Romániai Magyar Szó, 1953. január (7. évfolyam, 1628-1652. szám)

1953-01-03 / 1628. szám

1953. január 3., szombat BÉKE MEGVÉDÉSE A NÉMET NÉP LÉTÉRDEKE• Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke december 31-én nyilatkozatot adott a berlini NACHT EX­PRESS újságnak. A német nép 1953. évi fel­adatairól beszélve a miniszterelnök a követ­kezőket mondotta: „A béke valamennyiünk legdrágább kincse. Ezért 1953-ban honfitársainknak keményen kell harcolniuk a bonni és párisi katonai szerződések ellen és az Adenauer-kormány megdöntéséért. A német népnek nem kelle­nek katonai szerződések. Békére van szüksé­ge... Németország egységesítése, a béke­­szerződés megkötése és a szocializmus alap­jainak felépítése az NDK-ban, ezek a mi cél­kitűzéseink az új esztendőben is. Véget vethetnénk hazánk kettészakításának — folytatta Otto Grotewohl — ha arra az útra térnénk, amelyet a Szovjetunió a nyugati ha­talmakhoz intézett jegyzékeiben jelölt ki." Ezután Otto Grotewohl részletesen foglal­kozott a Szovjetunió javaslataival és hangsú­lyozta a németek közötti megegyezés feltétlen szükségességét. A német nép képviselőinek tárgyalniuk kell, még­pedig minél hamarabb. A miniszterelnök továbbá arról a nagy segítségről beszélt, amelyet a Szovjetunió nyújt a Német Demokratikus Köztársaság la­kosságának. A béke világháborának összes népei szoli­dárisak velünk és barátságuk megnyilvánulá­saként segítenek bennünket. Nem vagyunk egyedül. A német nép legfőbb feladata az új esztendőben, hogy még szorosabbra fűzze kapcsolatait a béke világtáborával. ★ BERLIN (Agerpres) — A bécsi kongresz­­szuson résztvett német küldöttség tagjai Düsseldorfban sajtóértekezletet rendeztek. Elfes, München-Gladbach volt polgármestere, Clara Maria Fassbinder bonni egyetemi ta­nár, Essen lelkész és mások beszámoltak a bécsi kongresszuson szerzett benyomásaikról. Elfes kiemelte: a kongresszuson 85 ország képviselői megegyeztek abban, hogy a nem­zeti függetlenség a béke fenntartásának alapja. „Elmondhatjuk — mondotta Elfes — hogy a gyarmati uralom ideje egyszer és minden­korra lejárt. A német népnek is kezébe kell vennie sorsa irányítását. Ezzel hozzájárul a béke fenntartásának ügyéhez. Mindennél fontosabb, hogy Kelet- és Nyu­­gat-Németország küldöttei nem a kettéosztott Németország külön képviselőinek, hanem az egységes, oszthatatlan Németország megbízot­­tainak tekintették magukat és ez irányította egész kongresszusi tevékenységüket.“ Befejezésül Elfes felszólította Nyugat-Né­­metország lakosságát, hogy vegyen részt te­vékenyen a békevédelmi mozgalomban, mert ez szorosan összefügg a német nép legfonto­sabb létkérdéseinek megoldásával. ★ BERLIN. (Agerpres.) — A TASZSZ közli: December 31-én, újév küszöbén, Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság el­nöke rádióbeszédet intézett a német néphez. Miután áttekintette az elmúlt esztendő ered­ményeit, a következőket mondotta:­­ Az üldözések és rágalmak ellenére, a há­borús uszítók és ügynökeik összes próbálko-­ zásai ellenére mi elértük és túlhaladtuk az 1952-es évre tervezett célkitűzéseinket, össze­hasonlítva az elmúlt esztendőt az 1950-es év­vel, köztársaságunk globális ipari termelése 40,5 százalékkal növekedett. Nagy eredménye­ket értünk el a kulcsipar termelésének növe­lésében. Az ipar legfontosabb ágaiban növekedett a munkások fizetése. Az értelmiségiek élet­színvonala jelentősen javult. A kiskereskedel­mi hálózat kiépítése révén a lakosság 50 szá­zalékkal több áruhoz és élelmiszerhez jutott, mint 1950-ben. Az elmúlt esztendő Németország történel­mében úgy fog szerepelni, mint egy új kor­szak kezdete népünk életében. A Német Szocialista Egységpárt II. kon­gresszusán hozott határozat, amelynek értel­mében a Német Demokratikus Köztársaság rálép a szocialista építés útjára, az 1952-es évet történelmi jelentőségűvé avatta. Meg­kezdtük népünk nagy fiai, Karl Marx és Friedrich Engels eszméinek megvalósítását Németországban.” A továbbiakban Wilhelm Pieck kiemelte, hogy Nyugat-Németországban az 1952-es esz­tendő a nép ellenállásának megerősödését hozta magával a háborús politika, Adenauer és amerikai gazdái ellen. Wilhelm Pieck emlékeztette a német népet arra, hogy a népszavazás alkalmával 15 mil­lió nyugatnémet állampolgár a bonni és pári­si militarista szerződések ellen szavazott, bé­keszerződést és egységes, független, demokra­tikus­ Németországot követelt. Beszéde végén Wilhelm Pieck ismételten felszólította a német népet, hogy fokozott erővel harcoljon a bonni és a párisi militarista szerződések ellen, Németország egységéért, a haza egységének békés helyreállításáért, az igazságos békeszerződésért. A francia országos béketanács a békemozgalom kiterjesztéséért PARIS (Agerpres).­­ A LIBERATION című francia lap közölte az országos béketa­nács bürójának jelentését arról az ülésről, amelyen a bécsi békevédelmi kongresszus eredményeit tárgyalták meg. Az országos béketanács bürója megelége­déssel állapította meg, hogy a bécsi békekon­gresszuson jelen volt sok olyan francia poli­tikus, szakszervezeti aktivista, író, művész és tudós, akik eddig nem vettek részt a béke­mozgalomban. Valamennyien helyeselték a bécsi békekongresszus határozatait. Az or­szágos béketanács újból hangsúlyozta, hogy együtt akar működni a különböző körökkel és közös akciókkal akarja elérni azt, hogy Franciaország rálépjen a tárgyalások útjára és az öthatalmi békepaktum mielőbb megva­lósuljon. Franciaországban számos falusi békeharc­­bizottság alakult. Békebizottság létesült Páris egyik peremvárosában, Issy-ben, Rivière köz­ségben, valamint Pas de Calais megyében. W_____­­ ■■■ N­­ ll.­M­ll I AMERIKA IGAZI HANGJA Karen Morley, a híres amerikai filmszínész­­nő, nemrégiben beszédet tartott New York­ban egy békén­agy­gyűlésen. Kijelentette, hogy ő és sok más amerikai úgy érzi, mindig, ami­kor egy katona elesik Koreában — a Wall Streeten cseng egy automatapénztár csen­gője. A csengő hangja szüntelenül hallszik s jel­zi, hogy gyarapodik a háború haszonlesőinek profitja. Maga a WALL STREET JOURNAL kimutatása szerint a „Standard Oil“-érdekelt­­ség, amely benzint szállít a Koreában har­coló amerikai repülők és tarikok számára, csu­pán 1951-ben 3 milliárd 863 millió dollár „tiszta“ haszonra tett szert, az „U. S. Steel” tröszt pedig ugyanakkor 3 milliárd 700 millió nyereséget könyvelt el. A profit csúcsát azon­ban a „General Motors“­társaság érte el, amely hét és fél milliárd dollár nyereséggel zárta a kasszát. A tőkepénzesek közlönyének megállapítása szerint utóbbi tröszt minden befektetett dollárért egy év alatt két dollár hasznot vágott zsebre. Az a hatvan család, amely kezében tartja a „General Motors”, a „Standard Oil“ s a többi tröszt részvényeinek többségét, amely szorosan markolja az Egyesült Államok kor­mányának gyeplőit, mértéktelen kapzsiságá­ban mindent elkövet, hogy profitja ne csök­kenjen, hanem gyarapodjék. Ennek pedig a legfőbb feltétele az, hogy sikerüljön félreve­zetni Amerika néptömegeit, elhitetni azokkal, hogy a háború a lételem, hogy a háború je­lenti az egyetlen menekvést a gazdasági vál­ságból. Azt kell elhitetni az amerikai dolgo­zókkal, akik ma egy dollárért kevesebbet vá­sárolnak mint a háború előtt féldollárért, hogy a háború szükségszerű, elkerülhetetlen s még hozzá ... nagyszerű élményt nyújt. Ezt a célt szolgálja, erre összpontosítja minden figyelmét az a hírverés, amelyet a wall-streeti részvénytársaságok irodáiból irá­nyítanak. Erre törekszik a megvásárolt rá­dió, amely a nap minden órájában a háborús hisztériát hirdeti s ezzel próbálkozik a Hearst vagy McCormick sajtó. Utóbbi egyik többmilliós példányszámú terméke, a LOOK például legutóbb beszámolót közölt a koreai arcvonalról bizonyos Mrs. Cowles tollából. Ez az úrhölgy írta: „Látogatást tettem a fronton. Miután eddig nem láttam háborút, meglepetés ért. Lelkesítő látványban volt ré­szem ..“ Lelkesítő a vérontás, a pusztulás, a hábo­rú az imperialista emberfalók számára, meg­elégedéssel dörzsölik mancsukat Morgan, DuPont és Mellon urak, valamint képviselőik a politikai arénában. Eisenhower csak nemré­giben jelentette ki Filadelfiában: „Ma kezde­ményezésünk, képzeletünk és termelési rend­szerünk egybefonódott és háborúra vezet. Gaz­daságunk háborús gazdaság. Jólétünk hábo­­ruszülte jólét. Az Egyesült Államok jólétét a háborúnak és új háború veszélyének kö­szönheti.“ A háboruszülte jólét azonban csak kevesek érdeke Amerikában, a nemzet igazi érdekei békét követelnek. A békét követelő, a háborúval szembeszálló mozgalom élén — mint a világon mindenütt — a Kommunista Párt áll..Az Egyesült Ál­lamok Kommunista Pártja az amerikai nép leghaladottabb, legöntudatosabb elemeit egyesíti magában. A kommunisták állanak az Egyesült Államok egész haladó társadal­ma élén, a kommunisták fáradhatatlanul har­colnak a reakció ellen, a békéért. Ők har­­colnak a legkövetkezetesebben és a legállha­­tatosabban. Ezért: „Nincs olyan szervezet, amely odaadóbb lenne a munkások és az egész nép érdekei iránt, mint a kommunista párt... — írta William Z. Foster, az USA Kommunista Pártjának elnöke. — A kommu­nista párt egész története a munkások, a né­ger n­ép és az egész nemzet érdekeiért vívott szakadatlan harc története... Éppen azért, mert a kommunisták az amerikai nép érde­keinek leghűbb védelmezői, a kommunista párt vezeti majd az egész nemzetet.” A kommunisták vállalják a történelmi fe­lelősséget, amely napjainkban rájuk hárul. Törhetetlen forradalmi harci szellemük és marxista-leninista képzettségük azt a felada­tot állítja eléjük, hogy leleplezzék a fasiszta háborús uszítókat, a wall-streeti imperializ­mus ügynökeinek megszámlálhatatlan aljas hazugságait s a lehető legerősebben hangsú­lyozzák: a kapitalizmus és a szocializmus bé­késen együttélhet. A kommunista párt szavát hallatta, amikor Sztálin elvtárs 1949-ben ja­vasolta a békeegyezmény megkötését, bát­ran kimondta, hogy az Atlanti Egyezmény agresszív szerződés, amelynek éle a Szov­jetunió, a népi demokratikus országok és az egész világ békéje ellen irányul. Az Amerikai Kommunista Párt elítélte az Egyesült Álla­mok koreai agresszióját. A párt felhívta az Egyesült Államok dolgozóit és az amerikai lakosság minden rétegét, hogy írják alá a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bi­zottságának stockholmi felhívását, amely kö­vetelte: tiltsák el az atomfegyvert és nyilvá­nítsák háborús bűnösnek azt a kormányt, amely elsőnek alkalmazza ezt a fegyvert. A párt támogat minden olyan javaslatot, amely­nek célja a béke és a különböző országok né­pei közötti barátság megszilárdítása. Az a fékevesztett düh, amellyel a mono­poltőkések által irányított államapparátus üldözi a kommunistákat, bizonyítja, hogy az Egyesült Államok Kommunista Pártjának be­folyása egyre erősebb a nép soraiban. Tru­man kormányszervei nyíltan felrúgják az Egyesült Államok alkotmányában lerögzített jogokat és egymásután küldik börtönrácsok mögé az antifasiszta harcosokat, a béke hívei­nek ezreit és tízezreit. A legelvetemültebb mó­don azonban a kommunistákat üldözik. Maga Matthews bíró, aki a kommunista párt kali­forniai vezetőire szabott ki többévi börtönbün­tetést, elismerte, hogy a kommunistákat nem bűntetteikért, hanem elveikért ítélte el. A los­ angelesi és más városokbeli bírósági ko­média, megmutatta, hogy az amerikai fasisz­ták eltökélt szándéka , még a kommunista párthoz tartozást is büntetendő cselekmény­nek tekinteni, hogy ily módon bénítsák meg az Egyesült Államok haladó erőinek ellen­állását a háború és a fasizmus galád erőivel szemben. Amint azonban a kommunista párt 14 kali­forniai vezetője sajtónyilatkozatában leszö­gezte: „az amerikaiak milliói békét akarnak éppen úgy, mint mi. Az amerikai tömegek áll­hatatosak és bátran harcolnak demokratikus örökségük megvédéséért, mert tisztában van­nak azzal, hogy az „antikommunizmus” csa­lás, amelyhez a reakciós erők folyamodnak, hogy ellopják a milliók szabadságát”. Börtönbe vetik a reakciós erők a kommu­nistákat, mert félnek az amerikai nép egyre erősödő béketörekvéseitől, hogy a nép rájuk kényszeríti békeakaratát, véget vet a háborús profitban való dúskálásnak Az imperialistáik aggodalmai jogosultak. Az egyszerű ameri­kaiakra mind kevésbbé hat a Wall­ Street saj­tón, rádión és filmeken keresztül terjesztett hódító háborús hírverése. Az egyszerű ame­rikaiak kezdik felismerni, hogy valami nincs rendjén abban a rendszerben, ahol egyesek a háborúszülte jólétet magasztalják, mások — s ezek vannak sokan — mind súlyosabb napi gondokkal küzdenek, aggódva nézik az élelmi­szerárak folytonos emelkedését Az egyszerű amerikaiak mind határozottabban állást fog­lalnak a koreai háború ellen. Az egyszerű amerikaiak lelkesedéssel fogadták Sztálin elvtárs legújabb nyilatkozatát, amelyben új­ból leszögezi, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió továbbra is béké­ben élhetnek. Egy vermonti asszony nemrég az alábbia­kat írta a ROTHLAND HERALD című lapnak: „Nem tudom megérteni, miért ül országunk népe ölhetett kézzel és miért engedi meg a kormánynak, hogy az ifjú amerikaiaknak újabb és újabb ezreit küldje elpusztulni Ko­reába. Én azt hittem, hogy­ Amerika a de­mokrácia országa, a szabad nép országa. Hát ez a ,,szabad nép” megengedi, hogy minden tovább folytatódjék ? Hát kormá­nyunk valóban haszonleső politikusok kormá­nya, amely mellett a „szabad népnek” nincs többé semmi szava ?" Egy amerikai asszony, Isabel Cerney ezt mondotta a pekingi békeértekezleten: „Az amerikai nép kezd felébredni. Sok minden tör­ténik a mi országunkban, amit talán a világ nem lát, de ami a felháborodást, az ellenkezést, a haragot mutatja a koreai háborúval szemben. 1952-ben több sztrájk volt Amerikában, mint bármikor is az Egyesült Államok tör­ténetében. Amerikai pilóták és második világ­háborús tisztek Százainak esete, akik tiltakoz­tak az ellen, hogy a koreai háborúban szol­gáljanak, és olyan erősen tiltakoztak, hogy el kellett őket bocsátani a­­szolgálatból, fényt vet az amerikai katonák gondolkodásmód­jára”. A vermonti , csikágói asszonyokhoz hason­ló egyszerű amerikaiak millióinak gondolko­dásmódját juttatja kifejezésre az, hogy far­merek, értelmiségiek, alkalmazottak, házi­asszonyok, különböző politikai pártállá­sú és vallású emberek képviselői nagyszámú haladó szervezetet alakítottak, amelyek szintén ko­moly erőt jelentenek a békemozgalomban. Az Egyesült Államokban 170 ilyen szervezet van. Nagy szerepe van e mozgalomban a Ha­ladó Pártnak, amely az elnökválasztásra je­löltet is állított. E párt feladata szembehe­lyezkedni a reakció két fő pártjával — a köztársasági és a demokrata párttal —, hogy a tartós béke biztosítása érdekében együtt­működést létesítsenek más népekkel. A Haladó Párthoz közel áll számos más, a békéért harcoló szervezet, így a Tudományos, Művészeti és Szabadfoglalkozású Dolgozók Országos Tanácsa, melynek mintegy 5.000 tagja van. Ezek a haladó értelmiség képvise­lői, sok kiváló író, tudós, mint Howard Fast, Dalton Trumbo, Albert Maltz, Howard Law­­son, Albert Kahn, Paul Robeson, Dubois professzor, stb. Az Amerikai—Szovjet Barát­ság Országos Tanácsa vezető szerepet tölt be abban a kibontakozó mozgalomban, amely az Egyesült Államok és a Szovjetunió barátsá­gának megszilárdításáért száll síkra. A jelen­tősebb haladó szervezetek közé tartozik a Polgári Jogok Kongresszusa, melynek nagy szerepe van a mai körülmények között, ami­kor érvénybe lépett a McCarran-féle fasiszta, terrorista törvény, amikor börtön és gyűjtő­­táborok fenyegetik a békeharcosokat. A Tá­volkeleti Demokratikus Politikáért Harcoló Bizottság az ázsiai népek jogainak elismeré­séért, a belügyeikbe való beavatkozás meg­szüntetéséért harcol s ugyancsak a béke mel­lett száll síkra az Antifasiszta Emigránsokat Segélyező Egyesült Bizottság is. Hasonló­képen a béke erőit szolgálja az Amerikai Össz-Szláv Kongresszus, amely köré tömörül az Egyesült Államokban élő több mint tízmil­lió szláv s amely szintén következetesen hir­deti az igazságot a Szovjetunióról és a népi demokratikus országokról s harcol a népek közötti barátságért. Ugyancsak a békéért harcol a többi haladó szervezet, így az Olasz származású Haladó Amerikaiak Egyesült Tanácsa, a Munkásifjú­­ság Ligája, az Anyák a Háború Ellen nőszer­vezet, az Országos Farmerszövetség, valamint számos más háborúellenes, vallásos szerve­zet, amelyek mind fontos szerepet játszottak a stockholmi felhívás aláírásáért és a Béke V­ilágtanács felhívásának aláírásáért szerve­zett kampányban. Ezeken az aláírásgyűjtő kampányokon ke­resztül olyan erővel csendült fel az ameri­kai nép millióinak békét követelő hangja, hogy azt meghallották a trösztök irodáiban is. Azok az urak jól tudják, hogy ha létrejönne a fegyverszünet Koreában, vagy pedig kicsit is enyhül az általuk nemzetközi téren szított feszültség, akkor a részvények máris zuhan­ni kezdenek a Wall­ Streeten. Ezért nemcsak hogy nem akarnak békét, hanem annak puszta gondolatától is megrettennek. A béke híveit ma módszeresen üldözi az Egyesült Ál­lamokban egy olyan államgépezet, amely méreteiben és módszereiben túltesz a hitler­­fasiszta elnyomó apparátuson. Edgar Hoo­ver, a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) ve­zetőjének t­errorlegényei könyörtelenül le­csapnak azokra, kik azt merészelik hangoztat­ni, hogy a háború nem érdeke a népnek, mert amíg több hasznot hoz a monopoltőkéseknek, addig a dolgozók számára kevesebb élelmi­szert, nyomorúságosabb munkakörülményeket és véráldozatot jelent. Az amerikai gestapo pribékjei elfogják és a ,,hitlerfalvakba” (így nevezik a néptömegek a nemrégiben felállí­tott hatalmas gyűjtőtáborokat) küldik azokat, kik nyíltan kifejezik, hogy nem hajlandók va­kon engedelmeskedni az új világháború meg­szállottainak, hogy visszautasítják a Wall­street pénzeszsá­kjainak szörnyű terveit. A FBI egy 1951 elején jóváhagyott törvény értelmében elfogatóparancs nélkül is fogana­tosíthat letartóztatásokat. A FBI 113 millió amerikai polgár ujjlenyomatát tartja nyilván. A FBI dühödt hajtóvadászatot indít mindazok ellen, akik akadályozzák az új világháború kirobbantását, igyekszik vezetőitől megfosz­tani a haladó szervezeteket, hogy megfélem­lítse azok egyszerű tagjait s ily módon gyen­gítse a békemozgalmat. Curtis MacDougall, a Haladó Párt Illinois­ állambeli szervezeté­nek elnöke, az Északnyugati egyetem profesz­­szora egy gyűlésen azt mondta, hogy a ter­­ror valóban esztelen méreteket öltött, ennek pedig az az eredménye, hogy az amerikaiak milliói félnek telefonjuktól, postájuktól, bará­­taiktól, szervezetbeli társaiktól, sőt rokonaik­­tól is. Milliókat megfélemlítenek ezek a hit­­lerista módszerek, de ennek ellenére, a vad üldözés a legkegyetlenebb terror ellenére, az Egyesült Államokban mégis fejlődnek és meg­­szilárdulnak a béke és demokrácia erői. Az egyszerű amerikaiak millióinak gondo­­latait és érzéseit juttatta kifejezésre John Howard Lawson haladó író . ..Ünnepélyesen kijelentjük, hogy bennünket, mint ameri­­kaiakat nem fognak tudni elhallgattatni. Ben­­nünket nem tudnak megfélemlíteni !” Nem tudja a FBI, nem tudja a Ku-Klux-Klan, az Amerikai Légió és más — a reakció által a béke hívei ellen uszított — fasiszta szervezet sem. Sem a terror, sem a fenyegetés nem tudja elfojtani Amerika igazi hangját, nem kényszerítheti Amerika haladó embereit a bé­­kéért és demokráciáért folytatott harcuk fel­­adására. Amerika igazi hangja szólalt meg az ázsiai és csendesóceáni békeharcosok Pe­­kingben tartott értekezletén. Amerika igazi­ hangja szólal meg azoknak a százezreknek a száján át, kik az ártatlanul elítélt Rosen­­berg házaspár szabadlábra helyezését kö­­vetelik. Pekingben 1600 millió embert küldötteinek soraiban Louis W. Wheap­ton, az Egyesült Államok békeharcosai­­nak küldötte ezeket mondotta . ..Ünnepélye­­sen hangsúlyozni kívánom, hogy mindaz,­­amit a koreai és kínai nép ellen országom nevében elkövettek, kimondhatatlan szégyen a történelem és az emberiség előtt.“ Éppen ezért, a béke erőinek tömörítéséért vívott harcnak ma különösen nagy jelentősé­­ge van az Egyesült Államokban. A fasizmus elleni harc az Egyesült Államokban ma egyet jelent a háborús gyújtogatók gyűlöletes ter­veinek megakadályozásával. Paul Robeson amerikai békeharcos és világhírű énekes, a Nemzetközi Sztálin-békedíj kitüntetettje, a napokban a következőket mondotta erről a kérdésről: „A békemozgalomnak, amely felöleli a la­­kosság minden rétegének millióit, növelnie kell átfogó erejét és befolyását, ha meg akar­­juk menteni népünket és a világot korunk legnagyobb katasztrófájától, a harmadik vi­­lágháborútól... Ha mi négerek nem harco­­lnnk a békéért, abba a helyzetbe kerülhetünk, hogy harcba kényszerítenek bennünket az afrikaiak és a többi népek ellen, amelyek ép­­pen úgy mint mi, felszabadulásukért küzde­­nek. Ha komolyan gondolunk szabadságunk­­ra, akkor harcolnunk kell a békéért.“ ERŐS LÁSZLÓ 3 MOSZKVA. — A Kreml tornyának öreg órája lassan üti a tizenkettőt. Hangja messze száll a szovjet rádióállomások hullámhosszain a hatalmas birodalom legtávolibb sarkaiba is, jelzi az új év kezdetét. A szovjet nép büszke és elégedett érzéssel köszönti az új esztendőt, mert tudja, hogy teljesítette az elmúlt év feladatait. 1952 a nagyszerű megvalósítások és a dicső győzelmek esz­tendeje volt. A gazdasági és kulturális élet minden területén jelentős sikerek születtek. A kommunizmus építőinek országa még gazdagabbá és hatalmasabbá vált. A szovjet nép reménységgel tekint az új, 1953-as év elé, amely új sikereket és örömöket tar­togat számára. A szovjet fővárosban ünnepi légkör uralkodik. Az üzletek ki­rakataiban a téli fákon színes üveggömbök, jégvirágokat utánzó rajzok csillognak, öröm és vidámság mindenütt. — a lakóhá­zakban, a kultúrpaloták és munkásklubok hatalmas termeiben egyaránt. Az új esztendő tiszteletére terített asztalok mellett az emberek poharat emeltek az egész világ dolgozóinak legjobb barátja és tanítója , Joszif Visszárionovics Sztálin egészségére, szovjet hazájuk dicsőségére. Moszkva lakói boldog új esztendőt kívánnak egymásnak, sikereket és győzelmeket alkotó munká­jukban. A Szovjetunió szénipara december 29-én határidő előtt teljesítette egész évi tervét. Anton Kuzmics, szénipari miniszterhelyet­tes a TASZSZ munkatársának adott nyilatko­zatában kijelentette: „A szovjet bányászok ebben az évben 80 százalékkal több szenet adtak az országnak, mint 1940-ben. A széntermelés az ország va­lamennyi szénmedencéjében jelentékenyen megnövekedett, így a moszkvai szénmeden­cében mintegy háromszorosára, Kuznyeck és Karaganda szénmedencéiben 2—3-szorosra emelkedett. Az utóbbi három év alatt a szén­­termelés 74 millió tonna növekedést mutat. Ezek a sikerek a munkafolyamatok gépesíté­sének köszönhetők. Mint ismeretes, a Szovjet­unióban befejeződött a szén fejtésének és szállításának gépesítése; a szén felrakása a vasúti kocsikba szintén gépesítve van. A Szov­­jetunióban a világon először valósult meg a gyakorlatban a kifejtett szén felrakásának gépesítése. Ezt a nehéz munkát most kom­bájnok végzik. 1952-ben a gépi után felrakott szén mennyisége az előző évhez képest 25 százalékkal emelkedett. Új típusú kombájno­kat helyeztünk üzembe a doni és a moszkvai szénmedencében a különböző fémrétegek ki­termelésére. Az új technika bevezetése lehetővé tette a munka megszervezését a nagyfokú termelé­kenységre. Ebben az évben a bányák több ■mint egyharmadában vezettük be az új tech­nikát a fejtésnél. Ezt a rendszert tovább ter­jesztjük A szénipar gépesítése és automatizálása teljesen megváltoztatta a munka jellegét a szovjet bányákban, így a nagy fizikai erőt igénylő emberi munkát mindenütt gépi mun­kával helyettesítettük. A gépesítés következ­tében több mint 40 új foglalkozási ág fejlődött ki. Jelenleg a bányában a legfőbb munkás­típus a kombájnvezető gépész, a réselő- és szállítógépet kezelő munkás. Ezek az újtípusú bányászok az élő meg­testesítői annak, hogy a fizikai és értelmiségi munka közötti lényeges különbség a Szov­jetunióban eltűnőben van. Hangsúlyozni kell, hogy a bányában dolgozó munkások többsé­ge a gyárak, üzemek mellett működő szak­iskolák és bányásziskolák végzett növendéke. A szovjet állam nagy gondoskodást tanúsít a bányászok iránt. A technikai­ eszközök tö­kéletesítése a széniparban megkönnyítette a bányászok munkáját és növeli anyagi jólétü­ket. Ez idő szerint egy szovjet bányász átlag­­fizetése két és félszer nagyobb, mint a hábo­rú előtt volt. A legutóbbi években a bányá­szok több mint 5 és félmilliárd rubelt kaptak kárpótlék címen. Több mint 10 millió négyzet­­méter területet elfoglaló lakóházakat építet­tünk a bányászok számára.“ A világ népei fokozott békeharccal köszöntik az új esztendőt A szovjet dolgozók békés alkotó munkával köszöntötték az újévet Az indiai békeharcosok küldöttségének újévi üzenete MOSZKVA. (Agerpres). A TASZSZ közli: A Népek Békevédelmi Kongresszusán részt­vett indiai küldöttség, amely jelenleg a Szov­jetunióban tartózkodik, az újév alkalmából forró testvéri üdvözletét küldte a nagy szov­jet népnek és vezetőjének, J. V. Sztálinnak. „Őszintén óhajtjuk — hangzik az üzenet—, hogy a jövő esztendőben a vlág népei még inkább közeledjenek egymáshoz és egyesül­jenek jobban, mint bármikor a múltban a béke megvédésére, mert csakis a béke biztosíthat­ja az igazi jólétet. A szovjet békebizottság, amelynek meleg vendégszeretete lehetővé tette baráti látogatá­sunkat a Szovjetunióban, alkalmat nyújtott számunkra, hogy meggyőződjünk arról az óriási alkotó munkáról, amely jótékony befo­lyást gyakorol a Szovjetunió népeinek egész életére. Mindnyájunkat mélyen meghatott az önök alkotó munkájának lendülete és most jobban meg tudjuk érteni, azért óhajtják önök olyan forrón a békét, hogy lehetőségük legyen foly­tatni magasztos munkájukat. Az önök jövőbe vetett szilárd hite az alapjáa annak, hogy a nép olyan élénken és tevékenyen vesz részt az alkotó munkában. Mindnyájan teljesen tudatában vagyunk an­nak, hogy a mindent átfogó, széleskörű tár­sadalmi és anyagi fejlődés alapja nem lehet más, mint az önök népének békés fejlődése. Az önök eredményei annyira fellelkesítet­­ték egész küldöttségünket, hogy mély csodá­latunkat és szeretetünket fejezzük ki a Szov­jetunió iránt és csodálatos emberei iránt. Minden kétségen felül áll, hogy a béke a világ összes népei közös erőfeszítésének ered­ménye. Az indiai nép, amely hagyományosan békeszerető nép, nem tehet jobbat, mint azt, hogy csatlakozik a Szovjetunió és a világ többi népeihez abban a szilárd elhatározás­ban, hogy biztosítsuk a békét és hogy a há­ború és a háborús uszítás rémét örökre el­űzzük. Azt kívánjuk, hogy az új esztendőben erő­södjék meg a baráti kapcsolat és a szolidari­tás a Szovjetunió és India nagy népei között. Azt óhajtjuk, hogy az újév hozza el a tar­tós békét számunkra és az egész emberiség számára!" Terranova olasz békeharcos levele ROMA­ (Agerpres).­­ A PAESE SERA című olasz lap közölte Raphaele Terranová­­nak, a kereszténydemokrata párt parlamenti csoportja titkárságához és vezetőségéhez in­tézett levelét abból az alkalomból, hogy kizár­ták a pártból. Terranova levelében hangsúlyozta: kizárá­sának tényleges oka az, hogy részt vett a Né­pek Békevédelmi Kongresszusán, ahol felszó­lította az összes népeket, politikai felfogásuk­ra való tekintet nélkül, támogassák a népek békemozgalmát, mert csak ez számolhatja fel a széthúzást és enyhítheti a nemzetközi fe­szültséget. „Elérkezett a pillanat — írja levelében Terranova —, amikor minden állampolgárnak, akár tagja, akár nem a kereszténydemokrata pártnak, teljes egészében és nyíltan felelőssé­get kell vállalnia abban a nehéz harcban, amelyet a demokraták és antifasiszták állan­dóan vívnak a többségi párt reakciós elfaju­lása ellen.” Romániai Magyar Szó Sajfuddin Kitchlew Nemzetközi Sztálin-békedíjas nyilatkozata az Izvesztyijában MOSZKVA (Agerpres). — A TASZSZ közli: Az IZVESZTYIJA című lap munkatársa be­szélgetést folytatott dr. Sajfuddin Kitchlew­­vel, „A népek közötti béke megszilárdításáért“ Nemzetközi Sztálin-békedíj kitüntetettjével. — Végtelenül boldog vagyok — mondotta dr. Sajfuddin Kitchlew, — hogy meglátogat­hattam Moszkvát. Azzal az indiai­­küldött­séggel együtt kerestem fel a szovjet fővárost, amely, úgy gondolom, a legnagyobb azok közül az indiai küldöttségek közül, amelyek az utóbbi években meglátogatták a Szovjet­uniót. India legkülönbözőbb politikai pártjai­nak képviselőit találhatjuk a küldöttségben. A küldöttek között van néhány nagy indiai ál­lam jelentős személyisége is. Sajfuddin Kitchlew ezután a Népek bécsi Békevédelmi Kongresszusán résztvett indiai küldöttség tapasztalatairól beszélt. A kongresszus eredményei úgy engem, mint az indiai küldöttség többi tagját még jobban meggyőztek, hogy megakadályozhatjuk a há­borút, hogy a népek, ha akarnak, megegye­zésre tudnak jutni. Meggyőződésem, hogy a bécsi határozatok egyhangú lelkesedésre ta­lálnak mindenütt. Ezek a határozatok azon­nali gyakorlati akcióprogrammot alkotnak, an­elyek kétségtelenül a békevédelmi mozga­lom gyors növekedéséhez fognak vezetni az egész világon. Az indiai küldöttségnek lehetősége nyílt, hogy a Népek Békevédelmi Kongresszusa elé terjessze azt a sürgető kérdést, amelynek megoldásában népünk mélységesen érdekelt. Küldöttségünk egyhangú javaslatokat ter­jesztett elő a koreai kérdés megoldására. A kongresszus tekintetbe vette ezeket a javasla­tokat. Ugyanakkor felhívtuk a figyelmet a Délafrikai Unióban uralkodó faji üldözések bűnös következményeire. Népünket legjobban az a veszély nyugta­lanítja, amely India nemzeti függetlenségét az amerikai imperializmus részéről fenyegeti. Az amerikai imperialisták egyre jobban be­avatkoznak belügyeinkbe. Ugyancsak nyugta­lanít minket, hogy India földjén francia és portugál imperialisták tartózkodnak, akik egy sor kisebb területet birtokolnak, s ezeket a területeket a Wall Street hídfőállásaivá ala­kítják át. A Népek Békevédelmi Kongresszusa határozottan követelte a szabadságot min­den nép számára és elítélt minden közvetett vagy közvetlen merényletet, bármely ország nemzeti szuverenitása ellen irányuljon is az. A Szovjetunióban tett látogatásunk után visszatérünk Indiába és beszámolunk népünk­nek a bécsi kongresszus határozatairól. Meg­győződésem, hogy ezek a határozatok lehető-­ séget nyújtanak arra, hogy még jobban kiszé­­lesítsük a békevédelmi mozgalmat és egy-r­aránt elmélyítsük munkánkat a városokon és falvakon. Az elmúlt évben kiszélesedett és megerősö­dött az indiai békeharcosok mozgalma — mondotta a továbbiakban S. Kitchlew. — Ez a mozgalom a népi tömegek támogatását él­vezi. A néptömegek támogatása híven tükrö­ződött mindazokban az akciókban, amelyet a békeharcosok mozgalma, vagy azon kívül álló személyek kezdeményeztek. Tudatában vagyok, hogy kitüntetésem „A népek közötti béke megszilárdításáért“ Nem­zetközi Sztálin-díjjal, az indiai békeharcosok növekvő erejének nemzetközi elismerését je­lenti. A kitüntetést nem mint kívülálló sze­mélyiség kaptam. A kitüntetést mozgalmunk kapta, az indiai békeharcbizottságok tagjai* *, a béke ügyéhez hűséges, fáradhatatlan harco­­r sok százmilliókat kitevő tábora. Csatlakoztam a béke híveinek táborához —­ mondotta Kitchlew —■ mert ez reményt nyújt az emberiség megmentésére. Ez a mozgalom valamennyi pártot a világnak egy új háború­tól való megmentésének platformja körül egyesíti. Láttam, hogy ennek a mozgalomnak a céljai ugyanazok, mint az én szívem vá­­gyai, hogy ez a mozgalom valamennyi nép szabadságáért harcol, azért az ügyért, amely­nek utóbbi negyven évi munkásságomat szenteltem. Ebből a negyven évből tizet az angol börtönök mélyén töltöttem el. Lelkesedéssel köszöntjük az 1953-as észtén., dőt — mondotta befejezésül dr. Kitchlew. —­ 1952-ben megerősödött és kiszélesedett a béke híveinek világmozgalma és ha fáradhatatlanul dolgozunk tovább a békéért, lehetséges, hogy az elkövetkezendő év kiküszöböli a háború veszélyét és elhozza a népek számára a bé­két. " A Norvég Kommunista Párt a békéért OSLO­ (Agerpres). — A FRIHETEN című lap közölte Emil Lövlien-nek, a Norvég Kom­munista Párt elnökének az újév alkalmából adott nyilatkozatát. „A norvég nép — írja Lövlien elvtárs —, egyre inkább meggyőződik arról, hogy a kor­mány jelenlegi politikájának folytatása csőd­höz és összeomláshoz vezet. A Norvég Kom­munista Párt az új esztendőben minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy a népet új poli­tikai irány megvalósítására mozgósítsa. Az atlanti paktum politikája, a féktelen fegyver­kezés és a háborús uszítás politikája válság­hoz vezetett, amelynek megnyilatkozásai nap­­ról-napra egyre nyilvánvalóbbak. Az a képmu­tató hazugság, hogy az atlanti paktum megte­remtené országunk biztonságát, hogy a nem­zetközi feszültség enyhítéséhez, a tárgyalások­­hoz és a békéhez vezetne — ma már az atlanti paktum legbuzgóbb híveit sem győzheti meg... Az atlanti paktum a valóságban az új hit­­lerizmust, a fasizáló reakciót erősíti meg, a maga legvisszataszítóbb formájában. Az atlanti szövetségbeli agresszorok telje­sen felszámolják parlamentünk jogait és tör­vényhozó hatalmát. A norvég parlament csu­pán arra szorítkozhatik, hogy aláírja az at­lanti szövetség szervei által Párisban elfoga­dott határozatokat. Jellemző példa erre, hogy az atlanti szövetség úgynevezett állandó ta­nácsa elhatározta, újabb repülőteret épít Andrei szigetén Ezt a határozatot a tanács meghozta anélkül, hogy a norvég parlament­ben erről egy szó is esett volna. A norvég nemzet számára megalázó helyzet ékesszólóan mutatja az atlanti paktum következményeit. Lange norvég külügyminiszter többször megígérte, hogy békeidőben nem bocsát hadá­szati támaszpontokat idegen államok fegyve­res erői rendelkezésére. Ait jelent ez? Vájjon jelen pillanatban nincs békeidő? Minden­esetre már most bejelentette, hogy a „Lula" repülőteret idegen fegyveres erők „látogatá­sának“ céljára tartják fenn. Ezek a látogatá­sok pedig nem akarnak végetérni. Gyors ütemben folyik az egész termelés át­állítása a háború céljaira. A békés termelés hónapról-hónapra csökken. 1950-től kezdve a munkások reálbére mintegy 15 százalékkal csökkent. Ugyanazon idő alatt az árak kulcs­­száma mintegy 36 százalékkal növekedett. A bérszabályozó bizottság befagyasztotta a fize­­téseket. Ennek következtében a vállalatok tu­lajdonosai nemcsak óriási haszonhoz jutottak, hanem módjukban állt 1946-tól kezdve 7,8 milliárd korona tőkeberuházást eszközölni, több milliárd koronára emelkedő tartalékot létesíteni és bankbetétjeiket 3 milliárd koro­nával növelni. Az álszocialista kormánynak azért volt szüksége a munkások reálbérének csökkenté­sére, hogy óriási összegeket sajtolhasson ki a fegyverkezési hajsza céljára. A munkások vállaira nehezedő egyenes és közvetett adók egyre súlyosabbak. 1936-hoz viszonyítva az adók nyolcszorosra növekedtek: az 1936. évi 604 millió koronáról 5.300 millió koronára emelkedtek. Lövl­ien elvtárs ezután rámutatott a norvég dolgozókat sújtó lakásínségre. „Ebben a pillanatban — mondotta — mint­egy 400.000 ember szenved lakáshiány miatt Norvégiában. A fegyverkezési hajsza szétzülleszti Nor­végia gazdasági életét. Csupán a múlt esz­tendőben 20 millió munkanapot fordítottak a katonai programm megvalósítására. Az új esztendő küszöbén minden kétségen felül áll, hogy az atlanti paktum politikája csőd előtt áll. Ezt egyre nagyobb tömegek értik meg és ezért egyre nagyobb néptömegek vesznek részt a békeharcban, hogy véget vesse­nek a háborús gyújtogatók mesterkedéseinek.A békemozgalom óriási arányban növekszik az egész világon, így Norvégiában is.“

Next