Előre, 1954. március (8. évfolyam, 1983-2008. szám)

1954-03-02 / 1983. szám

4 A Bolgár Kommunista Párt VI. Kongresszusának munkálatai SZÓFIA (Agerpres). A Bolgár Távirati Iroda közli: A Bolgár Kommunista Párt VI. Kongresz­­szusának február 26-i esti ülésén Cao Szian­­zsen, a Kínai Kommunista párt nevében üd­vözölte a kongresszust. A kongresszusi kül­döttek hosszasan éljenezték a Kínai Kommu­nista Párt képviselőjét. A kongresszus február 27-én délelőtt foly­tatta a Párt Központi Bizottságának tevé­kenységéről szóló jelentés, valamint a Köz­ponti Revideált Bizottság beszámolójának vitáját. A küldöttek mindenben tá­m­ogatták a Kom­munista Párt és a népi kormány bel- és kül­politikáját. Hangsúlyozták a párt általános irányvonalának győzelmét. Ez a vonal: a szo­cializmus alapjainak lerakása a Szovjetunió segítségével és a népi demokratikus országok­kal való együttműködés útján. A küldöttek pél­dákat hoztak fel azokra a hatalmas átalaku­lásokra, amelyek a párt V. és VI. kongresszu­sa közötti időszakban végbementek az ország életében. A felszólalók ugyanakkor feltárták a párt- és az államszervek munkájában s a népgazdaság különböző ágainak tevékenysé­gében még fennálló fogyatékosságokat. Mindannyian nagy figyelmet fordítottak a mezőgazdaság további fejlődésével kapcsola­tos kérdésekre. Georgij Cankov, a Bolgár Kommunista Párt KB Politbürójának tagja, beszédében kifejtette, hogy a párt eddigi sikerei mégin­­kább megerősítették a munkás-paraszt szövet­séget, megszilárdították a bolgár nép politi­kai-erkölcsi egységét. Ez az egység tovább erősödik a szocializmus építéséért s az ellen­séges elemek leküzdéséért vívott harcban. A párt leleplezte a nemzetközi imperializmus legveszélyesebb ügynökségét — Trajcso Kosztov bandáját, amely magához akarta ra­gadni a párt és az ország vezetését, hogy tő­kés állammá változ­tassa Bulgáriát. Georgij Cankov rámutatott arra is, hogy a Kosztov-banda és más ellenforradalmi ban­dák felszámolása nem jelenti az osztályharc végét. Georgij Cankov az éberség szüntelen fokozására szólította fel Bulgária népét. Ezután üdvözölték a Bolgár Kommunista Párt VI. kongresszusát: Karel Bacilek, a Csehszlovák Kommunista Párt, Apró Antal a Magyar Dolgozók Pártja, Constantin Pâr­­vulescu a Román Munkáspárt részéről, va­lamint más testvérpártok képviselői. A kongresszusi küldöttek lelkesedéssel fo­gadták a testvéri kommunista, és munkás­pártok képviselőinek beszédét. ★ SZÓFIA (Agerpres) A Bolgár Távirati Iroda közli: A Bolgár Kommunista Párt VI. kongresszu­sának február 27-i esti ülésén folytatták a vi­tát a Párt KB tevékenységével kapcsolatos jelentésről és a Központi Revideáló Bizottság beszámolójáról. Felszólaltak: Todor Prahov, a Szakszervezetek Központi Tanácsának el­nöke; Hriszto Radevszki, a Bolgár Írószövet­ség titkára és Rajko Damjanov, a Bolgár Kommunista Párt KB Politbürójának tagja, s mások, összesen 38 küldött. A kongresszus ezután elhatározta, hogy lezárja a fenti jelentésekkel kapcsolatos vitát. Minthogy valamennyi küldött mindenben egyetértett a jelentések tartalmával, V. Cser­­venkov és J. Katrandzsev előadók nem szólal­tak fel újra a vita lezárásakor. A kongresszus ezután meghallgatta Borisz Taszkovnak, az Igazoló Bizottság elnökének jelentését. Borisz Taszkov bejelentette, hogy 908 küldött vesz részt a kongresszuson A Bolgár Kommunista Párt VI. kongresz­­szusa egyöntetűen jóváhagyta a Párt Köz­ponti Bizottságának politikai irányvonalát és gyakorlati tevékenységét majd azt,­­a felada­tot tűzte a pártszervezetek elé, hogy munká­jukban a Párt Központi Bizottságának tevé­kenységéről szóló jelentés előirányzatait tart­sák szem előtt. Az ülésen jóváhagyták a Köz­ponti Revideáló Bizottság tevékenységével kapcsolatos jelentést is. A szovjet nép legkiválóbb fiait jelöli a Szovjetunió Legfelső Szovjetjének képviselőiül MOSZKVA. (Agerpres.). — A TASZSZ közli: A választási kampány során a Szovjet­unió Legfelső Szovjetjének képviselőjelöltjei a választókörzetekben megtartott összejöve­teleken ismerkednek meg a választókkal. A nép jelöltjei között az ország lakosságának legkiválóbb fiai foglalnak helyet. Vaszilij Dikan, ukrán esztergályost 1950- ben megválasztották képviselőnek a Szov­jetunió Legfelső Szovjetjébe. Most a harko­vi dolgozók újra javasolták, minthogy min­den tekintetben méltónak bizonyult az iránta tanúsított bizalomra. Vaszilij Dikan számos kezdeményezéssel járult hozzá szülővárosa megszépítéséhez. Vaszilij Dikan 23 évvel ezelőtt kezdett dolgozni a híres harkovi traiktorüzem munka­­telepén, majd utóbb elsajátította az esztergá­lyos mesterséget, részt vett az első „HTZ“­­traktor gyártásában­. Ő volt az első az üzem­ben, aki a gyorsfémforgácsolási módszert al­kalmazta. Ma már több mint ezer munkás Di­kan módszerével dolgozik az üzemben. Di­kan a technika mesteri alkalmazásával az utóbbi három év alatt hét évi­g normát teljesí­tett. A kiváló esztergályos szabadidejét sok­oldalú közösségi tevékenységnek szenteli. _A Szovjetunió Legfelső Szovjetjének többi képviselője közül nagy népszerűségnek ör­vend Maria Materíkova, a legjobb lenin­­grádi szövőnő, Pjotrr Nyomtatén, aki a karé­­liai erdőkben, mint útegyengető gépkezelő dolgozik, Evsztafij Grincin hegesztő mester, a kárpátaljai kőolaj-kitermelésnél, Ivan Met­­reveli grúz acélöntő és mások. Nehru visszautasította az amerikai katonai segélyt UJ DELHI (Agerpres). — Eisenhower, az USA elnöke, február 24-én levelet intézett Nehruhoz, India miniszterelnökéhez, amely­ben értesíti, hogy az USA katonai segélyt ajánl fel Indiáinak. Nehru, India miniszterelnöke visszautasí­totta az ajánlatot. Az Eisenhower elnökhöz intézett válaszlevelében India miniszterelnö­ke a következőket írja: „Értékelem közléseit, ön azonban ismeri a mi álláspontunkat a ka­tonai segítség elvével kapcsolatban. Kormá­nyunk álláspontja azon a kívánságon alap­szik, hogy biztosítsuk a vitáig békéjét és biz­tonságát. Tovább is ezt a politikát fogjuk folytatni.“ Az indiai parlament február 28-i ülésén Nehru a következőket jelentette ki: „Ha el­fogadnék ezt a segítséget, képmutatóknak és opportunistáknak tarthatnának bennünket." Nehru ezután, a képviselők éljenzése köze­pette, a következőket fűzte hozzá: „Indiának legkevésbbé sincs szándékában, hogy eladja szabadságát, vagy lemondjon arról bármilyen nyomás hatása alatt. Ez nem pártkérdés, ha­nem nemzeti kérdés, amelynek tekintetében nincs helye különböző véleményeknek.” A kasmíri kérdésről szólva, Nehru hangsú­lyozta, hogy „az amerikai megfigyelők rész­vételét az Egyesült Nemzetek kasmíri bizott­­ságában India nem tekintheti már semleges magatartásnak.“ Angol és francia üzleti körök a Kelet és a Nyugat közötti kereskedelem fejlesztéséért LONDON. (Agerpres.) — A közvélemény és a Kelet és a Nyugat közötti kereskedelem ki­­fejlesztésében érdekelt gazdasági körök ha­talmas nyomása egyre inkább arra kénysze­ríti az angol kormányköröket, hogy pozitív álláspontra helyezkedjenek ebben a kérdés­ben. Mint a FRANCE PRESSE hírügynökség je­lenti: londoni parlamenti körökben úgy tud­ják, hogy Washingtonban és Parisban rövi­desen eszmecserére kerül sor azzal kapcso­latban, hogy módosítsák az Egyesült Álla­mok által a nyugateurópai országokra kény­szerit­tt külkereskedelmi zárlat előírásait. Ugyanazok a körök hangsúlyozzák, hogy miután Winston Churchill, angol miniszterel­nök, az angol alsóházban a keleti országok­kal való kereskedelmi kapcsolatok­ kiterjeszté-­­e mellett foglalt állást, Anglia részletes ja­vaslatot terjeszt a többi nyugati ország elé Az angol tengeri szállítások kamarája évi jelentésében állást foglalt a Kínával való kereskedelemben Angliára kényszerült ame­rikai korlátozások ellen. „Ezek a korlátozások — hangzik a kamara jelentése —, meghaladják az angol kormány által életbeléptetett korlátozásokat. . Szinte hihetetlen, de így van: az amerikai kormány békeidőben fegyveres őrséget küldhet angol kereskedelmi hajókra és parancsot adhat ha­dihajóinak arra, hogy egyik amerikai kikötő­ből a másikba „kísérjenek" angol kereskedel­mi hajókat. Ez a megjegyzés arra vonatkozik, hogy az angol hajóstársaságok annak idején kénytele­nek voltak elfogadni annak az ellenőrzési rendszernek az alkalmazását, amelynek célja, hogy megakadályozzák az angol kereskedel­mi hajókon való áruszállítást a Kínai Nép­­köztársaságba. PARIS. (Agerpres). — A szovjet kormány és a népi demokratikus országok Intézkedései a kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésére a kapitalista országokkal, egyre nagyobb ér­deklődést váltanak ki francia üzleti körökben. A LIBERATION írja: Jelenleg titkos angol­­francia tárgyalások folynak abból a célból, hogy felkérjék az amerikai kormányt, hatály­talanítsa a hírhedt Battle-törvényben elren­delt külkereskedelmi korlátozásokat. A lap azt írja, hogy Franciaország és Anglia közö­sen szándékoznak lépéseket tenni az amerikai kormánynál A francia sajtó jelentése szerint Faure pénzügyminiszter és közgazdaságügyi minisz­ter elhatározta, hogy személyesen vezeti a francia küldöttséget az ENSZ európai gazda­­sági bizottságának ez év márciusában Genf­ben összeülő ülésszakán. A francia sajtó eb­ből ítélve úgy vélekedik, hogy francia üzleti körök érdeklődést tanúsítanak a Kelettel való kereskedelem kibővítése iránt. NEW YORK. (Agerpres).­­ Amerikai saj­tókommentárok szerint az amerikai monopó­liumok elégedetlenkednek amiatt, hogy angol üzletemberek küldöttsége kereskedelmi tár­gyalásokat folytat Moszkvában a szovjet kor­mány megbízottaival. A NEW YORK TIMES méltatlankodik az angol gyárosok kezdeményezése miatt. Mint­hogy azonban a lap nem tudja elhallgatni a kereskedelmi tárgyalások óriási nemzetközi visszhangját, igyekszik e tárgyalásokat „pro­paganda manővernek“­­eltüntetni. A lap ke­serű hangon állapítja meg, hogy az angol küldöttség látogatása nagy reményeket kel­tett egész Angliában. A WASHINGTON POST azt írja, hogy „az amerikai kormánynak el kell ismernie­­az angol-szovjet kereskedelmi egyezmény megkötésének lehetősége rendkívül csábító, főként a mostani helyzetben.“ Valóban, nyugateurópai üzleti körök rend­kívül aggódnak amiatt, hogy milyen hatást vált ki az illető országok gazdasági életében az Egyesült Államokat fenyegető gazdasági válság. A lap befejezésül hangsúlyozza, hogy az amerikai politika, amely megtiltja „szövetsé­geseinek“ a keleteurópai­ országokkal való kereskedelmet, „legérzékenyebb pontján szen­vedett súlyos csapást.“ ★ Palmiro Togliatti a berlini értekezlet eredményeiről ROMA. (Agerpres). — Palmiro Togliatti a R­INASCITA­ című folyóiratban közölt ve­zércikkében foglalkozik a négy külügyminisz­ter berlini értekezletének eredményeivel. . A cikikíró a többi között ezeket mondja: „A négy hatalom külügyminisztereinek ber­lini értekezlete két tekintetben is sikerrel járt. Sikerrel járt elsősorban azért, mert az érte­kezlet eredménye mindenki számára konkrét és nyilvánvaló: a közeljövőben nemzetközi értekezletet hívnak össze, hogy rendezzék a Távol-Kelet létfontosságú kérdéseit s az ér­tekezleten egyenjogú félként részt ■ vesz a nagy Kínai Népköztársaság is. A berlini ér­tekezlet további sikere az, hogy az értekezlet után „a helyzet tisztázódott, több megértés mutatkozik a kölcsönös álláspontok iránt. Könnyebbé vált az irányvonal megválasztá­sa. Csupán azok nem értik meg e siker je­lentőségét, akik nem vették észre, hogy mi­lyen nagy jelentőséget tulajdonít a közvéle­mény a tárgyalásoknak és a nemzetközi kér­dések békés megoldásának. Nemcsak a béke­­harcosok mozgalmáról van szó, amely való­ságos nemzetközi erővé lett. Láthatjuk, hogy olyan országok mint Anglia, Franciaország, stb., kormányzói és burzsoá képviselői is kénytelenek voltak megváltoztatni álláspont­jukat, hogy teljesítsék a közvélemény követe­léseit. Ezeknek az országoknak a közvéle­ményét ugyanis felháborította az a tény, hogy kormányaik nem védelmezik az ország nem­zeti érdekeit, hanem engedelmeskednek, az amerikai imperializmus militarista politikájá­nak. A közvélemény nyugalomra és békére áhítozik. Jellemző erre, hogy az amerikai imperialistáiknak mindezideig nem sikerült Európára kényszeríteniök arra irányuló ter­vüket, hogy az „európai hadsereg“ cégére mögött teljesen újjáélesszék a német milita­­rizmust. Előre látható, hogy a berlini érte­kezlet után, az amerikai imperialisták még erősebb nyomást alkalmaznak Európára, hogy elérjék céljaikat. Ugyanakkor hangsúlyoznom kell azt is, hogy a közvélemény ellenállása még elszántabb lesz mint eddig volt.“ Togliatti kifejtette, hogy az európai bizton­ság megóvására irányuló szovjet terv „olyan eszme, amely rohamosan utat tör magának az európai népek körében“ kormány újabb provokációi A bonni BONN­ (Agerpres).­­ Nyomban a négy hatalom külügyminisztereinek berlini érte­kezlete után a bonni vezetőkörök a rádió és a sajtó útján fokozott provokációs rágalom­hadjáratot indítottak a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság ellen. Eving, a RIAS amerikai rádióállomás po­litikai osztályának vezetője nyíltan kijelen­tette: „Most az a feladat hárul ránk, hogy a Szovjetuniót tüntessük fel hibásnak a berlini értekezlet kudarcáért. Eving írásbeli utasítást küldött munkatár­sainak, felszólította őket, fokozzák kém- és provokáló tevékenységüket a Német Demo­kratikus Köztársaság ellen. „Felkérjük azo­kat, akik munkatársainknak ezeket az érte­süléseket szolgáltatják, hogy 1953 június 17. szellemében járjanak el“ — hangzik az uta­sítás. (Mint ismeretes, 1953 június 17-én fa­siszta elemek nyugatnémet és amerikai di­­verziós szervezetek támogatásával puccsot akartak szervezni a Német Demokratikus Köztársaságban.) Hasonló provokációkat közöl a bonni sajtó is. Figyelmen kívül hagyva a nemzetközi közvé­lemény egyöntetű állásfoglalását, amely sze­rint a berlini értekezlet egy lépést tett előre a nemzetközi feszültség enyhítésének útján, a DIE ZEIT című lap ezt írta: „A hidegháború folytatódik, csak más eszközökkel. A koreai kísérlet alkalmával a melegháború túlságosan veszélyesnek bizonyult. Helyét a polgárháború foglalja majd el.“ A berlini értekezletet kommentálva a lap nyíltan követeli, hogy ne folytassanak olyan tárgyalásokat, amelyek célja a nemzetközi feszültség enyhítése. „A Nyugat számára a berlini értekezletnek csak akkor lett volna jelentősége — írja a lap —, ha a végső köz­leményben hangsúlyozták volna az értekezlet teljes kudarcát. Minden olyan­ kísérlet, amely a nézeteltéréseket kevésbbé súlyos színben akarja feltüntetni, halálos veszély­­ Nyugat számára.“ Végül a lap követeli Nyugat-Németország remilitarizálási politikájának fokozását és hangsúlyozza, hogy Adenauer politikája az egyetlen biztos, megfelelő politika a nyugat­német revanspolitikusok céljainak megvalósí­tására. Szerkesztőség és kiadóhivatal Bucuresti Piata Scintell Nr. 1. ~. Telefon: 7.42.29. — Titkárság: 7.85.27. ELŐRE Az indokinai háború megszüntetéséért PARIS. (Agerpres.). — Az USA beavat­kozása az indokinai háborúba és e kilátás­talan háború folytatása, mindjobban nyug­talanítja a francia közvéleményt. Jellemző erre az a tény is, hogy a FIGARO című lap, amely rendszerint az indokínai háború mel­lett foglalt állást, február 27-én kénytelen volt kijelenteni: „Franciaország nem onthat­ja vérét a végtelenségig, bármilyen anyagi segítséget is nyújtson az Egyesült Államok.” Az EXPRESS hetilap ugyancsak beismeri, hogy a vietnámi ellenség ,,megsemmisítésé­­re” irányuló hivatalos terveik alaptalanoknak bizonyultak. ,,Szüntelenül és érezhetőem csökken (főképp északon) a francia gyar­mati csapatok által ellenőrzött terület” — írja a lap. A lap hangsúlyozza továbbá, hogy a viet­námi néphadsereg szüntelenül növeli harci képességét, majd így ír: „Alaptalanok mind­azok a naiv nyilatkozatok, amelyeki többé kevésbbé illetékes személyek hangoztattak az utóbbi időben“, és amelyek szerint „a viet­námi néphadsereg elérkezett erejének te­­ S- pontjához”, a „a jövőben számítani lehet « katonai helyzet megváltozásával a franciák javára.” Mint a lap megjegyzi, Franciaország nyolc év alatt — 1946 és 1953 között — mintegy kéttrillió frankot költött az indokínai há­borúra. Az EXPRESS végül követeli, kezdjenek béketárgyalásokat a Ho Si Minh kormány­nyal. Kommunista győzelem egy francia pótválasztáson PARIS. (Agerpres.). — Vasárnap részle­ges választásokat tartottak Seine-et,Oise megyében, ahol Diethelm gaulleista képvise­lő halála következtében megüresedett egy képviselői mandátum Andre Stil, a Francia KP KB tagja, a 1‘HUMANITÉ főszerkesztő­je, a Francia Kommunista Párt jelöltje, 97.873 szavazatot kapott. A többi jelölt: Peyrolles (MRP) 29.010 szavazatot szerzett, Reibel (Köztársasági Szövetség) 27.669, Mai­­zurier (SFIO) 25.587, Bruno (RGR) 21.731, Jollivet (URAS — volt gaulleista) 14.946 és Sárrét (Függetlenek Szövetsége) 10.226 sza­vazatot. A többi szavazat különböző pártok 11 jelöltje között oszlott meg. Francia lap a kormány amerikai politikájáról PARIS (Agerpres).­­ A TRIBÜNE DES NATIONS közli Bernard Lavergne professzor cikkét a francia-amerikai kapcsolatokról. A cikk szerzője azt írja, hogy az USA nemcsak Indokínában, hanem Észak-Afriká­ban is fi­gyelmen kívül hagyja Franciaország érté­keit. „Ennek a franciaellenes politikának a so­rán — írja Lavergne — az amerikai kormány megengedte Franco kormányának, ha ugyan nem biztatta fel erre —, hogy a spanyol öve­zetben, Tetuanban megszervezze a marok­kóiak tüntetését Ben Arafa szultán ellen. Minthogy az amerikai kormány katonai szer­ződést írt alá Franco tábornokkal és sok­ mil­lió dollárral pénzeli, magától értetődik, hogy John Foster Dulles egyetlen kézmozdulata is elég lett volna, hogy megakadályozza a spanyol kormányt s ennélfogva a spanyol övezetben lévő marokkóiakat is abban, hogy nyugtalanságot és zavart keltsenek a mi öve­zetünkben ...” „Kormányunk — írja tovább Lavergne — a függőség és hűbériség olyan fokára süllyedt, hogy ahelyett, hogy tudtára adná Washingtonnak, Franciaország nem tűri, hogy becsapják, mint látható, csupán arra szorítkozott, hogy felkérte Washingtont a „békéltetésre ”.Washington azonban még csak nem is válaszolt. Végső elemzés­ben a következő helyzet állt elő: Mint­­ az amerikaiak szövetségesei, Észak-Afrikában területet bocsátottunk az USA rendelkezésére raktárak és atombombavető­ repülőgépek befo­gadására: mi, franciák, akik az amerikaiak zsoldosaivá váltunk, fenékig ürítjük most ki a keserűség poharát, s egyik csapást a­­má­sik után kapjuk tőlük Marokkóban és Tunisz­ban.“ A cikkíró követeli, hogy Franciaország ha­ladéktalanul mondjon le a „szégyen” politi­­kájáról, vagyis arról, hogy, érdekeit aláren­delje a nyugatnémet és az amerikai érdekek­nek. A cikkíró követeli, hogy az amerikaiak „mint szövetségeseket és nem alattvalókat — hogy ne mondjuk: szolgákat —­ kezeljék a franciákat, ahogy ez jelenleg történik”. Lavergne befejezésül ezt írja: „Várjon mi­nisztereink és képviselőink annyira elvaskul­­tak-e, hogy nem veszik észre, mennyire nép­szerűtlenek­ mindezek az akciók? Szolgai alá­zat a reakciós, militarista és holnap újra re­­vansvágyó Németországgal szemben, ugyan­az az alárendeltség Amerikával szemben, az épp annyira hiábavaló, mint amennyire költ­séges , indokínai háború , folytatása a végte­lenségig... az ilyen politika csak a vereség és az általános elégedetlenség forrásává vál­hat”. Baloldali előretörés Indiában PARIS (Agerpres).— A FRANCE PRESSE hírügynökség tudósítója Delhiből jelenti a február 15-én megtartott választások első eredményeit. Travankére-Kocsiv­ állam tör­vényhozó gyűlésében a kommunisták 9, az in­diai nemzeti kongresszus párt 3, a függetle­nek 2, a szocialista párt 1 mandátumot ka­­pott. A választások­­végleges eredményét már­cius elsején teszik közzé. NÉHÁNY SORBAN — Fuad Köprülü török külügyminiszter a a parlamentben bejelentette, hogy Törökor­szág 379 millió török lírával járul hozzá az atlanti paktum fegyverkezési program­já­hoz — Jackson amerikai köztársaságpárti kép­viselő az amerikai képviselőházban kérte, hogy a 10. pánamerikai kongresszuson „te­gyenek hatékony intézkedést“ Guatemala el­len . Dr. Joseph Wirth, volt német birodalmi kancellár, aki jelenleg Moszkvában tartózko­dik, látogatást tett a V. J. Lenin-J. V. Sztálin mauzóleumban, ahol koszorút helyezett el. — Táiföld kormánya elhatározta, hogy 100 000 ifjút besorol „az önkéntes védelmi hadtestbe”, amely az Indokinával határos körzetben alakul meg. Szigorúan megbüntetik azokat a fiatalokat, akik nem jelentkeznek „önként“ sorozásra — Norvégia hadügyi költségvetése az 1954—1955 pénzügyi évben 715.900.000 koro­nára emelkedik. Ez az összeg csaknem 55 millió koronával nagyobb az előző évinél.­­ — Több mint egy évezred óta először a­­ Boszporusz befagyott. A Fekete-tenger felől jövő jégtorlaszok a tengerszoros közepén hal­mozódtak fel és mintegy 600 méteres hidat alkotnak a két part között. Isztambul lakosai gyalogszerrel kelnek át a szoroson. 1354. március 7., Kents A szovjet-mongol barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés 8. évfordulójának megünneplése a Mongol Népköztársaságban ULAN BATOR. (Agerpres.) — A TASZSZ közli: A mongol nép megünnepelte a szovjet­mongol barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének 8. évfordulóját. Az UNEN című lap ezzel kapcsolatban kö­zölte a mongol dolgozók leveleit, a levelek beszámolnak a mongol népgazdaság külön­böző ágainak hatalmas fejlődéséről, amelyet a Szovjetunió testvéri segítségével értek el. „Örök barátság“ című vezércikkében az UNEN ezt írja : „A Szovjetunió számunkra iskola, amely átadta nekünk az új élet fel­építéséhez szükséges gyakorlati tapasztalato­kat és ismereteket. A mongol népet szétsza­­kíthatatlan örök barátság fűzi a szovjet nép­hez. A mongol nép mindig értékelni fogja ezt a barátságot, amely szabadságot, boldog­ságot és felvirágzást hozott számára. Ulan Bátorban a Mongol Népköztársaság minisztertanácsának kezdeményezésére ün­nepi gyűlést tartottak, amelyen részt vettek a párt- és állami szervezetek, a tömegszer­­vezetek és a mongol főváros dolgozóinak kép­viselői. Az ünnepi gyűlésen jelen voltak a Mongol Forradalmi Néppárt és a Mongol Népköztársaság kormányának vezetői, V. L Piszarjev, a Szovjetunió rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete a Mongol Népköz­­társaságban, a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság dip­lomáciai képviselői. Zsargalszajhan, a Mon­gol NK külügyminisztere jelentést terjesztett elő a Szovjetunió és a Mongol Népköztársa­ság között megkötött barátsági és kölcsö­nös segélynyújtási szerződés 8. évfordulójá­val kapcsolatban, majd V. I. Piszarjev, a Szovjetunió nagykövete üdvözlő beszédet mondott. A lengyel kormány jegyzéke az USA-hoz VARSÓ. (Agerpres.). — A Lengyel Nép­köztársaság külügyminisztériuma február 27-én jegyzéket intézett az USA varsói nagy­­követségéhez. A jegyzék rámutat arra, hogy az amerikai külügyminisztérium február 25- én felkérte a Lengyel Népköztársaság wa­shingtoni nagykövetségét, hogy zárjon be az Egyesült Államokban három lengyel főkon­zulátust. A Lengyel Népköztársaság kormánya — mutat rá a jegyzék — az amerikai kormány fenti határozatát olyan barátságtalan jelle­gű intézkedésnek minősíti, amely az Egye­sült Államok és a Lengyel Népköztársaság közti kapcsolatok kiélezésére irányul. ,,Ez a határozat a népeink közötti barátsági kap­csolatok ellen irányuló megkülönböztetések és támadások rendszerének egyik láncszeme” — mondja a jegyzék. A Lengyel Népköz­társaság kormánya határozottan tiltakozik az amerikai hatóságok barátságtalan lépése ellen és megállapítja, hogy ezen intézkedés következményeiért a felelősség kizárólag az amerikai kormányra hárul A Lengyel Népköztársaság kormánya egyúttal közli, hogy az amerikai kormány határozata következtében lehetetlennek tart­ja Lengyelország területén az amerikai kon­zulátusok további működését. Ezzel kapcso­latban a Lengyel Népköztársaság kormánya felkéri az Egyesült Államok kormányát, zár­ja be gdanszki konzulátusát. Hová vezet a török-pakisztáni egyezmény Az „Izvesztyija” cikke MOSZKVA (Agerpres). — A TASZSZ közli: Az IZVESZTYIJA Obszervátor aláírással cikket közöl a török-pakisztáni egyezmény­ről. A cikk, amelynek címe „Hová vezet a török-pakisztáni paktum“, a többi között a következőket mondja: Február 19-én Törökország és Pakisztán kormányai közös közleményt­­hoztak­ nyilvá­nosságra, amely szerint, a két álla­m közötti tárgyalások eredményeként politikai, kulturá­lis és­­katonai együttműködési egyezmény megkötését határozták el. Arról van szó,, hogy törvényes formát adjanak a régóta ké­szülő török-pakisztáni katonai szövetségnek, amellyel az amerikai és török sajtó már rég­óta foglalkozik. A cikkíró felidézi a katonai­­szövetség elő­készítésének történetét, majd így folytatja: Az imperialista hatalmak közép- és közel­­keleti üze­neinek története világosan mu­tatja, hogy a Törökország és Pakisztán között létrejött egyezmény messzemenő célokat kö­vet. Amint a PAKISTAN TIMES című lap írja, a török-pakisztáni egyezményt Washing­ton kezdeményezte, mint a jövőben kiépíten­dő közép-keleti katonai blokk magvát. Ez a blokk tényleges, washingtoni szerzőinek el­gondolása szerint az atlanti paktum fiókja lenne és voltaképpen nem egyéb, mint utód­ja a meghiúsult középkeleti blokknak, ame­lyet már 1931-ben terveztek és amelyben az USA és Anglia hivatalosan részt vett volna. Akkor sem Washington, sem London vagy Ankara nem tagadta, hogy ennek a blokknak célja, kelet felé is kiterjeszteni az atlanti szö­vetség katonai támaszpontja­inak és hídfőinek rendszerét...S ha a török-pakisztáni tárgya­lások folyamán nem beszéltek nyíltan erről a szándékról, ez kizárólag diplomáciai meg­gondolásoknak tulajdonítható. Ma már senki sem rejti véka alá az Ankara—Kanacs-,,ten­­gely” igazi jellegét. Az AZERIN című iráni lap úgy véli, hogy „a Törökországgal kötött­­katonai szerződés a jelenlegi körülmények között egyértelmű az USA-val kötött szerződéssel. Törökország közvetítésével: Pakisztán bekapcsolódott az észak-atlanti paktumba és kénytelen tisztelet­­ben tartani ennek a paktumnak a szabályait”. Ugyanakkor­ rá kell mutatni arra, hogy az új blokk létrejöttét Törökország kezdeményezte, amely magára vállalta az amerikai agresszív politika keleti előmozdítójának hálátlan sze­repét. A török-pakisztáni katonai szövetségnek az iráni lap által adott jellemzését megerő­síti az a hír, hogy Pakisztán nemsokára hi­vatalos amerikai katonai „segélyben” része­­sül. A továbbiakban a cikkíró megállapítja, hogy a török-pakisztáni katonai szerződés sú­lyosbítja a közeli és középkeleti, valamint a délkeletázsiai helyzetet és közvetlenül érinti India, Afganisztán, Irán, Ira­k és más szom­szédos országok biztonságát­ A külföldi sajtó m­á­r foglalkozik is azzal a ténnyel, hogy ez USA fokozott­­nyomást gyakorol Iránra és az arab államokra, mert az amerikai kor­mánykörök nem mondottak le tervükről, hogy ezeket az országokat bevonják közel- és­­kö­zép-keleti katonai blokkjaik rendszerébe. Szükségtelen hangsúlyozni, hogy az USA eme katonai intézkedései sértik mind Török­ország,­­mind Pakisztán érdekeit, mint hogy számukra­­a katonai blokkok rendszere és az amerikai katonai „segély“’ lényegében azt jelenti, hogy lemondanak nemzeti érdekeik­ről az Amerikai Egyesült Államok agresszív terveinek javára. Amint a tények mutatják — folytatja a ci­kk — a pakisztáni kormánykörök az USA agresszív politikája érdekében feláldozzák a többi országgal való baráti kapcsolatokat, ami természetesen ellenkezik saját, nemzeti érdekeikkel. A külföldi lapok nyíltan tárgyal­ják a Törökország és Pakisztán között meg­kötött katonai szövetség igazi céljait­ és hangsúlyozzák, hogy az a Szovjetunió és a demokratikus tábor más országai ellen irá­nyul. A szovjet közvélemény — mondja befejezé­sül a cik­k — a Törökország és Pakisztán kö­zött létrejött katonai egyezményt és a Pa­kisztánnak nyújtott amerikai katonai „se­gélyt" olyan aktusnak tekinti, amely az USA agresszív köreinek az új világháború előké­szítése érdekében tett intézkedéseit támo­gatja. Magától értetődik, hogy ezért a fele­lősség nemcsak az USA kormányköreit ter­heli, hanem a törökországi­ és pakisztáni kormányköröket is, amelyek vakon követik az amerikai politikát. Ismét Nagib Egyiptom elnöke KAIRÓ (Agerpres).­­ A sajtóban megje­lent az egyiptomi forradalmi tanács hivata­los közleménye, amely rámutat­ arra, hogy a tanács „felkérte Mohamed Nagib tábornokot, vegye át ismét az egyiptomi parlamenti köz­társaság elnökségét“. Nagib elfogadta az ajánlatot. Gamal Abdel Nasser alezredes továbbra is a forradalmi tanács elnöke és mi­niszterelnök marad. A közlemény rámutat arra, hogy a forra­dalmi tanács február 27-én reggel levelet ka­pott Nagib tábornoktól, aki annak az óhajá­nak adott kifejezést, hogy meg akarja magya­rázni a népnek: „tisztségéről saját akaratá­ból mondott le.“ Nagib azzal a felhívással fordult a néphez, hogy zárkózzék fel „a forradalmi tanács tag­jai közé és harcoljon azért, hogy az ország a legrövidebb időn belül elnyerje független­ségét.“ A levél vétele után a forradalmi tanács felkérte Nagib tábornokot, vegye át újra Egyiptom elnökének tisztségét, miután „meg­kapta tőle a beleegyezésére vonatkozó ok­mányt.“ A közlemény a forradalmi tanács felhívá­sával zárul. A tanács felszólítja a népet, já­ruljon hozzá a rend fenntartásához. * LONDON (Agerpres) . A REUTER hír­ügynökség kairói tudósítója közölte, hogy február 27-én az egész ország területén kimondották a kivételes állapotot. A szíriai események BEIRUT. (Agerpres). — A TASZSZ közli: Szíriában továbbra is feszült a helyzet. Az aleppói rádióállomás híradása szerint, az északi, keleti, nyugati és a közép-szíriai ka­tonai körzetekben a felkelő csapatok parancs­noksága nem ismeri el a Damaszkuszból jövő n­y­ia­t­ko­z­a­tok­ é­r­vén­yességét A libanoni napilapok jelentése szerint, Szí­ria jelenleg két részre szakadt. A vezérkar, Sukeir vezérkari főnökkel az élén Maamum Kazberit, a képviselőház által választott ideig­lenes köztársasági elnököt támogatja, míg az ország északi vidékein és Közép-Szíriában levő csapatok nem ismerik el Sisakli utódját. A TELEGRAF című napilap jelenti, hogy a felkelő csapatok parancsnoksága ultimátumot küldött Kazbekinek, amelyben felszólítja, hogy azonnal mondjon le elnöki tisztségéről és oszlassa fel a parlamentet. A lap arról szá­mol be, hogy február 26-án, Homsban szíriai politikusok értekezletet tartottak Alasi volt szíriai elnök házában. Amint az AL HAH­AT című napilap jelen­ti, az értekezlet részvevői, a felkelő csapatok parancsnokságának hozzájárulásával elhatá­rozták, hogy­ támogatják az alkotmány ha­tálytalanítására és az „új alapon“ történő kormányalakításra vonatkozó követelést. A libanoni sajtó külföldi sa­jtókom­mentáro­­kat közöl a szíriai eseményekkel kapcsolatban. E kommentárok lényege, hogy a szíriai ese­mények annak az angol tervnek a valóravál­­tására irányulnak, amelynek célja az úgyne­­vezett „Boldog félholt“ megteremtése, Irak Szíria és Transzjordánie részvételével. E terv támogatói azt a felfogást vallják, hogy e szövetségben angol befolyásnak kell érvé­nyesülnie. + PARIS. (Agerpres). A FRANCE PRESSE­­űrügynökség jelentése szerint Felsál Atasi, a szíriai felkelő csapatok egyik parancsnoka, rádió útján felhívta a tank- és motorizált egységeket, hogy a vérontás elkerülése vé­gett csatlakozzanak a felkelőkhöz. Az aleppói rádióállomás jelentette, hogy Hunei­tra, a ka­tonai körzet parancsnoka csatlakozott a fel­kelőkhöz Damaszkuszban február 27-én tüntetés zaj­lott le. A tüntetők a parlament feloszlatását követelték. Az aleppói rádió jelentette, hogy Szíria légi haderői csatlakoztak a felkelőkhöz. Lap­jelentések szerint a szírai képviselőház rend­kívüli ülést tartott, amelyen elhatározták a parlament feloszlatását. ★ LONDON. (Agerpres).­­ A REUTER hír­ügynökség beiruti tudósítója közli, hogy feb­ruár 27-én este, Sisakhr ellenfeleinek tünteté­se után, Dam­aszkuszban kihirdették a kivé­teles állapotot. A katonai rendőrség több ízben sortüzet adott le. A damaszkuszi rádióállomás jelen­tése szerint, esti 8 és reggeli 5 óra között tilos a forgalom. Nyomda: Combinatul Poligrafie Casa Scrntett L V. Stalin

Next