Romániai Magyar Szó, 1952. április (6. évfolyam, 1394-1419. szám)
1952-04-01 / 1394. szám
SZÁZ SZÖVŐGÉP Nem egészen három évvel ezelőtt Moszkva tartományból levelet hozott a posta Cinca Maria címére. Izgatottan bontotta fel, hadd lássa mit válaszol Mária Sarova, a Legfelső Szovjet képviselője, a 188 gépen dolgozó sztahanovista szövőnő, hozzáintézett soraira. Kedves hangú, érdeklődő sorok váltották egymást, komoly, higgadt tanácsadással. „Légy bátor, h Így buzdítottak munkatársaim, amikor 90 gépről 188-ra tértem át.” Cinca érezte, hogy ezeket a sorokat Mária Sarova az ő biztatására idézte. Széles, barna arcának keménységét, szemének szúrósságát mosoly enyhítette. Mária Sarova a szovjet ember nem akart nagyhangú tanácsokat adni, inkább a maga szerény módján saját történetét mondta el, hogy abból Cinca is tanulhasson. Azt is megírta, hogy sikereit a marsrat alkalmazásának, a munka jó megszervezésének, a mérnökökkel és technikusokkal, való együttműködésnek köszönheti. Ez az, ezt kell nekem is tennem — ötlött Cinca eszébe. MARIA SAROVA ÚTJÁN Akkoriban Cinca Mária 24 önműködő szövőgépen dolgozott, s ő is alkalmazta már a marszatot.. Megesett ugyan még néhanapján, hogy ha a hatos vagy a tizes szövőgépnél volt és a négyes leállt, hátranézett, de fegyelmezte magát. Előre, mindig előre. A négyeshez csak akkor visszatérni, amikor ellenőrző körútján újra odaér, így lehet még munkaerővel takarékoskodni, így lehet még több gép kezelésére áttérni — ezt mondja a Marsrat alaptörvénye. Aztán sorban következtek az újabb és újabb sikerek. Cinca mozdulatai egyre biztosabbakká váltak. Ha valahol elszakadt a szál a befűzésre most kevesebb idő kellett mind azelőtt. Gyorsabban, hiábavaló mozdulatok nélkül végezte munkáját s egy szép napon azon vette észre magát, hogy még fölösleges ideje is marad. Ezt is ki kell használni. Augusztus 23. közeledett. — Légy bátor — jutott eszébe a buzdítás s a pártszervezet a mérnökök és technikusok támogatásával nemsokára 30 gépre tért át. Néhány szám, a Cinca Mária által kezelt önműködő szövőgép száma elég beszédesen jelzi, hogy valóban megfogadta Mária Sarova útmutatásait: 24 gép, 30, 38, 48 aztán 1951-ben 50. Elismerés, bátorítás, szeretet, gondoskodás vette körül. Ezelőtt két évvel május elsején országunk képviseletében részt vett a moszkvai ünnepségeken, járt Magyarországon, Bulgáriában, a Német Demokratikus Köztársaságban. Munkaéremmel és Munkaérdemrenddel tüntették ki. Aztán egy másik felejthetetlen kis jelenet 1951 nyarán, a Hadsereg színházában : — Cin-ca, Cin-ca, — üdvözölték belépésekor az élmunkások és a kitűnt katonák, akiknek tiszteletére bemutatták a „Bodzaliget” című szovjet darabot. Később találkozott Sárközi Arankáékkal is. Nevetve néztek egymás szemébe, örültek sikereiknek. Eltelt egy pár hét s az újságok közölték, hogy Sárközi Arankáék maguk mögött hagyták Cinca Máriát. Ők 60 gépen dolgoztak akkor, Cincáék 50-en. De sem Cincát, sem Boghina Annát, sem Mátéi Paraschivát nem olyan fából faragták, hogy belenyugodjanak lemaradásukba. Lássuk csak, hogy lehetne még többet termelni, még több vásznat juttatni a falusi és városi dolgozóknak? Utóvégre nemcsak arról volt szó, hogy ki lesz most már az első Cinca-e vagy Sárközi, hanem arról, hogy lelkes, hazafias munkájukkal mennyire szolgálják az állami terv teljesítését és túlhaladását, a szocializmus építését. 50 UTÁN 100 Bizottság ült össze, hogy megvizsgálja mit lehetne tenni a műszaki feltételek megjavítására. Ez tavaly decemberben történt. A bizottságban Mesinger mérnök is benne volt, aki sokban támogatta Cinca Máriát. Amikor az ember ránéz erre az apró, szemüveges, kissé nagyothalló mérnökre, nem is sejtené, hogy annyi akarat, annyi energia van benne. De bizony, aki munkában ismeri meg nem bosszankodik, hogy néha kétszer is meg kell ismételnie a halkabban elsuttogott mondatokat. Mert Mesinger röviden, talpraesetten felel. — Holtideje van? Arra panaszkodik? kérdezte Cincától s egy pillanat alatt már megingathatatlan biztonsággal meg is adta a választ. — Műszerrel mérjük majd minden egyes munkafolyamat idejét. Okvetlenül teszünk valamit. Nem jó néha a minőség? — folytatta. — Biztosíthatom, hogy erre is lesz gondunk. Komplex brigád kell ide, érti? Magának tudnia kell kinek a fonalával dolgozik. Mindenkinek tudnia kell, ki végezte az előző munkafolyamatot. A bizottság részletesen tanulmányozott minden egyes kérdést. Felvetődött a nyersanyag szigorít ellenőrzésének szükségessége is. A komplex brigád csakugyan megalakult , most mint egy hatalmas gyűrű egybefogja az egész munkamenetet. Nemcsak a Bumbacului B. munkásait és munkásnőit, ahol Mária Cinca dolgozik, hanem a Bumbacului A- ból is jó néhány embert. Cinca Mária, aki a vásznat szövi, tudja, hogy mikor vattaszerű, óriás pehelycsomókban megérkezik a gyapot, ki takarítja meg, aztán ki fonja meg stb Ha a szálak nem elég erősek máris szóváteheti, hogy X. Y. nem vigyázott eléggé a minőségre. Kijelölték és ellenőrizték a marszat útvonalát is és Iljicsev-Vlaszov módszere szerint gondoskodtak a gépek pontos beállításáról. S a bizottság még egy dolgot határozott el, amiről a mérnök csak később értesítette Cinca Máriát. — Más panaszuk nincs ? — kérdezte egyik nap a sztahanovistát. Az csodálkozva nézett rá. — Úgy érzem, hogy nem kéne jobb szellőztetést biztosítani ? — Jó volna. A mérnök ekkor elmondta, hogy a bizottság különböző szellőztetési és párosítási eljárásokat fog alkalmazni, amelyekkel jó levegőről gondoskodnak . Ekkor január-februárban jártunk. Kemény hideg volt, de bent az üzemben nagy elhatározások rügyeztek. Aradon Sárközi Arankáék a pénzreform köszöntésére már 84 gépen dolgoztak. Közeledett a Nemzetközi Nőnap. Mária Cinca ne készülne méltóképpen a békéért küzdő nők harci napjára ? Hiszen nincs olyan nagy ünnepük, amit ő ne köszöntött volna kiváló munkateljesítményekkel. A 100 gép, pontosan az eddigiek kétszerese — gondolt merészen az új technikai módosítások valóban meg is engedték tervének keresztülvitelét. — Csak arra vigyázz elvtársnő — figyelmeztette Enciu Stefan ,a párttitkár, — hogy ha első napokban nehézségeid lennének, ne kedvetlenedj el, gyürközz neki még fokozottabb erővel. Hadd menjen a munka, hadd lássa az egész ország mire vagy képes. —Okultam az eddigiekből... — felelte szerényen a sztahanovista. Mária Cinca ugyanis még ezelőtt pár évvel, mikor hat szövőszékről tizenkettőre tért át, hihetetlen nehézségekkel küzdött. A mester nem rendelkezett kellő tapasztalattal, nem részesítette kellő támogatásban, s akkor egy pár napra meghátrált. De aztán szégyenkezett a hibájáért, okult belőle s teljes lendülettel tört előre. Megtanulta, hogy tekintetét ne hátravesse, ne a hegy lábát nézze, hanem a csúcsot. EMLÉKEZETES REGGEL 1952 március 8-ának reggele emlékezetes Mária Cinca számára. Nemrégiben vett részt a fővárosi pártkonferencián s most akaratában, lendületében megerősödve várta a nagy pillanatot. Izgatott volt, de semmi külső jel nem árulta ezt el. Ugyanolyan nyugodtan ment az öltözőbe s vette fel fehérbabos kék kötényét és lobogó kék fejkötőjét, húzta fel kényelmes papucsát. A szakszervezet virágokkal diszitette fel gépeit s különböző apró ajándékokkal kedveskedett. Még egy pár perc, aztán rendre megindítja a száz szövőgépet azok kattognak, csattognak, dohognak akár a malomkövek s ő egyenletes, gyors mozdulatokkal ott kanyarog közöttük, mindig előre a marsrat előírása szerint. Most már egy hatalmas terem, egy egész üzemrész az ő birodalma. S bár száz gépre terjed ki gondja, úgy ügyel mindenikre, úgy törülgeti, mint ahogy a szegény ember óvja egyetlen malackáját, hogy baja ne essék. Érdeklődő csoportok gyűltek össze, vártak, lesték, öklüket szorongatták akár egy izgalmas sportmérkőzésen. Cinca örült, hogy az 5 bátor vállalásai ennyire érdeklik a munkásnőket, de egy kicsit bosszankodott is. Nem szerette, ha ennyire figyelik, még azt sem szerette, hogyha valaki azt kérdezi tőle munka közben: „Na hogy megy elvtársnő”. Megszokta már, hogy teljesen a munkába temetkezzék s ne törődjön semmi mással. Ha újságíró is megy hozzá, csak annyit mond: „Munkaidő előtt vagy után elvtárs” — s azzal megy is tovább járja végig a gépeket úgy, hogy lobog fején a fehérbabos kék kendő. Ezen a reggelen a fonalak csontosabbak voltak mint máskor. Gyakran kellett megállnia a gépeknél, hirtelen igazítania s újra megindítania őket. De egyenletes, biztos mozdulatokkal végezte, akár a gépész aki egyetlen kézmozdulattal megállítja vagy elindítja a motorokat. — Rossz a fonal — szólt oda a mesternek, aki mindjárt intézkedett. Most már minden jobban ment, kevesebb volt a szakadás . Cinca már ezen az első napon néhány százalékkal túlteljesítette tervét. — 30 százalékkal növekedett a munka termelékenysége — közölte Mesinger Cureával a maga szenvtelen módján, s igyekezett nyugodtnak látszani, de szemeinek fénye és feszengése jelezte, hogy ő is nagyon örül az eredménynek. ÜZENET SÁRKÖZI ARANKÁNAK Egy jó félóra áll ma rendelkezésünkre, amíg Cinca Mária megkezdi munkáját. Ahogy megérkezik először kijelenti, hogy kevés az ideje, rövid tőmondatokban válaszol. Aztán amikor arról beszélgetünk, hogy dobogott-e a szive mikor először 100 gép között kezdte meg a marszatot, nem érezte-e, hogy néha örömében futva szeretne megiramodni a gépek között, Cinca Mária szemei is mosolygósabbakká válnak s a mondatai sem olyan keményen kopogó tőmondatok már. — Mit üzen Sárközi Arankának abból az alkalomból, hogy 100 szövőgépre tért át ? — Igen, üzenek — mondja komolyan — Tiszta szivemből üdvözlöm őket s az eddiginél még nagyobb sikereket kívánok neki. Mit üzenhetek még ? Kövessék a szovjet sztahanovisták példáját — teszi hozzá meggyőződéssel — küzdjenek bátran, keményen. Akkor az eredmény sem maradhat el. Cinca Mária már igyekszik is a műhelybe. Szaladva teszi meg addig az utat, újra magára ölti fehérpettyes kék kötényét, fejkendőjét s nemsokára újra kattog, csattog, dohog a száz gép, akár a malom , úgy jár közöttük egyenletes, nyugodt, biztos léptekkel, mint a gépek ura. PALL ÁRPÁD Romániai Magyar Szó JOHANN WOLFGANG GOETHE Százhúsz évvel ezelőtt halt meg Johann Wolfgang Goethe, a nagy német költő. Az évfordulóján az egész haladó emberiség azzal a mély tisztelettel és szeretettel emlékezik Goethére, amely csak azoknak az igazi nagy alkotóknak jár ki, akiknek műve az emberiség közös kultúrkincsévé vált. Johann Wolfgang Goethe 1749-ben született. Életében Európán a nagy társadalmi átalakulások és forradalmak viharai száguldtak végig. Élete derekán zajlott le a nagyfrancia forradalom, Angliában az ipari forradalom a szigetországot modern kapitalista állammá fejlesztette. Csak a költő szülőföldjén rekedt meg az élet a feudális középkorban, mintha megállott volna itt a történelem. A német nép harminchat apró fejedelemségbe széttöredezve élt s ezekben az államocskákban a fejedelmek és földbirtokos nemesek legvadabb önkényuralma dúlt. A látszólag nyugodt és csendes felszíl alatt azonban ezekben az apró német államokban is már keményen egymásnak feszültek azok a társadalmi erők, amelyek később a polgári-demokratikus átalakulást létrehozták. A közeledő társadalmi forradalmat szellemi erjedés előzte meg. A német ifjúság legjobbjai egyre inkább érezték és látták, hogy a feudalizmust meghaladta az idő, új eszmékre, új társadalmi rendre van szüksége a német nemzetnek. Ezek közé az ifjak közé tartozott a fiatal Goethe is. Nyugtalan, csapongó szellem volt. Élete örökös harc a benne lobogó szenvedélyek között. A feltörekvő polgárság gyermeke. Azé a polgárságé, amely egy sereg haladó eszmét hoz magával a felszínre, de ugyanakkor gazdasági, társadalmi síkon uralma nem jelent egyebet, mint a hűbéri kizsákmányolás felváltását egy magasabb fokú kizsákmányolási rendszerrel, a kapitalizmussal. Goethe élete és munkássága magán viseli ennek az ellentmondásnak a jegyét. Korán kezdett írni, de nem volt egyetlen foglalkozása az irodalom. Életében volt miniszter Weimarban, színházigazgató, rendező és természettudós, lényegében azonban önmagával viaskodó alkotó maradt végig. A weimari udvar szűk korlátai — ahol élete javarészét töltötte — nem engedték, hogy meglássa a társadalmi valóság teljességét. Megítéléseiben gyakran tévedett, de mély humanizmusa és igazságszeretete megóvta attól, hogy nagy tehetségét az elnyomók dicsőségének hirdetése szolgálatába állítsa. Első műve is tiltakozás. Az 1774-ben megjelenő „Werther“-ben élesen tiltakozik a német fejedelemségekben másodvirágzását élő feudalizmus ellen. Pellengére állítja kora német polgárait is, akik ahelyett hogy — mint a szomszédos francia és angol országokban — felismernék a társadalmi fejlődésben rájuk váró feladatokat — megelégedtek a nyárspolgári érzelgéssel és elmerültek szűk, kicsi egyéni problémácskáikban. Goethe nem volt forradalmár. De műveiben történelmi hűséggel és igen gyakran jelentkezik az elnyomottak harca elnyomóik ellen. A „Götz von Berlichingen” című drámájában a tizenhatodik századbeli parasztkikelések korát eleveníti meg. Az „Egmont” ún.karámijában a hollandi nép félszáladító háborúját mutatja be, amelyet a tizenhatodik században a spanyol megszállók ellen vívtak. Ezek a művek is kemény tiltakozások a feudalizmus szolgasága és elnyomása ellen, tehát korának szólnak. Műveiben művészi hitelességgel tolmácsolja az elhaló, széteső régi és a születő, fejlődő úr közötti élet-halál harcot. Ebben a törekvésében gyakran kora leghaladóbb álláspontjára emelkedett. A forradalmi polgárság gyermeke széttörte a korlátokat és nyugtalan elméje messze elkalandozott a jövőbe. Goethe életművének legragyogóbb darabjában, a „Faust-ban ragyogóan párosul a költő hatalmas élettapasztalata és írói tehetsége. A „Faust” a múlt században az értelmiségi ifjúság számos nemzedékének gondolkodásában mély nyomokat hagyott. A marxizmus-leninizmus klasszikusai rendkívül nagyra értékelték a művét. Krupszkaja asszony, V. I. Lenin haláláig hűséges munkatársa jegyezte le emlékirataiban, hogy Lenin szibériai száműzetése idején állandóan magánál tartotta a művet és szabad idejében nagy kedvvel olvasgatott belőle. Goethének, a német nép haladó nemzeti hagyományaitól lelkesülten, Faust doktor alakjában sikerült megformálnia az emberiség ügyéért áldozatra kész tudós típusát. Kicsoda Faust ? Kora misztikus tanításaitól megcsömörlött vén tudós, aki fiatalos hévvel keresi az élet értelmét. Azt a kérdést veti fel a költő ebben a nagy drámai alkotásában, hogy fejlődik-e, halad-e az emberiség ? Igen, az élet állandóan alakul, változik, fejlődik, semmi sem marad a régi állapotában. És az alkotó embernek kötelessége beállni ebbe a sodrásba, mert csak így viszi előre az egész emberiség ügyét. — Erre a nagy tanulságra döbben rá Faust, miután a legváltozatosabb formákban és körülményekben keresi a lét értelmét.. Goethe szerette a világot és az embereket s hitt alkotó erejükben. Ez csendül ki a Faustból. Hitt abban, hogy az emberiség végül is megszabadul a miszticizmus béklyóitól és egy új, jobb világ szolgálatába állítja alkotó erejét. Goethe soha se volt az öncélú művészet híve. „Számomra semmi értékük sincs az olyan verseknek, amelyek nem kapcsolódnak szorosan az élethez” — írta egyik levelében. Ehhez tartotta magát írói munkája során is. Versei, regényei az egyszerű emberek számára jól érthető nyelven fejezik ki a nagy emberi érzéseket. Képeit a népéletből veszi. A molnárlány, a szövőnő és a halász, állandóan visszatérő figurák költészetében. Nem véletlen, hogy sok versét a német dolgozók ajkukra vették és mint népdalok csendülnek fel a Rajna mentén. Goethe világosan látta, hogy a költészet fegyver és költő nem foghat könnyelműen a hurok pengetéséhez. „A költőnek úgy kell alkotnia, hogy a munkások osztálya megértse szavát." A művészetnek és a tudománynak csak akkor lehet létjogosultsága, ha felfegyverzi az embert, hogy győzedelmeskedjék az élet csatájában", — mondotta Eckermann nevű titkárának 1830-ban. A nagy költő érzékenyen válaszolt kora minden fontos eseményére „Egy új korszak születésének vagyunk tanúi” — kiáltott fel az 1792-es valmy-i ütközet után, ahol a forodalmi- fratíciai seregei döntő csapást mértek a feudális Európa zsoldosaira. Goethét mélyen foglalkoztatta hazája sorsa. Világosan látta, hogy a német állam szétdarabottsága óriási akadály a német társadalom fejlődésének útjában. „Legyen annyira egységes Németország, hogy utazótáskámat nyugodtan vihessem mind a 36 államocskán keresztül, anélkül, hogy a Weimarban kiállított személyazonossági bizonyítványomra ne mondhassa egy szomszédos államocska tisztviselője, hogy az egy idegen útlevele. A német államok között nem lehet hazáról és külföldről beszélni”, — mondotta egyik kiáltványszerű írásában. Milyen forró időszerűségük van e soroknak most, amikor az amerikai és angol imperialisták a német földet szétszaggatva tartják, hogy megakadályozzák az egységes és békeszerető Németország megalakulását. A német hazafiak körében szállóigévé váltak ezek a goethei szavak és harcra buzdítják őket az imperialista rabtartók és Adenauer-féle láncoskutyáik ellen. Goethe szavai ma is segítik a német dolgozók küzdelmét az egységes és demokratikus német állam megteremtéséért. A burzsoázia nem tudta és nem is akarta megérteni a sokoldalú és súlyos ellentmondásokkal teli goethei életművet. Egyszerűen csodának tartották és nem nagyon keresték a megértését. Jellemző, hogy életében műveit még szűkebb hazájában, Weimarban is aligalig olvasták. A polgárság később is ilyen mostohán bánt a költőóriással. Művei könyvtárak mélyén porosodtak, halott óriásnak tartották, akivel nincs mit kezdeni, akinek az örökségét nem lehet hasznosítani. Különösen kidomborodott ez az álláspont a hitleri fasizmus fekete éveiben. A könyvégető és embermilliókat halálba kergető hitleri őrültnek útjában állt a goethei mély emberszeretet, igaz humanizmus és éppen ezért szégyentelen módon megrágalmazták a nagy alkotó örökségét. Ugyanakkor a kapitalista országok polgársága éppen azt szerette volna elhallgatni Goethe életművéből, ami haladó és örök. Goethe művének igazi örökösei a dolgozók. A tudományos szocializmus megalapítói, Marx és Engels gyakran foglalkoztak a költő műveivel és személyiségével, kielemezték azokat a vonásokat, amelyek a goethei műben örökértékűek. A nagy orosz kritikai realisták alaposan ismerték Goethe költészetét. A Szovjetunióban műveit a szovjet népek számos nyelvére fordították le és többszázezer példányban adták ki. A felszabadult országokban,köztük a Német Demokratikus Köztársaságban örök hazára lelt a nagy alkotó. Halálának százhuszadik évfordulóján a békeszerető embermilliók a nagy alkotóra, a haladás ügyének zászlóvivőjére emlékeznek. Arra a költőre, akinek mély humanizmusa, rendíthetetlen hite az emberi akaraterőben és forró vágyakozása, amellyel az emberi fejlődés útjait kutatta, a haladás ügyének harcosai közé emelte. Arra a költőre emlékezünk, aki a „Faust”-ban ilyen szavakkal tett hitet szabadságszeretete mellett: Csak azé a szabadság és az élet, ki érettük naponként vívni kész, így élje gyermek, férfi s öreg itt Veszélyek közt munkáján éveit. Ha hemzsegést szeretnék én szemlélni Szabad nép élén, szabad földön élni. Az orosz irodalom tíznapos ünnepe Az egész országban, az üzemekben ,intézményekben, iskolákban és a falusi kultúrotthonokban lelkes hangulatban tartják meg az orosz irodalom tíznapos ünnepét. A fővárosi üzemekben, gyárakban és iskolákban számos, az orosz irodalommal foglalkozó előadást tartanak. A pionír palotában irodalmi estet rendeznek Maxim Gorkij műveiből és bemutatják a nagy író „Életem" című regénye első részének, a „Gyermekéveim" filmváltozatát. A fővárosi 17-es számú „Libraria Noastre" könyvesboltban március 29-én könyvbazárt rendeztek nagy orosz írók műveiből. Sztálinvárosban, a Központi Könyvtárban recenziókat rendeznek számos szovjet író könyvéről, közöttük: Nyikolaj Gogoly „Pétervári történetek", Alexej Tolsztoj „A kenyér", N. Spanov „Gyújtogatok", P. Ignatov „Egy partizán feljegyzései", stb. című könyvekről. Marosvásárhelyen március 29-én román és magyar nyelven tartották meg „Maxim Gorkij — a szocialista realizmus megteremtője az irodalomban" című előadást. Előadás után a Székely Színház kollektívája művészi műsort mutatott be. Marosvásárhelyen rövidesen megnyitják a „Nagy orosz írók élete és munkássága" című kiállítást. A marosvásárhelyi, dicsőszentmártoni, gyergyói és régeni központi könyvtárakban recenziót rendeznek Galina Nikolajeva: „Aratás’’ Ázsájev „Távol Moszkvától", Spanov „Gyújtogatok", stb. című könyvéről. - -Bákóban, az orosz irodalom tíznapos ünnepe keretében, az Állami Színház bemutatja Gogoly „Házasság" cimű színművét. Kolozsváron, a fontán, fő magyar színházak és operák együttesei zenés irodalmi estet rendeznek az orosz klasszikus irodalom remekeiből. P.pestiben, az ARLUS és az Állami Színház rendezésében irodalmi esteket tartanak „Az orosz klasszikus és szovjet drámairodalom szerepe a jelenkori színház fejlődésében“ témakörrel. Temesváron, az orosz irodalom tíznapos ünnepe megnyitóján Alexandru Jebeleann, az írószövetség temesvári fiókjának elnöke beszélt M. Gorkijról. Az előadás után a temesvári Opera és Állami Színház művészei nagy orosz írók műveiből összeállított műsort mutattak be. ★ Az orosz irodalom tíznapos ünnepe tiszteletére, az „Orosz Könyv“ Könyvkiadója nagy orosz írók számos művét adja ki, közöttük: ★ Ahol Makarenko szellemében nevelik a Makarenkonak, a nagy szovjet pedagógusnak a nevelésről szóló forradalmi tanait nálunk csak a felszabadulás utáni években kezdték megismerni. A nagyközönség főleg pedagógiai regényeit, Az új ember kovácsát, Igor és társait és a Szülők könyvét olvasta nagy érdeklődéssel. Tanítóink és tanáraink e művekben teljesen új útmutatásokat találtak nevelésünk legfontosabb és egyben legnehezebb kérdéseivel kapcsolatban. Soknak közülük szinte tankönyvévé vált a később megjelent Pedagógiai tanulmányok I. II. III. kötete. Tanáraink és tanítóink legjobban igyekeznek Makarenko tanainak mélyére hatolni, megérteni elveinek marxi-lenini alapjait, elsajátítani elméletét és azt gyakorlatba átvinni. A sztálinvárosi pedagógiai leányiskola igazgatósága felismerte, milyen fontossággal bír Makarenko tanainak elsajátítása és alkalmazása egy iskolában, főleg ahol az oktatás és nevelés új kádereit képezik. Ha belépünk az iskola ízlésesen berendezett fogadószobájába nagy szovjet pedagógus művésziesen elkészített arcképe ötlik szemünkbe. Mellette nagy barátjának és tanítómesterének Gorkijnak képmása függ. Valóban Anton Szemjonovics pedagógiai elmélete és gyakorlata és Maxim Gorkij szocialista humanizmusa hatja át az iskola egész életét. Az igazgatóság még a múlt iskolaévben megkezdte egy olyan egészséges munkaterv elkészítését, mely szerint az internátusban lakó lányok életének alapjául Makarenko gyermekközösségének megszervezésében nyert tapasztalatai szolgáljanak. Ebbe a munkába bevonták magukat a tanulókat is. Lázas tanulmányozás folyt hetekig, de az eredmény csak a felszínen mutatkozott. Az osztagok csak papíron léteztek, a kollektív élet az osztály falain túl már alig érvényesült, a bírálat szelleme pedig csak egyes alkalmakkor éreztette nevelő hatását. A tavalyi tapasztalatokból okulva az iskola tanári és tanuló közössége az új tanévben, újrakezdte a munkát, immár az érettség magasabb fokán. Temelie Maria és Baciu Ion igazgatók olyan légkör kialakítására törekedtek, amelyben a bentlakó leányok életét és munkáját optimizmus, önbizalom és önként vállalt fegyelem jellemezte. A leckeórák után automatikusan felbomlanak az osztályok által alkotott egységek. Az internátusban lakó tanulók új egységekbe tömörülnek, a hálószoba szerinti egységekben. A hálószoba egy gyermekközösségben nagy nevelőhatással bír , tanítja Makarenko. A hálóban különböző osztályokból, tehát különböző korú tanulók laknak együtt, így erős kölcsönhatások alakulnak ki. A kisebbek tanulnak a nagyobbaktól, elsajátítják viselkedésüket, szokásaikat, megtanulják tisztelni az idősebbeket. A nagyoknál a kisebbek iránti gondoskodás, felelősségtudat kiváltja a szocialista ember legfőbb tulajdonságait: az emberek iránti figyelem, jóság, igényesség érzését. Az öt hálótermet elfoglaló 110 tanuló alkotja az internátus öt osztagát. Mindenik osztag élén egy felelős áll, akit a tanulási, fegyelmi egészségügyi, szórakozási és jóbarátság felelős segít munkájában. Minden egyes rossz jegyet vagy tanulásban való visszaesést rögtön jelez a tanulási felelős, gondoskodván is egyúttal, hogy a szóbanforgó tanuló megfelelő segítséget kapjon rossz jegye, gyenge előmenetele kijavítására. A fegyelmi felelős számontartja a késéseket, az igazolatlan hiányzásokat, felelősségre vonja azokat, akik rontják közösségük legszebb diszét a fegyelmet. Az egészségügyi felelős az orvos közvetlen segítsége, a szórakozási felelős gondoskodik a vasárnapi közös szórakozásról, mozi- és színházjegyeket szerez be, vagy házi ünnepségeket szervez. A jóbarátság felelős munkája idestova fölösleges lesz, mert a magyar és román tagozat tanulóinak együttérzése meleg, őszinte barátsága egyre erősebb. Az osztag felelősök élén az internátus titkára áll: Fratila Salomea ill. éves IMSZ-vezetőségi tag. E tisztségre egyöntetűen választották meg és ez a választás a közösség érettségi fokának tekinthető, mert a titkárnő erélyes, igényes és bíráló szellemben végzi munkáját. A felelősök bizottságának legutóbb megtartott heti munkaelemző gyűlésén megbírálták az I osztag vezetőjét, Imecs Magdát, mert osztaga nem tartja be az étkezéseknél előírt sorrendet s mert a kulturfelelős nehézkessége miatt az osztag nem készített diszfaliujságot a Nők Nemzetközi Napja alkalmával. A II. osztag felelősének, Varga Irénnek felelni kell azért, hogy Angéla tanuló még most is lusta reggel felkelni. Az osztag felelőse, Motoc Maria bizonyos önmegnyugtatással jelenti osztagja munkáját, de az internátus titkárnője éppen ebben az osztagba tartozik, jól ismeri a hibákat s igy kitűnik, hogy esténként még bizony lármának a lányok és reggel a felkelésnél még nógatni kell őket. A gyűlés általános munkavállalással fejeződött be: a harmadik évnegyed végére egyetlen 4-es osztályzat se szerepeljen a bentlakók jegyei között. Ezenkívül elhatározták, hogy a következő vasárnap „meglepetés” ünnepséget rendeznek. Mindegyik osztag meglepetésként egy-egy „csasztuskát”, élőképet, jelenetet fog elkészíteni, olyanokat, amelyek legjellemzőbbek a jövő pedagógusainak törekvéseire. Makarenko tanításának gyakorlati alkalmazását a kollektív minden tagja közvetlenül tapasztalja. Életük nyugodt, zavartalan, de tarkítja a munka öröme, a holnapi feladatok, ünnepségek, vidám szórakozások várása. Nincsenek üres henyéléssel, céltalan lődörgéssel jövő pedagógusait elpazarolt órák; mennyivel kellemesebb fris-sen mosott-vasatt fehér blúzban, együttesen színházba, hangversenyre, irodalmi körben megjelenni és hallani, hogy suttogják mögöttük: „Milyen kedvesek, milyen csinosak a pedagógiai iskola növendékei.” Munkaérdemrenddel kitüntetett igazgatónő — aki egyszemélyben képviselő és a városi békeharcbizottság tagja — kifogyhatatlan ötletekben, hogy növendékei életét egyre gazdagabbá tegye. Gogoly halálának évfordulójára sajátkészítésű kosztümökkel, díszletekkel adták elő a „Revizor” egyik felvonását. Aki látta őket ezer tervet szövő, izgatott készülődés közepette, képet kaphatott népköztársaságunk igazán boldog ifjúságáról. Az első évnegyed tanulmányi előmenetele gyenge volt. S hogy növendékeit tanulásra serkentse, Temesia elvtársnő meghívta körükbe Furtuna Iont, a „Vörös Zászló” művek sztahanovista munkáját. E találkozó fellelkesítette a lányokat. A kiváló sztahanovista arra buzdította őket, hogy az üzemi dolgozókhoz hasonlóan keljenek versenyre a jobb tanulásért. Jó tanulással szolgálni a hazát — ez az ifjúság feladata az iskola padjaiban. A látogatásnak — amely örökre emlékezetes marad az iskola életében — megvolt a hatása. A 4-esek száma 181-ről 50-re csökkent, a lányok valóra váltják vállalásukat a harmadik évnegyed végére egy négyes sem lesz. Az igazgatónő javaslatára megkezdték a művész-kollektívát szervezni. A cél az, hogy az intézet növendékeiből nagy műveltséggel rendelkező, zenéhez, irodalomhoz, képzőművészethez értő embereket neveljenek. Természetesen hibák még vannak. Legnagyobb baj, hogy a tanári kar még nem egységes, az egységes tanári kar pedig Makarenko szerint elengedhetetlen feltétele az egységes nevelésnek. Az igazgatóság majdnem egyedül küzd az új módszer bevezetéséért: segítséget legfeljebb egy-két osztályfőnök nyújt, a többi tanárok magatartása teljesen közömbös. Az iskola épülete kis befogadó képességű, 60 növendék a román leánylíceum internátusában lakik, másik 51 leány a magyar vegyes líceum otthonában. Ezek a tanulók kívül maradnak társaik szép életén, mert azoknak az iskoláknak a vezetői, amelyekben laknak, — még várnak — ki tudja meddig, Makarenko tanításainak alkalmazásával. Ez a közömbösség, a régi nevelési módszerekhez való maradi ragaszkodás káros, amit mindenképpen fel kell számolni. Jövő nemzedékünk új szellemben való nevelése kötelessége minden becsületes tanárnak és tanítónak, aki méltó akar lenni az igazi nevelő megtisztelő címére. PÁSZTOR LÍVIA tanárnő a „Békéért és demokráciáért” című Gorkijkötetet, A. Szerafimovics válogatott műveit, Makarenko „Az új ember kovácsa” (magyar nyelven), Borisz Polevoj „Mi szovjet emberek” (német nyelven) és T. Zsuravljov „Antipov közlegény” (szerb nyelven) című művét. ★ A kolozsvári Bolyai egyetem aulájában pénteken számos dolgozó, művész, egyetemi tanár és hallgató jelenlétében nyitották meg „az orosz irodalom tíznapos ünnepségét“. Az ünnepséget Emil Petovici akadémikus professzor, a RNK Akadémiája kolozsvári fiókjának elnöke nyitotta meg, aki az orosz irodalom, a néppel szorosan összeforrt irodalom megismerésének fontosságáról beszélt. Ezután A. E. Baconsky költő és Tamás Gáspár író beszéltek a román, illetve magyar nyelven Maxim Gorkijról, az irodalmi szocialista realizmus megteremtőjéről. „Az orosz irodalom tíznapos ünnepen egybeesik a nagy orosz író, Maxim Gorkij születésének 84-ik évfordulójával. Az ünnepséget a Nemzeti Színház és a kolozsvári Állami Magyar Színház műsora fejezte be, melynek során Gorkij műveiből olvastak ie részleteket. A RNK küldöttsége elutazott a moszkvai nemzetközi gazdasági értekezletre A moszkvai nemzetközi gazdasági értekezleten résztvevő román küldöttség hétfőn elutazott a Szovjetunió fővárosába. A küldöttség a következő elvtársakból áll: Gh. Savin, a RNK Külkereskedelmi Kamarájának elnöke, aki a küldöttség vezetője, P. Balaceanu közgazdász, egyetemi tanár, C. Agiu, a Centrocoop elnöke, N. Anghel, az „Industrial-Import” igazgatója, St. Vicol, az „Agroexport” igazgatója, Barbu Zaharescu egyetemi tanár, közgazdász, Stelian Moraru, az OSZT végrehajtó bizottsága bürójának tagja, C. Filoreanu, az OSZT végrehajtó bizottságának tagja és St. Arsene egyetemi előadó, a küldöttség titkára. A küldöttséget a baneasai repülőtéren az OSZT, valamint gazdasági szervezeteink képviselői üdvözölték. A repülőtéren jelen volt M. A. Filatov, a Szovjetunió bukaresti nagykövetségének titkára. Rádióműsor A ROMÁN NÉPKÖZTARSASÁG RÁDIÓÁLLOMASAINAK MAGYARNYELVŰ MŰSORA SZERDA, 1952. ÁPRILIS 2. R. TEMESVÁR I. 397 m. hh. 6 óra 50 perckor Hírek. Zene. R. ROMANIA 1935 m. és BUKAREST II. 285 m. hh. 12 óra 30 perckor Hírek. Hírmagyarázat. Zene. R. TEMESVÁR I. 397 m. hh. 16 órakor Hirek. 16 óra 15 perckor Közgazdaságtani előadás: A takarékosságról. 16 óra 25 perckor Kulturkrónika. R. ROMANIA 1935 m. BUKAREST II. 235 TEMESVÁR I. 397 és CRAIOVA 205,9 m. hb. 19 óra 30 perckor A Szocializmus Országából : Galina Nyikolajeva,, a Sztálindijjal kitünteted szovjet írónő. 19 óra 45 perckor Külpolitikai jegyzetek. R. ROMANIA és TEMESVÁR II. 22 óra 35 perckor Hirek. 1952 április 1. kedd Bernard Bereanu, a Nemzetközi Diákszövetség elnöke nyilatkozott az Agerpres munkatársának Bernard Bereanu, a Nemzetközi Diákszövetség elnöke, — miután hazatért a NDSZ végrehajtó bizottságának Budapesten megtartott ülésszakáról — az alábbi interjút adta az Agerpres hírügynökség munkatársának . Arra a kérdésre, hogy melyek a Nemzetközi Diákszövetség Végrehajtó Bizottsága Budapesten megtartott, ülésszakának legfőbb eredményei, Bernard Bereanu a következőket mondotta : — A március 14—18. között lezajlott budapesti ülésszakon — amelyen a végrehajtó bizottság 37 tagja és 28 országból megfigyelők vettek részt — a nemzetközi diákmozgalom szempontjából fontos határozatokat hoztak. A napirend első pontját a Nemzetközi Diákszövetség titkárságának jelentése képezte a szövetség 1952. évi kulturális és sporttevékenységének tervéről. A jelentést követő vitán huszonhatan szólaltak fel. A titkárság jelentéséből és a hozzászólásokból egyaránt az tűnt ki, hogy a béke védelmének szolgálatában, a különböző országok egyetemi hallgatói kapcsolatainak szorosabbá tételéért egyaránt fontos a nemzetközi diákság kulturális és sporttevékenységének fokozása. Ezen a téren annál is inkább szükséges a fokozott erőfeszítés, mert — amint a vita során felhozott különböző konkrét esetekből világosan kitűnt — bizonyos országok hatóságai országaikban táplált háborús hisztéria folytán minden eszközzel megkísérlik elgáncsolni a kulturális és sportkapcsolatokat. A végrehajtó bizottság egyhangúlag jóváhagyta az első napirendi ponttal kapcsolatban hozott határozatot, valamint a Nemzetközi Diákszövetség ezévi nagyarányú kulturális és sportprogrammját. A koreai és kínai küldöttek a végrehajtó bizottságnak pontos adatokat szolgáltattak az amerikai hadseregnek Koreában és Észak-Kelet Kínában használt baktériumfegyveréről. Ezzel kapcsolatban határozatot hoztak, amelyben megbélyegzik e barbár bűntettet. A határozatot a végrehajtó bizottság minden tagja megszavazta, kivéve a délafrikai diákok Nemzeti Szövetségének küldöttét, aki tartózkodott a szavazástól. Az angol küldött úgy vélekedett, hogy a baktériumfegyver használatának kérdése nem diákügy, s ezért nem vett részt a szavazáson. A Nemzetközi Diákszövetség végrehajtó bizottságának másik nagy eredménye az, hogy egyhangúlag szavazták meg a vitazáró határozatot az egyetemi hallgatók egységének megszilárdítására vonatkozó konkrét akciókkal kapcsolatban. A végrehajtó bizottság örömmel üdvözölte a RNK Ifjúmunkás Szövetségének meghívását, hogy a Nemzetközi Diákszövetség Tanácsának ülésszakát 1952 nyarán a Román Népköztársaságban tartsa meg. A meghívást egyhangúlag elfogadták. Az Agerpres hírügynökség munkatársának egy másik kérdésére válaszolva, B. Bereanu méltatta a NDSZ végrehajtó bizottság határozatának jelentőségét az egyetemi hallgatók békeharcának fokozásáról. B. Bereanu a továbbiakban egyes — elsősorban az Egyesült Államokbeli — diákkörök sikertelen egységbontó tevékenységéről beszélt. A lapok arról is beszámoltak, hogy különböző amerikai hivatalos ügynökségek „nagylelkűen“ anyagi alapot is felajánlottak e célra. A budapesti ülésszakon egyhangúlag megszavazott határozat csattanós válasz volt az egységbontó törekvésekre. A továbbiakban B. Bereanu a Nemzetközi Diákszövetség tanácsának munkatervéről beszélt.