Előre, 1953. június (7. évfolyam, 1755-1779. szám)
1953-06-02 / 1755. szám
1953. június 2., kedd Az enyedrajoni néptanács szervezetten irányítja a mezőgazdasági munkákat, de elhanyagolja a begyűjtést Az enyedrajoni néptanács az első negyedévbenkülönösen a helyiipari termékek gyártása, a tavaszi mezőgazdasági kampány teljesítése, a kultúrmunka fellendülése és az egyes néptanácsok irányítása terén ért el szép eredményeket. A rajonhoz tartozó helyiipari vállalatok tervfeladatukat globálisan 141 százalékban teljesítették. A téglagyárak és más építkezési termékeket készítő vállalatok pedig 120 százalékban. A rajoni néptanács mezőgazdasági osztálya a rajoni pártszervezet állandó támogatásával idejében eleget tett a tavaszi mezőgazdasági kampányban ráháruló feladatoknak. Ehhez nagy mértékben hozzájárult az is, hogy a mezőgazdasági osztály instruktorai, technikusai az egész kampány idején terepen tartózkodtak és ellenőrizték, segítették a községi néptanácsokat. Ezt a módszert a növényápolás és a betakarítás előkészítésének idején is tovább folytatják. A mezőgazdasági osztály dolgozói áttanulmányozták a nyári mezőgazdasági munka elvégzéséről és a begyűjtési terv teljesítéséről szóló kormány- és párthatározatot és intézkedéseket tettek annak pontos betartására. A szervezett munka eredményeként szorgalmasan folyik a növényápolás és a betakarítási előkészület. Az egész rajoni néptanács, de különösen a mezőgazdasági osztály széleskörű meggyőző és felvilágosító munkát végzett az új kollektív gazdaságok és mezőgazdasági társulások létesítése érdekében. Ebben a negyedévben a meglevő nyolc kollektív gazdaság szervezetileg és gazdaságilag megerősödött és Décsen valamint Székelykocsárdon új kollektív gazdaság alakult. Az új kollektív gazdaságok megszervezéséhez hathatósan hozzájárult a kulturosztály is, a helyi kulturotthonok fokozottabb mozgósítása útján. Az első negyedévben 1024 előadást tartottak a különböző falvakban. Emellett a TKTT előadásait is állandóan segítették. Közel 13.000 lej értékű könyvvel gazdagították a községek könyvtárait. Rádiósították Csombord községet. A kulturosztály beosztottjai állandó terepjárással a gyakorlatban is segítették a kulturotthonokat A rajoni néptanács végrehajtó bizottságának instruktorai és a néptanács minden egyes tagja komoly segítséget nyújtott a községi néptanácsok irányításában. A néptanácsoknál dolgozó aktivisták és tisztviselők politikai és szakmai nevelésére is nagy gondot fordítottak. A szép eredmények mellett azonban igen nagy hiányossága az enyedrajoni néptanácsnak, hogy a hatáskörébe tartozó malmok csak 74 százalékban, míg más élelmiszeripari vállalatok csak 55 százalékban teljesítették első negyedévi tervüket. A rajon elhanyagolta a tej- és húskvóta begyűjtését is. 1952-ben a húsbeszolgáltatást csak 94 százalékban, a tejbeszolgáltatást pedig csak 73 százalékban teljesítették. Az első negyedévre járó húskvótát csak május közepén gyűjtötték be. A tejkvótát azonban a mai napig is csak 13 százalékban. A rajon területén csak Décse és Tompaháza község teljesítette hiánytalanul a hús- és tejbeszolgáltatási tervet. Ispánlaka, Felvinc és más községek ezzel szemben csak 10 százalékban szolgáltatták be az első negyedévi kvótát. Az Állami Mezőgazdasági Termékbegyűjtő bizottság rajoni megbízottainak gyenge munkájáról tanúskodnak ezek a számok. Munkájukat nem végzik eléggé osztályharcos szellemben. Elnézik, hogy egyes községekben, mint például Ispártlakán, a kulákok szabotálják a beszolgáltatást. Hogy a begyűjtés terén is minél előbb fordulat álljon be, a rajoni néptanács végrehajtó bizottsága fokozottabb mértékben adjon segítséget a begyűjtő szerveknek. A termékbegyűjtő bizottság rajoni megbízottai és a néptanács végrehajtó bizottsága dolgozzanak szorosabban együtt, közösen irányítsák és ellenőrizzék a begyűjtés menetét, mert csak így lehet behozni a lemaradást. A vizsgás előkészületek módszerei és tapasztalatai a marosvásárhelyi iskolákban Marosvásárhelyen ebben az évben a szülők tanácsa, a tartományi tanügyi osztály és a városi néptanács népjóléti osztálya segítségével minden tanköteles gyermek jár iskolába. De a fejlődés nemcsak az iskolák és a tanuló ifjúság létszámának gyarapodásában mutatkozik, hanem az oktató-nevelő munkában is. A szovjet pedagógiai módszerek segítségével sok tanító és tanár javította meg oktató-nevelő munkáját. Ez a segítség elsősorban az elért eredményekben, egyes tanerők munkájában látszik. Az oktató-nevelő munkában különösen jelentős feladat az évvégi vizsgák alapos, gondos előkészítése. A marosvásárhelyi iskolákban az előkészületek során több értékes kezdeményezés született a nehézségek leküzdésére. Az iskoláinkban mutatkozó legnagyobb hiányosság a tanulók lemaradása. Elég magas volt a bukási százalék a harmadik évnegyedben, különösen az V—VII. osztályokban. Ezen a téren komoly feladataink voltak. A hiányosság felszámolása érdekében, egész sor intézkedést tettünk, melyeknek eredménye kezd meglátszani. Ezek közé tartozik a lemaradt tanulók számbavétele, amit minden tanerő megtett. Ezen a téren szép eredményt értek el a 2-es és az 1 -es számú általános iskolában. A gyenge tanulókat meglátogatták a tanítók, szülői értekezletet is tartottak, ahol azzal a kérdéssel foglalkoztak, hogy milyen segítséget adhat a szülő az iskolának a lemaradás felszámolásában. Ez a munka azonban nem történik elég tervszerűen. Elkészítették ugyan a kimutatást a gyenge tanulókról, de nem tervszerűsítették, hogy kit mikor látogatnak meg otthonában, mikor ellenőrzik munkáját az iskolában, és főként az elvégzett munkáról nem számolnak be a naplóban, így megtörténik, hogy egyes tanulókkal túl sokat, másokkal keveset foglalkozik az osztályfőnök. A tervszerűsítés itt is komolly segítséget jelent. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy végezzük a munkát, családot is látogatunk, gyenge tanulókkal külön foglalkozunk, szaktanárokkal megbeszéljük ezek helyzetét. Ha komoly eredményt akarunk elérni, ezt a munkát jól átgondolt terv alapján kell végezni. De a lemaradt tanulókkal való foglalkozás nemcsak az osztályfőnök feladata. Minden szaktanár kötelessége segítséget adni a lemaradt tanulóknak. Sikerült kiküszöbölni azt a hibás nézetet, hogy a gyenge tanulók megsegítése a jó tanulók feladata. Ma a tanító egyénenként foglalkozik velük és ennek eredménye mutatkozik is, így például Stáraiac Justin tanárnál a bukott tanulók nagyrésze komoly előmenetelt mutat fel, s olyan is akad közöttük, aki 4-es feleletet ad, ami az egyéni foglalkozás eredményének köszönhető. Az 1-es számú általános iskolában a rendbeli órákban komoly előkészítő munka folyik. Marinka Maria, Kolumbán Erzsébet és Kámán Erzsébet tanítónők a terv szerint soron következő tanulókkal egyénenként foglalkoznak. De nemcsak a lemaradt tanulókkal való foglalkozás volt feladatunk ebben az időszakban. Az év folyamán elsajátított anyag ismétlése, rendszerezése szintén komoly, tervszerű munkát igényel. Az anyag rendezése, ismétlése általában minden iskolában idejében megkezdődött. Régebb az a téves felfogás alakult ki, hogy ez az időszak a legkönnyebb a tanítómunkában, mert ilyenkor csak a tanulónak kell dolgoznia. Az ismétléseknél rendszerint kijelölték a tanuló számára megtanulandó anyagot — lehetőleg oldalszám szerint — a következő órán aztán kikérdezték a leckét s ha nem tudta a tanuló, megbukott. A mai tanító már sokkal komolyabban veszi ezt a kérdést. Alapos előkészítő munka előzi meg az ismétléseket. A tantestület a pedagógiai körök keretében beszéli meg az ismétlési tervet, összeállítását és ennek alapján dolgozza ki mindenki az osztály színvonalának megfelelően az ismétlési tervet. Ezt idejében el is készítették, azonban itt is találunk komoly hibákat. Az ismétléseknek az a célja, hogy az anyag legfontosabb részét tudatosítsa a tanulókban, a kevésbbé fontos részeket pedig csak a problémakörök szerint ismételjék. Egyesek az ismétlési tervet nem problémakörönként állítják össze, hanem minden leckét ismételni akarnak, ami lehetetlen. Ilyen hibás ismétlési tervei vannak Nagy Ágnes és Kovács Judit elvtársak, nak történelemből. Az ilyen tervszerűsítés azt vonja maga után, hogy a leckék nem végezhetők el s nem is eredményesek. Egyáltalán nem készített ismétlési tervet Chindris Lidia, sőt napi lecketerveit sem készíti el rendszeresen, így tanítása formálissá válik, nem tudja összekötni az elméleti részt a gyakorlattal. Az ilyen munkának meg is látszik az eredménye, a tanulók tudása nem kielégítő, helyesírásuk gyenge. Nem elégedhetünk meg az ismétlési tervek összeállításával, különös gondot kell fordítanunk a napi lecketervek elkészítésére is. Ha a napi lecketerv némelykor rövid, kevesetmondó, úgy az ismétlési lecketerveknél az egyetlen egy alkalommal sem engedhető meg. Nagyrészt sikerült kiküszöbölni azt a burzsoá pedagógiából ránk maradt téves felfogást, hogy ezekre az órákra nem kell készülni. Ma az ismétlési óravázlatok sokkal részletesebbek és alaposabbak, mint a rendes vázlatok voltak, így helyesen oldotta meg a kérdést Stáraiac Justin elvtárs, Marinka Mária és mások. Azonban előfordul az is, hogy az ismert anyag rendszerezésénél nem fordítanak kellő gonldot az anyag szemléltetésére a jelenségek okainak megmagyarázására. Bármennyire is ismeri a tanuló az anyagot, mégis akad mindig olyan, akinek az újbóli szemléltetésre szüksége van. A fizika-kémia, természetrajz, számtan és más órák is megkövetelik azt, hogy az évközben elvégzett kísérleteket most megismételjék, mert csak így tudják rögzíteni az elsajátított anyagot. A szemléltető eszközök használata azonban nem minden esetben történik meg. Lőrinczi Miklós elvtárs például nagy gondot fordít a szemléltető eszközök készítésére, a tanulókat is megtanította a legegyszerűbb gépek elkészítési módjára és ezen a téren nagyon szép eredményeket ért el. A leckék megtartásánál mégsem fordít elég gondot az anyag szemléltetésére. Nem mutatja meg kellően a jelenség okát, amely nélkül a fizika tanítása lehetetlen. A vizsgacsata megnyeréséhez nem elegendő a tanítók munkája. Meg kell nyernünk erre a tanuló ifjúságot is. Ebben a munkában nagy segítséget nyújt az IMSZ alapszervezet és a pionírszervezet. Másik komoly segítség a szülők munkája. Ha idáig nem sikerült megteremteni a szülők és iskola közötti szoros kapcsolatot, úgy azonnal pótolni kell ezt a hiányosságot. A szülők segítsége főként arra irányuljon, hogy ellenőrizzék gyermekeik otthoni munkáját, hogy a tanulásra kijelölt időt ne vesztegessék el jelentéktelen dolgokkal. A gyenge tanulók megsegítésében szintén komoly segítséget adhat a szülő. Hibás az a módszer, amikor a tanerő magához rendeli a szülőket, ahelyett, hogy ő menne el a lakásukra. Ebben az időszakban a tanerőknek egyik legfontosabb feladata a szülőlátogatás. Ilyenkor ne csak azt mutassák meg, hogy gyenge a tanuló, hanem azt is, hogy miből van szüksége segítségre és azt is, hogy mivel segítse a szülő a tanuló munkáját. A vizsga előtti időszak komoly feladatok elé állítja a tanügyi osztályt is. Ebben az időszakban a mi munkánk is főként a vizsgára való előkészületek ellenőrzésére irányul A mi feladatunk az, hogy ne csak meglássuk a hibákat, hanem mutassuk meg a módját annak, hogyan kell azokat kiküszöbölni. A munka sikeres elvégzése érdekében külön munkatervet készítettünk erre az időszakra, melynek alapján igyekszünk messzemenő támogatást nyújtani a tanügyi kádereknek, hogy közös erővel a lehető legjobb eredményeket érhessük el az évvégi vizsgákon. BERTALAN ILONA a marosvásárhelyi néptanács tanügyi osztályának felelőse MEGÚJULÓ ÉLET „A falvakon a dolgozó parasztsághoz beköszönt a jólét, a traktorok és más mezőgazdasági gépek megkönnyítik a dolgozó parasztok millióinak munkáját, akik jobban művelik meg földjüket; a villamosság eljut a dolgozók házába; az asszonyok már nem a mezőn szülnek, hanem a szülőotthonban; a tanulás eloszlatja a tudatlanság homályát.“ (Gh. Gheorghiu-Dej elvtársnak az élenjáró kollektivisták kongresszusán mondott beszédéből.) Fazekasvarsánd Arad tartomány egyik legrégibb faluja. Hosszú, széles utcáit kétfelől fiatal eper- és akácfák nyílegyenes sora szegélyezi. A falu közepén majdnem egymás mellett van a kollektív gazdaság, a mezőgazdasági társulás, a néptanács székháza, a hétosztályos korszerű iskola és a most épített négyszáz férőhelyes kultúrotthon. Mindegyik épületre szeretettel és büszkén tekintenek a varsándiak. A falu határának földje nem a legjobb termőföld. A fekete, agyagos, erős kötöttségű talaj nem szívja be a vizet, nagy szárazság esetén pedig kőkemény. S mégis, amióta közösen művelik, amióta traktorral jó mélyen megszántják, állandóan növekszik a hektárhozam. Dúsabbak a kalászok, magasabbra nő a kukorica, kövérebbek a dohány levelei, nagyobbak a napraforgó „tányérai“. A „SARLÓ ÉS KALAPÁCS“ KOLLEKTÍV GAZDASÁGBAN kora reggel van. A nap aranysugarai még csak a házak tetejét simogatják. A kétszázötven család közös gazdaságának székháza azonban már megélénkült. A kollektivisták néhány szót váltanak egymással, majd sietős léptekkel a mezőre indulnak. Ki erre, ki arra, kapálni, gyomlálni Kilenc órára már néptelen az udvar. Csak az öreg őr baktat fel alá lassú léptekkel, s be-benéz hol a kovács, hol a kerekesműhelybe. Nem állhatja meg, hogy a kovácsoknak oda ne szóljon: — Ne üssétek olyan irgalmatlanul azt a vasat, hé! Megreped az ember dobhártyája . . Bent az irodában Paul Vasile elnök, Bátrán Simion könyvelő és a pénztárnok tanácskoznak. Az elnök viszi a szót. Lassan, megfontoltan beszél . Meg vagyok elégedve a szentannai traktoristákkal Jó munkát végeztek. A 284 hektárról 59 vagon búzára, a 320 hektár kukoricavetésről 70 vagon szemes kukoricára számíthatunk. Külön-külön felsorolja az egyes gabonanövényekből várható terméseredményeket, majd hozzáteszi: — A kukoricát, cukorrépát, napraforgót, burgonyát és a dohányt annyiszor kapáljuk meg, ahányszor csak szükséges lesz. — Jó, jó, de vájjon győzni fogjuk-e? — aggodalmaskodik a könyvelő — hiszen 701 hektár szántóföldet jól és könnyen megdolgozni 250 családnak nem gyerekjáték! — Ugyan ... Okos ember létedre hogy mondhatsz ilyet? Add csak ide a termelési tervet, hadd bizonyítsam be, hogy nem beszélek lehetetlen dolgokat... Tehát összesen 54.316 napot tervszerűsítettünk erre az évre és 520 munkaképes tagunk van. Osszad el most ezzel az 54.316-ot. — 105 jött ki — húzza alá ceruzájával a három számjegyet a könyvelő. — No látod, átlagban csak 105 munkanap jut mindegyikünkre — folytatja Paul Vasile elnök. — Hogyne tudna egy kollektivista egész éven át ennyit ledolgozni! Hiszen tavaly is nem egy volt olyan, aki a 300 napot megcsinálta .. Nem lesz abban semmi hiba. A mi embereink pontosan járnak munkába. S az idén, mintha csak összebeszéltek volna, hogy senki se maradjon otthon. Különösen az első brigád, Bozgan Gheorghe-ék. * Már több mint három kilométert megtettünk, a lovak egyenletesen ügetnek. A kocsis hagyja, menjenek ahogy akarnak. S a két sárga mintha csak tudná, mire gondol Paul Vasile . No, most ha van kinek, hát megmutatjuk, hogy a „Sarló és kalapács" kollektív gazdaságnak nem akármilyen lovai vannak ... S méghozzá nemcsak kettő, hanem százkettő. A faluból keskeny dülőút vezet a malomárok felé. Ahol elhaladunk, jobbról is, balról is hatalmas árpa és búzatábla zöldei. A csaknem egy méter magas árpa már a kalászát hányja. — Ez itt — mutatja az elnök — a mi búzatáblánk, amaz pedig a társultaké. Hiába no, irigylésreméltó ez a mi vetésünk. Világhetemben nem láttam itt ilyen búzát. Mintha csak a föld is tudná, hogy az idén húsz mázsát várunk minden hektárról. Nagy szó ez ám! Hiszen itt régen alig termett tíz mázsa hektáronként. Mindenki azt tartotta, hogy a varsándi határ nem jó termőföld. Paul Vasile elnök, mint igazi jó gazda, mindent meg akar mutatni. De akad is látnivaló az egész határban. — Ebben a kis csatornában a Kőrös vize folyik Nekünk aranyat ér minden cseppje. Húsz hektár rizsföldünket és tizenöt és fél hektár zöldségeskertünket öntözzük meg vele. Látják, micsoda csatornahálózatot építettünk? Nincs az a hely, ahová a víz a sáncokon el ne jutna. Itt két hektáron paradicsomot termesztünk, amott négy hektáron hagymát. Lám csak, hogy megnőttek ezek a paradicsomok, pedig nemrég ültettük ki — állapítja meg örömmel. — Itt pedig a halastó lesz. Néhány hete kezdtük meg az ásást, őszre meg is leszünk vele. Most — igaz — sok munkát ad, de ha meglesz, kevés fáradsággal nagyon jól fog jövedelmezni. A tenyészhalakat a holdmézesi kollektív gazdaságból szerezzük be. Onnan hozunk annyit, hogy az egész tavat benépesíthessük. Még mielőtt hozzáfogtunk volna az ásáshoz, már megbeszéltük ezt a holdmézesfékkel... Tervszerűen dolgozunk mi. De nem is vallott velünk szégyent Keresztes József küldöttünk a bukaresti kongresszuson. Tovább, megyünk, a rizsföld felé. A májusi szél végigszánt a sötétzöld búzatengeren. Fürj száll le. Megállunk. Az egyik kollektivista nagy üggyel-bajjal bemegy a derékig érő búzába, hogy megkeresse a madarat. Hajladozik erre-arra, de nem találja. Türelmét vesztve kievickél s tréfás bosszúsággal kiáltja: — Erdő ez, nem búza! EGY KOLLEKTIVISTA HAZÁBAN Már a hatvan felé közeledik Bátrán Florea. Haja ősz, de kék szemében fiatalos mosoly bujkál. — Én még akármelyik ifjúval kiállok a kollektívában. Nem igen vágott elém senki — büszkélkedik. — Pedig.. . nehéz munka van mögöttem .. Azelőtt — ez alatt a múltat érti — az aradi cukorgyárban tiz évig, Petrozsényben két évig dolgoztam, utána itthon Bozgan Ioannál, Horni Dimitrienél és más nagygazdáknál törtem magam. — Horn, sokan összefutnak a ráncok. — Kutya esztendők voltak azok, legtöbbször csak száraz málé meg hagyma került az asztalra. Pedig kapálás és aratás idején már hajnali három órakor indultunk el hazulról s oda voltunk este tízig ... 1950 nyarán beálltunk mi is a kollektívába. S attól fogva megváltozott minden. Az asszonnyal és a gyermekekkel minden nap eljárunk dolgozni a közösbe. Ha becsületesen helytállunnk, jócskán kapunk is. — Osztáskor nem akartam hinni a fülemnek, amikor olvasták ... Bátran Floreáéknak 1.050 munkanapjuk után jár: 63 mázsa búza, 45 mázsa kukorica, 60 liter olaj, 122.000 lej készpénz (régiben) s ezenkívül még sok minden. Tavaly hat hónapig beteg voltam s nem járhattam dolgozni. De azért a , 828 napot megcsináltuk. VoltS mit hazahozzon a kollektíva öt szekere! Mikor az embereink leszálltak a padlásról, azzal ijesztgettek: — Hej, Florea bá, magára dűl ez a ház, úgy megpakoltuk odafent! Most igazán van mindenünk, nem panaszkodhatunk. Régente nem vághattunk disznót, nem futotta. Tavalyelőtt hármat, tavaly meg kettőt szúrtunk le. Most is három röfög az ólban s máris olyanok, hogy a szegény ember lábasában nem sülnének oda. — Csak nekem négy rend ruhám van — dicsekedik Bátrán Florea — a leányomnak, Líviának, meg egész halom ... Ez a két nagy uj szekrény mindaz,és az asszony holmijaival van tele. Ott a sarokban cipők... egy... kettő ... három ... hét pár félcipő. Ezt a két uj ágyat is azóta vettük, amióta kollektívában vagyunk. S az asszony meg a leány minden héten vesz valamit. Vasárnaponként ugyancsak kicsípik magukat az itteni fehérnépek ... De a kamrában, a pincében, a padláson is van ám néznivaló! — Tehát ki lehet jönni a kollektívában? Megtalálják a számításukat? — kérdezzük végül. — De meg ám! — lelkesedik Bátrán Florea. — Így már örök a munka. Van értelme, látszatra. A TÁRSULÁSBAN Fazekasvarsánd a többi között arról nevezetes, hogy lakosságának 95 százaléka a közös gazdálkodás útjára lépett. — Kétszázhatvan családdal tavaly őszszel társulást alakítottunk — mondja Okos Imre, a társulás elnöke. — S az őszi vetésnél már úgy ment a munka, mint a karikacsapás. Magam sem hittem volna, hogy ilyen gyorsan és könnyen megszántunk és bevetünk annyi földet. Hiszen 372 hektár búza, 29 hektár őszi árpa nem csekélység. Mikor először kivonultunk az ekékkel, hogy eltüntessük a mezsgyéket, magunkban számítgattuk, hát úgy 30 . . 35 nap alatt valahogy csak elkészülünk a vetéssel. De a számításunkkal sokat hibáztunk, mert a tizenhetedik napra már befejeztük az egészet. Mikor az első traktor beállt közénk, mondták is egymásnak a tagok: — Hej, komám, ezzel mi nem versenyezhetünk, mert amíg mi egyet, ez addig hármat fordul. S ahol egyszer végighalad, négyszer annyi földet aláfordít, mint a mi ekéink. Azonkívül a szántás is... Nagy a különbség a kettő között. Hiába no, a gép az mégis csak gép. — A tavaszi vetés körül sem volt semmi hiba — folytatja az elnök. — Idejében elvetettük valamennyi növényt. Mind a nyolcszáz hektáron olyan szépek a vetések, hogy öröm nézni. De azért mégis... Egy kis baj is van a mi társulásunkkal. — Éspedig? — Az, elvtársak, hogy hamarosan megcsappanunk ... Mert az úgy van, hogy többnek közülünk már a kollektíva felé áll a szekere rudja. Ősszel sokan átmegyünk oda. Pedig itt is jó. De mégis... ott jobb. Láthattuk. A KULTUROTTHONBAN Vasárnap van, gyönyörű szép májusi délután. Az árnyékos fasorokban kis csoportok tartanak a kultúrotthon felé: románok, magyarok, népi viseletben. Nem csoda, hogy valamennyien oly szívesen töltik Szabad idejüket a kulturotthonban, hiszen a varsándi Színjátszó-, ének- és táncegyüttes hírnévre tett szert az egész tartományban. Még az öregek is így lelkesednek: — Sok szép dolgot láttunk már a kulturotthonban ... Az idén is vagy tizenkét színdarabot játszottak ... „Liliomfi“, „Marisán úr levelei“, „Si Ileana totusi va juca“, „Zestrea Ilenutei“ — számitgatják ujjaikon. — Magyarul meg románul is, hogy mindegyikük megértse. S azok a ropogós táncok ... milyen ügyesen járták. Hát még a szép dalok! — A hatvanon is felül vagyok — szól az egyik nénike — de azért minden vasárnap eljövök a kulturotthonba. És én, nem is maradok otthon! Hiszen mindig annyit lehet ott tanulni... — Várjon ma mit adnak elő? — érdeklődik valaki ... — Hát ma kivételesen csak tánc lesz, utána meg próba — adja meg a felvilágosítást egy ifjú. — Mához egy hétre a „Nótás Katát" játsszuk. Hosszú a darab, azért kell többször próbálni. De siessünk, mindjárt kezdődik a tánc! Nagy a látogatottság, már szűknek bizonyul a négyszáz férőhelyes kultúrotthon. Az öregek és a „nem táncolok" meghúzódnak a falak mellett. A többiek, a zenekarból felcsendülő „talpalávalóra" vidáman járják a csárdást és a hórát. Magyarok és románok, akik a kollektív gazdaságban és a társulásban együtt dolgoznak, most együtt szórakoznak. — Elmúltak azok az idők — mondja Okos Imre — mikor szétválasztott minket a mesterségesen szított ellenségeskedés. A klub is tele van. Sokan állnak a három asztal körül, nézik a sakkozókat. Egyre többen tanulják meg ezt a szép játékot. S a „szakértők" nagy buzgalommal vetnek oda a játékosoknak egy-egy jótanácsot. — No, ez okos lépés volt — vagy — Azzal lépj, te! Többen a nagy üveges szekrényből a könyveket válogatják. Van is miből, hiszen a kulturotthonnak gazdag a könyvtára. Mezőgazdasági szakkönyvek, szépirodalmi, politikai-ideológiai művek, folyóiratok, újságok... — Hétszázkét olvasót tartunk nyilván — büszkélkedik a könyvtáros, miközben beírja füzetébe az olvasóknak kiadott könyveket. — A varsándiak szeretnek olvasni, tanulni! Ezt a gyönyörű kulturotthont egy év alatt építették a fazakasvarsándiak — önmegadóztatásból. De nem csak ezt. Most nyitották meg a napközi otthont hatvan gyermek számára. Két asszony főz a kicsinyeknek, kettő meg gondozza őket. Nagy könnyebbséget jelent ez a dolgozó anyáknak! — Nemsokára nekünk is lesz mozink, nemcsak a szentannaiaknak. Vetítőgépet a rajontól kapunk. S ha minden jól megy, még ebben az évben kigyul a villany a mi falunkban is — tervezgetnek tovább, AHOL AZ IFJÚ NEMZEDÉK TANUL Háromnegyed nyolc. Az internátus kis lakói elindultak az iskola felé. Két fiatal tanítónő kiséri őket. Kilencven gyermek látogatja naponta az újonnan épített hétosztályos varsándi iskolát. S amikor szüleik reggelenként útra bocsátják őket, gyakran gondolnak arra, hogy ők bizony nem tanulhatták annak idején. Nem, mert alig cseperedtek fel, már el kellett szegődnek keserves, megalázó robotra. A földbirtokos tanyáján, vagy a falubeli kulákportákon. .... Csengetnek, megkezdődik a tanítás. Körösi Sándor igazgató legalább néhány percre benéz mindegyik osztályba ... A tízperces szünetekben, amíg a gyermekek játszanak az iskola udvarán, a titkársági szobában az igazgató megbeszéli a tanítókkal az évvégi vizsgákkal kapcsolatos teendőket. ~ — Nem kell sajnálni a fáradságot — mondja Kőrös, elvtárs — A délutáni pótórák nagyon fontosak, különösen az ötödik osztálytól felfelé... Jól elő kell készíteni a gyermekeket, hogy mindegyikük sikeresen tegye le a vizsgát. ... Huszonhárom lakója van az iskola internátusának. Simándról, Szentannáról, Mezőgajról jöttek ide. A vacsora még tart, de néhány hely már megüresedett az asztalnál. A tanulóterekben Gyékény József V. osztályos fiúcska, aki gépészmérnöknek készül, fennhangon olvassa a holnapi leckét. A falu dolgozó parasztsága megérti, hogy az egyedüli helyes út számára, amelyet pártunk jelölt ki: „a fejlett mezőgazdasági gépek alkalmazásának útja, a mezőgazdaság szocialista átalakításának útja." DEME JÁNOS ELŐRE Testnevelés és sport B liga I. csoportjának válogatottja—B válogatott 3:1 (2:1). A válogatott—B liga II. csoportjának válogatottja 4:0 (1:0). Vasárnap délután a fővárosi Köztársaságistadionban két labdarúgó mérkőzésre került sor, amelyeken az A és B liga legjobb labdarúgói szerepeltek. Az első mérkőzésen a B liga I. csoportjának válogatottja mérkőzött az A liga B válogatottjával. Már a mérkőzés elején a B ligások kerülnek fölénybe és gyorsiramu támadásokat vezetnek a B válogatott kapuja ellen. Fölényüket a 10. percben értékesítették, amikor Zinculescu beadását Bociardi kapásból védhetetlenül a hálóba küldte. A 25. percben az A liga B válogatottja Alexandrescu révén gólt ért el és így sikerült kiegyenlítenie. A B ligások a kapott gól ellenére továbbra is lelkesen küzdöttek és mindvégig nagy fölényben maradtak. Olarunak sikerült még két gólt rúgnia és így 3:1 arányú győzelmet arattak. A B válogatottból Bucut II, Alexandrescu, Iordache, míg a B liga I. csoportjának válogatottjából Olaru, Zinculescu és Nicolae Marinescu tűntek ki játékukkal. Ezután az A válogatott első csapata és a B liga II. csoportjának válogatottja közti mérkőzésre került sor. Az A válogatott végig fölényben volt. Különösképpen a második félidőben domborodott ki első osztályú játékosaink magasabb technikai felkészültsége. A gólokat Váczi (2), Paraschiva és Petschovschi rúgták. Kitűntek játékukkal Bucut I., Apolzan, Farmati, Petschovschi és Váczi, valamint Demsoreanu, Demeter, Mészáros és Dobay. SPORTHÍREK: Szombaton délután és vasárnap délelőtt a fővárosi Köztársasági Stadionban nagyszabású atlétikai versenyt rendeztek a válogatott keret tagjainak a részvételével. A verseny a kedvezőtlen időjárás ellenére is jó eredményekkel végződött. A fontosabb eredmények: FÉRFIAK: Kalapácsdobás: Dumitru Constantin 53,79 m. Súlylökés: Mihai Raica 15,11 m. Hármasugrás: Stefan Stoian 13,84 m. 809 m-es síkfutás: Dumitru Bardau 1 p 59,6 mp. 400 m-es síkfutás: Alex. Stoenescu 50,6 mp. 10 km-es gyaloglás: Ion Baboie és Dumitru Paraschivescu 46,38 p. 400 m-es gátfutás: Ilie Savei 54,5 mp. Rúdugrás: Zeno Dragomir 4,10 m. LÁNYOK: Magasugrás: Ella Vornicu 1,45 m. DiszkoSzVetés: Lia Manoliu 41,16 m. 800 m-es síkfutás: Florentina Petrescu 2 p 22,4 mp. Távolugrás: Elisabeta Német 5,05 m. * A rögbi bajnokság vasárnapi fordulójának eredményei: Bukaresti Vasas—Temesvári Lokomotiv 22:0, Bukaresti Lokomotiv „Vörös Grivica“—Bukaresti Haladás 19:0, Bukaresti Dinamo 9—Iasi Tudomány 16:9, Bukaresti Dinamo—Bukaresti Tudomány 13:3, HKH— Petrozsényi Tudomány 20:0, Bukaresti Szpartak—Temesvári Tudomány 18:3. KÜLFÖLDI SPORTHÍREK A moszkvai Dinamo-Stadionban május 30-án és 31-én folytatták a Vili. férfi kosárlabda Európa bajnokság küzdelmeit. Eredmények : Szovjetunió—Magyar NK 29:24, Franciaország—Jugoszlávia 56:39, Egyiptom—Olaszország 60:51, Izrael—Csehszlovák Köztársaság 59:53, RNK—Belgium 60:55, Bolgár NK—Svájc 77:52, Libanon—Svédország 76:43, Németország—Dánia 51:31. Több mint 40.000 néző kísérte figyelemmel a 9. versenynap mérkőzéseit. A 9— 17-ik helyért folyó versengésben Belgium 59:49 arányban győzött Finnország csapata ellen. A Román Népköztársaság csapata Libanon ellen játszott. Kosárlabdázóink 65:56 arányban győztek. Az első helyezésekért vívott küzdelemben a szovjet csapat 88:54 arányban győzött Olaszország ellen. További eredmények : Magyar Népköztársaság—Jugoszlávia 69:51. Csehszlovák Köztársaság—Franciaország 55—47. Izrael játék nélkül győzött Egyiptom ellen. Az Európa-bajnokság táblázatának élén az eddig lejátszott négy döntő forduló után a Szovjetunió és Izrael állanak 4—4 győzelemmel. Élenjáró nagybányai üzemek (Tudósítónktól). A Nagybánya tartomány bányaüzemeiben megvalósulása felé közeledik az ötéves terv. Számtalan bányász már teljesítette ez évi tervfeladatait és örömmel jelenti pártunknak, hogy 1954-re termel. A „Brenner Béla“ bányaüzemben például Nedela Gyula sztahanovista bányász átlagos 180 százalékkal teljesíti túl normáját s jelenleg 1954 márciusára dolgozik. Hasonló eredményt ért el Fartuber Péter sztahanovista bányász is, akinek termelési naptára szintén 1954-et jelez. A „Vörös Lobogó“ bányaüzem bányászai is derekasan kiveszik részüket a terv teljes ízléséért folytatott harcból. Itt Naum Vasile és Stencer János bányászok tűntek ki, akik általában 30—40 százalékkal többet termelnek az előirányzottnál. Mindketten 1954 augusztusára dolgoznak. Az ácsok között Tardi Lajos elvtárs 1954 decemberére dolgozik. ★ A „Gh. Gheorghiu-Dej“ üzem dolgozói vállalták, hogy az ötéves tervet három év és tíz hónap alatt teljesítik. Ezért különösen ebben az évben az üzem valamennyi osztályán széles körben kifejlődött a szocialista verseny. Májusban mintegy 951 dolgozó kötött versenyszerződést. Egyre többen alkalmazzák az élenjáró szovjet módszereket is. Ebben a hónapban 684-re emelkedett a szovjet módszereket alkalmazó munkások száma. Hangsúlyozni kell azt is, hogy az üzem dolgozóinak munkáját jelentősen megkönnyítette a legutóbb elfogadott 10 újítási javaslat. Ezek az újítások 594.231 lej összegű megtakarítást eredményeznek. Cetatean Ioan ifjúmunkás, ifjúsági kohász-brigádjával együtt 50 százalékkal több nyersanyagot takarított meg, mint amennyit felajánlott. A vállalt 23 százalékos túlteljesítés helyett pedig 28 százalékkal haladta túlelőirányzatát. Az élenjáró munkások közé tartozik Galkó Tibor is, aki az óragrafikon módszerének alkalmazásával az egyik forgókemencénél 60 százalékkal teljesítette túl az előirányzatot. Az üzem technikusai jelentős mértékben hozzájárulnak a tervfeladatok elvégzésének a megkönnyítéséhez. Kiemelkedő példát mutatott Kishegyi Géza, az üzem főmérnöke, aki egy öttagú munkás és technikus csoporttal együtt olyan újítást valósított meg, amely évi 433.205 lej megtakarítást jelent az üzemnek. Az újitók 9505 lej jutalmat kaptak. A temesvári Electromotor dolgozói elhatározták, hogy határidő előtt végzik el ötéves tervfeladataikat. Ezért alaposan tanulmányozzák a nagy termelékenységet eredményező szovjet munkamódszereket. A gyár munkásai azt javasolták, hogy üzemükben is vezessék be az óragrafikonos ellenőrzést. Grünfeld Béla technikus a Caragiale elnevezésű esztergályos brigád részére május elsejére el is készítette a grafikontáblát. Az új módszert egy éjtszakai műszakban próbálták ki. Nagy örömmel tapasztalták, hogy a teljesítmény ellenőrzése nagyszerűen beválik: termelésük óráról-órára emelkedett. Fábián József mester azonban az óragrafikon tekintetében nem tanúsított kommunistához méltó magatartást. Hetek is elmúltak a grafikon-tábla elkészítése óta, de ő nem volt hajlandó vállalni a vezetésével járó munkát. A grafikon sötéten vakoskodó villanykörtéi pedig nem ösztönözhetik nagyobb munkateljesítményekre a brigád tagjait. A szovjet munkamódszerek alkalmazása iránti érdektelenség azonban másoknál is megmutatkozik. Bálán Constantin mérnök, műszaki vezető keveset törődik a termelés szempontjából rendkívül fontos szovjet munkamódszerek terjesztésével. Sőt, kereken kijelentette, hogy Koleszov módszere nem alkalmazható a gyárban. A munkások március 7-i gyűlésükön mégis elhatározták, hogy március 9-től kezdve 5 esztergályos Koleszov módszere szerint fog dolgozni, mert ezzel jelentékenyen fokozhatják a kis fordulatszámú esztergapadok termelékenységét. Ki is jelölték a gépeket és az alkalmas munkadarabokat. A Koleszov-módszerrel dolgozó Nicodim Petre áprilisban 213 százalékra teljesítette új normáját. Ez is azt bizonyítja, hogy a munkásoknak — és nem Bálán mérnöknek — volt igazuk. Azóta két hónap telt el s a Koleszov-módszer rendszeres alkalmazása még mindig késik. A munkások arra is megkérték Bálán mérnököt, hogy szereltessen Amper-mérőket a régebbi típusú esztergapadokra, hogy ellenőrizhessék a gépek terhelését. Ez ugyanis rendkívül fontos a Kolleszov-módszer alkalmazásának megkönnyítésére. A mérnök azonban ezt a kérést sem teljesítette. Azzal is keveset törődik, hogy a vidra-késeket rosszul hegesztik és köszörülik. A rossz köszörükövek és a hanyag munka miatt alig kerül használható vndakés az esztergályosokhoz. Ez is nagy akadálya a Koleszov-módszer elterjedésének a gyárban. Bálán Constantin mérnök hibázott abban is, hogy áprilisban késve adta ki a műszaki ütemezést. A munkások emiatt a hónap végén hajrázással kényszerültek befejezni tervfeladatukat. A műszaki irodából gyakran kerültek ki hibás rajzok s ezt a munkások vagy technikusok vették csak észre. Bálán mérnök nem gondoskodott idejében a motortekercseléshez szükséges rézdrótokról sem. Emiatt fennakadás állt be a motortekercselésnél. Mindebből megállapítható, hogy Bálán Constantin mérnök nem tud, vagy nem akar lehetőséget nyújtani a munkásoknak tervfeladataik túlteljesítésére. Ma a mérnökök, technikusok és munkások túlnyomó része lelkesen dolgozik első ötéves tervünk sikeréért, s minden tudásukat latba vetik, hogy előmozdítsák annak négy év alatti teljesítését. Mit tesz ezzel szemben Bálán mérnök? Szabotálja az alulról jövő kezdeményezést, nem hallgatja meg a munkások javaslatait, hanyagságával hátráltatja az öntudatos munkások igyekezetét s az egész gyár termelését. Beszédes példa erre Rébeli Szabó János fiatal öntő esete is. Szabó János új eljárást javasolt 35 féle apró öntvény formázására. Ezt a munkát eddig 10—15 ember végezte s csak nehezen teljesítették havi tervfeladataikat, holott Rébeli Szabó újításával két-három ember is könnyen elvégezhette volna a munkát, mégpedig selejt nélkül. Az új eljárás szerint készült munkadarab jobb minőségű, megmunkálása gyorsabb és könnyebb. Bálán mérnök elítélendő magatartása miatt azonban sok utánjárás és vita után, eddig mindössze 6 újfajta formát vezettek be. Balán Constantin mérnök úgy látszik, nem hallott arról, mit mondott Gheorghiu-Dej elvtárs az efféle munkavezetésről. „Egyes fémipari vállalatokban nem használják ki egészen a termelőképességet, más vállalatokban még dívik a hóvégi hajrá, fogyatékosságok vannak az anyagellátásban, nem fordítanak elég gondot egyes termékek minőségére és a választékterv teljesítésére. Sok helyütt a munkásoknak a szocialista versenyben kibontakozó lendületét nem támogatják megfelelő technikai-szervezési intézkedésekkel. Nem mindegyik gazdasági káderünk segíti idejében a termelési újítók kezdeményezését.“. Bálán Constantin mérnöknek a tevékenységében mindazok a fogyatékosságok megvannak, amelyeket Gheorghiu-Dej elvtárs fenti idézetben ostoroz. Ezt a hazafiatlan, a termelés fokozását gáncsoló magatartást nem lehet megtűrni hazánk egyetlen szocialista vállalatában sem. Az üzem vezetőségének elsőrendű feladata megvizsgálni Bálán mérnök magatartását s intézkedni, hogy a jövőben ne forduljanak elő hasonló gáncsoskodások s hanyagságok az üzemben. A gyár dolgozói állandóan túlteljesítik munkatervüket. De mennyivel szebb eredményeket érhetnének el, ha Bátán mérnök s az üzem vezetősége minden tudását arra fordítaná, hogy megkönnyítse igyekezetüket, ötéves tervfeladataik négy év alatti teljesítését. TATÁR JULIA Jobb műszaki vezetést a temesvári „Electromotorban"!