután mindkét fél összekötőtisztjei úgy határoztak, hogy visz­­szatérnek csapattesteikhez és a vizsgálatot nem folytatják. Ez történt 12.50 órakor. Valóban az ENSZ csapatok lovashadosz­­tálya rendszeresen megszegte a kajszungi semleges övezetre vonatkozó egyezményt és Panmunzson környékén, Balszan­i és Bajktongenri körzetében behatolt a sem­le­­ges övezetbe, hogy nyugtalanítsa a lakos­ságot. Ennek a vidéknek a lakossága bár­­mikor megerősítheti ezt. Ami az augusztus 19-i incidenst illeti, mindkét fél összekötő­tisztjei által kihallgatott tanukon kívül még vannak más lakosok is, akik bizonyítékok­­kal szolgálhatnak és akiknek nevét szük­ségtelen megemlíteni a jelentésben. A Német Szabad Szakszervezetek Szövetsége egységes békeharcra szólítja fel Nyugat-Németország dolgozóit BERLIN­ (Agerpres) — A Német Sza­bad Szakszervezetek Szövetségének Közpon­ti Vezetősége felhívást intézett a nyugatné­metországi és nyugatberlini szakszervezeti tagokhoz. A felhívás a szövetség 11 millió tagja nevében tiltakozik Fettenek, a nyugatnémet­országi szakszervezetek jelenlegi elnökének augusztus 24-én Kölnben közzétett sajtónyi­latkozata ellen. Fette kijelentette, hogy Nyu­­gat-Németországnak hozzá kell járulnia „Nyugat-Európa védelméhez". Fette a nyu­gatnémetországi dolgozókat a Szovjetunió ellen irányuló újabb háborúban ágyútölte­­lékké akarja változtatni. Elismétli Hitlernek és Göbbelsnek azt a hazugságát, amely „a Kelet elleni védelem" ürügye alatt katasz­trófába döntötte a német népet. Fette e nyugatnémetországi hatmillió szervezett dolgozó megkérdezése nélkül támogatta a Schuman-tervet, amely a háború előkészíté­sét célozza, a német nemzet elárulását és a nyugatnémetországi dolgozók véres kizsák­mányolását jelenti. A szakszervezeti elnök nem vette tekintetbe az ország minden ré­széből érkező tiltakozásokat a Schuman-terv ellen. A Német Szabad Szakszervezetek vezető­sége felszólítja a nyugatnémetországi szer­vezett dolgozókat, emeljék fel tiltakozó sza­vukat a háborús politika ellen. A szakszer­vezeti vezetőség leleplezi az Adenauer kor­mány népellenes politikáját és a nyugatné­metországi szakszervezeti vezetőség árulá­sát. A Szakszervezeti Szövetség vezetősége figyelmezteti a német dolgozókat, hogy a reakciós vezetőség a nyugatnémetországi szakszervezeteket a háború előkészítésének eszközéül akarja felhasználni. Végül a szak­­szervezeti vezetőség egységes harcra szólít­ja fel a szervezett dolgozókat bérkövetelé­seik kivívására. Az USA ellenőrzi Anglia külkereskedelmét LONDON (Agerpres).­­ A londoni „Daily Worker” című lap, az amerikai sze­­nátusban elfogadott törvénnyel foglalko­zik, amelynek alapján fokozottan ellenőrzik a nyugateurópai országok kereskedelmét a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal és a népi demokratikus országokkal. A lap megállapítja: ,,Ezek után a helyzet a következő: az amerikaiak békeidőben zárlatot akarnak létesíteni a Szovjetunió, a Kínai Népköz­­társaság és a népi demokratikus országok ellen. Ezentúl tehát nem az angol parla­ment, nem az angol kereskedők, hanem az amerikai politikusok döntenek afelől, ho­gyan irányítsák Anglia külkereskedelmét. Azok a politikai gangszterek, akik ezt a törvénytervezetet az amerikai kongresszus elé terjesztették, nem törődnek azzal, hogy milyen nehézséget okoznak Angliának­ E­­gyetlen cél lebeg szemük előtt éspedig az, hogy minél inkább ártsanak a Szovjetunió­nak és a Kínai Népköztársaságnak. Az ame­­rikaiak ezentúl éppen úgy ellenőrzik Anglia külkereskedelmét, mint ahogy a nácik a háborús megszállás idején ellenőrizték Franciaország és Hollandia kereskedelmi forgalmát. Erre a beavatkozásra csak egyet­len válasz lehetséges: EL A KEZEKKEL ANGLIA KÜLKERESKEDELMÉTŐL! LE AZ AMERIKAI SEGÍTSÉGGEL!" Az amerikai imperialisták fel akarják támasztani a fasiszta tengelyt PARIS (Agerpres). A „l‘Humanité“ bonni tudósítója a következő címmel kö­zöl cikket: „Berlin-Róma-Madrid-tengely feltámasztása amerikai védnökség alatt“. „Bonni újságírókörök — írja a lap — különös figyelmet szentelnek azoknak a híradásoknak, amelyek szerint amerikai védnökség alatt újraélesztik a Berlin- Róma-Madrid-tengelyt.“ Mac Cloy amerikai főbiztos júniusban Adenauer bábkancellár figyelmébe aján­lotta, hogy erősítse meg kapcsolatait Olaszországgal és a frankista Spanyol­­országgal. Valamivel később Adenauer Rómába utazott, míg ugyanakkor Hitler volt madridi nagykövetét, von Storert Francohoz küldte. Az Adenauer és De Gasperi között lefolyt tárgyalások a két kormány közötti szoros kapcsolathoz ve­zettek. Megegyeztek a hadianyagok ki­cserélése, a katonai kiképzés egységesí­tése és a hadászati jellegű találmányok kölcsönös közlése tekintetében. Österman, Adenauer személyes tanács­adója kijelentette, hogy von Stö­rer és Franco között Madridban e­­redménnyel jártak a tárgyalások. Franco nagy örömmel fogadta a két kormány közötti diplomáciai kap­csolatok helyreállítását és ajánlotta, mi­nél előbb kezdjenek tárgyasokat az új­jáéledt Németországgal való együttműkö­dés konkrét módozataira vonatkozólag. A Szuezi-csatorna kérdése a Biztonsági­ Tanács előtt NEW-YORK. (Agerpres.) — Az ENSZ Biztonsági Tanácsa augusztus 27-én és 29-én megvizsgálta Izrael kormányának pa­naszát azokkal az intézkedésekkel kapcsolat­ban, amelyeket Egyiptom a Szuezi-csator­­nán a hajók közlekedésének korlátozására léptetett életbe. Az augusztus 27-i ülésen Jebb, Anglia megbízottja, Lacoste francia és Favzy Bey, egyiptomi küldött szólaltak fel. Jebb angol küldött Franciaország, Hol­landia, Törökország, Nagybritannia és az USA nevében követelte, hogy Egyiptom szüntesse meg a Szuez­-csatornánál a ha­jók forgalmának korlátozását Favzi Bej, egyiptomi küldött hangsú­lyozta, hogy az angol és az amerikai meg­bízott az elhangzott viták során teljesen figyelmen kívül hagyta . Egyiptom jogait és a kérdést csupán technikai oldaláról világí­tották meg. Nagy-Britannia hadihajókat, fegyvereket és csapatokat tart készenlétben a Szuezi-csa­torna övezetében — mondotta Fevzi Bey. Ezután javaslatot terjesztett elő, amely­nek­ értelmében indítványozza: a Biztonsági Tanács kérje ki a hágai nemzetközi döntő­bíróság véleményét arra vonatkozólag, át­haladhatnak-e a csatornán hadianyagot szállító izraeli hajók. Ezután a kérdés tanulmányozására az ülést 48 órára felfüggesztették. Az augusztus 29-i ülésen Austin, ameri­kai küldött teljesen elhallgatta az egyipto­mi indítványt és szavazás alá bocsátotta az angol, francia és amerikai javaslatot. Egyiptom küldötte a szavazás előtt saj­nálattal állapította meg, hogy Franciaor­szág, Hollandia, Törökország, Nagybritannia és az USA megszegik az ENSZ alapokmá­nyának 27. szakaszát, amelynek értelmében ezek az államok nem szavazhatnak ebben a kérdésben, minthogy érdekeit feleli. Az egyiptomi küldött tiltakozott az ellen, hogy olyan határozatot akarnak kikényszeríteni, amely nem egyezik Egyiptom érdekeivel. A szovjet küldött kérte a Tanács ülésé­nek elhalasztását. Az indítványt elvetették Ezután a Szovjet megbízott hozzászólt a napirendi ponthoz és kétnapi haladékot kért a szavazás megtartása előtt,­ hogy a szovjet küldöttség is hozzászólhasson a­ kér­déshez. A szovjet javaslatot elfogadták. Ausztrália szerepe az amerikai imperializmus terveiben A második világháború után nemcsak Kanadát amerikanizálták az USA imperia­­listák hanem Nagy-Britannia második leg­nagyobb domíniumára, Ausztráliára is sze­met vetettek. Az amerikai monopoltőkések ausztráliai befolyásukat most az úgyneve­zett Csendesóceáni-paktummal akarják megszilárdítani. Casey, Ausztrália külügyminisztere a par­lamentben bejelentette, hogy a Csendes óceáni-paktum az Atlanti-szerződés mintá­jára készült, ami annyit jelent, hogy az amerikai imperialistákat hivatalosan felha­talmazzák arra, hogy Ausztráliában támasz­pontokat létesítsenek és kipróbált recept szerint megszánják az országot. De az amerikanizálás feltételei kevésbbé kedvezőek Ausztráliában, mint Kanadában Ennek több gazdasági és politikai oka van. Ausztráliában túlsúlyban vannak a brit tő­­keberuházások, ezenfelül Anglia szállítja a legtöbb ipari terméket Ausztráliának és ugyanakkor Nagy-Britannia Ausztrália leg­­nagyobb felvevő piaca. Így tehát a Wall Street nem képes egy csapásra megsemmi­síteni az angol nagytőke gazdasági pozí­­cióit Ausztráliában. Ezért az amerikaiak katonai intézkedésekkel és diplomáciai mes­terkedésekkel gyakorolnak nyomást Ausztrá­­liára, így az 1949 végén Ausztráliában megtartott parlamenti választásokon a Wall­ Street ügynökei és bérencei kapták a legtöbb szavazatot, aminek következtében a brit imperializmus csődbejutott laburista szolgái háttérbe szorultak. Azóta az ame­rikai imperialisták egyre nyíltabban beavat­­koznak Ausztrália belügyeibe-Az amerikai és ausztráliai monopoltőké­­seket közös célok és közös érdekek vezérl­­ik, amelyek a busás hasznot hozó fegyver­kezési versenyben nyilvánulnak meg. Az amerikabérenc ausztráliai kormány azt han­goztatja, hogy az országot a brit imperia­lizmus fegyvertárává akarja alakítani. Min­den eszközzel újabb tőkeberuházásokra buzdítja az angol nagytőkéseket az ausz­tráliai hadiiparban Ez nagymértékben meg­­felel az amerikai imperialisták agressziós terveinek Ugyanakkor, az ausztráliai ve­­zetőkörök erélyesen elutasítják az angol kormánynak azt a követelését, hogy részt vegyenek a brit gyarmati érdekek megvé­désében. Sőt minden látszat arra vall, hogy az ausztráliai kormány a közelben fekvő brit gyarmatokra ki akarja terjeszteni be­folyását. Ennek a politikának a megvalósí­tásához szüksége van Washington támoga­tására. Az amerikai imperialisták szívesen támogatják ezeket a terveket,­­mert köz­ben megerősítik saját pozíciójukat Ausztrá­liában és alkalmuk nyílik arra, hogy be­­hatoljanak az Indiai és Csendes-óceánon fekvő angol gyarmatbirodalomba. Ezt a po­litikát élesen megvilágították az úgyneve­zett Colombo­ tervvel kapcsolatban a Com­­monwealth értekezletén lezajlott viták- Ki­derült hogy éppenúgy, mint a Marshall terv, a Colombo-terv legfőbb célkitűzése nem a gazdasági segítség, hanem hadászati tá­­maszpontok létesítése és a fegyverkezés fokozása A terv kidolgozásában tekintettel voltak arra is, hogy Ausztrália fegyveres erőit felhasználva az imperialisták elfojt­hassák Délkelet-Ázsia nemzeti felszabadító mozgalmait. Az Egyesült Államok Ausztráliának a Csendesóceáni-paktumba való bevonásával egyebek közt azt a célt is követi, hogy nagymértékben gyengítse Nagy-Britanniá­­nak csendesóceáni gyarmataival fennálló kapcsolatait. Nem véletlen, hogy Angliát nem hívták meg a Csendesóceáni-paktum kidolgozására egybehívott értekezletre. Ausztrália népeinek, amelyek amúgy is egyre növekvő adóterheket viselnek és el­szenvedik a növekvő inflációt, újabb súlyos összegeket kell fizetniök az ausztráliai és amerikai háborús gyújtogatók bűnös tervei­nek megvalósítására. A Menzies-kormány, Washington hűséges lakája nagy buzgalommal siet átvenni az amerikai fasiszták munkásellenes „módsze­­reit“. De Ausztrália népei egyre elszántabb el­lenállást tanúsítanak a reakciós kormány Amerika-barát politikájával szemben­ A Csendesóceáni paktum, a japán különbéke előkészítése, az amerikai-japán katonai egyezmény előkészítése nyilvánvalóvá te­szik Ausztrália népei előtt az imperialis­ták aljas céljait. Ausztrália népei elszántan harcolnak az ellen, hogy népáruló kormá­nyuk az országot az amerikai imperialisták igájába hajtsa. (Az „Izvesztija” nyomán). 1951., szeptember 1. szombat Két és félmillió dollár jutalékot fizet Tito az amerikai „segély" közvetítéséért Allan amerikai nagykövetnek A titoista rádió a napokban jelentette, hogy Allan, Jugoszlávia amerikai gau­­leitere az USA belgrádi nagykövetségén nyilatkozatot adott az 50 millió dolláros kölcsönnel kapcsolatban. Mint ismeretes a kölcsönt az USA, Anglia és Franciaor­szág adják a belgrádi fasisztáknak. Al­lan, a hétpróbás kém, Jugoszlávia jelen­legi ura, nyilatkozatában elsősorban hangsúlyozta az imperialista körök „nagylelkűségét" a balkáni lakásukkal szemben Ezúttal pontos utasítást adott „a segély rendeltetését“ illetőleg. Az elő­zetes megegyezés alapján az összeg­ 95 százalékát a Tito banda fegyverkezésre fordítja, 5 százalék pedig, vagyis 2,5 millió dollár... az amerikai nagykövet zsebébe vándorol. A kölcsön oroszlánrésze tehát a fegy­verkezési verseny következtében újabb ter­heket ró Jugoszlávia népeire. A nyomorban tartott népnek ráadásul még az ügynöki jutalékot is ki kell izzadnia, nem is említve az Amerikából küldött „ellen­őrök és szakértők" zsírosan fizetett na­pidíjait. Nincs mit csodálkozni tehát a­­zon, hogy az amerikai kémügynökök jobban érzik magukat Jugoszláviában, mint saját hazájukban Japán lapok az USA-val kötendő szerződés nyilvánosságra hozását követelik LONDON (Agerpres) A „Times“ című angol lap tokiói tudósítója a Japán és az USA között előkészített úgynevezett „biztonsági egyezménnyel“ kapcsolat­ban közli, , hogy a japán lapok a terve­zett egyezmény szövegének nyilvános­ságra hozását követelik, mielőtt azt alá­­imák Joshida miniszterelnök kijelentette: A parlamentet addig nem oszlatja fel, amíg a most­ tervezett egyezményt a képviselő­ház nem ratifikálja A miniszterelnök a parlamentben meg­tagadta a választ azoknak a képviselők­nek, akik felvilágosítást kértek tőle a ja­­páni-kínai kapcsolatokról, Japán felfegy­verzéséről és a biztonsági egyezményről. A „Times“ munkatársa megállapítja, hogy Joshida legutóbbi beszédében szin­te szó szerint elismételte Dulles háborús uszító nyilatkozatait Rövid hírek Indonéziában a demokratikus erők ellen megindított hajsza során letartóztatott sze­mélyek száma meghaladja a kétezret. Jáva szigetén száz embert vettek őrizetbe. Nem­csak a demokratikus elemeket tartóztatják le, hanem mindazokat, akik ellenzik az ame­rikai imperialisták növekvő politikai és gaz­dasági befolyását. A letartóztatottak között szerepel 18 parlamenti képviselő, akiket őri­zetbe vettek anélkül, hogy mentelmi­ jogu­kat felfüggesztették volna. A terrorintézke­­dések nagy felháborodást váltottak ki az egész országban. Holland Ny­ugat,Indiában, Arubában, be­­zárták a „Standard Oil" társaság petróleum finomítóit, mert a munkások 20 százalékos béremelési követelésük miatt sztrájkba lép­tek. A 7000 munkást foglalkoztató finomító a legnagyobb kőolajtermelő vállalat a nyu­gati félgömbön. Minthogy Iránban az aba­­dáni petróleum finomító az angol-iráni vi­­szály miatt szintén nem működik, a kapi­talista országokban úgyszólván szünetel a kőolajtermelés.★ Az amerikaiakat nagyon nyugtalanítja, hogy minden terrorintézkedés ellenére, Pa­­pagosz nem kapja meg a szükséges szava­­zattöbbséget a legközelebbi görögországi választásokon. A „Zema" című kormánylap beismeri, hogy a görög nép féktelenül gyű­löli a vezetőköröket és \\­így _ Görögország gazdasági helyzete katasztrofális. A fasiszta lap arra szólítja fel az amerikaiakat, hogy még erélyesebben avatkozzanak be Görög­ország belügyeibe. A Hollandiában megtartott hadgyakorla­­tokon, amelyeken Eisenhower hadseregének egységei vettek részt, 20 holland katona súlyosan megsebesült, négy meghalt. A hol­land burzsoá sajtó teljesen elhallgatja a történteket.­ Az olaszországi Viterbo városban most tárgyalja a törvényszék Gasparo Pisciotta szicíliai bandita bűnperét. Pisciotta a tör­vényszéken kijelentette, hogy Scelba bel­­ügyminiszter 50 millió lírát kínált fel neki, ha eltitkolja a per során, hogy közvetlen kapcsolatai voltak a keresztény­demokrata párt politikai vezetőivel. A bandita akkor szerzett tudomást az ajánlatról, amikor Ugo Luca rendőrtábornok lakásán rejtőzött. Ugo Luca volt megbízva a szicíliai banditizmus felszámolásával.* Augusztus 27.-én, alsóauszriai parasztok a csehszlovák határ közelében egy ejtőer­nyővel ledobott rádió-leadókészüléket talál­tak. A „Der Abend" című lap kiemeli, hogy a magyar—csehszlovák határon is többször találtak ilyen készülékeket. Ezeket amerikai repülőgépek dobják le a Csehszlo­vákiában működő szabotőrök és kémek szá­mára. A vietnámi békevédelmi bizottság közli, hogy augusztus 15-ig 5,359 000 aláírást gyűj­töttek az öthatalmi békeegyezményt köve­telő felhívásra.• Mogens Fog tanár, a dán békevédelmi bi­zottság elnöke a Kopenhágában megtamtott gyűlésen bejelentené, hogy Dániában edig összesen 114.467 aláírást gyűjtöttek a béke­­felhívásra. A „Statesman" című­ indiai lap jelenti, hogy Kalkuttában a nők és a gyermekek éhségtüntetést rendeztek és kenyeret köve­teltek. A rendőrség megtámadta a tüntető­ket, tizenötöt közülük , letartóztatott. • Augusztus 27-én a franciaországi Pas de Calais megyében három bányavidéken 1200 munkás sztrájkba lépett a velük szemben alkalmazott durva bánásmód miatt. A mun­kások közösséget vállaltak egy algírt bá­nyásszal, akit az egyik mester bántalma­zott. Tiparul: Combinatul Polgrafic „CASA SCANTEIF

Next