Romániai Magyar Szó, 1951. december (5. évfolyam, 1291-1315. szám)

1951-12-01 / 1291. szám

Boua Saifa Szergyar Szó Az újitó­ mozgalom­­a béke megvédéséért folyó harc eszköze Szinte egyik napról a másikra új üzemek épülnek, új bányák, új munkatelepek nyílnak országunk minden táján. A vállalatok jöve­delmét nem egyes személyek sajátítják ki, hanem az összes dolgozók javára fordítják. Ezért van az, hogy iparunk a munkásosztály­nak szívügye. Az ipar fejlődésében és felvi­rágzásában ugyanolyan mélyen van érde­kelve, mint az egész ország fejlődésében és felvirágzásában minden dolgozó. Ezzel egyidejűleg az a tény, hogy az ösz­­szes termelőeszközök a társadalom tulajdo­nát képezik, lehetővé teszi az ország gazda­ságának állandó és legracionalizáltabb fej­lesztését, egységes, előre kidolgozott terv szerint. A termelés többé nem a konkurenciá­nak és az egyes vállalati tulajdonosok sze­mélyes érdekeinek van alávetve, hanem a nép és az egész ország követelményeinek. Hazánk fellendülésének útját a Szovjet­unió nagyértékű gyakorlata és a népek nagy­ tanítóinak Leninnek és Sztálinnak eszméi mutatják. „Lehetetlen megvédeni országunk függet­lenségét, ha nincs elégséges ipari bázisunk — mondotta Sztálin. — Lehetetlen ilyen ipart létesíteni, ha nem sajátítjuk el a maga­sabb ipari technikát, erre van szükségünk és ezt követeli tőlünk az ipari fejlődés gyors tempója.” Ennek a bölcs mondásnak a gyakorlati ki­vitelezésére­­ van szükségünk ahhoz, hogy fiatal és életerős rendszerünket meg­szilárdítsuk és hazánk függetlenségét meg­védjék az imperialisták aljas mesterkedései­vel szemben. Ez az egyetlen út, amelyen haladva fel­­ep­thetjük szocialista jövőnket és megvalósít­hatjuk életszínvonalunk nagyarányú emelke­dését. Országépítő munkánkban mind elméleti, mind pedig gyakorlati téren a Szovjetunió legmesszebbmenő, önzetlen támogatását él­vezzük. A Szovjetuniótól kapott nyersanyagok le­hetővé tették üzemeinknek, hogy mind töb­bet és minőségileg jobbat termeljenek. A kapott gépek és üzemberendezések tet­ték lehetővé országunkban az erős ipar és el­sősorban a nehézipar kialakulását és fejlő­dését. A Szovjetunióból kapott gépek mintát is jelentenek számunkra, mert azok kivitele­zése, munkaképessége és magasfokú auto­matizálása például kell szolgáljon gépgyár­tásunkban.­­ De nem csak arra tanít bennünket a Szov­jetunió, hogy ezeket a gépeket gazdaságosan kihasználjuk, hanem megtanít arra is, hogyan termeljünk többet és jobbat. Minden titoktar­tás nélkül rendelkezésünkre bocsátja a világ legfejlettebb műszaki irodalmát, mely lehető­vé teszi számunkra, hogy tudományos ala­pokon alkossunk és dolgozzunk. Szárítós fia­tal és idősebb munkásunk, technikusunk­­ és mérnökünk részesül gyakorlati és elméleti oktatásban a Szovjetunió üzemeiben és isko­láiban. Vizsgáljunk meg közelebbről egy kis üze­met, hogy ennek eredményeiből leszűrve a tapasztalatokat, érzékeltessük a Szovjetunió­tól kapott nagy segítség roppant jelentősé­gét, horderejét. A temesvári villanytelep igen sok nyers­anyagot —köztük neme® acélokat — háló­zati alkatrészeket és mérőműszereket, transz­formátorokat, stb., kapott a Szovjetunióból, melyek segítségével új berendezéseket készí­tett. Ezek lehetővé teszik a gyárak és üze­mek zavartalan áramellátását, biztosítják a folyamatos termelést. Gondoljunk csak arra, hogy alig egy perc­g tartó üzemmenet-meg­szakítás egy gyárban többet tesz ki, mint egy embernek egész napi munká­ja. Irta: FELDMAN ISTVÁN mérnök a temesvári műegyetem előadó tanára Az esztergapad, mikrométer, mélységmérő és sok egyéb termelőeszköz, amit a villany­­telep kapott, lehetővé teszik, hogy a felmerü­lő hibákat gyorsabban és sokkal gazdaságo­sabban hozzák rendbe. A Szovjetunió technikai irodalmából mun­kásaink, technikusaink és mérnökeink meg­tanulták, hogyan kell a gépeket és a hálóza­tot kezelni és karbantartani ahhoz, hogy a megszakítások minél jobban lecsökkenjenek. A gépeket Nina Nazarova módszerével, szer­ződéssel veszik át a gépkezelők. A tervben előírt revízióknál minden egyes alkatrészt tü­zetesen átvizsgálnak és a felmerülő hibákat al­akszerűen kiküszöbölik úgy, ahogyan azt­­. szovjet folyóiratokból tanulták. A Hálózatot és a felszerelést is rendszeresen ellenőrzik és javítják, így sikerült a Szovjetunió sokirányú baráti segítségével nagymértékben csökken­teni a megszakításokat és biztosítani a gyá­rak villamosenergiával való ellátását.­­ Ez csak egyetlen szerény példa a sok kö­zül, amelyből láthatjuk mit jelent iparunk számára a Szovjetunió önzetlen segítsége. Ennek a nagyarányú segítségnek az ered­ménye még az is, hogy dolgozóink felismer­ték a szovjet módszerek előnyét és egyre több munkahelyen alkalmazzák azokat. Így hono­sodott meg nálunk Nina Nazarova, Kovaljov, Kuznyecov, Korabelnyikova, Volodin és más szovjet sztahanovisták módszere, mely a ter­melékenység fokozását, a gépek gazdaságos kihasználását, valamint a gyártás mennyisé­gi és minőségi megjavítását szolgálja. Az ideológiai munkák és általában a dol­gozók kulturális színvonalának emelése a békéért és a szocializmusért harcoló új em­bert alakítanak ki, aki tudatosan törekszik munkája és az egész termelési folyamat szüntelen tökéletesítésére. Ez az új ember, aki megismerte a szovjet üzemek hőseit, maga is harcolni akar a több is jobb termelésért, igyekszik új munkamód­szereket és újításokat bevezetni. A munka e hőseire igen találóak a nagy Lenin szavai: „A kommunizmus ott kezdődik, ahol megje­lenik a munka nehézségeit leküzdő önfeláldo­zás, mikor az egyszerű munkások gondoskod­ni kezdenek a munka termelékenységének fo­kozásáról”. Ezek a munkások, akik a múltban semmi­­be vett, kizsákmányolt és elnyomott páriák voltak, ma igazi építői és védelmezői társa­dalmi rendünknek, ők azok, akik első ötéves tervünket és az ország villamosítási tervét valóra váltják. Vizsgáljunk meg néhány esetet, melyek ki­domborítják, milyen hatalmas jelentősége van az újítási mozgalomnak hazánk ipari termelőerejének fellendítésében. A temesvári vasúti műhelyekben Farkas Sándor elvtárs­ egy matricát készített, amely­­lyel biztonsági kerekecskéket állítanak elő a Vagonablakok emelőszerkezetéhez A kerekek előállítási eljárásának módosítása félév alatt 144.943 lej megtakarítást eredményezett. Farkas Sándor elvtárs 15.000 lej jutalmat ka­pott az­ újításért. * A temesvári „Bánsági Fémipar” üzemekben a 35x35x4 mm-es vasat eddig fűrésszel vág­ták el. Ez nehéz és hosszadalmas múmiát je­lent a munkások számára. Ennek a munká­nak az elvégzésére ma olyan ollót használ­nak, amely a profil­vasat egyetlen mozdulat­tal elvágja. Az újítás lényegesen meggyorsí­totta ezt a műveletet és ezáltal a termékek elkészítésének idejét. Ugyanebben a gyárban Wenczel János tisztviselő elvtárs, olyan számolólécet állí­tott elő, amelynek használatával gyorsan ki lehet számítani a munkaidő díjazását. A számolóléc a logarlécre hasonlít, de üveg­ből készült. Ezzel az új munkamódszerrel m­eggyorsította a munkabónok elkészítését. Amikor a CFR tartományi igazgatói Buka­restbe utaztak különböző értekezletre,, mun­kájuk mindig napokra megszakadt. Rogoján Sándor, a temesvári műegyetem tanára olyan rendszerű távbeszélőt (szelektort) készített a szovjet irodalom alapján, amely lehetővé teszi az értekezlet megtartását oly formában, hogy mindenki otthoni irodájában marad. Ez­zel az újítással kiküszöbölték azt az idővesz­teséget, amelyet az utazások igényeltek. Rogoján Sándor elvtárs 150.000 lej jutalmat kapott. Ebből a pár újításból kitűnik újítási moz­galmunk nagy jelentősége. Minden újítás, bármilyen csekélynek­­ látszana, lerövidíti a munkához szükséges időt, ezáltal többet tudunk termelni és olcsóbban. A többtermelés azt jelenti, hogy széles kör­ben és olcsóbb áron hozzájutunk az ipari cikkekhez, tehát életszínvonalunk felemelke­déséhez vezet. Az újítások felszabadítják a forgóalap egy részét. Lehetővé teszik, hogy ezeket az összegeket iparosításra és a mun­kásság szociális és kultúrintézményeinek fej­lesztésére fordítsuk, amely szintén életszín­vonalunk és hazánk védelmi képességeinek fokozását jelentik. A nagyszámú újítás fel­szabadítja a dolgozókat a durva és nehéz munkáktól és ezáltal könnyebbé teszi a mun­kás életét . Másrészt az újítások elősegítik termékeink minőségének megjavítását is. Számos újítás arra szolgál, hogy a külön­böző ipari termékből visszamaradt hulladé­kokból hasznos tárgyakat készíthesünk, te­hát nagy anyagmegtakar­ítást jelent. Igen sok njitó törekszik eredményesen a munkafeltételek és a munkavédelem fokozá­sára. Ezek az ujítások nyugodtabbá teszik a munkást, aki testi épségének biztosítása mellett többet tud termelni, tehát közvetve ismét életszínvonalunk emelését jelenti. „Azok az egyszerű munkások — am­it a nagy Lenin mondotta —, akik gondoskodni kezdenek a munka termelékenységének fo­kozásáról, üzemeink hősei és megalkotói gaz­dasági terveink sikereinek”. Ők azok, akik biztosítják ötéves tervünk teljesítését és túlszárnyalását s ezáltal ha­zánk függetlenségének megszilárdítását. Te­vékeny tagjai a béke hatalmas táborának, a­­melynek élén a Szovjetunió és annak nagy vezetője, Sztálin áll. Pártunk és kormányunk különös gondot fordít az nyitó­ mozgalomra. Széleskörű anya­gi és erkölcsi támogatást nyújt az újítóknak. Amint a fenti példák mutatják, minden munkahelyen létezhetnek újítók. A legegy­szerűbb embertől a tudásig, minden dolgozó hozzájárulhat a munkamódszerek és eszközök fejlesztéséhez, mindenkinek hazafias köteles­sége gondolkozni a munkahelyéhez kötött újításon. Ahhoz azonban, hogy ez megvaló­suljon, tanulnunk kell, hogy elsajátítsuk a legmagasabb technikát. Így állandó tanulás­­sal, újításokkal, iparunk szüntelen fejleszté­sével megerősítjük hazánkat, meghátrálásra késztetjük a háborús gyujtogatókat. Az nyitó­­mozgalom, a béke megvédéséért folyó harc igen jelentős eszköze. Hogyan szervezi Tito gestapoja a határmenti provokációkat Alig néhány napja annak, hogy Tito, az elvetemült háborús provokátor, katonai egyez­ményt kötött az amerikai imperialistákkal, s hogy gyújtogató szándékát leplezze, a hazug­ságok és rágalmak szennyes áradatát zúdí­totta az ENSZ-ben a béketábor országaira. Karde­lj, a belgrádi főhóhér helyettese azzal igyekezett még jobban kimutatni a bel­grádi árulók kutyahűségét az óceánontúli há­borús gyújtogatók iránt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében dühödten tám­adta a Szovjetuniót és a népi demokratikus or­szágokat — köztük hazánkat is. A Tito-banda hazudozásai azonban senkit sem tévesztenek már meg. Mindenki tudja már, hogy a belgrádi fasiszták újabb merény­letei a béke ellen, csak betetőzései annak az árulás- és provokáció sorozatnak, amelyet Ran­kovics janicsárjai, amerikai gazdáik paran­csára nap-nap után megismételnek a népi de­mokratikus országok határain. A budapesti, a tiranai, prágai, szófiai és bukaresti bűnperek titoista vádlottal megcá­­folhatatlanul bebizonyították, hogy Tito ban­dája az amerikai imperialisták kémközpont­jává, orvgyilkosok és provokátorok központ­jává változtatták Jugoszlávia fővárosát, ahol a leggyalázatosabb összeesküvéseket szövik a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen. A belgrádi árulónak azzal kell megszolgál­nia a tudáspénzt, hogy Jugoszláviát a Szov­jetunió és az népi demokráciák ellen tervezett rablóháború támaszpontjává építse ki. A titoista határsértések és provokációk rendszeressége a napnál is világosabban mutatja, hogy előre megfontolt és tervszerűen megszervezett gaztettek sorozatáról van szó, amelyeknek célja megfelelő „hangulatot” teremteni az imperial­ista agresszióhoz. Egy fecsegő nyugati tellbérenc Titot a „belgrádi Li Szín Mani”-nak nevezte el. El kell ismerni, hogy az illető úr ez alkalommal elég jól fején találta a szöget. Li Szin Mannak — amint azt ma már mindenki tudja — az az aljas szerep jutott, hogy háborús tűzfészekké vál­toztassa Koreát. A belgrádi áruló még rajta is túl szeretne tenni s csahosbandájával nap­nap után még veszettebbül üvöltöz, terjeszti a háborús hisztériát, uszít és rágalmazza a Szovjetuniót és a népi demokráciákat. Az imperialista gengszterpolitikusok bel­­lgrádi ügynökének pánnikkeltő vonítása azon­ban már nem elégíti ki a washingtoni háborús gyújtogatókat: naponkint határincidenseket, fegyveres provokációkat, újabb és újabb orv­­gyilkosságokat követelnek tőle. Ezért kellett szeptember 9-én hősi halált halnia Rusu Avramnak és Calin Ioannak és ezért követik el sorozatosan Tito janicsárjai gyalázatos orvgyilkosságaikat a n­épi demo­kratikus országok határai mentén. A newyorki „Daily Worker” washingtoni tudósítója, R. Hull, nemrégiben­­leplezte, hogy a népi demokratikus országok határain elkövetett gyilkosságok értelmi szerzői a washingtoni Fehér Házban székelnek. Azt írja a többi között a lap, hogy „az amerikai külügyminisztérium azon fáradozik, hogy a jugoszláv határon és szomszédságában je­lentékeny incidenseket provokáljon". A világ közvéleményének félrevezetésére és gaztetteik takargatására Rankovics jani­csárjai gyakran szándékosan legyilkolják saját határőreiket is. Spiria Bozsó, a jugo­szláv határőrség volt tisztje elmondta, hogy a Tito-diverzionisták és provokátorok a meg­határozott időnél jóval korábban utaznak arra a helyre, ahol a provokációt tervezik. Itt tér­kép segítségével részletesen meg kell ismer­kedniük a tereppel és­ különösen a népi demo­kratikus országok határőreinek helyzetével. Mindez természetesen a legnagyobb titokban történik. Még mielőtt a határra érnének, Ran­­kovics gestapoja visszavonatja az őrhelyekről az összes határőröket, akiket a provokáció időtartama alatt más helyeken foglalkoztat­nak. Ha aztán valamely „hívatlan személy” valamit megtud ezekről a tervekről, azt egy­szerűen likvidálják és a gyilkossággal az illető népi demokratikus ország határőreit vádolják. A határmenti orvgyilkosságokat a belgrádi árulók bűnszövetkezete azzal is igyekszik ta­kargatni, hogy egyre-másra küblik „panasz­irataikat” az ENSZ-hez, amelyben úgy igye­keznek feltüntetni galád provokációikat, mint­ha azt a népi demokratikus országok határ­őrei követték volna el. A legutóbb az albán kormányt rágalmazták meg, hogy határinci­­denseket provokál a jugoszláv határon. Erre az aljas, manő­verre azért volt szüksége a Tito­­bandának, hogy elterelje a világ közvélemé­nyének figyelmét arról, hogy Albániában ok­tóber 27-én újabb 23 kiképzett és albán terü­letre csempészett fegyveres UDB-ügynököt tettek ártalmatlanná. Azok a kémek és fizetett árulók, akik éppen ezekben a napokban feleltek a szófiai kato­nai törvényszék előtt hazaáruló gaztetteikért, egytől-egyig az imperialisták fizetett ügynö­kei és a belgrádi gestapo utasítására űzték szennyes üzelmeiket. Hogyan szervezi Tito gestapoja a szomszé­dos népi demokráciák elleni határincidense­ket? Az UDB a népi demokratikus országok ha­tárai mentén különleges kémközpontokat lé­tesített. Csupán az Albán Népköztársaság határa mentén 8 ilyen kémközpontot létesített a belgrádi gestapo. A Bolgár, Román és Ma­gyar Népköztársaság határai mentén pedig egymásután szervezik az újabb és újabb provokációs központokat. Az elmúlt év októ­berében, a már meglévő központokon kívül, két újabb központot­­ létesítettek a Duna­­mentén s az ide beosztott provokatőröknek az a feladatuk, hogy kísérőkként felszállja­­nak a Szovjetunióból és a népi demokratikus országokból jövő hajókra s a hajók személy­zetétől igyekezzenek az imperialistákat ér­deklő dolgokat megtudni. Ugyancsak az el­múlt évben küldték az Albán Népköztársa­ság határára Niazim Sarkics és Misa Popo­­vics őrnagyokat. Ez a két hétpróbás titoista provokátor két hónap alatt több mint hatvan provokáció tervét „do­lgozta” ki A hatvan javaslat között szerepelt egy jugoszláv határ­őr legyikolása is, hogy ezt felhasználhassák az albán­, limes soviniszta gyűlölet szítására. Szennyes munkájukhoz a társadalom söp­redékéből válogatják ki a megfelelő embere­ket. Volt fegyháztöltelékek, kényszermunkára ítéltek, sötétmúllú gazemberek Rankovics kedvencei, ezeket dobják át rövid„kiképzés” után a legnagyobb előszeretettel a határo­kon. Az UDB központjánál egy úgynevezett „fe­kete könyvet” állítottak össze, amelybe Ran­kovics pribékjei szorgalmasan bejegyzik a népi demokratikus országok határain, általuk megrendezett „határincidens komédiákat” és pereket. Ezt a könyvet nyújtották át az ENSZ- nek „vádló”­ okiratként a népi demokratikus országok ellen. Az UDB úgynevezett „ referátokra” (osz­tályokra) oszlik. Ezeknek az osztályoknak az a feladatuk, hogy szervezzék és irányítsák a népi demokratikus országokban működő ti­toista kémhálózat munkáját, határincidense­ket provokáljanak, a Szovjetuniót és a népi demokratikus rendszert gyalátó röpiratokat csempésszenek át az illető országba. A Ro­mán Népköztársaság ellen szervezett kémosz­tály vezetője France Kavcsics kapitány, egy megrögzött soviniszta és Rankovics bizalma­sa. A Csehszlovák és Lengyel Köztársaságok ellen szervezett kémosztályt pedig Voja Bald­zsics irányítja, aki már a hitlerista megszál­lás idején is számos kommunista hazafit buk­tatott le. Az ő besúgására tartóztatták le a hitleristák 1943-ban az egész Timosicska­­krajnai pártszervezetet. Az ez év júliusában nálunk letartóztatott titoista kémek és árulók bevallották, hogy az amerikai kémszolgálat fizetett ügynökei vol­tak, s hogy a belgrádi UDB nem egyéb mint az amerikai kémszervezet balkáni fióküzlete. Ezek a gazemberek parancsot kaptak Ranko­vics gestapojától, hogy „terepmunkájukban” működjenek szorosan együtt az amerikai ké­mekkel és tájékoztassák azokat is az általuk szerzett adatokról. A leleplezett és ártalmatlanná tett titoista bérencek a többi között azt a feladatot kap­ták, hogy a bánáti szerb lakosságot sovi­niszta agitációval a román nép ellen izgas­sák. Az egyik gazember, Bacsivánszki Velykó azt is bevallotta a bíróság előtt, hogy a bel­grádi UDB-központ utasítására háborús rém­híreket kellett terjeszteniök a bánáti lakosság körében és magasztalniuk kellett az imperia­listák katonai erejét. A belgrádi gestapo bőkezűen fizet pribék­jeinek aljas munkájukért. Mialatt az éhségtől legyengült jugoszláv dolgozókat a tuberkulos­zis és a járványos betegségek tizedelik, az UDB szolgálatába szegődött gazembereknek külön áruházakban hús, cukor, zsír, rizs, cso­koládé, minden bőven és olcsó áron áll ren­delkezésükre, így szervezik a jugoszláv nép hóhérai pro­vokációs aknamunkájukat a boldogabb jövő­jüket építő, szabadságukat védő népi demo­kratikus országok ellen, így­­áldozzák fel a jugoszláv határőröket az imperialisták őrült terveinek érdekében. A végletekig elgyötört jugoszláv nép fiai azonban nem akarnak az imperialisták ágyú­tól jeleltévé válni. A Tito-banda minden újabb árulása még keményebb harcra ösztönzi a jugoszláv népet. A szabadságukért küzdő ju­goszláv hazafiak felrobbantják a lőszerrak­tárakat, megrongálják a vasútvonalakat, leve­gőbe röpítik a benzintartályokat. A bányák­ban „Egyetlen tonna ércet se az imperialis­ták számára­”, „Dolgozz rosszul és lassan!” feliratok figyelmeztetik a belgrádi árulókat arra, hogy a jugoszláv nép nem írja alá az imperialistákkal kötött katonai egyezményt. S. D. ­ Városaink és falvaink lakossága, hazánk minden békeszerető embere mély felháboro­dással fogadta a hírt, hogy Truman, az amerikai kormány elnöke aláírta az úgyne­vezett „1951. évi kölcsönös biztonsági egyez­ményt", amelyben az amerikai imperialisták százmillió dollárt fordítanak a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen tevé­kenykedő kémbandák és hazaáruló csopor­tok pénzelésére. SZTALINVAROS dolgozói erélyesen tiltakoznak és követelik a legújabb trumani törvény azonnali megsem­misítését. A Temelia cementgyár munkásai, techniku­sai és tisztviselői, akik határidő előtt telje­sítették ez évi tervüket, csütörtökön délután hatalmas tiltakozó gyűlést tartottak. A gyű­lésen megjelentek az üzem sztahanovistái, mint például Lőrincz András, Ion Nistor és mások. Mircea Cazacu, román nyelven, Árpád György pedig magyar nyelven mondott be­szédet ez alkalommal. A szónokok leleplezték az amerikai imperialisták legújabb agresszív cselekedetét és kijelentették, hogy hazánk dol­gozó népe, amely győzedelmesen építi a szo­cializmust, nem tűri, hogy az agresszorok beavatkozzanak belügyeinkbe. A felszólalások során Grigore Prihana elv­társ, a lakatosműhely élmunkása többek kö­zött a következőket mondotta: — Tizenegy hónap alatt teljesítettük évi tervünket. Napról-napra gazdagabb és erő­sebbé lesz országunk. Nekünk drágák mun­kánk gyümölcsei és megvédjük népünk vív­mányait a bitangok ellen. — Az imperialisták odáig süllyedtek­­— mondotta Zöld Imre elvtárs, a mész­kőbánya munkása —, hogy hatalmas össze­geket költenek az olyan hazaárulókra, akik már nem szívhatják vérünket. . „ De tudják meg a háborút előkészítő urak, hogy egysé­günk és akaraterőnk sziklaszilárd falába üt­köznek, amikor gyilkosságra emelik kezüket. Megvédjük és továbbfejlesztjük vívmányain­kat. Izzó szavakkal bélyegezte meg az impe­rialisták legújabb aljasságát Iuliu Delessega és Virginia Constantinescu is. A Temelia gyár dolgozói, az ENSZ-hez in­tézett tiltakozó táviratukban a következőket írják: „Követeljük e banditatörvény azonnali megsemmisítését. A leghatározottabban til­takozunk országunk belügyeibe való minden­féle beavatkozás ellen!“ Hasonló gyűlés zajlott le csütörtökön a sztálinvárosi „Strungul“ üzemben is. ARADON az üzemek, gyárak és vállalatok munkásai csütörtökön délután villámgyűlésen tiltakozt­­ak Truman aljas­­ törvénye ellen, amely százmillió dollárt irányoz elő a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen tevé­­kenykedő kémbandák és hazaárulók pénzelé­­sére. A „December 30” gyár munkásai megbé­­­lyegezték az amerikai imperialisták agresszív lépését, amely újabb beavatkozási kísérlet országunk belügyeibe. Ezután a­­ gyár többezer dolgozója nevében táviratot küldtek az ENSZ-hez, amelyben kérik ennek a tör­vénynek a megsemmisítését. Hasonló nagygyűlést tartottak a „Victoria“, „Vörös Lobogó“ és számos más aradi gyárá­ban.• A ploesti 1-es számú petróleumfinomító dolgozói röpgyűlést tartottak az üzem ud­varán. A gyűlésen felszólaltak : Grigorescu Ion, az üzemi bizottság elnöke, Boborel Constantin mester, Vranciu Gheorghe, Mun­kaérdemrenddel kitüntetett lakatos és Stere Ion normátor. A Sovrompetrol 3-as sz. vállalatának dol­­gozói is gyűlésen tiltakoztak az amerikai-­ angol imperialisták új agresszív­­ törvénye ellen. Országaim dolgozói Hiten az Ellsz® a­lagutaim tramini IM® megsemisítésit A kolozsvári CFR kocsiintézőség területén bevezették a marsrut rendszert A kolozsvári CFR kocsiintézőség dolgozói bevezették Oszipov szovjet mérnök módszerét,­­a szállítás mars­­rutizálását. Az irányított zárt szállít­mány szovjet módszerével sikerült a „Combustiba” által egy napon bera­kott 49 vagont a barátkai vasútállo­másról közvetlenül Temesvárra, va­gyis 237 kilométer távolságra elszál­lítani 24 óra alatt. A múltban a szállít­mány útja legalább két nappal több időbe került. November első felében 15 ilyen szál­lítmányból 9-et a tordai vasútállomás indított el. Az üzemek is lelkesen tá­mogatják a szovjet módszerű teher­szállítást, így­ a marosújvári sóbánya és a szód­agyár a vasúti kocsik bera­kodásának helyes megszervezésével lehetővé tették, hogy irányított zárt szállítmányú tehervonat szerelvénye­ket állítsanak össze. A kolozsvári ko­­csiintézőség dolgozói Comsa Ioan műszaki irányítóval, Wágner János és­ Dohotari Nafta forgalmi irányítókkal lelkesen dolgoznak, hogy a szovjet szállítási módszer bevezetésével és széleskörű kiterjesztésével emeljék a tehervonatok kereskedelmi sebességét és minél gyorsabban juttassák el a nyersanyagokat és az árukat a gyá­rakhoz és a fogyasztókhoz. Az új módszer bevezetésében kitűn­tek, Voicu Ioan barátjai, Sandu Au­rel tordai és Paslarasu Pavel marosúj­vári állomásfőnökök, akik a kolozsvá­ri CFR kocsiintézőség párt- és szak­­szervezetének támogatásával harcol­nak­ a marsrutizálás sikeres alkalma­zásáért. SZABÓ SZILÁRD levelező Az aradi néptanács a dolgozók téli ellátásáért Arad város néptanácsa értekezletet tar­tott, amelyen kizárólag a dolgozók téli ellá­tásának kérdésével foglalkozott. Az értekez­leten megjelentek a tartományi, szövetkeze­ti unió vezetői valamint a szállítási közpon­tok — BATA, CFR — illetékes kiküldöttei is. Az értekezlet összehívását szükségessé tet­te az a sok hiányosság, amely fennáll a szál­lítás vonalán. Cristica Petre, a városi néptanács elnöke teljes egészében feltárta, minden hiányossá­gát a tartomány közellátással foglalkozó in­tézményeinek, s hangsúlyozta, hogy egyesek hanyagsága miatt az aradi dolgozók ellátá­sa szenved hiányt. — Nem engedhető m­eg — mondotta — hogy némely szövetkezeti elosztó felelőtlenül végezze munkáját, mint a szentannai szö­vetkezetben, ahol a rész szervezés miatt két vagon élelem, paradicsom és hagyma rom­lott meg. A CFR nem tervszerűsíti munkáját elég­gé. Nem fordít gondot arra, hogy az „élelmi­szer” jelzésű vagonokat minél előbb továb­bítsák. Vig Katalin, a „November 7” szövetkezet elnöknője elmondotta, hogy a borossebesi állomáson három napig állt az áru egy rak­tárban, mert az állomásfőnök nem adott va­gont. Ugyancsak Borossebestől­ Aradig hat napig utazott egy almaküldemény s ennek javarésze megromlott. Ezután a szövetkezet részéről beszámoltak arról a nagymennyiségű télirevaló élelem­ről, amely a rajoni gyűjtőhelyeken már tá­rolva van (burgonya, hagyma és zöldségfé­lék). A raktárakat e célra rendbehozták s az áru csak a továbbszállításra vár, hogy Arad piacát és az üzemek, intézmények kantin­jait megfelelő módon ellásák Az értekezleten résztvevő CFR és RATA küldöttek vállalták, hogy ezentúl jobban tervszerűsítik munkájukat s kötelezettséget vállaltak az áru szállítására vonatkozólag. A CFR dolgozók körében fokozzák a felvi­lágosító munkát s fokozzák az éberséget is Jelentős megtakarítások üzemeinkben Sztálin tartomány munkásai, technikusai és mérnökei jelentős eredményeket érnek el a takarékossági mozgalomban. Eddig 600 mil­lió lejt takarítottak meg, amit nagyrészben a szovjet módszerek kiszélesítésével értek el. A „Vörös Zászló” üzem „Gheorghe Gheor­­ghiu-Dej” komplex brigádja Pártunk fennálá­­sának 30. évfordulója óta 300 millió lejt ta­karított meg. Jelentős eredményeket értek el a színesfém takarékossági mozgalomban is. ★ A nagybányai Phönix üzem 5 takarékos­­sági brigádja a szocialista versenyek során jelentős megtakarításokat ér el. A napokban különböző gyártmányok észszerű felhaszná­lásával 674.510 lejt takarítottak meg. A mun­kában kitűntek Romocea Cornel, Tekk Ká­roly és Velker Szilveszter. SALAJEANU SÁNDOR levelező 1951., december 1., szombat. Forró szeretettel segíti Hazánk lakossága a hős koreai népet Országunk minden részéből levelek százai érkeznek a lapok szerkesztőségeihez és a kü­lönböző tömegszervezetek vezetőségeihez, amelyek arról beszélnek, hogy a Román Népköztársaság lakossága harci szolidaritást vállalt Korea szabadságszerető népével. És ez a együttérzés nemcsak levelekben, a nagygyűléseken elhangzott felszólalásokban nyilvánul meg, de megmutatkozik a gyűjtési akció eddigi eredményeiben is. „Most Korea az első“ — mondotta a „Vörös Zászló“ mun­kásváros egyik lakosa, amikor nála járt a gyüjtőcsoport. Igen, hazánk minden táján így fogadták a gyüjtőcsoportokat. Holnap és holnapután ismét elindulnak a gyüjtőcsoportok a városokban és a falvakon is. A falu ezúttal bebizonyítja, hogy ő is e koreaiak mellé áll az amerikai-angol impe­rialisták ellen vívott harcban, támogatja Ko­rea hős népét. Városaink lakossága már ed­dig is tanúbizonyságát szolgáltatta, hogy a koreai nép ügyét a mi ügyünknek tekinti. Marosvásárhelyen például a gyűjtés első napján 8.359 darab meleg holmit és 3447 da­rab fehérneműt, törölközőt stb., valamint 303 pár lábbelit és nagymennyiségű élelmet gyűjtöttek a csoportok. De nemcsak Marosvásárhelyen, hanem ha­zánk minden városában, országunk minden táján harci segítséget nyújtanak a becsüle­tes emberek a harcoló Koreának. Szívvel-lélekkel támogassuk a hős koreai népet, amely elszántan harcol közös ellen­ségünk — az amerikai agresszorok ellen ! SZÍNHÁZAINK A KOREAI NÉPÉRT Országunk színházegy­üttesei számos elő­adással támogatják a koreai nép segélyezési akcióját. A bukaresti Nemzeti Színház novemberi 18-án bemutatta Aurel Baranga „Dudva“ és I. L. Caragiale „D’ale carnavalului" című színművét. Az előadások 66.904 lejt jöve­delmeztek. A fővárosi Zsidó Színház Goldfat­slen: „Varázsló” című színdarabját mutatta be. Színházaink december folyamán további előadásokat rendeznek a koreai nép megsegí­­tése céljából. A fővárosi Municipal és a ko­lozsvári Nemzeti Színház bemutatják Lope de Vega: „A kertész kutyája“, című színdár­rabját. Az Ifjúsági Színház egy, a brailai Ál­lami Színház pedig két gyermekszíndarabot mutat be. A fővárosi Hadsereg Színház ün­nepséget rendez. A fővárosi CFR-Giulesti színház előadja Thaj Dián Csun: „A 38. sze­­lességi foktól délre“ című színdarabját. A­ craiovai Nemzeti Színház havonta egy-egy előadást tart a „A legkedvesebb” és „Taiga“ című egyfelvonásosokkal. A konstancai Álla­­­mi Színház bemutatja Maria Banus „A nagy nap“ című művét, a sztálinvárosi Állami Színház „A 38. szélességi foktól délre”, című színdarabot. A temesvári Állami Színház havonta egy előadást rendez a segélyakció céljára. A resicai Állami Színház egy ünnep­séget, a nagyváradi Magyar Színház pedig három előadást rendez a tartományban Korea népének támogatására. Max Reimann elvtárs nyilatkozata Nyugat-Németország Kommunista Pártja harcáról BERLIN (Agerpres) Max Reimann Nyu­­gat-Németország Kommunista Pártjának elnöke a november 27 én Bonnban megtar­tott sajtóértekezleti nyilatkozatában elemezte a bonni kormánynak a Kommunista Párt be­tiltására vonatkozó határozatát. Ugyanakkor jellemezte az Adenauer kormány politiká­ját is A bonni kormány határozata Ny­ugat- Németországi Kommunista Pártjának betiltá­sára­­-— mondatta Reimann — a legdurvább megsértése a nép demokratikus jogainak. Ez az intézkedés bizonyítja, hogy az Adenaue­ kormány rohamléptekkel tér át a fasiszta kormányzási módszerekre és mindenben em­lékeztet az 1932-ben lezajlott, eseményekre, amikor a Papén kormány betiltotta a Kom­munista Pártot. Éppen úgy, mint az 1932— 1933-as években — azmikor a kommunisták üldözése a fegyverkezés és a második világ­háború kirobbantásának előjátéka volt — most is Nyugat-Németo­szág Kommunista Pártja betiltásával akarják osztontani né­met zsoldos egységek megalakítását az egész német nép akarata ellenére, hogy bevonhas­sák Németországot az Atlanti Szövetségbe egy harmadik világháború előkészítése ér­dekében. Nem véletlen az sem, hogy a Nyugat-Né­­m­etország Kommunista Pártja betiltására vonatkozó határozat egybeesett azokkal a megbeszélésekkel, amelyeket Adenauer a fő­biztosokkal folytatott a német nép, sőt a bonni parlament tudta nélkül. A német né­pet nyugtalanítják Adenauer titkos tanács­kozásai. A tanácskozások nem vezetnek más eredményre, mint a nép szuverén jogainak elárulására, a békeszerződés megkötésének bizonytalan időre való elhalasztására és ha­zánk széttagoltságának meghosszabbítására. A nép tudja, hogy Nyugat-Németország be­vonása az Atlanti katonai szövetségbe és egy új Wehrmacht feltámasztása az „euró­pai hadsereg” keretein belül, súlyosan fenye­geti a német nép életét és a német nemzet létét. A három nyugati nagyhatalom külügymi­nisztereinek párisi titkos értekezletén való részvétele után Adenauer kijelentette, hogy lényegében megegyezésre jutottak egy titkos szerződés megkötésében és egy , kiegé­szítő” szerződés tekintetében. A nyugati ha­talmak javasolta szerződés célja,­­ ame­lyet Adenauer elfogadott , hogy az ameri­kai imperialisták rabságba vessék a német népet. A német nép azonban kettőzött erővel harcol a békéért és sohasem fogja eltűrni azt a nemzeti lealázást, amelyet ez a titkos szer­ződés előkészít. Az egész német nemzet nevében kijelen­tem : A német nép soha sem fogja eltűrni, hogy nemzeti jogait eladják és hogy az Adenauer által megkötött vásár alánján,­­ az amerikai militaristát érdekeinek kiszol­gáltassák. A német nép döntő többsége felismeri ezt a veszélyt. Éppen ezért örömmel köszönti a Német Demokratikus Köztársaság népi ka­marájának javaslatát, amely megmutatja a német kérdés megoldásához vezető utat az országunk demokratikus alapon való egyesí­tésének kérdése; egy — az egész ors­zágra kiterjedő konferencia összehívása a ne­mzet­­gyűlési választások megszervezése érdeké­ben; a békeszerződés megkötésének sürge­tése és a megszálló csapatok visszavonása országunkból. Nyugat-Németország Kommunista Pártja az egyetlen párt Nyugat-Németorsz­ágban, amely felhívja a lakosság figyelmét a fenye­gető veszélyre. Ezzel a békeharc, a fegyver­kezés elleni harc, a nép nemzeti érdekeiért folytatott harc élére áll Nyugat-Németország Kommunista Pártja az egyedüli igazi nem­zeti párt Nyugat-Németországban. Népünk harcában kész egyesedni minden némettel, aki függetlenül politikai hovatartozásától né­pünk sorsát szívén viseli. A Kommunista Párt a legfőbb akadály a német katonai egységek megszervezését sür­gető tervek útjában, amelyeket az amerikai imperialisták oly állatatosan meg akarnak valósítani. Ezért tartja szükségesnek Ade­nauer kancellár és Lehr belügyminiszter Nyugat-Németország Kommunista Pártjának betiltását. Az Adenauer kormány intézkedései nem­zeti érdekeink, országunk és népünk léte el­len irányulnak. Ez merénylet a béke ellen, hazánk egységesítése ellen, nemzetünknek olyan válságos pillanatában, amikor a né­met népnek választania kell a háború és a békés fejlődés között. A Kommunista Párt elleni határozattal párhuzamosan a bonni reakció intézkedése­ket készít elő minden német ellen, akik a békéért és Németország egységéért harcolnak. Világos, hogy a Kommunista Párt betiltá­sával az Adenauer kormány meg akarja aka­dályozni az össznémet választásokat, ame-­ lyektől fél. Nyugat-Németország lakosságá­nak nemzeti ellenállása kizárólag Németor­szág széttagolása ellen, a Nyugat-Németor­­szág területén végrehajtott háborús készülő­dés politikája ellen irányul. Ez a politika sérti a nemzetközi jogot, a potsdami szerző­dést és az alkotmány elveit. A nemzeti ellen­állás az életszínvonalnak csökkentése ellen, a nagytőke profitjának növelése ellen, a de­mokratikus szabadságjogok kivívásáért, az újrafegyverzés ellen irányul. Az Adenauer kormánynak Nyugat-Német­­ország Kommunista Pártja ellen indított ül­dözőhadjárata ellenkezni a bonni köztársa­ság alkotmányával. A Nyugat Németország Kommunista Pártja betiltására vonatkozó határozat bizonyítja a.­ Adenauer kormány ellenséges magatartását­ az alkotmánnyal szemben. Ez a kormány , nem tiszteli a bonni köztársaság alaptörvényét és a németek jo­gait. A kormány mindinkább eltávolodik az alkotmány követelményeitől és az a szándé­ka, hogy áttérjen fasiszta kormányzási mód­szerekre. Éppen ezért Nyugat-Németország Kommunista Pártja felszólít minden németet, hogy védje meg a nép demokratikus jogait az Adenauer kormány önkényével szemben. Ennek a célnak az érdekében minden német­nek, akinek drága hazája és a népe, egyet­len hatalmas mozgalomban kell egyesülnie Németország egységesítésének érdekében, a függetlenségért, a békéért, azért, hogy a kö­zös nemzeti ügy megvalósításának akarása hazafias mozgalommá változzék. A fenye­gető veszéllyel szemben a német munkás­osztály első kötelessége, hogy népünk nem­zeti mozgalmának az élére álljon, hogy meg­védje a demokratikus jogokat, hogy megva­lósítsa az akcióegységet a politikai, gazda­sági és szociális jogok kivívásáért folytatott harcban. Felszólítunk minden békeszerető német hazafit, hogy politikai felfogásától és nézetétől függetlenül emelje fel szavát Nyu­gat-Németország Kommunista Pártjának be­tiltása ellen, mert ez minden német szabad­ságát is veszélyezteti. Adenauer és Lehr — a fasiszta elnyomó módszerek tanítványai — nem értették meg az idők szellemét. A történelem tanításaiból le kellett volna vonják azt a következtetést, hogy a Kommunista Pártot nem lehet betil­tani. Mindazok, akik azt hitték, hogy a kom­munizmust tűzzel és vassal el lehet pusztí­tani belepusztultak ebbe a kísérletbe Adenauer és Lehr nem fogják tudni meg­valósítani azt, ami nem sikerült Németor­szágban Hitlernek és Göringnek. A történe­lem kerekét nem lehet visszafelé forgatni. A Német Demokratikus Köztársaság fenn­állása Németország egy részében megmutat­ja az egész német népnek, hogyan lehet egy új, boldog életet építeni egységben és béké­ben. Nyugat-Németorszá­gban is létezik egy mind erősebbé váló mozgalom a bék­e, az egység és a nemzeti függetlenség megvédé­sére. A békés Németország és nemzeti mozgalma a béketábor támogatását élvezi. Minden­ ter­rorintézkedés ellenére Nyugat-Németország Kommunista Pártja folytatja harcát a téká­ért és Németország egységéért Semmiféle erőfeszítést sem kímél, hogy ezeket a nagy­szerű célkitűzéseket megvalósítsa, mert ezek minden német hazafi célkitűzései. Népünk igaz ügye, a Németország békéjéért és egysé­géért vívott harc diadalmaskodni fog

Next