Előre, 1953. július (7. évfolyam, 1780-1806. szám)
1953-07-01 / 1780. szám
2 Elsők a tej-, hús- és gyapjubeszolgáltatásban A láposzajoni (Nagybánya tartomány) községek és falvak dolgozó földművesei odaadással teljesítik az állam iránti kötelezettségüket Idejében beszolgáltatják a tej-, hús- és gyapjúkvótát. A pártszervezetek és a néptanácsok végrehajtó bizottságainak irányító és mozgósító munkája folytán a rogozi, drágavilmai, libatoni, lacházi és kötelesmezői dolgozó földművesek is élenjárnak a tej-, hús- és gyapjúbeszolgáltatásban Bajoni viszonylatban élenjár Lacháza és Kötelesmező, amelyek teljes egészében és Újharagos falu, amely 90 százalékban teljesítette begyűjtési tervét. Szépül Kovászna Nap mint nap fejlődik, szépül Kovászna, Kézdivásárhely rajon kis városa, az ismert fürdőhely. Ebben a munkában nagy szerepe van a helyi gazdálkodási állandó bizottságnak, amely különösen az utóbbi időben élénk tevékenységet fejt ki és nagyban segíti a néptanácsot a város arculatának megváltoztatására irányuló munkájában. Az állandó bizottság részletes munkaterv alapján dolgozik, rendszeresen gyűléseket tart, ahol megvitatják a képviselők javaslatait és kezdeményezéseit, hogy azután továbbíthassák a végrehajtó bizottsághoz. Ilyen javaslat nyomán, a dolgozók bevonásával kezdtek hozzá és végezték el a város több részében a járdák javítását és ezzel egyidőben a Sztá- Ln-, Lenin-, Gh. Gheorghiu-Dej-utca és más utcák javítását. Ezeknek a munkáknak elvégzésébe az állandó bizottság tagjai nagyszámú dolgozót vontak be. Az út- és járdajavításhoz 65 dolgozó szekérrel hordott követ és homokot, hatvanan pedig munkájukkal vettek részt a javításokban. A képviselők közül a munkában és a mozgósításban egyaránt élenjártak Deme Gábor, Erzse György, Szász József és mások. Az utóbbi időben az állandó bizottság újabb javaslatot terjesztett a néptanács végrehajtó bizottsága elé . Szervezzék meg és mozgósítsák a dolgozókat, hogy önkéntes munkával a város főterén, a VIT tiszteletére parkot létesítsenek. A végrehajtó bizottság elfogadta a javaslatot és már javában folynak a munkálatok. A város fejlesztését szolgálja az is hogy az üzemi munkások segítségével rádiósították a várost. Ez ideiig mintegy 300 hangszórót szereltek fel a város különböző részeiben. A néptanács szoros kapcsolatban a dolgozókkal szépíti, fejleszti Kovásznál így köszönti ez a kis város a világ ifjúságának bukaresti nagy találkozóját. A szentivánlaborfalvi néptanács a betakarítás sikeréért A mezőgazdasági társulásba tömörült szentivánlaborfalvi dolgozó parasztok ebben az évben több mint 300 hektár földet műveltek meg közösen, a sepsiszentgyörgyi gép- és traktorállomás segítségével. Ezen a területen ma erőteljesen kibontakozik a szocialista mezőgazdaság képe. A főút mellett terül el a társulás 74 hektár rozs- és búzatáblája. A szépvízi dalőút mentén külön táblákban van a tavaszi búza, az árpa, zab, feketeborsó, burgonya, cukorrépa stb. A társult dolgozó parasztok gyors ütemben végzik a növényápolást és készülnek a betakarításra. Ebben a főérdem a helyi néptanácsé, amely gondosan szervezte meg, jól irányítja és ellenőrzi a munkákat. A néptanács eredményes munkája mindenek előtt abban rejlik, hogy szoros kapcsolatot tart a dolgozó parasztokkal. A betakarítás előkészületeibe széles körben bevonta a néptanácsi képviselőket és azok útján a község dolgozóit. A képviselők közül például Korodi Juliánna, id. Midi János és Dankó János dolgozó paraszt nemcsak, hogy segítséget nyújt a néptanácsnak a munka megszervezésében, hanem állandóan élenjár a mezőgazdasági munkákban. A végrehajtó bizottság a dolgozó parasztokkal együtt idejében gondoskodott a betakarítás jó feltételek közötti elvégzéséről. Kijelölték a szérüket, megszervezték a határ- és szervőrségt. Átszervezték a tűzoltóságot, amelynek 32 tagja van s igy a tüzőrség is éjjel-nappal biztosítva lesz. Anéptanács munkáját mind a növényápolásban, mind a betakarítás előkészületeiben nagyban megkönnyítette a mezőgazdasági állandó bizottság. Ez a bizottság a legöntudatosabb dolgozó parasztokból és asszonyokból, mint ifj. Márkus Albert, Szász Antal, Kelemen Mihály, Dóczi Ilka, Bajka Mária és mások, honpolgári aktívát szervezett. A dolgozó parasztokon kívül a tantestület tagjai is támogatják a néptanácsot munkájában. Különösen Lénárd Viktória tanítónő, Gergely József, Kelemen Árpád és Berde Béla tanító érdemel dicséretet ezen a téren. A néptanács végrehajtó bizottsága és a dolgozó parasztok között erőteljes kapcsolat kovácsolódott, ami biztosíték arra, hogy sikeresen elvégzik a soronlevő mezőgazdasági munkákat. A nemzeti nyelvek fejlődéséről J. V. Sztálin műve a nyelvtudomány kérdéseiről nemcsak a marxista nyelvtudományban tört új utakat, hanem széleskörűen továbbfejlesztette a marxista társadalomtudományokat is. Ez a mű újabb számottevő hozzájárulás volt a nemzeti kérdés marxista elméletéhez; foglalkozik a nemzeti nyelvek fejlődéstörténetével s tudományosan megalapozza a nemzeti nyelvek jövőjét. E marxista mű mindenekelőtt leszögezi, hogy a nyelv olyan társadalmi jelenség, amely ■nem tartozik sem a társadalmi alaphoz, sem pedig annak felépítményéhez. A nyelv nem osztályjellegű, hanem közös és egységes az egész társadalom számára, amennyiben a nyelvet nem egyik vagy másik osztály hozza létre a maga szükségletei számára, hanem az egész társadalom valamenynyi osztálya. És ezen túlmenően, amíg az alap és az annak megfelelő felépítmény egy adott korszaknak a terméke, addig a nyelv a korszakok egész sorának a terméke, száz és száz nemzedék közös erőfeszítésének gyümölcse. Ez a magyarázata annak, hogy a nyelv egyformán kiszolgálja a társadalmi osztályokat, a kizsákmányolókat éppen, úgy, mint a kizsákmányoltakat; a hűbéri rendszert éppenúgy, mint a tőkés rendszert vagy a szocialista rendszert. A nyelv sajátságos közömbösséget tanúsít az osztályok irányában. J . Sztálin igen érzékletes példákkal mutat rá arra, hogy a nyelvnek ez a sajátossága magyarázza meg azt, hogy a társadalmi rendszerek változásával a nyelvben nem történik gyökeres változás. Kifeti, hogy nemcsak egyetlen alapnak (a társadalom gazdasági rendje) és felépítményének (a társadalom politikai, jogi, vallási, művészi, filozófiai nézetei és az ezeknek megfelelő, politikai jog és egyéb intézmények) születése és megszűnése, hanem több alapnak és felépítménynek a szülése és megszűnése sem vezet a történelemben egy adott nyelv megszűnésére, a nyelv szerkezetének megváltozására és új nyelv születésére. Az orosz nemzeti nyelv sorsával és fejlődésével foglalkozva írja: „Az utóbbi harminc év folyamán Oroszországban felszámoltuk a régi kapitalista alapot és felépítettük az új, szocialista alapot. Ennek megfelelően megszűnt a kapitalista alapon nyugvó felépítmény és létrejött az új felépítmény, amely megfelel a szocialista alapnak. Következésképpen a régi politikai, jogi és egyéb intézményeket új, szocialista intézmények váltották fel. Ennek ellenére, az orosz nyelv alapjában véve ugyanolyan maradt, mint az Októberi Forradalom előtt volt.“ A következőkben a mű még jobban aláhúzza a nemzeti nyelvnek ezt az állandóságát. Utal arra, hogy például Puskin halála óta több mint száz év telt el s ez idő alatt Oroszországban felszámolták a hűbéri rendet, a kapitalista rendet és felépítették a szocializmust, mindamellett az orosz nyelv ma is alig különbözik Puskin nyelvétől; ami változás történt, az inkább a nyelv gazdagodásával, tökéletesedésével kapcsolatos. Az orosz nyelv alapvető nyelvtani szerkezete, alapvető szókincse lényegében változatlan maradt. Érvényes ez az állandóság a többi nemzeti nyelvre is? Maradéktalanul érvényes, így például Romániában gyökeresen felszámoltuk a hűbéri rendszert, megdöntöttük a burzsoáföldesúri hatalmat, építjük a szocializmust — a román nyelv alapvető nyelvtani struktúrája azonban lényegében azonos maradt. Eminescu költészete száz év távlatából a román nyelv jelenleg is érvényben lévő alapvető szókincsével szól hozzánk. Száz esztendő múltán is Petőfi nyelvén beszél a magyar nép. Tisztult, bővült, gazdagodott a magyar nyelv, de a szocializmus építésének vívmányairól azon a nyelven, a nyelvnek olyan törvényei szerint és lényegében azzal az alapvető szókinccsel beszélünk, mint amellyel Petőfi énekelt a néphatalom eljöveteléről s mint amelylyel ostorozta a hűbéri rendet és megátkozta az osztrák leigázókat. Nem térünk itt ,ke nyelvészeti műnek arra a rendkívül jelentős részére, amely a nyelvek fejlődéstörténetével foglalkozik, egészen addig, amíg a modern nemzetek megjelenésével kialakultak a nemzeti nyelvek, mint össznépi nyelvek, amelyek közösek az egész nemzet számára. A marxizmus azt tanítja, hogy a nyelv közössége egyike a nemzet legfontosabb ismérveinek, jóllehet a nemzeten belül éles osztályellentétek vannak. J. V. Sztálin élesen megkülönbözteti az osztályjelleggel nem rendelkező nyelvet és az osztályjellegű kultúrát. A kettőt összekeverni és összetéveszteni súlyos hiba. Amíg a nyelv az egész társadalmat szolgálja és össznépi jellege van, a kultúra egy nemzeten belül sem azonos. Már Lenin felvetette a két kultúra — a burzsoá kultúra és a proletár kultúra — létezését a kapitalizmusban. Az egységes „nemzeti kultúra“ jelszava — az ellentétes osztályokra tagozódó társadalomban — nacionalista jelszó, amely az osztályharc útjáról igyekszik eltéríteni a dolgozókat. „A kultúra lehet burzsoá is, szocialista is, ezzel szemben a nyelv, mint az érintkezés eszköze, mindig össznépi nyelv és a burzsoá kultúrát és a szocialista kultúrát is szolgálhatja.“ A nemzeti nyelv a kultúra formájáról ad tájékoztatást, de szabadon hagyja a kérdést, hogy milyen tartalma van ennek a kultúrának. A kultúra tartalmát tekintve megváltozik a társadalom fejlődésének minden új szakaszával, míg a nyelv több szakaszon át alapjában ugyanaz marad és kiszolgálja úgy a régi, mint az új kultúrát. Ennek alapján például a mi kultúránknak „formájában nemzeti, tartalmában szocialista“ jellege van. Ámde az a tény, hogy a nyelvnek nincs osztályjellege, s a nyelv közömbös az osztályok irányában, nem jelenti egyáltalán azt, mintha az egyes társadalmi osztályok is közömbösek lennének a nyelv irányában s nem igyekeznének azt saját céljaikra, saját osztályérdekükben felhasználni. Marx Károly jegyezte meg, hogy például a burzsoák kalmár szókincsükkel valósággal beszennyezik az egységes nemzeti nyelvet. De nemcsak erről van szó. A kizsákmányoló osztályok — különösen a kapitalizmusnak imperialista szakaszában, amikor a nemzeti és gyarmati elnyomás egyre nagyobb méreteket ölt — nem teszik lehetővé a nyelvek békés és baráti együttműködését s mindenáron az elnyomott nemzetek és nemzetiségek nyelvének asszimilációjára törekednek, igyekeznek legyőzni és megsemmisíteni az elnyomott nemzetek nyelvét. J. V. Sztálin már a „Nemzeti kérdés és leninizmus“ című művében (1929) foglalkozott a nemzeti nyelvek rendkívüli állandóságával és minden erőszakos elnyomó vagy beolvasztó politikával szembeni szívós és eredményes ellenállásukkal". Megállapítja, hogy a marxizmus-leninizmus fegyvertárából teljesen ki van zárva az asszimilációs politika, mint népellenes, ellenforradalmi politika, mint káros politika. A nemzeteket és a nemzeti nyelveket rendkívüli stabilitás és az asszimilációs politikával szembeni óriási ellenálló erő jellemzi. ■ „A marxizmus és a nyelvtudomány kérdései“ című művében újra felveti ezt a nagy horderejű problémát. „A történelem azt mutatja — írja —, hogy a nyelv nagyon szilárd és óriási az ellenállóképessége az erőszakos asszimilációval szemben.__A török asszimilálók évszázadokon át igyekeztek megnyomorítani, szétrombolni és megsemmisíteni a balkáni népek nyelvét... de a balkáni nyelvek mindezt elviselték és túlélték.“ A román nép és a magyar nép történelme sokoldalúan igazolja a nemzetek és nyelvek kivételes szívósságát az elnyomó, hódító és beolvasztó kísérletekkel szemben. Az egykori népellenes magyar uralkodó osztályok maguk is megkísérelték, hogy erőszakosan asszimilálják a nemzeti kisebbségeket (románokat, szlávokat stb.) megfosztva őket a nemzeti művelődés fejlesztésének feltételeitől, de ezek a kísérletek teljes kudarccal jártak, amennyiben megsokszorozták a nemzeti kisebbségek ellenállását a beolvasztó törekvésekkel szemben, megsokszorozták ragaszkodásukat nemzeti nyelvükhöz és kultúrájukhoz. A magyarság is századokon keresztül ki volt téve a török, német, stb. beolvasztó törekvéseknek. Mire vezetett mindez? A törökök évszázados asszimilációs törekvése szinte nyomtalanul pergett le a magyarságról. (Azok a török szavak, amelyek behatoltak a magyar nyelvbe elmagyarosodtak) Az osztrák és német asszimilációs törekvések pedig belefulladtak a magyar nép izzó gyűlöletébe. (Csak az uralkodó osztályok keskeny rétegén fogott a német asszimiláció, de ez nem változtatta meg és nem csorbította a magyar nyelv alapvető nyelvtani szerkezetét.) Jancsó Benedek, a hírhedt nacionalista magyar történész azt állította, hogy a legtöbb erdélyi román voltaképpen „elrománosodott székely". Ennek megfelelően a volt magyar uralkodó osztályok (az osztrák-magyar monarchia idején és a horthysta rendszerben) kísérletet tettek a románok „visszamagyarosítására.“ Megvolt ennek a magyar nacionalista „elméletnek" a román nacionalista változata is, így például a burzsoá földesúri Romániában Nicolae Iorga volt annak az asszimilációs politikának ideológusa, amely a székelyeket, mint „elmagyarosodott románokat" vissza akarta románosítani. Ezt a célt szolgálta a hírhedt székelyföldi „kultúrzóna“ megteremtése, amely csaknem teljesen megfosztotta a magyar nemzeti kisebbséget kultúrája ápolásának lehetőségétől. De sem az egyik, sem a másik asszimiláló törekvés nem járt eredménnyel, ellenben megszilárdította az elnyomott nemzeti kisebbségek ellenállását és nemzeti öntudatát. (Más kérdés, hogy a burzsoázia ideológiai befolyásával igyekezett a tömegek egészséges nemzeti ellenállását a maga nacionalista érdekeinek szolgálatába hajtani. A marxizmus tudományos tételei a nemzeti kérdésről és a nemzeti nyelvek természetéről feltárják minden leigázó politika kilátástalanságát. A nemzeti elnyomás, a nemzeti nyelv és kultúra elleni nacionalista irtóhadjárat, nem a nemzetek pusztulásával és a nemzeti nyelv elhalásával jár, hanem kiváltja az elnyomott nemzetek forradalmi ellenállását és fokozottabb ragaszkodást nemzeti sajátosságaikhoz (nyelv, kultúra). Különösen nagy jelentősége van ennek a tanításnak napjainkban. Amikor az amerikai monopolista körök erőszakos hódító politikájuk mellett kozmopolita elméletekkel is megakarják törni a népek nemzeti önállóságát. Fel akarják számaira a népek önálló állami létét, a nemzeti kultúrákat az amerikai monopóliumok „kultúrájával“ akarják helyettesben és az angol nyelv világuralmára törekednek. Az amerikai monopolisták legreakciósabb köre adták ki néhány évvel ezelőtt a jelszót:' ,,'kéhysz'énteni' kell mindenkit arra, hogy angolul beszéljen“. Bizonyos reakciós angol, „nyelvészek“ , alig néhány száz szóból állószótárt készítettek azzal a rendeltetéssel, hogy csupán erre a szegényes szókincsre kell megtanítani a széles tömegeket, mert ez elegendő ahhoz, hogy megérthessék és teljesíthessék gazdáik parancsait Ez a szótár egyben segítséget nyújthatna — szerintük — arra, hogy megtanítsa a Világ többi népét is az angol nyelvre és elfelejtesse velük anyanyelvüket, amely szerintük teljesen „feleslegessé“ vált. Ezért ma az anyanyelv ápolása, szépítése és gazdagítása — a hódító és leigázó politika elleni harcot is jelenti J. V. Sztálin a nemzetek és a nemzeti nyelvek jövőjének kérdését ebben a művében is felveti. A „Nemzeti kérdés és leninizmus“ című művében már részletesen foglalkozott ezzel. Megállapítja, hogy a szocializmus világgyőzelmét követő történelmi szakasz a nemzetek széleskörű kifejlődésének nagy korai szakaként bontakozik majd ki, a szocialista forradalom a legnagyobb mélységekig felrázza az emberiséget, a politika színterére hozza a legalsó rétegeket és így számos, azelőtt ismeretlen vagy kevéssé ismert új, nemzetiséget kelt életre.“ A szocializmusnak a Szovjetunióban végbement győzelme történelmileg igazolta ezt. Például olyan elnyomott ázsiai népeket, amelyeknek korábban még írott ábécéjük sem volt, szárnyára vett a szocialista forradalom művelődési lendülete, módot nyertek arra, hogy kifejlesszék és magas színvonalra emeljék formájában nemzeti, tartalmában szocialista kultúrájukat. Ennek alapján állapíthatta meg L. P. Berija elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. Kongresszusán, hogy a Szovjetunióban nincsenek többé elmaradott nemzetek, az összes szovjetköztársaságok dolgozói élenjáró szocialista nemzetekké fejlődtek, azaz fejlett iparral, mezőgazdasággal, magasfokú műveltséggel és magas életszínvonallal rendelkeznek. IV. Sztálin a marxista előrelátás tudományos módszerével fejti ki a nemzetek és nemzeti nyelvek jövőjét. Hiba volna azt hinni — írja —, hogy a világimperializmus megdöntése után egycsapásra, hogy úgy mondjuk felső rendeletre azonnal megszűnnek a nemzeti különbözőségek és elhalnak a nemzeti nyelvek. Ez nem volna más, mint asszimilációs politika. Mi tehát a sorsa a világszocializmus megvalósulásakor a nemzeteknek és a nemzeti nyelveknek. Sztálin így válaszol erre a kérdésre: A világszocializmusban „az első szakasz, amelynek folyamán végleg felszámoja majd a nemzeti elnyomást, az azelőtt elnyomó nemzetek és nemzeti nyelvek fejlődésének és virágzásának szakasza, a nemzetek jogegyenisége megszilárdításának szakasza a kölcsönös nemzeti bizalmatlanság felszámolásának szakasza, a nemzetek közötti nemzetközi kapcsolatok rendezésének és megszilárdulásának szakasza lesz.“ A nemzeti nyelveknek még a szocializmus világgyőzelmének második nagy korszakában is jelentős szerepük marad. Ebben az időszakban az „egységes szocialista világgazdaság kialakulásának mértékében kezd majd kialakulni egy közös nyelvhez hasonló valami, mert a nemzetek csak ebben a szakaszban érzik majd szükségét annak, hogy saját nemzet nyelvükön kívül közös nemzetközi nyelvük is legyen. ELŐRE Néptanácsaink mindennapi tevékenységéből Élenjárnak a hazafias versenyben Köröstárkány (Belényes rajon) község dolgozó parasztjai szép eredményeket értek el a növényápolás terén. Kihívták hazafias versenyre a fenesieket és a munkában hamar megelőzték versenytársaikat. A kukoricát és a burgonyát már másodszor is megkapálták és még egyszer megismétlik ezt a munkát. A növényápolásban élenjár Bunta Ferenc és Sebestyén Péter dolgozó paraszt.. Abban, hogy Köröstárkányon jól halad a növényápolás és felkészülten várják az aratás-cséplés megkezdését, igen nagy szerepe van a néptanács végrehajtó bizottságának. Jól szervezte meg a munkát és szoros kapcsolatot tart a dolgozó parasztokkal. A község agitátorai is tevékenykednek." Reggelenként házról házra járnak és mozgósítják a szegény- és középparasztokat, hogy minél gyorsabban végezzék a növényápolást. Az agitátorok közül Oláh Sándor és Nagy Mihály tűnt ki. SEBESTYÉN GÁBOR levelező Székelybere község teljesíti az állam iránti kötelességét Ezer és ezer községből érkezik naponta hír, hogy elvégezték a növényápolást, az első sőt a második kapálást. Ilyen lelkes , odaadó munkát végez Székelybere község dolgozó parasztsága is. A gyomlálást és az első kapálást 100 százalékban elvégezték. A néptanács jól oldja meg feladatait. A növényápolással egyidőben a különböző mezőgazdasági termékek beszolgáltatására is mozgósította a dolgozó parasztokat. Ennek eredményeként június közepéig a második negyedévi húsbegyűjtés tervet 91,2, a gyapjúbeszolgáltatást pedig 100 százalékban teljesítette a község. Hiba, hogy a tejkvótát csak 62,8 százalékban szolgáltatták be. Ezen a téren gyorsítani kell az ütemet. A mezőgazdasági termékek beszolgáltatásában elért eredményt példamutató munkával segítette a helyi IMSZ-szervezet. Az ifjúmunkások szüleiket ösztönözték, hogy elsők legyenek a beszolgáltatásban, így például Szabédi Sámuel IAISZ-tag szülei elsőnek teljesítették az állam iránti kötelességüket. Hasonlóan cselekedtek Istvánfi Árpád, Biró Lajos és Kosa Albert IMSZ-tag szülei is. A községre szégyent hoznak Fekete Károly kerekereszturi tanító és Kosa Dénes dolgozó paraszt, akik a néptanács többszöri felszólítása ellenére sem adták be kvótájukat az államnak. Ha nem tudná Fekete Károly tanító és Kósa Dénes dolgozó paraszt, megmondjuk, hogy aki az államnak járó kvótát nem adja be, az a kulákok szekerét tolja és törvényellenes cselekedetet követ el. A néptanács feladata, hogy az ilyen elemekkel szemben alkalmazza ■a dolgozó nép érdekeit védő törvényt. A székelyberei néptanács végrehajtó bizottsága egyben fordítson nagyobb gondot a kultúrotthon tevékenységére, és adjon több segítséget Csegezi Emma kultúrotthonigazgatónak, hogy a sok beszéd helyett inkább dolgozzon. A kultúrotthonban rendszeresen tartsanak előadásokat, népszerűsítsék a munkában élenjáró dolgozó parasztokat, bírálják meg a kullogókat és leplezzék le a kulákokat. A kultúrotthon legyen az aratás, cséplés idején az agitációs munka központja. KISS ÁRPÁD levelező Csanálos községet (Nagykároly rajon) különböző nemzetiségű dolgozók lakják. Azonban ez már nem gátolja a dolgozókat községük fejlesztésében, szépítésében. A néptanács végrehajtó bizottsága eredményesen tudja mozgósítani a csanálosiakat minden munkára, nemzetiségre való tekintet nélkül. Ezt jórészt annak köszönheti, hogy jól kiépítette az állandó bizottságokat. A mezőgazdasági állandó bizottság tagjainak javaslatára a község dolgozói 300 méter hosszú sáncot ástak, hogy lecsapolják a határ mocsaras területét. Ezáltal nagykiterjedésű földet változtattak termőfölddé. Prága József, az állandó bizottság elnöke, Boleman Ferenc és a bizottság többi tagja dicséretreméltó munkát végez a soron levő mezőgazdasági kampányok irányításában is. Nagy részük van abban, hogy Csanálos élen jár a növényápolásban és a betakarítási előkészületekben. A helyi gazdálkodási állandó bizottság sem szűkölködik egészséges ötletekben. A legutóbbi képviselői ülésen azt javasolták, hogy az idei önmegadóztatási összeg egy részéből építsenek lakást a néptanácsi alkalmazottak számára. A végrehajtó bizottság, miután a kérdést megtárgyalta a képviselőkkel, elfogadta a javaslatot. A helyi gazdálkodási állandó bizottság eddig is eredményes munkát végzett. Megszervezte és irányította a kulturház kibővítési munkálatait, beszerezte a kulturmunkához szükséges színpadi felszereléseket, stb. A bizottság tevékenysége kiterjed a községhez tartozó Csanáloserdő falura is. Arról is gondoskodnak, hogy az itt lakók szintén egyre szebbé, egyre kellemesebbé változtathassák környezetüket. Nemrég azt javasolták a falu dolgozóinak, hogy az önmegadóztatási alapból bővítsék ki ők is kulturotthonukat. A javaslaton kívül közvetlen segítséget is nyújtottak a kultúrotthon átalakításában. LUKA TERÉZ levelező Kultúrházat építenek a kézdiszentléleki dolgozók Kézdiszentlélek községben , (Kézdivásárhely rajon) a közelmúltban megkezdték egy modern 1000 férőhelyes kulturház építését. A község dolgozó parasztjai — az önmegadóztatáson kívül — önkéntes munkával is hozzájárulnak az új kulturház építéséhez. Az önkéntes munkában különösképpen kitűnt Bartók Árpád, Sipos Antal, Bartók András, ifjú Fábián Miklós és Miklós Péter dolgozó paraszt. A néptanácsi képviselők közül mind a kultúrház építésénél, mind a növényápolásnál és a betakarítási előkészületeknél jó munkát végez Fábián Gyárfás, Kovács Iginácz, N. Bartha Ilona és Hosszú Béla képviselő. A néptanács jó szervező, irányító és mozgósító munkájának eredménye az is, hogy már befejezték a második kapálást, az összes cséplőgépeket kijavították és kijelölték a szérüket. A hús, a tej, a gyapjú és más termékek beszolgáltatása terén is elsők között állnak a rajonban. A néptanács végrehajtó bizottságának határozata alapján megkezdték az apaállat-istálló és az eddig elhanyagolt hidak kijavítását. Lukács Péter, Fazakas János és Kobulniczki Béla agitátorok odaadó munkája eredményeképpen szépen fejlődik a község kulturális élete. Kilencventagú dalárdájuk a Világifjúsági Találkozóra készül. A községben megkezdődött a kollektív gazdaság szervezése is amelyet — a szentléleki dolgozó parasztok szerint — még ebben az évben felavatnak. Jól halad a növényápolás Nagycsanádon Nagycsanád (Nagyszentmiklós rajon) község dolgozó parasztjai, a néptanács vezetésével, szép sikereket érnek el a növényápolás terén. Ezt mutatja napról-napra a néptanács székháza előtt lévő grafikon is. Legtöbb egyéni gazdaságban már befejezték az első és a második kapálást és megkezdték a harmadszori kapálást is. A község dolgozó parasztjai a legszebb eredményt a burgonya ápolása terén érték el. Június 15-ig teljesen befejezték a burgonya első és második kapálását, most végzik a harmadik kapálást. Befejezéshez közeledik a kukorica, napraforgó és a cukorrépa másodszori kapálása is. Azok a dolgozó parasztok, akik híven követik a néptanács utasításait élen járnak a növényápolásban, így Vlaschi Milan, Bora Nicolae, Wolf Antal Keresztúri András és Jankov Mios szegény- és középparasztok neve szinte sohasem kerül le a község tisztelettáblájáról. Akadnak azonban olyanok is, akik kullognak a növényápolásban. Ezek közé tartozik Munteanu Gheorghe és Jurcut Liviu is. Hiába van meg minden lehetőségük a növényápolásra mégis csak az első kapálásnál tartanak. Oberman Magda és Munteanu Vasile kulákok mindent elkövetnek, hogy szabotálhassák a növényápolást. A néptanács azonban kényszeríti őket a munkák elvégzésére és így nem sikerül kijátszani pártunk és kormányunk határozatát. JÁMBOR JÓZSEF levelező Néptanácsaink nap mint nap építik és szilárdítják kapcsolataikat a dolgozók milliós tömegeivel. Mind nagyobb méretekben bevonják a tömegeket mindennapi tevékenységükbe, az előttük álló feladatok megoldásába, s ez sikeres munkájuk kütforrása. Számos néptanácsunk a dolgozókkal szoros együttműködésben igen eredményes munkát végez a községek és falvak fejlesztése terén. Néptanácsaink jó munkája nyomán egyre több községben épül iskola, kultúrotthon, szülőotthon, stb. Egyre több községet villamosítanak és rádiósítanak a helyi lehetőségek kihasználásával, a dolgozók közös munkájával. A dolgozók támogatják a néptanácsokat és tevékenyen részt vesznek községeik és falvaik szépítésében, felvirágoztatásában, mert tudják, hogy amit ma közös erővel építenek , azt maguknak építik. A néptanács és a dolgozók közötti szoros kapcsolat más téren is gyümölcsöző. Ettől függ a soron levő mezőgazdasági munkák sikeres elvégzése, a begyűjtési terv teljesítése, a városi dolgozók jobb ellátásának biztosítása és a néptanácsok előtt álló sok más feladat megoldása. Hogy néptanácsaink számára mennyire felbecsülhetetlen értékű segítséget jelent a tömegek támogatása, s hogy erre a támogatásra mennyire szükségük van, azt igazolja néptanácsaink mindennapi tevékenysége. A csanálosi néptanács állandó bizottságának munkájából Villamosítják és rádiósítják községüket Az elmúlt esztendőben Székelyföldváron az önmegadóztatási összeg megszavazása alkalmával a dolgozók, községük villamosítását vették tervbe. Úgy döntöttek, hogy 1953-ban minden házba bevezetik a villanyt. A község néptanácsának végrehajtó bizottsága —az eddigi -eredmények szerint — jó munkát végzett a szervezés terén. Nemes János, Tobescu Constantin, Pozsár Piroska és még jó néhány dolgozó szobájából, már a villany kiszorította a halványfényű petróleum lámpát. Az utcákon sem kell már este botorkálni a korom sötétben. Kétszázas égők világítanak esténként. A székelyföldváriak hallották, hogy más községekben már a rádiósítást is elvégezték. Éppen ezért ők sem akarnak lemaradni, hiszen minden lehetőségük meg van községük rádiósítására is. Az idén, amikor egybegyűltek az önmegadóztatási összeg megszavazására, így fogalmazták meg a jegyzőkönyvben: „Az idei 14.000 lejből az ősz folyamán rádiósítjuk községünket“. A néptanács végrehajtó bizottsága már megtette a szükséges intézkedéseket ez irányban. 1953. július 1., szerda A „Hegyen-völgyön lakodalom“ román operett bemutatója Budapesten Budapestről írják: Nagy sikerrel játsszák Budapest legnagyobb operettszínházában, a Fővárosi Operettszínházban Kirculescu háromfelvonásos operettjét, a „Hegyen-völgyön lakodalmat." A színház, amely már eddig is jelentős eredményeket ért el az operettműfaj fejlesztése terén, nagy gonddal és szeretettel készült fel a bemutatóra, legjobb erőit mozgósította a testvéri román nép kultúrájának eredményeiről tanúskodó vidám operett méltó bemutatására. A darabot Mikó András, az Állami Operaház fiatal, tehetséges rendezője vitte színpadra, a pompás jelmezeket Márk Tivadar tervezte, az Operaház Kossuthdíjas jelmeztervezője. A zenei vezetést Várady László karmester látta el, akinek munkásságáról a nemrég Magyarországon járt Miljutyin, a kiváló szovjet zeneszerző, nagy elismeréssel nyilatkozott. _ A népes szereplőgárda élén Latchár Kálmán Kossuth-díjas érdemes művész áll, a magyar színpad nagy komikusa, aki a bábos bácsi szerepét játssza nagy művészettel. Margyoala szerepében Petress Zsuzsa arat nagy sikert: mindketten szerepeltek az ÁllamiÁruház című, ugyancsak a Fővárosi Operettszínházban bemutatott operettben, amelynek filmváltozata az új magyar filmgyártás egyik sikerült alkotása. Nica Ionica szerepében a jóhangú fiatal Juhász Pál aratta első nagy sikerét. A többi szerepben is a színház legkiválóbb erői vonultak fel, közöttük a magyar filmekről jól ismert Keleti László, aki Mitu Spanukulák alakját vitte színpadra. A darabban szereplő bábjátékok megtervezésében és előadásában az Állami Bábszínház művészei működnek közre. A táncjeleneteket és kórusokat a színház kibővített együttese adja elő. A darab a bemutatón és a további előadásokon nagy sikert aratott. Minden este kinn lóg a pénztárablaknál a mai budapesti színházak immár megszokott kelléke, a „Minden jegy elkelt” feliratú tábla. Az előadások jelentős része a színház bérletsorozatában kerül bemutatásra, de a bérletszüneti előadásokra is napokkal előbb elkel minden jegy. A nézőtéren sűrűn felhangzó taps bizonyítja, hogy a színház jól választott: a „Hegyen-völgyön lakodalom” melódiái, táncai tetszenek az igényes budapesti közönségnek, amely egycsapásra szívébe fogadta az új román operettet. Kirculescu darabja mintaképe annak — mint erre a kritika is rámutatott — hogyan lehet és kell az operettben is mai témához, a szocializmust építő élethez nyúlni, hogyan lehet a könnyű zene műfajában is feldolgozni az ellenség ellen vívott harcot. A kerek történet, a dallamos, népi zene, a színészek jó munkája a Fővárosi Operettszínház, nagy sikerévé teszik Kirculescu operettjét. B. J. Jelenet az I. felvonásból A VIT tiszteletére Népművészeti kiállítás Marosvásárhelyen A IV. Világ Ifjúsági és Diák Béketalálkozó tiszteletére tartományi népművészeti kiállítást rendeztek Marosvásárhelyen. A kiállításon a Magyar Autonóm Tartomány minden vidékének legjellegzetesebb, legművészibb kivitelű szőtteseit, varrottasait, fafaragásait és a tartomány népművészetének egyéb remekeit állították ki. A kiállításon a mezőfelel dolgozó parasztok sásból és szalmából font tárgyai, székelykáli szőttesek, tőkeújfalusi román és udvarhelyszéki székely ruhák láthatók. Gyergyószentmiklós rajon faragott székely kapuk kicsinyített másaival aratott sikert a kiállításon. Sok csodálója van a kézdivásárhelyrajoni dolgozó parasztok remek kivitelű fafaragásainak is. Tiszafából erdei munkajeleneteket faragtak ki festett művészi érzékkel. Erdőszentgyörgy rajon , égetett agyagszobraival szerepel a kiállításon. Szemet gyönyörködtetőek a Sepsiszentgyörgy rajonból küldött székely varrottasok, ruhák és hímzések is. A Magyar Autonóm Tartomány kisipari termelőszövetkezeteiből kikerült művészi kivételű, népmotívumokkal díszített virágvázák, berakásos dobozok egyaránt megnyerték a kiállítás látogatóinak tetszését. (Agerpres) Ifjúságunk mély hazaszeretetéről írok A Világifjúság Találkozó — az ifjúság augusztusi nagy megnyilatkozása a béke és fejlődés mellett — bennünket, a Román Népköztársaság Íróit is fellelkesített, munkára késztetett. A VIT-re számos olyan verset írtam, amelyek közvetlenül a mai ifjúság életét, életének különböző megnyilvánulásait tükrözik. „Ifjúsági brigádban“, „Egy munkásnő“, „Fiatalon vár a hazánk“, „Magasodik, mélyül a kör“, „Építők között“ és „Nem nőtt csak állt“ című verseim nemcsak az üzemekben és a szántóföldön munkálkodó és formálódó ifjúságot ábrázolják, de a mély hazaszeretetet is kifejezik, amely ennek az ifjúságnak egyik sajátos tulajdonsága. A verseken kívül az Ifjúsági Könyvkiadóval tör tént megbeszélés alapján átdolgoztam ifjúsági regényemet, és most végzem végső stilizálását. Végül három dalszöveget írtam népdalra. Ezekkel a munkákkal járulok hozzá az ifjúság nagy nemzetközi ünnepéhez. HORVÁTH ISTVÁN állami díjas író