Előre, 1954. szeptember (8. évfolyam, 2138-2163. szám)

1954-09-01 / 2138. szám

4 A FRANCIA VISSZAUTASÍTÁS Újabb jelentős csatában arattak diadalt a béke erői. A francia parlamen­tben, ahol a LE MONDE szavaival élve „a francia nép­nek találkozója volt a történelemmel“, a kép­viselők 319 szavazattal 264 ellenében az „európai védelmi közösség“ ratifikálása el­len foglalta­k állást és ezzel nemcsak a fran­cia nép akaratát tolmácsolták, hanem a föld,­­kerekség minden becsületes emberéét. Min­den olyan ember akaratát, aki az amerikai háborús tervek és a német militarizmus fel­­támasztása helyett a békés életet és a kol­­le­ktív biztonságot választja. Már az „európai védelmi közösség“ kér­désének vitája előtt világos volt, hogy a vi­lág népeinek hangja áttöri a francia p­arla­­ment falait és ez a hatalmas erő szót fog kérni a viták alkalmával, így is történt. Hiá­ba érkeztek az óceánon túlról különleges ügykörrel felruházott „rábeszélő“ dollárlova­gok, hiába szőtték az áruló francia politiku­sok a csalárdság hálóit, hiába bömbölte Wa­shington a burkolt, félig burkolt és aztán minden szégyentől és szeméremtől mentes fenyegetéseit, a francia parlament többsége a nép, a ráció, a béke szavára hallgatott: elvetette a támadó szövetség tervezetét és ezzel feje tetejére borította az amerikai táma­dó politika nyugateurópai tervét. A francia parlamentben kivívott győzelem mindennél világosabban bizonyítja, hogy végleg elmúlt az az idő, amikor a Wall Street ügynökei, az „erőszak“ és „erős kéz“ politika szószó­lói, minden gátlás nélkül készíthetik tervei­ket és az európai államok megkérdezése nél­kül, a nép akaratát teljesen mellőzve keresz­­tülvihetik támadójellegű szándékaikat. Kétségtelenül súlyos csapás ez az ameri­kai vezetőkörök számára. Hiszen a Párizs­ban határozottan és hivatalosan kimondott „nem“, félreérthetetlenül tudtára adta az amerikaiaknak azt, amit nem hivatalosan, de éppen olyan határozottan kimondták Pá­rizs utcáin, Róma terein, Hága gyűléstermei­­ben, Brüsszel zöldasztalai mellett. „Nem kérünk az amerikai háborús politikából!“ A párizsi parlament falai között nemcsak a francia népnek volt találkozója a történe­lemmel, hanem a béke erőinek a háború fe­kete légiójával, az életért, a szabadságért és a gyermekek jövőjéért küzdő emberiségnek a rombolás híveivel. Éppen ezért van külön­legesen nagy jelentősége a nemzetközi élet e kimagasló eseményének. Mert nemcsak arról van szó, hogy egy állam a hat közül nem ratifikálta az európai védelmi közösség tervezetét, hanem arról, hogy csapást szen­vedett a­z a támadó jellegű szövetség, amelynek fő célja a nyugatnémet militariz­­mus feltámasztása és egy állandó és nyílt agresszív gócpont megteremtése lett volna. De nézzük csak meg, mi is az az európai Védelmi közösség. A tervezet szerint, mint ismeretes, az At­lanti Szervezet öt tagállamát vonták volna be a szövetségbe. Mégpedig Franciaországot, Olaszországot, Belgiumot, Hollandiát és Luxemburgot. Rajtuk kívül pedig az ade­­llaueri Nyugat-Németországot is, amely ugyan hivatalosan nem tagja az Atlanti Szöv­­etségnek, de szivel­ lélekkel s ami ennél is több, háborúra éhes fasisztákkal, revansvágy­­tól fűtött gyilkosokkal kész belépni az euró­­védelmi közösségbe. S amint mondani szokás, éppen itt van a kutya eltemetve. Ugyanis az amerikaiak ezt a szervezési for­mát találták ki az úgynevezett „európai had­sereg“ megteremtésére a nemzeti független­ség megcsorbítására, a nyugateurópai had­seregek önállóságának elvesztésére, a táma­dó amerikai háborús tervek megvalósítására. Az „európai védelmi közösség“, amint a francia kommunista párt politikai bizott­ságának felhívása hangsúlyozta, „Újabb dön­tő támadást jelentene Franciaország függet­lensége ellen. Jelentené továbbá a kruppok által vezetett németek gazdasági, katonai és politikai hegemóniáját, egy reakciós és a Vatikán befolyása alatt álló „kis Európá­ban“, amelyben Franciaország még nemzeti létét is elvesztené.“ Persze mindez fokozott mértékben vonat­kozik a többi tagiál­lamra is, kivéve természe­tesen Nyugat-Németországot. Hiszen Wa­shington éppen az „európai védelmi közös­ségen“ keresztül akarta feltámasztani a Wehrmachtot, óriási, állig fel­fegyverzett ame­rikai hídfővé átalakítani Nyugat-Németorszá­­got, megteremteni a bonni birodalmat és va­lóságos frontális rohammal bevenni a nyu­­gateurópai államok még megmaradt függet­lenségét. A THIS WEEK MAGAZIN cím­ű amerikai folyóirat­ minden kertelés nélkül ki­mondta: „A szerződés alapvető célja, hogy felszámolja az önálló nemzeti hadseregeket és lehetővé tegye Nyugat-Németország újra­­fel­fegyver­zését.“ Van-e nagyobb veszedelem, mint az ame­rikai fasizmus égisze alatt újra feltámasztott német fasizmus? Fenyegeti-e nagyobb vesze­delem Európa népeit, mint az, hogy a volt SS-ek, kiképzett bérgyilkosok és tábornokok, ismét fegyvert kapjanak a kezükbe, modern repül­­őflottával, tengeralattjárókkal, páncél­kocsikkal felszerelt hadseregek álljanak ren­delkezésükre? Fenyegeti-e nagyobb veszede­lem Európa népeit, mint az, hogy a kollektív biztonság legelkeseredettebb ellenségei a né­met kérdés békés megoldásának ellen­zői, a Szovjetunió és a népi demokratikus államok halálos ellenfelei teljhatalmat kapjanak egy olyan kérdésben, mint a béke és a háború kérdése? Ezért emelte fel szavát a francia nép s vele együtt az „európai védelmi közösség“ tagállamainak népe,­­közöttük a békeszerető németek is. A nép legigazibb­­képviselői: a kommunisist­a pártok és a velük szö­vetségben lévő demokratikus erők óriási méretű tömegaikciókat szerveztek. Tiltakozó sztrájkok és népfelvonulások, tömeggyűléseik és aláírási kampányok zajlottak le a veszé­lyeztetett államokban. És a nép, az amerikai támadó körök által annyiszor semmibe vett, megcsúfolt nép, most is erősebbnek bizonyult az amerikai önműködő fegyverek és atom­bomba-fenyegetések erejénél. A párizsi ratifikálást megelőző brüsszeli értekezlet kudarca már a párizsi események kezdetét jelentette. A NEW YORK TIMES melankolikus hangon volt kénytelen megál­lapítani : ,,A háború után először történt meg, hogy a nyugati országok ilyen fontos értekezlete nyílt egyenetlenséggel érjen vé­get. Rossz előjel.“ Valóban, rossz előjel volt az amerikai po­­­litika számára. Balsejtelmeik beigazolódtak. Amit nem sikerült megmenteni Brüsszelben, David Bruce amerikai küldött buzgó segédle­tével, az­­nyílt elutasításra talált Párizsban az egész világ szeme láttára. Nem kis része van a párizsi győzelemben a Szovjetunió békepolitikájának. A mindvé­gig következetes, a nép érdekeit és Európa kollektív biztonságát szem előtt tartó szov­jet békepoliti­ka nagy erőt kölcsönzött az élet­ért és a nemzeti függetlenségükért küzdő népeknek. A Szovjetunió képviselői nem egy esetben kifejtették, hogy egyrészt az európai béke érdekében, másrészt a békés építéssel kapcsolatos belső feladata­iból kiindulva — amelyek elválaszthatatlanok a béke érdekei­től — ellenzi az „európai védelmi közösség“ létrejöttét. Amint a PRAVDA legutóbbi cikke megállapítja : „A szovjet kormány több ízben hangsúlyozta, hogy az „európai védelmi kö­zösség“ létrehozásának terve áthághatatlan akadályokat gördít a páratlanul fontos európai problémák megoldásának útjába“. Elsősorban is a német kérdés békés megol­dásáról van szó. Hiszen ha Franciaország belép az európai védelmi közösségbe, akkor jóelőre megköti kezét Nyugat-Németország irányában és lehetetlenné teszi azt, hogy tel­jes érvénnyel részt vegyen ennek a kérdés­nek a békés megoldásában. „Mindenki előtt világos — írta a PRAVDA — hogy az az ország, amely szoros katonai szövetségre lépett az ujrafelfegyverzett Nyu­­gat-Németországgal, egyesítette fegyveres erőit a visszaállított német Wehrmachttal, — és ez a Wehrmacht méghozzá uralkodó helyzetet foglalna el ebben a tömbben — meg volna fosztva attól a lehetőségtől, hogy ugyanakkor olyan nagyhatalomként szere­peljen, amely a többi nagyhatalommal együtt felel a német kérdés megoldásáért“. Természetesen a párizsi állásfoglalás nem zárja ki a német militarizmus feltámadásá­nak veszélyét. Nem semmisíti meg ,az ameri­kai támadó terveket. A washingtoni háborús politikusok, az őket egymásután ért súlyos vereségek ellenére sem mondan­aik le róla, hogy keresztülvigyék őrült terveiket. Éppen ezért a veszély még fönnáll. Éberségre és további következetes harcra van szükség. A Szovjetunió megmutatta, hogy milyen úton kell haladni. Nem egyszer leszögezte, hogy a megegyezés lehetősége távolról sem merült ki­­, hogy az „európai védelmi közösség“ zárt katonai csoportosulása helyett egy szé­­lesköri kollektív biztonsági egyezmény alá­írására van szükség. Ebből a célból, a Szov­jetunió javasolta a négy hatalom külügymi­niszterei értekezletének összehívását, hogy ezen az értekezleten megbeszéljék az európai kollektív biztonság kérdésével foglalkozó összeurópai értekezlet összehívásának kér­dését, valamint a német probléma békés meg­oldását. A párizsi állásfoglalással felvértezett béke­szerető népek, következetesen folytatják har­cukat. Ennek a harcnak az élén a kommu­nisták járnak és azok a hazafiak, akik féltő gonddal tekintenek hazájuk és népük sorsa felé. Nem kétséges, hogy a Franciaországban aratott győzelem további diadalok ösztönzője lesz és a Szovjetunió vezette béketábor hatá­rozottan visszaver minden újabb olyan há­borús kísérletet, imperialista támadást, amely a népeik békéjét veszélyezteti. ■ DÁNOS MIKLÓS Herriot nagy beszéde a francia nemzetgyűlés előtt ( PÁRIZS. (Agerpres).­­ A francia és a külföldi sajtó megállapítása szerint a képvi­selőkre és a hallgatóságra na­gy benyomást tett Edouard Herriotnak a francia nemzet­gyűlés előtt elmondott­­hazafias beszéde. Mint ismeretes, a nagytekintélyű francia államférfi megsemmisítő bírálatot mondott az európai hadseregre vonatkozó szerződésről. „Mi olyan békeszerető Európát akarunk — taondotta Henriot —, amelyben egyaránt he­lyet foglalhat Németország és a Szovjetunió. Franciaország számára élet-halál kérdés­ről van szó, az európai hadsereg pedig Fran­ciaország végét jelentené.“ A­­bonni és a párizsi szerződések lényegét boncolgatva Herriot meggyőzően kimutatta, hogy ezek a szerződések megfosztanák Fran­ciaországot nemzeti hadseregétől, szuvereni­tásától és függetlenségétől. Hangsúlyozta, hogy az európai védelmi közösség a német militaristák és revansisták uralmát jelentené, és már egymagában véve az az egyszerű tény is, hogy Anglia nem óhajt részt venni az eu­rópai védelmi közösségben, véleménye sze­rint elegendő ok a szerződés vissza­utasítá­sára. Annál kevésbbé fogadhatjuk el — mon­dotta —, mert ez a szerződés megcsorbítja szuverenitásunkat Herriot „nevetségesnek és szörnyűségesnek“ minősítette a szerződés 20. szakaszát, amely megtiltja az európai védelmi közösség vezető szervében a komisz­­száriátusban részt vevő tagoknak, hogy uta­sításokat fogadjanak el országuktól és arra kötelezi őket, hogy feledkezzenek meg hon­­polgárságukról s a „nemzetfelettiség“ szel­lemében járja­na­k el. „Mivé válnának ezek a komisszárok, ha el­vesztenék kapcsolatukat országukkal — em­berfeletti emberekké, vagy pedig robotembe­rekké? — tette fel a kérdést Herriot. — Ki kell jelentenem, hogy az én számomra az európai védelmi közösség Francia­­ország végét jelentené. Ebben a fontos kérdésben, amely megoszt bennünket — folytatta Herriot —, sokkal jobb, ha felnyit­juk a francia politikának ezt a két­edényét és nyomban véget vetünk a vitának. Békés megoldást kell találnunk az európai vitás kérdésekre és az európai védelmi közösség helyett egy más, szorosan összeforrott Eu­rópát kell teremtenünk a Németországgal és Oroszországgal való közeledés alapján. Az európai védelmi közösség nem volna egyéb kalandnál, mondjunk le róla.“ Az „európai hadsereg“ híveihez intézve szavait, Herriot a következőket mondotta: „Hogyan hozhatjuk létre a békét, ha a há­ború felé fordulunk?“ A párizsi szerződés védelmezői több ízben is durván félbeszakították Herriot beszédét. De ezek a kirohanások minden egyes esetben nagy felháborodást váltottak ki és a képvise­lők többsége kifejezésre juttatta szolidaritá­sát Herriot-val. Teitgen képviselő, aki arról nevezetes, hogy rokonszenvez a Wehrmacht feltámasztásának tervével, válaszbeszédében megkérdezte Her­­riot-t, miért nem akarja, hogy még egy kí­sérletet tegyenek és áthidaló megoldást ta­láljanak a hat nyugateurópai ország újra összehívandó értekezletén. (A kompromisz­­szum az európai hadseregre vonatkozó szer­ződés úgynevezett módosításait érinti, holott tudvalevő, hogy ezek a módosítások semmi­ben sem változtaktataik, meg a szerződés lé­nyegét.) Herriot Teil igennek válaszolva azt mon­dotta, hogy a kérdést semmiféle új értekezlet nem tudná megoldani. „Nézeteink nem a részletkérdésekben, nem a formai kérdésekben, hanem a dolgok lénye­gében térnek el! Mi egységes Európát aka­runk, nem pedig egy hat országból összeál­lított Európát. Békén alapuló világot, nem pedig egyik vagy másik ország felfegyverzé­sén alapuló békét akarunk. Közeledésünk Németországhoz és Európa más országaihoz lehetséges más alapokon is, mint az európai védelmi közösség alapján.“ Herriot emlékeztetett arra, hogy ő annak­idején szerződést kötött a Szovjetunióval és nem bánta ezt meg. Kérte, hogy igyekezze­nek újabb megállapodásokat létrehozni a Szovjetunióval. Nagy hatást keltő beszédét Herriot azzal fejezte be, hogy felhívta a képviselők figyel­mét a rájuk háruló rendkívüli felelősségre. Franciaország választott ELŐRE Kizárták a francia szocialista pártból Jules Moch-t, Daniel Mayer-t és Max Lejeune-t PÁRIZS­ (Agerpres). A FRANCE PRESSE hírügynökség jelenti: A szocialista párt vezetősége elhatározta, hogy kizárja a pártból Jules Moch-t, Daniel Mayer-t és Max Lejeune-t. A kizárásra az adott okot, hogy a francia nemzetgyűlésben lezajlott viták során mindhárom képviselő erőteljesen állást foglalt az európai hadsereg­re vonatkozó szerződés ratifikálása ellen. A pártvezetőség beismeri közleményében, hogy a párton bel­ül „drámai a helyzet“, minthogy igen sok szocialista képviselő — szembehelyezkedve a vezetők határozott uta­sításaival — az „európai védelmi közösség“ ellen szavazott. A LE PARISIENE LIBERE szerint „a szocialista párt súlyos belső válságba jutott.“ Ugyanezt hangsúlyozzák a FRANC-TIREUR, a LE FIGARO és más francia lapok is. A szocialista pártban dúló ellentéteket szemlélteti az a mód is, ahogyan a képvise­lők a nemzetgyűlésben szavaztak. Az „eu­rópai védelmi közösség“ szerződése mellett 53 szocialista képviselő, ellene pedig 50 kép­viselő foglalt állást Daniel Mayer, a francia nemzetgyűlés kül­ügyi bizottságának elnöke, kizárásával kap­csolatban a következő nyilatkozatot tette: „Az illegalitásban a szocialista párt főtit­kára voltam. Ez a körülmény kétszeres köte­lezettséget ró rám. Az egyiket, a nemzet iránti kötelezettségemet azzal teljesítettem, hogy leszavaztam Németország újrafelfegy­­verzését, amit az „európai védelmi közös­ség“ szerződés előirányoz. Ugyanezzel telje­sítettem a második, a szocialista párt irán­ti kötelezettségemet is. A pártnak nem sza­bad károsodnia egy olyan határozat miatt, amelyet a vezetősége hozott. A nagy sietség­gel megszavazott kizárási határozat egyéb­ként arról tanúskodik, hogy szubjektív okok­ról, nem pedig politikai bölcseségről van szó.“ Eisenhower nyilatkozata WASHINGTON. (Agerpres.)­­ Miután a francia nemzetgyűlés visszauta­sította az európai védelmi közösségre vonat­kozó szerződést­, Eisenhower elnök nyilatko­zatot tett, amelyben beismeri, hogy a francia parlament döntése az amerikai politika sú­lyos kudarcát jelenti. Mint az UNITED PRESS hangsúlyozza, „Eisenhower elnök nyíltan kifejezte a fran­cia parlament eljárása fölötti csalódását”. „Nem tagadhatjuk azt a tényt — mondot­ta Eisenhower —, hogy az európai védelmi közösség szerződésének elutasítása a fran­ciák részéről, a nyugati országok közös erő­feszítésének kudarcát jelenti... Igen, kudar­cot szenvedtünk.“ ★ LONDON. (Agerpres.) — Mint a FRANCE PRESSE jelenti, az an­gol külügyminisztérium egyik szóvivője ki­­elentette: „Sajnáljuk, hogy a francia nem­zetgyűlés nem ratifikálta az európai védel­mi közösség szerződését.­ A szóvivő hozzá­­fűzte, hogy Nagy-Britanniának Nyuga­t-Né­­metországgal szembeni politikája azokon az irányelveken alapszik, amelyeket Churchill miniszterelnök a múlt hónap folyamán szöge­zett le, kijelentve, hogy ha Franciaország el­utasítja az EVK-szerződést, Anglia megadja a szuverenitás jogát Nyugat-Németország­­nak, de nem járul hozzá felfegyverkezéséhez. Dulles az észak-atlenti szövetség külügyminiszteri tanácsának sürgős összehívását kérte WASHINGTON. (Agerpres.).­­ Mint a­z UNITED PRESS jelenti, Foster Dulles külügyimm­inisz­ter nyilatkozott azzal kapcsolatban, hogy Franciaország elutasítot­ta az európai védelmi közösség szerződéseit. A külügyminiszter kijelentette, hogy a francia nemzetgyűlés szavazata „szükséges­sé teszi az USA külpoliti­káján­ak újjáértéke­­lését“ és kérte az északatlanti szövetség kül­ügyminiszteri tanácsának sürgős összehívá­sát, valamint a helyzet újbóli megt­anácsko­­zását Adanaiuer kancellárral. Dulles Nyugat-Németország szuverén hásá­nak haladéktalan helyreállítása mellett kar­doskodott, hogy lehetővé tegyék számára a miinél gyorsabb újrafelfegyverkezést. ----------­ Rostockba érkezett a békeúton levő „Bátory“ lengyel hajó BERLIN (Agerpres). — Mint a sajtó hír­adásaiból kitűnik, a Baltti-tengeren „béke­­útra“ indult lengyel hajó — a „Bátory“ — augusztus 29-én Rostock kikötőbe (Német Demokratikus Köztársaság) érkezett. A hajó po0 dániai, norvégiai, svédországi és finnor­szági békeharcossal teszi meg béke­utját. A hajó megérkezésekor Rostock lakossága nagyszabású békegyűlést rendezett. A nagygyűlésen Willmann, a német béke­­tanács főtitkára mondott beszédet. Biztosí­totta az északi országok békeharcosait, hogy a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói­­továbbra is fáradhatatlanul harcolnak az amerikai imperialistáik európai agresszív ter­veinek meghiúsításáért. „Egész Németor­szágnak a béke országává kell válnia, a Balti-tengernek pedig a béke tengerévé“ — mondotta. A békeút részvevőinek nevében Karlson, a stockholmi fabilitásipari dolgozók szakszer­vezetének titkára mondott beszédet. Hangsú­lyozta, hogy a békeút célja a balti államok népei közti barátság megszilárdítása. „Meg­győződé­sün­k — mondotta —, hogy győze­lemmel fog végződni a német nép igazságos harca országának demokratikus alapon való egyesítéséért. Mostani látogatásunkkal is ezt a har­cot támogatjuk­. ----------­ A Latinamerikai Dolgozók Szövetsége a guatemalai terror ellen NEW YORK­ (Agerpres). Mint a DAILY WORKER tudósítója Mexico­ Cítyből jelenti, a Latinameriikai Dolgozók Szövetsége nyi­latkozatot tett közzé, amelyben bejelentette, hogy szeptember 8-án megkezdődik a gua­­tem­alai nép támogatásának hete. E hét során egész Latin-Amerikában nagygyűléseiket és tüntetéseket rendeznek. A szövetség nyilatkozatában megbélyegzi a guatemalai terrort, üldözéseket és gyilkos­ságokat. „Guatemala az amerikai imperialis­ták és bérencük, Castillo Armas kezében van“ — mondja a nyilatkozat. A szövetség felhívja a munkásokat, diáko­kat, nőket, a szabad foglalkozású személye­ket, parasztokat , Latin-Amerika összes né­peit, hogy vállaljanak szolidaritást a guate­­mailai néppel. NÉHÁNY SORBAN ■ A török sajtó élénken foglalkozik a Ciprusra vonatkozó görög igényekkel. Ha a görögök továbbra is kitartanak követelésük mellett, akkor Törökországban elkerülhetetle­nül erős mozgalom alakul ki mindazon török szigetek visszacsatolásáért, amelyeket ez idő szerint Görögország bitorol — írja a CUM­­HURYET török lap. • A tamszui (Tajvan) angol konzul tilta­kozott a csangkajsekista hatóságoknál amiatt, hogy egy kuomintangista hadihajó a kínai vizeken megtámadott egy angol kereskedel­mi hajót. ■ Az FBI ügynökei kihallgatásnak vetet­ték alá Oppenheimer amerikai tudóst, ami­kor Porto-Ricóban töltött szabadsága után visszatért az USA-ba. • A Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság kormánya tiltakozott a japán kormány­nál a Japánban élő koreaiak üldözése ellen. ,.A Japánban élő koreaiakat megfosztják at­tól a joguktól, hogy küzdjenek a h­sztuma­­nista rendszer és az amerikai imperializmus politikája ellen, megfosztják őket attól a jo­guktól, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság honpolgárainak tekintsék magu­kat" — hangzik a többi között a tiltakozás. ■ Nagy-Britannia kairói nagykövete az egyiptomi kormány tudomására hozta, hogy Anglia felfüggesztette az angol fegyverszál­lításra vonatkozó zárlatot. A zárlatot 1951- ben léptették életbe, miután Egyiptom fel­mondotta az 1936. évi angol-egyiptomi szer­ződést. • A brazillai Santosban a napokban tün­tetés zajlott le . A tüntetők elítélték a brazil kormány politikáját és megbélyegezték az USA-nak a latinamerikai országokkal szem­beni politikáját, majd elégettek egy amerikai lobogót. A rendőrség közbelépett, hogy szét­oszlassa a tüntetést. 1954. szeptember 1., szerda A német hazafiak elleni terror az Adenauer kormány gyengeségének fele Max Reimann BERLIN. (Agerpres.). A FREIES VOLK Németország Kommunista Pártjának köz­ponti lapja közli Max Reimannnak, a párt el­nökének nyilatkozatát. Ama a kérdésre, hogy miért üldözik most még fékre,­ snebbül­i a pártot és miért tartóztatják le aktivistáit, Max Reimann ezt válaszolta: Adenauer militarizálási politikája zsákut­cába jutott. E politika következtében a nagy­iparosok az utóbbi időben 150 milliárd már­ka értékű nyereséget értek el és ez a nyere­ség szüntelenül növekszik. Ugyanakkor a dolgozó nép nyomorban tengődik. A mun­kások és tisztviselők milliói fizetésemelést követelnek. A­­munkások százezrei­­ lépnek sztrájkba, hogy kivívják jogos béremelési követelésük teljesítését. A bajor fémipari munkások hősiesen harcolnak e követelése­kért. Ugyancsak béremelést követelnek a közüzemi, szállítási, közlekedési alkalmazot­tak, ez északrajjna-westfáliai fémipari és­­bá-­ nyai munkáso­k. Németország Kommunista Pártja határozottan támogatja a munkások és tisztviselője harcát. Éppen ezért tartóztatják le a párt aktivis­táit. A nyugatnémet lakosság többsége egyre inkább számot vet azzal, hogy az Adenauer kormány és a mögötte álló pártok politikája lehetetlenné teszi Németország egyesítését. E politikának megfelelően megtagadják a szuverenitást Nyugat-Németország lakossá­gától és amerikai protektorátussá alakítják át az országot. nyilatkozata Németország Kom­m­uni­sta Pártja az egyet­len párt Nyugat-Németorsz­ágban, amely a Németország nemzeti egyesítésére vonatkozó programmjában világosam kijelöli az utat a nyugatnémet lakosság számára. A párt tag­jai annak a harcnak az élén állnak, amely a németek közötti megegyezésért, hazánk bé­kés, demokratikus alapon történő egyesíté­séért folyik. Adenauer a kommunisták letar­tóztatásával meg akarja fosztani a lakossá­gát vezetőitől. Németország történetében mindig így volt ez. Amikor a monopolista militaristák és revanspolitikusok háborúra készültek m­ás népek ellen, a népet megfosz­tották jogaitól és demokratikus szabadsá­gától, megsemmisítették ezeket a jogokat. Ugyanezt teszi most az Adenauer kormány. Adenauer bíróságának és rendőrségének terrorja nemcsak a kommunista párt vezetői ellen irányul. Üldözik mindazokat, akik nem értenek egyet Adenauer politikájával. Táma­dást indítottak a szociáldemokraták, a szak­­szervezeti vezetők és egyes tmorzsoá politiku­sok ellen is. Adenauer és a militaristák vélemé­nye szerint, ha üldözik és letartóztatják­ a német hazafiakat, megfélemlíthetik a lakos­ságot és gyöngíthetik harcát. De Adenauer számítása hibás. A szabadságharcosok és hazafiak elleni terror az Adenauer kormány gyengeségének jele. A lakosság egyre hatá­rozottabban követeli a­­kormány politikájának megváltoztatását, Kelet- és Nyugat-Németor­­szá­g lakosságának megegyezését, Németor­szág békés és szabad egyesítéséért. Egyiptom nem vesz részt a középkeleti agresszív tömbben WASHINGTON. (Agerpres.). — Gamal Abdel Nasszer egyiptomi miniszterelnök nyilatkozott az UNITED STATES NEWS AND WORLD REPORT című amerikai lap munkatársának. Amint a lap közli, a mi­niszterelnök nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy Egyiptom nem fog részt venni a közép­keleti paktumban, mert „az egész egyiptomi nép a gyarmati rendszer burkolt formájának tekinti az ilyen szervezetet“. Nasszer rámutatott arra is, hogy az a­rab országok közvéleménye ellenzi, hogy más or­szágok is csatlakozzanak a török-pakisztáni paktumhoz, amelyet a nyugati hatalmiak ér­dekeit szolgáló szövetségnek tart. A minisz­terelnök külön kiemelte, hogy az arab or­szágok, főként Irán és Irája bevonását ellen­zik az Ankara-Karacsi tengelyibe. Ha Irak be­lép ebbe a szövetségbe, akkor el kell hagy­nia az arab ligát. Az egyiptomi miniszterelnök a továbbiak­ban rámutatott arra, hogy a­z arab országok közvéleménye nyugtalan a Líbiá­ban létesí­tett amerikai támaszpontok miatt és kételke­­di­k az amerikai politika céljaiban. A Kínai Népköztársaság elismerésével kap­csolatban a miniszterelnök rámutatott arra, hogy a népi Kína realitás, s az Egyesült Ál­lamoknak el kell ismernie. Annak a meggyő­ződésének adott kifejezést, hogy Kína elisme­rése hozzájárulhatna az úgynevezett „pszicho­lógiai háború“ megszüntetéséhez. Amerika légi erőket összpontosít Tajvanban PEKING. (Agerpres.).­­ Mint a FRAN­CE PRESSE jelenti, az USA és a csangbaj­­sekista banditák tervet dolgoztak ki, amely­nek értelmében Tajvaniban állandóan ameri­kai repülőgépek és amerikai pilóták fognak állomásozni, készenlétben arra, hogy közbe­lépjenek és megakadályozzák, hogy a kínai nép felszabadítsa Tajvanit. Az amerikai hatóságok tehát azt tervezik, hogy az amerikai légierőket az áruló csang­­bajsekista klikk támogatására használják fel. Az UNITED PRESS hírügynökség egy tá­viratában rámutat arra, hogy Chenmault, amerikai légikalóz cikket közölt a LOOK cí­mű amerikai folyóiratban s nyíltan bejelen­tette, hogy önkéntes pilótákból, úgynevezett nemzetközi csoportot szervez a kínai nép és az ázsiai népek elleni harcra. A cikk szerint C­hennault már ki is dolgozta a csoport meg­szervezésének és­­működésének tervét. Az amerikai kormány támogatást nyújt a csangkajsekista klikknek ahhoz, hogy Taj­­vánban lökhajtásos repülőgépek befogadásá­ra alkalmas repülőtereket építsen. Mint a Gsamig Kaj-sek bandájához igen közel álló PANASIATIC NEWS hírügynökség jelenti. Van Su-m­in, a kuomintanig légierő főpa­rancsnoka és William Chase, a Tajvaniban állomásozó amerikai katonai szakértők főnö­ke ismételten megvizsgálták a SABRE-típu- 60 repülőgépek befogadására épített repülő­teret. Az első amerikai lökhajtásos repülő­­gépcsoportot szeptemberben hozzák Taj­vanba. A baodajisták erőszakkal visszatartják a hadifoglyokat PEKING. (Agerpres.) — A Vietnámi Hír­ügynökség közli: Ngo Dinh Diem baodajista miniszterelnök klikkje, a francia hatóságokkal egyetértésben, erőszakkal visszatartja a vietnámi néphadse­regből ejtett hadifoglyokat. A Francia Unió haderői által nemrégiben kiürített területeken felszabadult vietnámi katonák és polgári személyek elmondották, hogy ezer meg ezer embert hurcoltak Észak- Vietnámból délre és számos tisztet deportál­tak Paolo Condor és Fu Quoc szigetére. Nguyen Van Fuc vietnámi politikai fo­goly, akit a franciák mostanáig fogva tar­tottak a Fu Quoc-szigeti táborban, a követ­kezőket mondotta: „1954 július 8-án Ngo Dinh Diem klikkje a vietnámi néphadsereg 160 katonáját és tisztjét hurcoltatta el a délvietnámi Bien Hoa tartományba. Mind­eddig semmi hír sincs róluk.“ Tran Vinh Dak, a Fu Quoc-szigeti baoda­jista helyőrség parancsnokának rendelete nyíltan megszegi a hadifoglyokra vonatkozó tungzsiai egyezményt. A rendelet a többi kö­zött így hangzik: „Csak a Fu Quoc-szigeti helyőrség parancsnoka jogosult arra, hogy határozzon a hadifoglyokat illetően. A tábor parancsnoka csupán a helyőrség parancsno­kának beleegyezésével hajthatja végre a más hatóságoktól kapott rendeleteket. Jelen ren­delet érvényteleníti és hatálytalanítja a tuné­zsiai katonai értekezlet összes határozatait. „A Francia Unió haderőinek főparancsnok­sága által szabadon bocsátandó hadifoglyok névjegyzékének felülvizsgálásakor kiderült, hogy a franciák számos őrizetükben lévő személyt kihagytak a jegyzékből. A francia részről augusztus 25-ig átadott személyek­­túlnyomó többsége olyan civilek­ből áll, akiket a franciák az utóbbi hónapok során végrehajtott „tisztogatási“ műveletek al­kalmával raboltak el. Szamszon helységb­e (Than Hes tartomány Közép-Vietnám észak­­i részében) az augusztus 18-án szabadon bo­csátott 1942 személy közül 107 gyermek, az augusztus 20-án szabadon bocsátott 1000 em­ber közül pedig 568 civil. Az eddig kiengedett személyek között kevés a katona, tiszt pedig alig van. Éppen most, amikor a hadifogolycsere fo­lyik, Ngo Dinh Diem bandája áthelyezteti a hadifoglyokat, hogy ne kelljen átadnia őket. A Francia Unió haderőinek főparancsnoka meg úgy tesz, mintha mit sem tudna erről az akcióról s ezáltal megnehezíti a hadifogoly­cserét. A fegyverszüneti vegyes bizottságban rész­vevő vietnámi küldöttség erélyesen tiltako­zott az ellen, hogy a francia csapatok mind­untalan megszegik a fegyverszüneti egyez­ményt és az 1954 augusztus 14-én Tung Zsiában aláírt egyezményt. A küldöttség hangsúlyozza: A hadifoglyok k­is­zab­ad­ul­ásá­nak megkönnyí­tése s a két fél között Fotó­ban megkötött egyezmény feltételeinek szigo­rú tiszteletben tartása érdekében, a Francia Unió haderői főparancsnokának késedelem nélkül meg kell akadályoznia Ngo Dinh Diem klikkjének provokáló szabotázsakcióit, át kell adnia a vietnámi néphadsereg főpa­rancsnokságának a fogságban lévő vietná­mi lisztek és katonák pontos névjegyzékét és a fegyverszüneti egyezmény előírásainak meg­felelően szabadon kell bocsátania valameny­­nyiüket Az atlanti szövetség mintájára akarják megszervezni a délkeletázsiai paktumot PEKING. (Agerpres). — Az ÚJ KÍNA hír­ügynökség jelenti: Az amerikai kormány a fü­löpszi­geti Mag­­saysay-klikiket használja fel arra, hogy nyo­mást gyakoroljon a manillai értekezleten részt vevő többi országra a délkeletázsiai agresszív tömb elfogadása tekintetében. Carlos Garcia, a Fülöp-szigetek alelszike és külügyminisztere nemrégiben azt javasolta, hogy a délkel­etázsiai tömböt az északatlantti szövetség mintájára szervezzék meg. Ugyanakkor a Fülöp-szigetek kormánya tervezetet dolgozott ki, amelyet a maníllai értekezleten részt vevő országok elé terjesz­tett. Mint az INTERNATIONAL NEWS SERVICE jelenti, a tervezet előirányozza, hogy a délkeletázsiai szerződésbe foglalják bele ugyanazokat a katonai intézkedéseket, amelyek az atlanti paktumban is szerepelnek; hogy az egyezményben részt vevő országok egyezzenek meg 100.000 főnyi állandó had­sereg megszervezése tekintetében és hogy a délkeletázsiai paktumon belül egyszerű sza­vazattöbbséggel hozzák a határozatokat, így teljesen biztosítható az USA ellenőrzése. Az UNITED PRESS mamillai jelentése szerint a fülöpszigeti tervezet előirányozza, hogy Tajvant, Laoszt és Kambodzsát is be­lefoglalják a paktum „védelmi“ övezetébe. Az amerikai reakciós lapok nemrégiben kér­ték, hogy a paktum szavatolja az áruló Csatig Kaj-sek uralmát Tajvaniban. ★ DELHI. (Agerpres). — TASZSZ. Az indiai sajtó további bíráló kommentá­rokat közöl a küszöbönálló fülöpszigeti érte­kezlettel kapcsolatban. A HINDUSTAN STANDARD ezt írja: „A manillai értekezle­ten részt vevő nyolc állam értekezlete, ame­lyen megtárgyalják a délkelet ázsiai paktu­mot, Dulles-en kívül senkit sem fog kielégí­teni.“ A lap emlékeztet arra, hogy a nyugati hatalmak többször Ázsia védelmezőiként lép­tek fel.“ De amikor a diplomatáik szenteknek adják ki magukat, a katonai stratégáik pe­dig meg akarnak védeni valakit — mégpe­dig akarata ellenére —, akkor az a helyzet, hogy nem nagyon lehet bízni ezekben az ál­lítólagos védelmezőkben. Teljesen világos, hogy a délkeletázsiai tömb egyes nyugati ál­lamoknak, főként Amerikának lehetőséget nyújt majd arra, hogy beavatkozzék a dél­keletázsiai országok ügyeibe“ — írja a lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Bukarest, Plaza Scrited­ Nr.­­, Telefon 742.2*. Előfizetések a postahivataloknál, a levélhordóknál és a vállalatok önkéntes lapterjesztőinél. Nyomda Combinatni Poharaik Case Sevi tel­ „1. v. Stalin’*

Next