Előre, 1953. május (7. évfolyam, 1730-1754. szám)

1953-05-03 / 1730. szám

^■■1 II —— IMI ■ I '■ "■! ...... .................. ■- '■*' ■ ■"» ■ 1 ............................ 1 " ~ 112 ELŐRE Elvtársak és elvtársnők­­ A Román Munkáspárt Központi Vezetősé­gének és a Román Népköztársaság kormá­nyának forró elvtársi üdvözletét és jókívánsá­gait tolmácsolom május elseje, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napja a világ munkásai testvériségének napja alkalmából. A néptömegek hatalmas május elsejei tün­tetései a világ egyik sarkától a másikig, a békeharc jegyében folynak. A népek leghőbb kívánságukat, legszentebb törekvésüket jut­tatják kifejezésre, amikor határozottan kö­vetelik: Szűnjön meg a koreai vérontás! Ves­senek véget a nemzetközi feszültségnek! A népek békét akarnak. A fegyverkezési hajsza világszerte a leg­szélesebb tömegek felháborodását váltja ki. Mily hatalmas összegeket, mily mérhetetlen anyagi erőforrásokat, mennyi emberi ener­giát és erőt tékozolnak az élet és civilizáció elpusztítását szolgáló eszközök felhalmozásá­ra! Leírhatatlan nélkülözések és szenvedé­sek a dolgozók számára, szüntelenül növek­vő drágaság, munkanélküliség, a tömegek vásárlóerejének csökkenése, káosz és gazda­sági csőd­e­lme, ezek az eremények azokban is az országokban, amelyek elindultak a gazda­ság militarizálásának útján. Mily óriási léptek­kel haladhatna előre az emberiség, ha a fegyverkezésre pazarolt erőfeszítéseket min­den országban a békés építkezés szolgálatá­ba állítanák. Hány millió embert láthatná­nak el élelemmel, ruházattal, lakással, fű­téssel, hány millió gyermek és ifjú számára tennék lehetővé a tanulást! Hány patak és folyó megzabolázására, mennyi pusztaság és parlagon heverő föld megművelésére for­díthatná az ember alkotó erejét, hogy kötié­­nyebbé és bőségesebbé váljék a dolgozó tö­megek életei ? A népek gyűlölik a háborút és követelik kormányaiktól, hogy konkrét tettekkel ves­senek véget a nemzetközi feszültségnek, te­remtsék meg a népek baráti együttműködé­sét és kössenek békepaktumot­ is. Minden nép melegen üdvözölte a kore-r kinai javaslatokat a koreai fegyverszünet megkötésére. A béke őszinte barátai az egész világon lelkesedéssel fogadták és magukévá tették a szovjet kormánynak a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló fontos ak­cióit. A Szovjetunió külpolitikája megteste­síti az emberiség óriási többségének béke­törekvéseit ez a külpolitika megegyezik az összes békeszerető népek érdekeivel. A román nép erejét az új élet békés építé­sének szenteli. El van tökélve, hogy a jövő­ben is tevékenyen hozzájárul a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításához. A béke erői mérhetetlenül hatalmasabbak, mint a háború erői. A népek békeakarata dia­dalt arat. A béke győzni fog! A Szovjetunió dicsőséges Kommunista Pártja és a Szovjet Kormány körül szoros egységben tömörült szovjet nép nagyszerű sikereket ér el a kommunizmus építése útján és bebizonyítja az egész világnak, hogy csak a szocialista rendszer biztosítja az egész tár­sadalom anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítését. A nagy Kínai Nép­­köztársaság, a népi demokratikus országok, a Német Demokratikus Köztársaság a Szov­jetunió testvéri segítségével példátlan fellen­dülést érnek el, a béke és a népek életszín­vonalának emelése szolgálatába állított gaz­daságuk és kultúrájuk terén. Elvtársak és elvtársnők­­ A kommunista és munkáspártok vezetésé­vel egyre hatalmasabban tör előre az egész világon a dolgozók és az elnyomott népek felszabadító harca a békéért, a nemzeti füg­getlenségért, a demokráciáért. Köszöntsük forró üdvözlettel felszabadítón­kat, a Szovjetuniót, a béke fenntartásának és megszilárdításának alapvető tényezőjét, köszöntsük a demokrácia és szocializmus tá­borának összes testvéri országait, az egész világ dolgozóit és népeit, amelyek hősiesen harcolnak a tőkés kizsákmányolás és az impe­rialista iga ellen, a demokratikus szabadság­­jogokért, a nemzeti függetlenségért, a béké­ért és a nemzetközi együttműködésért! Elvtársak és elvtársnők! Népünk nemrég még a külföldi trösztök, a román tőkések és földesurak rabja volt, ma szabad nép, ura sorsának. 1953 május else­jét lelkes alkotó munka közepette ünnepeljük, minden erőnket, minden gondolatunkat, min­den képességünket arra összpontosítjuk, hogy szépséges hazánkat gépesített mezőgaz­dasággal rendelkező, magas kulturális szín­vonalú, fejlett ipari országgá alakítsuk át. Nem volt könnyű idáig eljutni. Ma azon­ban a román nép már kezdi élvezni a nem­zeti függetlenségért, az igazi demokráciáért vívott súlyos harcok és véráldozatok gyü­mölcsét, az önfeláldozó­ munka eredményeit. A Szovjetunió sokoldalú, hatalmas segít­ségével népgazdaságunk még a legfejlettebb kapitalista országok számára is elérhetetlen lendülettel fejlődik. Ipari termelésünk négy év alatt megháromszorozódott; mezőgazda­ságunk jelentős sikereket ér el. Országszerte új üzemek és gyárak, új mezőgazdasági tár­sulások és kollektív gazdaságok, új iskolák, kultúrotthonok és egészségvédelmi intézmé­nyek létesülnek. A felmerülő nehézségeket leküzdve rendületlenül haladunk előre a dol­gozó tömegek életszínvonala emelésének út­ján, mert minden erőfeszítésünk, pártunk és népi demokratikus államunk egész tevékeny­sége a dolgozó nép egyre növekvő anyagi és szellemi szükségleteinek kielégítését szol­gálja. Ezért minden új gyár, villanytelep, minden új tudományos intézet örömmel és szeretettel tölti el a dolgozókat, megerősíti hitüket saját erőikben, most épülő boldog jö­vőjü­kben. Országunk dolgozói — férfiak és nők, if­jak és öregek, munkások, dolgozó földmű­vesek és értelmiségiek! Pártunk és kormá­nyunk üdvözöl benneteket az elért eredmé­nyekért, minden téren tanúsított hűségete­kért és hazafias lelkesedésetekért. Ugyan­akkor harcra szólít benneteket újabb győ­zelmek kivívására, a szocializmus felépítésé­ért, ötéves tervünk négy év alatti teljesíté­séért. Terjesszétek ki a szocialista versenyt, nö­veljétek szüntelenül a munka termelékenysé­gét az iparban és a mezőgazdaságban, küzd­jetek fáradhatatlanul kulturális és szakmai színvonalatok emeléséért, sajátítsátok el és alkalmazzátok hozzáértéssel a gazdag szov­jet tapasztalatokat! Népi demokratikus államunk biztos záloga a Román Népköztársaság függetlenségének, népünk nagy szabadságjogainak és leghatal­masabb eszköze az új élet megteremtésé­nek. Erősítsük szüntelenül népi demokratikus államunkat, a szocialista törvényességet, a párt, a kormány és a nép egységét. Szilárdít­suk állandóan a néphatalom alapját , a munkásosztály és a dolgozó parasztság szö­vetségét, valamint a román nép és a nem­zeti kisebbségek testvéri együttműködését. Sikereink alapját, dolgozó népünk kipró­bált vezetőjének, a Román Munkáspártnak helyes politikája képezi, pártunk politiká­ját pedig Lenin és Sztálin legyőzhetetlen tanításai és a Szovjetunió dicsőséges Kom­munista Pártjának tapasztalatai vezérlik. Or­szágunk dolgozói, tömörüljetek még egysé­gesebben a párt köré, küzdj­etek a párt és a kormány politikájának va­lóraváltásáért! Most, amidőn hazánk dolgozói felmérik nagyszerű eredményeiket, még nagyobb sze­retettel és hálával gondolnak a Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetségére. Eltökélt szándékuk, hogy szüntelenül erősítik a Ro­mán Népköztársaság és a Szovjetunió barát­ságát és szövetségét — a román nép győ­zelmeinek kiapadhatatlan forrását. Éljen május 1, a dolgozók nemzetközi szo­lidaritásának napja, valamennyi ország mun­kásai testvériségének napja! Éljen a népek közötti béke és együttműkö­dés! Éljen szeretett hazánk, a Román Népköz­­társaság! Éljen a Román Munkáspárt és Központi Vezetősége, élén Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárssal! Éljen a Szovjetunió, a béke és a népek kö­zötti testvériség megingathatatlan bástyája, éljen a kommunizmust építő szovjet nép! Marx-Engels-Lenin-Sz­tálin zászlaja alatt előre, a szocializmus győzelméért hazánk­ban! Chivu Stoica elvtárs beszéde ­ Véget ért a fővárosi dolgozók május else­­j­­ei felvonulása. Bukarest zászlóerdővel bo­rított épületei között, a virágdíszbe öltözött utcákon és tereken azonban sokezernyi em­ber hullámzik. Ünnepelnek a főváros dolgo­zói, kitörő örömmel és boldogsággal, úgy, ahogy csak egy felszabadult, új életet építő­­nép tud ünnepelni. Ennek, a megújulással,­­ életörömmel teli napnak minden szépsége ott él a gyermekek csengő kacagásában, a fia­­t­­al­ok és idősebbek boldogságában. Már hetek óta tavaszi színben pompázik­­a főváros. A kipattant rügyekből dús lomb­­koronát öltöttek a parkok és az utcák fái s ezernyi szinben díszelegnek a virágágyak. Néhány nappal ezelőtt a legszebb parkok­ba és terekre színpadokat emeltek. A fővá­rosi színházak művészei, az üzemek és a vállalatok kulturegyüttesei jóelőre felkészül-t­tek, hogy legértékesebb műsorszámaikkal ne­veljék és szórakoztassák a dolgozókat a n­agy ünnep délutánján. A „J. V. Sztálin“ pihenő- és kulturparkban, a Köztársaság-téren, a­­ Szabadság-téren... 3 Nicolae Balcescu-parkban és a többi szabad­téri színpad előtt már kora délután ezer meg ezer néző gyűlt össze. A fellépő művészeket és kulturegyütteseket mindenhol lelkes taps fogadta. A művészcsoportok ki is tettek ma­gukért! Az Állami Opera a­­ Rádióbizottság legismertebb szólistái, az Operett Színház és a Bábszínház művészei, az Ifjúmunkás Szö­vetség művészegyüttese, a Filmbizottság, a Folklór Intézet, a Fegyveres Erők Miniszté­riumának zenekara és más művészcsoportok tudásuk legjavát nyújtották. A szakszervezeti kulturcsoportok közül a „Vulcan“, a „Vörös Grivica“, a „Dinamó“, a „Boleslaw B­erut“-üzemek kulturegyüttesei a „J. V. Sztálin“ Scanteia Háza nyomdaipari kombi­nát énekkara és több más kulturcsoport sze­repelt nagy sikerrel a szabadtéri színpado­kon. A Köztársaság­ téren régóta nem volt annyi ember, mint május elseje délután­ján. Május elsejét, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napját ünneplő fővárosi dol­gozók: öregek, fiatalok, férfiak és nők ezrei töltik be a teret. A téren­­hatalmas, vörös vászonnal bevont színpadot állítottak fel. A színpad hátterét a nemzetközi munkásmoz­galom halhatatlan vezetőinek, Leninnek, Sztálinnak és dolgozó népünk nagy fiának, Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtársnak arcképei díszítik Kora délután kezdődik a műsor. A szerep­lők Bukarest színházainak művészei, az üze­mek, intézmények kulturcsoportjai, köztük a villamosipari dolgozók énekkara, a „J. V. Sztálin“ Scânteia Háza nyomdaipari kombi­nát tánccsoportja. Egymást követik a külön­böző szebbnél szebb népi táncok, énekkari számok, szavalatok. A hangszórók felerősít­ve, a tér legtávolabbi sarkába is eljuttatják a hangot. A közönség tapssal jutalmaz min­den egyes műsorszámot. A Köztársaság-tér szélein élelemmel, hűsítő italokkal, könyvek­kel és játékokkal megrakott bódék állnak a dolgozók rendelkezésére. Nem messze a színpadtól egy öregedő asz­­szony áll. Mellette, kisfiát vállára emelve egy fiatal férfi figyeli a tánccsoport tagjait, amint a zene ütemére vígan ropják a tán­cot. Két műsorszám közti szünetben az öreg­asszony a mellette lévő férfihez fordul és megkérdi: — Emlékszel, valamikor milyen félelem­mel mentünk át ezen a téren s ha lehetett, mindig messze elkerültük azt az épületet — s ujjával a volt királyi palota felé bök. Az öregasszony még beszélni akart a múlt­ról, de hangját elnyomta az egész teret be­töltő forradalmi induló hangja. Lassan leszáll az est. A műsornak azon­ban még nincs vége. A teret kényszerók so­kasága világítja meg. A színpadon fel­hangzó vidám dalok foszlányai s az ünneplő dolgozók jókedve messze elhallszik a lan­gyos tavaszi éjtszakába. A május elsejei kultúrünnepségek késő éjt,-­ sookáig tartottak. Ez a nap, a kilencedik sza­bad május elseje is feledhetetlen emlékként él majd minden fővárosi dolgozó szívében. A nap eseményei új erőt, új lendületet köl­csönöztek mindannyiuk számára, hogy még győzelmesebben vívhassák a terv és a béke csatáját. -Az Emberekkel zsúfolt tehergépkocsi tart Bu­karest egyik vasutasnegyede felé. Amint a villamosmegállónál lefékez, vidám énekszó hallatszik akkordeon kísérettel. A kocsi maga mögött hagyja a giulesti országutat és be­fordul Costeasca felé. A vásártéren felállított emelvényen éppen a dohánygyár kulturcso­­portjának táncegyüttese remekel. Többszáz főnyi közönség áll az emelvény előtt. A járda szélén három társasgépkocsiban újabb kul­turcsoportok várják, hogy sor kerüljön rájuk A dohánygyáriak tánca igen nagy sikert arat. Pereg a műsor. A vasutasegyenruhás alkalmi bemondó a mikrofon elé áll és beje­lenti, hogy a Constantin David kenyérgyár dalárdája következik. Mintegy 20 tagú ve­gyeskar vonul fel a színpadon, barna szok­nyában és nadrágban, feh­ér ingben és blúz­ban. A harmadik szám valóságos meglepe­tés. A dalárdából fiatal leány lép a mikrofon elé. Gyönyörű, mélyzengésű althangon Du­­najevszki egyik dalát adja elő, a kórus kí­séretével. Zúgó tapsvihar jutalmazza ezt a valóban váratlan színvonalú műsorszámot. Pihennek a dalosok, közben nemzeti viseletű leány költeményt szaval Leninről. Lelkesen, forrón hangzanak fel Majakovszkij szavai a világ első szocialista államának megterem­tőjéről. Csillogó szemmel hallgatják a va­sutasok. Ki tudja, hányan közülük emlékez­nek még más, csendőrszuronyos május else­jékre... Utána újból a dalárda szólal meg. Különös sikert arat „A pacsirta“ című nép­dal érdekes és igényes zenei feldolgozásá­nak igen nívós előadása. Majd a Constantin David gyár táncegyüttese következik. Szín­­pompás nemzeti viseletben olténiai táncszvit­­tet adnak elő. Ezután 12 tagú zenekar lép a színpadra, valamennyien formaruhában, szür­ke nadrág, fehér ing. Egymásután csendül­nek fel a román és szovjet egyvelegek. Köz­ben beesteledik. Kigyúlnak az ívlámpák, de a közönség egy tapodtat sem tagít. Hűvös esti szellő indul meg, messze sodorja a zenekar akkordjait. Tovább pereg a műsor... cseng a dal... igazi május elseje... a mi május else­jénk... ★ A Sztálin-téren még ott állnak a zöld ágakkal diszitett tribünök. A szél bele-bele­­kap a piros és a nemzetiszinü lobogókba s a vászon suhogva leng a tavaszi szellőben. Itt minden arról beszél, aki ma úgy megtöltötte az emberek szivét boldogsággal: Gheorghiu- Dej elvtársról, ahogy ott állt az emelvényen, körülötte az ország legjobb fiaival. Mosoly­gott. Előtte a téren, mint gátját szakított •folyó v'x«4 höv.pöLygőW. ax -Qvfeeláradva. Jöt­tek a gyárak dolgozói, az „Augusztus 23“ sportpark ifjú építői, pionírok, diákok és sportolók. Kezükben vörös zászlót hoztak, ajkukon a legdrágább szavakat: Párt, Béke. Most csend van a téren. A tribünök, a zászlók már csak emlékét őrzik a nagy se­regszemlének. Most is járnak emberek a té­ren, de más irányba igyekeznek. A Sztálin­­park bejárata felé. Arra, ahol Sztálin elv­társ monumentális szobra áll. A napsugár meleg fénye szinte élővé varázsolja a jól­ismert drága arc mosolyát. Az emberek, amint elhaladnak a Szobor mellett, egy pillanatra felnéznek, köszöntik azt, aki fényt, derűt hozott életükbe, a sza­bad, alkotó munka örömét. Beszélgetve, kacagva vonulnak a parkba. Megállnak a vízzel teli medencék mellett és gyönyörködnek a szökőkutak magasba ívelő vízsugaraiban, leülnek a duslomba fák ár­nyékában meghúzódó padokra. A park útjain sétáló, nevetgélő emberek mind egyszerű dolgozók, mindennapi éle­tünk, gyönyörű jövőnk bátor, fáradhatatlan építői. Az asszonyokon színes mintájú tarka selyem, a férfiakon is­ ünneplő ruha. Nem rit­kaság rajta a sztahanovista csillag vagy mun­­kaérem. Puscasu Gheorghe mellén is szta­hanovista csillag fénylik. Nagyszerű mun­kája eredményeinek hirdetője. Éjtszakákról és nappalokról beszél az a csillag, döntő órák­ról, amelyeknek minden percében azon gon­dolkozott Puscasu, hogyan tehetné könnyeb­bé, észszerűbbé a munkát a „Grivita Con­­serve“-üzem mechanikai részlegén. Más dolgozókkal együtt, most ő is ott sé­tál a parkban feleségével. Karján kék mac­kóba öltöztetett apró fiúcskát visz. A mikrofon tölcséréből áradó tüzes, patto­­gó dallamok becsalogatják őket a műkedve­lők színházába. A színpadon bő, fehér szok­nyába, hímzett blúzba öltözött lányok, posz­­tónadrágos fiúk táncolnak. Szilaj, gyors mozdulatokkal, tele életkedvvel. A tüzes dallamok elhalnak, halkan zeng a cimbalom. Másik csoport lép a színpadra. A hímzettruhás lányok és fiuk méltóságtelje­sen, feszes, egyenes derékkal, büszkén feltar­tott fejjel járják az avasi románok gyönyörű táncát Mintha lebegnének, olyan finoman, végtelen bájjal mozognak a színpadon. A közönség elragadtatva nézi őket. Operaáriák, új életünk építéséről szóló dalok csendülnek most fel. Utána balett. Radu Constantin, az „Augusztus 23“-üzemek esztergályosa is arra tart feleségével. Május elsejét, a munkásság nemzetközi napját mél­tóképpen akarja megünnepelni. A színpadon Florin Dorian énekel. „Inflo­­reste tara mea ..." zeng, árad a dal és Ra­­­du Constantin szeme előtt képekké válnak a szavak. Látja az új gyárakat, az új mun­kásnegyedeket, a Duna—Fekete-tenger csa­tornát, széles aranyló búzatáblákat, az egy­re szépülő Bukarestet Látja mint lesz egy­re szebb, gazdagabb a dolgozók élete. Mert hogyan is élt­­ a lé szabadulás előtt? Sze­gényen, örömtelenül, éppúgy mint az ország sokmilliónyi munkása. Most pedig megbe­csült tagja a társadalomnak, szép lakása van, gyerekei középiskolába járnak, egyszó­val ahogy gazdagszik az ország, úgy lesz az 5 élete is egyre bőségesebb Tüzes dal zeng fel a hegedűk húrjain. Színes szoknyájú, villogó szemű lányok libbennek a színpadra, kezükben csattog a csengős dob. A „Ruszálka" egyik legszebb balettjét tán­colják. A szórakozásból az „ifjabb“ nemzedék is kiveszi részét. Bőséges alkalmat nyújtanak erre a körhinták, elvarázsolt szőnyeg, csúsz­da, meg az óriáskerék és egyéb gyönyörű­ségek. A gyerekek ujjongva, sikongva re­pülnek a körhinta láncain, forognak az el­varázsolt szőnyegen. A nagyoktól ellesett mozdulattal fogják a körbeforgó játéko.ó kan­tárját és büszkén tekintenek le azokra, akik várják, hogy ők is sorra kerüljenek és fel­ülhessenek a fából faragott paripákra. Az ég lassan szürkül, felragyognak az első csillagok. A tó partján fel­gyúlnak a reflekto­rok, megvilágítják a parton álló szomorúfű­­­zek vízbe csüngő ágait. Kivilágított hajók siklattak a fekete hullámokon. A parthoz kö­zeli evezők csobbanása hallszik. Ketten ül­nek a csónakban. A fiú evez, a leány gi­tárt penget és halk, meleg hangon énekel. A fák között száz színben csillognak az óriáskerék meg a körhinták égői. A Pescarus vendéglő felől zene lágy dallamait hozza a szél. Bukarest dolgozó népe vidáman szó­rakozik május első estjén. Messze, a park fáin túl, a Scânteia Ház központi részének vastraverzekből álló vázán nagybetűs felirat világít: MÁJUS 1. Fénye egészen Sztálin elvtárs szobráig árad. Be­vonja a fehér alakot, a kinyújtott kart, a­­mely a jövő felé mutatja az utat, az egyre szebb, egyre boldogabb május elsejék felé.­ ­ív-Ünnepel a D­ési vasúti műhelyek. Az átutazó leg­­fennebb csak füstös épületek, csarno­kok halmazát látja belőlük, amelyek szerényen meghúzódnak az útmenti kopa­szodó hegyoldal s a szamosparti zöldülő fűzfák között. Megszokottnak tűnik a fütő­­ház előtt­ sorakozó sok kormos mozdony is. Távolról nem látszik, hogy benn a mozdo­­nyok gyomrában hegesztőpisztoly­ villan, vagy talán épp valamelyik sztahanovista kőműves rakja térdenállva a tűzkamra sa­­mottboltozatát, hogy néhány nap múlva is­mét elinduljon a tüzes masina Balázs Vik­tor, Pasáre­loan, Kiss Ferenc meg a többi ötszázas mozdonyvezető irányításával az újabb száz kilométerek felé. Azt a boldog mosolyt is kevesen látják, ami ezeknek a mozdonyvezetőknek az arcára ül, amikor hónap vége felé hozzálátnak takarékossági könyvecskéik összegezéséhez Mozdonyon­­ként negyven-ötven tonna megtakarított sze­net jelent ez. De az ilyesmit csak ott írják fel a sűtőház melletti kis irodában s aztán nem is sokat beszélnek róla. A dési mozdonyvezetők termé­­­szetesnek tartják mindezt, éppúgy mint a karámkovácsok az első évnegyedi győzelmü­ket, amikor két RR-tipusú mozdony terven felüli kijavításával a tartomány összes javí­­tóműhelyeit megelőzték. Ha azt kérded tő­lük, hogyan érték el mindezt, rendszerint Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs szavaival felelnek. Hiszen ő üzente nekik a vasúti munkások országos értekezletéről, hogy adjanak új len­dületet harcuknak, hogy a vasúti szállítást rímeljék teljes fejlődésben lévő népgazdasá­gunk színvonalára. Ez az üzenet nem csak feladatot jelentett, hanem egyúttal új erő­forrássá is­ lett a nagy feladatok végrehajtá­sához. Azok között, akik úgy érezték ebben az országban, hogy Gh. Gheorghiu-Dej elv­­társ üzenete hozzájuk szól személyesen, s ezek között voltak a dési vasutasok is. Dol­gozó népünk szeretett vezetője a felszabadu­lás előtt hosszú ideig dolgozott velük, mun­katársuk és nevelőjük volt egyszerre. Az em­lékek Désen apáról fiúra és unokára örök­lődnek. S a fiatal szakiskolások, akik itt tanulnak ma mesterséget, olyan lelkesedéssel beszél­nek IMSZ-gyűléseiken arról az időről, „ami­kor itt nálunk dolgozott Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs", mintha harminckettőben nem is az apáikat, hanem őket magukat vezette vol­na harcra. Ha nagy feladatok megoldásáról van szó, az alig húsz esztendős Buburuc Gavril füle éppúgy Gheorghiu elvtárs ne­vével mozgósít, mint az ötvenöt esztendős Balázs János lakatos. Ez mindig nagyszerű teljesítményekre lelkesíti őket, így volt ez most is, a május 1. köszöntésére folyó szo­cialista munkaverseny során. Ha Szőke László elvtárssal, a sűtőház alapszervezeti titkárával beszélgetsz erről, néhány szóval megmagyarázza ezt. Hiszen valamennyien, az öregek is, meg a fiatalok is egyaránt a párttól kapták ezt a mai, egyre szépülő emberi életet. Itt, a grafikonok és sztahanovista zászlók történetei közt megismerheted a messziről érty megszokott,—kormos—Tütőház „titkait”, azokat az eseményeket, amelyek örökre fe­ledhetetlenekké válnak az igazi emberek em­lékezetében. Megtudhatod, hogy a má­jus elsejei versenyben a kazánkovácsok és kőművesek miért másztak be dolgozni még a forró tűzszekrényekbe is, s hogy Pasare Ioan sztahanovista miért dolgozott néha még szabad idejében is annyit az 50.331. számú mozdonyon. — Erről a május elsejéről eszünkbe jut az a másik, a húsz évvel ezelőtti, — meséli Szőke elvtárs. — Az ilyen emlék pedig min­denkit arra ösztönöz, hogy most már min­den erejéből harcoljon annak a megerősíté­séért és megvédéséért, amiért oly sokat kel­lett szenvedni akkoriban. Eszünkbe jut, hogy akkor május elseje előtt a szervezkedő mun­kások minden lépését rendőrkopók figyelték. És mégis, akkor is megünnepelték május elsejét. L­assan, elgondolkodva beszél Samsudenn Ion elvtárs, az öreg élmunkás lakatos. — Akkoriban alig akadt szervezett munkás, aki délutánonként, a munka befejez­tével egyenesen hazaindult volna. Kettesével, hármasával lopakodtunk fel itt a szemközti domboldalon. Rendszerint a Bungur-erdőben gyűltünk össze, a désaknai elágazásnál. Itt már nemigen akadtak nyomunkra,é­s megbe­szélhettük bajainkat s a tennivalókat Baj pedig akadt akkor elég a dési műhe­lyekben is. A vasút épp akkor szüntette be a drágasági pótlékok fizetését. A lakbérjárulé­­kot is jócskán lefaragták a munkások kere­setéből. — Egyik gyűlésen elhatároztuk, hogy ki­vesszük ez ellen a harcot. Dej elvtárs állott a mozgalom élén, akit jónéhány hónappal azelőtt, a sziguranca utasítására büntetésről helyeztek a dési műhelyekhez. Felszólalásai­ból mindig láthattuk, hogy jobban ismeri gondolatainkat és szándékunkat, mint mi va­lamennyien. És jobban ismeri a rabságból ki­vezető utat is. — A beindított harc miatt a vasút nagy elbocsátásokat foganatosított. Gh Gheorghiu- Dej elvtársat ismét üldözni kezdte a szigu­­ranca. El is kellett mennie mitőlünk... De az útmutatása és tettrekészsége örökre közöt­tünk maradt. A burzsoá­ földesúri kormány pribékjei már nem tudták megakadályozni a május elsejei tüntetésünket. Mintha csak teg­nap lett volna, hogy ott álltunk valamennyien a városháza előtt, együtt, összefogva, sokkal erősebben mint azelőtt. Samsudean elvtársat azóta sem hagyta el ez az ereje. Most is az elsők között teljesí­tette május elsejei munkafelajánlását, a szénrakodónál lévő felvonó rendbehozását. Munkacsoportjával együtt egyfolytában dol­gozott rajta egész nap és egész éjtszaka. S csak akkor indultak haza, amikor reggel, az elsőnek befutó mozdony remorkájába a fel­vonóról bezúdult az első köbméter szén. — Nem lehetett másként — mondja szinte mentegetőzve. — Csak nem hagyhattuk, hogy pont most kezdjék kézzel megrakni a moz­donyokat, amikor a párt és kormány hatá­rozata éppen a gépesítés fontosságát hang­súlyozza. Egy ilyen belső tartalékot nem hagyhattunk ki a versenyből... A mai május elsejétől talán az örökk­é vidám Luciu Vasile, a műhely legfia­talabb sztahanovistája mondhatna leg­többet. Alig egy esztendeje, hogy idekerült a délmelletti Monostorról. Apja szintén a vasútnál dolgozott, de egész életében nem élt át annyi örömet, mint a fia egyetlen év alatt. A fiatal Suciunak már nem kellett at­tól félnie, hogy munkanélkül marad. Számá­ra csak egy volt a feladat: minél jobban megtanulni a mesterséget, hogy teljes képes­ségével segíthessen építeni a dolgozók sza­bad hazáját. Ő pedig igyekezett megfelelni ennek a feladatának. Egyik örömteljes esemény a másik után érte. Illés Ferenc, Pop, Joan, meg a többi öregebb társa segítségiével szakképesítést nyert, mint régi KISZdragaterall, munkatár­sai az IMSZ szervezet bürójába választották. Sztahanovista címet kapott. — És most, erre a május elsejére kaptam a legdrágább ajándékot — újságolja. — Olyan ajándékot, ami egész életemben for­dulópontot jelent. Ha eddig jó munkát vé­geztem, ezután százszorta jobban akarok dol­gozni. Suciu Vasile ifjúmunkás ezt a május else­jét már a párt tagjelöltjeként ünnepli. An­nak a pártnak tagjelöltjeként, amelyet Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs vezet. CSIKY GÁBOR ÉLŐ EMLÉKEK 1953. május 3. vasárnap A marosvásárhelyi Állami Székely Színház új színművet mutatott be május elseje tiszteletére A marosvásárhelyi Állami Székely Színház művészegyüttese május elseje s a IV. Világ­­ifjúsági és Diák Béketalálkozó tiszteletére április 25-én bemutatta Borisz Gorbulov „Szü­lők ifjúsága“ című színművét. A darab ren­dezői Lohinszky Lóránd, Szabó Ottó és Tamás Ferenc, mindhárman a Székely­ Színház ifjú művészkáderei. A főszerepeket dupla szerep­osztásban játszák, hogy minél több fiatal színésznek nyújtsanak lehetőséget tehetségük érvényesítésére. A marosvásárhelyi Állami Székely Színház keretében működő bábszínház is ugyanezen a napon tartotta E. Tarakovszki „A csuka pa­rancsára“ című zenés mesejátékának főpró­báját. Rövidesen sor kerül a darab bemuta­tójára is. KINEVEZÉS A Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének haza- és meghatalmazott miniszterévé az Albán rozata értelmében, Ion Patrichi elvtársat ki­ Népköztársaságba, nevezték a Román Népköztársaság rendkívüli Az „ELŐRE“ szerkesztősége megbeszélést tart olvasóival és levelezőivel Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Nagybányán A szovjet sajtó napja tiszteletére az „Elő­re” szerkesztősége Kolozsváron, Marosvá­sárhelyen és Nagybányán megbeszélést tart olvasóival és levelezőivel. A megbeszélések időpontja és színhelye: KOLOZSVÁRON május 4-én, hétfőn, este 7.30 órai kezdettel, a városi néptanács nagy­termében. NAGYBÁNYÁN május 4-én, hétfőn d­ru. 4 órai kezdettel, a tartományi néptanács nagytermében. MAROSVÁSÁRHELYEN május 5-én, ked­den este 6 órai kezdettel, a kultúrpalota nagytermében. A megbeszélésre ezúton is meghívjuk ol­vasóinkat és levelezőinket. LELKES TÜNTETÉSSEL VONULTAK FEL FŐVÁROSUNK DOLGOZÓI

Next