Előre, 1953. október (7. évfolyam, 1859-1885. szám)

1953-10-01 / 1859. szám

2 Biztosítsuk állataink legeltetését és takarmányozását Az állattenyésztés mezőgazdaságunk egyik legfontosabb szektora. Mint pártunk Köz­ponti Vezetőségének augusztus 19­-20-i bővített plenáris ülése is megállapította, állattenyésztésünk országos viszonylatban nem oldotta meg kielégítően feladatait s az állati termékek nem elegendők arra, hogy kielégítsék dolgozó népünk egyre nö­vekvő igényeit, könnyűiparunk állandóan fokozódó nyersanyagszükségletét. A fela­datok­ jó részét ezután kell megoldanunk. A takarmányozás kérdésének megoldá­sa fontos műszaki előfeltétele állattenyész­­tésü­­k fejlesztésének. Noha különböző szakcikkek, szaktanácsadók, könyvek, elő­adások rendszeresen rámutatnak a foko­zottabb takarmánytermelés fontosságára, a régóta jelentkező takarmányhiány nem akar enyhülni. A takarmányvetési tervek hibásan voltak összeállítva. A tervezők sok esetben figyelmen kívül hagyták a meglévő állatállományt és nem gondoltak a fejlődés szükségleteire. Hazánkban már nem lehet a szántóte­rületekből további lényeges részt takar­mánytermelés céljára felhasználni, anél­kül, hogy gabonaellátásunk ne sínylene meg, vagy az ipari növények termő­terü­lete ne szenvedne kárt. Ha tehát helyesen akarjuk megoldani ezt a kérdést, elsősor­ban rétjeink és legelőink terméshozamá­nak fokozására kell törekednünk. Ezen a téren pedig még igen sok a tennivaló, mert ezek a területek általában elhanyagol­tak. A múltban a legelők birtoklásáért késhe­­gyig menő harc dúlt, de annál kevesebb szor­galom mutatkozott meg karbantartásuk­nál. Ezek voltak azok a területek, amelyek­ből a múltban mindenki ingyen hasznot szeretett volna húzni, a gondozást és kar­bantartást pedig senki sem akarta vállal­ni. Az eredmény aztán az lett, hogy rét­jeink és legelőink javarészén vígan bur­jánzik a gyom, terjeszkedik a kökénytövis, galagonya, szeder, vadrózsa és üröm. A legelők és kaszálók gondatlan keze­lésének káros következményeként, ma is az a helyzet, hogy a télire készített takar­mányok jelentős részét már nyáron fel kell etetni. A rosszul áttelelt állatokat egészen kora tavasszal, ismét ki kell haj­tani a legelőre, minthogy takarmánykész­­letünk elfogyott s nem tudjuk őket ta­­karmányozni. A korai legeltetést pedig is­mét csak a legelő sínyli meg. Sok pásztor — igen helytelenül — azon a véleményen van, hogy neki csak az álla­tok őrzése a feladata, a gyomok kiirtásá­hoz pedig semmi köze, így aztán a jó fa pusztul, a gyom pedig kedvére virágzik és szaporodik. Egyes falusi néptanácsok néha rászánják magukat és kiirtatják a tö­vises bokrok egy részét, gondolván, hogy ezzel örök időkre rendbeszedték a legelőt. A bokrok azonban újra sarjadnak. Erről meggyőződhetnek a kolozsvári állami gaz­daság vezetői is, ha kimennek a csillaghe­gyi legelőre. Ez a terület ugyanis ma már csupán névleg legelő. Az állami gazdaság vezetősége nem törődik azzal, hogy van-e mit legelnie rajta a jószágnak, hanem bü­rokratikusan kiszabja a hektárok száma után a legelő jószágok számát. A gazdaságoknak, községeknek nem szabad szem elől téveszteniük azt, hogy a legelőt éppen úgy kell évente gondozni, mint a szántóföldeket. A jó legelő azt je­lenti, hogy több állatot lehet tartani rajta. Ez viszont nemcsak nagyobb hús- és tej­hozamot jelent, hanem több istállótrágyát is. S ha több a trágya, jobban lehet trá­gyázni a földeket. Amilyen mértékben pusztulnak tehát a legelők, úgy csökken az állatállomány és a trágyázás lehetősé­ge is, úgy kisebbedik a terméshozam. A legelők és rétek karbantartásánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül a fektetéses trágyázás kérdését. Sokhelyt ugyanis — igen helytelenül — az állatokat egész idény alatt, ugyanazon a helyen deleltetik, illetve éjtszakáztatják. A legeltető számá­ra ez kényelmesebb megoldás, mert az állatok maguktól mennek a megszokott helyre. A kényelem ára azonban az, hogy azon a helyen a felgyülemlő trágya miatt a fa teljesen kiég s utána 2—3 évig csak maszlag és laboda terem, a legelő többi része pedig trágyázatlan marad. A természetes rétek és legelők termés­hozama igen sok esetben nem elegendő ar­ra, hogy megfelelő mennyiségű állatot egész éven át ellásson zöldtakarmánnyal. Ezért vált szükségessé az úgynevezett zöld futószalag bevezetése. Ez lényegében ab­ból áll, hogy a szántóföldi termelésbe úgy illesztenek be bizonyos takarmánynö­vényeket, hogy az állatokat —­ a rétek és legelők használatát is beleértve — ta­vasztól őszig megszakítás nélkül el tudjuk látni zöld takarmánnyal. A zöld futószalag egyes szakaszait a Villámsz-rendszerű füves vetésforgó táb­lái képezik . A takarmánynövények termelésének fokozásával azonban csak félig oldottuk meg a takarmányozás kérdését. A megol­dandó feladat másik fele a téli takarmá­nyok termelése és helyes tárolása. A bágyoni állami gazdaságban több­ször elpusztult a lekaszált lóhere, mert nem takarították be megfelelő időben. A kukoricaszár aránylag értékes takar­mány, ami télen komoly segítséget jelent mind a szarvasmarha, mind a juhállomány átteleltetésében. Betakarítására igen sok helyen mégsem fordítanakó kellő gondot. Sokszor még novemberben, decemberben is ott láthatjuk a vágatlan, és már csak tüzelésre alkalmas kórót a mezőkön. He­lyes gazdálkodás mellett ilyesminek nem szabadna előfordulnia. Gyakran követnek el hibát állami gazdaságainkban is a takarmányfej­adagok összeállítása terén, az állatok egyoldalú takarmányozásával. Egyes álla­mi gazdaságokban például a sertéseket hosszú időn át lucernával etették. A lucer­na igen jó takarmány, a baj csupán az, hogy a sertés nem kérődző állat s ha hosz­­szabb időn át lucernával tartjuk, nemcsak a hús- és zsírhozama csökken, hanem szer­vezetének ellenállóképessége is gyöngül. Lucernát és lóherét tehát bőven etethetünk a sertésekkel, de emellett ne nélkülözzék az abraktakarmányt. Nagy gonddal kell eljárnunk az apaál­latok takarmányozásánál. Több községben (például Harasztoson) hibát követtek el, hogy a tenyészbikákat hónapokig kevés szénával, szalmával tartották. Szorosan a takarmányozás kérdéséhez kapcsolódik még egy igen fontos szervezé­si kérdés is: az egyes állami gazdaságok állatlétszámának megállapítása. Ezen a téren gyakori hiba az, hogy a gazdaság takarmányozási lehetőségeinek figyelembe­vétele nélkül szabják ki az állattenyésztési tervfeladatokat. Így fordul elő az, hogy egyes gazdaságokban nem képesek biztosí­tani az állatok kielégítő takarmányozását, másutt viszont nem tudják, hogy mit kezd­jenek a takarmányfelesleggel. A legeltetés és takarmányozás fontos problémáját s ezen keresztül állattenyész­tésünk állandó fejlődésének biztosítását csak gondosan előkészített tervek alapján és a szovjet agrotechnika nagyszerű ta­pasztalatainak meghonosításával oldhat­juk meg egész dolgozó népünk érdekeinek megfelelően. PAP ISTVÁN a kolozsvári Mezőgazdasági Intézet előadó tanára Dob­re Marin követője Alexandru Alexandra már gyerekkorában elragadtatással figyelte, hogyan formálódik az izzó vas a falusi kovács nagy, nehéz ka­lapácsa alatt. Gyönyörűség volt nézni. ,,Nincs ennél szebb mesterség" — gondolta és lelke­sen mesélt szüleinek az izmos­ karú, ügyes kovácsokról. „Én is kovács leszek“ határozta­­, egy szép napon, amikor eljött az ideje, hogy szakmát tanuljon. — Nem neked való szakma ez. Talárt­­el sem vesznek még, amiért ilyen kicsiny vagy — mondták aggódva. Ő mégis elment a ko­­vácsműhelybe. Felvették. Sandu nemsokára már nem találta olyan gyönyörködtetőnek a kovács mesterséget. Este mindig holtfáradtan tért haza. A fe­héren izzó vasat már nem látta olyan szép­nek. A kalapács csattogását már nem hal­lotta olyan dallamosnak. Egyhangúvá, zord­dá vált élete. Mogorva mestere sokszor meg­pofozta, ha valamit elrontott. Még akkor is durván szidta, amikor olyan kibírhatatlanul fájt a három vérző, megcsonkított ujja...­­­­ Azóta 33 év telt el. Ezalatt sok minden gyökerestől megváltozott. Csak rossz emléke maradt meg annak az időnek, amikor az em­bert semmibe sem vették. Alexandra elvtárs most a resicai SOVROM­­METAL üzemek kovács műhelyében brigád­vezető. Mester. Milyen más itt a munka a pontosan működő légkalapácsokkal! Ale­xandru Alexandru nagyon szereti ezt a mun­kát. A kalapács csattogása most újra dalla­mosan szól. A munka dala ez, amely megfia­talítja az öreg munkást és kifogyhatatlan erőt varázsol karjaiba. Brigádjában bár­melyik fiatalon túltesz fürgeségével, ügyessé­gével, fiatalos munkakedvével. A jó szakember módjára tanulmányoz min­den munkafogást: nem lehetne-e más, egy­szerűbb mozdulatokkal helyettesíteni a mosta­niakat, hogy még gyorsabban menjen a mun­ka ? Fiatal brigádtársai — mert mindig if­jakkal dolgozik, — rajongással veszik körül. Szaktudását és minden észszerűsítését lelke­sen sajátítják el. Erre meg is van minden le­hetőségük, mert Alexandru elvtárs igazi mes­terként alkalmazza Dobre Marin kezdemé­nyezését. Főleg ennek köszönheti szép sike­reit. No meg annak is, hogy szeretettel és tü­relemmel tanítja a fiatalokat. A kovács műhelyben 38 ifjú dicsekszik az­zal, hogy Alexandru mester brigádjában sa­játította el magasabb fokú szakismerete. De egyben azt is hozzá teszik, hogy ez nem volt könnyű. Mesterük mindenekelőtt szigorú munkafegyelmet követelt. Ez egyik fontos feltétele annak, hogy a munka jól menjen. Alexandru élmunkás mester — akinek komoly tapasztalatai vannak a szakmában — na­gyon jól tudja, hogy Dobre Marin módszerét csak fegyelmezett emberekkel lehet alkalmaz­ni. Éppen ezért legelőször azt tartotta szem előtt, hogy brigádjának tagjait fegyelemre nevelje. Aki a fegyelmezetlenségnek valami­lyen kis jelét is mutatta, kíméletlenül meg­bírálta. Ez mindig használt. Alexandru így gondolkozott: „Lehet, hogy ebben a percben még szidnak is ezek a hevesvérű fiatalok, de aztán megköszönik a segítségemet.“ Így is lett. Ma az összes tanítványai példát mutat­nak a műhelyben a fegyelmezettség terén. . De Alexandru mester a minőség terén is nagyon igényes tanítványaival szemben. Ezért van az, hogy a brigádban azt tartják a leg­nagyobb szégyennek, ha valaki selejtet ter­mel. Pedig ez is előfordul. Ilyenkor viszont a brigád tanítómestere nyomban megmagya­rázza, hogy mi okozta a selejtet. A ,,selejtké­­szítő" így azonnal meglátja hibáját és le is tudja küzdeni. — Nem régi, gépies mozdulatokkal kell dolgoznunk, mert akkor lemaradunk az új és nagyobb követelmények mögött — oktatja sokszor a fiatalokat Alexandru mester. — Csak az válik jó szakmunkássá, aki állandóan új munkafogásokon, a munka megkönnyítésén töri a fejét. Ehhez pedig tanulni kell, ismerni kell elméletileg is a szakmát. Soha nem lesz jó munkás abból, aki nem szeret tanulni. Az ilyenek lemaradnak, a szakma szürke nap­számosaivá válnak. Ilyen tanítás mellett nevelkedett és nevel­kedik Alexandru elvtárs brigádjában minden ifjú. Olyan ez a brigád, mint az iskola, ahová állandóan jönnek a nagyobb szaktu­dásra vágyó ifjak, hogy azután a maguk munkahelyén ők is tanítókká váljanak Alexandru Alexandru elvtársat kiváló ter­melési és nevelői eredményeiért augusztus 23-án sztahanovistává avatták. Hogy ez milyen érzést váltott ki belőle, nemigen tud­ja elmondani. De aprókat pislogó fekete sze­me elárulja, hogy a sztahanovista szó hallatára — amely immár őt is megilleti —, elérzékenyül a meghatottságtól. Ezt a nagy kitüntetést meg is érdemelte Tanítványai közül sokan már brigádfelelősök vagy élmunkások lettek azóta. Olyan ifjak ezek, akik míg ebben a brigádban nem dol­goztak, még normájukat sem teljesítették. Alexandru elvtárs Mestric Józsefre a leg­büszkébb, aki az év elején élmunkás, június­ban pedig már sztahanovista lett. Megelőzte mesterét ! Hamarabb nyerte el a sztahano­vista címet, mint ő. — Nincs mit csodálkozni ezen — mondja a tanítómester. — Szerintem Mestric Jóska lesz a legjobb szakmunkás, nemcsak az én neveltjeim, hanem az öreg szakmunkások kö­zött is. Ő olyan ember akinek kiváló érzéke van a szakmához. Az pedig, hogy előbb lett sztahanovista, mint én, számomra örömet jelent. Alexandru Alexandrunak igaza van. A ta­nító csak büszke lehet arra, ha tanítványa túlnő rajta, hiszen ez is őt dicséri. MOLNÁR ILONA ELŐRE Mától kezdve bocsátanak ki nyereményes C£C-könyvecskéket A főváros és az egész ország CEC-pénztá­­rainál, beleértve a postai hivatalokban mű­ködő CEC-pénztárakat is, ma kezdődik a be­tétek elfogadása az új, nyereményes takarék­könyvecskék alapján. Az új rendszerű betétkönyvecskék mellett a jelenlegi, kamatozó takarékbetétrendszer is fennmarad. Olánesti­en töltöttük pihenőszabadságunkat Felejthetetlen huszonegy napot töltöttünk a szebenrajoni Ol­ánesti gyógyfürdőn. Itt is, mint hazánk minden táján a dolgozók, a­z or­szág építői gyönyörködnek a természet szép­ségében. Nekik illatoznak a tölgyek és a fe­nyők, ők isznak a huszonnégy ásványvízfor­rásból, ők használják a gyógyfürdőket. Mi, dolgozók a múltban még ál­modni sem mertünk volna nyaralásról, üdü­lésről. Államunk azonban méltányolja, érté­keli munkánkat. Nagyszerű lakásunk , volt Olánesti-en, kitű­nő az ellátásunk. Reggel tejeskávét és vajat kaptunk, délben háromfogásos ebédet, ízle­tes levest, minden nap húst, sülttésztát, kom­­pótot. Bőséges és jó volt a vacsora is. Csupa öröm volt minden napunk. Délután röplabdá­ztunk és más sport­játékokkal szórakoztunk. Este a klub­ban asztalitekével és sakkozással töltöt­tünk el néhány kellemes órát. A többezerkö­­tetes könyvtárban kedvünkre válogathattunk, akár román nyelven, akár a nemzeti kisebb­ségek nyelvén írott könyveket akartunk ol­vasni. A napilapok terjesztésénél azonban hiá­nyosságot tapasztaltunk. A sajtóterjesztő vállalat hibájából, pontatlanul kaptuk az új­ságokat, így az ELŐRÉT is. Kipihenten, jó egészségben tértünk haza. Szép szavak helyett a termelés fokozásával, még jobb munkával köszönjük meg a pártnak és a kormánynak az olanesti felejthetetlen napokat. Kőműves József sztahanovista (Maros­­héviz); Mantra Emilia (Régen); Bras­sai Tibor (Marosvásárhely); Bocsádi József (Marosvásárhely, cukorgyár); id. Schiller József sztahanovista (Bor­szék, kőszénbánya); Kun János élmun­kás (Havadtó); Molnár Miklós nyom­dai munkás (Temesvár); Gross Adal­bert nyomdai munkás (Bukarest, Scân­­teia Háza). Élénk kulturmunka Rugonfalván Rugonfalva ifjai jól megszervezett elő­adásokkal szórakoztatják vasárnaponként a kulturotthonban összegyűlt dolgozókat. A község kulturcsoportja az utóbbi he­tekben három szép előadással szórakoztat­ta a lakosokat. Az előadások alkalmával mindég zsúfolva volt a kultúrotthon néző­­közönséggel. Az egyik vasárnap még ven­dégszerepelni is voltak Csehétfalván. A kulturmunka terén végzett jó munká­ért dicséretet érdemelnek Balogh Eszter, Vetési Rozália, Lőrinczi József, Pálfi László és Veres János elvtársak. MÉSZÁROS ANTAL levelező Várható időjárás A Meteorológiai Intézet közli: Szép idő várható, némi lehűléssel. Éjjel és reggel derült ég, nappal részleges felhősödés. Mérsékelt keleti szél. Csökkenő hőmérséklet, éjjel 4—10 fok, nap­pal 20—26 fok között. A völgyekben reggeli köd. A következő két napra általában szép idő várható. FIZESSEN ELŐ a szovjet újságokra és folyóiratokra az 1954. évre Előfizetést elfogadnak: A városi és falusi POSTAHIVATALOK; A SAJTÓTERJESZTŐ RAJONI OSZTÁ­LYAI; Az „OROSZ KÖNYV" és a „MI KÖNYVESBOLTUNK" üzletei; A LEVÉL­­HORDOK és az üzemek és Intézmények ÖNKÉNTES SAJTÓTERJESZTŐI --------------------------------------------------------­--------------------------------------------------------------------------------------­ A hosszúra nyúlt árnyak az est közeled­tét jelezték, a katonák pihentek. Néhányon közülük Mátéi szakaszvezető körül cso­portosultak, aki egy másik kiképzővel a csoportjába tartozó emberekről beszélge­tett: — Ismered ugy­e Stancu Aurel mester­­lövészünket. Éles, átható tekintetű szeme van. Egyeseknek az a véleményük, hogy a jó célzáshoz született tehetség kell, meg jó szem s máris kész a mesterlövészi Té­vedést Senki sem születik mesterlövész­nek s ilyenek az égből sem cseppennek ké­szen alá Állandó, módszeres gyakorlat kell hozzá, a precíziós műszerész aprólé­kos munkájához hasonló fáradozás ala­kítja ki őket. Emlékszem első vitámra Stancuval, a­­mikor megmagyaráztam neki a mesterlö­vész hivatását. Észrevettem, hogy tehet­séges lövész. Jelentettem a parancsnok­nak, aki beleegyezett, hogy mesterlövész­­szé képezzük ki. Stancu nevetve fogadta a hírt: „Nem lesz az nehéz, szakaszvezető elvtárs, hi­szen vadászember vagyok“ — mondotta. Hallottam egyet-mást a vadászok di­csekvéséről. Nos, lássuk a mi Stancunkat — gondoltam magamban. Éppen szabad időnk volt, egy látcsöves puskát adtam a kezébe s azzal elindul­­­­tunk a tábor környékén lévő tisztás felé. Az a terep kitűnő mesterlövészek kiképzé­sére. Gyorsan,­­ szótlanul meneteltünk. Szándékosan vittem szinte futólépésben a magas, sűrű cserjésben. Stancunak hama­rosan kipirult az arca, alaposan megiz­zadt és csak úgy lihegett. Mindezt szem­mel láthatólag rejtegetni igyekezett előt­tem. Ekkor vontam le az első következte­tést: alaposan meg kell edződnie, külön­ben sohasem lesz mesterlövész. A tisztás magas növésű, fiatal fákkal szegélyezett, széles mezőre nyílt. Leheve­­redtünk a fűbe, arccal a mező felé. — Mondd, mit látsz? — kérdeztem. Csodálkozva nézett rám s nem felelt. — Mit gondolsz, azért nézzük ezt a mezőt, hogy verset írjunk róla? — mó­káztam. — Mondd már, mit látsz, mit hallasz? — A mezőt... a füvet.. fákat, amott meg... — aztán elhallgatott. — Holló, barátom, ... egy jövendő mesterlövésznek nem így kell néznie. A mesterlövész figyelmének a terep minden részletére ki kell terjednie. Egyáltalán nem elég, ha jól tudod fedezni magad a terepen, azt is meg kell látnod, hol rejtő­zik az ellenség, hol vannak a legfonto­sabb célpontjai, különben nem tudod a többieket megelőzve, egyetlen lövéssel le­szedni őket. Odanézzl Nézd, hogy mozog a fű, ez harc közben igen fontos lehet. Most pedig figyelj... hallod, egy ág rop­pant... A mező felett por lebeg. Mindez igen fontos egy mesterlövész számára. Tudomására hoztam, hogy holnap meg­kezdjük az ő és Parloaga Vasile közkato­na mesterlövésszé képzését. Most aztán meglátod, te híres vadász, hogy nem­csak a jó szemen fordul meg a dolog. Másnap megkezdődött a két katona ki­képzése. Egy gyakorlaton megfigyeltem, hogy Parloaga messzelátóval keresi az el­lenséget, mellette meg Stancu a fegyver látcsövébe meredve, ujját a ravaszon tart­va, lövésre készen, szintén az ellenséget figyeli. Hosszú ideig maradtak ebben a helyzetben. Egyszer csak Parlonga leve­szi szeme elől a messzelátót és odasúgja Stancunak: „Meddig tart ez még, te Stancu?“ A másik —­ anélkül, hogy levet­te volna szemét a célpontról — ugyancsak suttogva válaszolt: „Egy órát, kettőt, hármat, ameddig rátalálunk.“ Nos, ez volt a helyes válasz. Igazán jó mesterlövész csak nagyon türelmes emberből lehet. De alaposan téved az, aki azt hiszi, hogy mesterlövészeim naphosszat le sem veszik szemüket a messzelátóról s igy válnak tökéletes lövészekké. Emlékezzetek rá, mit mondott Momis­zli, a Moszkva felé vezető volokolamszki országút hős vé­delmezője: nem lőhetsz pontosan, ha nem gyűlölöd az ellenséget. A mesterlövésznek tehát nemcsak lőni kell megtanulnia, ha­nem azt is, hogy gyűlölje az ellenséget. A politikai színvonal, a szívósság, a leleményesség a terep kihasználásában, a türelem , mind szükséges dolgok, de egy jó mesterlövésznek mindezen kívül még egy igen fontos, dolgot kell elsajátítania: a ravaszságot. Stancu még nem elég ra­vasz. Dehát lassan-lassan ez is kialakul benne. A napokban ezen a téren is bizo­nyos haladást vettem észre. A jó mester­lövészek körének ülésén Pártea közkatona megbírálta Stancut a gyenge fedezésért a legutóbbi gyakorlaton. „Megszokott fede­zés — mondotta Pártea —, mindg előre tudom, hogy Stancu bokor mögé rejtőzik majd el.“ A bírálat helyes volt: a megszo­­kottság a mesterlövész legnagyobb ellen­sége, elfojt minden kezdeményezést s a lövész emiatt vajmi nehezen fejlődhetik to­vább. Nemrég egyik gyakorlaton figyelemmel kisértem Stancut és Párloagát. Párloaga egy árokban lelt fedezékre. Stancu egy nála eddig egészen szokatlan, de remek helyet választott ki magának: egy fehér fal mögé bújt. Az ötlet kitűnő volt, mert a fehér alapon nehezen lehet észrevenni a torkolati tüzet. Stancu tehát kezd már ravasszá válni. A jó mesterlövészek körében egy ízben a szovjet mesterlövészek tapasztalataiból olvastam fel. Anatolij Csehov mesterlö­vészről beszéltem. Az éppen úgy fedezte magát, mint Stancu. Azután tovább ol­vastam más híres mesterlövészekről, köz­tük Ivan Dobrikról, aki 304 golyóval 304 ellenséget ölt meg, Teodozia Szemoljacsi­­kovról, aki 126 lövéssel 125 ellenséget pusztított el. Stancu itt félbeszakított és megkért, hogy ismételjem el a számokat. Miután feljegyezte őket füzetébe, elgon­dolkozott. Arra gondoltam, hogy 5, aki legfeljebb csak tanoncszámba mehet a mesterlövé­szetben, érhet-e el ilyen teljesítményt, ha drága hazánk határát kellene védelmez­nie? Bizonyára megtalálta a választ is: ha kitartóan tanul Dobriktól, Csehovtól, Szmoljapsikovtól, a Szovjet Hadsereg harcosaitól, minden bizonnyal ő is kiváló mesterlövésszé válik. RADULESCU PAUL tijzet mesterlövészek nyomdokain A szó 1953 október 1., csütörtök Kérdések és feleletek a néptanácsi képviselők választásával kapcsolatban: Hogyan állítják össze a választói névjegyzéket? Lukács István, a sztálinvárosi Új Élet kollektív gazdaság tagja kérdezi szerkesz­tőségünktől: Hogyan állítják össze a vá­lasztói névjegyzéket? VÁLASZ: A néptanácsi képvise­lők választásáról megjelent­­ tör­vényerejű rendelet 14. szakaszában ki­mondja, hogy a Román Népköztársaság minden választójoggal bíró állampolgárát beírják annak a községnek, városnak vagy városrajonnak a választói névjegyzékébe, ahol lakik. A választói névjegyzéket a községek, városok és városrajonok népta­nácsainak végrehajtó bizottságai állítják össze, a törvényerejű rendelet utasításai­nak megfelelően , s ez befejeződik legké­sőbb 35 nappal a választások előtt. A néptanácsi képviselők választásáról szóló törvényerejű rendelet különös gon­dot fordít arra, hogy valamennyi válasz­tójoggal rendelkező állampolgár élhessen szavazati jogával, éppen ezért előírja, hogy a választói névjegyzékbe fel kell venni azokat is, akik a választások napjáig be­zárólag elnyerik a választójogot. A szavazókörzetek keretében a válasz­tókat betűrendben írják be a választói névjegyzékbe; a községekben falvanként, a városokban és városrajonokban ut­cánként állítják össze e névjegyzékeket. A törvényerejű rendelet arra kötelezi a néptanácsok végrehajtó bizottságait, hogy a választói névjegyzékek másolatait, lega­lább 35 nappal a választások előtt, ki­függesszék a néptanács vagy a szavazó­körzet helyiségeiben, hogy a szavazóknak módjukban álljon megtekinteni azt. Hazafias kötelessége minden szavazati joggal rendelkező állampolgárnak, hogy a kifüggesztés után személyesen ellenőriz­ze, vájjon nem hagyták-e ki tévedésből nevét a választói névjegyzékből. A törvény értelmében a néptanács a vá­lasztói névjegyzék kifüggesztésének nap­ján a választók tudomására hozza a ki­függesztés tényének megtörténtét. Ettől kezdve minden választó személyesen el­lenőrizheti, szerepel-e neve a választók névjegyzékében. Megtörténhetik, hogy valamilyen téve­dés, vagy elírás folytán kihagyták vala­melyik választó nevét a listából. Ebben az esetben óvást kell emelnie a lakóhely sze­rint illetékes néptanács végrehajtó bizott­ságánál. Az illetékes néptanács végrehajtó bizottságának az óvás beiktatásától számí­tott három napon belül döntenie kell az óvásról és a végzést ki kell függesztenie. A néptanács végrehajtó bizottságának végzése ellen is lehet óvással élni annál a néptörvényszéknél, amelynek körzetében a választói névjegyzéket kifüggesztették. A néptörvényszék ugyancsak három napon belül köteles dönteni az óvás felől és, az erre vonatkozó döntést közölnie kell úgy az óvás benyújtójával, mint az illetékes néptanács végrehajtó bizottságával, hogy a választói névjegyzékben megejthessék a szükséges változtatást. A választói névjegyzék kifüggesztése mindenkinek lehetőséget biztosít arra, hogy mások jogosultsága szempontjából is ellenőrizzék a névjegyzékek összeállítását. Minden dolgozó állampolgárnak kötelessé­ge az is, hogy óvást emeljen az illetékig néptanács végrehajtó bizottságánál aktív az esetben, ha méltatlanok kerülnének a­ választói névjegyzékbe. Fejlődő kultúrotthonok Sztálin tartományban Több mint 500 kultúrotthon Sztálin tartomány területén ma 505 kultúrotthon működik. A kultúrotthonok­­ban megfelelő helyiségek állnak a dolgo­zók rendelkezésére: könyvtár, színpad, sok helyen klub, tornaterem. A tartományi nép­tanács gondoskodik arról, hogy a kultur­­otthonokat ellássák a szükséges berende­zéssel — bútorzattal, rádióval, mozigép­pel, állóképvetítővel stb. Közel 400 kulturotthonnak van rádiója, 68-nak mozigépje és valamennyinek könyv­tára. A könyvtárakban több mint 400.800 kötet áll az olvasók rendelkezésére. Ezen­kívül az utóbbi években egy tartományi és hét rajoni központi könyvtár létesült, több mint 150.000 ideológiai, politikai és szép­­irodalmi alkotással. A tartományi néptanács kultúrosztályá­­nak kimutatása szerint a tartományi könyvtáraknak az utolsó évnegyedben 70.000 olvasója volt. A könyvtárak közti verseny alkalmával számos új olvasóval gazdagodtak a könyv­tárak. Mihail Sadoveanu „Mitrea Cocor”, Horváth István „Törik a parlagot” című művének ismertetésén száz meg száz falusi dolgozó vett részt. Ugyanilyen sikerük volt az agrotechnikai módszereket népszerűsí­tő könyvismertetőknek is. A verseny be­indítása után szép eredményeket ért el a tartományi központi könyvtár. Hat fiók­könyvtárat létesített és irányítja a falusi könyvtárak munkáját. Jó munkát végzett a Segesvár- és fogaraszajoni központi könyvtár is . A verseny alatt a bonyhádi, szelistyei és keresztényfalvi könyvtárak többszáz új ol­vasót szerveztek be. Olvasóköröket tobo­roztak, a tavaszi és nyári mezőgazdasági kampány folyamán agrotechnikai könyve­ket ismertettek és kiállításokat rendeztek. Több mint 1200 kulturcsoport A sztálintartományi kulturotthonok ke­retében­­több mint 1.200 kulturcsoport (tánc-, ének-, színjátszócsoport és népi zenekar) működik, 15.000 taggal. _ Ifjak, felnőttek egyaránt kiveszik részüket a kulturmunkából. Alsórákoson új énekkart szerveztek a hosszúpata­­ki, gogánváraljai, keresztényfalvi és más kórusok új tagokkal gyarapodtak. A kulturotthonok nagy gondot fordíta­nak a dolgozó parasztság felvilágosításá­ra. Ez év első negyedében 1300-zal több előadás volt, mint az elmúlt év el­ső negyedében. Az újságot és folyóiratokat olvasók száma több mint 2.000-el nőtt az 1952. évi számhoz viszonyítva. A kulturotthonokban 200 tanulmányi kör működik. Agrotechnikai, villa­mossági, népművészeti, történelmi és ter­mészettudományi előadásokat tartanak ta­nárok, tanítók, mérnökök. Szép eredményt ért el a szentpéteri kultúrotthon agrotech­nikai köre és a keresztényfalvi kultúrott­hon népszerű tudományos köre. A faliujságverseny eredménye Sztálinvárosban Az elmúlt félév alatt az országos fali­ujságverseny keretében a sztálinvárosi üzemek és vállalatok faliújságszerkesztő kollektívái komoly munkát végeztek,­ hogy a faliújság, mint hatalmas tömegmozgó­­sító és nevelő eszköz minél hathatósabban hozzájáruljon a tervteljesítéshez. A napokban megtartott városi kiértéke­lő gyűlésen kiosztották a versenydíjakat. Első díjat kapott a Steagul Rosu üzem 3-as alapszervezetének faliújságja, máso­dik dijat a Traktorgyár 15-ös alapszerveze­tének és a CFR alapszervezetének faliúj­ságja, míg a harmadik dijat a Temelia­ és a Strungul-üzemek faliújságjai között osz­tották ki. A fenti díjakon kívül dicséretben része­sültek a Gumigyár és a CEC faliujság­szerkesztő kollektívái is. A néptanácsok segítsége a kulturotthonoknak A minisztertanács határozata értelmében néptanácsaink állandó gondot fordítanak a kulturotthonok és kultúrintézmények fej­lesztésére. A sztálintartományi néptaná­csok egy év alatt 62 kultúrotthon kijavítá­sához és 41 új kultúrotthon építéséhez ad­tak segítséget a helyi lehetőségek kihasz­nálásával. Ebben a munkában élenjár a szebenrajoni Vesztény és Vízakna község és a segesvárrajoni Gogánváralja község néptanácsa.­­ A tartományi néptanács kulturosztálya gondoskodik új kulturfelelősök kiképzésé­ről. Az első évnegyedben több tanfolya­­mot rendezett a könyvtárosok, kulturott­­hon-igazgatók és vörössarok-felelősök ré­szére. Ezeken a tanfolyamokon közel 200 hallgató vett részt. A tartományi és rajoni szemináriumok komoly segítséget adnak a kulturaktivistáknak politikai és szakmai színvonaluk fejlesztéséhez. A kulturotthonok III. országos versenye újabb lehetőséget nyújt formájában nem­zeti, tartalmában szocialista kultúránk fej­lesztésére. A néptanács tartományi kul­­turosztálya fő feladatának tekinti a kultur­otthonok alapos előkészítését e nagysza­bású versenyre, hogy felszabadulásunk tíz­éves évfordulójára új, kiváló kultureredmé­­nyek szülessenek Sztálin tartományban. A Dinamó együttese vezet az RNK kerékpár körverseny csapatversenyében FALTICENI. (Kiküldött munkatársunk te­lefonjelentése.). Napfényes reggelre ébredtek last város la­kói. Már a kora reggeli órákban kiváncsiak tömege csoportosul a kerékpárosok szállása körül. Kiváló hírverés ez a verseny a kerék­pár­sportnak. Minden bizonnyal Iasiban és azokban a községekben és városokban, ahol a körverseny áthaladt számos fiatalt meghó­dítottak e nehéz sportágnak. Iasi város központjában 11 óra után néhány perccel rajtoltak az RNK 1953. évi kerékpáros körversenyének részvevői, Falticent felé. Ez az útszakasz is rendkívül neh­éz volt. Mindjárt Iasi után heves támadások kezdőd­tek és már a 15-ös kilométerkőnél szétszakadt a mezőny. A nehéz útszakaszon sokan lema­radtak, de a vezetők óraátlaga is alacsony. Az első órában 29 kilométert futnak le a verseny­zők a vezető csoportban. Ion Vasile (Akarat) 10 perces előnyre tett szert Sandru Gheorghe és Maxim előtt. A második szakasz győzte­se Petre Nuta 9 percnyire van a vezető cso­porttól. Tg.­Frumosnál Maxim és Sandru ve­szik át a vezetést. Azután Vasilescu és Pan­­tazescu kerül az élre. Falticeni közelében ki­tűnő Iramban hajrázik Vasilescu és ezzel megnyeri a Iasi-Falticeni 142 kilométeres út­szakasz versenyét. Falticeni város lakossága melegen ünnepli Vasilescut, a Dinamo fiatal versenyzőjét, aki ez alkalommal is bebizonyította kiváló küz­dőképességét. ★ A harmadik útszakasz részletes eredményei: Egyéni verseny: 1. Vasilescu (Dinamo) 5 óra 32 p 02 mp. 2. Maxim Nicolae (Dinamo) 5 óra 32 p 18 mp. 3. Pantazescu (Hadsereg Központi Háza) 5 óra 32 p 18 rap. 4. Hóra Ioan (Hadsereg Központi Háza) 5 óra 32 p 53 mp. Csapatversenyben a Dinamo csapata győ­zött. összetett egyéni versenyben: 1. Vasilescu N. (Dinamó), 2. Petre Nuta (Dinamó), 3. Istrate­ (Haladás Scânteia Háza). Összetett csapatversenyben a Dinamó ke­rékpárosai vezetnek. A versenyzők ma Falticentben szabadnapot tartanak. Holnap a negyedik szakaszra kerül sor a Falticeni—Vatra-Dorna útvonalon. KINCSES JÓZSEF.

Next