Előre, 1954. szeptember (8. évfolyam, 2138-2163. szám)

1954-09-01 / 2138. szám

954. szeptember 1., szerda Külföldi vendégeink nyilatkoznak országunkról Franz Karl Franchy osztrák író, aki a Külföldi Kulturkapcsolatok Román Intézeté­nek meghívására látogatást tett hazánkban, elutazása előtt nyilatkozott az Agerpres mun­katársának. Rám — mondotta —, aki a régi Romániát is ismertem, rendkívüli benyomást gyako­rolt az a lelkes munkaüzem, amit most ta­pasztaltam. Csodálatba ejtettek a kitűnően felszerelt gyárak és üzemek, amelyekben az emberek ragyogó munkaviszonyok közepette dolgoznak. Az osztrák író a továbbiakban arról is be­számolt, milyen kedvező benyomást tett rá népünk lüktető kulturélete. Művészi alkotá­sainkról szólva kijelentette, hogy igen sok művészünk alkotása a legnagyobb nyugati múzeumoknak­ is díszére válna. Antonio Giuratti, az olaszországi kister­melők szövetségének titkára, az olasz vi­déki mezőgazdasági szövetkezetek vezetőségi tagja, aki a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának meghívására tartózkodik hazánk­ban, szintén nyilatkozott az Agerpres mun­katársának. Elöljáróban kijelentette, hogy nem kommu­nista. Élményeiről szólva elmondotta, hogy országunkban legjobban a lelkes, alkotó lendület ragadta meg figyelmét. Az is rend­kívüli benyomást tett rá, hogy egész itt tar­tózkodása idején egyetlen munkanélkülivel sem találkozott. A továbbiakban összehason­lítást tett az olasz és a román munkások helyzete között, majd megállapította, hogy amit mi itt az utóbbi években elértünk, azt egyetlen kapitalista kormány se tudta volna megvalósítani. Hozzátette, hogy erre nagyon ■büszkék lehetünk. Keserűséggel állapította meg, hogy Olaszország Amerikától és Per­zsiától kénytelen drága áron vásárolni kő­olajtermékeket, holott Romániától sokkal elő­nyösebben tudná ezeket beszerezni. Olasz­ország sok mindent tudna számtani hazánk­nak s a cserébe kapott anyagok lehetővé ten­nek, hogy sok olasz üzemet újból megnyissa­nak, s ezzel rengeteg munkanélküli jutna ke­­nyérhez. Végül azt a reményét fejezte ki, hogy a két népnek csakhamar sikerül kon­krét kereskedelmi és baráti kapcsolatokat lé­tesíteni egymással. Szövetkezeti küldöttség utazott Franciaországba 1954 augusztus 31-én délelőtt repülőgépein Franciaországba utazott az RNK fogyasztási szövetkezetei központi szövetségének (CENT­­ROCOOP) küldöttsége, amely Parisban részt vesz 1954 szeptember 1. és 9. között a nem­zetközi szövetkezeti szövetség 19. kongresz­­szu­sán, a szövetkezeti nőtagok n­em­zetközi céhének kongresszusán, továbbá a sajtó és ez oktatási kérdésekkel foglalkozó szövetke­zeti nemzetközi kongresszuson. A küldöttségben a következő elvtársak vesznek részt: Constantin Mateescu, a C­ENT­­ROCOOP elnöke, Arita Lungu, Ion Tubic és Marin Roban. (Agerprres) Közlemény Az oktatásügyi minisztérium közli: A felsőoktatási intézetek látogatás nélküli tanfolyamaira szóló felvételi vizsgákra szep­tember 8-ig bezárólag lehet beiratkozni. A középiskolák érdemdiplomás végzettjei­nek nem kell felvételi vizsgát tenniük. A beiratkozók forduljanak felvilágosításo­kért a felsőoktatási intézetek tanszékeinek dékáni hivatalaihoz. (Agerpres) ca Még alig dereng az ég, de a levegőn már érezni, hogy meleg napira virrad ma Rév, a büszke fenyőóriások­kal borított sziklahegy völgyében elterülő élesdrajomi kisközség. Rév­ a turisták egyik kedvenc kiránduló­­helye. Jól ismerik a vidéket, az égnek nyúló hegyek csodálatos tájait, az árnyas ligete­ket, hűs hegyipatakok világát és a rérvi bar­­lan­got. De kevesen tudják, hogy a község lakói a hegyek aljain lelhető értékes agyag nagy­szerű tulajdonságait már évtizedekkel ezelőtt felismerték és virágzó agyagi­part­ létesítet­tek. Egyszerű, de tetszetős edényeikkel sok nagyvárosban megfordultak, ekhós szekerük­ből árusítva portékájukat. Ezelőtt 10—15 évvel már volt agyagedény „gyára“ Révnek. A község számító isealáikjai összefogtak, vállalatot létesítettek, beállítot­tak néhány lábbal hajtható korongot Attól kezdve­­megcsappant a kisemberek kereseti lehetősége. Az olcsó munkaerővel készített, sokkal gyengébb minőségű agyag­­edények minden piacról kiszorították őket. A felszabadulás után új élet indult ebben a kis üzemben is. Az államosítás óta egyre­­másr­a érkeztek a gépek, tanult szakemberek vették át az irányítást, új gyártási folyama­tokat vezettek be, szakszerűen felhasználták a környékein található kvarcot és kaolint. Rövidesen új ipar született: megkezdték a fajansz-edények gyártását, amely most már teljesen kiszorította a kezdetleges eszközök­kel készült, piaci agyagedényeket. Ma már élmunkásai, komoly szakemberei és művészi festői vannak a gyámnak, mely­ben most szocialista munka­versennyel, minő­ségi munkával és több termeléssel járulnak hozzá a dolgozók szükségleteinek kielégítésé­hez. A gépteremből liften, csilléken és más szál­lítóeszközökön a korongosokhoz kerül az élesztőhöz hasonló, finoman átgyűrt, puha anyag. Ebben a teremben már félig kész edé­nyek egész sokaságát, kisebb-nagyobb mé­retű tányérokat, bögréket, tálaikat, vizeskan­csókat lehet látni, amint ellrnü sorokban a deszkapolcokon száradnak. Hosszú asztalnál fiatal lányok, asszonyok és férfiak dolgoznak. Előttük a nélkülözhetet­len szerszám, az edények gyártásához szük­séges körönig. Ezeket a korongokat most gép­pel, s nem lábbal hajtják, mint régen. A korongon tetszés szerint változtatják a gipszformékat, aszerint, hogy mit akarnak gyártani. Min­den formából többszáz darab van. Csak miután a nedves agyag kissé ki­száradt — s a gipszforma kiszívja a vizet — veszik le a formáról. Halász Sándor ékmunkás most éppen tá­nyérokat „esztergályoz“ a gyorsan forgó ko­rongon. Hárman vannak a csoportjában: két korongos és egy munkás, aki a korongos ke­ze alá dolgozik. Most versenyben állnak, ve­télkednek egymással. Főként Halász Sándor igyekszik. Közbe-közbe élcelődik a segéd­munkással:­­• Gyerünk, Juliska, gyerünk!... Most mutasd meg, mit tudsz! És átnéz a másik korongos asztalára, ahol bizony szemlátomást növekszik a kész tá­nyérok rakása. Halász Sándor ötmunkás tanítványával, Dugó Máriával is versenyez. Augusztus 23-­­áin múlt két éve, hogy Mária megtanulta a mesterséget, s már mesterét hívta ki ver­senyre. A gyár három óriáskemencéje éjjel-nappal, szüntelenül duruzsol. Még így is alig győzik a sok munkát. Pedig az égetők mindent el­követnek, hogy fokozzák a kemencék kihasz­nálását. Ezek az égetőkemencék, az úgynevezett csőkemencék, automatikusan működnek. Moz­gó szerkezet, futószalagszerűen viszi a ke­mencébe a kiégetésre váró edényeket. A cs­őkemence egyik végén „samottszekérre“ rakják a tányérokat, bögréket, és más edé­nyeket, a másik végéről pedig leszedik a ki­égetett edényt. Az égetési időt azáltal rövidítették le Szolgagéci Ferenc és Szegedi Mihály égető­­munkások, hogy állandóan egyformán fűte­­nek, sűrűbben rakják tele a samottszekere­­ket és meggyorsították a szalag mozgását. Az új módszer bevezetésének első napján éppen tányérokat égettek mindkét kemen­cében. Szoligaigéci és Szegedi csak a műszak végén kezdték számolgatni a kész tányéro­kat. S mikor összeegyeztették jegyzeteiket, kiderült, hogy csaknem két normát teljesítet­tek. Az új munkamódszert mindjárt megma­gyarázták váltótársaiknak, hogy minél job­bam és gyorsabban menjen a munka. A sok készáru a raktárba kerül. Blénkszima és fehér tányérok, sótartók, vizeskancsók és bögrék gyűlnek itt fel. Lányok és asszonyok fürgén csomagolják a gyár termékeit a napi 2000—2500 darab finom fajansz-edényt. Legutóbb ismét három vagon árut küldtek szét az országba. Minden szocialista keres­kedelmi egységet el a­karnak látni gyártmá­nyaikkal, hogy bármelyik dolgozó olcsón hoz­zájuthasson ezekhez a keresett közszükség­leti cikkekhez. MESZNER JÓZSEF A RÉVI KERÁMIA GYÁRBAN Időjárás A Meteorológiai Intézet közli: Általában szép idő várható. Az ország dél­nyugati részén jobbára derült, Erdélyben és Moldvában felhős égboltozat. Moldvában és Erdély északi részén helyi esők Mérsékelt nyugati-északnyugati szél az ország keleti részén kisebb szélrohamok. Némileg emelkedő hőmérséklet, mappa­ 22 és 32 fo­k, éjjel 8 és 18 fok között Ü­L­Ö­K ! Tanuljunk a Szovjetunió tapasztalataiból Hogyan tárjuk fel és hogyan hasznosítjuk üzemünkben a termelési tartalékokat Üzem­ünkben magas­feszültségű elektromos készülékeket kapcsoló­kat, higrany gőz egyen­­irányítótet, áramfej­lesztő-generátorokat és számos másfajta energetikai berendezést gyártunk. Nemcsak az olyan hatalmas erő­művek, mint a cimljenszki vízierőmű, hanem a kisebb vidéki áramfejlesztő központok is a mi üzemünk védjegyét viselő vill­amos gé­pekkel és villamoskészülékekkel vannak el­látva. Termékeink eljutnak a népi demokra­tikus országokba is. Az elmúlt négy esztendő folyamán az üzem termelőképessége megkétszereződött, ■mig a munkások száma mindössze 30 szá­zalékkal növekedett. Ezt az eredményt a ter­melési tartalékok feltárásának és hasznosítá­sának köszönhetjük.­­ Üzemünk munkaközössége ezekben az években új technológiai eljárásokat honosí­tott meg, igyekszik jobban kihasználni az üzem berendezését és termelési területét. Ez­zel egyidejűleg új felszereléseket tervezünk, tökéletesítjük az eddig gyártott gépek szer­kezetét, emeljük teljesítőképességüket és csökkentjük súlyukat. A termelés gyors emel­kedését nagy mértékben elősegítette az, hogy számos műhelyben kizárólag grafikon szerint dolgozunk. A termelési tartalékok feltárását és hasz­nosítását természetesen nem szakkörű­ admi­nisztrációs és technikai személyzet végzi, részt vesz ebben az üzem munkaközössége is. Néhány példát említünk erre vonatkozó­lag. A szállítók sok esetben késve küldték az olaj­kapcsoló tartányához szükséges alsó­részt. Ez gyakran akadályozta a kazámkészí­­tők munkáját. E hiányosság megszüntetése érdekében, néhány gyártásvezető azt javasol­ta, hogy tartányalsórészek gyártására léte­sítsünk kiülöm üzemosztályt. Lássuk el ez­t a­z osztályt új gépekkel, hevitőkem­encével, emelő-szállító berendezéssel. Ez nagy beruhá­zásokat és ugyanakkor újabb kiegészítő ter­melési területet igényelt volna. Szaromov hengerész és Beljákov szerelőmester azonban alkotó kezdeményezésükkel segítségünkre siettek. Kidolgozták a tartányalsórészek ter­melésének eredeti, sajátos módszerét, a ren­delkezésünkre álló berendezés segítségével, újabb befektetések nélkül. Ezzel megszűnt a fennakadás és állandóan van tartalék tar­­tányalsó részünk. Régebben nálunk több műhelyben végeztek fémvágást. Most egy egységes előkészítő részleget rendeztünk be. Ezzel 267 négyzet­méter termelő terüle­tet szabadítottunk fel és a meglévő berendezésekkel kétszeresé­re emelkedett a termelés üteme. A szer­számgépek észszerűbb elhelyezése lehetősé­get adott arra, hogy csupán három műhely­ben felszabadítsunk 270 négyzetméter terme­lési területet és pótlólag még elhelyezzünk 75 szerszámgépet. Az elmúlt évben még felszabadult 1600 négyzetméter gyárterület. Ezen a területen megszerveztük a tömegfogyasztási cikkek gyártását. Mindent elkövettünk a termelés technoló­giájának megjavítása, új szerkezetek terve­zése és a régiek korszerűsítése céljából. A VMG típusú kapcsolókamra szerkezetének és előállítási módjának megváltoztatása az évi kiadások összegét 600.000 rubellel csökken­tette. Az üzemünkben tervezett VMG típusú kap­csolóhoz szükséges olajelválasztó gyártásá­val csökkent a kapcsoló gyártási költsége és ezáltal évente 120 tonna fémet takarítot­tunk meg. Munkásaink, mérnökeink és technikusaink alkotó kezdeményezése a termelési tartalé­kok feltárásának és a munkatermelékenység emelésének biztosítéka. 1953-ban tökéletesí­tettük a nagyfeszültségű gépek és a higany­­gőzegyenirányító 82 alkatrészének gyártási módját. Ebben az időszakban 2000 fajta ma­­gas termelékenységű felszerelést és sajtólógé­­pet terveztünk és vezettünk be. Alkalmaztunk még 300 észszerűsítő javaslatot, ami évente majdnem 3 millió rubel megtakarítást je­lentett. Mindez javította az üzem műszaki-gazda­­­sági mutatószámait. A munka termelékenysége tavaly 10,6 szá­zalékkal nőtt, az önköltség több mint 7 szá­zalékkal csökkent, a termelés volumene pe­dig — az 1952. évihez képest — a termelő területen négyzetméterenként 11,6 százalék­kal emelkedett. Munkaközösségünk elhatározta, hogy az idén a meglévő berendezés és termelési terü­let mellett 30 százalékkal több generátort és több elektromos gépet, 35 százalékkal több kapcsolót gyárt. Az eddig elért eredmények azt bizonyítják, hogy az üzem munkaközössége sikerrel tel­jesíti vállalt kötelezettségeit. Az „Előre“ számára írta: N. SCSUKIN, a szverdlovszki „Szalektroaparat”-üzem igazgatój­a Szovjet sebészek nagy fontosságú kísérletei A Szovjetunió Orvostudományi Akadémiá­jának „A. V. Visnyevszkij“ sebészeti intéze­tében nagyfontosságú kísérletek folynak. A sebészek azt tanulmányozzák, miként helyet­tesíthetnék a létfontosságú és már nem ke­zelhető szerveket s a beteg, vagy sérült szö­veteket. Számos műtétet végeztek már álla­tokon, igen biztató eredményekkel. N. P. Szi­­nyicin professzornak sikerült első ízben egy kutya mellkasába a szív mellé egy pótszívet ültetnie, amely a műtét után éppen olyan normálisan működött, mint a kutya saját szíve. Ugyancsak sikerült egy kutya szívét és tüdejét egy másik kutya megfelelő szer­veivel helyettesíteni. A sebészeti technika szempontjából kidol­gozták a szív, valamint az egyik tüdő he­lyettesítésének a módszerét. Az „A. V. Visnyevszkij“ sebészeti intézet­ben nemrégiben egy egészen rendkívüli kísér­letet végeztek: a szervek átültetésével fog­lalkozó osztály vezetője V. P. Demihov, az orvostudományok kandidátusa, V. M. Gojam­­­ovval, az osztály tudományos munkatársá­val együtt, egy kölyökkutya fejét egy idősebb kutya nyakára ültette át. A műtét után az átültetett kölyökkutya-fej normális életműkö­dés jeleit mutatta és azonos reflexmozgásai voltak az átültetéshez alanyul felhasznált kutya fejével. Az intézet laboratóriumában most állandó kísérletek folynak a vesék, a hasnyálmiri­gyek és a hasüreg egyéb szerveinek behe­lyettesítésére. P. N. Kosztakov professzor e kísérletek folyamán tanulmányokat folytat arra vonatkozólag, hogy a szervezet milyen hatást gyakorol az átültetett idegen szöve­tekre. Egyúttal azt is tanulmányozza, hogy miképpen lehetne kiküszöbölni azokat a nem­kívánatos reakciókat,, amelyek az átültetés kö­vetkezményeként a szervezetben felléphetnek. Kísérleteket végeznek a szív véredényeiben fellépő érelmeszesedés következményeinek gyógyítására és megelőzésére is. A szovjet sebészek kutatásai és kísérletei azt a célt szolgálják, hogy sebészeti beavat­kozás útján gyógyítási lehetőségeket találja­nak az olyan betegségekre, amelyek eddig kezelés útján gyógyíthatatlanoknak bizo­nyultak. Iskolaév-kezdet Kolozsváron A kolozsvári elemi és középiskolákba be­iratkozott növendékek száma jelentősen meg­növekedett az előző évhez viszonyítva, így például a 2. számú elemi iskola első osztá­lyába 160 gyereket vettek fel, egyes közép­iskoláikban, mint például a 2. számú elméle­ti líceumban párhuzamos osztályok felállí­tása vált szükségessé. Az egyetemi és főiskolai felvételi vizsgák­ra is nagy számban jelentkeztek a különbö­ző középiskolák végzettjei. Mind a Babes, mind a Bolyai egyetemen tartott felvételi vizsgák eredményei azt tükrözik, hogy a ta­nuló ifjúság felkészültségi színvonala jelen­tősen emelkedett. Az egyes szakok, mint például az agronómia, vegyészet és termé­szettudományok iránti érdeklődés bizonyít­ja,­­hogy az ifjúság meg a­karja ismerni a természet törvényszerűségeit, hogy ismere­teivel hozzájárulhasson hazánk szocialista mezőgazdaságának és iparának fejlesztésé­hez. A „Dicsérő oklevéllel” végzett hallgatók ismereteinek felülvizsgálásai alkalmával meg­állapítást nyert, hogy egyes vidéki középis­koláik nem voltak eléggé igényesek tanulóik ismereteivel szemben és helytelen bőkezű­séggel osztogatták ezt a komoly tudást fel­tételező oklevelet. Történelmi lecke háborús uszítóknak Tizenöt évvel ezelőtt, 1939 szeptember 1-én gépfegyverkattogás verte fel a „danzigi kor­ridor” határzónájának vihar előtti csendjét. Akkor még nem tudták, csupán sejtették, hogy a Lengyelország elleni német villámhá­­ború első puskaropogásai végleg megszünte­tik a versaillesi béke Európájának „nyugta­lan nyugalmát“, és a második világháború kezdetét jelzik. Egy olyan háború kezdetét, amely soha nem látott pusztulást audit az emberiségre és amelynek ezernyi káros kö­vetkezménye évek múltán is milliók sorsára üti rá a nyomor fájó pecsétjét. A második világháború sötét emlékei ma is szorongással töltik el azt, aki — ha akár­csak mint szemlélő is — végigélte a hitler­­fasizmus éveit. Az 1939—45-ös évek vi­harának fejleményei sokmindenre megtaní­tották az emberiséget, amit addig a földi hatalmasságok eltitkoltak előle. Ilyenkor, a­­ nagy világégéshez kapcsolódó évfordulók al­kalmával újra és újra lepereg a háborús em­lékek filmje és mindig van valami olyan mondanivalója a jelenhez, amit iránytű­ként lehet használni a jövő ujtjainak ki­­für­készésébe­n. Pereg a film és időbeli sor­rendbe rakja a második világháború örök­re aktuális tanulságait. Megelevenednek az előzmények, a kapitalizmus első világháború utáni válságjelenségei. A gyengülését érző német burzsoázia hatalomra juttatja a fasiz­must... Növekvő érdekellentétek a revanstö­­rekvésű hitleri Németország és a világ újra­elosztásától félő nyugati imperializmus kö­zött. Tárgyalások a zöldasztalnál és tárgya­­ások a titoktartó kulisszák mögött A cél: a Szovjetunió felé irányítani a hitlerfasizmus szuronyait. Az általános hangulat azonban tiltakozik mindenféle együttműködéstől a fa­sisztákkal : a terv megvalósítását kedvezőbb időpontra halasztják... 1939 szeptember 1 : megindul a német hadigépezet Danzig elfog­lalására. A Chamberlain biztosította angol garancia semmit sem ér: Lengyelország 17 nap alatt behódol a német acélsisaknak. Majdanekben, Auschwitz­ban, Treblinkában gyűlnek a foglyok a lágerekben. Peregnek az események. 1940 április-május: Dánia, Norvégia, Belgium, Hollandia föld­jén náci csizma tapossa a tavaszi sarat. 1940 június : Olaszország is belép a háború­ba... Nyugaton : farkas­szemet néz egymás­sal a Maginot- és a Siegfried-vonal. A néme­tek Belgiumon keresztül a M­aginot-vonal megkerülésével behatolnak Franciaországba. 1940 június 14-én már horogkeresztes zászló leng a párizsi Eiffel-tornyon. Jön a vichy-i árulás, de a másik oldalon m­ár szervezkednek a ,,franctizeur“-ök, az ellenállási mozgalom hősei... Németország és Olaszország közö­sen megszállják a Balkánt... 1941 május 10: Hess Angliába repül, hogy fölvesse a szovjet­­ellenes különbek© kérdését. Visszautasításra talál. Az agresszor Németország már nem számít­­hat több barátra, a népek béke- és sza­badságvágya ellene fordul a ,,világhódító­nak”. Gyorsan pereg a film az emlékezet tárcsá­ján, csak vázlatosan villantja fel az esemé­nyeket. 1941 júniusában támadja meg a hit­leri Németország a Szovjetuniót. „Másfél, legfönnebb két hónap, és Moszkva a mienk“ — hencegnek a berlini fasiszta vezérek. Nincs második front, erejük legjavát vethe­tik latba, hogy megkaparintsák a szovjet földet. É­s megkezdődik a legkegyetlenebb hadviselés, amit valaha támadó a megtáma­dottal szemben alkalmazott... Közben a fa­siszta Japán Pearl­ Harbour-nál szétveri az amerikai hajóhadat és megkezdi térhódítását a Csendes-óceán szigetvilágában A Szovjet­unió népeit nem lehet villámháborúval le­győzni — döbben rá a fasiszta szeld at es­zka. A Nagy Honvédő Háború hősöket formál a szovjet emberek millióiból és forróvá teszi a talajt a megszállók talpa alatt. Megindul a szovjet ellentámadás és szertefoszlik a német militarizmus legyőzhetetlenségének legendá­ja. Sztálingrádnál beköszönt a „német fasisz­ta hadsereg alkonya“... A front mögött tom­bol a fasizmus. Majdanekben, Auschwitzban, Treb Hfrlikában száll a krematóriumnak füstje, sötét fellkiá­ltójeliként hirdeti, mi a vége an­nak, ha a népek ébersége pillanatra is ki­hagy és teret enged a fasiszta-imperialista hódítóknak... Afrika forró homokján is foly­nak a hadműveletek, de az igazi háborús borzalmak Európában játszódnak le... 1943-ban kiesik Olaszország a csatasorból... 1944- ben a kikerülhetetlen végzet árnyéka hull a német fegyverek vasára. A Szovjet­unió egymás után méri csapásait — a híres tíz csapást — a támadóra. Leningrad és Novgorod, a Bug és a Krím vidéke, meg a többi csatatér megásta a sírját Hitler hadai­nak. Egymás után szabadulnak fel az elti­port kis o­rszágok, amelyek százezerszámra szállították az ágyútölt,eleket Hitlernek. Meg­tisztul az út Berlin felé, s 1945 május 9-én vörös zászló jelzi a Reichstag ormán: győ­zött a szabadsá­gszerető népek összefogása a fasizmus felett. Nem sokkal később meghó­dolásra késztették a japán militaristáikat is; a Hirosimára és Nagasakira dobott ameri­kai atombomba már nem a fasizmust, hanem a japán népet pusztította Ezzel a szomorú akkorddal zárult a második világháború, de szorosan hozzátartozik ez is a nagy világ­égés sok tanulságához. Tizenöt év telt el a második világháború kezdete óta, s ma megint a feszült várakozás hangulata uralja a világot. Az ameri­kai monopolkapitalizmus ma a világbéke első számú ellensége. Háborút indítani a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen, majd pedig megkaparintani a világ­uralmat — Így hangzik az az elgondolás, a­­mely a mozgató rugója az amerikai agresz­­sziós terveknek. Van tehát hasonlóság az egy­kori berlini és a jelenlegi washingtoni szán­dékok között. A különbség az, hogy az ame­rikai tervek sokkal nagyméretűbbek és bo­nyolultabbak, mint a Hitleréi. Annak idején a „danzigi korridor német lakosságának az érdekvédelme“ volt az az ürügy, amellyel a német militarizmus felborította a lengyel ha­társorompót. Ma a „kommunista veszély el­hárításának“ jelszavával készítik elő az ame­rikai Hitler-ivadékok tervezett új háborúju­kat. S a bábok között amelyeket tetszésük szerint mozgatnak, ott találjuk azokat, akik tizenöt évvel ezelőtt horogkereszttel a karju­kon irányították talán éppen azokat a had­műveleteket, amelyeknek nyomán ezerszámra pusztultak el a fasizmus ellen küzdő egysze­rű amerikaiak. Nyugat-Németországban — hála az amerikai megszállóknak — ugyanaz a revanshangulat uralkodik, mint 1939 előtt. Azok, akik a lengyelországi haláltáborokban 5 és félmillió lengyelt, zsidót, franciát, oroszt, ukránt égettek el, ismét Danzigot emlegetik, mint a „német nemzet visszafog­lalandó és nélkülözhetetlen életterét“. Való­ban élettér ad­árnak, a régi Danzig, de nem a németek, hanem az amerikai nagytőke szá­mára, amely Nyugat-Európában a fasiszta revansszellem felélesztésével igyekszik kika­partatni a gesztenyét a maga számára. A szavaik azonban csak olyanok, mind a vak­töltés, nem lehet ölni, hódítani velük. Az európai hadseregre hárulna az a feladat, hogy élestö­ltésre állítsák a német újfasiz­­mus fullánkjait. Csakhogy nagyon sokban em­lékeznek még a horogkeresztes zászlóval meggyalázott Eiffel-toronyra, a Vl-gyel rom­­badlintött londoni házakra. A német­­militariz­mus múltbeli viselt dolgai jogos óvatosságra intik elsősorban a franciákat, akik elvetik úgy az európai hadsereg, mint a külön német hadsereg felállításának pentagon­ eszméjét. Az, hogy Franciaországot nem lehet egy­könnyen rávenni a nyugatnémet militariz­­­mus újjáélesztésével kapcsolatos amerikai tervek támogatására, a történelem keserű tanulságainak tulajdonítható. Keleten szintén folytat háborús előkészüle­teket az amerikai imperializmus. Itt Kína, a japán fasiszta agresszió egykori áldozata a célpont. Miután mind Koreában, mind Indo­kínában elnémultak a fegyverek, új tűzfész­kek felállításán szorgoskodik a washingtoni háborús klikk. A délkeletázsiai agresszív tömb létrehozása most a fő cél. Japán főszere­pet tölt be a távol-keleti amerikai tervekben. A pearlharbouri csata keserű emlékét kitö­rölték a washingtoni koponyákból. Folyik a népes szigetország felfegyverzést Kína és a Szovjetunió ellen. E mellett Tajvan szigetét még fokozottabb mértékben bevonják az agresssziós tervekbe. Dulles m­ár több izben is kijelentette, hogy a szigetet amerikai véd­nökség alá helyezik, így igyekezvén megaka­dályozni Tajvan kínai felszabadítását. De az amerikai tervek a Távol-Keleten sem valósít­hatók meg oly zavartalanul, mint azt egye­sek hitték. A második világháború tanulságai Ázsia népeit is éberségre nevelték. A japán fasizmus láncraveltte annak idején a Távol- Kelet majdnem valamennyi népét, majd az amerikai imperializmus foglalta el a helyét és ugyanúgy tiporta sárba függetlenségü­ket. A délkeletázsiai paktum megteremtése körüli nehézségek mögött azok a múltbeli tapasztalatok is meghúzódnak, amelyek a tá­volkeleti népeket a háborús előkészületek ellenzőivé nevelték. A második világháború kitörése előtt még nem fenyegetett az atomháború veszélye. Ma az emberiségnek fel kell vennie a harcot a tömegpusztító fegyverek használata ellen is. S hogy ennek a harcnak az éle­tik felé kell forduljon, azt megmutatta a hirosimai és Nagasaki atombombázás. A Japán elleni atombomba-merénylet már nem tartozott tu­lajdonképpen a második világháborúhoz. Az akkori robbanás első jelzőtüze volt azoknak az előkészületeknek, amelyeket a­z Amerikai Egyesült Államok egy tervezett harmadik vi­lágháború érdekében tesz. Japán kétszeresen érezte, mit tartogatnak az amerikai atomhá­­borús apostolok az emberiség számára. A bikiniszigeti atomrobbanás Naigasaki és Hirosima lakói után most újabb japán áldo­zatokat követelt. A második világháború előestéjén is békét akartak az emberek mindenütt a világon, de törekvésüket nem koronázta és nem is ko­ronázhatta siker. Hiányzott az az erő, amely a népek békeakaratát képessé tette volna ar­ra, hogy kiüsse a fegyvert a támadó kezé­ből. Ma van ilyen erő: a békéért küzdők szer­vezett világmozgalma. S hogy ez az erő va­lóban létezik, azt beszédesen bizonyítja a koreai és a vietnámi fegyverszünet megkö­tése. Százmilliók határozott követelése vetett véget a vérontásnak a Távol Keleten, és ez a követelés kell elejét vegye a további vér­ontásoknak szerte az egész világon. Megvan minden lehetőség arra, hogy ez a békeharc sikerrel járjon. Európában a Szovjetunió ja­vasolta „európai kollektív biztonsági szer­ződés“ megkötése jelentené azt a garanciát, ami lehetetlenné tenné a német fasizmus újjáéledését és térhódítását. Ebből az elvből kiindulva nyújtja baráti kezét a Lengyel Népköztársaság a francia nép felé és java­sol összefogást a nyugatnémet revansszel­­lemű militarizmus feltámasztása ellen. Ez is egy igen jelentős biztosíték lenne arra, hogy ne ismétlődhessék meg sem 1939 szeptember­e, sem az 1940 júniusi szégyenletes compieg­­nei feltétel nélküli francia fegyverletétel. A Távol-Kelet békéjének a biztosítására szintén van lehetőség. Mindenek­előtt az, hogy is­merjék el a 600 milliós Kinét, mint nagyha­talmat, ismerjék el ENSZ-beli jogait és ne avatkozzanak bele Tajvannak, ennek az ősi kínai területnek a kérdéseibe. Ha a világbé­­kemozgalom kivívja a háborús előkészületek megszüntetését és a két különböző társadal­mi rendszer békés együttlétezésének általá­nos elismerését, szertefoszlik a harmadik vi­lágháború kitörésének veszélye. Sokat tanult a második világháború ese­ményeiből az emberiség, de tanulhattak azok is, a­kiik újabb világégést szeretné­nek előkészítenii. 1939 szeptember 1 és 1945 május 9 között tanúja volt annak a nagy­világ, hogyan omlik össze egy alaposan kitervelt és megszervezett nagyvonalú ag­resszió a népek összefogásainak — és min­denek előtt a saját szabad hazáját védő szovjet népnek — erejétől. M­a kilencszázmillió ember védi szabadon, minden kizsákmányo­lástól mentesen a béke ügyét, és még sok százmillióra rúg azoknak a száma, akik az elnyomással küzdve vívják harcukat a pusz­títás erői ellen. Ha tizenöt évvel ezelőtt lét­re tudott jönni az egyetértés a béke erői kö­zött, úgy ma százszorosan létre tud jönni és százszorta inkább tud győzni, mint ak­kor. Ez ma a legidőszerűbb lecke, amit a má­sodik világháború évfordulója mindenféle támadónak, háborús uszítónak adhat. Angliából érkezett táviratok Augusztus 23-a alkalmából számos üdvöz­lő táviratot kaptunk Angliából is. D. N Prltt és Glyn Evans az Angol-Ro­mán Baráti Társaság Végrehajtó Bizottságá­nak nevében üdvözlő táviratot intéztek a Külföldi Kulturkapcsolatok Román Intézeté­hez. ,,Az Angol-Román Baráti Társaság Vég­rehajtó Bizottsága nevében szívélyes üdvöz­letünket küldjük Románia felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából — hangzik a tá­virat. A Román Népköztársaság szemünk láttára egyre erősödik. Láttuk az országuk­ban végbemenő átalakulásokat s az ipar te­rén elért nagyszerű eredményeket. Minden le­hetőt elkövetünk népünk és a román nép ba­rátságának megszilárdítá­­sáért“. Az an­gol nők országos gyűlése nevében Freda Grimble Anglia nőinek barátságáról biztosítja asszonyainkat, újabb sikereket ki­vin népünknek és azt kívánja, hogy tovább szilárduljon barátságunk az angol néppel. Az angol lelkészek egy csoportja, köztük Hewlett Johnson, Ganterbury-i dékán, L. J. Bliss, Saint Crispins Benmondsay vikáriusa, Etienne Watts, Ariddleton Junction vikáriusa és Edward Charles, Arnessey vikáriusa távi­ratot intéztek Iustinian pátriárkához, amely­ben kidomborítják, hogy országunk ortodox egyháza értékes segítséget nyújt a társadal­mi haladásért és a békéért vivott harchoz. ,,Az angol egyház lelkészi kara üdvözletét küldi az ortodox egyháznak, a román nép­nek, valamint személyesen Önnek“ — hang­zik egyebek között a távirat. a Augusztus 23-a alkalmából érkezett táviratok A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének Bukarest Tisztelt Elvtársak! Abból az alkalomból, hogy a dicsőséges és legyőzhetetlen Szovjet Hadsereg és a román nép forradalmi erői most tíz éve felszabadították Romániát a fasiszta dikta­túra alól, Németország Szocialista Egység pártjának Központi Bizottsága a párttagok és a Német Demokratikus Köztársaság összes dolgozói nevében szívélyes jókívánsá­gait és harcos testvéri üdvözletét tolmácsolja a Román Munkáspártnak és az egész román népnek. Augusztus 23 nagy történelmi jelentőségű dátum a román nép életében. Miután a hős Szovjet Hadsereg felszabadította Romániát, a román nép, marxi-leniai pártjai — a Román Munkáspárt — vezetésével, megdöntötte a földesurak és tőkéseik uralmát s megteremtette a népi-demokratikus szuverén államot. A szocializmus alapjainak építé­sében, a román nép példátlan nagy sikereket ért el politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt, őszinte rokonszen­vvel figyeljük a béke szolgálatába álló szocialista építőmun­kájukat. Országainkat tartós baráti kötelékek fűzik a Szovjetunióhoz, s újabb sikerek felé haladnak a béke, demokrácia és a szocializmus zászlaja alatt. Éljen a román és a német nép megbonthatatlan barátsága! Éljen a Román Munkáspárt! Éljen Marx, Engels, Lenin és Sztálin győzedelmes tanítása! Németország Szocialista Egységpárt­ja Központi Bizottságának nevében KARL SCHIERDEWAN A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének Bukarest Kedves elvtársak! Románia felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottsága, kifejezésre juttatva a kommunisták, a munkásosztály és az egész portugál dolgozó nép óhaját, testvéri üdvözletét tolmácsolja a Román Munkás­párt Központi Vezetőségének és a bátor román népnek. A Szovjet Hadsereg, J. V. Sztálin, a zseniális vezér, a béke nagy zászlóvivője vezetésével, 10 évvel ezelőtt — 1944-ben — megszabadította Romániát a náci-fasiszta hordáiktól, szétzúzta őket és kiűzte Román­­a területéről. Ez a történelmi jelentőségű győzelem lehetővé tette a román népnek, hogy kezébe vegye a hatalmat és új életet építsen magának. Portugália összes dolgozó rétegei, amelyek hosszú évek óta harcol­nak felszabadulásukért Salazar fasiszta járma alól és szakadatlanul küzdenek a demo­kráciáért és a békéért, figyelemmel kísérik a román nép határozott, győzedelmes harcát a népi demokratikus rendszer megszilárdításáért, a szocializmus felépítéséért, a világ­­béke megvédéséért. A Román Munkáspárt vezette hős román nép összes győzelmei arról tanú­s­kodnak, hogy Romániában a szocializmus hamarosan valósággá válik. A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottsága Romániának a hitlerista iga alól való felszabadulása 10. évfordulóján újabb, még nagyobb sikereket kíván önöknek, ked­ves elvtársak, építő munkájukban. Éljen a Román Népköztársaság! Éljen a hős romá­n nép! Éljen a Rom­án Munkáspárt! A PORTUGÁL KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének Bukarest Kedves elvtársak! Az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottsága meleg testvéri üdvözletét küldi önöknek és önök útján a román népnek abból az alkalomból, hogy a dicsőséges Szovjet Hadsereg 10 évvel ezelőtt felszabadította Romániáit a hitleri megszállás alól. Köszöntjük Románia dolgozóit, akik a Román Munkáspárt és az RMP Központi Vezetőségének irányításával, a Szovjetunió nagylelkű és testvéri segítségével, nagy és hősies munkát végeztek az új, boldog, szocialista Románia erős alapjainak megterem­tésében, hatalmas sikereket ér­tek el a nemzet gazdasági és kulturális életének fejlesz­tésében, a nép életszínvonalának szakadatlan emelésében. A mostani ünnepi alkalom­ból köszöntj­ü­k a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének és a Román Népköztár­saság kormányának a békére és a barátságra törekvő következetes politikáját, a nem­zeti kérdés sikeres megoldását, a proletárnemzetköziség szellemében s azt, hogy Ro­mánia történetében első ízben törvényen kívül helyezték az antiszemitizmust. A ro­mániai zsidóknak egyenlő és teljes jogokat biztosítottak és megteremtették a szüksé­ges feltételeket számukra, hogy szabadon és boldogan élhessenek a népi demokratikus román köztársaságban. Legmelegebb testvéri üdvözletünket tolmácsoljuk és sikert kívánunk önöknek a béke, a demokrácia és a szocializmus nagy művében. Éljen a népi demokratikus Románia, éljen a Román Munkáspárt és Románia kor­mánya! Éljen a Szovjetunió, a béke, a demokrácia és a szocializmus bástyája! Éljen az Izrael és Románia­­közti barátság! Az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottsága nevében S. MIRUNIS főtitkár

Next