Romániai Magyar Szó, 1953. január (7. évfolyam, 1628-1652. szám)
1953-01-03 / 1628. szám
1953. január 3., szombat BÉKE MEGVÉDÉSE A NÉMET NÉP LÉTÉRDEKE• Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke december 31-én nyilatkozatot adott a berlini NACHT EXPRESS újságnak. A német nép 1953. évi feladatairól beszélve a miniszterelnök a következőket mondotta: „A béke valamennyiünk legdrágább kincse. Ezért 1953-ban honfitársainknak keményen kell harcolniuk a bonni és párisi katonai szerződések ellen és az Adenauer-kormány megdöntéséért. A német népnek nem kellenek katonai szerződések. Békére van szüksége... Németország egységesítése, a békeszerződés megkötése és a szocializmus alapjainak felépítése az NDK-ban, ezek a mi célkitűzéseink az új esztendőben is. Véget vethetnénk hazánk kettészakításának — folytatta Otto Grotewohl — ha arra az útra térnénk, amelyet a Szovjetunió a nyugati hatalmakhoz intézett jegyzékeiben jelölt ki." Ezután Otto Grotewohl részletesen foglalkozott a Szovjetunió javaslataival és hangsúlyozta a németek közötti megegyezés feltétlen szükségességét. A német nép képviselőinek tárgyalniuk kell, mégpedig minél hamarabb. A miniszterelnök továbbá arról a nagy segítségről beszélt, amelyet a Szovjetunió nyújt a Német Demokratikus Köztársaság lakosságának. A béke világháborának összes népei szolidárisak velünk és barátságuk megnyilvánulásaként segítenek bennünket. Nem vagyunk egyedül. A német nép legfőbb feladata az új esztendőben, hogy még szorosabbra fűzze kapcsolatait a béke világtáborával. ★ BERLIN (Agerpres) — A bécsi kongreszszuson résztvett német küldöttség tagjai Düsseldorfban sajtóértekezletet rendeztek. Elfes, München-Gladbach volt polgármestere, Clara Maria Fassbinder bonni egyetemi tanár, Essen lelkész és mások beszámoltak a bécsi kongresszuson szerzett benyomásaikról. Elfes kiemelte: a kongresszuson 85 ország képviselői megegyeztek abban, hogy a nemzeti függetlenség a béke fenntartásának alapja. „Elmondhatjuk — mondotta Elfes — hogy a gyarmati uralom ideje egyszer és mindenkorra lejárt. A német népnek is kezébe kell vennie sorsa irányítását. Ezzel hozzájárul a béke fenntartásának ügyéhez. Mindennél fontosabb, hogy Kelet- és Nyugat-Németország küldöttei nem a kettéosztott Németország külön képviselőinek, hanem az egységes, oszthatatlan Németország megbízottainak tekintették magukat és ez irányította egész kongresszusi tevékenységüket.“ Befejezésül Elfes felszólította Nyugat-Németország lakosságát, hogy vegyen részt tevékenyen a békevédelmi mozgalomban, mert ez szorosan összefügg a német nép legfontosabb létkérdéseinek megoldásával. ★ BERLIN. (Agerpres.) — A TASZSZ közli: December 31-én, újév küszöbén, Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke rádióbeszédet intézett a német néphez. Miután áttekintette az elmúlt esztendő eredményeit, a következőket mondotta: Az üldözések és rágalmak ellenére, a háborús uszítók és ügynökeik összes próbálko- zásai ellenére mi elértük és túlhaladtuk az 1952-es évre tervezett célkitűzéseinket, összehasonlítva az elmúlt esztendőt az 1950-es évvel, köztársaságunk globális ipari termelése 40,5 százalékkal növekedett. Nagy eredményeket értünk el a kulcsipar termelésének növelésében. Az ipar legfontosabb ágaiban növekedett a munkások fizetése. Az értelmiségiek életszínvonala jelentősen javult. A kiskereskedelmi hálózat kiépítése révén a lakosság 50 százalékkal több áruhoz és élelmiszerhez jutott, mint 1950-ben. Az elmúlt esztendő Németország történelmében úgy fog szerepelni, mint egy új korszak kezdete népünk életében. A Német Szocialista Egységpárt II. kongresszusán hozott határozat, amelynek értelmében a Német Demokratikus Köztársaság rálép a szocialista építés útjára, az 1952-es évet történelmi jelentőségűvé avatta. Megkezdtük népünk nagy fiai, Karl Marx és Friedrich Engels eszméinek megvalósítását Németországban.” A továbbiakban Wilhelm Pieck kiemelte, hogy Nyugat-Németországban az 1952-es esztendő a nép ellenállásának megerősödését hozta magával a háborús politika, Adenauer és amerikai gazdái ellen. Wilhelm Pieck emlékeztette a német népet arra, hogy a népszavazás alkalmával 15 millió nyugatnémet állampolgár a bonni és párisi militarista szerződések ellen szavazott, békeszerződést és egységes, független, demokratikus Németországot követelt. Beszéde végén Wilhelm Pieck ismételten felszólította a német népet, hogy fokozott erővel harcoljon a bonni és a párisi militarista szerződések ellen, Németország egységéért, a haza egységének békés helyreállításáért, az igazságos békeszerződésért. A francia országos béketanács a békemozgalom kiterjesztéséért PARIS (Agerpres). A LIBERATION című francia lap közölte az országos béketanács bürójának jelentését arról az ülésről, amelyen a bécsi békevédelmi kongresszus eredményeit tárgyalták meg. Az országos béketanács bürója megelégedéssel állapította meg, hogy a bécsi békekongresszuson jelen volt sok olyan francia politikus, szakszervezeti aktivista, író, művész és tudós, akik eddig nem vettek részt a békemozgalomban. Valamennyien helyeselték a bécsi békekongresszus határozatait. Az országos béketanács újból hangsúlyozta, hogy együtt akar működni a különböző körökkel és közös akciókkal akarja elérni azt, hogy Franciaország rálépjen a tárgyalások útjára és az öthatalmi békepaktum mielőbb megvalósuljon. Franciaországban számos falusi békeharcbizottság alakult. Békebizottság létesült Páris egyik peremvárosában, Issy-ben, Rivière községben, valamint Pas de Calais megyében. W_____ ■■■ N ll.Mll I AMERIKA IGAZI HANGJA Karen Morley, a híres amerikai filmszínésznő, nemrégiben beszédet tartott New Yorkban egy békénagygyűlésen. Kijelentette, hogy ő és sok más amerikai úgy érzi, mindig, amikor egy katona elesik Koreában — a Wall Streeten cseng egy automatapénztár csengője. A csengő hangja szüntelenül hallszik s jelzi, hogy gyarapodik a háború haszonlesőinek profitja. Maga a WALL STREET JOURNAL kimutatása szerint a „Standard Oil“-érdekeltség, amely benzint szállít a Koreában harcoló amerikai repülők és tarikok számára, csupán 1951-ben 3 milliárd 863 millió dollár „tiszta“ haszonra tett szert, az „U. S. Steel” tröszt pedig ugyanakkor 3 milliárd 700 millió nyereséget könyvelt el. A profit csúcsát azonban a „General Motors“társaság érte el, amely hét és fél milliárd dollár nyereséggel zárta a kasszát. A tőkepénzesek közlönyének megállapítása szerint utóbbi tröszt minden befektetett dollárért egy év alatt két dollár hasznot vágott zsebre. Az a hatvan család, amely kezében tartja a „General Motors”, a „Standard Oil“ s a többi tröszt részvényeinek többségét, amely szorosan markolja az Egyesült Államok kormányának gyeplőit, mértéktelen kapzsiságában mindent elkövet, hogy profitja ne csökkenjen, hanem gyarapodjék. Ennek pedig a legfőbb feltétele az, hogy sikerüljön félrevezetni Amerika néptömegeit, elhitetni azokkal, hogy a háború a lételem, hogy a háború jelenti az egyetlen menekvést a gazdasági válságból. Azt kell elhitetni az amerikai dolgozókkal, akik ma egy dollárért kevesebbet vásárolnak mint a háború előtt féldollárért, hogy a háború szükségszerű, elkerülhetetlen s még hozzá ... nagyszerű élményt nyújt. Ezt a célt szolgálja, erre összpontosítja minden figyelmét az a hírverés, amelyet a wall-streeti részvénytársaságok irodáiból irányítanak. Erre törekszik a megvásárolt rádió, amely a nap minden órájában a háborús hisztériát hirdeti s ezzel próbálkozik a Hearst vagy McCormick sajtó. Utóbbi egyik többmilliós példányszámú terméke, a LOOK például legutóbb beszámolót közölt a koreai arcvonalról bizonyos Mrs. Cowles tollából. Ez az úrhölgy írta: „Látogatást tettem a fronton. Miután eddig nem láttam háborút, meglepetés ért. Lelkesítő látványban volt részem ..“ Lelkesítő a vérontás, a pusztulás, a háború az imperialista emberfalók számára, megelégedéssel dörzsölik mancsukat Morgan, DuPont és Mellon urak, valamint képviselőik a politikai arénában. Eisenhower csak nemrégiben jelentette ki Filadelfiában: „Ma kezdeményezésünk, képzeletünk és termelési rendszerünk egybefonódott és háborúra vezet. Gazdaságunk háborús gazdaság. Jólétünk háboruszülte jólét. Az Egyesült Államok jólétét a háborúnak és új háború veszélyének köszönheti.“ A háboruszülte jólét azonban csak kevesek érdeke Amerikában, a nemzet igazi érdekei békét követelnek. A békét követelő, a háborúval szembeszálló mozgalom élén — mint a világon mindenütt — a Kommunista Párt áll..Az Egyesült Államok Kommunista Pártja az amerikai nép leghaladottabb, legöntudatosabb elemeit egyesíti magában. A kommunisták állanak az Egyesült Államok egész haladó társadalma élén, a kommunisták fáradhatatlanul harcolnak a reakció ellen, a békéért. Ők harcolnak a legkövetkezetesebben és a legállhatatosabban. Ezért: „Nincs olyan szervezet, amely odaadóbb lenne a munkások és az egész nép érdekei iránt, mint a kommunista párt... — írta William Z. Foster, az USA Kommunista Pártjának elnöke. — A kommunista párt egész története a munkások, a néger nép és az egész nemzet érdekeiért vívott szakadatlan harc története... Éppen azért, mert a kommunisták az amerikai nép érdekeinek leghűbb védelmezői, a kommunista párt vezeti majd az egész nemzetet.” A kommunisták vállalják a történelmi felelősséget, amely napjainkban rájuk hárul. Törhetetlen forradalmi harci szellemük és marxista-leninista képzettségük azt a feladatot állítja eléjük, hogy leleplezzék a fasiszta háborús uszítókat, a wall-streeti imperializmus ügynökeinek megszámlálhatatlan aljas hazugságait s a lehető legerősebben hangsúlyozzák: a kapitalizmus és a szocializmus békésen együttélhet. A kommunista párt szavát hallatta, amikor Sztálin elvtárs 1949-ben javasolta a békeegyezmény megkötését, bátran kimondta, hogy az Atlanti Egyezmény agresszív szerződés, amelynek éle a Szovjetunió, a népi demokratikus országok és az egész világ békéje ellen irányul. Az Amerikai Kommunista Párt elítélte az Egyesült Államok koreai agresszióját. A párt felhívta az Egyesült Államok dolgozóit és az amerikai lakosság minden rétegét, hogy írják alá a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának stockholmi felhívását, amely követelte: tiltsák el az atomfegyvert és nyilvánítsák háborús bűnösnek azt a kormányt, amely elsőnek alkalmazza ezt a fegyvert. A párt támogat minden olyan javaslatot, amelynek célja a béke és a különböző országok népei közötti barátság megszilárdítása. Az a fékevesztett düh, amellyel a monopoltőkések által irányított államapparátus üldözi a kommunistákat, bizonyítja, hogy az Egyesült Államok Kommunista Pártjának befolyása egyre erősebb a nép soraiban. Truman kormányszervei nyíltan felrúgják az Egyesült Államok alkotmányában lerögzített jogokat és egymásután küldik börtönrácsok mögé az antifasiszta harcosokat, a béke híveinek ezreit és tízezreit. A legelvetemültebb módon azonban a kommunistákat üldözik. Maga Matthews bíró, aki a kommunista párt kaliforniai vezetőire szabott ki többévi börtönbüntetést, elismerte, hogy a kommunistákat nem bűntetteikért, hanem elveikért ítélte el. A los angelesi és más városokbeli bírósági komédia, megmutatta, hogy az amerikai fasiszták eltökélt szándéka , még a kommunista párthoz tartozást is büntetendő cselekménynek tekinteni, hogy ily módon bénítsák meg az Egyesült Államok haladó erőinek ellenállását a háború és a fasizmus galád erőivel szemben. Amint azonban a kommunista párt 14 kaliforniai vezetője sajtónyilatkozatában leszögezte: „az amerikaiak milliói békét akarnak éppen úgy, mint mi. Az amerikai tömegek állhatatosak és bátran harcolnak demokratikus örökségük megvédéséért, mert tisztában vannak azzal, hogy az „antikommunizmus” csalás, amelyhez a reakciós erők folyamodnak, hogy ellopják a milliók szabadságát”. Börtönbe vetik a reakciós erők a kommunistákat, mert félnek az amerikai nép egyre erősödő béketörekvéseitől, hogy a nép rájuk kényszeríti békeakaratát, véget vet a háborús profitban való dúskálásnak Az imperialistáik aggodalmai jogosultak. Az egyszerű amerikaiakra mind kevésbbé hat a Wall Street sajtón, rádión és filmeken keresztül terjesztett hódító háborús hírverése. Az egyszerű amerikaiak kezdik felismerni, hogy valami nincs rendjén abban a rendszerben, ahol egyesek a háborúszülte jólétet magasztalják, mások — s ezek vannak sokan — mind súlyosabb napi gondokkal küzdenek, aggódva nézik az élelmiszerárak folytonos emelkedését Az egyszerű amerikaiak mind határozottabban állást foglalnak a koreai háború ellen. Az egyszerű amerikaiak lelkesedéssel fogadták Sztálin elvtárs legújabb nyilatkozatát, amelyben újból leszögezi, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió továbbra is békében élhetnek. Egy vermonti asszony nemrég az alábbiakat írta a ROTHLAND HERALD című lapnak: „Nem tudom megérteni, miért ül országunk népe ölhetett kézzel és miért engedi meg a kormánynak, hogy az ifjú amerikaiaknak újabb és újabb ezreit küldje elpusztulni Koreába. Én azt hittem, hogy Amerika a demokrácia országa, a szabad nép országa. Hát ez a ,,szabad nép” megengedi, hogy minden tovább folytatódjék ? Hát kormányunk valóban haszonleső politikusok kormánya, amely mellett a „szabad népnek” nincs többé semmi szava ?" Egy amerikai asszony, Isabel Cerney ezt mondotta a pekingi békeértekezleten: „Az amerikai nép kezd felébredni. Sok minden történik a mi országunkban, amit talán a világ nem lát, de ami a felháborodást, az ellenkezést, a haragot mutatja a koreai háborúval szemben. 1952-ben több sztrájk volt Amerikában, mint bármikor is az Egyesült Államok történetében. Amerikai pilóták és második világháborús tisztek Százainak esete, akik tiltakoztak az ellen, hogy a koreai háborúban szolgáljanak, és olyan erősen tiltakoztak, hogy el kellett őket bocsátani aszolgálatból, fényt vet az amerikai katonák gondolkodásmódjára”. A vermonti , csikágói asszonyokhoz hasonló egyszerű amerikaiak millióinak gondolkodásmódját juttatja kifejezésre az, hogy farmerek, értelmiségiek, alkalmazottak, háziasszonyok, különböző politikai pártállású és vallású emberek képviselői nagyszámú haladó szervezetet alakítottak, amelyek szintén komoly erőt jelentenek a békemozgalomban. Az Egyesült Államokban 170 ilyen szervezet van. Nagy szerepe van e mozgalomban a Haladó Pártnak, amely az elnökválasztásra jelöltet is állított. E párt feladata szembehelyezkedni a reakció két fő pártjával — a köztársasági és a demokrata párttal —, hogy a tartós béke biztosítása érdekében együttműködést létesítsenek más népekkel. A Haladó Párthoz közel áll számos más, a békéért harcoló szervezet, így a Tudományos, Művészeti és Szabadfoglalkozású Dolgozók Országos Tanácsa, melynek mintegy 5.000 tagja van. Ezek a haladó értelmiség képviselői, sok kiváló író, tudós, mint Howard Fast, Dalton Trumbo, Albert Maltz, Howard Lawson, Albert Kahn, Paul Robeson, Dubois professzor, stb. Az Amerikai—Szovjet Barátság Országos Tanácsa vezető szerepet tölt be abban a kibontakozó mozgalomban, amely az Egyesült Államok és a Szovjetunió barátságának megszilárdításáért száll síkra. A jelentősebb haladó szervezetek közé tartozik a Polgári Jogok Kongresszusa, melynek nagy szerepe van a mai körülmények között, amikor érvénybe lépett a McCarran-féle fasiszta, terrorista törvény, amikor börtön és gyűjtőtáborok fenyegetik a békeharcosokat. A Távolkeleti Demokratikus Politikáért Harcoló Bizottság az ázsiai népek jogainak elismeréséért, a belügyeikbe való beavatkozás megszüntetéséért harcol s ugyancsak a béke mellett száll síkra az Antifasiszta Emigránsokat Segélyező Egyesült Bizottság is. Hasonlóképen a béke erőit szolgálja az Amerikai Össz-Szláv Kongresszus, amely köré tömörül az Egyesült Államokban élő több mint tízmillió szláv s amely szintén következetesen hirdeti az igazságot a Szovjetunióról és a népi demokratikus országokról s harcol a népek közötti barátságért. Ugyancsak a békéért harcol a többi haladó szervezet, így az Olasz származású Haladó Amerikaiak Egyesült Tanácsa, a Munkásifjúság Ligája, az Anyák a Háború Ellen nőszervezet, az Országos Farmerszövetség, valamint számos más háborúellenes, vallásos szervezet, amelyek mind fontos szerepet játszottak a stockholmi felhívás aláírásáért és a Béke Világtanács felhívásának aláírásáért szervezett kampányban. Ezeken az aláírásgyűjtő kampányokon keresztül olyan erővel csendült fel az amerikai nép millióinak békét követelő hangja, hogy azt meghallották a trösztök irodáiban is. Azok az urak jól tudják, hogy ha létrejönne a fegyverszünet Koreában, vagy pedig kicsit is enyhül az általuk nemzetközi téren szított feszültség, akkor a részvények máris zuhanni kezdenek a Wall Streeten. Ezért nemcsak hogy nem akarnak békét, hanem annak puszta gondolatától is megrettennek. A béke híveit ma módszeresen üldözi az Egyesült Államokban egy olyan államgépezet, amely méreteiben és módszereiben túltesz a hitlerfasiszta elnyomó apparátuson. Edgar Hoover, a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) vezetőjének terrorlegényei könyörtelenül lecsapnak azokra, kik azt merészelik hangoztatni, hogy a háború nem érdeke a népnek, mert amíg több hasznot hoz a monopoltőkéseknek, addig a dolgozók számára kevesebb élelmiszert, nyomorúságosabb munkakörülményeket és véráldozatot jelent. Az amerikai gestapo pribékjei elfogják és a ,,hitlerfalvakba” (így nevezik a néptömegek a nemrégiben felállított hatalmas gyűjtőtáborokat) küldik azokat, kik nyíltan kifejezik, hogy nem hajlandók vakon engedelmeskedni az új világháború megszállottainak, hogy visszautasítják a Wallstreet pénzeszsákjainak szörnyű terveit. A FBI egy 1951 elején jóváhagyott törvény értelmében elfogatóparancs nélkül is foganatosíthat letartóztatásokat. A FBI 113 millió amerikai polgár ujjlenyomatát tartja nyilván. A FBI dühödt hajtóvadászatot indít mindazok ellen, akik akadályozzák az új világháború kirobbantását, igyekszik vezetőitől megfosztani a haladó szervezeteket, hogy megfélemlítse azok egyszerű tagjait s ily módon gyengítse a békemozgalmat. Curtis MacDougall, a Haladó Párt Illinois állambeli szervezetének elnöke, az Északnyugati egyetem profeszszora egy gyűlésen azt mondta, hogy a terror valóban esztelen méreteket öltött, ennek pedig az az eredménye, hogy az amerikaiak milliói félnek telefonjuktól, postájuktól, barátaiktól, szervezetbeli társaiktól, sőt rokonaiktól is. Milliókat megfélemlítenek ezek a hitlerista módszerek, de ennek ellenére, a vad üldözés a legkegyetlenebb terror ellenére, az Egyesült Államokban mégis fejlődnek és megszilárdulnak a béke és demokrácia erői. Az egyszerű amerikaiak millióinak gondolatait és érzéseit juttatta kifejezésre John Howard Lawson haladó író . ..Ünnepélyesen kijelentjük, hogy bennünket, mint amerikaiakat nem fognak tudni elhallgattatni. Bennünket nem tudnak megfélemlíteni !” Nem tudja a FBI, nem tudja a Ku-Klux-Klan, az Amerikai Légió és más — a reakció által a béke hívei ellen uszított — fasiszta szervezet sem. Sem a terror, sem a fenyegetés nem tudja elfojtani Amerika igazi hangját, nem kényszerítheti Amerika haladó embereit a békéért és demokráciáért folytatott harcuk feladására. Amerika igazi hangja szólalt meg az ázsiai és csendesóceáni békeharcosok Pekingben tartott értekezletén. Amerika igazi hangja szólal meg azoknak a százezreknek a száján át, kik az ártatlanul elítélt Rosenberg házaspár szabadlábra helyezését követelik. Pekingben 1600 millió embert küldötteinek soraiban Louis W. Wheapton, az Egyesült Államok békeharcosainak küldötte ezeket mondotta . ..Ünnepélyesen hangsúlyozni kívánom, hogy mindaz,amit a koreai és kínai nép ellen országom nevében elkövettek, kimondhatatlan szégyen a történelem és az emberiség előtt.“ Éppen ezért, a béke erőinek tömörítéséért vívott harcnak ma különösen nagy jelentősége van az Egyesült Államokban. A fasizmus elleni harc az Egyesült Államokban ma egyet jelent a háborús gyújtogatók gyűlöletes terveinek megakadályozásával. Paul Robeson amerikai békeharcos és világhírű énekes, a Nemzetközi Sztálin-békedíj kitüntetettje, a napokban a következőket mondotta erről a kérdésről: „A békemozgalomnak, amely felöleli a lakosság minden rétegének millióit, növelnie kell átfogó erejét és befolyását, ha meg akarjuk menteni népünket és a világot korunk legnagyobb katasztrófájától, a harmadik világháborútól... Ha mi négerek nem harcolnnk a békéért, abba a helyzetbe kerülhetünk, hogy harcba kényszerítenek bennünket az afrikaiak és a többi népek ellen, amelyek éppen úgy mint mi, felszabadulásukért küzdenek. Ha komolyan gondolunk szabadságunkra, akkor harcolnunk kell a békéért.“ ERŐS LÁSZLÓ 3 MOSZKVA. — A Kreml tornyának öreg órája lassan üti a tizenkettőt. Hangja messze száll a szovjet rádióállomások hullámhosszain a hatalmas birodalom legtávolibb sarkaiba is, jelzi az új év kezdetét. A szovjet nép büszke és elégedett érzéssel köszönti az új esztendőt, mert tudja, hogy teljesítette az elmúlt év feladatait. 1952 a nagyszerű megvalósítások és a dicső győzelmek esztendeje volt. A gazdasági és kulturális élet minden területén jelentős sikerek születtek. A kommunizmus építőinek országa még gazdagabbá és hatalmasabbá vált. A szovjet nép reménységgel tekint az új, 1953-as év elé, amely új sikereket és örömöket tartogat számára. A szovjet fővárosban ünnepi légkör uralkodik. Az üzletek kirakataiban a téli fákon színes üveggömbök, jégvirágokat utánzó rajzok csillognak, öröm és vidámság mindenütt. — a lakóházakban, a kultúrpaloták és munkásklubok hatalmas termeiben egyaránt. Az új esztendő tiszteletére terített asztalok mellett az emberek poharat emeltek az egész világ dolgozóinak legjobb barátja és tanítója , Joszif Visszárionovics Sztálin egészségére, szovjet hazájuk dicsőségére. Moszkva lakói boldog új esztendőt kívánnak egymásnak, sikereket és győzelmeket alkotó munkájukban. A Szovjetunió szénipara december 29-én határidő előtt teljesítette egész évi tervét. Anton Kuzmics, szénipari miniszterhelyettes a TASZSZ munkatársának adott nyilatkozatában kijelentette: „A szovjet bányászok ebben az évben 80 százalékkal több szenet adtak az országnak, mint 1940-ben. A széntermelés az ország valamennyi szénmedencéjében jelentékenyen megnövekedett, így a moszkvai szénmedencében mintegy háromszorosára, Kuznyeck és Karaganda szénmedencéiben 2—3-szorosra emelkedett. Az utóbbi három év alatt a széntermelés 74 millió tonna növekedést mutat. Ezek a sikerek a munkafolyamatok gépesítésének köszönhetők. Mint ismeretes, a Szovjetunióban befejeződött a szén fejtésének és szállításának gépesítése; a szén felrakása a vasúti kocsikba szintén gépesítve van. A Szovjetunióban a világon először valósult meg a gyakorlatban a kifejtett szén felrakásának gépesítése. Ezt a nehéz munkát most kombájnok végzik. 1952-ben a gépi után felrakott szén mennyisége az előző évhez képest 25 százalékkal emelkedett. Új típusú kombájnokat helyeztünk üzembe a doni és a moszkvai szénmedencében a különböző fémrétegek kitermelésére. Az új technika bevezetése lehetővé tette a munka megszervezését a nagyfokú termelékenységre. Ebben az évben a bányák több ■mint egyharmadában vezettük be az új technikát a fejtésnél. Ezt a rendszert tovább terjesztjük A szénipar gépesítése és automatizálása teljesen megváltoztatta a munka jellegét a szovjet bányákban, így a nagy fizikai erőt igénylő emberi munkát mindenütt gépi munkával helyettesítettük. A gépesítés következtében több mint 40 új foglalkozási ág fejlődött ki. Jelenleg a bányában a legfőbb munkástípus a kombájnvezető gépész, a réselő- és szállítógépet kezelő munkás. Ezek az újtípusú bányászok az élő megtestesítői annak, hogy a fizikai és értelmiségi munka közötti lényeges különbség a Szovjetunióban eltűnőben van. Hangsúlyozni kell, hogy a bányában dolgozó munkások többsége a gyárak, üzemek mellett működő szakiskolák és bányásziskolák végzett növendéke. A szovjet állam nagy gondoskodást tanúsít a bányászok iránt. A technikai eszközök tökéletesítése a széniparban megkönnyítette a bányászok munkáját és növeli anyagi jólétüket. Ez idő szerint egy szovjet bányász átlagfizetése két és félszer nagyobb, mint a háború előtt volt. A legutóbbi években a bányászok több mint 5 és félmilliárd rubelt kaptak kárpótlék címen. Több mint 10 millió négyzetméter területet elfoglaló lakóházakat építettünk a bányászok számára.“ A világ népei fokozott békeharccal köszöntik az új esztendőt A szovjet dolgozók békés alkotó munkával köszöntötték az újévet Az indiai békeharcosok küldöttségének újévi üzenete MOSZKVA. (Agerpres). A TASZSZ közli: A Népek Békevédelmi Kongresszusán résztvett indiai küldöttség, amely jelenleg a Szovjetunióban tartózkodik, az újév alkalmából forró testvéri üdvözletét küldte a nagy szovjet népnek és vezetőjének, J. V. Sztálinnak. „Őszintén óhajtjuk — hangzik az üzenet—, hogy a jövő esztendőben a vlág népei még inkább közeledjenek egymáshoz és egyesüljenek jobban, mint bármikor a múltban a béke megvédésére, mert csakis a béke biztosíthatja az igazi jólétet. A szovjet békebizottság, amelynek meleg vendégszeretete lehetővé tette baráti látogatásunkat a Szovjetunióban, alkalmat nyújtott számunkra, hogy meggyőződjünk arról az óriási alkotó munkáról, amely jótékony befolyást gyakorol a Szovjetunió népeinek egész életére. Mindnyájunkat mélyen meghatott az önök alkotó munkájának lendülete és most jobban meg tudjuk érteni, azért óhajtják önök olyan forrón a békét, hogy lehetőségük legyen folytatni magasztos munkájukat. Az önök jövőbe vetett szilárd hite az alapjáa annak, hogy a nép olyan élénken és tevékenyen vesz részt az alkotó munkában. Mindnyájan teljesen tudatában vagyunk annak, hogy a mindent átfogó, széleskörű társadalmi és anyagi fejlődés alapja nem lehet más, mint az önök népének békés fejlődése. Az önök eredményei annyira fellelkesítették egész küldöttségünket, hogy mély csodálatunkat és szeretetünket fejezzük ki a Szovjetunió iránt és csodálatos emberei iránt. Minden kétségen felül áll, hogy a béke a világ összes népei közös erőfeszítésének eredménye. Az indiai nép, amely hagyományosan békeszerető nép, nem tehet jobbat, mint azt, hogy csatlakozik a Szovjetunió és a világ többi népeihez abban a szilárd elhatározásban, hogy biztosítsuk a békét és hogy a háború és a háborús uszítás rémét örökre elűzzük. Azt kívánjuk, hogy az új esztendőben erősödjék meg a baráti kapcsolat és a szolidaritás a Szovjetunió és India nagy népei között. Azt óhajtjuk, hogy az újév hozza el a tartós békét számunkra és az egész emberiség számára!" Terranova olasz békeharcos levele ROMA (Agerpres). A PAESE SERA című olasz lap közölte Raphaele Terranovának, a kereszténydemokrata párt parlamenti csoportja titkárságához és vezetőségéhez intézett levelét abból az alkalomból, hogy kizárták a pártból. Terranova levelében hangsúlyozta: kizárásának tényleges oka az, hogy részt vett a Népek Békevédelmi Kongresszusán, ahol felszólította az összes népeket, politikai felfogásukra való tekintet nélkül, támogassák a népek békemozgalmát, mert csak ez számolhatja fel a széthúzást és enyhítheti a nemzetközi feszültséget. „Elérkezett a pillanat — írja levelében Terranova —, amikor minden állampolgárnak, akár tagja, akár nem a kereszténydemokrata pártnak, teljes egészében és nyíltan felelősséget kell vállalnia abban a nehéz harcban, amelyet a demokraták és antifasiszták állandóan vívnak a többségi párt reakciós elfajulása ellen.” Romániai Magyar Szó Sajfuddin Kitchlew Nemzetközi Sztálin-békedíjas nyilatkozata az Izvesztyijában MOSZKVA (Agerpres). — A TASZSZ közli: Az IZVESZTYIJA című lap munkatársa beszélgetést folytatott dr. Sajfuddin Kitchlewvel, „A népek közötti béke megszilárdításáért“ Nemzetközi Sztálin-békedíj kitüntetettjével. — Végtelenül boldog vagyok — mondotta dr. Sajfuddin Kitchlew, — hogy meglátogathattam Moszkvát. Azzal az indiaiküldöttséggel együtt kerestem fel a szovjet fővárost, amely, úgy gondolom, a legnagyobb azok közül az indiai küldöttségek közül, amelyek az utóbbi években meglátogatták a Szovjetuniót. India legkülönbözőbb politikai pártjainak képviselőit találhatjuk a küldöttségben. A küldöttek között van néhány nagy indiai állam jelentős személyisége is. Sajfuddin Kitchlew ezután a Népek bécsi Békevédelmi Kongresszusán résztvett indiai küldöttség tapasztalatairól beszélt. A kongresszus eredményei úgy engem, mint az indiai küldöttség többi tagját még jobban meggyőztek, hogy megakadályozhatjuk a háborút, hogy a népek, ha akarnak, megegyezésre tudnak jutni. Meggyőződésem, hogy a bécsi határozatok egyhangú lelkesedésre találnak mindenütt. Ezek a határozatok azonnali gyakorlati akcióprogrammot alkotnak, anelyek kétségtelenül a békevédelmi mozgalom gyors növekedéséhez fognak vezetni az egész világon. Az indiai küldöttségnek lehetősége nyílt, hogy a Népek Békevédelmi Kongresszusa elé terjessze azt a sürgető kérdést, amelynek megoldásában népünk mélységesen érdekelt. Küldöttségünk egyhangú javaslatokat terjesztett elő a koreai kérdés megoldására. A kongresszus tekintetbe vette ezeket a javaslatokat. Ugyanakkor felhívtuk a figyelmet a Délafrikai Unióban uralkodó faji üldözések bűnös következményeire. Népünket legjobban az a veszély nyugtalanítja, amely India nemzeti függetlenségét az amerikai imperializmus részéről fenyegeti. Az amerikai imperialisták egyre jobban beavatkoznak belügyeinkbe. Ugyancsak nyugtalanít minket, hogy India földjén francia és portugál imperialisták tartózkodnak, akik egy sor kisebb területet birtokolnak, s ezeket a területeket a Wall Street hídfőállásaivá alakítják át. A Népek Békevédelmi Kongresszusa határozottan követelte a szabadságot minden nép számára és elítélt minden közvetett vagy közvetlen merényletet, bármely ország nemzeti szuverenitása ellen irányuljon is az. A Szovjetunióban tett látogatásunk után visszatérünk Indiába és beszámolunk népünknek a bécsi kongresszus határozatairól. Meggyőződésem, hogy ezek a határozatok lehető- séget nyújtanak arra, hogy még jobban kiszélesítsük a békevédelmi mozgalmat és egy-raránt elmélyítsük munkánkat a városokon és falvakon. Az elmúlt évben kiszélesedett és megerősödött az indiai békeharcosok mozgalma — mondotta a továbbiakban S. Kitchlew. — Ez a mozgalom a népi tömegek támogatását élvezi. A néptömegek támogatása híven tükröződött mindazokban az akciókban, amelyet a békeharcosok mozgalma, vagy azon kívül álló személyek kezdeményeztek. Tudatában vagyok, hogy kitüntetésem „A népek közötti béke megszilárdításáért“ Nemzetközi Sztálin-díjjal, az indiai békeharcosok növekvő erejének nemzetközi elismerését jelenti. A kitüntetést nem mint kívülálló személyiség kaptam. A kitüntetést mozgalmunk kapta, az indiai békeharcbizottságok tagjai* *, a béke ügyéhez hűséges, fáradhatatlan harcor sok százmilliókat kitevő tábora. Csatlakoztam a béke híveinek táborához — mondotta Kitchlew —■ mert ez reményt nyújt az emberiség megmentésére. Ez a mozgalom valamennyi pártot a világnak egy új háborútól való megmentésének platformja körül egyesíti. Láttam, hogy ennek a mozgalomnak a céljai ugyanazok, mint az én szívem vágyai, hogy ez a mozgalom valamennyi nép szabadságáért harcol, azért az ügyért, amelynek utóbbi negyven évi munkásságomat szenteltem. Ebből a negyven évből tizet az angol börtönök mélyén töltöttem el. Lelkesedéssel köszöntjük az 1953-as észtén., dőt — mondotta befejezésül dr. Kitchlew. — 1952-ben megerősödött és kiszélesedett a béke híveinek világmozgalma és ha fáradhatatlanul dolgozunk tovább a békéért, lehetséges, hogy az elkövetkezendő év kiküszöböli a háború veszélyét és elhozza a népek számára a békét. " A Norvég Kommunista Párt a békéért OSLO (Agerpres). — A FRIHETEN című lap közölte Emil Lövlien-nek, a Norvég Kommunista Párt elnökének az újév alkalmából adott nyilatkozatát. „A norvég nép — írja Lövlien elvtárs —, egyre inkább meggyőződik arról, hogy a kormány jelenlegi politikájának folytatása csődhöz és összeomláshoz vezet. A Norvég Kommunista Párt az új esztendőben minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy a népet új politikai irány megvalósítására mozgósítsa. Az atlanti paktum politikája, a féktelen fegyverkezés és a háborús uszítás politikája válsághoz vezetett, amelynek megnyilatkozásai napról-napra egyre nyilvánvalóbbak. Az a képmutató hazugság, hogy az atlanti paktum megteremtené országunk biztonságát, hogy a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, a tárgyalásokhoz és a békéhez vezetne — ma már az atlanti paktum legbuzgóbb híveit sem győzheti meg... Az atlanti paktum a valóságban az új hitlerizmust, a fasizáló reakciót erősíti meg, a maga legvisszataszítóbb formájában. Az atlanti szövetségbeli agresszorok teljesen felszámolják parlamentünk jogait és törvényhozó hatalmát. A norvég parlament csupán arra szorítkozhatik, hogy aláírja az atlanti szövetség szervei által Párisban elfogadott határozatokat. Jellemző példa erre, hogy az atlanti szövetség úgynevezett állandó tanácsa elhatározta, újabb repülőteret épít Andrei szigetén Ezt a határozatot a tanács meghozta anélkül, hogy a norvég parlamentben erről egy szó is esett volna. A norvég nemzet számára megalázó helyzet ékesszólóan mutatja az atlanti paktum következményeit. Lange norvég külügyminiszter többször megígérte, hogy békeidőben nem bocsát hadászati támaszpontokat idegen államok fegyveres erői rendelkezésére. Ait jelent ez? Vájjon jelen pillanatban nincs békeidő? Mindenesetre már most bejelentette, hogy a „Lula" repülőteret idegen fegyveres erők „látogatásának“ céljára tartják fenn. Ezek a látogatások pedig nem akarnak végetérni. Gyors ütemben folyik az egész termelés átállítása a háború céljaira. A békés termelés hónapról-hónapra csökken. 1950-től kezdve a munkások reálbére mintegy 15 százalékkal csökkent. Ugyanazon idő alatt az árak kulcsszáma mintegy 36 százalékkal növekedett. A bérszabályozó bizottság befagyasztotta a fizetéseket. Ennek következtében a vállalatok tulajdonosai nemcsak óriási haszonhoz jutottak, hanem módjukban állt 1946-tól kezdve 7,8 milliárd korona tőkeberuházást eszközölni, több milliárd koronára emelkedő tartalékot létesíteni és bankbetétjeiket 3 milliárd koronával növelni. Az álszocialista kormánynak azért volt szüksége a munkások reálbérének csökkentésére, hogy óriási összegeket sajtolhasson ki a fegyverkezési hajsza céljára. A munkások vállaira nehezedő egyenes és közvetett adók egyre súlyosabbak. 1936-hoz viszonyítva az adók nyolcszorosra növekedtek: az 1936. évi 604 millió koronáról 5.300 millió koronára emelkedtek. Lövlien elvtárs ezután rámutatott a norvég dolgozókat sújtó lakásínségre. „Ebben a pillanatban — mondotta — mintegy 400.000 ember szenved lakáshiány miatt Norvégiában. A fegyverkezési hajsza szétzülleszti Norvégia gazdasági életét. Csupán a múlt esztendőben 20 millió munkanapot fordítottak a katonai programm megvalósítására. Az új esztendő küszöbén minden kétségen felül áll, hogy az atlanti paktum politikája csőd előtt áll. Ezt egyre nagyobb tömegek értik meg és ezért egyre nagyobb néptömegek vesznek részt a békeharcban, hogy véget vessenek a háborús gyújtogatók mesterkedéseinek.A békemozgalom óriási arányban növekszik az egész világon, így Norvégiában is.“