Előre, 1954. április (8. évfolyam, 2009-2034. szám)
1954-04-01 / 2009. szám
954., április 1., csütörtök. Resica ismét példát mutat: SZÉLESKÖRŰ MOZGALOM A SELEJT ELLEN Mielőtt a sebész a beteget az operációs asztalra fektetné, pontos diagnózist állapít .Meg Alaposan megvizsgálja, analízisekkel megállapítja a beteg szerv működési zavarait röntgenfelvételekkel tisztázza, milyen orvosi beavatkozásra van szükség. A jól előkészített, ügyes kézzel végrehajtott operáció után a beteg gyorsan meggyógyul, szervezete kiheveri a betegséget.. A resicai , petróleumipari felszereléseket gyártó vállalat vezetősége is tudományos módszerekkel akarja kioperálni a termelést fékező selejtet, biztosítani a termékeik jó minőségét. Ugyanúgy, ahogy ezt a Szovjetunióban sok nagyüzemnél megtették. Az első lépés: felfedni a minőségre károsan kiható tényezőket, kikutatni a selejt csíráit A második: ismertetni valamennyi dolgozóval a selejt okozta nagy károkat, bevonni a hatalmas vállalat valamennyi üzemének munkaközösségét a közös harcba. A harmadik végül: akciótervvel, konkrét intézkedésekkel megjavítani a műszaki szervezést, hogy selejtmentesen termeljenek, csakis elsőrendű minőségű gyártmányokat szállítsanak. Az elmúlt hetekben nagyszabású minőségi harc indult el Resieán Példamutató ez az akció országunk valamennyi iparvállalata számára. 385 családi házat építhettünk volna... Resieán, a „Munkások Háza" szép mozitermében az elmúlt napokban újszerű, sajátos jellegű ipari kiállítás nyílt A látogató figyelmét az első percben a kiállítást rendező vállalat gyors fejlődése ragadja meg. A resicai nagyolvasztók, Siemens-Martin-kemencék értékes vasat, acélt adnak az országnak, s hozzátehetjük: évről évre többet. Mozdonyok, gőzgépek, áramfejlesztők kerülnek ki Reicáról. Az itt gyártott petróleum, ipari felszerelések segítségével Cimpinán, Barcoihán felszínre kerül a folyékony arany, a kőolaj. Másról is beszélnek azonban a kiállítás grafikonjai, diagrammjai. Az üzem minden tekintetben élenjáró vállalataink közé tartozik. S mégis — a számok tanulsága szerint — itt is akad selejt. Összehasonlítható táblázatok függnek a falakon. A vasöntöde, az acélöntöde, a szine-fémöntöde selejtszázalékait külön-külön ismertetik, elárulják az egyes gépgyárak, a kohászat S más részlegek selejtarányát. A ,,régi" gépgyárban (ez az elnevezés akkor ragadt rá, amikor az új gépgyár felépült) a selejt nem tesz ki többet 0,28 százaléknál. Látszatra kevés ez, ugye? De hamarosan megváltoztatja véleményét az, aki közelebbről megnézi a szépen rajzolt diagrammá! Két rotary-asztal készülhetett volna abból az anyagból, ami selejtbe ment. S mennyi kárt okoz a vasöntöde 4,57 százalékos selejtje! A számot megtestesítő rajzból megtudhatjuk: 11 gőzgéppel többet gyárthattak volna, ha a vasöntöde selejtmentesen dolgozik. A kiállítást látogató munkások, technikusok figyelmesen tanulmányozzák a rajzokat, grafikonokat. Ki gondolt volna erre? Először áll kézzelfoghatóan előttünk, mit is jelent a selejt, milyen felmérhetetlen károkat okoz a népgazdaságnak. A csavargyár 9,8 tonna fontos anyaggal többet szállíthatott volna vasutainknak, ha nem kell minden nap eldobni a termelés egy részét. Érdekes vitákat, beszélgetéseket lehetett hallani a kiállításon. A látogatókat körülvezető mérnököknek, akik mindent részletesen megmagyaráztak, sok kérdést tettek fel különösen a fiatal munkások. — Csak nagyritkán fordult elő, hogy valamit elrontottam — szakította meg hirtelen a magyarázatot egy fiatal esztergályos. — Mit számít egy-egy selejtes darab, nyugtattam meg magamat. A kiállítás másra tanít: nem kevés selejttel hanem teljesen selejtmentesen kell dolgozni. Nem szabad belenyugodnom abba, hogy selejt kerül ki a kezemből Ügyes karikatúrák kipellengérezik azokat a mérnököket, mestereket, akiknek osztályán sok a baj a minőséggel. A karikatúrák szövegei ennél többet is mondanak, rámutatnak arra, miért több a selejt egyes osztályokon, hol nem tartják be a technológiai előírásokat. — Iskolának szántuk ezt a kiállítást — hangoztatja a rendezésével megbízott Lescenco Grigore mérnök Ezt a célt kétségtelenül elérték. A diagrammák ugyanis azt is feltüntetik, milyen hibák okozzák a gyár egyes részlegein adódó selejtet. Az egyik öntödében a termelés egy bizonyos százaléka az öntvények rossz vegyi összetétele miatt került a selejtbe. A diagramma szárinai azt is elárulják, hány százalék öntvény volt porózus és rabolta el feleslegesen az esztergályosok idejét. Számok . . adatok . . Sokat mondanak ezek az okok szerint csoportosított százalékok a mérnöknek, mesternek s a munkásnak. Megtanulja belőle, milyen irányban kell ezentúl nagyobb erőfeszítéseket tennie. Hosszú asztalokon, polcokon selejtes munkadarabok fekszenek. Mellettük nem a selejtet gyártó munkás, hanem a műhelyért felelős mester neve áll .Ezzel is kifejezésre akarták juttatni, hogy a selejtért elsősorban a mester felel. Az ő feladata, hogy oktassa a munkásokat, segítsen nekik, ellenőrizze munkájukat. A pontos mérések fontosságát hangsúlyozzák a kiállított mérőszerszámok. A munkás, mestev, technikus kötelessége, hogy megfelelő mérőeszközökkel ellenőrizze az anyag minőségét, összetételét, a gyártmány méreteit. A legnagyobb hatást a látogatókra az ötletes rajzok, a képek alatt álló számok teszik, amelyekből kiderül, hogy a vállalat összes üzemeinél egybevetve, mennyi értéket rabolt el a selejt. Amolyan kedvünkre való, verandás, kiskertes, családi házat ábrázol az egyik kép. „385 ilyen családi ház épülhetett volna állami hitellel a selejt értékéből" olvashatjuk alatta. Egy másik rajz szövegéből megtudjuk: 540 teherautót gyárthattunk, vagy vásárolhattunk volna az elfecsérelt pénzből. A kiállítás arra is figyelmeztet, hogy a selejt leküzdésével párhuzamosan gondoskodni kell a gyártmányok minél jobb minőségéről is. Jelmondatok, idézetek utalnak erre. „A minőségért folytatott harc elválaszthatatlanul egybefonódik a takarékosságért és az önköltség csökkentéséért folytatott harccal. Rossz minőségű termék a munka, idő és anyag fecsérlését jelenti“ — hirdeti az egyik tábla. „Ahol hiányzik a személyes felelősség, ott szó sem lehet a munka termelékenységének valamennyire is jelentős emelkedéséről, a termelés megjavításáról“ — figyelmeztet egy másik jelmondat. Aki tanulmányozta a kiállítás rendkívül gazdag anyagát, — márpedig a resicai munkások, technikusok, mérnökök ezrei tértek ide be — ráébred felelőssége tudatára. Gondolkodóba esik afelett, mit tehetne ő maga is a minőség megjavításáért, a selejt kiküszöböléséért. Minőségi értekezlet A kiállítás megnyitásának napján tartották meg a resicai petróleumipari felszerelést gyártó üzem második minőségi értekezletét. Egy év telt el az első értekezlet óta, s amint megállapították kevés volt az, amit egy év alatt elértek. Sokkal komolyabb, átfogóbb intézkedésekre van szükség. Ötszázan vettek részt a minőségi értekezleten A vállalat vezetősége, a rajon városi és üzemi pártszervezetek megbízottai, szakszervezeti aktivisták jöttek el, természetesen mérnökök, technikusok, mesterek és kiváló, élenjáró munkások. Részt vettek a gyűlésen mindazok, akiknek fényképei ott függnek a kiállítás előcsarnokában s a képek alatti rövid szöveg magyarázza: újításaikkal, észszerűsítéseikkel javították a gyártmányok minőségét, nagyszerűen, selejtmentesen dolgoznak. De meghívták azokat is, akik a kiállítás karikatúráiban magukra ismerhettek. Hosszú órákig nyúlt el ez a vasárnap délelőtti értekezlet. Pedig mindenki röviden beszélt, a lényeghez szólt. De a minőség megjavítására sokan akartak javaslatot tenni. Hiszen ők, a vállalat műszaki értelmisége és élenjáró munkásai tudják a legjobban, mit lehet s mit kell tenni a termelés jó minőségének biztosításáért. S felszólaltak a megbíráltak is. Fogadalmat tettek, megszívlelik a jogos bírálatot, változtatnak helytelen munkamódszereiken. Az értekezlet a hozzászólások, javaslatok magvát határozatba foglalta. Röviden fogalmazták meg a határozat pontjait. Mindegyik feladatot tartalmaz egy-egy fontos kérdés megoldására, kijelöli az elintézés határidejét és a keresztülvitelezésért felelős embereket. Ismerkedjünk meg a határozat néhány olyan pontjával, amely legtöbb üzemünkben napirenden lévő, vagy megoldásra váró kérdés. Az egyik határozati intézkedés megfelelő számú, gondosan kivitelezett műszaki rajz elkészítését és a meglevőek újbóli ellenőrzését írja elő. Csakis okmánnyal igazoltan minőségileg ellenőrzött anyagokat szabad kiszolgáltatni a raktárból, csökkenteni kell a felhasznált anyagok választékát, tipizálni kell a gépalkatrészek gyártását, ellenőrizni a termékek gyártási technológiáját, követelik más határozati pontok. A technológiai fegyelem megerősítésére konkrét intézkedéseket írtak elő. Meghatározták, mire terjed ki a mesterek, segédmesterek és a csoportvezetők felelőssége, minthogy — ez a gyár vezetőségének elvi álláspontja — a technológiai előírások betartásáért, a munkahely jó előkészítéséért, minden sorozat első gyártmányénak ellenőrzéséért ők felelnek. Intézkedéseket tettek a gépek, szerszámok, mérőeszközök pontosságának időszakos ellenőrzésére. Minden gyártási jegyzékben pontosan fel kell tüntetni a technológiai utasításokat, meg kell jelölni milyen anyag, szerszám, készülék használandó s milyen ellenőrzés szükséges gyártás közben, vagy utána. , A határozat kitér arra is, hogy mi a teendő a dolgozók szakmai színvonalának fejlesztésére. A munkások szakmai iskoláztatásán és gyakorlati kiképzésén kívül, intézkedik a műszaki középkáderek továbbképzése tekintetében is. Pontos selejtnyilvántartást kell készíteni minden osztályon, munkahelyenként, gyártmányonként és munkafolyamatonként, hogy felderítsék, mi okozza a selejtet. Ezentúl minden hónapban elemzik a gyártmányok minőségét és a selejtet ellenőrzik a határozatba foglalt intézkedések végrehajtását. Fontos intézkedés, hogy a gyártmányok átvevőinél, működés közben ellenőrzik megfelelnek-e minden tekintetben a szállított gépek, felszerelések? Az egész vállalatra vonatkozó, általános érvényű határozaton kívül, a minden egyes üzemrészben előzetesen megtartott minőségi értekezletek alkalmával az illető üzemrész műszaki vezetősége és legjobb munkásai sajátos problémáik megoldására belső határozatot hoztak, amely kiegészíti az általános érvényű intézkedéseket. Bárkivel beszélsz ma Resicán — legyen az munkás vagy mérnök — okvetlenül szóbahozza. — Ebben az évben döntő csatára indulunk a minőségért. A legközelebbi minőségi értekezleten, egy év múlva, és az akkori kiállításon sokkal kedvezőbb számokkal akarunk jelentkezni. A szocialista versenyeknél előtérbe került a minőség kérdése. Egész műhelyek üzemrészek versengenek a gyártmányok jó minőségéért. A resicaiak azzal akarják népköztársaságunk fiatal iparának hírnevét öregbíteni, hogy csakis kiváló minőségű gyártmányokat adnak ki a kezükből. Az újítók a selejt csökkentéséért Ahogy eluralkodnak Resica felett a soha ki nem alvó nagyolvasztók szájából a magasba szálló lángnyelvek. Ugyanúgy ég a resicai munkásban a vágy: bebizonyítani, hogy nagy tettekre képes. Aki új ötlettel, szokatlan kezdeményezéssel áll elő, a tűz városában mindig visszhangra számíthat. Ez következett be a legutóbbi hetekben is. Alig függesztették ki az üzemek műhelyeiben az „Újítók versenyét a selejt csökkentésére és a minőség javítására .. " hirdető plakátokat a verseny máris állandó beszédtéma lett. Érdemes volt ezt megpályázni. Hiszen a törvényes újítói jutalmon kívül az első hat helyezett 1000, 750, illetve 500 lej külön jutalmat kap. Több javaslat futott be ezúttal a technikai kabinetbe, mint a régebben rendezett „Újítók hete“ bármelyikén. A jutalmak kiosztása után is még napokig vitatták, melyik üzem került ki győztesen, kik a büszke nyertesek. Socolescu Petre elvtársra könnyen ráismerhetünk az öntödében, hiszen arcképével már a kiállításon találkoztunk Mihai Károly és Muresan Aurel öntödei mesterekkel együtt, ő nyerte el az első díjat közösen kidolgozott Újításukkal. — Mennyi álmatlan éjtszakát okozott nekem a hengerek öntése — kezd bele történetébe. — A hengerekhez használt vasba fémötvözet kerül. Ennek magasabb az olvadási hőfoka, mint a vasnak. Sehogy sem tudtuk az ötvözetet a vassal jól elkeverni. Hányfélekép próbálkoztunk — hiába. Mihat elvtárs végül a Szovjetunióban szerzett tapasztalatait próbálta nálunk alkalmazni. A Sztálinról elnevezett leningrádi turbinagyárban dolgozott egy évig. De az ottani eljáráshoz nem voltak meg nálunk a műszaki előfeltételek. Hosszas volna most elmondani mennyi próbálkozás után jöttünk rá erre az igen egyszerű eljárásra. Egy kisebb üstöt mutat. Öt kis nyílás van az aljában. Ebbe teszik be a felolvasztott fémötvözetet. Az olvadt vas ezen a kis üstön keresztül folyik be a nagy tartányba . Így jól elkeveredik az ötvözettel. Amióta ezt az egyszerű eljárást alkalmazzák, a hengerek minősége mindig kifogástalan. Egycsapásra megszűnt a selejt. Aki egyszer nyert versenyen, legközelebb biztosan „benevez" . Az öntőmesterek sem hagynának fel többé a világért sem az izgalmas próbálgatással, ami az újítói munkával jár. Rengeteg ötletet merítenek a szovjet szakirodalomból. Most azzal kísérleteznek, hogy oxigént vezessenek be a kupolókemencébe s ezzel emeljék hőfokát. Egy másik javaslatuk: a kupolókemencét kvarcittal bélelni, mert ez olcsóbb s jobban megfelel, mint a tűzálló tégla bélelés. Kösztner Ferenc villanyszerelő mester, a második díj nyertese, szintén többszörös nyitó. A dinamók gyártási folyamatának egyes szakaszait módosította s azóta jobb a minőségük. Egyébként a legnagyobb öröme, hogy az elektromos gépgyár a benyújtott s elfogadott javaslatok száma szerint az első. A kovácsműhelyben Poama Paun fiatal lakatos most először njitott s máris dijat nyert. A préselés jobb minőségét éri el új ellenőrző eljárásával. Resicán az ujitómozgalom központi célkitűzésévé vált a selejt okainak felkutatása és megszüntetése. Nem egyszeri, időszaki kampányról van szó. Céltudatos, állandó munkáról, elméleti ismeretek és gyakorlati tapasztalatok egybevetéséről. A selejtmentes termelés nem könnyű feladat. De az biztosra vehető: Resicán az idén kevesebb lesz a selejt, mint eddig bármikor. S remélhető, hogy hasonlók lesznek az eredmények a resicaiak példáját követő többi üzemünknél is. SÁNDOR ÁGNES. Országról országra : GUATEMALA Március 28-án Caracasban, Venezuela fővárosában befejezte munkálatait a ja pánamerikai értekezlet. Bár a nyílt színen az értekezlet „fő célja“ az volt, hogy megvizsgálja a latinameriai országok gazdasági helyzetét , amely az utóbbi évek során egyre súlyosbodott az Egyesült Államok monopóliumainak önző gazdaságpolitikája miatt — a kulisszák mögött egészen más célokat követett Az Egyesült Államok küldöttsége a kommunista veszély hangoztatásával mindvégig arra törekedett, hogy a középamerikai országokat gazdaságilag és politikailag mégjobban magához láncolja. Az amerikai kirohanások fő célpontja Guatemala volt, amely ellen az USA diplomatái kis híján még fegyveres beavatkozást is sürgettek. Felvetődik a kérdés: mi is az oka annak, hogy az Egyesült Államok kormánykörei sorozatos támadásokat intéznek Guatemala ellen és úgy igyekeznek feltüntetni ezt az országot, mint amely „a szovjet kommunizmus előretolt bástyája az amerikai kontinensen?" Ha a térképre tekintünk láthatjuk, hogy e kds ország északon Mexikóval, északkeleten Brit Honduras-szal, délkeleten Honduras-szal és Salvadorral határos, délnyugati partjait pedig a Csendes-óceán langyos hullámai mossák. Területe valamivel nagyobb mint Hollandia, Belgium és Svájc területe együttvéve, vagyis 110 ezer négyzetkilométer, míg lakóinak száma közel, négymillió a legnagyobb részük indián. E kis állam területe és éghajlata igen változatos. Az ország északi része kopár, terméketlen síkság, nyugati határán a néhol 4500 méter magasságot is elérő középamerikai Kordillerák húzódnak végig, amelyek keleti oldala lanka van lejt alá. Vulkanikus talajú magas fennsíkjai gazdagon termők, csakúgy mint a banánt, cukornádat, kakaót, kávét termő tengerparti síkságok. Mindezek mellett Guatemala lakói búzát és kukoricát is termesztenek. Régen igen gazdag ezüstbányáiról volt híres ez az ország, amelyek azonban az idők folyamán teljesen kimerültek. Egyéb ásványkincseit viszont nem használják ki. Feldolgozóipara sem számottevő, mert alig néhány textil-, bőr- és dohánygyára, malma van. Oka ennek mindenekelőtt az, hogy az ország gazdaságát kizsákmányoló külföldi monopóliumoknak — mint amilyenek a United Fruit Company, az Empresa Electrica és az International Railways of Central America — nem állt érdekükben a belföldi ipar fejlesztése. Az ország minél tökéletesebb kirablására törekedtek. . Ez volt a helyzet egészen a második világháború befejezéséig. Ekkor azonban a helyzet lényegesen megváltozott. 1944 októberében Arevalonak, a hadsereg és a hazafias indián partizánok segítségével sikerült megdönteni a fasiszta kormány uralmát. Rövid időre rá Guatemala megszakított minden összeköttetést a fasiszta Franco kormányával és felvette a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval szabadságot biztosított a demokratikus pártoknak és a sajtónak. Arevalo halála után utóda Guatemala elnöke Arbanez lett. Bár Arbanez elnök kormánya polgári kormány, azt a célt tűzte maga elé és arra törekszik, hogy a félgyarmati országot gazdaságilag önállóvá tegye. A kormány terveinek valóra váltásáért a guatemalai nép közös erővel látott hozzá — amerikai uzsorakölcsön nélkül — a santoromasi nemzeti kikötő felépítéséhez, amelynek befejezésekor megszűnik az eddigi helyzet, az ugyanis, hogy az országban csak a United Fruit-trösztnek volt kikötője. Guatemala kormánya hozzákezdett a hurini vízierőmű felépítéséhez is, amely véget vet az amerikaiak által ellenőrzött Empresa Electrica egyeduralmának s országutak is kezdték építeni ezer kilométeren, ami ugyancsak nagy mértékben csökkenteni fogja az amerikai kézben lévő vasúti szállítás monopóliumát. Mondani sem kell, hogy a guatemalai nép függetlenségi harca kiváltotta az amerikai imperialisták dühét. Bizonyítja ezt főleg az, hogy több mint harminc összeesküvést szőttek Arbanez kormányának megdöntésére, felhasználva a belső ellenséget és az úgynevezett Középamerikai Országok Szervezetéhez tartozó államok (Honduras, Salvador, Nicaragua, Costarica és Panama) fasizmussal kacérkodó kormányait. De Guatemala szabadságszerető népe nem torpant meg a tornyosuló akadályok előtt, továbbhaladt a maga utján s elég erőt érzett ahhoz, hogy az északamerikai United Fruit Company mammut vállalat földjeinek 80 százalékát — amelynek több mint egymillió hektáros ültetvényei vannak a Guatemalával határos országokban, s valósággal koronázatlan királya egész Közép-Amerikának — kisajátítsa és szétossza a parasztok között. Ez elég ok volt arra, hogy a Wall Street rázendítsen a régi nótára: „A guatemalai kommunizmus fenyegeti ez Egyesült Államok biztonságát", meg: „Kommunista áramlat Guatemalában” stb. A washingtoni urak nem riadtak vissza a fegyveres beavatkozástól sem. Braden, a United Fruit reklámosztályának főnöke 1953 március 12-én nyíltan fegyveres Intervencióra lázított Guatemala ellen, március 29-én pedig egy állig felfegyverzett fasiszta csoport sikertelen puccsot kísérelt meg. A letartóztatott kalandorok vallomásából kiderült, hogy Arbanez elnök helyére Cornát, a United Fruit jogtanácsosát akarták az elnöki székbe ültetni. Ez összeesküvés eredménye az lett, hogy Guatemala kilépett a Középamerikai Országok Szövetségéből és panaszt tett az Egyesült Nemzetek Szervezeténél. A sikertelen próbálkozások még nagyobb gyűlöletet váltottak ki Guatemala népe ellen az imperialista táborban s igyekeztek további kísérleteket tenni elvesztett pozícióik visszaszerzése érdekében. Világosan látja ezt Guatemala népe és a Guatemalai Munkáspárt is, amely a tömegek élén halad. A párt amely támogatja Arbanez elnök kormányát, helytállásra tanítja a néptömegeket, arra bazáit, hogy az egész népnek fokozni kell éberségét és harci készségét a demokrácia vívmányainak megvédése érdekében. Az amerikai imperializmus újabb mesterkedéseit tárta fel Torrela, Guatemala külügyminisztere is, aki a pánamerikai értekezlet március 6-i ülésén világosan rámutatott arra, hogy az amerikaiak által hangoztatott kommunista veszély nem egyéb, mint ürügy a Guatemala belügyeibe való beavatkozásra, amit azonban a guatemalai nép erélyesen visszautasít csak úgy, mint az Egyesült Államok minden más beavatkozási kísérletét más államok belügyeibe. És Guatemala hősi harcának hatalmas erőt ad a világ népeinek mélységes rokonszenve és támogatása. BIHARI JÓZSEF ELŐRE 3 A Béke-Világtanács Bürójának bécsi ülésszaka BÉCS. (Agerpres.) — A TASZSZ közli : A Béke-Világtanács Bírója Bécsben március 28. és 30. között ülésszakot tartott, amelyen elfogadta a következő okmányokat : 1. A Béke-Világtanács Bürójának határozata; 2. Az európai népekhez intézett felhívás; 3. A Béke-Világtanács Bürójának az atomfegyverrel kapcsolatos nyilatkozata. Szovjet-egyiptomi kereskedelmi egyezményt írtak alá Kairóban MOSZKVA. (Agerpres.) — A TASZSZ közli: A kölcsönös baráti megértés jegyében lezajlott sikeres tárgyalások után, 1954 március 27-én szovjet-egyiptomi kereskedelmi egyezményt írtak alá Kairóban. Az egyezmény a jogegyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján előirányozza a két országkereskedelmi kapcsolatainak kifejlesztését és megszilárdítását. Az egyezmény leszögezi, hogy mindkét fél kölcsönösen alkalmazza a kedvezményezett nemzet elvét a kereskedelem és a hajózás terén. Az egyezmény értelmében a Szovjetunió Egyiptomba és Egyiptom a Szovjetunióba árulisták alapján szállít árukat. A Szovjetunió ipari felszereléseket, traktorokat, mezőgazdasági gépeket, tehergépkocsikat, vas- és acélárut, kőolajipari termékeket, á faanyagot, gabonát, gyógyszereket és más árukat szállít Egyiptomnak. Az Egyiptomból a Szovjetunióba szállítandó áruk jegyzékén gyapot, rizs, műselyemfonak feldolgozott bőr, nyersbőr és más áruk szerepelnek. Az egyezményt egy évre kötötték és amennyiben egyik fél sem mondja fel, minden évben meghosszabbítottnak tekinthető. Angol-francia tárgyalások az „európai hadseregről” LONDON. (Agerpres.) — Mint a lapok már jelentették, az angol és a francia kormány megbízottai nemrég tárgyalásokat folytattak Parisban. Megvitatták az angol csapatok együttműködésének módozatait az „európai hadsereggel“, valamint azt, hogy miképpen teljesíti Anglia a francia parlamenti képviselők által követelt „garanciákat" az európai védelmi közösségre vonatkozó szerződés ratifikálásával kapcsolatban. Anglia részvételének kérdése az „európai hadseregben“ már a Nyugat-Németország felfegyverzésére vonatkozó amerikai terv kidolgozása alkalmával felvetődött. A francia diplomaták már akkor hivatalosan javasolták Nagy-Britanniának, hogy lépjen be az „európai védelmi közösségbe“. Az angol kormány kissé furcsa módon reagált erre: kereken elutasította a javaslatot, de azt tanácsolta Franciaországnak, hogy ratifikálja a tervet és lépjen katonai szövetségre Németországgal. Hyuodon az európai hadsereg pártfogói rendkívül nehéz helyzetbe kerültek, mivel még az „európai hadsereg“ egyes hívei is annak az aggodalmuknak adtak kifejezést, hogy Anglia álláspontja még inkább egyszerűsíti a dolgokat Németország számára, mert így könnyűszerrel túlsúlyba kerülhet a hat állam közösségében. Így hát az „európai védelmi közösség“ létrejövetele esélyeinek valemelyes növelésére és a nyugateurópai közvélemény „megnyugtatására“ dolgozták ki az angol „garanciák“ eszméjét. A nyugati közvélemény ugyanis méltán úgy látja, hogy Nyugat- Németország felfegyverzése tényleges veszélyt jelent a „szövetségesek“ számára. E „garanciákkal“ kapcsolatban a nyugati sajtótudósítók felhívják a figyelmet a következő sajátos jelenségre: valahányszor az Egyesült Államok újabb ultimátumot intéz Franciaországhoz és követeli az „európai hadsereg“ haladéktalan ratifikálását, az angol kormány sietve bejelenti, hogy hajlandó újabb „engedményeket“ tenni" a francia kormánynak a követelt garanciák tekintetében. A valóságban mindezek a garanciák, —■ amelyeket a legnagyobb titokban tartanak, hogy bejelentésük az európai védelmi közösség ratifikálásának vitája során meglepetésként hasson a francia parlamentben — a legkevésbbé sem biztosítja Franciaország biztonságát. Az angol kormány „ígéretei“ között van az is, hogy a Nyugat-Németországban lévő angol csapatok együttműködnek az „európai hadsereggel“. Az angol hatóságoknak azonban joguk lesz ezeket a csapatokat bármikor visszavonni, míg a többi nyugateurópai országot 50 évre köti a bonni és párisi egyezmény. Világos, hogy az „együttműködésnek“ ez a formája nem akadályozhatja meg a franciák védelmi képességének felszámolását, minthogy Franciaország hadserege éppenúgy, mint az „európai védelmi közösségben“ részvevő többi ország hadserege, megszűnik és beolvasztják őket az „európai hadseregbe“. Még a Nyugat-Németország felfegyverzését támogató angol lapok sem titkolhatják, hogy az angol kormány által ajánlott „garanciák“ nem egyebek mint semmitmondó ígéretek. „Az angol garanciák — írja a MANCHESTER GUARDIAN - úgy látszik gyengék és tele vannak kibúvókkal." Ez a véleménye a LE MONDE Gmy francia lapnak is, amely rámutat: „az angol kormány fő célkitűzése sohasem az volt, hogy gyakorlati és hathatós megoldást ajánljon, hanem az, hogy vonzó ígéretekkel kellő hatást tegyen a francia közvéleményre — anélkül, hogy az angol katonai szervezet „ténylegesen bekapcsolódnék“ a közös hadseregbe“. Dulles beszéde az USA álláspontjáról a genfi értekezlettel kapcsolatos kérdésekben NEW YORK (Agerpres) J. F. Dulles, az USA külügyminisztere március 29-én beszédet mondott az USA külpolitikájáinak célkitűzéseiről. A beszédet rádión és televízión közvetítették. Dulles ezúttal is megismételte két hónappal ezelőtt tett nyilatkozatait , főképpen azzal foglalkozott, hogy milyen álláspontra helyezkedik az amerikai kormány az indokínai kérdésben és a Kínai Népköztársasággal való kapcsolatok kérdésében. A beszéd hemzsegett a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság elleni rágalmaktól. A FRANCE PRESSE hírügynökség megállapítása szerint az indokínai kérdéssel kapcsolatban Dulles mondanivalójának az a lényege, hogy „az Egyesült Államok ellenzi a fegyverszünet megkötését Indokínával“. Ez alkalommal Dulles felfedte, hogy miért is tanusít az USA olyan nagy érdeklődést Indokína és általában Délkelet-Ázsia iránt. „A világ e része igen gazdag nyersanyagokban, — mondotta — például ónban, kőolajban, kaucsuikbam és vasércekben... Ezenkívül nagy jelentősége van stratégiai szempontból is. Délkelet-Ázsián keresztül vezetnek a Csendes- óceán és Dél-Ázsia közötti legjobb és legegyenesebb tengeri és légi útvonalak“. Dulles szavaival élve „ezzel magyarázható, hogy az USA miért fejezte ki többféleképpen rokonszenvét...“ az indokínai háború iránt, amelyet a francia gyarmattartók és az indokínai bábkormányok folytatnak a vietnámi nép ellen. Ezzel magyarázható, — mint Dulles mondotta — hogy a „Kongresszus miért engedélyezte, hogy anyagi támogatásban részesítsük... az itteni országok kormányait“. Dulles utalt Vietnám, Patet Lao és Khmer bábkormányainak arra a magatartására, hogy az amerikaiak támogatásával el akarnak szakadni Franciaországtól, s kijelentette, hogy „az Egyesült Államok nagy figyelemmel és rokonszenvvel kiséri az események alakulását.“ Dulles ezután fenyegetőzni kezdett s kijelentette, hogy bizonyos körülmények között „egységes akcióval kell szembeszállni“ ez ázsiai helyzettel, „noha ez — amint ő maga is beismerte — komoly kockázattal járhat". A beszédnek e kitételét kommentálva, a FRANCE PRESSE hírügynökség rámutat, hogy „ez az amerikai külügyminiszter első célzása az indokínai konfliktus internacionalizálásánaik lehetőségére” más szóval az amerikaiak által „együttes akciónak“ beállított koreai intervenció esetleges megismétlése lenne Indokínában. Összegezve Dulles beszédének ezt a részét, Georges Wolf, a FRANCE PRESSE hírmagyarázója azt írja, hogy ez az álláspontfeltárja az USA szándékát a háború folytatásának kierőszakolására.” Dulles szigorúan korlátozott jellegűnek igyekezett beállítani a genfi értekezletet, mintha a Kínai Népköztáraság nem nagyhatalomként venne részt az étekezleten. Az USA által folytatott politikával kapcsolatban Dulles beismerte, hogy mindezekben a kérdésekben „egyesek talán szívesen vennék, ha a dolgok másként állnának", ugyanakkor azonban értésre adta, hogy az USA nem veszi figyelembe a nyugati országok, főképp pedig Franciaország közvéleményének óhaját, hogy vessenek véget az indokínai háborúnak. Romlás a választási vereséget szenvedett pakisztáni kormánypárt soraiban KARACHI. (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: Pakisztán népe tiltakozik a kormány politikája, főleg az Egyesült Államokkal kötendő katonai szövetség ellen. Ennek eredményeként a hatalmon levő muzulmán liga a parlamenti választásokon súlyos vereséget szenvedett. A választási vereség folytán még jobban kiéleződtek az ellentétek a muzulmán liga tagjai között. Daulana, Nyugat-Pandzsáb volt minisztere, Abdul Rab Nishtar volt iparügyi miniszter és többen mások a párt átszervezését javasolták. A pakisztáni parlamentnek a muzulmán ligához tartozó több képviselője követelte Zafrullah Khan külügyminiszter és Gurmani belügyminiszter lemondását. Mint az MNROZ című lap jelenti, Mohammed Ali miniszterelnök, aki egyúttal a muzulmán liga elnöke is, ellenzi az említett miniszterek eltávolítását. A fővárosi politikai körök úgy vélik, hogy ha Mohammed Ali nem hajlandó teljesíteni a két miniszter eltávolítására irányuló követelést, a muzulmán liga tagjainak többsége „fellázad" a párt vezetősége ellen. Ausztria belügyminiszterének nyilatkozata Kesselring náci-marsall ausztriai látogatásáról BBCS. (Agerpres.) — Mint a DPA hírügynökség jelenti, Helmer, Ausztria belügyminisztere egyik nyilatkozatában Kesselring volt náci-marsall ausztriai tevékenysége ellen foglalt állást. Helmer azzal vádolja Kesselringet, hogy visszaél az osztrák kormány vendégszeretetével. Kesselring ugyanis arra használta fel ausztriai látogatását, hogy felvegye a kapcsolatot az ausztriai náci párt volt tagjaival. A belügyminiszter hangsúlyozta : noha az osztrák hatóságok kijelentették, hogy nem tartják kívánatosnak Kesselring további tartózkodását Ausztriában, a náci marsall még nem hagyta el az országot. „Kesselring nagy nehézségeket okozott Ausztriának — hangzik a nyilatkozat. Az osztrák közvélemény egyöntetűen elítéli magatartását. Kesselring cselekedeteivel csupán ellenszenvet váltott ki országunkban.