Előre, 1953. május (7. évfolyam, 1730-1754. szám)
1953-05-03 / 1730. szám
^■■1 II —— IMI ■ I '■ "■! ...... .................. ■- '■*' ■ ■"» ■ 1 ............................ 1 " ~ 112 ELŐRE Elvtársak és elvtársnők A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének és a Román Népköztársaság kormányának forró elvtársi üdvözletét és jókívánságait tolmácsolom május elseje, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napja a világ munkásai testvériségének napja alkalmából. A néptömegek hatalmas május elsejei tüntetései a világ egyik sarkától a másikig, a békeharc jegyében folynak. A népek leghőbb kívánságukat, legszentebb törekvésüket juttatják kifejezésre, amikor határozottan követelik: Szűnjön meg a koreai vérontás! Vessenek véget a nemzetközi feszültségnek! A népek békét akarnak. A fegyverkezési hajsza világszerte a legszélesebb tömegek felháborodását váltja ki. Mily hatalmas összegeket, mily mérhetetlen anyagi erőforrásokat, mennyi emberi energiát és erőt tékozolnak az élet és civilizáció elpusztítását szolgáló eszközök felhalmozására! Leírhatatlan nélkülözések és szenvedések a dolgozók számára, szüntelenül növekvő drágaság, munkanélküliség, a tömegek vásárlóerejének csökkenése, káosz és gazdasági csődelme, ezek az eremények azokban is az országokban, amelyek elindultak a gazdaság militarizálásának útján. Mily óriási léptekkel haladhatna előre az emberiség, ha a fegyverkezésre pazarolt erőfeszítéseket minden országban a békés építkezés szolgálatába állítanák. Hány millió embert láthatnának el élelemmel, ruházattal, lakással, fűtéssel, hány millió gyermek és ifjú számára tennék lehetővé a tanulást! Hány patak és folyó megzabolázására, mennyi pusztaság és parlagon heverő föld megművelésére fordíthatná az ember alkotó erejét, hogy kötiényebbé és bőségesebbé váljék a dolgozó tömegek életei ? A népek gyűlölik a háborút és követelik kormányaiktól, hogy konkrét tettekkel vessenek véget a nemzetközi feszültségnek, teremtsék meg a népek baráti együttműködését és kössenek békepaktumot is. Minden nép melegen üdvözölte a kore-r kinai javaslatokat a koreai fegyverszünet megkötésére. A béke őszinte barátai az egész világon lelkesedéssel fogadták és magukévá tették a szovjet kormánynak a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló fontos akcióit. A Szovjetunió külpolitikája megtestesíti az emberiség óriási többségének béketörekvéseit ez a külpolitika megegyezik az összes békeszerető népek érdekeivel. A román nép erejét az új élet békés építésének szenteli. El van tökélve, hogy a jövőben is tevékenyen hozzájárul a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításához. A béke erői mérhetetlenül hatalmasabbak, mint a háború erői. A népek békeakarata diadalt arat. A béke győzni fog! A Szovjetunió dicsőséges Kommunista Pártja és a Szovjet Kormány körül szoros egységben tömörült szovjet nép nagyszerű sikereket ér el a kommunizmus építése útján és bebizonyítja az egész világnak, hogy csak a szocialista rendszer biztosítja az egész társadalom anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítését. A nagy Kínai Népköztársaság, a népi demokratikus országok, a Német Demokratikus Köztársaság a Szovjetunió testvéri segítségével példátlan fellendülést érnek el, a béke és a népek életszínvonalának emelése szolgálatába állított gazdaságuk és kultúrájuk terén. Elvtársak és elvtársnők A kommunista és munkáspártok vezetésével egyre hatalmasabban tör előre az egész világon a dolgozók és az elnyomott népek felszabadító harca a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért. Köszöntsük forró üdvözlettel felszabadítónkat, a Szovjetuniót, a béke fenntartásának és megszilárdításának alapvető tényezőjét, köszöntsük a demokrácia és szocializmus táborának összes testvéri országait, az egész világ dolgozóit és népeit, amelyek hősiesen harcolnak a tőkés kizsákmányolás és az imperialista iga ellen, a demokratikus szabadságjogokért, a nemzeti függetlenségért, a békéért és a nemzetközi együttműködésért! Elvtársak és elvtársnők! Népünk nemrég még a külföldi trösztök, a román tőkések és földesurak rabja volt, ma szabad nép, ura sorsának. 1953 május elsejét lelkes alkotó munka közepette ünnepeljük, minden erőnket, minden gondolatunkat, minden képességünket arra összpontosítjuk, hogy szépséges hazánkat gépesített mezőgazdasággal rendelkező, magas kulturális színvonalú, fejlett ipari országgá alakítsuk át. Nem volt könnyű idáig eljutni. Ma azonban a román nép már kezdi élvezni a nemzeti függetlenségért, az igazi demokráciáért vívott súlyos harcok és véráldozatok gyümölcsét, az önfeláldozó munka eredményeit. A Szovjetunió sokoldalú, hatalmas segítségével népgazdaságunk még a legfejlettebb kapitalista országok számára is elérhetetlen lendülettel fejlődik. Ipari termelésünk négy év alatt megháromszorozódott; mezőgazdaságunk jelentős sikereket ér el. Országszerte új üzemek és gyárak, új mezőgazdasági társulások és kollektív gazdaságok, új iskolák, kultúrotthonok és egészségvédelmi intézmények létesülnek. A felmerülő nehézségeket leküzdve rendületlenül haladunk előre a dolgozó tömegek életszínvonala emelésének útján, mert minden erőfeszítésünk, pártunk és népi demokratikus államunk egész tevékenysége a dolgozó nép egyre növekvő anyagi és szellemi szükségleteinek kielégítését szolgálja. Ezért minden új gyár, villanytelep, minden új tudományos intézet örömmel és szeretettel tölti el a dolgozókat, megerősíti hitüket saját erőikben, most épülő boldog jövőjükben. Országunk dolgozói — férfiak és nők, ifjak és öregek, munkások, dolgozó földművesek és értelmiségiek! Pártunk és kormányunk üdvözöl benneteket az elért eredményekért, minden téren tanúsított hűségetekért és hazafias lelkesedésetekért. Ugyanakkor harcra szólít benneteket újabb győzelmek kivívására, a szocializmus felépítéséért, ötéves tervünk négy év alatti teljesítéséért. Terjesszétek ki a szocialista versenyt, növeljétek szüntelenül a munka termelékenységét az iparban és a mezőgazdaságban, küzdjetek fáradhatatlanul kulturális és szakmai színvonalatok emeléséért, sajátítsátok el és alkalmazzátok hozzáértéssel a gazdag szovjet tapasztalatokat! Népi demokratikus államunk biztos záloga a Román Népköztársaság függetlenségének, népünk nagy szabadságjogainak és leghatalmasabb eszköze az új élet megteremtésének. Erősítsük szüntelenül népi demokratikus államunkat, a szocialista törvényességet, a párt, a kormány és a nép egységét. Szilárdítsuk állandóan a néphatalom alapját , a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét, valamint a román nép és a nemzeti kisebbségek testvéri együttműködését. Sikereink alapját, dolgozó népünk kipróbált vezetőjének, a Román Munkáspártnak helyes politikája képezi, pártunk politikáját pedig Lenin és Sztálin legyőzhetetlen tanításai és a Szovjetunió dicsőséges Kommunista Pártjának tapasztalatai vezérlik. Országunk dolgozói, tömörüljetek még egységesebben a párt köré, küzdjetek a párt és a kormány politikájának valóraváltásáért! Most, amidőn hazánk dolgozói felmérik nagyszerű eredményeiket, még nagyobb szeretettel és hálával gondolnak a Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetségére. Eltökélt szándékuk, hogy szüntelenül erősítik a Román Népköztársaság és a Szovjetunió barátságát és szövetségét — a román nép győzelmeinek kiapadhatatlan forrását. Éljen május 1, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napja, valamennyi ország munkásai testvériségének napja! Éljen a népek közötti béke és együttműködés! Éljen szeretett hazánk, a Román Népköztársaság! Éljen a Román Munkáspárt és Központi Vezetősége, élén Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárssal! Éljen a Szovjetunió, a béke és a népek közötti testvériség megingathatatlan bástyája, éljen a kommunizmust építő szovjet nép! Marx-Engels-Lenin-Sztálin zászlaja alatt előre, a szocializmus győzelméért hazánkban! Chivu Stoica elvtárs beszéde Véget ért a fővárosi dolgozók május elsejei felvonulása. Bukarest zászlóerdővel borított épületei között, a virágdíszbe öltözött utcákon és tereken azonban sokezernyi ember hullámzik. Ünnepelnek a főváros dolgozói, kitörő örömmel és boldogsággal, úgy, ahogy csak egy felszabadult, új életet építőnép tud ünnepelni. Ennek, a megújulással, életörömmel teli napnak minden szépsége ott él a gyermekek csengő kacagásában, a fiatalok és idősebbek boldogságában. Már hetek óta tavaszi színben pompázika főváros. A kipattant rügyekből dús lombkoronát öltöttek a parkok és az utcák fái s ezernyi szinben díszelegnek a virágágyak. Néhány nappal ezelőtt a legszebb parkokba és terekre színpadokat emeltek. A fővárosi színházak művészei, az üzemek és a vállalatok kulturegyüttesei jóelőre felkészül-ttek, hogy legértékesebb műsorszámaikkal neveljék és szórakoztassák a dolgozókat a nagy ünnep délutánján. A „J. V. Sztálin“ pihenő- és kulturparkban, a Köztársaság-téren, a Szabadság-téren... 3 Nicolae Balcescu-parkban és a többi szabadtéri színpad előtt már kora délután ezer meg ezer néző gyűlt össze. A fellépő művészeket és kulturegyütteseket mindenhol lelkes taps fogadta. A művészcsoportok ki is tettek magukért! Az Állami Opera a Rádióbizottság legismertebb szólistái, az Operett Színház és a Bábszínház művészei, az Ifjúmunkás Szövetség művészegyüttese, a Filmbizottság, a Folklór Intézet, a Fegyveres Erők Minisztériumának zenekara és más művészcsoportok tudásuk legjavát nyújtották. A szakszervezeti kulturcsoportok közül a „Vulcan“, a „Vörös Grivica“, a „Dinamó“, a „Boleslaw Berut“-üzemek kulturegyüttesei a „J. V. Sztálin“ Scanteia Háza nyomdaipari kombinát énekkara és több más kulturcsoport szerepelt nagy sikerrel a szabadtéri színpadokon. A Köztársaság téren régóta nem volt annyi ember, mint május elseje délutánján. Május elsejét, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napját ünneplő fővárosi dolgozók: öregek, fiatalok, férfiak és nők ezrei töltik be a teret. A térenhatalmas, vörös vászonnal bevont színpadot állítottak fel. A színpad hátterét a nemzetközi munkásmozgalom halhatatlan vezetőinek, Leninnek, Sztálinnak és dolgozó népünk nagy fiának, Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtársnak arcképei díszítik Kora délután kezdődik a műsor. A szereplők Bukarest színházainak művészei, az üzemek, intézmények kulturcsoportjai, köztük a villamosipari dolgozók énekkara, a „J. V. Sztálin“ Scânteia Háza nyomdaipari kombinát tánccsoportja. Egymást követik a különböző szebbnél szebb népi táncok, énekkari számok, szavalatok. A hangszórók felerősítve, a tér legtávolabbi sarkába is eljuttatják a hangot. A közönség tapssal jutalmaz minden egyes műsorszámot. A Köztársaság-tér szélein élelemmel, hűsítő italokkal, könyvekkel és játékokkal megrakott bódék állnak a dolgozók rendelkezésére. Nem messze a színpadtól egy öregedő aszszony áll. Mellette, kisfiát vállára emelve egy fiatal férfi figyeli a tánccsoport tagjait, amint a zene ütemére vígan ropják a táncot. Két műsorszám közti szünetben az öregasszony a mellette lévő férfihez fordul és megkérdi: — Emlékszel, valamikor milyen félelemmel mentünk át ezen a téren s ha lehetett, mindig messze elkerültük azt az épületet — s ujjával a volt királyi palota felé bök. Az öregasszony még beszélni akart a múltról, de hangját elnyomta az egész teret betöltő forradalmi induló hangja. Lassan leszáll az est. A műsornak azonban még nincs vége. A teret kényszerók sokasága világítja meg. A színpadon felhangzó vidám dalok foszlányai s az ünneplő dolgozók jókedve messze elhallszik a langyos tavaszi éjtszakába. A május elsejei kultúrünnepségek késő éjt,- sookáig tartottak. Ez a nap, a kilencedik szabad május elseje is feledhetetlen emlékként él majd minden fővárosi dolgozó szívében. A nap eseményei új erőt, új lendületet kölcsönöztek mindannyiuk számára, hogy még győzelmesebben vívhassák a terv és a béke csatáját. -Az Emberekkel zsúfolt tehergépkocsi tart Bukarest egyik vasutasnegyede felé. Amint a villamosmegállónál lefékez, vidám énekszó hallatszik akkordeon kísérettel. A kocsi maga mögött hagyja a giulesti országutat és befordul Costeasca felé. A vásártéren felállított emelvényen éppen a dohánygyár kulturcsoportjának táncegyüttese remekel. Többszáz főnyi közönség áll az emelvény előtt. A járda szélén három társasgépkocsiban újabb kulturcsoportok várják, hogy sor kerüljön rájuk A dohánygyáriak tánca igen nagy sikert arat. Pereg a műsor. A vasutasegyenruhás alkalmi bemondó a mikrofon elé áll és bejelenti, hogy a Constantin David kenyérgyár dalárdája következik. Mintegy 20 tagú vegyeskar vonul fel a színpadon, barna szoknyában és nadrágban, fehér ingben és blúzban. A harmadik szám valóságos meglepetés. A dalárdából fiatal leány lép a mikrofon elé. Gyönyörű, mélyzengésű althangon Dunajevszki egyik dalát adja elő, a kórus kíséretével. Zúgó tapsvihar jutalmazza ezt a valóban váratlan színvonalú műsorszámot. Pihennek a dalosok, közben nemzeti viseletű leány költeményt szaval Leninről. Lelkesen, forrón hangzanak fel Majakovszkij szavai a világ első szocialista államának megteremtőjéről. Csillogó szemmel hallgatják a vasutasok. Ki tudja, hányan közülük emlékeznek még más, csendőrszuronyos május elsejékre... Utána újból a dalárda szólal meg. Különös sikert arat „A pacsirta“ című népdal érdekes és igényes zenei feldolgozásának igen nívós előadása. Majd a Constantin David gyár táncegyüttese következik. Színpompás nemzeti viseletben olténiai táncszvittet adnak elő. Ezután 12 tagú zenekar lép a színpadra, valamennyien formaruhában, szürke nadrág, fehér ing. Egymásután csendülnek fel a román és szovjet egyvelegek. Közben beesteledik. Kigyúlnak az ívlámpák, de a közönség egy tapodtat sem tagít. Hűvös esti szellő indul meg, messze sodorja a zenekar akkordjait. Tovább pereg a műsor... cseng a dal... igazi május elseje... a mi május elsejénk... ★ A Sztálin-téren még ott állnak a zöld ágakkal diszitett tribünök. A szél bele-belekap a piros és a nemzetiszinü lobogókba s a vászon suhogva leng a tavaszi szellőben. Itt minden arról beszél, aki ma úgy megtöltötte az emberek szivét boldogsággal: Gheorghiu- Dej elvtársról, ahogy ott állt az emelvényen, körülötte az ország legjobb fiaival. Mosolygott. Előtte a téren, mint gátját szakított •folyó v'x«4 höv.pöLygőW. ax -Qvfeeláradva. Jöttek a gyárak dolgozói, az „Augusztus 23“ sportpark ifjú építői, pionírok, diákok és sportolók. Kezükben vörös zászlót hoztak, ajkukon a legdrágább szavakat: Párt, Béke. Most csend van a téren. A tribünök, a zászlók már csak emlékét őrzik a nagy seregszemlének. Most is járnak emberek a téren, de más irányba igyekeznek. A Sztálinpark bejárata felé. Arra, ahol Sztálin elvtárs monumentális szobra áll. A napsugár meleg fénye szinte élővé varázsolja a jólismert drága arc mosolyát. Az emberek, amint elhaladnak a Szobor mellett, egy pillanatra felnéznek, köszöntik azt, aki fényt, derűt hozott életükbe, a szabad, alkotó munka örömét. Beszélgetve, kacagva vonulnak a parkba. Megállnak a vízzel teli medencék mellett és gyönyörködnek a szökőkutak magasba ívelő vízsugaraiban, leülnek a duslomba fák árnyékában meghúzódó padokra. A park útjain sétáló, nevetgélő emberek mind egyszerű dolgozók, mindennapi életünk, gyönyörű jövőnk bátor, fáradhatatlan építői. Az asszonyokon színes mintájú tarka selyem, a férfiakon is ünneplő ruha. Nem ritkaság rajta a sztahanovista csillag vagy munkaérem. Puscasu Gheorghe mellén is sztahanovista csillag fénylik. Nagyszerű munkája eredményeinek hirdetője. Éjtszakákról és nappalokról beszél az a csillag, döntő órákról, amelyeknek minden percében azon gondolkozott Puscasu, hogyan tehetné könnyebbé, észszerűbbé a munkát a „Grivita Conserve“-üzem mechanikai részlegén. Más dolgozókkal együtt, most ő is ott sétál a parkban feleségével. Karján kék mackóba öltöztetett apró fiúcskát visz. A mikrofon tölcséréből áradó tüzes, pattogó dallamok becsalogatják őket a műkedvelők színházába. A színpadon bő, fehér szoknyába, hímzett blúzba öltözött lányok, posztónadrágos fiúk táncolnak. Szilaj, gyors mozdulatokkal, tele életkedvvel. A tüzes dallamok elhalnak, halkan zeng a cimbalom. Másik csoport lép a színpadra. A hímzettruhás lányok és fiuk méltóságteljesen, feszes, egyenes derékkal, büszkén feltartott fejjel járják az avasi románok gyönyörű táncát Mintha lebegnének, olyan finoman, végtelen bájjal mozognak a színpadon. A közönség elragadtatva nézi őket. Operaáriák, új életünk építéséről szóló dalok csendülnek most fel. Utána balett. Radu Constantin, az „Augusztus 23“-üzemek esztergályosa is arra tart feleségével. Május elsejét, a munkásság nemzetközi napját méltóképpen akarja megünnepelni. A színpadon Florin Dorian énekel. „Infloreste tara mea ..." zeng, árad a dal és Radu Constantin szeme előtt képekké válnak a szavak. Látja az új gyárakat, az új munkásnegyedeket, a Duna—Fekete-tenger csatornát, széles aranyló búzatáblákat, az egyre szépülő Bukarestet Látja mint lesz egyre szebb, gazdagabb a dolgozók élete. Mert hogyan is élt a lé szabadulás előtt? Szegényen, örömtelenül, éppúgy mint az ország sokmilliónyi munkása. Most pedig megbecsült tagja a társadalomnak, szép lakása van, gyerekei középiskolába járnak, egyszóval ahogy gazdagszik az ország, úgy lesz az 5 élete is egyre bőségesebb Tüzes dal zeng fel a hegedűk húrjain. Színes szoknyájú, villogó szemű lányok libbennek a színpadra, kezükben csattog a csengős dob. A „Ruszálka" egyik legszebb balettjét táncolják. A szórakozásból az „ifjabb“ nemzedék is kiveszi részét. Bőséges alkalmat nyújtanak erre a körhinták, elvarázsolt szőnyeg, csúszda, meg az óriáskerék és egyéb gyönyörűségek. A gyerekek ujjongva, sikongva repülnek a körhinta láncain, forognak az elvarázsolt szőnyegen. A nagyoktól ellesett mozdulattal fogják a körbeforgó játéko.ó kantárját és büszkén tekintenek le azokra, akik várják, hogy ők is sorra kerüljenek és felülhessenek a fából faragott paripákra. Az ég lassan szürkül, felragyognak az első csillagok. A tó partján felgyúlnak a reflektorok, megvilágítják a parton álló szomorúfűzek vízbe csüngő ágait. Kivilágított hajók siklattak a fekete hullámokon. A parthoz közeli evezők csobbanása hallszik. Ketten ülnek a csónakban. A fiú evez, a leány gitárt penget és halk, meleg hangon énekel. A fák között száz színben csillognak az óriáskerék meg a körhinták égői. A Pescarus vendéglő felől zene lágy dallamait hozza a szél. Bukarest dolgozó népe vidáman szórakozik május első estjén. Messze, a park fáin túl, a Scânteia Ház központi részének vastraverzekből álló vázán nagybetűs felirat világít: MÁJUS 1. Fénye egészen Sztálin elvtárs szobráig árad. Bevonja a fehér alakot, a kinyújtott kart, amely a jövő felé mutatja az utat, az egyre szebb, egyre boldogabb május elsejék felé. ív-Ünnepel a Dési vasúti műhelyek. Az átutazó legfennebb csak füstös épületek, csarnokok halmazát látja belőlük, amelyek szerényen meghúzódnak az útmenti kopaszodó hegyoldal s a szamosparti zöldülő fűzfák között. Megszokottnak tűnik a fütőház előtt sorakozó sok kormos mozdony is. Távolról nem látszik, hogy benn a mozdonyok gyomrában hegesztőpisztoly villan, vagy talán épp valamelyik sztahanovista kőműves rakja térdenállva a tűzkamra samottboltozatát, hogy néhány nap múlva ismét elinduljon a tüzes masina Balázs Viktor, Pasáreloan, Kiss Ferenc meg a többi ötszázas mozdonyvezető irányításával az újabb száz kilométerek felé. Azt a boldog mosolyt is kevesen látják, ami ezeknek a mozdonyvezetőknek az arcára ül, amikor hónap vége felé hozzálátnak takarékossági könyvecskéik összegezéséhez Mozdonyonként negyven-ötven tonna megtakarított szenet jelent ez. De az ilyesmit csak ott írják fel a sűtőház melletti kis irodában s aztán nem is sokat beszélnek róla. A dési mozdonyvezetők természetesnek tartják mindezt, éppúgy mint a karámkovácsok az első évnegyedi győzelmüket, amikor két RR-tipusú mozdony terven felüli kijavításával a tartomány összes javítóműhelyeit megelőzték. Ha azt kérded tőlük, hogyan érték el mindezt, rendszerint Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs szavaival felelnek. Hiszen ő üzente nekik a vasúti munkások országos értekezletéről, hogy adjanak új lendületet harcuknak, hogy a vasúti szállítást rímeljék teljes fejlődésben lévő népgazdaságunk színvonalára. Ez az üzenet nem csak feladatot jelentett, hanem egyúttal új erőforrássá is lett a nagy feladatok végrehajtásához. Azok között, akik úgy érezték ebben az országban, hogy Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs üzenete hozzájuk szól személyesen, s ezek között voltak a dési vasutasok is. Dolgozó népünk szeretett vezetője a felszabadulás előtt hosszú ideig dolgozott velük, munkatársuk és nevelőjük volt egyszerre. Az emlékek Désen apáról fiúra és unokára öröklődnek. S a fiatal szakiskolások, akik itt tanulnak ma mesterséget, olyan lelkesedéssel beszélnek IMSZ-gyűléseiken arról az időről, „amikor itt nálunk dolgozott Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs", mintha harminckettőben nem is az apáikat, hanem őket magukat vezette volna harcra. Ha nagy feladatok megoldásáról van szó, az alig húsz esztendős Buburuc Gavril füle éppúgy Gheorghiu elvtárs nevével mozgósít, mint az ötvenöt esztendős Balázs János lakatos. Ez mindig nagyszerű teljesítményekre lelkesíti őket, így volt ez most is, a május 1. köszöntésére folyó szocialista munkaverseny során. Ha Szőke László elvtárssal, a sűtőház alapszervezeti titkárával beszélgetsz erről, néhány szóval megmagyarázza ezt. Hiszen valamennyien, az öregek is, meg a fiatalok is egyaránt a párttól kapták ezt a mai, egyre szépülő emberi életet. Itt, a grafikonok és sztahanovista zászlók történetei közt megismerheted a messziről érty megszokott,—kormos—Tütőház „titkait”, azokat az eseményeket, amelyek örökre feledhetetlenekké válnak az igazi emberek emlékezetében. Megtudhatod, hogy a május elsejei versenyben a kazánkovácsok és kőművesek miért másztak be dolgozni még a forró tűzszekrényekbe is, s hogy Pasare Ioan sztahanovista miért dolgozott néha még szabad idejében is annyit az 50.331. számú mozdonyon. — Erről a május elsejéről eszünkbe jut az a másik, a húsz évvel ezelőtti, — meséli Szőke elvtárs. — Az ilyen emlék pedig mindenkit arra ösztönöz, hogy most már minden erejéből harcoljon annak a megerősítéséért és megvédéséért, amiért oly sokat kellett szenvedni akkoriban. Eszünkbe jut, hogy akkor május elseje előtt a szervezkedő munkások minden lépését rendőrkopók figyelték. És mégis, akkor is megünnepelték május elsejét. Lassan, elgondolkodva beszél Samsudenn Ion elvtárs, az öreg élmunkás lakatos. — Akkoriban alig akadt szervezett munkás, aki délutánonként, a munka befejeztével egyenesen hazaindult volna. Kettesével, hármasával lopakodtunk fel itt a szemközti domboldalon. Rendszerint a Bungur-erdőben gyűltünk össze, a désaknai elágazásnál. Itt már nemigen akadtak nyomunkra,és megbeszélhettük bajainkat s a tennivalókat Baj pedig akadt akkor elég a dési műhelyekben is. A vasút épp akkor szüntette be a drágasági pótlékok fizetését. A lakbérjárulékot is jócskán lefaragták a munkások keresetéből. — Egyik gyűlésen elhatároztuk, hogy kivesszük ez ellen a harcot. Dej elvtárs állott a mozgalom élén, akit jónéhány hónappal azelőtt, a sziguranca utasítására büntetésről helyeztek a dési műhelyekhez. Felszólalásaiból mindig láthattuk, hogy jobban ismeri gondolatainkat és szándékunkat, mint mi valamennyien. És jobban ismeri a rabságból kivezető utat is. — A beindított harc miatt a vasút nagy elbocsátásokat foganatosított. Gh Gheorghiu- Dej elvtársat ismét üldözni kezdte a sziguranca. El is kellett mennie mitőlünk... De az útmutatása és tettrekészsége örökre közöttünk maradt. A burzsoá földesúri kormány pribékjei már nem tudták megakadályozni a május elsejei tüntetésünket. Mintha csak tegnap lett volna, hogy ott álltunk valamennyien a városháza előtt, együtt, összefogva, sokkal erősebben mint azelőtt. Samsudean elvtársat azóta sem hagyta el ez az ereje. Most is az elsők között teljesítette május elsejei munkafelajánlását, a szénrakodónál lévő felvonó rendbehozását. Munkacsoportjával együtt egyfolytában dolgozott rajta egész nap és egész éjtszaka. S csak akkor indultak haza, amikor reggel, az elsőnek befutó mozdony remorkájába a felvonóról bezúdult az első köbméter szén. — Nem lehetett másként — mondja szinte mentegetőzve. — Csak nem hagyhattuk, hogy pont most kezdjék kézzel megrakni a mozdonyokat, amikor a párt és kormány határozata éppen a gépesítés fontosságát hangsúlyozza. Egy ilyen belső tartalékot nem hagyhattunk ki a versenyből... A mai május elsejétől talán az örökké vidám Luciu Vasile, a műhely legfiatalabb sztahanovistája mondhatna legtöbbet. Alig egy esztendeje, hogy idekerült a délmelletti Monostorról. Apja szintén a vasútnál dolgozott, de egész életében nem élt át annyi örömet, mint a fia egyetlen év alatt. A fiatal Suciunak már nem kellett attól félnie, hogy munkanélkül marad. Számára csak egy volt a feladat: minél jobban megtanulni a mesterséget, hogy teljes képességével segíthessen építeni a dolgozók szabad hazáját. Ő pedig igyekezett megfelelni ennek a feladatának. Egyik örömteljes esemény a másik után érte. Illés Ferenc, Pop, Joan, meg a többi öregebb társa segítségiével szakképesítést nyert, mint régi KISZdragaterall, munkatársai az IMSZ szervezet bürójába választották. Sztahanovista címet kapott. — És most, erre a május elsejére kaptam a legdrágább ajándékot — újságolja. — Olyan ajándékot, ami egész életemben fordulópontot jelent. Ha eddig jó munkát végeztem, ezután százszorta jobban akarok dolgozni. Suciu Vasile ifjúmunkás ezt a május elsejét már a párt tagjelöltjeként ünnepli. Annak a pártnak tagjelöltjeként, amelyet Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs vezet. CSIKY GÁBOR ÉLŐ EMLÉKEK 1953. május 3. vasárnap A marosvásárhelyi Állami Székely Színház új színművet mutatott be május elseje tiszteletére A marosvásárhelyi Állami Székely Színház művészegyüttese május elseje s a IV. Világifjúsági és Diák Béketalálkozó tiszteletére április 25-én bemutatta Borisz Gorbulov „Szülők ifjúsága“ című színművét. A darab rendezői Lohinszky Lóránd, Szabó Ottó és Tamás Ferenc, mindhárman a Székely Színház ifjú művészkáderei. A főszerepeket dupla szereposztásban játszák, hogy minél több fiatal színésznek nyújtsanak lehetőséget tehetségük érvényesítésére. A marosvásárhelyi Állami Székely Színház keretében működő bábszínház is ugyanezen a napon tartotta E. Tarakovszki „A csuka parancsára“ című zenés mesejátékának főpróbáját. Rövidesen sor kerül a darab bemutatójára is. KINEVEZÉS A Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének haza- és meghatalmazott miniszterévé az Albán rozata értelmében, Ion Patrichi elvtársat ki Népköztársaságba, nevezték a Román Népköztársaság rendkívüli Az „ELŐRE“ szerkesztősége megbeszélést tart olvasóival és levelezőivel Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Nagybányán A szovjet sajtó napja tiszteletére az „Előre” szerkesztősége Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Nagybányán megbeszélést tart olvasóival és levelezőivel. A megbeszélések időpontja és színhelye: KOLOZSVÁRON május 4-én, hétfőn, este 7.30 órai kezdettel, a városi néptanács nagytermében. NAGYBÁNYÁN május 4-én, hétfőn dru. 4 órai kezdettel, a tartományi néptanács nagytermében. MAROSVÁSÁRHELYEN május 5-én, kedden este 6 órai kezdettel, a kultúrpalota nagytermében. A megbeszélésre ezúton is meghívjuk olvasóinkat és levelezőinket. LELKES TÜNTETÉSSEL VONULTAK FEL FŐVÁROSUNK DOLGOZÓI