Előre, 1953. június (7. évfolyam, 1755-1779. szám)

1953-06-02 / 1755. szám

1953. június 2., kedd Az enyedrajoni néptanács szervezetten irányítja a mezőgazdasági munkákat, de elhanyagolja a begyűjtést Az enyedrajoni néptanács az első negyed­évben­­különösen a helyiipari termékek gyár­tása, a tavaszi mezőgazdasági kampány tel­jesítése,­­ a kultúrmunka fellendülése és az egyes néptanácsok irányítása terén ért el szép eredményeket. A rajonhoz tartozó helyiipari vállalatok tervfel­adatukat globálisan 141 százalékban teljesítették. A téglagyárak és más építkezési termékeket készítő vállalatok pedig 120 szá­zalékban. A rajoni néptanács mezőgazdasági osz­tálya a rajoni pártszervezet állandó támoga­tásával idejében eleget tett a tavaszi mező­­gazdasági kampányban ráháruló feladatok­nak. Ehhez nagy mértékben hozzájárult az is, hogy a mezőgazdasági osztály instruktorai, technikusai az egész kampány idején terepen tartózkodtak és ellenőrizték, segítették a köz­ségi­­ néptanácsokat. Ezt a módszert a nö­vényápolás és a betakarítás előkészítésének idején is tovább folytatják. A mezőgazdasági osztály dolgozói áttanul­mányozták a nyári mezőgazdasági munka elvégzéséről és a begyűjtési terv teljesítésé­ről szóló kormány- és párthatározatot és in­tézkedéseket tettek annak pontos betartására. A szervezett munka eredményeként szorgal­masan folyik a növényápolás és a betakarí­tási előkészület. Az egész rajoni néptanács, de különösen a mezőgazdasági osztály széleskörű meggyőző és felvilágosító munkát végzett az új kollek­tív gazdaságok és mezőgazdasági társulások létesítése érdekében. Ebben a negyedévben a meglevő nyolc kollektív gazdaság szervezeti­leg és gazdaságilag megerősödött és Décsen valamint Székelykocsárdon új kollektív gaz­daság alakult. Az új kollektív gazdaságok megszervezésé­hez hathatósan hozzájárult a kulturosztály is, a helyi kulturotthonok fokozottabb moz­gósítása útján. Az első negyedévben 1024 előadást tartottak a különböző falvakban. Emellett a TKTT előadásait is állandóan se­gítették. Közel 13.000 lej értékű könyvvel gazdagították a községek könyvtárait. Rádió­­sították Csombord községet. A kulturosztály beosztottjai állandó terepjárással a gyakor­latban is segítették a kulturotthonokat A rajoni néptanács végrehajtó bizottságá­nak instruktorai és a néptanács minden egyes tagja komoly segítséget nyújtott a köz­ségi néptanácsok irányításában. A néptaná­csoknál dolgozó aktivisták és tisztviselők politikai és szakmai nevelésére is nagy gon­dot fordítottak. A szép eredmények mellett azonban igen nagy hiányossága az enyedrajoni néptanács­nak, hogy a hatáskörébe tartozó malmok csak 74 százalékban, míg más élelmiszeripari vállalatok csak 55 százalékban teljesítették első negyedévi tervüket. A rajon elhanyagolta a tej- és húskvóta be­gyűjtését is. 1952-ben a húsbeszolgáltatást csak 94 százalékban, a tejbeszolgáltatást pe­dig csak 73 százalékban teljesítették. Az első negyedévre járó húskvótát csak május köze­pén gyűjtötték be. A tejkvótát azonban a mai napig is csak 13 százalékban. A rajon területén csak Décse és Tompahá­za község teljesítette hiánytalanul a hús- és tejbeszolgáltatási tervet. Ispánlaka, Felvinc és más községek ezzel szemben csak 10 szá­zalékban szolgáltatták be az első negyedévi kvótát. Az Állami Mezőgazdasági Termékbe­­gyűjtő bizottság rajoni megbízottainak gyen­ge munkájáról tanúskodnak ezek a számok. Munkájukat nem végzik eléggé osztályharcos szellemben. Elnézik, hogy egyes községek­ben, mint például Ispártlakán, a kulákok sza­botálják a beszolgáltatást. Hogy a begyűjtés terén is minél előbb for­dulat álljon be, a rajoni néptanács végrehaj­tó bizottsága fokozottabb mértékben adjon segítséget a begyűjtő szerveknek. A termék­­begyűjtő bizottság rajoni megbízottai és a néptanács végrehajtó bizottsága dolgozzanak szorosabban együtt, közösen irányítsák és ellenőrizzék a begyűjtés menetét, mert csak így lehet behozni a lemaradást. A vizsgás előkészületek módszerei és tapasztalatai a marosvásárhelyi iskolákban­ ­Marosvásárhelyen ebben az évben a szü­lők tanácsa, a tartományi tanügyi osztály és a városi néptanács népjóléti osztálya segít­ségével minden tanköteles gyermek jár isko­lába. De a fejlődés nemcsak az iskolák és a tanuló ifjúság létszámának gyarapodásá­ban mutatkozik, hanem az oktató-nevelő munkában is. A szovjet pedagógiai módsze­rek segítségével sok tanító és tanár javította meg oktató-nevelő munkáját. Ez a segítség elsősorban az elért eredményekben, egyes tanerők munkájában látszik. Az oktató-nevelő munkában különösen jelentős fel­adat az év­végi vizsgák alapos, gondos előkészítése. A marosvásárhelyi iskolákban az előkészületek során több értékes kezdeményezés született a nehézségek leküzdésére. Az iskoláinkban mutatkozó legnagyobb hiá­nyosság a tanulók lemaradása. Elég magas volt a bukási százalék a harmadik évnegyed­ben, különösen az V—VII. osztályokban. Ezen a téren komoly feladataink voltak. A hiányosság felszámolása érdekében, egész sor intézkedést tettünk, melyeknek eredménye kezd meglátszani. Ezek közé tartozik a lemaradt tanulók számbavétele, amit minden tanerő megtett. Ezen a téren szép eredményt értek el a 2-es és az 1 -es számú általános iskolában. A gyenge tanulókat meglátogat­ták a tanítók, szülői értekezletet is tartot­tak, ahol azzal a kérdéssel foglalkoztak, hogy milyen segítséget adhat a szülő az is­kolának a lemaradás felszámolásában. Ez a munka azonban nem történik elég tervsze­rűen. Elkészítették ugyan a kimutatást a gyenge tanulókról, de nem tervszerűsítették, hogy kit mikor látogatnak meg otthonában, mikor ellenőrzik munkáját az iskolában, és főként az elvégzett munkáról nem számolnak be a naplóban, így megtörténik, hogy egyes tanulókkal túl sokat, másokkal keveset fog­lalkozik az osztályfőnök. A tervszerűsítés itt is komolly segítséget jelent. Nem elégedhe­tünk meg azzal, hogy végezzük a munkát, családot is látogatunk, gyenge tanulókkal külön foglalkozunk, szaktanárokkal megbe­széljük ezek helyzetét. Ha komoly eredményt akarunk elérni, ezt a munkát jól átgondolt terv alapján kell végezni. De a lemaradt tanulókkal való foglalkozás nemcsak az osztályfőnök feladata. Minden szaktanár kötelessége segítséget adni a le­maradt tanulóknak. Sikerült kiküszöbölni azt a hibás nézetet, hogy a gyenge tanulók meg­segítése a jó tanulók feladata. Ma a tanító egyénenként foglalkozik velük és ennek eredménye mutatkozik is, így például Stá­­raiac Justin tanárnál a bukott tanulók nagy­­része komoly előmenetelt mutat fel, s olyan is akad közöttük, aki 4-es feleletet ad, ami az egyéni foglalkozás eredményének köszön­hető. Az 1-es számú általános iskolában a rendbeli órákban komoly előkészítő munk­a fo­lyik. Marink­a Maria, Kolumbán Erzsébet és Kámán Erzsébet tanítónők a terv szerint so­ron következő tanulókkal egyénenként fog­lalkoznak. De nemcsak a lemaradt tanulókkal való foglalkozás volt feladatunk ebben az idő­szakban. Az év folyamán elsajátított anyag ismétlése, rendszerezése szintén komoly, terv­szerű munkát igényel. Az anyag rendezése, ismétlése általában minden iskolában idejé­ben megkezdődött. Régebb az a téves felfo­gás alakult ki, hogy ez az időszak a leg­könnyebb a tanító­­munkában, mert ilyenkor csak a tanulónak kell dolgoznia. Az ismétlé­seknél rendszerint kijelölték a tanuló szá­mára megtanulandó anyagot — lehetőleg oldalszám szerint — a következő órán aztán kikérdezték a leckét s ha nem tudta a tanuló, megbukott. A mai tanító már sokkal komo­lyabban veszi ezt a kérdést. Alapos előkészí­­tő munka előzi meg az ismétléseket. A tan­testület a pedagógiai körök keretében beszéli meg az ismétlési tervet, összeállítását és en­nek alapján dolgozza ki mindenki az osztály színvonalának megfelelően az ismétlési ter­vet. Ezt idejében el is készítették, azonban itt is találunk komoly hibákat. Az ismétlések­nek az a célja, hogy az anyag legfontosabb részét tudatosítsa a tanulókban, a kevésbbé fontos részeket pedig csak a problémakö­rök szerint ismételjék. Egyesek az ismétlési tervet nem problémakörönként állítják össze, hanem minden leckét ismételni akarnak, ami lehetetlen. Ilyen hibás ismétlési tervei van­nak Nagy Ágnes és Kovács Judit elvtársak­, nak történelemből. Az ilyen tervszerűsítés azt vonja maga után, hogy a leckék nem végezhetők el s nem is eredményesek. Egy­általán nem készített ismétlési tervet Chin­­dris Lidia, sőt napi lecketerveit sem készíti el rendszeresen, így tanítása formálissá vá­lik, nem tudja összekötni az elméleti részt a gyakorlattal. Az ilyen munkának meg is lát­szik az eredménye, a tanulók tudása nem kielégítő, helyesírásuk gyenge. Nem elégedhetünk meg az ismétlési tervek összeállításával, különös gondot kell fordíta­nunk a napi lecketervek elkészítésére is. Ha a napi lecketerv némelykor rövid, keveset­­mondó, úgy az ismétlési lecketerveknél az egyetlen egy alkalommal sem engedhető meg. Nagyrészt sikerült kiküszöbölni azt a bur­­zsoá pedagógiából ránk maradt téves felfo­gást, hogy ezekre az órákra nem kell készül­ni. Ma az ismétlési óravázlatok sokkal rész­letesebbek és alaposabbak, mint a rendes vázlatok voltak, így helyesen oldotta meg a kérdést Stáraiac Justin elvtárs, Marink­a Má­ria és mások. Azonban előfordul az is, hogy az ismert anyag rendszerezésénél nem fordíta­nak kellő gonldot­ az anyag szemléltetésére a jelenségek okainak megmagyarázására. Bármennyire is ismeri a tanuló az anyagot, mégis akad mindig olyan, akinek az újbóli szemléltetésre szüksége van. A fizika-kémia, természetrajz, számtan és más órák is meg­követelik azt, hogy az évközben elvégzett kí­sérleteket most megismételjék, mert csak így tudják rögzíteni az elsajátított anyagot. A szemléltető eszközök használata azonban nem minden esetben történik meg. Lőrinczi Miklós elvtárs például nagy gondot fordít a szemléltető eszközök készítésére, a tanulókat is megtanította a legegyszerűbb gépek elké­szítési módjára és ezen a téren nagyon szép eredményeket ért el. A leckék megtartásánál még­sem fordít elég gondot az anyag szem­léltetésére. Nem mutatja meg kellően a je­lenség okát, amely nélkül a fizika tanítása lehetetlen. A vizsgacsata megnyeréséhez nem elegen­dő a tanítók munkája. Meg kell nyernünk erre a tanuló ifjúságot is. Ebben a munká­ban nagy segítséget nyújt az IMSZ alapszer­vezet és a pionírszervezet. Másik komoly segítség a szülők munkája. Ha idáig nem sikerült megteremteni a szülők és iskola kö­zötti szoros kapcsolatot, úgy azonnal pótolni kell ezt a hiányosságot. A szülők segítsége főként arra irányuljon, hogy ellenőrizzék gyermekeik otthoni munkáját, hogy a tanu­lásra kijelölt időt ne vesztegessék el jelen­téktelen dolgokkal. A gyenge tanulók meg­segítésében szintén komoly segítséget adhat a szülő. Hibás az a módszer, amikor a tan­erő magához rendeli a szülőket, ahelyett, hogy ő menne el a lakásukra. Ebben az idő­szakban a tanerőknek egyik legfontosabb fel­adata a szül­őlátogatás. Ilyenkor ne csak azt mutassák meg, hogy gyenge a tanuló, ha­nem azt is, hogy miből van szüksége segít­ségre és azt is, hogy mivel segítse a szülő a tanuló munkáját. A vizsga előtti időszak komoly feladatok elé állítja a tanügyi osztályt is. Ebben az időszakban a mi munkánk is főként a vizs­gára való előkészületek ellenőrzésére irányul A mi feladatunk az, hogy ne csak meglássuk a hibákat, hanem mutassuk meg a módját annak, hogyan kell azokat kiküszöbölni. A munka sikeres elvégzése érdekében külön munkatervet készítettünk erre az időszakra, melynek alapján igyekszünk messzemenő tá­mogatást nyújtani a tanügyi kádereknek, hogy közös erővel a lehető legjobb eredmé­nyeket érhessük el az évvégi vizsgákon. BERTALAN ILONA a marosvásárhelyi néptanács tanügyi osztályának felelőse MEGÚJULÓ ÉLET „A falvakon a dolgozó parasztsághoz beköszönt a jólét, a traktorok és más me­zőgazdasági gépek megkönnyítik a dol­gozó parasztok millióinak munkáját, akik jobban művelik meg földjüket; a villamos­ság eljut a dolgozók házába; az asszonyok már nem a mezőn szülnek, hanem a szülő­otthonban; a tanulás eloszlatja a tudatlan­ság homályát.“ (Gh. Gheorghiu-Dej elv­­társnak az élenjáró kollektivisták kon­gresszusán mondott beszédéből.) Fazekasvarsánd Arad tartomány egyik legrégibb faluja. Hosszú, széles utcáit két­­felől fiatal eper- és akácfák nyílegyenes sora szegélyezi. A falu közepén majdnem egy­más mellett van a kollektív gazdaság, a me­zőgazdasági társulás, a néptanács székháza, a hétosztályos korszerű iskola és a most épí­tett négyszáz férőhelyes kultúrotthon. Mind­egyik épületre szeretettel és büszkén tekinte­nek a varsándiak. A falu határának földje nem a legjobb termőföld. A fekete, agyagos, erős kötöttsé­gű talaj nem szívja be a vizet, nagy száraz­ság esetén pedig kőkemény. S mégis, amióta közösen művelik, amióta traktorral jó mé­lyen megszántják, állandóan növekszik a hektárhozam. Dúsabbak a kalászok, maga­sabbra nő a kukorica, kövérebbek a dohány levelei, nagyobbak a napraforgó „tányérai“. A „SARLÓ ÉS KALAPÁCS“ KOLLEKTÍV GAZDASÁGBAN kora reggel van. A nap aranysugarai még csak a házak tetejét simogatják. A kétszáz­ötven család közös gazdaságának székháza azonban már megélénkült. A kollektivisták néhány szót váltanak egymással, majd sie­tős léptekkel a mezőre indulnak. Ki erre, ki arra, kapálni, gyomlálni Kilenc órára már néptelen az udvar. Csak az öreg őr baktat fel alá lassú léptekkel, s be-benéz hol a kovács­, hol a kerekesmű­­h­elybe. Nem állhatja meg, hogy a kovácsok­nak oda ne szóljon: — Ne üssétek olyan irgalm­atlanul azt a vasat, hé! Megreped az ember dobhártyája . . Bent az irodában Paul Vasile elnök, Bá­trán Simion könyvelő és a pénztárnok ta­nácskoznak. Az elnök viszi a szót. Lassan, megfontoltan beszél . Meg vagyok elégedve a szentannai traktoristákkal Jó munkát végeztek. A 284 hektárról 59 vagon búzára, a 320 hektár ku­koricavetésről 70 vagon szemes kukoricára számíthatunk. Külön-külön felsorolja az egyes gabona­növényekből várható terméseredményeket, majd hozzáteszi: — A kukoricát, cukorrépát, napraforgót, burgonyát és a dohányt annyiszor kapáljuk meg, ahányszor csak szükséges lesz. — Jó, jó, de vájjon győzni fogjuk-e? — aggodalmaskodik a könyvelő — hiszen 701 hektár szántóföldet jól és könnyen megdol­gozni 250 családnak nem gyerekjáték! — Ugyan ... Okos ember létedre hogy mondhatsz ilyet? Add csak ide a termelési tervet, hadd bizonyítsam be, hogy nem be­szélek lehetetlen dolgokat... Tehát összesen 54.316 napot tervszerűsítettünk erre az évre és 520 munkaképes tagunk van. Osszad el most ezzel az 54.316-ot. — 105 jött ki — húzza alá ceruzájával a három számjegyet a könyvelő. — No látod, átlagban csak 105 munkanap jut mindegyikünkre — folytatja Paul Vasile elnök. —­ Hogyne tudna egy kollektivista egész éven át ennyit ledolgozni! Hiszen ta­valy is nem egy volt olyan, aki a 300 napot megcsinálta .. Nem lesz abban semmi hiba. A mi embereink pontosan járnak munkába. S az idén, mintha csak összebeszéltek volna, hogy senki se maradjon otthon. Különösen az első brigád, Bozgan Gheorghe-ék. * Már több mint három kilométert megtettünk, a lovak egyenletesen üget­nek. A kocsis hagyja, menjenek ahogy akarnak. S a két sárga mintha csak tudná, mire gondol Paul Vasile . No, most ha van kinek, hát megmutatjuk, hogy a „Sarló és ka­lapács" kollektív gazdaságnak nem akármi­lyen lovai vannak ... S még­hozzá nemcsak kettő, hanem százkettő. A faluból keskeny dülőút vezet a malom­árok felé. Ahol elhaladunk, jobbról is, balról is hatalmas árpa és búzatábla zöldei. A csak­nem egy méter magas árpa már a kalászát hányja. — Ez itt — mutatja az elnök — a mi búzatáblánk, amaz pedig a társultaké. Hiá­ba no, irigylésreméltó ez a mi vetésünk. Világhetemben nem láttam itt ilyen búzát. Mintha csak a föld is tudná, hogy az idén húsz mázsát várunk minden hektárról. Nagy szó ez ám! Hiszen itt régen alig termett tíz mázsa hektáronként. Mindenki azt tartotta, hogy a varsándi határ nem jó termőföld. Paul Vasile elnök, mint igazi jó gazda, mindent meg akar mutatni. De akad is lát­­nivaló az egész határban. — Ebben a kis csatornában a Kőrös vize folyik Nekünk aranyat ér minden cseppje. Húsz hektár rizsföldünket és tizenöt és fél hektár zöldségeskertünket öntözzük meg vele. Látják, micsoda csatornahálózatot épí­tettünk? Nincs az a hely, ahová a víz a sán­cokon el ne jutna. Itt két hektáron paradi­csomot termesztünk, amott négy hektáron hagymát. Lám csak, hogy megnőttek ezek a paradicsomok, pedig nemrég ültettük ki — állapítja meg örömmel. — Itt pedig a halastó lesz. Néhány hete kezdtük meg az ásást, ősz­re meg is leszünk vele. Most — igaz — sok munkát ad, de ha meglesz, kevés fáradság­gal nagyon jól fog jövedelmezni. A tenyészhalakat a holdmézesi kol­lektív gazdaságból szerezzük be. Onnan hozunk annyit, hogy az egész tavat benépe­síthessük. Még mielőtt hozzáfogtunk volna az ásáshoz, már megbeszéltük ezt a holdmé­­zesfékkel... Tervszerűen dolgozunk mi. De nem is vallott velünk szégyent Keresztes József küldöttünk a bukaresti kongresszu­son. Tovább, megyünk, a rizsföld felé. A májusi szél végigszánt a sötétzöld búzatengeren. Fürj száll le. Megállunk. Az egyik kollek­tivista nagy üggyel-bajjal bemegy a derékig érő búzába, hogy megkeresse a madarat. Hajladozik erre-arra, de nem találja. Türel­mét vesztve kievickél s tréfás bosszúsággal kiáltja: — Erdő ez, nem búza! EGY KOLLEKTIVISTA HAZÁBAN Már a hatvan felé közeledik Bátrán Florea. Haja ősz, de kék szemében fiatalos mosoly bujkál. — Én még akármelyik ifjúval kiállok a kollektívában. Nem igen vág­ott elém senki — büszkélkedik. — Pedig.. . nehéz munka van mögöttem .. Azelőtt — ez alatt a múl­tat érti — az aradi cukorgyárban tiz évig, Petrozsényben két évig dolgoztam, utána itthon Bozgan Ioannál, Horni Dimitrienél és más nagygazdáknál törtem magam. — Horn, sokan összefutnak a ráncok. — Kutya esz­tendők voltak azok, legtöbbször csak szá­raz málé meg hagyma került az asztalra. Pedig kapálás és aratás idején már hajnali három órakor indultunk el hazulról s oda voltunk este tízig ... 1950 nyarán beálltunk mi is a kollektívába. S attól fogva megvál­tozott minden. Az asszonnyal és a gyerme­kekkel minden nap eljárunk dolgozni a kö­zösbe. Ha becsületesen helytállunnk, jócskán kapunk is. — Osztáskor nem akartam hinni a fülem­nek, amikor olvasták ... Bátran Floreáéknak 1.050 munkanapjuk után jár: 63 mázsa búza, 45 mázsa kukorica, 60 liter olaj, 122.000 lej készpénz (régiben) s ezenkívül még sok minden. Tavaly hat hónapig beteg voltam s nem járhattam dolgozni. De azért a , 828 napot megcsináltuk. Volt­­S mit hazahozzon a kol­lektíva öt szekere! Mikor az embereink le­szálltak a padlásról, azzal ijesztgettek: — Hej, Florea bá, magára dűl ez a ház, úgy megpakoltuk odafent! Most igazán van mindenünk, nem panasz­kodhatunk. Régente nem vághattunk disznót, nem futotta. Tavalyelőtt hármat, tavaly meg kettőt szúrtunk le. Most is három röfög az ól­ban s máris olyanok, hogy a szegény ember lábasában nem sülnének oda. — Csak nekem négy rend ruhám van — dicsekedik Bátrán Florea — a leányomnak, Líviának, meg egész halom ... Ez a két nagy uj szekrény mindaz,és az asszony holmijai­val van tele. Ott a sarokban cipők... egy... kettő ... három ... hét pár félcipő. Ezt a két uj ágyat is azóta vettük, amióta kollektívában vagyunk. S az asszony meg a leány minden héten vesz valamit. Vasár­naponként ugyancsak kicsípik magukat az itteni fehérnépek ... De a kamrában, a pin­cében, a padláson is van ám néznivaló! — Tehát ki lehet jönni a kollektívában? Megtalálják a számításukat? — kérdezzük végül. — De meg ám! — lelkesedik Bátrán Flo­rea. — Így már örö­k a munka. Van értelme, látszatra. A TÁRSULÁSBAN Fazekasvarsánd a többi között arról neve­zetes, hogy lakosságának 95 százaléka a kö­zös gazdálkodás útjára lépett. — Kétszázhatvan családdal tavaly ősz­szel társulást alakítottunk — mondja Okos Imre, a társulás elnöke. — S az őszi vetés­nél már úgy ment a munka, mint a karika­­csapás. Magam sem hittem volna, hogy ilyen gyorsan és könnyen megszántunk és beve­tünk annyi földet. Hiszen 372 hektár búza, 29 hektár őszi árpa nem csekélység. Mikor elő­ször kivonultunk az ekékkel, hogy eltüntes­sük a mezsgyéket, magunkban szám­ítgattuk, hát úgy 30 . . 35 nap alatt valahogy csak elkészülünk a vetéssel. De a számításunkkal sokat hibáztunk, mert a tizenhetedik napra már befejeztük az egészet. Mikor az első traktor beállt közénk, mondták is egymásnak a tagok: — Hej, komám, ezzel mi nem ver­senyezhetünk, mert amíg mi egyet, ez addig hármat fordul. S ahol egyszer végighalad, négyszer annyi földet aláfordít, mint a mi ekéink. Azonkívül a szántás is... Nagy a különbség a kettő között. Hiába no, a gép az mégis csak gép. — A tavaszi vetés körül sem volt semmi hiba — folytatja az elnök. — Idejében elve­tettük valamennyi növényt. Mind a nyolc­­száz hektáron olyan szépek a vetések, hogy öröm nézni. De azért mégis... Egy kis baj is van a mi társulásunkkal. — Éspedig? — Az, elvtársak, hogy hamarosan megcsap­panunk ... Mert az úgy van, hogy többnek közülünk már a kollektíva felé áll a sze­kere rudja. Ősszel sokan átmegyünk oda. Pedig itt is jó. De mégis... ott jobb. Lát­hattuk. A KULTUROTTHONBAN Vasárnap van, gyönyörű szép májusi dél­után. Az árnyékos fasorokban kis csoportok tartanak a kultúrotthon felé: románok, ma­gyarok, népi viseletben. Nem csoda, hogy valamennyien oly szíve­sen töltik Szabad idejüket a kulturotthonban, hiszen a varsándi Színjátszó-, ének- és tánc­­együttes hírnévre tett szert az egész tarto­mányban. Még az öregek is így lelkesednek: — Sok szép dolgot láttunk már a kulturott­honban ... Az idén is vagy tizenkét színda­rabot játszottak ... „Liliomfi“, „Marisán úr levelei“, „Si Ileana totusi va juca“, „Zestrea Ilenutei“ — számit­gatják ujjaikon. — Ma­gyarul meg románul is, hogy mindegyikük megértse. S azok a ropogós táncok ... milyen ügyesen járták. Hát még a szép dalok! — A hatvanon is felül vagyok — szól az egyik nénike — de azért minden vasárnap eljövök a kulturotthonba. És én, nem is ma­radok otthon! Hiszen mindig annyit lehet ott tanulni... — Várjon ma mit adnak elő? — érdeklődik valaki ... — Hát ma kivételesen csak tánc lesz, utá­na meg próba — adja meg a felvilágosítást egy ifjú. — Mához egy hétre a „Nótás Ka­tát" játsszuk. Hosszú a darab, azért kell többször próbálni. De siessünk, mindjárt kez­dődik a tánc! Nagy a látogatottság, már szűknek bizo­nyul a négyszáz férőhelyes kultúrotthon. Az öregek és a „nem táncolok" meghúzódnak a falak mellett. A többiek, a zenekarból felcsen­dülő „talpalávalóra" vidáman járják a csárdást és a hórát. Magyarok és románok, akik a kollektív gazdaságban és a társulás­ban együtt dolgoznak, most együtt szórakoz­nak. — Elmúltak azok az idők — mondja Okos Imre — mikor szétválasztott minket a mes­terségesen szított ellenségeskedés. A klub is tele van. Sokan állnak a három asztal körül, nézik a sakkozókat. Egyre töb­ben tanulják meg ezt a szép játékot. S a „szakértők" nagy buzgalommal vetnek oda a játékosoknak egy-egy jótanácsot. — No, ez okos lépés volt — vagy — Azzal lépj, te! Többen a nagy üveges szekrényből a köny­veket válogatják. Van is miből, hiszen a kulturotthonnak gazdag a könyvtára. Mező­gazdasági szakkönyvek, szépirodalmi, poli­tikai-ideológiai művek, folyóiratok, újságok... — Hétszázkét olvasót tartunk nyilván — büszkélkedik a könyvtáros, miközben beírja füzetébe az olvasóknak kiadott könyveket. — A varsándiak szeretnek olvasni, tanulni! Ezt a gyönyörű kulturotthont egy év alatt építették a fazakasvarsándiak — önmegadóz­tatásból. De nem csak ezt. Most nyitották meg a napközi otthont hat­van gyermek számára. Két asszony főz a kicsinyeknek, kettő meg gondozza őket. Nagy könnyebbséget jelent ez a dolgozó anyák­nak! — Nemsokára nekünk is lesz mozink, nem­csak a szentannaiaknak. Vetítőgépet a rajon­­tól kapunk. S ha minden jól megy, még eb­ben az évben kigyul a villany a mi falunk­ban is — tervezgetnek tovább, AHOL AZ IFJÚ NEMZEDÉK TANUL Háromnegyed nyolc. Az internátus kis lakói elindultak az iskola felé. Két fiatal tanítónő kiséri őket. Kilencven gyermek látogatja naponta az újonnan épített hétosztályos varsándi iskolát. S amikor szüleik reggelenként útra bocsátják őket, gyakran gondolnak arra, hogy ők bi­zony nem tanulhatták annak idején. Nem, mert alig cseperedtek fel, már el kellett sze­gődnek keserves, megalázó robotra. A föld­­birtokos tanyáján, vagy a falubeli kulákpor­­tákon. .... Csengetnek, megkezdődik a tanítás. Körösi Sándor igazgató legalább néhány percre benéz mindegyik osztályba ... A tízperces szünetekben, amíg a gyermekek játszanak az iskola udvarán, a titkársági szobában az igazgató megbeszéli a tanítók­kal az évvégi vizsgákkal kapcsolatos teendő­ket. ~ — Nem kell sajnálni a fáradságot — mondja Kőrös, elvtárs — A­ délutáni pótórák nagyon fontosak, különösen az ötödik osz­tálytól felfelé... Jól elő kell készíteni a gyer­­mekeket, hogy mindegyikük sikeresen tegye le a vizsgát. ... Huszonhárom lakója van az iskola in­­ternátusának. Simándról, Szentannáról, Mező­gajról jöttek ide. A vacsora még tart, de néhány hely már megüresedett az asztalnál. A tanulótere­k­­ben Gyékény József V. osztályos fiúcska, aki gépészmérnöknek készül, fennhangon olvassa a holnapi leckét. A falu dolgozó parasztsá­ga megérti, hogy az egyedüli helyes út szá­mára, amelyet pártunk jelölt ki: „a fejlett­ me­zőgazdasági gépek alkalmazásának útja, a mezőgazdaság szocialista átalakításának út­ja." DEME JÁNOS ELŐRE Testnevelés és sport B liga I. csoportjának válogatottja—B vá­logatott 3:1 (2:1). A válogatott—B liga II. csoportjának válo­gatottja 4:0 (1:0). Vasárnap délután a fővárosi Köztársasági­stadionban két labdarúgó mérkőzésre került sor, amelyeken az A és B liga legjobb lab­darúgói szerepeltek. Az első mérkőzésen a B liga I. csoportjá­nak válogatottja mérkőzött az A liga B vá­logatottjával. Már a mérkőzés elején a B ligások kerülnek fölénybe és gyorsiramu táma­dásokat vezetnek a B válogatott kapuja el­len. Fölényüket a 10. percben értékesítették, amikor Zinculescu beadását Bociardi kapás­ból védhetetlenül a hálóba küldte. A 25. perc­ben az A liga B válogatottja Alexandrescu révén gólt ért el és így sikerült kiegyenlíte­nie. A B ligások a kapott gól ellenére to­vábbra is lelkesen küzdöttek és mindvégig nagy fölényben maradtak. Olarunak sikerült még két gólt rúgnia és így 3:1 arányú győ­zelmet arattak. A B válogatottból Bucut II, Alexandrescu, Iordache, míg a B liga I. csoportjának válo­gatottjából Olaru, Zinculescu és Nicolae Ma­­rinescu tűntek ki játékukkal. Ezután az A válogatott első csapata és a B liga II. csoportjának válogatottja közti mérkőzésre került sor. Az A válogatott végig fölényben volt. Különösképpen a második fél­időben domborodott ki első osztályú játéko­saink magasabb technikai felkészültsége. A gólokat Váczi (2), Paraschiva és Petschov­­schi rúgták. Kitűntek játékukkal Bucut I., Apolzan, Farmati, Petschovschi és Váczi, valamint Demsoreanu, Demeter, Mészáros és Dobay. SPORTHÍREK: Szombaton délután és vasárnap délelőtt a fővárosi Köztársasági­ Stadionban nagyszabá­sú atlétikai versenyt rendeztek a válogatott keret tagjainak a részvételével. A verseny a kedvezőtlen időjárás ellenére is jó eredmé­nyekkel végződött. A fontosabb eredmények: FÉRFIAK: Kalapácsdobás: Dumitru Cons­tantin 53,79 m. Súlylökés: Mihai Raica 15,11 m. Hármasugrás: Stefan Stoian 13,84 m. 809 m-es síkfutás: Dumitru Bardau 1 p 59,6 mp. 400 m-es síkfutás: Alex. Stoenescu 50,6 mp. 10 km-es gyaloglás: Ion Baboie és Dumitru Paraschivescu 46,38 p. 400 m-es gátfutás: Ilie Savei 54,5 mp. Rúdugrás: Zeno Drago­­mir 4,10 m. LÁNYOK: Magasugrás: Ella Vornicu 1,45 m. DiszkoSzVetés: Lia Manoliu 41,16 m. 800 m-es síkfutás: Florentina Petrescu 2 p 22,4 mp. Távolugrás: Elisabeta Német 5,05 m. * A rögbi bajnokság vasárnapi fordulójának eredményei: Bukaresti Vasas—Temesvári Lo­komotiv 22:0, Bukaresti Lokomotiv „Vörös Grivica“—Bukaresti Haladás 19:0, Bukaresti Dinamo 9—Iasi Tudomány 16:9, Bukaresti Dinamo—Bukaresti Tudomány 13:3, HKH— Petrozsényi Tudomány 20:0, Bukaresti Szpar­­tak—Temesvári Tudomány 18:3. KÜLFÖLDI SPORTHÍREK A moszkvai Dinamo-Stadionban május 30-án és 31-én folytatták a Vili. férfi kosár­labda Európa bajnokság küzdelmeit. Eredmények : Szovjetunió—Magyar NK 29:24, Franciaor­szág—Jugoszlávia 56:39, Egyiptom—Olasz­ország 60:51, Izrael—Csehszlovák Köztársa­ság 59:53, RNK—Belgium 60:55, Bolgár NK—Svájc 77:52, Libanon—Svédország 76:43, Németország—Dánia 51:31. Több mint 40.000 néző kísérte figyelemmel a 9. versenynap mérkőzéseit. A 9— 17-ik helyért folyó versengésben Belgium 59:49 arányban győzött Finnország csapata ellen. A Román Népköztársaság csapata Libanon ellen játszott. Kosárlabdázóink 65:56 arány­ban győztek. Az első helyezésekért vívott küzdelemben a szovjet csapat 88:54 arányban győzött Olaszország ellen. További eredmények : Magyar Népköztársaság—Jugoszlávia 69:51. Csehszlovák Köztársaság—Franciaország 55—47. Izrael játék nélkül győzött Egyiptom el­len. Az Európa-bajnokság táblázatának élén az eddig lejátszott négy döntő forduló után a Szovjetunió és Izrael állanak 4—4 győze­lemmel. Élenjáró nagybányai üzemek (Tudósítónktól). A Nagybánya tartomány bányaüzemeiben megvalósulása felé közeledik az ötéves terv. Számtalan bányász már telje­­sítette ez évi tervfeladatait és örömmel je­lenti pártunknak, hogy 1954-re termel. A „Brenner Béla“ bányaüzemben például Ne­­dela Gyula sztahanovista bányász átlagos 180 százalékkal teljesíti túl normáját s je­lenleg 1954 márciusára dolgozik. Hasonló eredményt ért el Fartuber Péter sztahano­vista bányász is, akinek termelési naptára szintén 1954-et jelez. A „Vörös Lobogó“ bányaüzem bányászai is derekasan kiveszik részüket a terv teljes íz­léséért folytatott harcból. Itt Naum Vasile és Stencer János bányászok tűntek ki, akik ál­talában 30—40 százalékkal többet termelnek az előirányzottnál. Mindketten 1954 augusz­tusára dolgoznak. Az ácsok között Tardi La­jos elvtárs 1954 decemberére dolgozik. ★ A „Gh. Gheorghiu-Dej“ üzem dolgozói vál­lalták, hogy az ötéves tervet három év és tíz hónap alatt teljesítik. Ezért különösen eb­ben az évben az üzem valamennyi osztályán széles körben kifejlődött a szocialista ver­seny. Májusban mintegy 951 dolgozó kötött versenyszerződést. Egyre többen alkalmazzák az élenjáró szovjet módszereket is. Ebben a hónapban 684-re emelkedett a szovjet módszereket al­kalmazó munkások száma. Hangsúlyozni kell azt is, hogy az üzem dolgozóinak munkáját jelentősen megkönnyítette a legutóbb elfoga­dott 10 újítási javaslat. Ezek az újítások 594.231 lej összegű megtakarítást eredmé­nyeznek. Cetatean Ioan ifjúmunkás, ifjúsági kohász-brigádjával együtt 50 százalékkal több nyersanyagot takarított meg, mint a­­mennyit felajánlott. A vállalt 23 százalékos túlteljesítés helyett pedig 28 százalékkal ha­ladta túl­előirányzatát. Az élenjáró munká­sok közé tartozik Galkó Tibor is, aki az óra­grafikon módszerének alkalmazásával az egyik forgókemencénél 60 százalékkal teljesí­tette túl az előirányzatot. Az üzem technikusai jelentős mértékben hozzájárulnak a tervfel­ad­atok elvégzésének a megkönnyítéséhez. Kiemelkedő példát muta­tott Kishegyi Géza, az üzem főmérnöke, aki egy öttagú munkás és technikus csoporttal együtt olyan újítást valósított meg, amely évi 433.205 lej megtakarítást jelent az üzemnek. Az újitók 9505 lej jutalmat kaptak. ­ A temesvári Electromotor dolgozói elhatá­rozták, hogy határidő előtt végzik el ötéves tervfeladataikat. Ezért alaposan tanulmányoz­zák a nagy termelékenységet eredményező szovjet munkamódszereket. A gyár munkásai azt javasolták, hogy üzemükben is vezessék be az óragrafi­­konos ellenőrzést. Grünfeld Béla technikus a Caragiale elnevezésű esztergályos brigád ré­sz­ére május elsejére el is készítette a grafikon­táblát. Az új módszert egy éjtszakai műszak­ban próbálták ki. Nagy örömmel tapasztal­ták, hogy a teljesítmény ellenőrzése nagy­szerűen beválik: termelésük óráról-órára emelkedett. Fábián József mester azonban az óragrafikon tekintetében nem­ tanúsított kom­munistához méltó magatartást. Hetek is el­múltak a grafikon-tábla elkészítése óta, de ő nem volt hajlandó vállalni a vezetésével járó munkát. A grafikon sötéten vakoskodó vil­lanykörtéi pedig nem ösztönözhetik nagyobb munkateljesítményekre a brigád tagjait. A szovjet munkamódszerek alkalmazása iránti érdektelenség azonban másoknál is megmutatkozik. Bálán Constantin mérnök, műszaki vezető keveset törődik a termelés szempontjából rendkívül fontos szovjet mun­kamódszerek terjesztésével. Sőt, kereken ki­­jelentette, hogy Koleszov módszere nem al­kalmazható a gyárban. A munkások március 7-i gyűlésükön mégis elhatározták, hogy március 9-től kezdve 5 esztergályos Koleszov módszere szerint fog dolgozni, mert ezzel jelentékenyen fokozhatják a kis fordu­latszámú esztergapadok termelékenységét. Ki is jelölték a gépeket és az alkalmas munka­darabokat. A Koleszov-módszerrel dolgozó Nicodim Petre áprilisban 213 százalékra tel­jesítette új normáját. Ez is azt bizonyítja, hogy a munkásoknak — és nem Bálán mér­nöknek — volt igazuk. Azóta két hónap telt el s a Koleszov-módszer rendszeres alkalma­zása még mindig késik. A munkások arra is megkérték Bálán mér­nököt, hogy szereltessen Amper-mérőket a régebbi típusú esztergapadokra, hogy ellen­őrizhessék a gépek terhelését. Ez ugyanis rendkívül fontos a Kolleszov-módszer alkal­mazásának megkönnyítésére. A mérnök azon­ban ezt a kérést sem teljesítette. Azzal is ke­veset törődik, hogy a vidra-késeket rosszul hegesztik és köszörülik. A rossz köszörükö­­vek és a hanyag munka miatt alig kerül hasz­nálható vnd­a­kés az esztergályosokhoz. Ez is nagy akadálya a Koleszov-módszer elter­jedésének a gyárban. Bálán Constantin mérnök hibázott abban is, hogy áprilisban késve adta ki a műszaki üte­mezést. A munkások emiatt a hónap végén hajrázással kényszerültek befejezni tervfel­adatukat. A műszaki irodából gyakran kerül­tek ki hibás rajzok s ezt a munkások vagy technikusok vették csak észre. Bálán mérnök nem gondoskodott idejében a motortekercse­­léshez szükséges rézdrótokról sem. Emiatt fennakadás állt be a motor­tekercselésnél. Mindebből megállapítható, hogy Bálán Constantin mérnök nem tud, vagy nem akar lehetőséget nyújtani a munkásoknak tervfel­adataik túlteljesítésére. Ma a mérnökök, techni­kusok és munkások túlnyomó része lelkesen dolgozik első ötéves tervünk sikeréért, s min­den tudásukat latba vetik, hogy előmozdít­sák annak négy év alatti teljesítését. Mit tesz ezzel szemben Bálán mérnök? Szabotálja az alulról jövő kezdeményezést, nem hallgatja meg a munkások javaslatait, hanyagságával hátráltatja az öntudatos munkások igyekeze­tét s az egész gyár termelését. Beszédes példa erre Rébel­i Szabó János fiatal öntő esete is. Szabó János új eljárást javasolt 35 féle apró öntvény formázására. Ezt a munkát eddig 10—15 ember végezte s csak nehezen teljesítették havi tervfeladatai­kat, holott Rébeli Szabó újításával két-három ember is könnyen elvégezhette volna a mun­kát, mégpedig selejt nélkül. Az új eljárás szerint készült munkadarab jobb minőségű, megmunkálása gyorsabb és könnyebb. Bálán mérnök elítélendő magatartása miatt azon­ban sok utánjárás és vita után, eddig mind­össze 6 újfajta formát vezettek be. Balán Constantin mérnök úgy látszik, nem hallott arról, mit mondott Gheorghiu-Dej el­vtárs az efféle munkavezetésről. „Egyes fémipari vállalatokban nem használják ki egészen a termelőképességet, más vállalatok­ban még dívik a hóvégi hajrá, fogyatékossá­gok vannak az anyagellátásban, nem fordíta­nak elég gondot egyes termékek minőségére és a választékterv teljesítésére. Sok helyütt a munkásoknak a szocialista versenyben kibon­takozó lendületét nem támogatják megfelelő technikai-szervezési intézkedésekkel. Nem mindegyik gazdasági káderünk segíti idejé­ben a termelési újítók kezdeményezését.“. Bálán Constantin mérnöknek a tevékenysé­gében mindazok a fogyatékosságok megvan­nak, amelyeket Gheorghiu-Dej elvtárs fenti idézetben ostoroz. Ezt a hazafiatlan, a ter­melés fokozását gáncsoló magatartást nem lehet megtűrni hazánk egyetlen szocialista vállalatában sem. Az üzem vezetőségének elsőrendű feladata megvizsgálni Bálán mér­nök magatartását s intézkedni, hogy a jövő­ben ne forduljanak elő hasonló gáncsoskodá­­sok s hanyagságok az üzemben. A gyár dolgozói állandóan túlteljesítik mun­katervüket. De mennyivel szebb eredményeket érhetnének el, ha Bátán mérnök s az üzem vezetősége minden tudását arra fordítaná, hogy megkönnyítse igyekezetüket, ötéves tervfeladataik négy év alatti teljesítését. TATÁR JULIA Jobb műszaki vezetést a temesvári „Electromotorban"!

Next