Előre, 1954. szeptember (8. évfolyam, 2138-2163. szám)
1954-09-01 / 2138. szám
954. szeptember 1., szerda Külföldi vendégeink nyilatkoznak országunkról Franz Karl Franchy osztrák író, aki a Külföldi Kulturkapcsolatok Román Intézetének meghívására látogatást tett hazánkban, elutazása előtt nyilatkozott az Agerpres munkatársának. Rám — mondotta —, aki a régi Romániát is ismertem, rendkívüli benyomást gyakorolt az a lelkes munkaüzem, amit most tapasztaltam. Csodálatba ejtettek a kitűnően felszerelt gyárak és üzemek, amelyekben az emberek ragyogó munkaviszonyok közepette dolgoznak. Az osztrák író a továbbiakban arról is beszámolt, milyen kedvező benyomást tett rá népünk lüktető kulturélete. Művészi alkotásainkról szólva kijelentette, hogy igen sok művészünk alkotása a legnagyobb nyugati múzeumoknak is díszére válna. Antonio Giuratti, az olaszországi kistermelők szövetségének titkára, az olasz vidéki mezőgazdasági szövetkezetek vezetőségi tagja, aki a Szakszervezetek Országos Tanácsának meghívására tartózkodik hazánkban, szintén nyilatkozott az Agerpres munkatársának. Elöljáróban kijelentette, hogy nem kommunista. Élményeiről szólva elmondotta, hogy országunkban legjobban a lelkes, alkotó lendület ragadta meg figyelmét. Az is rendkívüli benyomást tett rá, hogy egész itt tartózkodása idején egyetlen munkanélkülivel sem találkozott. A továbbiakban összehasonlítást tett az olasz és a román munkások helyzete között, majd megállapította, hogy amit mi itt az utóbbi években elértünk, azt egyetlen kapitalista kormány se tudta volna megvalósítani. Hozzátette, hogy erre nagyon ■büszkék lehetünk. Keserűséggel állapította meg, hogy Olaszország Amerikától és Perzsiától kénytelen drága áron vásárolni kőolajtermékeket, holott Romániától sokkal előnyösebben tudná ezeket beszerezni. Olaszország sok mindent tudna számtani hazánknak s a cserébe kapott anyagok lehetővé tennek, hogy sok olasz üzemet újból megnyissanak, s ezzel rengeteg munkanélküli jutna kenyérhez. Végül azt a reményét fejezte ki, hogy a két népnek csakhamar sikerül konkrét kereskedelmi és baráti kapcsolatokat létesíteni egymással. Szövetkezeti küldöttség utazott Franciaországba 1954 augusztus 31-én délelőtt repülőgépein Franciaországba utazott az RNK fogyasztási szövetkezetei központi szövetségének (CENTROCOOP) küldöttsége, amely Parisban részt vesz 1954 szeptember 1. és 9. között a nemzetközi szövetkezeti szövetség 19. kongreszszusán, a szövetkezeti nőtagok nemzetközi céhének kongresszusán, továbbá a sajtó és ez oktatási kérdésekkel foglalkozó szövetkezeti nemzetközi kongresszuson. A küldöttségben a következő elvtársak vesznek részt: Constantin Mateescu, a CENTROCOOP elnöke, Arita Lungu, Ion Tubic és Marin Roban. (Agerprres) Közlemény Az oktatásügyi minisztérium közli: A felsőoktatási intézetek látogatás nélküli tanfolyamaira szóló felvételi vizsgákra szeptember 8-ig bezárólag lehet beiratkozni. A középiskolák érdemdiplomás végzettjeinek nem kell felvételi vizsgát tenniük. A beiratkozók forduljanak felvilágosításokért a felsőoktatási intézetek tanszékeinek dékáni hivatalaihoz. (Agerpres) ca Még alig dereng az ég, de a levegőn már érezni, hogy meleg napira virrad ma Rév, a büszke fenyőóriásokkal borított sziklahegy völgyében elterülő élesdrajomi kisközség. Rév a turisták egyik kedvenc kirándulóhelye. Jól ismerik a vidéket, az égnek nyúló hegyek csodálatos tájait, az árnyas ligeteket, hűs hegyipatakok világát és a rérvi barlangot. De kevesen tudják, hogy a község lakói a hegyek aljain lelhető értékes agyag nagyszerű tulajdonságait már évtizedekkel ezelőtt felismerték és virágzó agyagipart létesítettek. Egyszerű, de tetszetős edényeikkel sok nagyvárosban megfordultak, ekhós szekerükből árusítva portékájukat. Ezelőtt 10—15 évvel már volt agyagedény „gyára“ Révnek. A község számító isealáikjai összefogtak, vállalatot létesítettek, beállítottak néhány lábbal hajtható korongot Attól kezdvemegcsappant a kisemberek kereseti lehetősége. Az olcsó munkaerővel készített, sokkal gyengébb minőségű agyagedények minden piacról kiszorították őket. A felszabadulás után új élet indult ebben a kis üzemben is. Az államosítás óta egyremásra érkeztek a gépek, tanult szakemberek vették át az irányítást, új gyártási folyamatokat vezettek be, szakszerűen felhasználták a környékein található kvarcot és kaolint. Rövidesen új ipar született: megkezdték a fajansz-edények gyártását, amely most már teljesen kiszorította a kezdetleges eszközökkel készült, piaci agyagedényeket. Ma már élmunkásai, komoly szakemberei és művészi festői vannak a gyámnak, melyben most szocialista munkaversennyel, minőségi munkával és több termeléssel járulnak hozzá a dolgozók szükségleteinek kielégítéséhez. A gépteremből liften, csilléken és más szállítóeszközökön a korongosokhoz kerül az élesztőhöz hasonló, finoman átgyűrt, puha anyag. Ebben a teremben már félig kész edények egész sokaságát, kisebb-nagyobb méretű tányérokat, bögréket, tálaikat, vizeskancsókat lehet látni, amint ellrnü sorokban a deszkapolcokon száradnak. Hosszú asztalnál fiatal lányok, asszonyok és férfiak dolgoznak. Előttük a nélkülözhetetlen szerszám, az edények gyártásához szükséges körönig. Ezeket a korongokat most géppel, s nem lábbal hajtják, mint régen. A korongon tetszés szerint változtatják a gipszformékat, aszerint, hogy mit akarnak gyártani. Minden formából többszáz darab van. Csak miután a nedves agyag kissé kiszáradt — s a gipszforma kiszívja a vizet — veszik le a formáról. Halász Sándor ékmunkás most éppen tányérokat „esztergályoz“ a gyorsan forgó korongon. Hárman vannak a csoportjában: két korongos és egy munkás, aki a korongos keze alá dolgozik. Most versenyben állnak, vetélkednek egymással. Főként Halász Sándor igyekszik. Közbe-közbe élcelődik a segédmunkással:• Gyerünk, Juliska, gyerünk!... Most mutasd meg, mit tudsz! És átnéz a másik korongos asztalára, ahol bizony szemlátomást növekszik a kész tányérok rakása. Halász Sándor ötmunkás tanítványával, Dugó Máriával is versenyez. Augusztus 23-áin múlt két éve, hogy Mária megtanulta a mesterséget, s már mesterét hívta ki versenyre. A gyár három óriáskemencéje éjjel-nappal, szüntelenül duruzsol. Még így is alig győzik a sok munkát. Pedig az égetők mindent elkövetnek, hogy fokozzák a kemencék kihasználását. Ezek az égetőkemencék, az úgynevezett csőkemencék, automatikusan működnek. Mozgó szerkezet, futószalagszerűen viszi a kemencébe a kiégetésre váró edényeket. A csőkemence egyik végén „samottszekérre“ rakják a tányérokat, bögréket, és más edényeket, a másik végéről pedig leszedik a kiégetett edényt. Az égetési időt azáltal rövidítették le Szolgagéci Ferenc és Szegedi Mihály égetőmunkások, hogy állandóan egyformán fűtenek, sűrűbben rakják tele a samottszekereket és meggyorsították a szalag mozgását. Az új módszer bevezetésének első napján éppen tányérokat égettek mindkét kemencében. Szoligaigéci és Szegedi csak a műszak végén kezdték számolgatni a kész tányérokat. S mikor összeegyeztették jegyzeteiket, kiderült, hogy csaknem két normát teljesítettek. Az új munkamódszert mindjárt megmagyarázták váltótársaiknak, hogy minél jobbam és gyorsabban menjen a munka. A sok készáru a raktárba kerül. Blénkszima és fehér tányérok, sótartók, vizeskancsók és bögrék gyűlnek itt fel. Lányok és asszonyok fürgén csomagolják a gyár termékeit a napi 2000—2500 darab finom fajansz-edényt. Legutóbb ismét három vagon árut küldtek szét az országba. Minden szocialista kereskedelmi egységet el akarnak látni gyártmányaikkal, hogy bármelyik dolgozó olcsón hozzájuthasson ezekhez a keresett közszükségleti cikkekhez. MESZNER JÓZSEF A RÉVI KERÁMIA GYÁRBAN Időjárás A Meteorológiai Intézet közli: Általában szép idő várható. Az ország délnyugati részén jobbára derült, Erdélyben és Moldvában felhős égboltozat. Moldvában és Erdély északi részén helyi esők Mérsékelt nyugati-északnyugati szél az ország keleti részén kisebb szélrohamok. Némileg emelkedő hőmérséklet, mappa 22 és 32 fok, éjjel 8 és 18 fok között ÜLÖK ! Tanuljunk a Szovjetunió tapasztalataiból Hogyan tárjuk fel és hogyan hasznosítjuk üzemünkben a termelési tartalékokat Üzemünkben magasfeszültségű elektromos készülékeket kapcsolókat, higrany gőz egyenirányítótet, áramfejlesztő-generátorokat és számos másfajta energetikai berendezést gyártunk. Nemcsak az olyan hatalmas erőművek, mint a cimljenszki vízierőmű, hanem a kisebb vidéki áramfejlesztő központok is a mi üzemünk védjegyét viselő villamos gépekkel és villamoskészülékekkel vannak ellátva. Termékeink eljutnak a népi demokratikus országokba is. Az elmúlt négy esztendő folyamán az üzem termelőképessége megkétszereződött, ■mig a munkások száma mindössze 30 százalékkal növekedett. Ezt az eredményt a termelési tartalékok feltárásának és hasznosításának köszönhetjük. Üzemünk munkaközössége ezekben az években új technológiai eljárásokat honosított meg, igyekszik jobban kihasználni az üzem berendezését és termelési területét. Ezzel egyidejűleg új felszereléseket tervezünk, tökéletesítjük az eddig gyártott gépek szerkezetét, emeljük teljesítőképességüket és csökkentjük súlyukat. A termelés gyors emelkedését nagy mértékben elősegítette az, hogy számos műhelyben kizárólag grafikon szerint dolgozunk. A termelési tartalékok feltárását és hasznosítását természetesen nem szakkörű adminisztrációs és technikai személyzet végzi, részt vesz ebben az üzem munkaközössége is. Néhány példát említünk erre vonatkozólag. A szállítók sok esetben késve küldték az olajkapcsoló tartányához szükséges alsórészt. Ez gyakran akadályozta a kazámkészítők munkáját. E hiányosság megszüntetése érdekében, néhány gyártásvezető azt javasolta, hogy tartányalsórészek gyártására létesítsünk kiülöm üzemosztályt. Lássuk el ezt az osztályt új gépekkel, hevitőkemencével, emelő-szállító berendezéssel. Ez nagy beruházásokat és ugyanakkor újabb kiegészítő termelési területet igényelt volna. Szaromov hengerész és Beljákov szerelőmester azonban alkotó kezdeményezésükkel segítségünkre siettek. Kidolgozták a tartányalsórészek termelésének eredeti, sajátos módszerét, a rendelkezésünkre álló berendezés segítségével, újabb befektetések nélkül. Ezzel megszűnt a fennakadás és állandóan van tartalék tartányalsó részünk. Régebben nálunk több műhelyben végeztek fémvágást. Most egy egységes előkészítő részleget rendeztünk be. Ezzel 267 négyzetméter termelő területet szabadítottunk fel és a meglévő berendezésekkel kétszeresére emelkedett a termelés üteme. A szerszámgépek észszerűbb elhelyezése lehetőséget adott arra, hogy csupán három műhelyben felszabadítsunk 270 négyzetméter termelési területet és pótlólag még elhelyezzünk 75 szerszámgépet. Az elmúlt évben még felszabadult 1600 négyzetméter gyárterület. Ezen a területen megszerveztük a tömegfogyasztási cikkek gyártását. Mindent elkövettünk a termelés technológiájának megjavítása, új szerkezetek tervezése és a régiek korszerűsítése céljából. A VMG típusú kapcsolókamra szerkezetének és előállítási módjának megváltoztatása az évi kiadások összegét 600.000 rubellel csökkentette. Az üzemünkben tervezett VMG típusú kapcsolóhoz szükséges olajelválasztó gyártásával csökkent a kapcsoló gyártási költsége és ezáltal évente 120 tonna fémet takarítottunk meg. Munkásaink, mérnökeink és technikusaink alkotó kezdeményezése a termelési tartalékok feltárásának és a munkatermelékenység emelésének biztosítéka. 1953-ban tökéletesítettük a nagyfeszültségű gépek és a higanygőzegyenirányító 82 alkatrészének gyártási módját. Ebben az időszakban 2000 fajta magas termelékenységű felszerelést és sajtólógépet terveztünk és vezettünk be. Alkalmaztunk még 300 észszerűsítő javaslatot, ami évente majdnem 3 millió rubel megtakarítást jelentett. Mindez javította az üzem műszaki-gazdasági mutatószámait. A munka termelékenysége tavaly 10,6 százalékkal nőtt, az önköltség több mint 7 százalékkal csökkent, a termelés volumene pedig — az 1952. évihez képest — a termelő területen négyzetméterenként 11,6 százalékkal emelkedett. Munkaközösségünk elhatározta, hogy az idén a meglévő berendezés és termelési terület mellett 30 százalékkal több generátort és több elektromos gépet, 35 százalékkal több kapcsolót gyárt. Az eddig elért eredmények azt bizonyítják, hogy az üzem munkaközössége sikerrel teljesíti vállalt kötelezettségeit. Az „Előre“ számára írta: N. SCSUKIN, a szverdlovszki „Szalektroaparat”-üzem igazgatója Szovjet sebészek nagy fontosságú kísérletei A Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának „A. V. Visnyevszkij“ sebészeti intézetében nagyfontosságú kísérletek folynak. A sebészek azt tanulmányozzák, miként helyettesíthetnék a létfontosságú és már nem kezelhető szerveket s a beteg, vagy sérült szöveteket. Számos műtétet végeztek már állatokon, igen biztató eredményekkel. N. P. Szinyicin professzornak sikerült első ízben egy kutya mellkasába a szív mellé egy pótszívet ültetnie, amely a műtét után éppen olyan normálisan működött, mint a kutya saját szíve. Ugyancsak sikerült egy kutya szívét és tüdejét egy másik kutya megfelelő szerveivel helyettesíteni. A sebészeti technika szempontjából kidolgozták a szív, valamint az egyik tüdő helyettesítésének a módszerét. Az „A. V. Visnyevszkij“ sebészeti intézetben nemrégiben egy egészen rendkívüli kísérletet végeztek: a szervek átültetésével foglalkozó osztály vezetője V. P. Demihov, az orvostudományok kandidátusa, V. M. Gojamovval, az osztály tudományos munkatársával együtt, egy kölyökkutya fejét egy idősebb kutya nyakára ültette át. A műtét után az átültetett kölyökkutya-fej normális életműködés jeleit mutatta és azonos reflexmozgásai voltak az átültetéshez alanyul felhasznált kutya fejével. Az intézet laboratóriumában most állandó kísérletek folynak a vesék, a hasnyálmirigyek és a hasüreg egyéb szerveinek behelyettesítésére. P. N. Kosztakov professzor e kísérletek folyamán tanulmányokat folytat arra vonatkozólag, hogy a szervezet milyen hatást gyakorol az átültetett idegen szövetekre. Egyúttal azt is tanulmányozza, hogy miképpen lehetne kiküszöbölni azokat a nemkívánatos reakciókat,, amelyek az átültetés következményeként a szervezetben felléphetnek. Kísérleteket végeznek a szív véredényeiben fellépő érelmeszesedés következményeinek gyógyítására és megelőzésére is. A szovjet sebészek kutatásai és kísérletei azt a célt szolgálják, hogy sebészeti beavatkozás útján gyógyítási lehetőségeket találjanak az olyan betegségekre, amelyek eddig kezelés útján gyógyíthatatlanoknak bizonyultak. Iskolaév-kezdet Kolozsváron A kolozsvári elemi és középiskolákba beiratkozott növendékek száma jelentősen megnövekedett az előző évhez viszonyítva, így például a 2. számú elemi iskola első osztályába 160 gyereket vettek fel, egyes középiskoláikban, mint például a 2. számú elméleti líceumban párhuzamos osztályok felállítása vált szükségessé. Az egyetemi és főiskolai felvételi vizsgákra is nagy számban jelentkeztek a különböző középiskolák végzettjei. Mind a Babes, mind a Bolyai egyetemen tartott felvételi vizsgák eredményei azt tükrözik, hogy a tanuló ifjúság felkészültségi színvonala jelentősen emelkedett. Az egyes szakok, mint például az agronómia, vegyészet és természettudományok iránti érdeklődés bizonyítja,hogy az ifjúság meg akarja ismerni a természet törvényszerűségeit, hogy ismereteivel hozzájárulhasson hazánk szocialista mezőgazdaságának és iparának fejlesztéséhez. A „Dicsérő oklevéllel” végzett hallgatók ismereteinek felülvizsgálásai alkalmával megállapítást nyert, hogy egyes vidéki középiskoláik nem voltak eléggé igényesek tanulóik ismereteivel szemben és helytelen bőkezűséggel osztogatták ezt a komoly tudást feltételező oklevelet. Történelmi lecke háborús uszítóknak Tizenöt évvel ezelőtt, 1939 szeptember 1-én gépfegyverkattogás verte fel a „danzigi korridor” határzónájának vihar előtti csendjét. Akkor még nem tudták, csupán sejtették, hogy a Lengyelország elleni német villámháború első puskaropogásai végleg megszüntetik a versaillesi béke Európájának „nyugtalan nyugalmát“, és a második világháború kezdetét jelzik. Egy olyan háború kezdetét, amely soha nem látott pusztulást audit az emberiségre és amelynek ezernyi káros következménye évek múltán is milliók sorsára üti rá a nyomor fájó pecsétjét. A második világháború sötét emlékei ma is szorongással töltik el azt, aki — ha akárcsak mint szemlélő is — végigélte a hitlerfasizmus éveit. Az 1939—45-ös évek viharának fejleményei sokmindenre megtanították az emberiséget, amit addig a földi hatalmasságok eltitkoltak előle. Ilyenkor, a nagy világégéshez kapcsolódó évfordulók alkalmával újra és újra lepereg a háborús emlékek filmje és mindig van valami olyan mondanivalója a jelenhez, amit iránytűként lehet használni a jövő ujtjainak kifürkészésében. Pereg a film és időbeli sorrendbe rakja a második világháború örökre aktuális tanulságait. Megelevenednek az előzmények, a kapitalizmus első világháború utáni válságjelenségei. A gyengülését érző német burzsoázia hatalomra juttatja a fasizmust... Növekvő érdekellentétek a revanstörekvésű hitleri Németország és a világ újraelosztásától félő nyugati imperializmus között. Tárgyalások a zöldasztalnál és tárgyaások a titoktartó kulisszák mögött A cél: a Szovjetunió felé irányítani a hitlerfasizmus szuronyait. Az általános hangulat azonban tiltakozik mindenféle együttműködéstől a fasisztákkal : a terv megvalósítását kedvezőbb időpontra halasztják... 1939 szeptember 1 : megindul a német hadigépezet Danzig elfoglalására. A Chamberlain biztosította angol garancia semmit sem ér: Lengyelország 17 nap alatt behódol a német acélsisaknak. Majdanekben, Auschwitzban, Treblinkában gyűlnek a foglyok a lágerekben. Peregnek az események. 1940 április-május: Dánia, Norvégia, Belgium, Hollandia földjén náci csizma tapossa a tavaszi sarat. 1940 június : Olaszország is belép a háborúba... Nyugaton : farkasszemet néz egymással a Maginot- és a Siegfried-vonal. A németek Belgiumon keresztül a Maginot-vonal megkerülésével behatolnak Franciaországba. 1940 június 14-én már horogkeresztes zászló leng a párizsi Eiffel-tornyon. Jön a vichy-i árulás, de a másik oldalon már szervezkednek a ,,franctizeur“-ök, az ellenállási mozgalom hősei... Németország és Olaszország közösen megszállják a Balkánt... 1941 május 10: Hess Angliába repül, hogy fölvesse a szovjetellenes különbek© kérdését. Visszautasításra talál. Az agresszor Németország már nem számíthat több barátra, a népek béke- és szabadságvágya ellene fordul a ,,világhódítónak”. Gyorsan pereg a film az emlékezet tárcsáján, csak vázlatosan villantja fel az eseményeket. 1941 júniusában támadja meg a hitleri Németország a Szovjetuniót. „Másfél, legfönnebb két hónap, és Moszkva a mienk“ — hencegnek a berlini fasiszta vezérek. Nincs második front, erejük legjavát vethetik latba, hogy megkaparintsák a szovjet földet. És megkezdődik a legkegyetlenebb hadviselés, amit valaha támadó a megtámadottal szemben alkalmazott... Közben a fasiszta Japán Pearl Harbour-nál szétveri az amerikai hajóhadat és megkezdi térhódítását a Csendes-óceán szigetvilágában A Szovjetunió népeit nem lehet villámháborúval legyőzni — döbben rá a fasiszta szeld at eszka. A Nagy Honvédő Háború hősöket formál a szovjet emberek millióiból és forróvá teszi a talajt a megszállók talpa alatt. Megindul a szovjet ellentámadás és szertefoszlik a német militarizmus legyőzhetetlenségének legendája. Sztálingrádnál beköszönt a „német fasiszta hadsereg alkonya“... A front mögött tombol a fasizmus. Majdanekben, Auschwitzban, Treb Hfrlikában száll a krematóriumnak füstje, sötét fellkiáltójeliként hirdeti, mi a vége annak, ha a népek ébersége pillanatra is kihagy és teret enged a fasiszta-imperialista hódítóknak... Afrika forró homokján is folynak a hadműveletek, de az igazi háborús borzalmak Európában játszódnak le... 1943-ban kiesik Olaszország a csatasorból... 1944- ben a kikerülhetetlen végzet árnyéka hull a német fegyverek vasára. A Szovjetunió egymás után méri csapásait — a híres tíz csapást — a támadóra. Leningrad és Novgorod, a Bug és a Krím vidéke, meg a többi csatatér megásta a sírját Hitler hadainak. Egymás után szabadulnak fel az eltiport kis országok, amelyek százezerszámra szállították az ágyútölt,eleket Hitlernek. Megtisztul az út Berlin felé, s 1945 május 9-én vörös zászló jelzi a Reichstag ormán: győzött a szabadságszerető népek összefogása a fasizmus felett. Nem sokkal később meghódolásra késztették a japán militaristáikat is; a Hirosimára és Nagasakira dobott amerikai atombomba már nem a fasizmust, hanem a japán népet pusztította Ezzel a szomorú akkorddal zárult a második világháború, de szorosan hozzátartozik ez is a nagy világégés sok tanulságához. Tizenöt év telt el a második világháború kezdete óta, s ma megint a feszült várakozás hangulata uralja a világot. Az amerikai monopolkapitalizmus ma a világbéke első számú ellensége. Háborút indítani a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen, majd pedig megkaparintani a világuralmat — Így hangzik az az elgondolás, amely a mozgató rugója az amerikai agreszsziós terveknek. Van tehát hasonlóság az egykori berlini és a jelenlegi washingtoni szándékok között. A különbség az, hogy az amerikai tervek sokkal nagyméretűbbek és bonyolultabbak, mint a Hitleréi. Annak idején a „danzigi korridor német lakosságának az érdekvédelme“ volt az az ürügy, amellyel a német militarizmus felborította a lengyel határsorompót. Ma a „kommunista veszély elhárításának“ jelszavával készítik elő az amerikai Hitler-ivadékok tervezett új háborújukat. S a bábok között amelyeket tetszésük szerint mozgatnak, ott találjuk azokat, akik tizenöt évvel ezelőtt horogkereszttel a karjukon irányították talán éppen azokat a hadműveleteket, amelyeknek nyomán ezerszámra pusztultak el a fasizmus ellen küzdő egyszerű amerikaiak. Nyugat-Németországban — hála az amerikai megszállóknak — ugyanaz a revanshangulat uralkodik, mint 1939 előtt. Azok, akik a lengyelországi haláltáborokban 5 és félmillió lengyelt, zsidót, franciát, oroszt, ukránt égettek el, ismét Danzigot emlegetik, mint a „német nemzet visszafoglalandó és nélkülözhetetlen életterét“. Valóban élettér adárnak, a régi Danzig, de nem a németek, hanem az amerikai nagytőke számára, amely Nyugat-Európában a fasiszta revansszellem felélesztésével igyekszik kikapartatni a gesztenyét a maga számára. A szavaik azonban csak olyanok, mind a vaktöltés, nem lehet ölni, hódítani velük. Az európai hadseregre hárulna az a feladat, hogy élestöltésre állítsák a német újfasizmus fullánkjait. Csakhogy nagyon sokban emlékeznek még a horogkeresztes zászlóval meggyalázott Eiffel-toronyra, a Vl-gyel rombadlintött londoni házakra. A németmilitarizmus múltbeli viselt dolgai jogos óvatosságra intik elsősorban a franciákat, akik elvetik úgy az európai hadsereg, mint a külön német hadsereg felállításának pentagon eszméjét. Az, hogy Franciaországot nem lehet egykönnyen rávenni a nyugatnémet militarizmus újjáélesztésével kapcsolatos amerikai tervek támogatására, a történelem keserű tanulságainak tulajdonítható. Keleten szintén folytat háborús előkészületeket az amerikai imperializmus. Itt Kína, a japán fasiszta agresszió egykori áldozata a célpont. Miután mind Koreában, mind Indokínában elnémultak a fegyverek, új tűzfészkek felállításán szorgoskodik a washingtoni háborús klikk. A délkeletázsiai agresszív tömb létrehozása most a fő cél. Japán főszerepet tölt be a távol-keleti amerikai tervekben. A pearlharbouri csata keserű emlékét kitörölték a washingtoni koponyákból. Folyik a népes szigetország felfegyverzést Kína és a Szovjetunió ellen. E mellett Tajvan szigetét még fokozottabb mértékben bevonják az agresssziós tervekbe. Dulles már több izben is kijelentette, hogy a szigetet amerikai védnökség alá helyezik, így igyekezvén megakadályozni Tajvan kínai felszabadítását. De az amerikai tervek a Távol-Keleten sem valósíthatók meg oly zavartalanul, mint azt egyesek hitték. A második világháború tanulságai Ázsia népeit is éberségre nevelték. A japán fasizmus láncraveltte annak idején a Távol- Kelet majdnem valamennyi népét, majd az amerikai imperializmus foglalta el a helyét és ugyanúgy tiporta sárba függetlenségüket. A délkeletázsiai paktum megteremtése körüli nehézségek mögött azok a múltbeli tapasztalatok is meghúzódnak, amelyek a távolkeleti népeket a háborús előkészületek ellenzőivé nevelték. A második világháború kitörése előtt még nem fenyegetett az atomháború veszélye. Ma az emberiségnek fel kell vennie a harcot a tömegpusztító fegyverek használata ellen is. S hogy ennek a harcnak az életik felé kell forduljon, azt megmutatta a hirosimai és Nagasaki atombombázás. A Japán elleni atombomba-merénylet már nem tartozott tulajdonképpen a második világháborúhoz. Az akkori robbanás első jelzőtüze volt azoknak az előkészületeknek, amelyeket az Amerikai Egyesült Államok egy tervezett harmadik világháború érdekében tesz. Japán kétszeresen érezte, mit tartogatnak az amerikai atomháborús apostolok az emberiség számára. A bikiniszigeti atomrobbanás Naigasaki és Hirosima lakói után most újabb japán áldozatokat követelt. A második világháború előestéjén is békét akartak az emberek mindenütt a világon, de törekvésüket nem koronázta és nem is koronázhatta siker. Hiányzott az az erő, amely a népek békeakaratát képessé tette volna arra, hogy kiüsse a fegyvert a támadó kezéből. Ma van ilyen erő: a békéért küzdők szervezett világmozgalma. S hogy ez az erő valóban létezik, azt beszédesen bizonyítja a koreai és a vietnámi fegyverszünet megkötése. Százmilliók határozott követelése vetett véget a vérontásnak a Távol Keleten, és ez a követelés kell elejét vegye a további vérontásoknak szerte az egész világon. Megvan minden lehetőség arra, hogy ez a békeharc sikerrel járjon. Európában a Szovjetunió javasolta „európai kollektív biztonsági szerződés“ megkötése jelentené azt a garanciát, ami lehetetlenné tenné a német fasizmus újjáéledését és térhódítását. Ebből az elvből kiindulva nyújtja baráti kezét a Lengyel Népköztársaság a francia nép felé és javasol összefogást a nyugatnémet revansszellemű militarizmus feltámasztása ellen. Ez is egy igen jelentős biztosíték lenne arra, hogy ne ismétlődhessék meg sem 1939 szeptembere, sem az 1940 júniusi szégyenletes compiegnei feltétel nélküli francia fegyverletétel. A Távol-Kelet békéjének a biztosítására szintén van lehetőség. Mindenekelőtt az, hogy ismerjék el a 600 milliós Kinét, mint nagyhatalmat, ismerjék el ENSZ-beli jogait és ne avatkozzanak bele Tajvannak, ennek az ősi kínai területnek a kérdéseibe. Ha a világbékemozgalom kivívja a háborús előkészületek megszüntetését és a két különböző társadalmi rendszer békés együttlétezésének általános elismerését, szertefoszlik a harmadik világháború kitörésének veszélye. Sokat tanult a második világháború eseményeiből az emberiség, de tanulhattak azok is, akiik újabb világégést szeretnének előkészítenii. 1939 szeptember 1 és 1945 május 9 között tanúja volt annak a nagyvilág, hogyan omlik össze egy alaposan kitervelt és megszervezett nagyvonalú agresszió a népek összefogásainak — és mindenek előtt a saját szabad hazáját védő szovjet népnek — erejétől. Ma kilencszázmillió ember védi szabadon, minden kizsákmányolástól mentesen a béke ügyét, és még sok százmillióra rúg azoknak a száma, akik az elnyomással küzdve vívják harcukat a pusztítás erői ellen. Ha tizenöt évvel ezelőtt létre tudott jönni az egyetértés a béke erői között, úgy ma százszorosan létre tud jönni és százszorta inkább tud győzni, mint akkor. Ez ma a legidőszerűbb lecke, amit a második világháború évfordulója mindenféle támadónak, háborús uszítónak adhat. Angliából érkezett táviratok Augusztus 23-a alkalmából számos üdvözlő táviratot kaptunk Angliából is. D. N Prltt és Glyn Evans az Angol-Román Baráti Társaság Végrehajtó Bizottságának nevében üdvözlő táviratot intéztek a Külföldi Kulturkapcsolatok Román Intézetéhez. ,,Az Angol-Román Baráti Társaság Végrehajtó Bizottsága nevében szívélyes üdvözletünket küldjük Románia felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából — hangzik a távirat. A Román Népköztársaság szemünk láttára egyre erősödik. Láttuk az országukban végbemenő átalakulásokat s az ipar terén elért nagyszerű eredményeket. Minden lehetőt elkövetünk népünk és a román nép barátságának megszilárdításáért“. Az angol nők országos gyűlése nevében Freda Grimble Anglia nőinek barátságáról biztosítja asszonyainkat, újabb sikereket kivin népünknek és azt kívánja, hogy tovább szilárduljon barátságunk az angol néppel. Az angol lelkészek egy csoportja, köztük Hewlett Johnson, Ganterbury-i dékán, L. J. Bliss, Saint Crispins Benmondsay vikáriusa, Etienne Watts, Ariddleton Junction vikáriusa és Edward Charles, Arnessey vikáriusa táviratot intéztek Iustinian pátriárkához, amelyben kidomborítják, hogy országunk ortodox egyháza értékes segítséget nyújt a társadalmi haladásért és a békéért vivott harchoz. ,,Az angol egyház lelkészi kara üdvözletét küldi az ortodox egyháznak, a román népnek, valamint személyesen Önnek“ — hangzik egyebek között a távirat. a Augusztus 23-a alkalmából érkezett táviratok A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének Bukarest Tisztelt Elvtársak! Abból az alkalomból, hogy a dicsőséges és legyőzhetetlen Szovjet Hadsereg és a román nép forradalmi erői most tíz éve felszabadították Romániát a fasiszta diktatúra alól, Németország Szocialista Egység pártjának Központi Bizottsága a párttagok és a Német Demokratikus Köztársaság összes dolgozói nevében szívélyes jókívánságait és harcos testvéri üdvözletét tolmácsolja a Román Munkáspártnak és az egész román népnek. Augusztus 23 nagy történelmi jelentőségű dátum a román nép életében. Miután a hős Szovjet Hadsereg felszabadította Romániát, a román nép, marxi-leniai pártjai — a Román Munkáspárt — vezetésével, megdöntötte a földesurak és tőkéseik uralmát s megteremtette a népi-demokratikus szuverén államot. A szocializmus alapjainak építésében, a román nép példátlan nagy sikereket ért el politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt, őszinte rokonszenvvel figyeljük a béke szolgálatába álló szocialista építőmunkájukat. Országainkat tartós baráti kötelékek fűzik a Szovjetunióhoz, s újabb sikerek felé haladnak a béke, demokrácia és a szocializmus zászlaja alatt. Éljen a román és a német nép megbonthatatlan barátsága! Éljen a Román Munkáspárt! Éljen Marx, Engels, Lenin és Sztálin győzedelmes tanítása! Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának nevében KARL SCHIERDEWAN A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének Bukarest Kedves elvtársak! Románia felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottsága, kifejezésre juttatva a kommunisták, a munkásosztály és az egész portugál dolgozó nép óhaját, testvéri üdvözletét tolmácsolja a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének és a bátor román népnek. A Szovjet Hadsereg, J. V. Sztálin, a zseniális vezér, a béke nagy zászlóvivője vezetésével, 10 évvel ezelőtt — 1944-ben — megszabadította Romániát a náci-fasiszta hordáiktól, szétzúzta őket és kiűzte Romána területéről. Ez a történelmi jelentőségű győzelem lehetővé tette a román népnek, hogy kezébe vegye a hatalmat és új életet építsen magának. Portugália összes dolgozó rétegei, amelyek hosszú évek óta harcolnak felszabadulásukért Salazar fasiszta járma alól és szakadatlanul küzdenek a demokráciáért és a békéért, figyelemmel kísérik a román nép határozott, győzedelmes harcát a népi demokratikus rendszer megszilárdításáért, a szocializmus felépítéséért, a világbéke megvédéséért. A Román Munkáspárt vezette hős román nép összes győzelmei arról tanúskodnak, hogy Romániában a szocializmus hamarosan valósággá válik. A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottsága Romániának a hitlerista iga alól való felszabadulása 10. évfordulóján újabb, még nagyobb sikereket kíván önöknek, kedves elvtársak, építő munkájukban. Éljen a Román Népköztársaság! Éljen a hős román nép! Éljen a Román Munkáspárt! A PORTUGÁL KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének Bukarest Kedves elvtársak! Az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottsága meleg testvéri üdvözletét küldi önöknek és önök útján a román népnek abból az alkalomból, hogy a dicsőséges Szovjet Hadsereg 10 évvel ezelőtt felszabadította Romániáit a hitleri megszállás alól. Köszöntjük Románia dolgozóit, akik a Román Munkáspárt és az RMP Központi Vezetőségének irányításával, a Szovjetunió nagylelkű és testvéri segítségével, nagy és hősies munkát végeztek az új, boldog, szocialista Románia erős alapjainak megteremtésében, hatalmas sikereket értek el a nemzet gazdasági és kulturális életének fejlesztésében, a nép életszínvonalának szakadatlan emelésében. A mostani ünnepi alkalomból köszöntjük a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének és a Román Népköztársaság kormányának a békére és a barátságra törekvő következetes politikáját, a nemzeti kérdés sikeres megoldását, a proletárnemzetköziség szellemében s azt, hogy Románia történetében első ízben törvényen kívül helyezték az antiszemitizmust. A romániai zsidóknak egyenlő és teljes jogokat biztosítottak és megteremtették a szükséges feltételeket számukra, hogy szabadon és boldogan élhessenek a népi demokratikus román köztársaságban. Legmelegebb testvéri üdvözletünket tolmácsoljuk és sikert kívánunk önöknek a béke, a demokrácia és a szocializmus nagy művében. Éljen a népi demokratikus Románia, éljen a Román Munkáspárt és Románia kormánya! Éljen a Szovjetunió, a béke, a demokrácia és a szocializmus bástyája! Éljen az Izrael és Romániaközti barátság! Az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottsága nevében S. MIRUNIS főtitkár