Előre, 1953. július (7. évfolyam, 1780-1806. szám)

1953-07-01 / 1780. szám

2 Elsők a tej-, hús- és gyapjubeszolgáltatásban A láposzajoni (Nagybánya tartomány) köz­ségek és falvak dolgozó földművesei odaadás­sal teljesítik az állam iránti kötelezettségüket Idejében beszolgáltatják a tej-, hús- és gyap­­júkvótát. A pártszervezetek és a néptanácsok végre­hajtó bizottságainak irányító és mozgósító munkája folytán a rogozi, drágavilmai, liba­­toni, lacházi és kötelesmezői dolgozó föld­művesek is élenjárnak a tej-, hús- és gyapjú­beszolgáltatásban Bajoni viszonylatban élenjár Lacháza és Kötelesmező, amelyek teljes egészében és Új­­haragos falu, amely 90 százalékban teljesí­tette begyűjtési tervét. Szépül Kovászna Nap mint nap fejlődik, szépül Kovászna, Kézd­ivásárhely rajon kis városa, az ismert fürdőhely. Ebben a munkában nagy szerepe van a helyi gazdálkodási állandó bizottság­nak, amely különösen az utóbbi időben élénk tevékenységet fejt ki és nagyban segíti a nép­tanácsot a város arculatának megváltoztatá­sára irányuló munkájában. Az állandó bizottság részletes munkaterv alapján dolgozik, rendszeresen gyűléseket tart, ahol megvitatják a képviselők javaslatait és kezdeményezéseit, hogy azután továbbíthas­sák a végrehajtó bizottsághoz. Ilyen javaslat nyomán, a dolgozók bevonásával kezdtek hozzá és végezték el a város több részében a járdák javítását és ezzel egyidőben a Sztá- Ln-, Lenin-, Gh. Gheorghiu-Dej-utca és más utcák javítását. Ezeknek a munkáknak elvég­zésébe az állandó bizottság tagjai nagyszámú dolgozót vontak be. Az út- és járdajavításhoz 65 dolgozó szekérrel hordott követ és homokot, hatvanan pedig munkájukkal vettek részt a javításokban. A képviselők közül a munkában és a moz­gósításban egyaránt élenjártak Dem­e Gábor, Erzse György, Szász József és mások. Az utóbbi időben az állandó bizottság újabb ja­vaslatot terjesztett a néptanács végrehajtó bizottsága elé . Szervezzék meg és mozgósít­sák a dolgozókat, hogy önkéntes munkával a város főterén, a VIT tiszteletére parkot léte­sítsenek. A végrehajtó bizottság elfogadta a javaslatot és már javában folynak a munká­latok. A város fejlesztését szolgálja az is hogy az üzemi munkások segítségével rádiósították a várost. Ez ideiig mintegy 300 hangszórót szereltek fel a város különböző részeiben. A néptanács szoros kapcsolatban a dolgo­zókkal szépíti, fejleszti Kovásznál így kö­­szönti ez a kis város a világ ifjúságának bukaresti nagy találkozóját. A szentivánlaborfalvi néptanács a betakarítás sikeréért A mezőgazdasági társulásba tömörült szen­tivánlaborfalvi dolgozó parasztok ebben az évben több mint 300 hektár földet mű­veltek meg közösen, a sepsiszentgyörgyi gép- és traktorállomás segítségével. Ezen a terü­leten ma erőteljesen kibontakozik a szocialista mezőgazdaság képe. A főút mellett terül el a társulás 74 hektár rozs- és búzatáblája. A szépvízi dalőút mentén külön táblákban van a tavaszi búza, az árpa, zab, feketeborsó, bur­gonya, cukorrépa stb. A társult dolgozó pa­rasztok gyors ütemben végzik a növényápo­lást és készülnek a betakarításra. Ebben a főérdem a helyi néptanácsé, amely gondosan szervezte meg, jól irányítja és ellenőrzi a munkákat. A néptanács eredményes munkája minde­nek előtt abban rejlik, hogy szoros kapcsola­tot tart a dolgozó parasztokkal. A betakarítás előkészületeibe széles körben bevonta a nép­tanácsi képviselőket és azok útján a község dolgozóit. A képviselők közül például Korodi Juliánna, id. Midi János és Dankó János dolgozó paraszt nemcsak, hogy segítséget nyújt a néptanácsnak a munka megszer­vezésében, hanem állandóan élenjár a mezőgazdasági munkákban. A végrehajtó bizottság a dolgozó parasztokkal együtt ide­jében gondoskodott a betakarítás jó feltéte­lek közötti elvégzéséről. Kijelölték a szérü­ket, megszervezték a határ- és szervőrségt. Átszervezték a tűzoltóságot, amelynek 32 tagja van s igy a tüzőrség is éjjel-nappal biz­tosítva lesz. A­­néptanács munkáját mind a növényápo­­lásban, mind a betakarítás előkészületeiben nagyban megkönnyítette a mezőgazdasági állandó bizottság. Ez a bizottság a legöntu­­datosabb dolgozó parasztokból és asszonyok­ból, mint ifj. Márkus Albert, Szász Antal, Kelemen Mihály, Dóczi Ilka, Bajka Mária és mások, honpolgári aktívát szervezett. A dolgozó parasztokon kívül a tan­testület tagjai is támogatják a néptanácsot munkájában. Különösen Lénárd Viktória ta­nítónő, Gergely József, Kelemen Árpád és Berde Béla tanító érdemel dicséretet ezen a téren. A néptanács végrehajtó bizottsága és a dolgozó parasztok között erőteljes kapcsolat kovácsolódott, ami biztosíték arra, hogy sike­resen elvégzik a soronlevő mezőgazdasági munkákat. A nemzeti nyelvek fejlődéséről J. V. Sztálin műve a nyelvtudomány kér­déseiről nemcsak a marxista nyelvtudomány­ban tört új utakat, hanem széleskörűen to­vábbfejlesztette a marxista társadalomtudo­mányokat is. Ez a mű újabb számottevő hoz­zájárulás volt a nemzeti kérdés marxista el­méletéhez; foglalkozik a nemzeti nyelvek fejlődéstörténetével s tudományosan megala­pozza a nemzeti nyelvek jövőjét. E marxista mű mindenekelőtt leszögezi, hogy a nyelv olyan társadalmi jelenség, amely ■nem tartozik sem a társadalmi alap­hoz, sem pedig annak felépítményéhez. A nyelv nem osztályjel­legű, hanem közös és egységes az egész társadalom számára, a­­mennyiben a nyelvet nem egyik vagy másik osztály hozza létre a maga szükségletei szá­mára, hanem az egész társadalom valameny­­nyi osztálya. És ezen túlmenően, amíg az alap és az annak megfelelő felépítmény egy adott korszaknak a terméke, addig a nyelv a korszakok egész sorának a terméke, száz és száz nemzedék közös erőfeszítésé­nek gyümölcse. Ez a magyarázata annak, hogy a nyelv egyformán kiszolgálja a társa­dalmi osztályokat, a kizsákmányolókat éppen, úgy, mint a kizsákmányoltakat; a hűbéri rendszert éppenúgy, mint a tőkés rendszert vagy a szocialista rendszert. A nyelv sajátsá­gos közömbösséget tanúsít az osztályok irá­nyában. J . Sztálin igen érzékletes példákkal mu­tat rá arra, hogy a nyelvnek ez a sajátossá­ga magyarázza meg a­zt, hogy a társadalmi rendszerek változásával a nyelvben nem­ tör­ténik gyökeres változás. Kifeti, hogy nemcsak egyetlen alapnak (a társadalom gaz­dasági rendje) és felépítményének (a társa­­dalom politikai, jogi, vallási, művészi, filo­zófiai nézetei és az ezeknek megfelelő, poli­tikai­ jog­ és egyéb intézmények) születése és megszűnése, hanem több alapnak és felépítménynek a szülése és megszűnése sem vezet a történelemben egy adott nyelv megszűnésére, a nyelv szerkezetének meg­változására és új nyelv születésére. Az orosz nemzeti nyelv sorsával és fejlő­désével foglalkozva írja: „Az utóbbi harminc év folyamán Oroszországban felszámoltuk a régi kapitalista alapot és felépítettük az új, szocialista alapot. Ennek megfele­lően megszűnt a kapitalista alapon nyugvó felépítmény és létrejött az új fel­építmény, amely megfelel a szocialista alapnak. Következésképpen a régi po­litikai, jogi és egyéb intézményeket új, szocialista intézmények váltották fel. Ennek ellenére, az orosz nyelv alapjában véve ugyanolyan maradt, mint az Októberi Forra­dalom előtt volt.“ A következőkben a mű még jobban aláhúzza a nemzeti nyelvnek ezt az állandó­ságát. Utal arra, hogy például Puskin halála óta több mint száz év telt el s ez idő alatt Oroszországban felszámolták a hűbéri rendet, a kapitalista rendet és felépítették a szocia­lizmust, mindamellett az orosz nyelv ma is alig különbözik Puskin nyelvétől; ami vál­tozás történt, az inkább a nyelv gazdagodá­sával, tökéletesedésével kapcsolatos. Az orosz nyelv alapvető nyelvtani szerkezete, alapvető szókincse lényegében változatlan maradt. Érvényes ez az állandóság a többi nemzeti nyelvre is? Maradéktalanul érvényes, így például Romániában gyökeresen felszámoltuk a hűbéri rendszert, megdöntöttük a burzsoá­­földesúri hatalmat, építjük a szocializmust — a román nyelv alapvető nyelvtani struktúrája azonban lényegében azonos maradt. Emines­­cu költészete száz év távlatából a román nyelv jelenleg is érvényben lévő alapvető szókincsével szól hozzánk. Száz esztendő múl­­tán is Petőfi nyelvén beszél a magyar nép. Tisztult, bővült, gazdagodott a magyar nyelv, de a szocializmus építésének vívmányairól azon a nyelven, a nyelvnek olyan törvényei szerint és lényegében azzal az alapvető szó­­kinccsel beszélünk, mint amellyel Petőfi éne­kelt a néphatalom eljöveteléről s mint amely­­lyel ostorozta a hűbéri rendet és megátkozta az osztrák leigázókat. Nem térünk itt ,k­­e nyelvészeti műnek arra a rendkívül jelentős részére, amely a nyelvek fejlődéstörténetével foglalkozik, egé­szen addig, amíg a modern nemzetek meg­jelenésével kialakultak a nemzeti nyelvek, mint össznépi nyelvek, amelyek közösek az egész nemzet számára. A marxizmus azt tanítja, hogy a nyelv kö­zössége egyike a nemzet legfontosabb ismér­veinek, jóllehet a nemzeten belül éles osztály­ellentétek vannak. J. V. Sztálin élesen megkülönbözteti az osztályjelleggel nem rendelkező nyelvet és az osztályjellegű kultúrát. A kettőt összekeverni és összetéveszteni súlyos hiba. Amíg a nyelv az egész társadalmat szolgálja és össznépi jellege van, a kultúra egy nemzeten belül sem azonos. Már Lenin felvetette a két kul­túra — a burzsoá kultúra és a proletár kul­túra — létezését a kapitalizmusban. Az egy­séges „nemzeti kultúra“ jelszava — az ellen­tétes osztályokra tagozódó társadalomban — nacionalista jelszó, amely az osztályharc út­járól igyekszik eltéríteni a dolgozókat. „A kultúra lehet burzsoá is, szocialista is, ezzel szemben a nyelv, mint az érint­kezés eszköze, mindig össznépi nyelv és a burzsoá kultúrát és a szocialista kultú­rát is szolgálhatja.“ A nemzeti nyelv a kultúra formájáról ad tájékoztatást, de sza­badon hagyja a kérdést, hogy milyen tartal­ma van ennek a kultúrának. A kultúra tartal­mát tekintve megváltozik a társadalom fejlő­désének minden új szakaszával, míg a nyelv több szakaszon át alapjában ugyanaz marad és kiszolgálja úgy a régi, mint az új kultú­rát. Ennek alapján például a mi kultúránk­nak „formájában nemzeti, tartalmában szo­cialista“ jellege van. Ámde az a tény, hogy a nyelvnek nincs osztályjellege, s a nyelv közömbös az osztá­lyok irányában, nem jelenti egyáltalán azt, mintha az egyes társadalmi osztályok is kö­zömbösek lennének a nyelv irányában s nem igyekeznének azt saját céljaikra, saját osz­­tályérdekükben felhasználni. Marx Károly jegyezte meg, hogy például a burzsoák kalmár szókincsükkel valósággal beszennyezik az egységes nemzeti nyelvet. De nemcsak erről van szó. A kizsákmányoló osztályok — különösen a kapitalizmusnak im­perialista szakaszában, amikor a nemzeti és gyarmati elnyomás egyre nagyobb méreteket ölt — nem teszik lehetővé a nyelvek­ békés és baráti együttműködését s mindenáron az elnyomott nemzetek és nemzetiségek nyelvé­nek asszimilációjára törekednek, igyekeznek legyőzni és megsemmisíteni az elnyomott nemzetek nyelvét. J. V. Sztálin már a „Nemzeti kérdés és leninizmus“ című művében (1929) foglal­kozott a nemzeti nyelvek rendkívüli állandó­ságával és minden erőszak­os elnyomó vagy beolvasztó politikával szembeni szívós és eredményes ellenállásukkal". Megállapítja, hogy a marxizmus-leninizmus fegyvertárából telje­sen ki van zárva az asszimilációs politika, mint népellenes, ellenforradalmi politika, mint ká­ros politika. A nemzeteket és a nemzeti nyel­veket rendkívüli stabilitás és az asszimilá­ciós politikával szembeni óriási ellenálló erő jellemzi. ■ „A marxizmus és a nyelvtudomány kérdé­sei“ című művében újra felveti ezt a nagy horderejű problémát. „A történelem azt mu­tatja — írja —, hogy a nyelv nagyon szilárd és óriási az ellenállóképessége az erőszakos asszimilációval szemben.__A török asszimi­lálók évszázadokon át igyekeztek megnyo­morítani, szétrombolni és megsemmisíteni a balkáni népek nyelvét... de a balkáni nyel­vek mindezt elviselték és túlélték.“ A román nép és a magyar nép történelme sokoldalúan igazolja a nemzetek és nyelvek kivételes szívósságát az elnyomó, hódító és beolvasztó kísérletekkel szemben. Az egykori népellenes magyar uralkodó osztályok maguk is megkísérelték, hogy erőszakosan asszimilál­ják a nemzeti kisebbségeket (románokat, szlá­­vokat stb.) megfosztva őket a nemzeti műve­lődés fejlesztésének feltételeitől, de ezek a kísérletek teljes kudarccal jártak, amennyiben megsokszorozták a nemzeti kisebbségek el­lenállását a beolvasztó törekvésekkel szem­ben, megsokszorozták ragaszkodásukat nem­zeti nyelvükhöz és kultúrájukhoz. A ma­gyarság is századokon keresztül ki volt téve a török, német, stb. beolvasztó törekvéseknek. Mire vezetett mindez? A törökök évszá­zados asszimilációs törekvése szinte nyomta­lanul pergett le a magyarságról. (Azok a tö­­rök szavak, amelyek behatoltak a magyar nyelvbe elmagyarosodtak) Az osztrák és német asszimilációs törekvések pedig bele­­fulladtak a magyar nép izzó gyűlöletébe. (Csak az uralkodó osztályok keskeny rétegén fogott a német asszimiláció, de ez nem vál­toztatta meg és nem­­ csorbította a magyar nyelv alapvető nyelvtani szerkezetét.) Jancsó Benedek, a hírhedt nacionalista magyar történész azt állította, hogy a leg­több erdélyi román voltaképpen „elrománo­­sodott székely". Ennek megfelelően a volt magyar uralkodó osztályok (az osztrák-ma­­gyar monarchia idején és a horthysta rend­szerben) kísérletet tettek a románok „vissza­­magyarosítására.“ Megvolt ennek a magyar nacionalista „elméletnek" a román naciona­­lista változata is, így például a burzsoá­ földesúri Romániában Nicolae Iorga volt an­nak az asszimilációs politikának ideológusa, amely a székelyeket, mint „elmagyarosodott románokat" vissza akarta románosítani. Ezt a célt szolgálta a hírhedt székelyföldi „kul­­túrzóna“ megteremtése,­­ amely csaknem tel­jesen megfosztotta a m­agyar nemzeti ki­sebbséget kultúrája ápolásának lehetőségétől. De sem az egyik, sem a másik asszimiláló törekvés nem járt eredménnyel, ellenben megszilárdította az elnyomott nemzeti ki­sebbségek ellenállását és nemzeti öntudatát. (Más kérdés, hogy a burzsoázia ideológiai befolyásával igyekezett a tömegek egészsé­ges nemzeti ellenállását a maga nacionalista érdekeinek szolgálatába hajtani. A marxizmus tudományos tételei a nemzeti kérdésről és a nemzeti nyelvek természetéről feltárják minden leigázó politika kilátásta­­lanságát. A nemzeti elnyomás, a nemzeti nyelv és kultúra elleni nacionalista irtóhadjá­rat, nem a nemzetek pusztulásával és a nemzeti nyelv elhalásával jár, hanem ki­váltja az elnyomott nemzetek forradalmi el­lenállását és fokozottabb ragaszkodást nem­zeti sajátosságaikhoz (nyelv, kultúra). Különösen nagy jelentősége van ennek a ta­nításnak napjainkban. Amikor az amerikai monopolista körök erőszakos hódító politiká­juk mellett kozmopolita elméletekkel is meg­akarják törni a népek nemzeti önállóságát. Fel akarják számaira a népek önálló állami létét, a nemzeti kultúrákat az ameri­­kai monopóliumok „kultúrájával“ akarják helyettesben­ és az angol nyelv világuralmá­ra törekednek. Az amerikai monopolisták leg­­reakciósabb köre­ adták ki néhány évvel ez­­­­előtt a jelszót:' ,,'kéhysz'énteni' kell mindenkit arra, hogy angolul beszéljen“. Bizonyos re­akciós angol, „nyelvészek“ , alig néhány száz szóból álló­­szótárt készítettek azzal a rendel­tetéssel, hogy csupán erre a szegényes szó­kincsre kell megtanítani a széles tömegeket, mert ez elegendő ahhoz, hogy megérthessék és teljesíthessék gazdáik parancsait Ez a szótár egyben segítséget nyújthatna — sze­rintük — arra, hogy megtanítsa a Világ többi népét is az angol nyelvre és elfelejtesse ve­lük anyanyelvüket, amely szerintük teljesen „feleslegessé“ vált. Ezért ma az anyanyelv ápolása, szépítése és gazdagítása — a hódító és leigázó poli­tika elleni harcot is jelenti J. V. Sztálin a nemzetek és a nemzeti nyelvek jövőjének kérdését ebben a művében is felveti. A „Nemzeti kérdés és leninizmus“ című művében már részletesen foglalkozott ezzel. Megállapítja, hogy a szocializmus vi­­lággyőzelmét követő történelmi szakasz a nemzetek széleskörű kifejlődésének nagy korai szakaként bontakozik majd ki, a szo­cialista forradalom a legnagyobb mélysége­kig felrázza az emberiséget, a politika szín­terére hozza a legalsó rétegeket és így szá­mos, azelőtt ismeretlen vagy kevéssé ismert új, nemzetiséget kelt életre.“ A szocializmus­nak a Szovjetunióban végbement győzelme történelmileg igazolta ezt. Például olyan el­nyomott ázsiai népeket, amelyeknek korábban még írott ábécéjük sem volt, szárnyára vett a szocialista forradalom művelődési lendü­lete, módot nyertek arra, hogy kifejlesszék és magas színvonalra emeljék formájában nem­­zeti, tartalmában szocialista kultúrájukat. En­nek alapján állapíthatta meg L. P. Berija elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. Kongresszusán, hogy a Szovjetunióban nincsenek többé elmaradott nemzetek, az összes szovjetköztársaságok dolgozói élen­járó szocialista nemzetekké fejlődtek, azaz fejlett iparral, mezőgazdasággal, magasfokú műveltséggel és magas életszínvonallal ren­delkeznek. I­V. Sztálin a marxista előrelátás tudo­mányos módszerével fejti ki a nemzetek és nemzeti nyelvek jövőjét. Hiba volna azt hinni — írja —, hogy a vi­lágimperializmus megdöntése után egycsa­pásra, hogy úgy mondjuk felső rendeletre azonnal megszűnnek a nemzeti különbözősé­gek és elhalnak a nemzeti nyelvek. Ez nem volna más, mint asszimilációs politika. Mi tehát a sorsa a világszocializmus megvalósu­­lásakor a­ nemzeteknek és a nemzeti nyelvek­nek. Sztálin így válaszol erre a kérdésre: A világszocializmusban „az első szakasz, amelynek folyamán végleg felszámo­j­a majd a nemzeti elnyomást, az azelőtt elnyomó­­ nemzetek és nemzeti nyelvek fejlődésének és virágzásának szakasza, a nemzetek jog­­egyeni­sége megszilárdításának szakasza a kölcsönös nemzeti bizalmatlanság felszá­molásának szakasza, a nemzetek közötti nem­zetközi kapcsolatok rendezésének és meg­szilárdulásának szakasza lesz.“ A nemzeti nyelveknek még a szocializmus világgyőzel­mének második nagy korszakában is jelen­tős szerepük marad. Ebben az időszakban az „egységes szo­cialista világgazdaság kialakulásának mér­­tékében kezd majd kialakulni egy közös nyelvhez hasonló valami, mert a nemzetek csak ebben a szakaszban érzik majd szük­ségét annak, hogy saját nemzet­ nyelvükön kívül közös nemzetközi nyelvük is legyen. ELŐRE Néptanácsaink mindennapi tevékenységéből Élenjárnak a hazafias versenyben Köröstárkány (Belényes rajon) község dol­gozó parasztjai szép eredményeket értek el a növényápolás terén. Kihívták hazafias ver­senyre a fenesieket és a munkában hamar megelőzték versenytársaikat. A kukoricát és a burgonyát már másodszor is megkapál­ták és még egyszer megismétlik ezt a munkát. A növényápolásban élenjár Bunta Ferenc és Sebestyén Péter dolgozó paraszt.. Abban, hogy Köröstárkányon jól halad a növényápolás és felkészülten várják az ara­­tás-cséplés megkezdését, igen nagy szerepe van a néptanács végrehajtó bizottságának. Jól szervezte meg a munkát és szoros kap­csolatot tart a dolgozó parasztokkal. A köz­ség agitátorai is tevékenykednek." Reggelen­ként házról házra járnak és mozgósítják a szegény- és középparasztokat, hogy minél gyorsabban végezzék a növényápolást. Az agitátorok közül Oláh Sándor és Nagy Mi­hály tűnt ki. SEBESTYÉN GÁBOR levelező Székelybere község teljesíti az állam iránti kötelességét Ezer és ezer községből érkezik naponta hír, hogy elvégezték a növényápolást, az első sőt a második kapálást. Ilyen lelkes , odaadó munkát végez Székelybere község dolgozó parasztsága is. A gyomlálást és az első kapá­lást 100 százalékban elvégezték. A néptanács jól oldja meg feladatait. A növényápolással egyidőben a különböző mezőgazdasági termé­kek beszolgáltatására is mozgósította a dol­gozó parasztokat. Ennek eredményeként júni­us közepéig a második negyedévi húsbegyűj­­tés­ tervet 91,2, a gyapjúbeszolgáltatást pedig 100 százalékban teljesítette a község. Hiba, hogy a tejkvótát csak 62,8 százalékban szolgáltatták be. Ezen a téren gyorsítani kell az ütemet. A mezőgazdasági termékek beszolgáltatá­sában elért eredményt példamutató munká­val segítette a helyi IMSZ-szervezet. Az ifjú­munkások szüleiket ösztönözték, hogy elsők legyenek a beszolgáltatásban, így például Szabédi Sámuel IAISZ-tag szülei elsőnek tel­jesítették az állam iránti kötelességüket. Ha­sonlóan cselekedtek Istvánfi Árpád, Biró La­jos és Kosa Albert IMSZ-tag szülei is. A községre szégyent hoznak Fekete Károly kerekereszturi tanító és Kosa Dénes dolgozó paraszt, akik a néptanács többszöri felszólí­tása ellenére sem adták be kvótájukat az ál­lamnak. Ha nem tudná Fekete Károly tanító és Kósa Dénes dolgozó paraszt, megmondjuk, hogy aki az államnak járó kvótát nem adja be, az a kulákok szekerét tolja és törvényellenes cselekedetet követ­­ el. A néptanács feladata, hogy az ilyen elemekkel szemben alkalmazza ■a dolgozó nép érdekeit védő törvényt. A székelyberei néptanács végrehajtó bizott­sága egyben fordítson nagyobb gondot a kul­túrotthon tevékenységére, és adjon több segítséget Csegezi Emma kultúrotthon­­igazgatónak, hogy a sok beszéd helyett inkább dolgozzon. A kultúrotthonban rendsze­resen tartsanak előadásokat, népszerűsítsék a munkában élenjáró dolgozó parasztokat, bírálják meg a kullogókat és leplezzék le a kulákokat. A kultúrotthon legyen az aratás, cséplés idején az agitációs munka központja. KISS ÁRPÁD levelező Csanálos községet (Nagykároly rajon) kü­lönböző nemzetiségű dolgozók lakják. Azon­ban ez már nem gátolja a dolgozókat közsé­gük fejlesztésében, szépítésében. A néptanács végrehajtó bizottsága eredményesen tudja mozgósítani a csanálosiakat minden munká­ra, nemzetiségre való tekintet nélkül. Ezt jó­részt annak köszönheti, hogy jól kiépítette az állandó bizottságokat. A mezőgazdasági­ állandó bizottság tag­jainak javaslatára a község dolgozói 300 mé­ter hosszú sáncot ástak, hogy­­ lecsapolják a határ mocsaras területét. Ezáltal nagy­­kiterjedésű földet változtattak termőfölddé. Prága­ József, az állandó bizottság elnöke, Boleman Ferenc és a bizottság többi tagja dicséretreméltó munkát végez a soron levő mezőgazdasági kampányok irányításában is. Nagy részük van abban, hogy Csanálos élen jár a növényápolásban és a betakarítási elő­készületekben. A helyi gazdálkodási állandó bizottság sem szűkölködik egészséges ötletekben. A legutóbbi képviselői ülésen azt javasolták, hogy az idei önmegadóztatási összeg egy ré­széből építsenek lakást a néptanácsi alkal­mazottak számára. A végrehajtó bizottság, miután a kérdést megtárgyalta a képviselők­kel, elfogadta a javaslatot. A helyi gazdál­kodási állandó bizottság eddig is eredményes munkát végzett. Megszervezte és irányította a kulturház kibővítési munkálatait, beszerez­te a kulturmun­ká­hoz szükséges színpadi felszereléseket, stb. A bizottság tevékenysége kiterjed a köz­séghez tartozó Csanáloserdő falura is. Arról is gondoskodnak, hogy az itt lakók szintén egyre szebbé, egyre kellemesebbé változtat­hassák környezetüket. Nemrég azt javasolták a falu dolgozóinak, hogy az önmegadózta­tási alapból bővítsék ki ők is kulturotthonu­­kat. A javaslaton kívül közvetlen segítséget is nyújtottak a kultúrotthon átalakításában. LUKA TERÉZ levelező Kultúrházat építenek a kézdiszentléleki dolgozók Kézdiszentlélek községben , (Kézdivásárhely rajon) a közelmúltban megkezdték egy mo­dern 1000 férőhelyes kulturház építését. A község dolgozó parasztjai — az önmegadóz­tatáson kívül — önkéntes munkával is hozzá­járulnak az új kulturház építéséhez. Az önkén­tes munkában különösképpen kitűnt Bartók Árpád, Sipos Antal, Bartók András, ifjú Fábi­án Miklós és Miklós Péter dolgozó paraszt. A néptanácsi képviselők közül mind a kul­túrház építésénél, mind a növényápolásnál és a betakarítási előkészületeknél jó munkát végez Fábián Gyárfás, Kovács Igin­ácz, N. Bartha Ilona és Hosszú Béla képviselő. A néptanács jó szervező, irányító és mozgó­sító munkájának eredménye az is, hogy már befejezték a második kapálást, az összes csép­lőgépeket kijavították és kijelölték a szérü­ket. A hús, a tej, a gyapjú és más termékek beszolgáltatása terén is elsők között állnak­ a rajonban. A néptanács végrehajtó bizottságának ha­tározata alapján megkezdték az apaállat-istál­ló és az eddig elhanyagolt hidak kijavítását. Lukács Péter, Fazakas János és Kobulniczki Béla agitátorok odaadó munkája eredménye­képpen szépen fejlődik a község kulturális élete. Kilencventagú dalárdájuk a Világ­ifjú­sági Találkozóra készül. A községben megkezdődött a kollektív gaz­daság szervezése is amelyet — a szentléle­­k­i dolgozó parasztok szerint — még ebben az évben felavatnak. Jól halad a növényápolás Nagycsanádon Nagycsanád (Nagyszentmiklós rajon) köz­ség dolgozó parasztjai, a néptanács vezeté­sével, szép sikereket érnek el a növényápolás terén. Ezt mutatja napról-napra a néptanács székháza előtt lévő grafikon is. Legtöbb egyéni gazdaságban már befejezték az első és a második kapálást és megkezdték a har­madszori kapálást is. A község dolgozó parasztjai a legszebb eredményt a burgonya ápolása terén érték el. Június 15-ig teljesen befejezték a burgo­nya első és második kapálását, most végzik a harmadik kapálást. Befejezéshez közeledik a kukorica, napraforgó és a cukorrépa másod­szori kapálása is. Azok a dolgozó parasztok, akik híven köve­tik a néptanács utasításait élen járnak a nö­vényápolásban, így Vlasch­i Milan, Bora Nicolae, Wolf Antal Keresztúri András és Jankov Mios szegény- és középparasztok neve szinte sohasem kerül le a község tiszte­lettáblájáról. Akadnak azonban olyanok is, akik kullognak a növényápolásban. Ezek közé tartozik Munteanu Gheorghe és Jurcut Liviu is. Hiába van meg minden lehetőségük a növényápolásra mégis csak az első kapá­lásnál tartanak. Oberman Magda és Munteanu Vasile ku­lákok mindent elkövetnek, hogy szabotálhas­sák a növényápolást. A népt­anács azonban kényszeríti őket a munkák elvégzésére és így nem sikerül kijátszani pártunk és kormá­nyunk határozatát. JÁMBOR JÓZSEF levelező Néptanácsaink nap mint nap építik és szilárdítják kapcsolataikat a dolgozók milliós tömegeivel. Mind nagyobb méretekben bevonják a tömegeket mindennapi tevékenységükbe, az előttük álló feladatok megoldásába, s ez sikeres munkájuk kü­tforrása. Számos néptanácsunk a dolgozókkal szoros együttműködésben igen eredményes mun­kát végez a községek és falvak fejlesztése terén. Néptanácsaink jó munkája nyomán egyre több községben épül iskola, kultúrotthon, szülőotthon, stb. Egyre több községet villamo­sítanak és rádiósítanak a helyi lehetőségek kihasználásával, a dolgozók közös munkájá­val. A dolgozók támogatják a néptanácsokat és tevékenyen részt vesznek községeik és falvaik szépítésében, felvirágoztatásában, mert tudják, hogy amit ma közös erővel épí­tenek , azt maguknak építik. A néptanács és a dolgozók közötti szoros kapcsolat más téren is gyümölcsöző. Ettől függ a soron levő mezőgazdasági munkák sikeres elvégzése, a begyűjtési terv teljesítése, a városi dolgozók jobb ellátásának biztosítása és a néptanácsok előtt álló sok más fela­dat megoldása. Hogy néptanácsaink számára mennyire felbecsülhetetlen értékű segítséget jelent a tömegek támogatása, s hogy erre a támogatásra mennyire szükségük van, azt igazolja néptanácsaink mindennapi tevékenysége. A csanálosi néptanács állandó bizottságának munkájából Villamosítják és rádiósítják községüket Az elmúlt esztendőben Székelyföldváron az önmegadóztatási összeg megszavazása alkal­mával a dolgozók, községük villamosítását vették tervbe. Úgy döntöttek, hogy 1953-ban minden házba bevezetik a villanyt. A község néptanácsának végrehajtó bizott­sága —az eddigi -eredmények szerint — jó munkát végzett a szervezés terén. Nemes János, Tobescu Constantin, Pozsár Piroska és még jó néhány dolgozó szobájából, már a villany kiszorította a halványfényű petróleum lámpát. Az utcákon sem kell már este botor­kálni a korom sötétben. Kétszázas égők vi­lágítanak esténként. A székelyföldváriak hallották, hogy más községekben már a rádiósít­ást is elvégezték. Éppen ezért ők sem akarnak lemaradni, hiszen minden lehetőségük meg van községük rádió­­sítására is. Az idén, amikor egybegyűltek az önmegadóztatási összeg megszavazására, így fogalmazták meg a jegyzőkönyvben: „Az idei 14.000 lejből az ősz folyamán rádió­­sítjuk községünket“. A néptanács végrehajtó bizottsága már megtette a szükséges intézke­déseket ez irányban. 1953. július 1., szerda A „Hegyen-völgyön lakodalom“ román operett bemutatója Budapesten Budapestről írják: Nagy sikerrel játsszák Budapest legna­gyobb operettszínházában, a Fővárosi Operettszínházban Kirculescu háromfel­­vonásos operettjét, a „Hegyen-völgyön la­kodalmat." A színház, amely már eddig is jelentős eredményeket ért el az ope­­rettműfaj fejlesztése terén, nagy gonddal és szeretettel készült fel a bemutatóra, legjobb erőit mozgósította a testvéri ro­mán nép kultúrájának eredményeiről ta­núskodó vidám operett méltó bemutatásá­ra. A darabot Mikó András, az Állami Operaház fiatal, tehetséges rendezője v­it­­te színpadra, a pompás jelmezeket Márk Tivadar tervezte, az Operaház Kossuth­­díjas jelmeztervezője. A zenei vezetést Várady László karmester látta el, akinek munkásságáról a nemrég Magyarorszá­gon járt Miljutyin, a kiváló szovjet zene­szerző, nagy elismeréssel nyilatkozott. _ A népes szereplőgárda élén Latchár Kálmán Kossuth-díjas érdemes mű­vész áll, a magyar színpad nagy komikusa, aki a bábos bácsi szerepét játssza nagy mű­vészettel. Margyoala szerepében Petress Zsuzsa arat nagy sikert: mindketten sze­repeltek az Állami­­Áruház című, ugyan­csak a Fővárosi Operettszínházban be­mutatott operettben, amelynek filmválto­zata az új magyar filmgyártás egyik si­került alkotása. Nica Ionica szerepében a jóhangú fiatal Juhász Pál aratta első nagy sikerét. A többi szerepben is a szín­ház legkiválóbb erői vonultak fel, közöt­tük a magyar filmekről jól ismert Keleti László, aki Mitu Spanu­kulák alakját vit­te színpadra. A darabban szereplő bábjátékok meg­tervezésében és előadásában az Állami Bábszínház művészei működnek közre. A tánc­jeleneteket és kórusokat a színház ki­bővített együttese adja elő. A darab a bemutatón és a további elő­adásokon nagy sikert aratott. Minden este kinn lóg a pénztárablaknál a mai buda­pesti színházak immár megszokott kellé­ke, a „Minden jegy elkelt” feliratú tábla. Az előadások jelentős része a színház bér­letsorozatában kerül bemutatásra, de a bérletszüneti előadásokra is napokkal előbb elkel minden jegy. A nézőtéren sű­rűn felhangzó taps bizonyítja, hogy a színház jól választott: a „Hegyen-völgyön lakodalom” melódiái, táncai tetszenek az igényes budapesti közönségnek, amely egycsapásra szívébe fogadta az új román operettet. Kirculescu darabja mintaképe annak — mint erre a kritika is rámutatott — ho­gyan lehet és kell az operettben is mai témához, a szocializmust építő élethez nyúlni, hogyan lehet a könnyű zene mű­fajában is feldolgozni az ellenség ellen vívott harcot. A kerek történet, a dalla­mos, népi zene, a színészek jó munkája a Fővárosi Operett­színház, nagy sikerévé teszik Kirculescu operettjét. B. J. Jelenet az I. felvonásból A VIT tiszteletére Népművészeti kiállítás Marosvásárhelyen A IV. Világ­ Ifjúsági és Diák Béketalálkozó tiszteletére tartományi népművészeti kiállí­tást rendeztek Marosvásárhelyen. A kiállítá­son a Magyar Autonóm Tartomány minden vidékének legjellegzetesebb, legművészib­b ki­vitelű szőtteseit, varrottasait, fafaragásait és a tartomány népművészetének egyéb reme­keit állították ki. A kiállításon a mezőfelel dolgozó parasztok sásból és szalmából font tárgyai, székely­káli szőttesek, tőkeújfalusi román és udvar­helyszéki székely ruhák láthatók. Gyergyószentmiklós rajon faragott székely kapuk kicsinyített másaival aratott sikert a kiállításon. Sok csodál­ója van a kézdivásárhelyrajo­­ni dolgozó parasztok remek kivitelű fafaragá­sainak is. Tiszafából erdei munkajeleneteket faragtak ki festett művészi érzékkel. Erdőszentgyörgy rajon , égetett agyagszob­­raival szerepel a kiállításon. Szemet gyönyör­­köd­tetőek a Sepsiszentgyörgy rajonból kül­dött székely varrottasok,­­ ruhák és hímzé­sek is. A Magyar Autonóm Tartomány kisipari termelőszövetkezeteiből kikerült művészi ki­­vételű, nép­­motívumokkal díszített virágvázák, berakásos dobozok egyaránt megnyerték a kiállítás látogatóinak tetszését. (Agerpres) Ifjúságunk mély hazaszeretetéről írok A Világifjúság­ Találkozó — az ifjúság augusztusi nagy megnyilatkozása a béke és fejlődés mellett — bennünket, a Román­ Nép­köztársaság Íróit is fellelkesített, munkára késztetett. A VIT-re számos olyan verset ír­tam­, amelyek közvetlenül a mai ifjúság éle­tét, életének különböző megnyilvánulásait tükrözik. „Ifjúsági brigádban“, „Egy mun­kásnő“, „Fiatalon vár a hazánk“, „Magaso­dik, mélyül a kör“, „Építők között“ és „Nem nőtt csak állt“ című verseim nemcsak az üzemekben és a szántóföldön munkálkodó és formálódó ifjúságot ábrázolják, de a mély ha­zaszeretetet is kifejezik, amely ennek az if­júságnak egyik sajátos tulajdonsága. A ver­seken kívül az Ifjúsági Könyvkiadóval tör­­ tént megbeszélés alapján átdolgoztam ifjú­sági regényemet, és most végzem végső sti­lizálását. Végül három dalszöveget írtam népdalra. Ezekkel a munkákkal járulok hoz­zá az ifjúság nagy nemzetközi ünnepéhez.­­ HORVÁTH ISTVÁN állami díjas író

Next