Előre, 1954. március (8. évfolyam, 1983-2008. szám)
1954-03-02 / 1983. szám
1934. március 2., kedd Gép- és traktorállomásaink legsürgősebb feladata: befejezni a javításokat! *—* Ankét a kolozsvártartományi GTÁ-k tevékenységéről — Végefelé jár már az idei kemény tél. A lezúdult hatalmas hőtömegek lassan ként rokkanni, olvadozni kezdenek. Szántóföldjeinken nemsokára kezdetét veszi a szorgos mezei munka. Gépállomásaink traktorai újult erővel dübörögnek majd végig a mezőkön, hogy előkészítsék a talajt a vetésre. A tavaszi szántás-vetés körültekintő, gondos előkészítést kíván. A múlt év, a bőséges termés mellett, némely tekintetben kedvezőtlenül zárult: a szárazság miatt például nem mindenütt fejezték be az őszi mélyszántást, tavasszal tehát ezt is pótolni kell. A szikkadtabb talajon a traktorok is többet rongálódtak, mint rendesen. Világos tehát, hogy minden gépállomásnak komoly erőfeszítéseket kell tennie, ha azt akarja, hogy a tavasz teljesen felkészülten találja. A GTA-k traktorainak és más mezőgazdasági gépeinek rendbeszedése tekintetében Kolozsvár tartomány nem a legdicséretesebben áll. Ellenkezőleg, országos viszonylatban valahol hátul kullog. Bár az utóbbi hetekben javult a helyzet s egy sor gépállomáson kiváló eredményeket értek el a gépjavítások terén, még mindig sok a tennivaló. A szórványos sikerek ugyanis nem változtatnak azon, hogy február elejéig a tartomány összes traktorainak alig egynegyedét tekinthették teljesen kijavítottaknak. A lemaradt gépállomásokon általában igen sok szó esik az objektív nehézségekről. Ilyen nehézségek tagadhatatlanul vannak, mint ahogy az is kétségtelen, hogy a pádéban vannak olyan mértékben, amilyen mértékben iparunk újabb traktorok, felszerelések és alkatrészek tömegét állítja elő évről évre. A sopánkodásnál tehát jóval hasznosabb lenne, ha alaposan megvizsgálnák lehetőségeiket, hasznosítanák a belső erőforrásokat. Kiderülne, hogy megvannak az eszközeink a nehézségek csökkentésére és ahol a gépállomások vezetői és dolgozói szívügyüknek tekintik a mezőgazdasági gépek és felszerelések helyes felhasználását, ott a gépjavítás lényeges zökkenő nélkül folyik. ÉLENJÁRÓ GÉPÁLLOMÁSOK Ilyen példát szolgáltat Kolozsvár tartományban az aranyosgyéresi és a bonchidai GTA. Az aranyosgyéresi gépállomáson például az objektív adottságok nem sokkal jobbak mint másutt, mégis itt február elejéig teljesen kijavították a traktorok kétharmadát. Ehhez a gépállomás vezetőinek lelkiismeretes szervező munkája, az alkatrészcsoportonkénti szovjet gépjavítási módszer bevezetése járult hozzá. De nem utolsó sorban tette lehetővé olyan élenjáró dolgozók kiváló minőségű munkája, mint Budau Joan brigádvezető, Cucu Gavril és Tóth Bálint traktoristák tevékenysége. Bonchidán is voltak nehézségei a gépállomásnak, hol a fahiány miatt, hol egyes alkatrészek hiánya miatt — ennek ellenére a gépjavítások megfelelő ütemben folytak. A dolgozók javaslatokat tettek a munka megkönynyítésére, bevezették itt is a Bugacsev-módszert, maguk is állítottak elő egyes alkatrészeket s lelkiismeretes munkával ez a gépállomás is a tartomány élenjárói közé került. Papp Árpád, Covriga Dumitru, Bálint Sándor, Breia Victor, Szakács Zoltán és a gépállomás más dolgozói valóban derekas munkát végeztek. Az élenjárók között említhető a dési és besztercei gépállomás is. Az utóbbi hetekben pedig több olyan gépállomáson lendült fel a munka, amelyek a javítások első szakaszában igen gyengén állottak. Ehhez nagy mértékben hozzájárult a tartományi pártbizottság által kezdeményezett operatív brigád, amelynek tevékenységében a pártbizottság képviselőjén kívül részt vesznek a szakszervezet és az IMSZ képviselői, valamint a tartományi néptanács GTA-alosztályának technikusai. A brigád hosszabb időt tölt egy-egy gépállomáson és szervezési-műszaki segítségével előmozdítja az illető gépállomás munkáját, így gyorsult meg a gépjavítások menete a bánfihunyadi, marosludasi, enyedi és más gépállomásokon. Ezeken a GTA4-on 1® egész sor dolgozó tüntette ki magát jó minőségű munkájával. Ezek között említhetjük meg a tudási GTA-ról Olaru Niculae brigád vezetőt, Oroian Teofil és Rachita Viorel traktéristákat. Ömböli József és Molnár Miklós gépészeket, Enyedről Padurean Ioan gépszerelőt és Indrei Victor traktoristát. A javításban gépállomásainkat támogatják a tartomány üzemei — a többi között a kolozsvári vasúti műhelyek és a Herbák János gyár. Ezt az értékes támogatást azonban egyes gépállomások arra igyekeznek felhasználni, hogy áthárítsák a felelősségét. Ilyen hajlandóság tapasztalható helyenként — például a bánfihunyadi gépállomás vezetőségében, amely a kolozsvári gépkocsi szállítóvállalatot okolja lemaradásáért. A GTA-k traktoraiért és más gépeiért elsősorban a gépállomás vezetői, dolgozói a felelősek. AHOL FELELŐTLENSÉG URALKODIK Akad a tartományban olyan gépállomás is (a szurduki) ahol február közepéig egyetlen traktort sem hoztak teljesen rendbe. Ezt a tényt a szurduki gépállomás vezetőinek nehéz lenne pusztán objektív körülményekre visszavezetniük, amikor más gépállomásokon már túljutottak a javítások zömén. Tény az, hogy ezen a gépállomáson nagyon gyenge lábon áll a felelősségtudat. Mennyire viseli szívén például az igazgató a gépjavítások sorsát, erre jellemző, hogy a munka legsürgetőbb szakaszában szabadságra ment és magára hagyta a GTA-t. A pihenő természetesen jogos és szükséges dolog — a kérdés azonban így is feltehető: pihenhet-e nyugodtan egy vezető, amikor vállalatánál minden a feje tetején áll? A lemaradás oka tehát nem pusztán objektív. A legfőbb ok: a rossz szervezés, a dolgozók megfelelő irányításának és képzettségének a hiánya, a kapkodás. A kolozsvári 4-es számú anyagellátó központnál számontartják azt, hogy a szurdoki GTA aránylag több alkatrészt kapott mint sok más gépállomás. Az üzemektől is kapott segítséget Szurduk. Jellemző a lelkiismeretlenségre az alábbi eset: a nyári mezőgazdasági kampány során a szurduki GTA egyik KD-35-ös traktorának eltört a hajtókarja és összezúzódott a motorblokk egyik oldala. Cserélgették a blokkot amíg az egész motort Kolozsvárra kellett szállítani általános javításra — a traktor többi része pedig hónapokig hevert ebek harmincadjára hagyva az egyik községben. Amíg a szurdoki gépállomás vezetősége így viszonyul a közösség vagyonához, amíg vállvonogatással intézi el a nehézségeket és nem veszi kézbe erélyesen a munka irányítását és megszervezését, addig a gépállomás országos viszonylatban is a kullogok között fog járni és szégyent hoz gép- és traktorállomásainkra. AZ ALKATRÉSZEK KÉRDÉSE A gépjavításoknak tartományszerte kulcskérdése a szükséges cserealkatrészek biztosítása. Az alkatrészhiány az a legfőbb ,,objektív ok" amelyre több-kevesebb joggal minden gépállomás hivatkozik. Tény az, hogy a kolozsvári anyagellátó központ nem kapott elégséges mennyiségű cserealkatrészt, annál is inkább, mert az őszi szárazság az előrelátódnál magasabbra emelte a szükségleteket. Az érkező alkatrészek között is túlsúlyban vannak a súlyosabb darabok (mint például a hernyótalpak) holott főként nagymennyiségű kisebb alkatrészre lenne szükség. Egyes szakemberek élnek a gyanúperrel, hogy a sztálinvárosi traktorgyár túlságos súlyt fektet a terv tonnában való teljesítésére és kevesebbet az apróbb alkatrészek gyártására. (Egy egész traktor vagy egy hernyótalp ugyanis többet nyom a latban, mint például sok-sok kuplungtárcsa.) Az alkatrészek terén észlelt hiányt csak fokozzák a tervszerűsítésben elkövetett hibák. Ugyanis a gépállomásoknak idejében számba kellett venniük évi szükségleteiket, a javítások kezdetekor pedig kiderült, hogy a szükségletek nagyobbak, mint amennyi igényt a GTA-k bejelentettek. Az alkatrészhiány kérdése fokozatosan megoldódik a többi között azáltal is, hogy az illetékes szakminisztériumok közös megegyezése nyomán több üzem áttért alkatrészek gyártására. Jó szolgálatot tett ezen a téren a kolozsvári gépjavító központ is. A központ eddig több mint 90 féle alkatrészt átütött elő saját műhelyében. Ezek nélkül csaknem képtelen lett volna lépést tartani a követelményekkel. Bár a javításra beküldött motorok száma már eddig is meghaladta a gépjavító központ tervét az üzem dolgozói lelkesen harcolnak azért, hogy minden traktor idejében, gondosan rendbeszedve kerüljön vissza a gépállomásokra. A központ egész sor munkása érdemel dicséretet ezért. Említsük meg közöttük Cotirla Aurel, Vernica Mihai és Pap Dezső szerelőket, Svekcovschi Vasilet, Forrai Vilmos ifjúmunkást és Mészáros József esztergályost, akik nap mint nap kimagasló mennyiségi és minőségi munkájukkal járulnak hozzá a tavaszi mezőgazdasági munka jó előkészítéséhez. TÖBB TÁMOGATÁST A NÉPTANÁCSOK RÉSZÉRŐL A gépjavítások gyors ütemének biztosításában néptanácsaiknak is megvan a maguk jelentékeny szerepük A GTA-k műszaki és szervezési téren hatékony segítséget kapnak a tartományi néptanálcs ,GTA alosztályának technikusaitól. A rajoni néptanácsok javarésze azonban már jóval kevesebb figyelmet szentel ennek a nagyfontosságú kérdésnek. A bánfihunyadrajoni néptanács illetékes szakosztálya például hetekig feléje sem nézett a gépállomásnak, nem ellenőrizte a munkáját, hanem megelégedett a GTA vezetőségének időnkénti jelentéseivel. Ugyanilyen hibás azoknak a községi néptanácsoknak a magatartása, amelyek a gépállomást hatáskörükön kívülálló, távol fekvő területnek tekintik, nem járulnak hozzá például a tüzelőanyag biztosításához. Az ilyen szemlélet miatt küzdött és küzd fahiánnyal a bonchidai, a szurdoki, a sajóudvarhelyi és a ludasi gépállomás ha az illetékes helyi szervek idejében felmérték volna azt a kárt, amelyet a munka több napos szünetelése okozhat, a fakérdés kétségtelenül megoldódhatott volna. ★ . Az idő sürget, a felhők közül kicsillanó napsütésben már a tavasz lehelete érzik. Megfeszített, lelkiismeretes munkára van szükségük kolozsvári gépállomásainknak, hogy teljesíthessék majd megkötött és megkötendő szerződéseiket és betölthessék falvainkban fontos gazdasági-politikai szerepüket. A tartományi és rajoni GTA-alosztályok tegyenek meg minden intézkedést arra, hogy a tervteljesítésben lemaradt gép- és traktorállomások pótolják mulasztásaikat, szervezzék meg jobban munkájukat, használják ki alaposabban a munkaidőt Rövid idő van még hátra a tavaszi mezőgazdasági munkák kezdetéig Eddig az időpontig Kolozsvár tartomány minden gép- és traktorállomásán be kell fejezni a gépek javítását. ORBÁN LAJOS Mezőgazdasági tanácsadó* A rétek és legelők jelentősége az állattenyésztés fejlesztésében Az állattenyésztés fejlesztéséről szóló törvény előírja, hogy 1956 év végéig hazánk 41*lataikmányát legalább a következő mennyiségre kell emelni : 1240.000 ló, 4.300.000 szavasmarha, 13.800.000 juh és 4.600.000 sertés -az állatok számának növelése és az állattenyésztői munka termelékenységének fokozása csak szilárd takarmányalap biztosításával lehetséges. Ezért a törvény előírja a legelők, rétek megjavítását, területeinek növelését, a takarmánynövényekkel bevetett területek hozamának növelését A takarmányozási alap létesítésénél — a szántóföld takarmányokon kívül — igen fontos szerepet játszik a réteken és legelőkön nyert takarmány. Hazánkban a természetes rétek és legelők nagy területet foglalnak el. Ezek nagyrészt olyan területek, melyeket szántóföldi növénytermesztésre használni nem tudunk. A burzsoá rendszer idején a földesurak és kulákok arra használták fel ezeket a területeket, hogy olcsó takarmányt nyerjenek anélkül, hogy a gyepek gondozására pénzt fektettek volna be. Ezért a gyepek terméshozama állandóan csökkent és országunk állatállománya egyre apadt Egészen más a helyzet most. Az állami és kollektív gazdaságoknak megvan minden lehetőségük a rétek és legelők helyes kezelésére. Kormányunk rendelekzésünkre bocsátja a szükséges réteket, fűmagokat, műtrágyát és szakembereket, hogy a legelőket és réteket javíthassák. Ezen a téren is rendelkezésünkre áll a Szovjetunió tapasztalata. A növénytermesztés, legelő és rétgazdálkodás és állattenyésztés között elválaszthatatlan kapcsolat van. Ha sok és jó takarmánnyal rendelkezünk, akkor az állattenyésztést fejleszteni tudjuk, az állatok pedig több istállótrágyát adnak és így hozzájárulnak a szántóföldi termések állandó emelkedéséhez Legelő alatt azt a gyepes területet értjük, amelynek termését legeltetéssel hasznosítjuk. A legelőn fogyasztott zöldtakarmány nagy mennyiségben tartalmazza az állatok fejlődéséhez szükséges fehérjéket, vitaminokat és ásványi anyagokat. A legelőn az állatok megedződnek, a különböző csontbetegségek kevésbbé lépnek fel és a tejelő állatok tejhozama állandóan növekszik. A növendékállatoknak a legeltetés feltétlenül szükséges, mert a jó és egészséges fejlődés e nélkül el sem képzelhető Állatállományunk számára jó és elégséges- mennyiségben kell biztosítanunk a nyári legelőt. Egy számos állatnak naponta 50 kg zöldtakarmány a szükséglete. Szovjet tapasztalatok szerint a jó jegelőn tartott tehén, mely télen ízletes szénát és naponta nedvdús takarmányt kap, évente mintegy 2.600 liter tejet ad. A téli takarmányozáshoz szükséges széna egy részét kaszálás útján a réteken és kaszálókon nyerjük. Ha jól kezeljük a gyepes területet a réteken is lehet legeltetni, ugyanakkor a legelőt is lehet kaszálni. A rétek és legelők javítását, kihasználását gyepgazdálkodásnak nevezzük. Ahhoz, hogy a gyepgazdálkodás helyes módszerét alkalmazzuk, ismernünk kell a gyep növényzetét, tudnunk kell melyik növény értékes és melyik értéktelen vagy káros. A gyep értékes növényei az évelő pázsitfüvek és a pillangós virágú növények. Az évelő pázsitfüvek jó minőségű takarmányt adnak, ezenkívül a legeltetés alatti Ugrással szemben ellenállnak és erőteljes utánanövő, sarjadzó képességük van. Viljamsz szovjet tudós a pázsitfüvek egy másik fontos tulajdonságára is rámutat arra, hogy hatásukra a talaj televényben gazdagodik és tartósan morzsalékos szerkezetűvé válik. A pillangós virágú takarmánynövények fehérjével gazdagítják a szénát és a legelő füvét. Hosszú gyökereikkel meszet hoznak fel az altalajból, amely a talajmorzsák tartóssá tételéhez szükséges. A pillangósok gyökérzetén olyan baktériumok élnek, melyek a növények táplálkozásához szükséges nitrogént a levegőből kötik le Az értékes pázsitfüveken és pillangósokon kívü a gyepben még értéktelen vagy káros gyomnövényeket is találunk A gyomnövények jelentős mértékben rontják a legelők és rétek takarmanyértekét. Vannak olyan gyomnövények, amelyek az állatokat megmérgezik. A helyes gyepgazdálkodás célja, hogy az adott körülmények között az értékes növények fejlődését elősegítsük és az értéktelen vagy káros növényeket kiirtsuk, hogy sok és jó minőségű takarmányt nyerjünk Az állattenyésztés fejlesztését szolgáló intézkedésekről megjelent törvény éppen a rétekre és legelőkre, ezek gondozására és kihasználására hívja fel figyelmünket, midőn kihangsúlyozza, hogy az állattenyésztés nem kielégítő fejlődésének elsősorban az az oka, hogy a takarmánytermesztés és a takarmányozás nem volt kielégítő. Alacsony a természetes legelőknek és a kaszálóknak a hektárhozama Másik komoly hiányosság, hogy minden évben késve kaszálják be a termesztett és természetes szénát, nem használják ki helyesen a réteket, legelőket. Ennek következtében nemcsak nagy széna mennyiség vész el, hanem a betakarított széna is kisebb tápértékű. Rendszertelen és szervezetten a legeltetés is. Mindezek a tényezők akadályozzák az állattenyésztés fejlesztését. A törvény határozott utasításokat ad a rétek és legelők növelésére, megjavítására, helyes kihasználására Egyéni gazdaságok, kollektív gazdaságok és társulások, állami gazdaságok feladata, hogy a tudományos gyepgazdálkodás elsajátításával és bevezetésével fellendítsék állatállományunk fejlődését. ELŐRE A nagybaconi néptanács az állattenyésztés fejlesztéséért (Sepsiszentgyörgyi tudósítónktól). A községi néptanácsnál 1400 hektár szántót, 1597 hektár kaszálót és 2200 hektár legelőt tartanak nyilván. Ezek szerint a nagybakoniaknak széleskörű lehetőségeik vannak az állattenyésztés fellendítésére. A rajoni néptanács mezőgazdasági osztálya azonban a tavalyi vetési terv összeállításánál nem vette ezt figyelembe. A község dolgozó parasztjai kénytelenek voltak olyan termelési feltételekhez alkalmazkodni, amelyek a nagybaconi hegyoldalakon komoly nehézségeket okoztak és ugyanakkor akadályozták az állattenyésztés fejlesztését Most azonban a végrehajtó bizottság — a jelek szerint — mindent elkövet a mulasztások pótlására. A január 3-án megjelent törvényt lelkes buzgalommal népszerűsíti és fokozott munkára serkenti az állattenyésztőket. Keresztes Zoltán, Molnár István Antal Béláné, Bogdán György, Keresztes Mártonné és más néptanácsi képviselők házról házra járva magyarázzák meg a dolgozó parasztoknak, milyen nagy jövedelemhez juttatja az állam mindazokat, akik hűségesen követik az állattenyésztés fejlesztéséről szóló törvény előírásait. A községi néptanácsnál kidolgozott terv szerint az idén 140 hektáron termesztenek lóherét és lucernát, 30 hektáron zabosbükkönyt, s a tavalyinál több burgonyát árpát, zabot, kukoricát és más takarmánynövényt. A községnek 12 tenyészbikája, 2 lipicai ménje, 5 kanja és 65 cigája fajkosa van Az állatállományt akorszerű követelményeknek megfelelően gondozzák és nemrég bevezették a Fajtiszta tenyészállatok törzsikönyvelését is. Az állatállomány már tavaly is szépen gyarapodott. A tehenek száma például egy év alatt 940-ről 1100-ra emelkedett, és 30 darabbal szaporodott a lóállomány is Mind nagyobb a tehenek borja, és tejhozama. A község juhállományának nagy része szálasgyapjas curkána fajta, ezeket fokozatosan kicserélik finomgyapjas cigája fajtákkal. A tehénállomány minőségi javítására a legjobb szimentáli fajták beszerzését vették tervbe. A legelőik jobb karbantartásának kérdése is előtérbe került. A múlt év tavaszán több mint 300 hektár legelőt takarítottak ki, s ezt a munkát az idén nagyobb mértékben folytatják. Jó eredményeket várnak a szakaszos nyári legeltetéstől és a legelők szakaszonkénti trágyázásától is. Külön legelőre hajtják majd ki a juhokat, a fejősteheneket és a növendékállatokat. A nagybaconi dolgozó parasztok fokozott munkakedve beszédesen bizonyítja: megértették, hogy több állati termékért több iparcikket kapnak, a városi dolgozók ellátását javítva a maguk életét emelik magasabb színvonalra 3 EREDMÉNYEK Győzelmes kultúrforradalmunk egyik kiemelkedő eseménye az 1952 áprilisában megtartotttanuítókongresszus. , A kongresszus után országunk valamennyi iskolájában emelkedett az oktatás színvonala. Ferencz Valéria, a temesvári magyar vegyes pedagógiai iskola román nyelvtanárnője levelében rámutat, hogy munkájában a szovjet pedagógusok tapasztalatait értékesíti. Emellett állandóan tanulmányozza a Tanítók Kézikönyvét,a Gazeta Invitántentului-t, a Revista Pedagogiei-t, a Limba Romina, a Viata Romíneasca és a Contemporanul kritikai és irodalomtudományi cikkeit. Mindig idejében elkészíti a tananyagbeosztást és ügyel arra, hogy a leckeadagolás szabályos és ütemes legyen. A gyenge tanulókat olyan módon segíti a román nyelv elsajátításában, hogy a pótórákon kívül többször felelteti őket és általában a jegyadásban igényes. Ismereteit tapasztalatcserék útján is gyarapítja, részt vesz a kortársak óráin és látogatja a szakköröket. Mindennek meg is mutatkozik az eredménye: egy-egy osztályában csupán két-három közepes és gyenge tanulói, van, a csúcsteljesítmények száma pedig egyre nagyobb. A preotesei Desanca, a temesvári szerb líceum orosz nyelvtanárnője. 1952-ben végezte el a Makszim Gorkij pedagógiai főiskolát. Levelében leírja, milyen módszerrel sikerült elérnie, hogy tanítványai megszeressék és elsajátítsák az orosz nyelvet. A többi közt kollektív mozilátogatásokat szervez s az orosz órákon megvitatják a filmek tartalmát. A helyesírás elsajátítását diktálással, a füzetek gondos ellenőrzésével, a hibák beható elemzésével segíti elő. Ennek következtében a IX., X. és XI. osztályos tanulók 40 százaléka igen jó dolgozatokat ír és ötnél több helyesírási hibája általában senkinek sincs. A leckéik megértésére sokféle és gazdag szemléltető anyagot használ. A „Puskin Mihajlovszk faluban“ leckénél például Tropinyin festő azonos című képét is tanulmányozták. A szovjet módszerek alkalmazásából adódó kiváló eredményekre mutat rá levelében Mertz Károly, a temesvári magyar vegyes pedagógiai iskola magyar nyelvtanára. Az 1953/54. évi tanterv alapján elkészített félévi munkatervébe beiktatta a beszédkészség és az írásbeli fogalmazás fejlesztését, mégpedig Csisztyakov „Az orosz nyelv iskolai oktatásának módszertana“ és Nyikolkij „Az írásbeli fogalmazás tanításáról“ című munkája alapján. A beszéd- készség fejlesztését a következő munkafolyamatok szolgálják: a kifejező olvasás elsajátítása; műalkotások alapgondolatainak megállapítása; tartalmi, szerkezeti és eszmei vázlat; állító és bizonyító tételek megkülönböztetése, stb. Ilyen szempontokból ismertette és elemezte a tanulókkal Polevoj Kovácsok című könyvét. A fogalmazást készség fejlesztésére is változatos módszereket alkalmaz: tömör és részletes tartalomleírás; elbeszélések, képek vagy rajzok jellemzése; értekezések és irodalmi tárgyú fogalmazások formájában. A tanulók szépirodalmi érdeklődését és íráskészségét bizonyítják azok az dinádó alkotó munkák, amelyekkel Molnár Br Kató ,„ Laki Imre és mások azUtunk és a Bánsági írás hasábjain jelentkeztek. Ferencz József, ugyanennek az iskolának lélektantanára az újtípusú ember kialakításában sikerrel hasznosítja Makarenko, a nagy szovjet pedagógus módszereit. Munkájában Pavlov tanításaira is támaszkodik, hogy megismerje az idegrendszer-típusokat, a magasabbrendű idegtevékenységek törvényszerűségét, a környezet és a társadalom személyiségformáló hatását. Az óravázlat készítésében sikerrel küzd a formalizmus ellen, tisztázza a tanítási óra célját. Ügyel arra, hogy az egész osztályt foglalkoztassa a tanórákon. Jól bevált az a módszere is, hogy a gyengébb tanulókkal elmélyültebben, fokozott türelemmel foglalkozik, de ugyanakkor mind nagyobb igényeket támaszt velük szemben. A tanórák anyagát öszszekapcsolja az élettel, a reál- és belpolitikai eseményekkel. A szakmai és politikai színvonal emelése érdekében a bonyhai hétosztályos elemi iskola tanítói és tanárai — már a tanév elején kidolgozott munkaterv alapján — „Pedagógiai sarkot” létesítettek. Erről számol be levelében Asztalos Ferenc tanító. A „Pedagógiai sarok“ élénk tevékenységéből különösen kiemeli a nevelési kérdésekkel foglalkozó előadásokat, mint például : „Az öntudatos fegyelem kialakítása“, „A tanulók kommunista nevelésének biztosítása“, stb. A bonyhai iskolában ezenkívül havonta két minta-tanítást tartanak. A tanerők rendszeresen részt vesznek a pártoktatásban és előfizetői különböző napilapoknak és szakmai folyóiratoknak. Mindezek hozzásegítették őket, hogy a tanulók figyelmét lekötő, magas színvonalú órákat tartsanak Ennek konkrét eredménye, hogy az első negyedévhez viszonyítva 33 százalékkal megjavult a tanulmányi előmenetel a bonyhai hétosztályos elemi iskolában. Mindazoknak a néptanácsoknak pedig, amelyek még bürokratikusan, nemtörődömséggel kezelik a tanügyi káderek szociális kérdéseit, Szatmár rajon néptanácsainak munkáját ajánljuk mint követendő példát. Ez a néptanács igyekszik a párt és a minisztertanács 1951 augusztus 16-án hozott határozata szellemében — kedvező élet- és munkakörülményeket teremteni a tanároknak és tanítóknak. Körültekintő gondoskodással fogott az új tanerők lakás-, fa- és egyéb létkérdéseinek megoldásához, s ezzel nagy megelégedést keltett a tanítók körében így az 1953/54. Iskolai évben 72 új tanügyi káder között — kinevezésük alkalmából — 28.000 lejen felüli összeget osztottak szét, ami lehetővé tette, hogy mindjárt pályájuk kezdetén mentesüljenek az apró gondoktól. Ebben az évben a tanerők ösztönzésére és életszínvonaluk emelésére 56.000 lejt utaltak ki a helyi alapból és 4.750 lej értékben prémiumokat osztottak szét. Serban Alexandru például 1250 lejt kapott kiemelkedő munkájáért, Kotai János, Grebuk Mária, Salagean Mária és mégnéhányan 500—500 lejt, többen pedig 300—300 lej prémiumot kaptak. A téli szünidőben 50-nél több tanerőt utaltak be ingyenes üdülésre. HIÁNYOSSÁGOK Az oktatás jó megszervezése nagyrészt a népoktatás felsőbb szerveitől és a helyi néptanácsoktól is függ. Sok esetben azonban ezek a szervek bürokratikusan irányítják az iskolák munkáját és figyelmen kívül hagyják a párt és a minisztertanács 1951 augusztus 16-án hozott határozatát amely fontos intézkedéseket tartalmaz az elemi és középfokú oktatásban alkalmazott tanügyi káderek élet- és munkakörülményeinek megjavítására. A határozat nyomán emelkedett ugyan a tanárok és tanítók anyagi és kulturális színvonala, munkafeltételeik is javultak, de még sok a tennivaló. Ugyanígy az iskolai tankönyvek szerkesztése és terjesztése tekintetében sem kielégítő a helyzet. Iskoláinkban még komoly hiányosságokra bukkanhatunk az oktatás és a nevelés minősége szempontjából is. Vannak olyan tan-erők, akik nem éreznek felelősséget munkájuk eredményéért, felületesen készülnek fel az órákra. Érthető, hogy a tanulás így sablonossá, érdektelenné, sőt unalmassá válik. A fogyatékosságok egyik oka az is, hogy sok helyen a tanítókat, gyakran még a tanulókat is túlterhelik iskolán kívüli feladatokkal, így megfosztják a tanerőket attól a lehetőségtől, hogy alaposan felkészüljenek a leckékre, ellenőrizzék a házifeladatokat, segítsék a gyenge tanulókat, ellátogassanak tanítványaik otthonába, szoros kapcsolatot teremtsenek a szülőkkel, tapasztalatcseréket szervezzenek, stb. A többi között ezeket a hiányosságokat tárja fel Kesztenbaum Miklós, a temesvári vegyes pedagógiai iskola tanára. Rámutat arra is, hogy egyes pionír-instruktorok felkészületlenül jönnek az órákra, mert erejüket meghalad.A iskolánkívüli feladatokkal bízzák meg őket. Ennek káros következménye abban is megmutatkozik, hogy iskolai előmenetelük tekintetében nem állhatnak követendő példaként a pionírok előtt. A temesvári 10. számú magyar elemi iskola elért ugyan jó eredményeket — írja Mészáros István igazgató-tanító —, de az iskola és a szülők közötti szoros kapcsolatot még nem tudta megvalósítani. A tanerőknek nem sikerült a szülőket mozgósítani és bevonni az iskola munkájába. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy a szülői értekezleteket nem látogatják és így azok nem is felelhetnek meg céljuknak. Dunajecz László levelezőnk a temesvári esti líceum hiányosságairól ir. Az érettségi vizsga előtt álló XI. osztály 23 tanulója közül a második negyedévben mintegy 60 százaléknak kettes osztályzata volt, két vagy még több tantárgyból. A tanulók nem járnak rendszeresen órákra és kirívóan fegyelmezetlenek. Az iskola vezetősége igyekezett ugyan rendet teremteni, de intézkedései felszínesek, nem célravezetők. A konzultációs órák például számbelileg elegendők, de csak néhány közepes tanuló veszi őket igénybe, s éppen a gyenge, kettes osztályzatnak nem látogatják. Rotariu igazgató elvtársnő és Buduianu Constantin osztályfőnök nem fordít elegendő gondot a tanulók mozgósítására. A diákok nem értékelik, nem becsülik meg az iskolától kapott segítségét. Helytelen az is, hogy a X. b osztályban az osztályfőnöki óra csupán az időszerű politikai események ismertetésére korlátozódik. Feltétlenül meg kellene vitatni az osztályban előfordulósok és súlyos hiányosságot, fegyelmezetlenséget. Sok olyan levél érkezik szerkesztőségünkbe, amely egyes iskolák hiányos tisztfaellátásáról, a tankönyvek elégtelenségéről, valamint a tanerők életviszonyaira károsan kiható nemtörődömségről tanúskodik. Rédei Gizella természetrajztanár hiányolja, hogy növénytan-tankönyv nem jelent meg magyar nyelven, állattan pedig még román nyelven sem. A mezőgazdasági gyakorlat számára nem elégségesek a tantervben megadott forrásmunkák. Éppen ezért ezeknek a leckéknek az előkészítése nagyon sok időt, munkát igényel a tanároktól, ugyanakkor a tanulók csak jegyzetek alapján készülhetnek fel az órákra, ami akadályozza e leckék elmélyítését. A módszertani ismeretek elsajátítására kevés tanuló tudta megszerezni Gorbunov tankönyvét, és még abban is csak a tantervben előírt tananyag egy részét találhatja meg. A temesvári pedagógiai iskola első évfolyama mindezideig nem kapott sem magyar, sem román nyelv- és helyesírási könyvet. Hasonló a helyzet a vegyes Itceumban is, ahol a tanévkezdet után több mint egy hónappal kapták meg a tankönyveket. A levelek egy része egyes iskolák felszerelésének elégtelenségére, vagy éppen az ezzel kapcsolatos visszaélésekre mutat rá. Seres Katalin, a szatmárhegyi nőbizottság elnöke pamaszolja, hogy az 1. számú elemi iskolában három-négy tanuló szorong egy kétszemélyes padban, ugyanakkor pedig a II. számú iskola igazgatója, lakását, személyes céljaira használ fel iskolapadokat. Levelezőnk több ízben felhívta a néptanács figyelmét a padok hiányára, de mindeddig semmi intézkedés sem történt ebben az igen egyszerűen elintézhető ügyben. Németh Sándort és feleségét közel egy éve nevezték ki matematika-tanárokká egy temesvári iskolába. Még egyetemi tanulmányaik idején Gh. Gheorghiu-Dej elvtársnak a tanítók kongresszusán elmondott beszédéből örömmel értesültek arról, hogy a párt célul tűzte ki: megfelelő életkörülményeket kell teremteni a tanítóknak és tanároknak. Egyes néptanácsok azonban nem fordítanak elég gondot a tanerők lakásszükségleteire. Így például a temesvári városi néptanács még mind a mai napig nem gondoskodott arról, hogy Németh Sándornak és feleségének megfelelő lakást biztosítson. Nagy és fontos feladat hárul a tanügyi szervekre és a tanerőkre ifjúságunk oktatásában, a magaskultúrájuk népét szerető újtípusú kommunista ember kialakításában. ,,A kultúra fellendítése, a különböző fokú iskolák fejlesztése — mondotta Gh. Gheorghiu- Dej elvtárs — szerves réssze pártunk és kormányunk szocializmust építő munkájának“. Nagyszerű alkotómunkára nyílik lehetőség a Román Munkáspárt által megjelölt útán. Ennek alapfeltétele azonban, hogy minden egyes ember, minden egyes szerv becsülettel helytálljon a maga posztján. T. VEGH KATÓ HALÁSZ ZSUZSA Levelezőink írják A tanárok és tanítók munkájáról Országépítő munkánk egyik sarkalatos problémája: a néptömegek kulturszínvonalának szüntelen emelése. Népi demokratikus rendszerünknek ezen a téren is súlyos örökséggel kell megküzdenie. A felszabadulás előtt több mint négy milliót tett ki az irástudatlanok és félig írástudatlanok száma. A régi iskolarendszer csak az uralkodó osztályok gyermekei számára biztosította a szellemi fejlődést, a népet azonban sötétségre ítélte, nehogy a kultúra fejlődésével együtt növekedjen a tömegek öntudata. Népi demokratikus rendszerünkben a tudás terjesztése, a politikai öntudat és tisztánlátás fejlesztése állampolitika, hiszen a szocializmus építése enélkül el sem képzelhető. A tanügyi reform gyökeresen megváltoztatta tanítási rendszerünket. A tanköteles gyermektől kezdve a főiskolát hallgatóig a tanulók állami támogatásban részesülnek. Kultúrforradalmunk jelentős vívmánya, hogy az állami oktatásban részvevők száma az 1938. évhez viszonyítva megháromszorozódott. Ötéves tervünk végére nem lesz hazánkban írástudatlan ember. Népi demokratikus rendszerünk biztosítja az anyanyelvű oktatás elvének érvényesülését. Több mint 3.500 elemi és középfokú iskolában, valamint számos felsőfokú tanintézetben folyik az oktatás a nemzeti kisebbségek nyelvén. Jobb versenyszervezést a dícsőszentmártoni üveggyárban A dícsőszentmártoni üveggyárban szívesen sorolják fel a dolgozók a szebbnél-szebb sikereket jelző adatokat, számokat. Hogyne beszélnének örömmel arról, hogy a januári tervüket 3 nappal hamarább fejezték be s január 29-én már februárra termeltek! Annál értékesebb ez az eredmény, minthogy a választék teljesítése is párhuzamosan haladt a termeléssel, a munka termelékenysége pedig 5,4 százalékkal emelkedett a tervelőirányzathoz képest. Valóban, büszke lehet a gyár egész munka, közössége ezekre a sikerekre ! S különös dicséret illeti a terv előharcosait: Szabó István, III. csoportját, amely az üveghúzó osztályon az előirányzottnál 68,2 százalékkal több elsőosztályú üveget gyártott; Végh Ferenc csoportját, amely 49,8 százalékkal túlteljesítette a minőségi előírást; Sándor József üvegvágót, aki rendes tervfeladatán kívül még 940 négyzetméter üveget vágott ki hulladék üvegből. Székely János sztahanovista vasesztergályos, Negri Oszkár mintaasztalos, Zsigmond Ottó és Blaskó József II. üvegpréselők csoportjai és rajtuk kívül még igen sok munkás járult hozzá nagyarányú normatúlteljesítésével és kifogástalan minőségű munkájával a januári eredményhez. Még többet tettek a gyár fejlődéséért, a termelés fellendítéséért a gyár nagyszámú újítói. Az utóbbi időben alkalmazott 18 újítás 105.900 lej megtakarítást hoz a gyárnak. Szovjet példára a gyárban is meghonosodott már az újító kollektívái közös munkája. Egy ilyen kollektíva új eljárást javasolt az üvegolvasztó kemencék előmelegítésére, s ezzel 25 százalékkal csökkentette az előmelegítési időt. Gáli János III. kőműves ötletes újításával módosította az üvegvattát olvasztó kemence kifolyó nyitását azóta jobb az üvegvatta minősége és a kemence működési tartama meghosszabbodott. Sok kisebb és nagyobb jelentőségű újítás volt igen nagy kihatással a munka termelékenységének növekedésére. Az augusztusi párthatározat szellemében a gyárban mind több új cikket gyártanak. A belső tartalékokat, minden hulladékanyagot felhasználnak a választék bővítésére. Hulladékokból készülnek a padlóborító üvegkockák, üvegtégelyek és más keresett cikkek. Egy ilyen gyárban, ahol a dolgozók többsége lelkesen dolgozik, az üzemi bizottságnak még jobban fel kellene használnia az élenjárók kezdeményező készségét arra, hogy kiszélesítse a versenyt és abba valamennyi dolgozót bevonjon. Sajnos a dicsőszerű mártoni üveggyár üzemi bizottsága elmulasztotta ezt. Gyenge agitációs és szervező munkája miatt mindössze a dolgozók 55 százaléka kötött versenyszerződést. Szilágyi György, az üzemi bizottság függetlenített titkára a szakszervezeti irodában papírhalmazok közé temetkezik, ahelyett, hogy eredményes termelési tömegagriációt végezne. A szocialista, versenyszervező felelősét, Bercea Raveca elvtársnőt nem segíti és nem ellenőrzi munkájában. Bercea Raveca háromhónapos szakszervezeti tanfolyamon vett részt, de munkájában nem hasznosítja a tanultakat. A gyár több osztályán és számos szakszervezeti csoportban nem értékelik ki a verseny eredményeit s ezért a verseny ellankadt. Az egyik igen fontos osztályon, a nyersanyag kavaró osztályon egyáltalán nincs szocialista Verseny, pedig a nyersanyag helyes keverése nagymértékben kihat az üveg minőségére. Az üzemi bizottság szemet huny afelett, hogy Király Gyula csoportszervező nem tart gyűlést a csoportjával és ,nem mozgósítja a csoportja tagjait arra, hogy versenyvállalásokat tegyenek. Mindezeket a súlyos mulasztásokat a faliújság szerkesztő-bizottsága észre sem veszi. Nem használja fel a faliújságot arra, hogy kommunista bírálattal feltárja a hibákat és utat mutasson a szakszervezeti munka megjavítására. Hetekig, sőt hónapokig nem cserélik a régen elavult faliújságértékeket. A dicsőszentmártomni üveggyár munkaközössége a jövőben még jobb eredményeket vívhat ki, ha az üzemben felélénkül a szakszervezeti élet, széleskörben megszervezik a szocialista versenyt és a faliújságon, csakúgy mint a szakszervezeti gyűléseken megbírálják mindazokat, akik elhanyagolják a rájuk tűzött szakszervezeti feladatok elvégzését. A szakszervezeti választás jó alkalom arra, hogy a gyár dolgozói soraikból azokat az elvtársakat válasszák meg a szakszervezeti csoportok vezetésére, az osztálybizottságok és az üzemi bizottság tagjainak, akik hozzáértő, lelkes munkájukkal, gyökeres fordulatot hoznak a gyár szakszervezeti életébe, jól megszervezik a szocialista versenyt, gondoskodnak állandó, pontos verseny, nyilvántartásról és az eredmények széleskörű népszerűsítéséről. BRANDSHOPFER KÁROLY