Előre, 1954. március (8. évfolyam, 1983-2008. szám)

1954-03-02 / 1983. szám

1934. március 2., kedd Gép- és traktorál­lomásaink legsürgősebb feladata: befejezni a javításokat! *—* Ankét a kolozsvártartományi GTÁ-k tevékenységéről — Végefelé jár már az idei kemény tél. A le­zúdult hatalmas hő­tömegek lassa­n ként rok­kanni, olvadozni kezdenek. Szántóföldjeinken nemsokára kezdetét veszi a szorgos mezei munka. Gépállomásaink traktorai újult erő­vel dübörögnek majd végig a mezőkön, hogy előkészítsék a talajt a vetésre. A tavaszi szántás-vetés körültekintő, gon­dos előkészítést kíván. A múlt év, a bőséges termés mellett, némely tekintetben kedvezőt­lenül zárult: a szárazság miatt például nem mindenütt fejezték be az őszi mélyszántást, tavasszal tehát ezt is pótolni kell. A szikkad­tabb talajon a traktorok is többet rongálód­tak, mint rendesen. Világos tehát, hogy min­den gépállomásnak komoly erőfeszítéseket kell tennie, ha azt akarja, hogy a tavasz tel­jesen felkészülten találja. A GTA-k traktorainak és más mezőgazda­­sági gépeinek rendbeszedése tekintetében Ko­lozsvár tartomány nem a legdicséretesebben áll. Ellenkezőleg, országos viszonylatban va­lahol hátul kullog. Bár az utóbbi hetekben javult a helyzet s egy sor gépállomáson ki­váló eredményeket értek el a gépjavítások te­rén, még mindig sok a tennivaló. A szórvá­nyos sikerek ugyanis nem változtatnak azon, hogy február elejéig a tartomány összes traktorainak alig egynegyedét tekinthették teljesen kijavítottaknak. A lemaradt gépállomásokon általában igen sok szó esik az objektív nehézségekről. Ilyen nehézségek tagadhatatlanul vannak, mint ahogy az is kétségtelen, hogy a pádéban van­nak olyan mértékben, amilyen mérték­ben iparunk újabb traktorok, felszerelések és alkatrészek tömegét állítja elő évről évre. A sopán­kod­ásnál tehát jóval hasznosabb lenne, ha alaposan megvizsgálnák lehetőségeiket, hasznosítanák a belső erőforrásokat. Kide­rülne, hogy megvannak az eszközeink a ne­hézségek csökkentésére és ahol a gépállomá­sok vezetői és dolgozói szívügyüknek tekintik a mezőgazdasági gépek és felszerelések he­lyes felhasználását, ott a gépjavítás lénye­ges zökkenő nélkül folyik. ÉLENJÁRÓ GÉPÁLLOMÁSOK Ilyen példát szolgáltat Kolozsvár tarto­mányban az aranyosgyéresi és a­ bonc­­hidai GTA. Az aranyosgyéresi gépállomáson például az objektív adottságok nem sokkal jobbak mint másutt, mégis itt február elejéig teljesen kijavították a traktorok kétharmadát. Ehhez a gépállomás vezetőinek lelkiismeretes szervező munkája, az alkat­részcsoportonkénti szovjet gépjavítási módszer bevezetése járult hozzá. De nem utolsó sorban tette lehetővé olyan élenjáró dolgozók kiváló minőségű munkája, mint Budau Joan brigádvezető, Cucu Gavril és Tóth Bálint traktoristák tevé­kenysége. Bonchidán is voltak nehézségei a gépállo­másnak, hol a fahiány miatt, hol egyes alkat­részek hiánya miatt — ennek ellenére a gép­javítások megfelelő ütemben folytak. A dol­gozók javaslatokat tettek a munka megköny­­nyítésére, bevezették itt is a Bugacsev-mód­­szert, maguk is állítottak elő egyes alkatré­szeket s lelkiismeretes munkával ez a gépál­lomás is a tartomány élenjárói közé került. Papp Árpád, Covriga Dumitru, Bálint Sán­dor, Breia Victor, Szakács Zoltán és a gép­állomás más dolgozói valóban derekas mun­kát végeztek. Az élenjárók között említhető a dési és besztercei gépállomás is. Az utóbbi hetekben pedig több olyan gépállomáson lendült fel a munka, amelyek a javítások első szakaszában igen gyengén állottak. Ehhez nagy mértékben hozzájárult a tartományi pártbizottság által kezdeményezett operatív­ brigád, amelynek te­vékenységében a pártbizottság képviselőjén kí­vül részt vesznek a szakszervezet és az IMSZ képviselői, valamint a tartományi néptanács GTA-alosztályának technikusai. A brigád hosszabb időt tölt egy-egy gépállomáson és szervezési-műszaki segítségével előmozdítja az illető gépállomás munkáját, így gyorsult meg a gépjavítások menete a bánfihunyadi, marosludasi, enyedi és más gépállomásokon. Ezeken a GTA4-on 1® egész sor dolgozó tün­tette ki magát jó minőségű munkájával. Ezek között említhetjük meg a tudási GTA-ról Olaru Niculae brigád vezetőt, Oroian Teofil és Rachita Viorel traktéristákat. Ömböli Jó­zsef és Molnár Miklós gépészeket, Enyedről Padurean Ioan gépszerelőt és Indrei Victor traktoristát. A javításban gépállomásainkat támogatják a tartomány üzemei — a többi között a ko­lozsvári vasúti műhelyek és a Herbák János gyár. Ezt az értékes támogatást azonban egyes gépállomások arra igyekeznek felhasz­nálni, hogy áthárítsák a felelősségét. Ilyen hajlandóság tapasztalható helyenként — például a bánfihunyadi gépállomás ve­zetőségében, amely a kolozsvári gépkocsi szállítóvállalatot okolja lemaradásáért. A GTA-k traktoraiért és más gépeiért első­sor­ban a gépállomás vezetői, dolgozói a fele­­­­lősek. AHOL FELELŐTLENSÉG URALKODIK Akad a tartományban olyan gépállomás is (a szurduki) ahol február közepéig egyet­len traktort sem hoztak teljesen rendbe. Ezt a tényt a szurduki gépállomás vezetőinek nehéz lenne pusztán objektív körülményekre visszavezetniük, amikor más gépállomáso­kon már­ túljutottak a javítások zömén. Tény az, hogy ezen a gépállomáson nagyon gyen­ge lábon áll a felelősségtudat. Mennyire vi­seli szívén például az igazgató a gépjavítá­sok sorsát, erre jellemző, hogy a munka leg­sürgetőbb szakaszában szabadságra ment és magára hagyta a GTA-t. A pihenő termé­szetesen jogos és szükséges dolog — a kér­dés azonban így is feltehető: pihenhet-e nyu­godtan egy vezető, amikor vállalatánál min­den a feje tetején áll? A lemaradás oka tehát nem pusztán objektív. A legfőbb ok: a rossz szervezés, a dolgozók megfelelő irányításá­nak és képzettségének a hiánya, a kapkodás. A kolozsvári 4-es számú anyagellátó köz­pontnál számontartják azt, hogy a szurdoki GTA aránylag több alkatrészt kapott mint sok más gépállomás. Az üzemektől is kapott segítséget Szurduk. Jellemző a lelkiismeretlenségre az alábbi eset: a nyári mezőgazdasági kampány során a szurduki GTA egyik KD-35-ös traktorának eltört a hajtókarja és összezúzódott a mo­torblokk egyik oldala. Cserélgették a blok­kot amíg az egész motort Kolozsvárra kellett szállítani általános javításra — a traktor többi része pedig hónapokig hevert ebek harmincadjára hagyva az egyik községben. Amíg a szurdoki gépállomás vezetősége így viszonyul a közösség vagyonához, amíg vállvonogatással intézi el a nehézségeket és nem veszi kézbe erélyesen a munka irányí­tását és megszervezését, addig a gépállo­más országos viszonylatban is a kullo­gok között fog járni és szégyent hoz gép- és tr­aktorállomásainkra. AZ ALKATRÉSZEK KÉRDÉSE A gépjavításoknak tartományszerte kulcs­kérdése a szükséges cserealkatrészek bizto­sítása. Az alkatrész­hiány az a legfőbb ,,ob­jektív ok" amelyre több-kevesebb joggal minden gépállomás hivatkozik. Tény az, hogy a kolozsvári anyagellátó központ nem kapott elégséges mennyiségű cserealkat­részt, annál is inkább, mert az őszi szárazság az előrelátódnál magasabbra emelte a szük­ségleteket. Az érkező alkatrészek között is túlsúlyban vannak a súlyosabb darabok (mint például a hernyótalpak) holott főként nagymennyiségű kisebb alkatrészre lenne szükség. Egyes szakemberek élnek a gyanú­perrel, hogy a sztálinvárosi traktorgyár túl­­ságos súlyt fektet a terv tonnában való tel­jesítésére és kevesebbet az apróbb alkatré­szek gyártására. (Egy egész traktor vagy egy hernyótalp ugyanis többet nyom a latban, mint például sok-sok kuplungtárcsa.) Az alkatrészek terén észlelt hiányt csak fo­­kozzák a tervszerű­sítésben elkövetett hibák. Ugyanis a gépállomásoknak idejében szám­ba kellett venniük évi szükségleteiket, a javítások kezdetekor pedig kiderült, hogy a szükségletek nagyobbak, mint amennyi igényt a GTA-k bejelentettek. Az alkatrész­hiány kérdése fokozatosan megoldódik a többi között azáltal is, hogy az illetékes szakminisztériumok közös meg­egyezése nyomán több üzem áttért alkatré­szek gyártására. Jó szolgálatot tett ezen a téren­ a kolozsvári gépjavító központ is. A központ eddig több mint 90 féle alkatrészt átütött elő saját műhelyében. Ezek nélkül csaknem képtelen lett volna lépést tartani a követelményekkel. Bár a javításra beküldött motorok száma már eddig is meghaladta a gépjavító központ tervét az üzem dolgozói lelkesen harcolnak azért, hogy minden trak­tor idejében, gondosan rendbeszedve kerül­jön vissza a­ gépállomásokra. A központ egész sor munkása érdemel dicséretet ezért. Említsük meg közöttük Cotirla Aurel, Verni­­ca Mihai és Pap Dezső szerelőket, Svekcov­­schi Vasilet, Forrai Vilmos ifjúmunkást és Mészáros József esztergályost, akik nap mint nap kimagasló mennyiségi és minőségi mun­kájukkal járulnak hozzá a tavaszi mezőgaz­dasági munka jó előkészítéséhez.­­ TÖBB TÁMOGATÁST A NÉPTANÁCSOK RÉSZÉRŐL A gépjavítások gyors ütemének biztosítá­sában néptanácsa­iknak is megvan a maguk jelentékeny szerepük A GTA-k műszaki és szervezési téren hatékony segítséget kapnak a tartományi néptanálcs ,GTA alosztályának technikusaitól. A rajoni néptanácsok javaré­sze azonban már jóval kevesebb figyelmet szentel ennek a nagyfontosságú kérdésnek­. A bánfihunyadrajoni néptanács illetékes szakosztálya például hetekig feléje sem né­zett a gépállomásnak, nem ellenőrizte a munkáját, hanem megelégedett a GTA veze­tőségének időnkénti jelentéseivel. Ugyanilyen hibás azoknak a községi néptanácsoknak a magatartása, amelyek a gépállomást hatás­körükön kívülálló, távol fekvő területnek tekintik, nem járulnak hozzá például a tüzelőanyag biztosításához. Az ilyen szemlélet miatt küzdött és küzd fa­­hiá­nnyal a bonchidai, a szurdoki, a sajó­­udvarhelyi és a ludasi gépállomás ha az illetékes helyi szervek idejében felmérték volna azt a kárt, amelyet a munka több na­pos szünetelése okozhat, a fakérdés kétségte­lenül megoldódhatott volna. ★ . Az idő sürget, a felhők közül kicsillanó napsütésben már a tavasz lehelete érzik. Megfeszített, lelkiismeretes munkára van szükségük kolozsvári gépállomásainknak, hogy teljesíthessék majd megkötött és meg­kötendő szerződéseiket és betölthessék falva­­inkban fontos gazdasági-politikai szerepü­ket. A tartományi és rajoni GTA-alosztályok tegyenek m­eg minden intézkedést arra, hogy a tervteljesítésben lemaradt gép- és traktor­­állomások pótolják mulasztásaikat, szervez­zék meg jobban munkájukat, használják ki alaposabban a munkaidőt Rövid idő van még hátra a tavaszi mező­gazdasági munkák kezdetéig Eddig az idő­pontig Kolozsvár tartomány minden gép- és traktorállomásán be kell fejezni a gépek ja­vítását. ORBÁN LAJOS Mezőgazdasági tanácsadó* A rétek és legelők jelentősége az állattenyésztés fejlesztésében Az állattenyésztés fejlesztéséről szóló tör­vény előírja, hogy 1956 év végéig hazánk 41*­lataikm­ányát legalább a következő mennyi­ségre kell emelni : 1240.000 ló, 4.300.000 szavasmarha, 13.800.000 juh és 4.600.000 sertés -az állatok számának növelése és az ál­lattenyésztői munka termelékenységének foko­zása csak szilárd takarmányalap biztosításá­val lehetséges. Ezért a törvény előírja a lege­lők, rétek megjavítását, területeinek növelé­sét, a takarmánynövényekkel bevetett terüle­tek hozamának növelését A takarmányozási alap létesítésénél — a szántóföld­ takarmányokon kívül — igen fontos szerepet játszik a réteken és legelőkön nyert takarmány. Hazánkban a természetes rétek és legelők nagy területet foglalnak el. Ezek nagyrészt olyan területek, melyeket szán­tóföldi növénytermesztésre használni nem tu­dunk. A burzsoá rendszer idején a földesurak és kulákok arra használták fel ezeket a terü­leteket, hogy olcsó takarmányt nyerjenek anélkül, hogy a gyepek gondozására pénzt fektettek volna be. Ezért a gyepek termésho­zam­a állandóan csökkent és országunk állat­­állománya egyre apadt Egészen más a helyzet most. Az állami és kollektív gazdaságoknak megvan minden le­hetőségük a rétek és legelők helyes kezelé­sére. Kormányunk rendelekzésünkre bocsátja a szükséges réteket, fűmagokat, műtrágyát és szakembereket, hogy a legelőket és réteket javíthassák. Ezen a téren is rendelkezésünkre áll a Szovjetunió tapasztalata. A növénytermesztés, legelő és rét­gazdálkodás és állattenyésztés között el­választhatatlan kapcsolat van. Ha sok és jó takarmánnyal rendelkezünk, akkor az állat­­tenyésztést fejleszteni tudjuk, az állatok pe­dig több istállótrágyát adnak és így hozzá­járulnak a szántóföldi termések állandó emel­kedéséhez Legelő alatt azt a gyepes területet értjük, amelynek termését legeltetéssel hasznosítjuk. A legelőn fogyasztott zöldtakarmány nagy mennyiségben tartalmazza az állatok fejlődé­séhez szükséges fehérjéket, vitaminokat és ás­ványi anyagokat. A legelőn az állatok meg­­edződnek, a különböző csontbetegségek ke­­vésbbé lépnek fel és a tejelő állatok tejhozama állandóan növekszik. A növendékállatoknak a legeltetés feltétlenül szükséges, mert a jó és egészséges fejlődés e nélkül el sem képzelhe­tő Állatállományunk számára jó és elégsé­ges- mennyiségben kell biztosítanunk a nyári legelőt. Egy számos állatnak naponta 50 kg zöldtakarmány a szükséglete. Szovjet ta­pasztalatok szerint a jó jegelőn tartott tehén, mely télen ízletes szénát és naponta nedvdús takarmányt kap, évente mintegy 2.600 liter tejet ad. A téli takarmányozáshoz szükséges széna egy részét kaszálás útján a réteken és kaszá­lókon nyerjük. Ha jól kezeljük a gyepes terü­letet a réteken is lehet legeltetni, ugyanakkor a legelőt is lehet kaszálni. A rétek és lege­lők javítását, kihasználását gyepgazdálkodás­nak nevezzük. Ahhoz, hogy a gyepgazdálko­dás helyes módszerét alkalmazzuk, ismer­nünk kell a gyep növényzetét, tudnunk kell melyik növény értékes és melyik értéktelen vagy káros. A gyep értékes növényei az éve­lő pázsitfüvek és a pillangós virágú növé­nyek. Az évelő pázsitfüvek jó minőségű­ takar­mányt adnak, ezenkívül a legeltetés alatti Ugrással szemben ellenállnak és erőteljes utá­nanövő, sarjadzó képességük van. Viljamsz szovjet tudós a pázsitfüvek egy másik fontos tulajdonságára is rámutat­­ arra, hogy hatá­sukra a talaj televényben gazdagodik és tar­tósan morzsalékos szerkezetűvé válik. A pillangós virágú takarmánynövények fe­­h­érjével gazdagítják a szénát és a legelő fü­vét. Hosszú gyökereikkel meszet hoznak fel az altalajból, amely a talajmorzsák tartós­­sá tételéhez szükséges. A pillangósok gyökér­zetén olyan baktériumok élnek, melyek a nö­vények táplálkozásához szükséges nitrogént a levegőből kötik le Az értékes pázsitfüveken és pillangósokon kívü­­ a gyepben még értéktelen vagy káros gyomnövényeket is találunk A gyomnövé­nyek jelentős mértékben rontják a legelők és rétek tak­armanyértekét. Vannak olyan gyom­növények, amelyek az állatokat megmérgezik. A helyes gyepgazdálkodás célja, hogy az adott körülmények között az értékes növé­nyek fejlődését elősegítsük és az értéktelen vagy káros növényeket kiirtsuk, hogy sok és jó minőségű takarmányt nyerjünk Az állattenyésztés fejlesztését szolgáló in­tézkedésekről megjelent törvény éppen a ré­tekre és legelőkre, ezek gondozására és ki­használására hívja fel figyelmünket, midőn kihangsúlyozza, hogy az állattenyésztés nem kielégítő fejlődésének elsősorban az az oka, hogy a takarmánytermesztés és a takarmá­nyozás nem volt kielégítő. Alacsony a ter­mészetes legelőknek és a kaszálóknak a hek­tárhozama Másik komoly hiányosság, h­ogy minden évben késve kaszálják be a termesz­tett és természetes szénát, nem használják ki helyesen a réteket, legelőket. Ennek következ­tében nemcsak nagy széna mennyiség vész el, hanem a betakarított széna is kisebb tápér­­tékű. Rendszertelen és szervezetten a legel­tetés is. Mindezek a tényezők akadályozzák az állattenyésztés fejlesztését. A törvény ha­tározott utasításokat ad a rétek és legelők növelésére, megjavítására, helyes kihasználá­sára Egyéni gazdaságok, kollektív gazdasá­gok és társulások, állami gazdaságok fela­data, hogy a tudományos gyepgazdálkodás el­­sajátításával és bevezetésével fellendítsék ál­latállományunk fejlődését. ELŐRE A nagybaconi néptanács az állattenyésztés fejlesztéséért (Sepsiszentgyörgyi tudósítónktól). A községi néptanácsnál 1400 hektár szán­tót, 1597 hektár kaszálót és 2200 hektár le­gelőt tartanak nyilván. Ezek szerint a nagy­­bak­oniaknak széleskörű lehetőségeik vannak az állattenyésztés fellendítésére. A rajoni néptanács mezőgazdasági osztálya azonban a tavalyi vetési terv összeállításánál nem vette ezt figyelembe. A község dolgozó pa­rasztjai kénytelenek voltak olyan termelési feltételekhez alkalmazkodni, amelyek a nagybaconi hegyoldalakon komoly nehézsé­geket okoztak és ugyanakkor akadályozták az állattenyésztés fejlesztését Most azonban a végrehajtó bizottság — a jelek szerint — mindent elkövet a mulasztá­sok pótlására. A január 3-án megjelent tör­vényt lelkes buzgalommal népszerűsíti és fokozott munkára serkenti az állattenyész­tőket. Keresztes Zoltán, Molnár István An­tal Béláné, Bogdán György, Keresztes Már­tonné és más népta­nácsi képviselők házról házra járva magyarázzák meg a dolgozó parasztoknak, milyen nagy jövedelemhez juttatja az állam mindazokat, akik hűsége­sen követik az állattenyésztés fejlesztéséről szóló törvény előírásait. A községi néptaná­csnál kidolgozott terv szerint az idén 140 hektáron termesztenek ló­herét és lucernát, 30 hektáron zabosbük­könyt, s a tavalyinál több burgonyát árpát, zabot, kukoricát és más takarmánynövényt. A községnek 12 tenyészbikája, 2 lipicai ménje, 5 kanja és 65 cigája fajkosa van Az állatállományt a­­korszerű követelményeknek megfelelően gondozzák és nemrég bevezették a Fajtiszta tenyészállatok törzsikönyvelését is. Az állatállomány már tavaly is szépen gyarapodott. A tehenek száma például egy év alatt 940-ről 1100-ra emelkedett, és 30 darabbal szaporodott a lóá­llomány is Mind nagyobb a tehenek borja, és tej­hozama. A község juhállományának nagy része szálasgyapjas curkána fajta, ezeket fokoza­tosan kicserélik finomgyapjas cigája fajták­kal. A tehénállomány minőségi javítására a legjobb szimentáli fajták beszerzését vették tervbe. A legelőik jobb karbantartásának kérdése is előtérbe került. A múlt év tavaszán több mint 300 hektár legelőt takarítottak ki, s ezt a munkát az idén nagyobb mértékben foly­tatják. Jó eredményeket várnak a szakaszos nyári legeltetéstől és a legelők szakaszon­kénti trágyázásától is. Külön legelőre hajtják majd ki a juhokat, a fejősteheneket és a nö­vendékállatokat. A nagybaconi dolgozó parasztok fokozott munkakedve beszédesen bizonyítja: megér­tették, hogy több állati termékért több ipar­cikket kapnak, a városi dolgozók ellátását javítva a maguk életét emelik magasabb színvonalra 3 EREDMÉNYEK­­ Győzelmes kultúrforradalmunk egyik kiemelkedő eseménye az 1952 áprilisában megtartott­­tanuítókongresszus. , A kongresszus után országunk valamennyi iskolájában emel­kedett az oktatás színvonala. Ferencz Valéria, a temesvári magyar vegyes pedagógiai iskola román nyelvtanárnője levelében rámutat, hogy munkájában a szov­jet pedagógusok tapasztalatait értékesíti. Emellett állandóan tanul­mányozza a Tanítók Kézikönyvét,­­­­a Gazeta Invitántentului-t, a Revista Pedagogiei-t, a Limba Romina, a Viata Romíneasca és a Contemporanul kritikai és irodalomtudományi cikkeit. Mindig ide­jében elkészíti a tananyagbeosztást és ügyel arra, hogy a lecke­adagolás szabályos és ütemes legyen. A gyenge tanulókat olyan módon segíti a román nyelv elsajátításában, hogy a pótórákon kívül többször felelteti őket és általában a jegyadásban igényes. Ismere­teit tapasztalatcserék útján is gyarapítja, részt vesz a kortársak óráin és látogatja a szakköröket. Mindennek meg is mutatkozik az eredménye: egy-egy osztályában csupán két-h­árom közepes és gyenge tanulói­, van, a csúcsteljesítmények száma pedig egyre na­gyobb. A preotesei Desanca, a temesvári szerb líceum orosz nyelv­­tanárnője. 1952-ben végezte el a Makszim Gorkij pedagógiai főisko­lát. Levelében leírja, milyen módszerrel sikerült elérnie, hogy ta­nítványai megszeressék és elsajátítsák az orosz nyelvet. A többi közt kollektív mozilátogatásokat szervez s az orosz órákon meg­vitatják a filmek tartalmát. A helyesírás elsajátítását diktálássa­l, a füzetek gondos ellenőrzésével, a hibák beható elemzésével segíti elő. Ennek következtében a IX., X. és XI. osztályos tanulók 40 szá­zaléka igen jó dolgozatokat ír és ötnél több helyesírási hibája álta­lában senkinek sincs. A leckéik megértésére sokféle és gazdag szemléltető anyagot használ. A „Puskin Mihajlovszk faluban“ lec­kénél például Tropinyin festő azonos című képét is tanulmányozták. A szovjet módszerek alkalmazásából adódó kiváló eredményekre mutat rá levelében Mertz Károly, a temesvári magyar vegyes pe­dagógiai iskola magyar nyelvtanára. Az 1953/54. évi tanterv alap­ján elkészített félévi munkatervébe beiktatta a beszédkészség és az írásbeli fogalmazás fejlesztését, mégpedig Csisztyakov „Az orosz nyelv iskolai oktatásának módszertana“ és Nyikol­kij „Az írásbeli fogalmazás tanításáról“ című munkája alapján. A beszéd- készség fejlesztését a következő munkafolyamatok szolgálják: a kifejező olvasás elsajátítása; műalkotások alapgondolatainak meg­állapítása; tartalmi, szerkezeti és eszmei vázlat; állító és bizonyító tételek megkülönböztetése, stb. Ilyen szempontokból ismertette és elemezte a tanulókkal Polevoj Kovácsok című könyvét. A fogalma­zást készség fejlesztésére is változatos módszereket alkalmaz: tömör és részletes tartalomleírás; elbeszélések, képek vagy rajzok jellemzése; értekezések és irodalmi tárgyú fogalmazások formájá­ban. A tanulók szépirodalmi érdeklődését és íráskészségét bizonyít­ják azok az dinád­ó alkotó munkák, amelyekkel Molnár Br Kató ,„ Laki Imre és mások az­­Utunk és a Bánsági írás hasábjain jelent­keztek. Ferencz József, ugyanennek az iskolának lélektantanára az újtípusú ember kialakításában sikerrel hasznosítja Makarenko, a nagy szovjet pedagógus módszereit. Munkájában Pavlov tanításaira is támaszkodik, hogy megismerje az idegrendszer-típusokat, a ma­­gasabbrendű idegtevékenységek törvényszerűségét, a környezet és a társadalom személyiségformáló hatását. Az óravázlat készítésé­ben sikerrel küzd a formalizmus ellen, tisztázza a tanítási óra cél­ját. Ügyel arra, hogy az egész osztályt foglalkoztassa a tanórá­kon. Jól bevált az a módszere is, hogy a gyengébb tanulókkal elmé­lyültebben, fokozott türelemmel foglalkozik, de ugyanakkor mind nagyobb igényeket támaszt velük szemben. A tanórák anyagát ösz­­szekapcsolja az élettel, a reál- és belpolitikai eseményekkel. A szakmai és politikai színvonal emelése érdekében a bonyhai hétosztályos elemi iskola tanítói és tanárai — már a tanév elején kidolgozott munkaterv alapján — „Pedagógiai sarkot” létesítettek. Erről számol be levelében Asztalos Ferenc tanító. A „Pedagógiai sarok“ élénk tevékenységéből különösen kiemeli a nevelési kérdé­sekkel foglalkozó előadásokat, mint például : „Az öntudatos fegye­lem kialakítása“, „A tanulók kommunista nevelésének biztosítása“, stb. A bonyhai iskolában ezenkívül havonta két minta-tanítást tar­tanak. A tanerők rendszeresen részt vesznek a pártoktatásban és előfizetői különböző napilapoknak és szakmai folyóiratoknak. Mind­ezek hozzásegítették őket, hogy a tanulók figyelmét lekötő, magas színvonalú órákat tartsanak Ennek konkrét eredménye, hogy az első negyedévhez viszonyítva 33 százalékkal megjavult a tanul­mányi előmenetel a bonyhai hétosztályos elemi iskolában. Mindazoknak a néptanácsoknak pedig, amelyek még bürokra­tikusan, nemtörődömséggel kezelik a tanügyi káderek szociális kérdéseit, Szatmár rajon néptanácsainak munkáját ajánljuk mint követendő példát. Ez a néptanács igyekszik a párt és a miniszter­­tanács 1951 augusztus 16-án hozott határozata szellemében — ked­vező élet- és munkakörülményeket teremteni a tanároknak és ta­nítóknak. Körültekintő gondoskodással fogott az új tanerők lakás-, fa- és egyéb létkérdéseinek megoldásához, s ezzel nagy megelé­gedést keltett a tanítók körében így az 1953/54. Iskolai évben 72 új tanügyi káder között — kinevezésük alkalmából — 28.000 lejen felüli összeget osztottak szét, ami lehetővé tette, hogy mindjárt pá­lyájuk kezdetén mentesüljenek az apró gondoktól. Ebben az évben a tanerők ösztönzésére és életszínvonaluk emelésére 56.000 lejt utal­tak ki a helyi alapból és 4.750 lej értékben prémiumokat osztottak szét. Serban Alexandru például 1250 lejt kapott kiemelkedő mun­kájáért, Kotai János, Grebuk Mária, Salagean Mária és még­­néhá­­nyan 500—500 lejt, többen pedig 300—300 lej prémiumot kaptak. A téli szünidőben 50-nél több tanerőt utaltak be ingyenes üdülésre. HIÁNYOSSÁGOK Az oktatás jó megszervezése nagyrészt a népoktatás felsőbb szerv­eitől és a helyi néptanácsoktól is függ. Sok esetben azonban ezek a szervek bürokratikusan irányítják az iskolák munkáját és figyelmen kívül hagyják a párt és a minisztertanács 1951 augusztus 16-án hozott határoz­atát amely fontos intézkedéseket tartalmaz az elemi és középfokú oktatásban alkalmazott tanügyi káderek élet- és munkakörülményeinek megjavítására. A határozat nyomán emel­kedett ugyan a tanárok és tanítók anyagi és kulturális színvonala, munkafeltételeik is javultak, de még sok a tennivaló. Ugyanígy az iskolai tankönyvek szerkesztése és terjesztése tekintetében sem ki­elégítő a helyzet. Iskoláinkban még komoly hiányosságokra bukkanhatunk az ok­tatás és a nevelés minősége szempontjából is. Vannak olyan tan-­­erők, akik nem éreznek felelősséget munkájuk eredményéért, felüle­tesen készülnek fel az órákra. Érthető, hogy a tanulás így sablo­nossá, érdektelenné, sőt unalmassá válik. A fogyatékosságok egyik oka az is, hogy sok helyen a tanítókat, gyakran még a tanulókat is túlterhelik iskolán kívüli feladatokkal, így megfosztják a tanerőket attól a lehetőségtől, hogy alaposan felkészüljenek a leckékre, el­lenőrizzék a házifeladatokat, segítsék a gyenge tanulókat, elláto­gassanak tanítványaik otthonába, szoros kapcsolatot teremtsenek a szülőkkel, tapasztalatcseréket szervezzenek, stb. A többi között ezeket a hiányosságokat tárja fel Kesztenbaum Miklós, a temesvári vegyes­ pedagógiai iskola tanára. Rámutat arra is, hogy egyes pio­nír-instruktorok felkészületlenül jönnek az órákra, mert erejüket meghalad.A iskolánkívü­li feladatokkal bízzák meg őket. Ennek ká­ros következménye abban is megmutatkozik, hogy iskolai előmene­telük tekintetében nem állhatnak követendő példaként a pionírok előtt. A temesvári 10. számú magyar elemi iskola elért ugyan jó eredményeket — írja Mészáros István igazgató-tanító —, de az iskola és a szülők közötti szoros kapcsolatot még nem tudta meg­valósítani. A tanerőknek nem sikerült a szülőket mozgósítani és bevonni az iskola munkájába. Ennek­ egyik megnyilvánulása, hogy a szülői értekezleteket nem látogatják és így azok nem is felelhet­nek meg céljuknak. Dunajecz László levelezőnk a temesvári esti líceum hiányossá­gairól ir. Az érettségi vizsga előtt álló XI. osztály 23 tanulója kö­zül a második negyedévben mintegy 60 százaléknak kettes osztály­zata volt, két vagy még több tantárgyból. A tanulók nem járnak rendszeresen órákra és kirívóan fegyelmezetlenek. Az iskola veze­tősége igyekezett ugyan rendet teremteni, de intézkedései felszíne­sek, nem célravezetők. A konzultációs órák például számbelileg elegendők, de csak néhány közepes tanuló veszi őket igénybe, s ép­pen a gyenge, kettes osztályzatnak nem látogatják. Rotariu igaz­gató elvtársnő és Buduianu Constantin osztályfőnök nem fordít ele­­gendő gondot a tanulók mozgósítására. A diákok nem értékelik, nem becsülik meg az iskolától kapott segítségét. Helytelen az is, hogy a X. b osztályban az osztályfőnöki óra csupán az időszerű politikai események ismertetésére korlátozódik. Feltétlenül meg kel­lene vitatni az osztályban előforduló­sok és súlyos hiányosságot, fegyelmezetlenséget. Sok olyan levél érkezik szerkesztőségünkbe, amely egyes isko­lák hiányos tisztfaellátásáról, a tankönyvek elégtelenségéről, vala­mint a tanerők életviszonyaira károsan kiható nemtörődömségről tanúskodik. Rédei Gizella természetrajztanár hiányolja, hogy nö­vénytan-tankönyv nem jelent meg magyar nyelven, állattan pedig még román nyelven sem. A mezőgazdasági gyakorlat számára nem elégségesek a tantervben megadott forrásmunkák. Éppen ezért ezek­nek a leckéknek az előkészítése nagyon sok időt, munkát igényel a tanároktól, ugyanakkor a tanulók csak jegyzetek alapján készülhet­nek fel az órákra, ami akadályozza e leckék elmélyítését. A mód­szertani ismeretek elsajátítására kevés tanuló tudta megszerezni Gorbunov tankönyvét, és még abban is csak a tantervben előírt tananyag egy részét találhatja meg. A temesvári pedagógiai iskola első évfolyama mindezideig nem kapott sem magyar, sem román nyelv- és helyesírási könyvet. Hasonló a helyzet a vegyes Itceumban is, ahol a tanévkezdet után több mint egy hónappal kapták meg a tankönyveket. A levelek egy része egyes iskolák felszerelésének elégtelenségére, vagy éppen az ezzel kapcsolatos visszaélésekre mutat rá. Seres Kata­lin, a szatmárhegyi nőbizottság elnöke pamaszolja, hogy az 1. számú elemi iskolában három-négy tanuló szorong egy kétszemélyes pad­­ban, ugyanakkor pedig a II. számú iskola igazgatója, lakását, sze­mélyes céljaira használ fel iskolapadokat. Levelezőnk több ízben felhívta a néptanács figyelmét a padok hiányára, de mindeddig semmi intézkedés sem történt ebben az igen egyszerűen elintézhető ügyben. Németh Sándort és feleségét közel egy éve nevezték ki mate­matika-tanárokká egy temesvári iskolába. Még egyetemi tanulmá­nyaik idején Gh. Gheorghiu-Dej elvtársnak a tanítók kongresszu­sán elmondott beszédéből örömmel értesültek arról, hogy a párt célul tűzte ki: megfelelő életkörülményeket kell teremteni a taní­tóknak és tanároknak. Egyes néptanácsok azonban nem fordítanak elég gondot a tanerők lakásszükségleteire. Így például a temesvári városi néptanács még mind a mai napig nem­ gondoskodott arról, hogy Németh Sándornak és feleségének megfelelő lakást biztosítson. Nagy és fontos feladat hárul a tanügyi szervekre és a tanerőkre ifjúságunk oktatásában, a magaskultúrájuk népét szerető újtípusú kommunista ember kialakításában. ,,A kultúra fellendítése, a különböző fokú iskolák fejlesztése — mondotta Gh. Gheorghiu- Dej elvtárs — szerves réssze pártunk és kormányunk szocializmust építő munkájának“. Nagyszerű alkotómunkára nyílik lehetőség a Román Munkáspárt által megjelölt útán. Ennek alapfeltétele azon­ban, hogy minden egyes ember, minden egyes szerv becsülettel helytálljon a maga posztján. T. VEGH KATÓ HALÁSZ ZSUZSA Levelezőink írják A tanárok és tanítók munkájáról Országépítő munkánk egyik sarkalatos problémája: a néptömegek kulturszínvonalának szüntelen emelése. Népi demokratikus rendszerünknek ezen a téren is súlyos örökséggel kell megküzdenie. A felszabadulás előtt több mint négy milliót tett ki az irás­­tudatlanok és félig írástudatlanok száma. A régi iskolarendszer csak az uralkodó osztályok gyermekei számára biztosította a szel­lemi fejlődést, a népet azonban sötétségre ítélte, nehogy a kultúra fejlődésével együtt növekedjen a tömegek öntudata. Népi demokratikus rendszerünkben a tudás terjesztése, a po­litikai öntudat és tisztánlátás fejlesztése állampolitika, hiszen a szo­­cializmus építése enélkü­l el sem képzelhető. A tanügyi reform gyökeresen megváltoztatta tanítási rendszerünket. A tanköteles gyer­mektől kezdve a főiskolát hallgatóig a tanulók állami támogatásban részesülnek. Kultúrforradalmunk jelentős vívmánya, hogy az állami oktatásban részvevők száma az 1938. évhez viszonyítva megháromszorozódott. Ötéves tervünk végére nem lesz hazánkban írástudatlan ember. Népi demokratikus rendszerünk biztosítja az anyanyelvű oktatás elvének érvényesülését. Több mint 3.500 elemi és középfokú iskolában, valamint számos felsőfokú tanintézetben folyik az oktatás a nemzeti kisebbségek nyelvén. Jobb versenyszervezést a dícsőszentmártoni üveggyárban A dícsőszentmártoni üveggyárban szívesen sorolják fel a dolgozók a szebbnél-szebb si­kereket jelző adatokat, számokat. Hogyne beszélnének örömmel arról, hogy a januári tervüket 3 nappal hamarább fejezték be s ja­nuár 29-én már februárra termeltek! Annál érté­kesebb ez az eredmény, minthogy a választék teljesítése is párhuzamosan haladt a termelés­sel, a munka­ termelékenysége pedig 5,4 szá­zalékkal emelkedett a tervelőirányzathoz ké­pest. Valóban, büszke lehet a gyár egész munka, közössége ezekre a sikerekre ! S különös di­cséret illeti a terv előharcosait: Szabó István, III. csoportját, amely az üveg­húzó osztályon az előirányzottnál 68,2 százalékkal több első­­osztályú üveget gyártott; Végh Ferenc cso­portját, amely 49,8 százalékkal túlteljesítette a minőségi előírást; Sándor József üvegvá­gót, aki rendes tervfeladatán kívül még 940 négyzetméter üveget vágot­t ki hulladék üveg­ből. Székely János sztahanovista vaseszter­gályos, Negri Oszkár minta­asztalos, Zsig­­mond Ottó és Blaskó József II. üvegpréselők csoportjai és rajtuk kívül még igen sok mun­kás járult hozzá nagyarányú normatúlteljesí­­tésével és kifogástalan minőségű munkájával a januári eredményhez. Még többet tettek a gyár fejlődéséért, a termelés fellendítéséért a gyár nagyszámú újítói. Az utóbbi időben alkalmazott 18 újítás 105.900 lej megtakarítást hoz a gyárnak. Szovjet példára a gyárban is meghonosodott már az újító kollektívái közös munkája. Egy ilyen kollektíva új eljárást javasolt az ü­veg­­olvasztó kemencék előmelegítésére, s ezzel 25 százalékkal csökkentette az előmelegítési időt. Gáli János III. kőműves ötle­tes újításával módosította az üvegvat­­tát olvasztó kemence kifolyó nyitását azó­ta jobb az üvegvatta minősége és a kemence működési tartama meghosszabbodott. Sok kisebb és nagyobb jelentőségű újítás volt igen nagy kihatással a munka termelékenysé­gének növekedésére. Az augusztusi párthatározat szellemében a gyárban mind több új cikket gyártanak. A belső tartalékokat, minden hullad­ékanyagot fel­használnak a választék bővítésére. Hulladé­kokból készülnek a padlóborító üvegkockák, üvegtégelyek és más keresett cikkek. Egy ilyen gyárban, ahol a dolgozók többsé­ge lelkesen dolgozik, az üzemi bizottság­nak még jobban fel kellene hasz­nálnia az élenjárók kezdeményező készsé­gét arra, hogy kiszélesítse a versenyt és abba valamennyi dolgozót bevonjon. Sajnos a di­csősz­erű m­ár­ton­i üveggyár üzemi bizottsága elmulasztotta ezt. Gyenge agitációs és szer­vező munkája miatt mindössze a dolgozók 55 százaléka kötött versenyszerződést. Szilágyi György, az üzemi bizottság függetlenített tit­kára a szakszervezeti irodában papírhalmazok közé temetkezik, ahelyett, hogy eredményes termelési tömegagriációt végezne. A szocia­lista, verseny­szervező felelősét, Bercea Raveca elvtársnőt nem segíti és nem ellenőrzi munká­­jában. Bercea Raveca háromhónapos szak­­szervezeti tanfolyamon vett részt, de munká­jában nem hasznosítja a tanultakat. A gyár több osztályán és számos szakszer­vezeti csoportban nem értékelik ki a verseny eredményeit s ezért a verseny ellankadt. Az egyik igen fontos osztályon, a nyersanyag kavaró osztályon egyáltalán nincs szocialis­ta Verseny, pedig a nyersanyag helyes keveré­se nagymértékben kihat az üveg minőségére. Az üzemi bizottság szemet huny afelett, hogy Király Gyula csoportszervező nem tart gyű­lést a csoportjával és ,nem­ mozgósítja a cso­portja tagjait arra, hogy versenyvállaláso­­kat tegyenek. Mindezeket a súlyos mulasztásokat a fali­újság szerkesztő-bizottsága észre sem veszi. Nem használja fel a faliújságot arra, hogy kommunista bírálattal feltárja a hibákat és utat mutasson a szakszervezeti munka meg­javítására. Hetekig, sőt hónapokig nem cserélik a régen elavult faliújságértékeket. A dicsősze­ntmártomni üveggyár munkaközös­sége a jövőben még jobb eredményeket vívhat ki, ha az üzemben felélénkül a szakszervezeti élet, széleskörben megszervezik a szocia­lista versenyt és a faliújságon, csakúgy mint a szakszervezeti gyűléseken megbírálják mindazokat, akik elhanyagolják a rájuk tű­zött szak­szervezeti feladatok elvégzését. A szakszervezeti választás jó alka­lom arra, hogy a gyár dolgozói sora­­ikból azokat az elvtársakat válasszák meg a szakszervezeti csoportok vezetésére, az osz­tálybizottságok és az üzemi bizottság tagja­inak, akik hozzáértő, lelkes munkájukkal, gyö­keres fordulatot hoznak a gyár szakszervezeti életébe, jól megszervezik a szocialista ver­senyt, gondoskodnak állandó, pontos verseny, nyilvántartásról és az eredmények széleskö­rű népszerűsítéséről. BRANDSHOPFER KÁROLY

Next