Előre, 1953. október (7. évfolyam, 1859-1885. szám)
1953-10-01 / 1859. szám
2 Biztosítsuk állataink legeltetését és takarmányozását Az állattenyésztés mezőgazdaságunk egyik legfontosabb szektora. Mint pártunk Központi Vezetőségének augusztus 19-20-i bővített plenáris ülése is megállapította, állattenyésztésünk országos viszonylatban nem oldotta meg kielégítően feladatait s az állati termékek nem elegendők arra, hogy kielégítsék dolgozó népünk egyre növekvő igényeit, könnyűiparunk állandóan fokozódó nyersanyagszükségletét. A feladatok jó részét ezután kell megoldanunk. A takarmányozás kérdésének megoldása fontos műszaki előfeltétele állattenyésztésük fejlesztésének. Noha különböző szakcikkek, szaktanácsadók, könyvek, előadások rendszeresen rámutatnak a fokozottabb takarmánytermelés fontosságára, a régóta jelentkező takarmányhiány nem akar enyhülni. A takarmányvetési tervek hibásan voltak összeállítva. A tervezők sok esetben figyelmen kívül hagyták a meglévő állatállományt és nem gondoltak a fejlődés szükségleteire. Hazánkban már nem lehet a szántóterületekből további lényeges részt takarmánytermelés céljára felhasználni, anélkül, hogy gabonaellátásunk ne sínylene meg, vagy az ipari növények termőterülete ne szenvedne kárt. Ha tehát helyesen akarjuk megoldani ezt a kérdést, elsősorban rétjeink és legelőink terméshozamának fokozására kell törekednünk. Ezen a téren pedig még igen sok a tennivaló, mert ezek a területek általában elhanyagoltak. A múltban a legelők birtoklásáért késhegyig menő harc dúlt, de annál kevesebb szorgalom mutatkozott meg karbantartásuknál. Ezek voltak azok a területek, amelyekből a múltban mindenki ingyen hasznot szeretett volna húzni, a gondozást és karbantartást pedig senki sem akarta vállalni. Az eredmény aztán az lett, hogy rétjeink és legelőink javarészén vígan burjánzik a gyom, terjeszkedik a kökénytövis, galagonya, szeder, vadrózsa és üröm. A legelők és kaszálók gondatlan kezelésének káros következményeként, ma is az a helyzet, hogy a télire készített takarmányok jelentős részét már nyáron fel kell etetni. A rosszul áttelelt állatokat egészen kora tavasszal, ismét ki kell hajtani a legelőre, minthogy takarmánykészletünk elfogyott s nem tudjuk őket takarmányozni. A korai legeltetést pedig ismét csak a legelő sínyli meg. Sok pásztor — igen helytelenül — azon a véleményen van, hogy neki csak az állatok őrzése a feladata, a gyomok kiirtásához pedig semmi köze, így aztán a jó fa pusztul, a gyom pedig kedvére virágzik és szaporodik. Egyes falusi néptanácsok néha rászánják magukat és kiirtatják a tövises bokrok egy részét, gondolván, hogy ezzel örök időkre rendbeszedték a legelőt. A bokrok azonban újra sarjadnak. Erről meggyőződhetnek a kolozsvári állami gazdaság vezetői is, ha kimennek a csillaghegyi legelőre. Ez a terület ugyanis ma már csupán névleg legelő. Az állami gazdaság vezetősége nem törődik azzal, hogy van-e mit legelnie rajta a jószágnak, hanem bürokratikusan kiszabja a hektárok száma után a legelő jószágok számát. A gazdaságoknak, községeknek nem szabad szem elől téveszteniük azt, hogy a legelőt éppen úgy kell évente gondozni, mint a szántóföldeket. A jó legelő azt jelenti, hogy több állatot lehet tartani rajta. Ez viszont nemcsak nagyobb hús- és tejhozamot jelent, hanem több istállótrágyát is. S ha több a trágya, jobban lehet trágyázni a földeket. Amilyen mértékben pusztulnak tehát a legelők, úgy csökken az állatállomány és a trágyázás lehetősége is, úgy kisebbedik a terméshozam. A legelők és rétek karbantartásánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül a fektetéses trágyázás kérdését. Sokhelyt ugyanis — igen helytelenül — az állatokat egész idény alatt, ugyanazon a helyen deleltetik, illetve éjtszakáztatják. A legeltető számára ez kényelmesebb megoldás, mert az állatok maguktól mennek a megszokott helyre. A kényelem ára azonban az, hogy azon a helyen a felgyülemlő trágya miatt a fa teljesen kiég s utána 2—3 évig csak maszlag és laboda terem, a legelő többi része pedig trágyázatlan marad. A természetes rétek és legelők terméshozama igen sok esetben nem elegendő arra, hogy megfelelő mennyiségű állatot egész éven át ellásson zöldtakarmánnyal. Ezért vált szükségessé az úgynevezett zöld futószalag bevezetése. Ez lényegében abból áll, hogy a szántóföldi termelésbe úgy illesztenek be bizonyos takarmánynövényeket, hogy az állatokat — a rétek és legelők használatát is beleértve — tavasztól őszig megszakítás nélkül el tudjuk látni zöld takarmánnyal. A zöld futószalag egyes szakaszait a Villámsz-rendszerű füves vetésforgó táblái képezik . A takarmánynövények termelésének fokozásával azonban csak félig oldottuk meg a takarmányozás kérdését. A megoldandó feladat másik fele a téli takarmányok termelése és helyes tárolása. A bágyoni állami gazdaságban többször elpusztult a lekaszált lóhere, mert nem takarították be megfelelő időben. A kukoricaszár aránylag értékes takarmány, ami télen komoly segítséget jelent mind a szarvasmarha, mind a juhállomány átteleltetésében. Betakarítására igen sok helyen mégsem fordítanakó kellő gondot. Sokszor még novemberben, decemberben is ott láthatjuk a vágatlan, és már csak tüzelésre alkalmas kórót a mezőkön. Helyes gazdálkodás mellett ilyesminek nem szabadna előfordulnia. Gyakran követnek el hibát állami gazdaságainkban is a takarmányfejadagok összeállítása terén, az állatok egyoldalú takarmányozásával. Egyes állami gazdaságokban például a sertéseket hosszú időn át lucernával etették. A lucerna igen jó takarmány, a baj csupán az, hogy a sertés nem kérődző állat s ha hoszszabb időn át lucernával tartjuk, nemcsak a hús- és zsírhozama csökken, hanem szervezetének ellenállóképessége is gyöngül. Lucernát és lóherét tehát bőven etethetünk a sertésekkel, de emellett ne nélkülözzék az abraktakarmányt. Nagy gonddal kell eljárnunk az apaállatok takarmányozásánál. Több községben (például Harasztoson) hibát követtek el, hogy a tenyészbikákat hónapokig kevés szénával, szalmával tartották. Szorosan a takarmányozás kérdéséhez kapcsolódik még egy igen fontos szervezési kérdés is: az egyes állami gazdaságok állatlétszámának megállapítása. Ezen a téren gyakori hiba az, hogy a gazdaság takarmányozási lehetőségeinek figyelembevétele nélkül szabják ki az állattenyésztési tervfeladatokat. Így fordul elő az, hogy egyes gazdaságokban nem képesek biztosítani az állatok kielégítő takarmányozását, másutt viszont nem tudják, hogy mit kezdjenek a takarmányfelesleggel. A legeltetés és takarmányozás fontos problémáját s ezen keresztül állattenyésztésünk állandó fejlődésének biztosítását csak gondosan előkészített tervek alapján és a szovjet agrotechnika nagyszerű tapasztalatainak meghonosításával oldhatjuk meg egész dolgozó népünk érdekeinek megfelelően. PAP ISTVÁN a kolozsvári Mezőgazdasági Intézet előadó tanára Dobre Marin követője Alexandru Alexandra már gyerekkorában elragadtatással figyelte, hogyan formálódik az izzó vas a falusi kovács nagy, nehéz kalapácsa alatt. Gyönyörűség volt nézni. ,,Nincs ennél szebb mesterség" — gondolta és lelkesen mesélt szüleinek az izmos karú, ügyes kovácsokról. „Én is kovács leszek“ határozta, egy szép napon, amikor eljött az ideje, hogy szakmát tanuljon. — Nem neked való szakma ez. Talártel sem vesznek még, amiért ilyen kicsiny vagy — mondták aggódva. Ő mégis elment a kovácsműhelybe. Felvették. Sandu nemsokára már nem találta olyan gyönyörködtetőnek a kovács mesterséget. Este mindig holtfáradtan tért haza. A fehéren izzó vasat már nem látta olyan szépnek. A kalapács csattogását már nem hallotta olyan dallamosnak. Egyhangúvá, zorddá vált élete. Mogorva mestere sokszor megpofozta, ha valamit elrontott. Még akkor is durván szidta, amikor olyan kibírhatatlanul fájt a három vérző, megcsonkított ujja... Azóta 33 év telt el. Ezalatt sok minden gyökerestől megváltozott. Csak rossz emléke maradt meg annak az időnek, amikor az embert semmibe sem vették. Alexandra elvtárs most a resicai SOVROMMETAL üzemek kovács műhelyében brigádvezető. Mester. Milyen más itt a munka a pontosan működő légkalapácsokkal! Alexandru Alexandru nagyon szereti ezt a munkát. A kalapács csattogása most újra dallamosan szól. A munka dala ez, amely megfiatalítja az öreg munkást és kifogyhatatlan erőt varázsol karjaiba. Brigádjában bármelyik fiatalon túltesz fürgeségével, ügyességével, fiatalos munkakedvével. A jó szakember módjára tanulmányoz minden munkafogást: nem lehetne-e más, egyszerűbb mozdulatokkal helyettesíteni a mostaniakat, hogy még gyorsabban menjen a munka ? Fiatal brigádtársai — mert mindig ifjakkal dolgozik, — rajongással veszik körül. Szaktudását és minden észszerűsítését lelkesen sajátítják el. Erre meg is van minden lehetőségük, mert Alexandru elvtárs igazi mesterként alkalmazza Dobre Marin kezdeményezését. Főleg ennek köszönheti szép sikereit. No meg annak is, hogy szeretettel és türelemmel tanítja a fiatalokat. A kovács műhelyben 38 ifjú dicsekszik azzal, hogy Alexandru mester brigádjában sajátította el magasabb fokú szakismerete. De egyben azt is hozzá teszik, hogy ez nem volt könnyű. Mesterük mindenekelőtt szigorú munkafegyelmet követelt. Ez egyik fontos feltétele annak, hogy a munka jól menjen. Alexandru élmunkás mester — akinek komoly tapasztalatai vannak a szakmában — nagyon jól tudja, hogy Dobre Marin módszerét csak fegyelmezett emberekkel lehet alkalmazni. Éppen ezért legelőször azt tartotta szem előtt, hogy brigádjának tagjait fegyelemre nevelje. Aki a fegyelmezetlenségnek valamilyen kis jelét is mutatta, kíméletlenül megbírálta. Ez mindig használt. Alexandru így gondolkozott: „Lehet, hogy ebben a percben még szidnak is ezek a hevesvérű fiatalok, de aztán megköszönik a segítségemet.“ Így is lett. Ma az összes tanítványai példát mutatnak a műhelyben a fegyelmezettség terén. . De Alexandru mester a minőség terén is nagyon igényes tanítványaival szemben. Ezért van az, hogy a brigádban azt tartják a legnagyobb szégyennek, ha valaki selejtet termel. Pedig ez is előfordul. Ilyenkor viszont a brigád tanítómestere nyomban megmagyarázza, hogy mi okozta a selejtet. A ,,selejtkészítő" így azonnal meglátja hibáját és le is tudja küzdeni. — Nem régi, gépies mozdulatokkal kell dolgoznunk, mert akkor lemaradunk az új és nagyobb követelmények mögött — oktatja sokszor a fiatalokat Alexandru mester. — Csak az válik jó szakmunkássá, aki állandóan új munkafogásokon, a munka megkönnyítésén töri a fejét. Ehhez pedig tanulni kell, ismerni kell elméletileg is a szakmát. Soha nem lesz jó munkás abból, aki nem szeret tanulni. Az ilyenek lemaradnak, a szakma szürke napszámosaivá válnak. Ilyen tanítás mellett nevelkedett és nevelkedik Alexandru elvtárs brigádjában minden ifjú. Olyan ez a brigád, mint az iskola, ahová állandóan jönnek a nagyobb szaktudásra vágyó ifjak, hogy azután a maguk munkahelyén ők is tanítókká váljanak Alexandru Alexandru elvtársat kiváló termelési és nevelői eredményeiért augusztus 23-án sztahanovistává avatták. Hogy ez milyen érzést váltott ki belőle, nemigen tudja elmondani. De aprókat pislogó fekete szeme elárulja, hogy a sztahanovista szó hallatára — amely immár őt is megilleti —, elérzékenyül a meghatottságtól. Ezt a nagy kitüntetést meg is érdemelte Tanítványai közül sokan már brigádfelelősök vagy élmunkások lettek azóta. Olyan ifjak ezek, akik míg ebben a brigádban nem dolgoztak, még normájukat sem teljesítették. Alexandru elvtárs Mestric Józsefre a legbüszkébb, aki az év elején élmunkás, júniusban pedig már sztahanovista lett. Megelőzte mesterét ! Hamarabb nyerte el a sztahanovista címet, mint ő. — Nincs mit csodálkozni ezen — mondja a tanítómester. — Szerintem Mestric Jóska lesz a legjobb szakmunkás, nemcsak az én neveltjeim, hanem az öreg szakmunkások között is. Ő olyan ember akinek kiváló érzéke van a szakmához. Az pedig, hogy előbb lett sztahanovista, mint én, számomra örömet jelent. Alexandru Alexandrunak igaza van. A tanító csak büszke lehet arra, ha tanítványa túlnő rajta, hiszen ez is őt dicséri. MOLNÁR ILONA ELŐRE Mától kezdve bocsátanak ki nyereményes C£C-könyvecskéket A főváros és az egész ország CEC-pénztárainál, beleértve a postai hivatalokban működő CEC-pénztárakat is, ma kezdődik a betétek elfogadása az új, nyereményes takarékkönyvecskék alapján. Az új rendszerű betétkönyvecskék mellett a jelenlegi, kamatozó takarékbetétrendszer is fennmarad. Olánestien töltöttük pihenőszabadságunkat Felejthetetlen huszonegy napot töltöttünk a szebenrajoni Olánesti gyógyfürdőn. Itt is, mint hazánk minden táján a dolgozók, az ország építői gyönyörködnek a természet szépségében. Nekik illatoznak a tölgyek és a fenyők, ők isznak a huszonnégy ásványvízforrásból, ők használják a gyógyfürdőket. Mi, dolgozók a múltban még álmodni sem mertünk volna nyaralásról, üdülésről. Államunk azonban méltányolja, értékeli munkánkat. Nagyszerű lakásunk , volt Olánesti-en, kitűnő az ellátásunk. Reggel tejeskávét és vajat kaptunk, délben háromfogásos ebédet, ízletes levest, minden nap húst, sülttésztát, kompótot. Bőséges és jó volt a vacsora is. Csupa öröm volt minden napunk. Délután röplabdáztunk és más sportjátékokkal szórakoztunk. Este a klubban asztalitekével és sakkozással töltöttünk el néhány kellemes órát. A többezerkötetes könyvtárban kedvünkre válogathattunk, akár román nyelven, akár a nemzeti kisebbségek nyelvén írott könyveket akartunk olvasni. A napilapok terjesztésénél azonban hiányosságot tapasztaltunk. A sajtóterjesztő vállalat hibájából, pontatlanul kaptuk az újságokat, így az ELŐRÉT is. Kipihenten, jó egészségben tértünk haza. Szép szavak helyett a termelés fokozásával, még jobb munkával köszönjük meg a pártnak és a kormánynak az olanesti felejthetetlen napokat. Kőműves József sztahanovista (Maroshéviz); Mantra Emilia (Régen); Brassai Tibor (Marosvásárhely); Bocsádi József (Marosvásárhely, cukorgyár); id. Schiller József sztahanovista (Borszék, kőszénbánya); Kun János élmunkás (Havadtó); Molnár Miklós nyomdai munkás (Temesvár); Gross Adalbert nyomdai munkás (Bukarest, Scânteia Háza). Élénk kulturmunka Rugonfalván Rugonfalva ifjai jól megszervezett előadásokkal szórakoztatják vasárnaponként a kulturotthonban összegyűlt dolgozókat. A község kulturcsoportja az utóbbi hetekben három szép előadással szórakoztatta a lakosokat. Az előadások alkalmával mindég zsúfolva volt a kultúrotthon nézőközönséggel. Az egyik vasárnap még vendégszerepelni is voltak Csehétfalván. A kulturmunka terén végzett jó munkáért dicséretet érdemelnek Balogh Eszter, Vetési Rozália, Lőrinczi József, Pálfi László és Veres János elvtársak. MÉSZÁROS ANTAL levelező Várható időjárás A Meteorológiai Intézet közli: Szép idő várható, némi lehűléssel. Éjjel és reggel derült ég, nappal részleges felhősödés. Mérsékelt keleti szél. Csökkenő hőmérséklet, éjjel 4—10 fok, nappal 20—26 fok között. A völgyekben reggeli köd. A következő két napra általában szép idő várható. FIZESSEN ELŐ a szovjet újságokra és folyóiratokra az 1954. évre Előfizetést elfogadnak: A városi és falusi POSTAHIVATALOK; A SAJTÓTERJESZTŐ RAJONI OSZTÁLYAI; Az „OROSZ KÖNYV" és a „MI KÖNYVESBOLTUNK" üzletei; A LEVÉLHORDOK és az üzemek és Intézmények ÖNKÉNTES SAJTÓTERJESZTŐI ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- A hosszúra nyúlt árnyak az est közeledtét jelezték, a katonák pihentek. Néhányon közülük Mátéi szakaszvezető körül csoportosultak, aki egy másik kiképzővel a csoportjába tartozó emberekről beszélgetett: — Ismered ugye Stancu Aurel mesterlövészünket. Éles, átható tekintetű szeme van. Egyeseknek az a véleményük, hogy a jó célzáshoz született tehetség kell, meg jó szem s máris kész a mesterlövészi Tévedést Senki sem születik mesterlövésznek s ilyenek az égből sem cseppennek készen alá Állandó, módszeres gyakorlat kell hozzá, a precíziós műszerész aprólékos munkájához hasonló fáradozás alakítja ki őket. Emlékszem első vitámra Stancuval, amikor megmagyaráztam neki a mesterlövész hivatását. Észrevettem, hogy tehetséges lövész. Jelentettem a parancsnoknak, aki beleegyezett, hogy mesterlövészszé képezzük ki. Stancu nevetve fogadta a hírt: „Nem lesz az nehéz, szakaszvezető elvtárs, hiszen vadászember vagyok“ — mondotta. Hallottam egyet-mást a vadászok dicsekvéséről. Nos, lássuk a mi Stancunkat — gondoltam magamban. Éppen szabad időnk volt, egy látcsöves puskát adtam a kezébe s azzal elindultunk a tábor környékén lévő tisztás felé. Az a terep kitűnő mesterlövészek kiképzésére. Gyorsan, szótlanul meneteltünk. Szándékosan vittem szinte futólépésben a magas, sűrű cserjésben. Stancunak hamarosan kipirult az arca, alaposan megizzadt és csak úgy lihegett. Mindezt szemmel láthatólag rejtegetni igyekezett előttem. Ekkor vontam le az első következtetést: alaposan meg kell edződnie, különben sohasem lesz mesterlövész. A tisztás magas növésű, fiatal fákkal szegélyezett, széles mezőre nyílt. Leheveredtünk a fűbe, arccal a mező felé. — Mondd, mit látsz? — kérdeztem. Csodálkozva nézett rám s nem felelt. — Mit gondolsz, azért nézzük ezt a mezőt, hogy verset írjunk róla? — mókáztam. — Mondd már, mit látsz, mit hallasz? — A mezőt... a füvet.. fákat, amott meg... — aztán elhallgatott. — Holló, barátom, ... egy jövendő mesterlövésznek nem így kell néznie. A mesterlövész figyelmének a terep minden részletére ki kell terjednie. Egyáltalán nem elég, ha jól tudod fedezni magad a terepen, azt is meg kell látnod, hol rejtőzik az ellenség, hol vannak a legfontosabb célpontjai, különben nem tudod a többieket megelőzve, egyetlen lövéssel leszedni őket. Odanézzl Nézd, hogy mozog a fű, ez harc közben igen fontos lehet. Most pedig figyelj... hallod, egy ág roppant... A mező felett por lebeg. Mindez igen fontos egy mesterlövész számára. Tudomására hoztam, hogy holnap megkezdjük az ő és Parloaga Vasile közkatona mesterlövésszé képzését. Most aztán meglátod, te híres vadász, hogy nemcsak a jó szemen fordul meg a dolog. Másnap megkezdődött a két katona kiképzése. Egy gyakorlaton megfigyeltem, hogy Parloaga messzelátóval keresi az ellenséget, mellette meg Stancu a fegyver látcsövébe meredve, ujját a ravaszon tartva, lövésre készen, szintén az ellenséget figyeli. Hosszú ideig maradtak ebben a helyzetben. Egyszer csak Parlonga leveszi szeme elől a messzelátót és odasúgja Stancunak: „Meddig tart ez még, te Stancu?“ A másik — anélkül, hogy levette volna szemét a célpontról — ugyancsak suttogva válaszolt: „Egy órát, kettőt, hármat, ameddig rátalálunk.“ Nos, ez volt a helyes válasz. Igazán jó mesterlövész csak nagyon türelmes emberből lehet. De alaposan téved az, aki azt hiszi, hogy mesterlövészeim naphosszat le sem veszik szemüket a messzelátóról s igy válnak tökéletes lövészekké. Emlékezzetek rá, mit mondott Momiszli, a Moszkva felé vezető volokolamszki országút hős védelmezője: nem lőhetsz pontosan, ha nem gyűlölöd az ellenséget. A mesterlövésznek tehát nemcsak lőni kell megtanulnia, hanem azt is, hogy gyűlölje az ellenséget. A politikai színvonal, a szívósság, a leleményesség a terep kihasználásában, a türelem , mind szükséges dolgok, de egy jó mesterlövésznek mindezen kívül még egy igen fontos, dolgot kell elsajátítania: a ravaszságot. Stancu még nem elég ravasz. Dehát lassan-lassan ez is kialakul benne. A napokban ezen a téren is bizonyos haladást vettem észre. A jó mesterlövészek körének ülésén Pártea közkatona megbírálta Stancut a gyenge fedezésért a legutóbbi gyakorlaton. „Megszokott fedezés — mondotta Pártea —, mindg előre tudom, hogy Stancu bokor mögé rejtőzik majd el.“ A bírálat helyes volt: a megszokottság a mesterlövész legnagyobb ellensége, elfojt minden kezdeményezést s a lövész emiatt vajmi nehezen fejlődhetik tovább. Nemrég egyik gyakorlaton figyelemmel kisértem Stancut és Párloagát. Párloaga egy árokban lelt fedezékre. Stancu egy nála eddig egészen szokatlan, de remek helyet választott ki magának: egy fehér fal mögé bújt. Az ötlet kitűnő volt, mert a fehér alapon nehezen lehet észrevenni a torkolati tüzet. Stancu tehát kezd már ravasszá válni. A jó mesterlövészek körében egy ízben a szovjet mesterlövészek tapasztalataiból olvastam fel. Anatolij Csehov mesterlövészről beszéltem. Az éppen úgy fedezte magát, mint Stancu. Azután tovább olvastam más híres mesterlövészekről, köztük Ivan Dobrikról, aki 304 golyóval 304 ellenséget ölt meg, Teodozia Szemoljacsikovról, aki 126 lövéssel 125 ellenséget pusztított el. Stancu itt félbeszakított és megkért, hogy ismételjem el a számokat. Miután feljegyezte őket füzetébe, elgondolkozott. Arra gondoltam, hogy 5, aki legfeljebb csak tanoncszámba mehet a mesterlövészetben, érhet-e el ilyen teljesítményt, ha drága hazánk határát kellene védelmeznie? Bizonyára megtalálta a választ is: ha kitartóan tanul Dobriktól, Csehovtól, Szmoljapsikovtól, a Szovjet Hadsereg harcosaitól, minden bizonnyal ő is kiváló mesterlövésszé válik. RADULESCU PAUL tijzet mesterlövészek nyomdokain A szó 1953 október 1., csütörtök Kérdések és feleletek a néptanácsi képviselők választásával kapcsolatban: Hogyan állítják össze a választói névjegyzéket? Lukács István, a sztálinvárosi Új Élet kollektív gazdaság tagja kérdezi szerkesztőségünktől: Hogyan állítják össze a választói névjegyzéket? VÁLASZ: A néptanácsi képviselők választásáról megjelent törvényerejű rendelet 14. szakaszában kimondja, hogy a Román Népköztársaság minden választójoggal bíró állampolgárát beírják annak a községnek, városnak vagy városrajonnak a választói névjegyzékébe, ahol lakik. A választói névjegyzéket a községek, városok és városrajonok néptanácsainak végrehajtó bizottságai állítják össze, a törvényerejű rendelet utasításainak megfelelően , s ez befejeződik legkésőbb 35 nappal a választások előtt. A néptanácsi képviselők választásáról szóló törvényerejű rendelet különös gondot fordít arra, hogy valamennyi választójoggal rendelkező állampolgár élhessen szavazati jogával, éppen ezért előírja, hogy a választói névjegyzékbe fel kell venni azokat is, akik a választások napjáig bezárólag elnyerik a választójogot. A szavazókörzetek keretében a választókat betűrendben írják be a választói névjegyzékbe; a községekben falvanként, a városokban és városrajonokban utcánként állítják össze e névjegyzékeket. A törvényerejű rendelet arra kötelezi a néptanácsok végrehajtó bizottságait, hogy a választói névjegyzékek másolatait, legalább 35 nappal a választások előtt, kifüggesszék a néptanács vagy a szavazókörzet helyiségeiben, hogy a szavazóknak módjukban álljon megtekinteni azt. Hazafias kötelessége minden szavazati joggal rendelkező állampolgárnak, hogy a kifüggesztés után személyesen ellenőrizze, vájjon nem hagyták-e ki tévedésből nevét a választói névjegyzékből. A törvény értelmében a néptanács a választói névjegyzék kifüggesztésének napján a választók tudomására hozza a kifüggesztés tényének megtörténtét. Ettől kezdve minden választó személyesen ellenőrizheti, szerepel-e neve a választók névjegyzékében. Megtörténhetik, hogy valamilyen tévedés, vagy elírás folytán kihagyták valamelyik választó nevét a listából. Ebben az esetben óvást kell emelnie a lakóhely szerint illetékes néptanács végrehajtó bizottságánál. Az illetékes néptanács végrehajtó bizottságának az óvás beiktatásától számított három napon belül döntenie kell az óvásról és a végzést ki kell függesztenie. A néptanács végrehajtó bizottságának végzése ellen is lehet óvással élni annál a néptörvényszéknél, amelynek körzetében a választói névjegyzéket kifüggesztették. A néptörvényszék ugyancsak három napon belül köteles dönteni az óvás felől és, az erre vonatkozó döntést közölnie kell úgy az óvás benyújtójával, mint az illetékes néptanács végrehajtó bizottságával, hogy a választói névjegyzékben megejthessék a szükséges változtatást. A választói névjegyzék kifüggesztése mindenkinek lehetőséget biztosít arra, hogy mások jogosultsága szempontjából is ellenőrizzék a névjegyzékek összeállítását. Minden dolgozó állampolgárnak kötelessége az is, hogy óvást emeljen az illetékig néptanács végrehajtó bizottságánál aktív az esetben, ha méltatlanok kerülnének a választói névjegyzékbe. Fejlődő kultúrotthonok Sztálin tartományban Több mint 500 kultúrotthon Sztálin tartomány területén ma 505 kultúrotthon működik. A kultúrotthonokban megfelelő helyiségek állnak a dolgozók rendelkezésére: könyvtár, színpad, sok helyen klub, tornaterem. A tartományi néptanács gondoskodik arról, hogy a kulturotthonokat ellássák a szükséges berendezéssel — bútorzattal, rádióval, mozigéppel, állóképvetítővel stb. Közel 400 kulturotthonnak van rádiója, 68-nak mozigépje és valamennyinek könyvtára. A könyvtárakban több mint 400.800 kötet áll az olvasók rendelkezésére. Ezenkívül az utóbbi években egy tartományi és hét rajoni központi könyvtár létesült, több mint 150.000 ideológiai, politikai és szépirodalmi alkotással. A tartományi néptanács kultúrosztályának kimutatása szerint a tartományi könyvtáraknak az utolsó évnegyedben 70.000 olvasója volt. A könyvtárak közti verseny alkalmával számos új olvasóval gazdagodtak a könyvtárak. Mihail Sadoveanu „Mitrea Cocor”, Horváth István „Törik a parlagot” című művének ismertetésén száz meg száz falusi dolgozó vett részt. Ugyanilyen sikerük volt az agrotechnikai módszereket népszerűsítő könyvismertetőknek is. A verseny beindítása után szép eredményeket ért el a tartományi központi könyvtár. Hat fiókkönyvtárat létesített és irányítja a falusi könyvtárak munkáját. Jó munkát végzett a Segesvár- és fogaraszajoni központi könyvtár is . A verseny alatt a bonyhádi, szelistyei és keresztényfalvi könyvtárak többszáz új olvasót szerveztek be. Olvasóköröket toboroztak, a tavaszi és nyári mezőgazdasági kampány folyamán agrotechnikai könyveket ismertettek és kiállításokat rendeztek. Több mint 1200 kulturcsoport A sztálintartományi kulturotthonok keretébentöbb mint 1.200 kulturcsoport (tánc-, ének-, színjátszócsoport és népi zenekar) működik, 15.000 taggal. _ Ifjak, felnőttek egyaránt kiveszik részüket a kulturmunkából. Alsórákoson új énekkart szerveztek a hosszúpataki, gogánváraljai, keresztényfalvi és más kórusok új tagokkal gyarapodtak. A kulturotthonok nagy gondot fordítanak a dolgozó parasztság felvilágosítására. Ez év első negyedében 1300-zal több előadás volt, mint az elmúlt év első negyedében. Az újságot és folyóiratokat olvasók száma több mint 2.000-el nőtt az 1952. évi számhoz viszonyítva. A kulturotthonokban 200 tanulmányi kör működik. Agrotechnikai, villamossági, népművészeti, történelmi és természettudományi előadásokat tartanak tanárok, tanítók, mérnökök. Szép eredményt ért el a szentpéteri kultúrotthon agrotechnikai köre és a keresztényfalvi kultúrotthon népszerű tudományos köre. A faliujságverseny eredménye Sztálinvárosban Az elmúlt félév alatt az országos faliujságverseny keretében a sztálinvárosi üzemek és vállalatok faliújságszerkesztő kollektívái komoly munkát végeztek, hogy a faliújság, mint hatalmas tömegmozgósító és nevelő eszköz minél hathatósabban hozzájáruljon a tervteljesítéshez. A napokban megtartott városi kiértékelő gyűlésen kiosztották a versenydíjakat. Első díjat kapott a Steagul Rosu üzem 3-as alapszervezetének faliújságja, második dijat a Traktorgyár 15-ös alapszervezetének és a CFR alapszervezetének faliújságja, míg a harmadik dijat a Temelia és a Strungul-üzemek faliújságjai között osztották ki. A fenti díjakon kívül dicséretben részesültek a Gumigyár és a CEC faliujságszerkesztő kollektívái is. A néptanácsok segítsége a kulturotthonoknak A minisztertanács határozata értelmében néptanácsaink állandó gondot fordítanak a kulturotthonok és kultúrintézmények fejlesztésére. A sztálintartományi néptanácsok egy év alatt 62 kultúrotthon kijavításához és 41 új kultúrotthon építéséhez adtak segítséget a helyi lehetőségek kihasználásával. Ebben a munkában élenjár a szebenrajoni Vesztény és Vízakna község és a segesvárrajoni Gogánváralja község néptanácsa. A tartományi néptanács kulturosztálya gondoskodik új kulturfelelősök kiképzéséről. Az első évnegyedben több tanfolyamot rendezett a könyvtárosok, kulturotthon-igazgatók és vörössarok-felelősök részére. Ezeken a tanfolyamokon közel 200 hallgató vett részt. A tartományi és rajoni szemináriumok komoly segítséget adnak a kulturaktivistáknak politikai és szakmai színvonaluk fejlesztéséhez. A kulturotthonok III. országos versenye újabb lehetőséget nyújt formájában nemzeti, tartalmában szocialista kultúránk fejlesztésére. A néptanács tartományi kulturosztálya fő feladatának tekinti a kulturotthonok alapos előkészítését e nagyszabású versenyre, hogy felszabadulásunk tízéves évfordulójára új, kiváló kultureredmények szülessenek Sztálin tartományban. A Dinamó együttese vezet az RNK kerékpár körverseny csapatversenyében FALTICENI. (Kiküldött munkatársunk telefonjelentése.). Napfényes reggelre ébredtek last város lakói. Már a kora reggeli órákban kiváncsiak tömege csoportosul a kerékpárosok szállása körül. Kiváló hírverés ez a verseny a kerékpársportnak. Minden bizonnyal Iasiban és azokban a községekben és városokban, ahol a körverseny áthaladt számos fiatalt meghódítottak e nehéz sportágnak. Iasi város központjában 11 óra után néhány perccel rajtoltak az RNK 1953. évi kerékpáros körversenyének részvevői, Falticent felé. Ez az útszakasz is rendkívül nehéz volt. Mindjárt Iasi után heves támadások kezdődtek és már a 15-ös kilométerkőnél szétszakadt a mezőny. A nehéz útszakaszon sokan lemaradtak, de a vezetők óraátlaga is alacsony. Az első órában 29 kilométert futnak le a versenyzők a vezető csoportban. Ion Vasile (Akarat) 10 perces előnyre tett szert Sandru Gheorghe és Maxim előtt. A második szakasz győztese Petre Nuta 9 percnyire van a vezető csoporttól. Tg.Frumosnál Maxim és Sandru veszik át a vezetést. Azután Vasilescu és Pantazescu kerül az élre. Falticeni közelében kitűnő Iramban hajrázik Vasilescu és ezzel megnyeri a Iasi-Falticeni 142 kilométeres útszakasz versenyét. Falticeni város lakossága melegen ünnepli Vasilescut, a Dinamo fiatal versenyzőjét, aki ez alkalommal is bebizonyította kiváló küzdőképességét. ★ A harmadik útszakasz részletes eredményei: Egyéni verseny: 1. Vasilescu (Dinamo) 5 óra 32 p 02 mp. 2. Maxim Nicolae (Dinamo) 5 óra 32 p 18 mp. 3. Pantazescu (Hadsereg Központi Háza) 5 óra 32 p 18 rap. 4. Hóra Ioan (Hadsereg Központi Háza) 5 óra 32 p 53 mp. Csapatversenyben a Dinamo csapata győzött. összetett egyéni versenyben: 1. Vasilescu N. (Dinamó), 2. Petre Nuta (Dinamó), 3. Istrate (Haladás Scânteia Háza). Összetett csapatversenyben a Dinamó kerékpárosai vezetnek. A versenyzők ma Falticentben szabadnapot tartanak. Holnap a negyedik szakaszra kerül sor a Falticeni—Vatra-Dorna útvonalon. KINCSES JÓZSEF.