Előre, 1954. szeptember (8. évfolyam, 2138-2163. szám)
1954-09-01 / 2138. szám
4 A FRANCIA VISSZAUTASÍTÁS Újabb jelentős csatában arattak diadalt a béke erői. A francia parlamentben, ahol a LE MONDE szavaival élve „a francia népnek találkozója volt a történelemmel“, a képviselők 319 szavazattal 264 ellenében az „európai védelmi közösség“ ratifikálása ellen foglaltak állást és ezzel nemcsak a francia nép akaratát tolmácsolták, hanem a föld,kerekség minden becsületes emberéét. Minden olyan ember akaratát, aki az amerikai háborús tervek és a német militarizmus feltámasztása helyett a békés életet és a kollektív biztonságot választja. Már az „európai védelmi közösség“ kérdésének vitája előtt világos volt, hogy a világ népeinek hangja áttöri a francia parlament falait és ez a hatalmas erő szót fog kérni a viták alkalmával, így is történt. Hiába érkeztek az óceánon túlról különleges ügykörrel felruházott „rábeszélő“ dollárlovagok, hiába szőtték az áruló francia politikusok a csalárdság hálóit, hiába bömbölte Washington a burkolt, félig burkolt és aztán minden szégyentől és szeméremtől mentes fenyegetéseit, a francia parlament többsége a nép, a ráció, a béke szavára hallgatott: elvetette a támadó szövetség tervezetét és ezzel feje tetejére borította az amerikai támadó politika nyugateurópai tervét. A francia parlamentben kivívott győzelem mindennél világosabban bizonyítja, hogy végleg elmúlt az az idő, amikor a Wall Street ügynökei, az „erőszak“ és „erős kéz“ politika szószólói, minden gátlás nélkül készíthetik terveiket és az európai államok megkérdezése nélkül, a nép akaratát teljesen mellőzve keresztülvihetik támadójellegű szándékaikat. Kétségtelenül súlyos csapás ez az amerikai vezetőkörök számára. Hiszen a Párizsban határozottan és hivatalosan kimondott „nem“, félreérthetetlenül tudtára adta az amerikaiaknak azt, amit nem hivatalosan, de éppen olyan határozottan kimondták Párizs utcáin, Róma terein, Hága gyűléstermeiben, Brüsszel zöldasztalai mellett. „Nem kérünk az amerikai háborús politikából!“ A párizsi parlament falai között nemcsak a francia népnek volt találkozója a történelemmel, hanem a béke erőinek a háború fekete légiójával, az életért, a szabadságért és a gyermekek jövőjéért küzdő emberiségnek a rombolás híveivel. Éppen ezért van különlegesen nagy jelentősége a nemzetközi élet e kimagasló eseményének. Mert nemcsak arról van szó, hogy egy állam a hat közül nem ratifikálta az európai védelmi közösség tervezetét, hanem arról, hogy csapást szenvedett az a támadó jellegű szövetség, amelynek fő célja a nyugatnémet militarizmus feltámasztása és egy állandó és nyílt agresszív gócpont megteremtése lett volna. De nézzük csak meg, mi is az az európai Védelmi közösség. A tervezet szerint, mint ismeretes, az Atlanti Szervezet öt tagállamát vonták volna be a szövetségbe. Mégpedig Franciaországot, Olaszországot, Belgiumot, Hollandiát és Luxemburgot. Rajtuk kívül pedig az adellaueri Nyugat-Németországot is, amely ugyan hivatalosan nem tagja az Atlanti Szövetségnek, de szivel lélekkel s ami ennél is több, háborúra éhes fasisztákkal, revansvágytól fűtött gyilkosokkal kész belépni az euróvédelmi közösségbe. S amint mondani szokás, éppen itt van a kutya eltemetve. Ugyanis az amerikaiak ezt a szervezési formát találták ki az úgynevezett „európai hadsereg“ megteremtésére a nemzeti függetlenség megcsorbítására, a nyugateurópai hadseregek önállóságának elvesztésére, a támadó amerikai háborús tervek megvalósítására. Az „európai védelmi közösség“, amint a francia kommunista párt politikai bizottságának felhívása hangsúlyozta, „Újabb döntő támadást jelentene Franciaország függetlensége ellen. Jelentené továbbá a kruppok által vezetett németek gazdasági, katonai és politikai hegemóniáját, egy reakciós és a Vatikán befolyása alatt álló „kis Európában“, amelyben Franciaország még nemzeti létét is elvesztené.“ Persze mindez fokozott mértékben vonatkozik a többi tagiállamra is, kivéve természetesen Nyugat-Németországot. Hiszen Washington éppen az „európai védelmi közösségen“ keresztül akarta feltámasztani a Wehrmachtot, óriási, állig felfegyverzett amerikai hídfővé átalakítani Nyugat-Németországot, megteremteni a bonni birodalmat és valóságos frontális rohammal bevenni a nyugateurópai államok még megmaradt függetlenségét. A THIS WEEK MAGAZIN című amerikai folyóirat minden kertelés nélkül kimondta: „A szerződés alapvető célja, hogy felszámolja az önálló nemzeti hadseregeket és lehetővé tegye Nyugat-Németország újrafelfegyverzését.“ Van-e nagyobb veszedelem, mint az amerikai fasizmus égisze alatt újra feltámasztott német fasizmus? Fenyegeti-e nagyobb veszedelem Európa népeit, mint az, hogy a volt SS-ek, kiképzett bérgyilkosok és tábornokok, ismét fegyvert kapjanak a kezükbe, modern repülőflottával, tengeralattjárókkal, páncélkocsikkal felszerelt hadseregek álljanak rendelkezésükre? Fenyegeti-e nagyobb veszedelem Európa népeit, mint az, hogy a kollektív biztonság legelkeseredettebb ellenségei a német kérdés békés megoldásának ellenzői, a Szovjetunió és a népi demokratikus államok halálos ellenfelei teljhatalmat kapjanak egy olyan kérdésben, mint a béke és a háború kérdése? Ezért emelte fel szavát a francia nép s vele együtt az „európai védelmi közösség“ tagállamainak népe,közöttük a békeszerető németek is. A nép legigazibbképviselői: a kommunisista pártok és a velük szövetségben lévő demokratikus erők óriási méretű tömegaikciókat szerveztek. Tiltakozó sztrájkok és népfelvonulások, tömeggyűléseik és aláírási kampányok zajlottak le a veszélyeztetett államokban. És a nép, az amerikai támadó körök által annyiszor semmibe vett, megcsúfolt nép, most is erősebbnek bizonyult az amerikai önműködő fegyverek és atombomba-fenyegetések erejénél. A párizsi ratifikálást megelőző brüsszeli értekezlet kudarca már a párizsi események kezdetét jelentette. A NEW YORK TIMES melankolikus hangon volt kénytelen megállapítani : ,,A háború után először történt meg, hogy a nyugati országok ilyen fontos értekezlete nyílt egyenetlenséggel érjen véget. Rossz előjel.“ Valóban, rossz előjel volt az amerikai politika számára. Balsejtelmeik beigazolódtak. Amit nem sikerült megmenteni Brüsszelben, David Bruce amerikai küldött buzgó segédletével, aznyílt elutasításra talált Párizsban az egész világ szeme láttára. Nem kis része van a párizsi győzelemben a Szovjetunió békepolitikájának. A mindvégig következetes, a nép érdekeit és Európa kollektív biztonságát szem előtt tartó szovjet békepolitika nagy erőt kölcsönzött az életért és a nemzeti függetlenségükért küzdő népeknek. A Szovjetunió képviselői nem egy esetben kifejtették, hogy egyrészt az európai béke érdekében, másrészt a békés építéssel kapcsolatos belső feladataiból kiindulva — amelyek elválaszthatatlanok a béke érdekeitől — ellenzi az „európai védelmi közösség“ létrejöttét. Amint a PRAVDA legutóbbi cikke megállapítja : „A szovjet kormány több ízben hangsúlyozta, hogy az „európai védelmi közösség“ létrehozásának terve áthághatatlan akadályokat gördít a páratlanul fontos európai problémák megoldásának útjába“. Elsősorban is a német kérdés békés megoldásáról van szó. Hiszen ha Franciaország belép az európai védelmi közösségbe, akkor jóelőre megköti kezét Nyugat-Németország irányában és lehetetlenné teszi azt, hogy teljes érvénnyel részt vegyen ennek a kérdésnek a békés megoldásában. „Mindenki előtt világos — írta a PRAVDA — hogy az az ország, amely szoros katonai szövetségre lépett az ujrafelfegyverzett Nyugat-Németországgal, egyesítette fegyveres erőit a visszaállított német Wehrmachttal, — és ez a Wehrmacht méghozzá uralkodó helyzetet foglalna el ebben a tömbben — meg volna fosztva attól a lehetőségtől, hogy ugyanakkor olyan nagyhatalomként szerepeljen, amely a többi nagyhatalommal együtt felel a német kérdés megoldásáért“. Természetesen a párizsi állásfoglalás nem zárja ki a német militarizmus feltámadásának veszélyét. Nem semmisíti meg ,az amerikai támadó terveket. A washingtoni háborús politikusok, az őket egymásután ért súlyos vereségek ellenére sem mondanaik le róla, hogy keresztülvigyék őrült terveiket. Éppen ezért a veszély még fönnáll. Éberségre és további következetes harcra van szükség. A Szovjetunió megmutatta, hogy milyen úton kell haladni. Nem egyszer leszögezte, hogy a megegyezés lehetősége távolról sem merült ki, hogy az „európai védelmi közösség“ zárt katonai csoportosulása helyett egy szélesköri kollektív biztonsági egyezmény aláírására van szükség. Ebből a célból, a Szovjetunió javasolta a négy hatalom külügyminiszterei értekezletének összehívását, hogy ezen az értekezleten megbeszéljék az európai kollektív biztonság kérdésével foglalkozó összeurópai értekezlet összehívásának kérdését, valamint a német probléma békés megoldását. A párizsi állásfoglalással felvértezett békeszerető népek, következetesen folytatják harcukat. Ennek a harcnak az élén a kommunisták járnak és azok a hazafiak, akik féltő gonddal tekintenek hazájuk és népük sorsa felé. Nem kétséges, hogy a Franciaországban aratott győzelem további diadalok ösztönzője lesz és a Szovjetunió vezette béketábor határozottan visszaver minden újabb olyan háborús kísérletet, imperialista támadást, amely a népeik békéjét veszélyezteti. ■ DÁNOS MIKLÓS Herriot nagy beszéde a francia nemzetgyűlés előtt ( PÁRIZS. (Agerpres). A francia és a külföldi sajtó megállapítása szerint a képviselőkre és a hallgatóságra nagy benyomást tett Edouard Herriotnak a francia nemzetgyűlés előtt elmondotthazafias beszéde. Mint ismeretes, a nagytekintélyű francia államférfi megsemmisítő bírálatot mondott az európai hadseregre vonatkozó szerződésről. „Mi olyan békeszerető Európát akarunk — taondotta Henriot —, amelyben egyaránt helyet foglalhat Németország és a Szovjetunió. Franciaország számára élet-halál kérdésről van szó, az európai hadsereg pedig Franciaország végét jelentené.“ Abonni és a párizsi szerződések lényegét boncolgatva Herriot meggyőzően kimutatta, hogy ezek a szerződések megfosztanák Franciaországot nemzeti hadseregétől, szuverenitásától és függetlenségétől. Hangsúlyozta, hogy az európai védelmi közösség a német militaristák és revansisták uralmát jelentené, és már egymagában véve az az egyszerű tény is, hogy Anglia nem óhajt részt venni az európai védelmi közösségben, véleménye szerint elegendő ok a szerződés visszautasítására. Annál kevésbbé fogadhatjuk el — mondotta —, mert ez a szerződés megcsorbítja szuverenitásunkat Herriot „nevetségesnek és szörnyűségesnek“ minősítette a szerződés 20. szakaszát, amely megtiltja az európai védelmi közösség vezető szervében a komiszszáriátusban részt vevő tagoknak, hogy utasításokat fogadjanak el országuktól és arra kötelezi őket, hogy feledkezzenek meg honpolgárságukról s a „nemzetfelettiség“ szellemében járjanak el. „Mivé válnának ezek a komisszárok, ha elvesztenék kapcsolatukat országukkal — emberfeletti emberekké, vagy pedig robotemberekké? — tette fel a kérdést Herriot. — Ki kell jelentenem, hogy az én számomra az európai védelmi közösség Franciaország végét jelentené. Ebben a fontos kérdésben, amely megoszt bennünket — folytatta Herriot —, sokkal jobb, ha felnyitjuk a francia politikának ezt a kétedényét és nyomban véget vetünk a vitának. Békés megoldást kell találnunk az európai vitás kérdésekre és az európai védelmi közösség helyett egy más, szorosan összeforrott Európát kell teremtenünk a Németországgal és Oroszországgal való közeledés alapján. Az európai védelmi közösség nem volna egyéb kalandnál, mondjunk le róla.“ Az „európai hadsereg“ híveihez intézve szavait, Herriot a következőket mondotta: „Hogyan hozhatjuk létre a békét, ha a háború felé fordulunk?“ A párizsi szerződés védelmezői több ízben is durván félbeszakították Herriot beszédét. De ezek a kirohanások minden egyes esetben nagy felháborodást váltottak ki és a képviselők többsége kifejezésre juttatta szolidaritását Herriot-val. Teitgen képviselő, aki arról nevezetes, hogy rokonszenvez a Wehrmacht feltámasztásának tervével, válaszbeszédében megkérdezte Herriot-t, miért nem akarja, hogy még egy kísérletet tegyenek és áthidaló megoldást találjanak a hat nyugateurópai ország újra összehívandó értekezletén. (A kompromiszszum az európai hadseregre vonatkozó szerződés úgynevezett módosításait érinti, holott tudvalevő, hogy ezek a módosítások semmiben sem változtaktataik, meg a szerződés lényegét.) Herriot Teil igennek válaszolva azt mondotta, hogy a kérdést semmiféle új értekezlet nem tudná megoldani. „Nézeteink nem a részletkérdésekben, nem a formai kérdésekben, hanem a dolgok lényegében térnek el! Mi egységes Európát akarunk, nem pedig egy hat országból összeállított Európát. Békén alapuló világot, nem pedig egyik vagy másik ország felfegyverzésén alapuló békét akarunk. Közeledésünk Németországhoz és Európa más országaihoz lehetséges más alapokon is, mint az európai védelmi közösség alapján.“ Herriot emlékeztetett arra, hogy ő annakidején szerződést kötött a Szovjetunióval és nem bánta ezt meg. Kérte, hogy igyekezzenek újabb megállapodásokat létrehozni a Szovjetunióval. Nagy hatást keltő beszédét Herriot azzal fejezte be, hogy felhívta a képviselők figyelmét a rájuk háruló rendkívüli felelősségre. Franciaország választott ELŐRE Kizárták a francia szocialista pártból Jules Moch-t, Daniel Mayer-t és Max Lejeune-t PÁRIZS (Agerpres). A FRANCE PRESSE hírügynökség jelenti: A szocialista párt vezetősége elhatározta, hogy kizárja a pártból Jules Moch-t, Daniel Mayer-t és Max Lejeune-t. A kizárásra az adott okot, hogy a francia nemzetgyűlésben lezajlott viták során mindhárom képviselő erőteljesen állást foglalt az európai hadseregre vonatkozó szerződés ratifikálása ellen. A pártvezetőség beismeri közleményében, hogy a párton belül „drámai a helyzet“, minthogy igen sok szocialista képviselő — szembehelyezkedve a vezetők határozott utasításaival — az „európai védelmi közösség“ ellen szavazott. A LE PARISIENE LIBERE szerint „a szocialista párt súlyos belső válságba jutott.“ Ugyanezt hangsúlyozzák a FRANC-TIREUR, a LE FIGARO és más francia lapok is. A szocialista pártban dúló ellentéteket szemlélteti az a mód is, ahogyan a képviselők a nemzetgyűlésben szavaztak. Az „európai védelmi közösség“ szerződése mellett 53 szocialista képviselő, ellene pedig 50 képviselő foglalt állást Daniel Mayer, a francia nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöke, kizárásával kapcsolatban a következő nyilatkozatot tette: „Az illegalitásban a szocialista párt főtitkára voltam. Ez a körülmény kétszeres kötelezettséget ró rám. Az egyiket, a nemzet iránti kötelezettségemet azzal teljesítettem, hogy leszavaztam Németország újrafelfegyverzését, amit az „európai védelmi közösség“ szerződés előirányoz. Ugyanezzel teljesítettem a második, a szocialista párt iránti kötelezettségemet is. A pártnak nem szabad károsodnia egy olyan határozat miatt, amelyet a vezetősége hozott. A nagy sietséggel megszavazott kizárási határozat egyébként arról tanúskodik, hogy szubjektív okokról, nem pedig politikai bölcseségről van szó.“ Eisenhower nyilatkozata WASHINGTON. (Agerpres.) Miután a francia nemzetgyűlés visszautasította az európai védelmi közösségre vonatkozó szerződést, Eisenhower elnök nyilatkozatot tett, amelyben beismeri, hogy a francia parlament döntése az amerikai politika súlyos kudarcát jelenti. Mint az UNITED PRESS hangsúlyozza, „Eisenhower elnök nyíltan kifejezte a francia parlament eljárása fölötti csalódását”. „Nem tagadhatjuk azt a tényt — mondotta Eisenhower —, hogy az európai védelmi közösség szerződésének elutasítása a franciák részéről, a nyugati országok közös erőfeszítésének kudarcát jelenti... Igen, kudarcot szenvedtünk.“ ★ LONDON. (Agerpres.) — Mint a FRANCE PRESSE jelenti, az angol külügyminisztérium egyik szóvivője kielentette: „Sajnáljuk, hogy a francia nemzetgyűlés nem ratifikálta az európai védelmi közösség szerződését. A szóvivő hozzáfűzte, hogy Nagy-Britanniának Nyugat-Németországgal szembeni politikája azokon az irányelveken alapszik, amelyeket Churchill miniszterelnök a múlt hónap folyamán szögezett le, kijelentve, hogy ha Franciaország elutasítja az EVK-szerződést, Anglia megadja a szuverenitás jogát Nyugat-Németországnak, de nem járul hozzá felfegyverkezéséhez. Dulles az észak-atlenti szövetség külügyminiszteri tanácsának sürgős összehívását kérte WASHINGTON. (Agerpres.). Mint az UNITED PRESS jelenti, Foster Dulles külügyimminiszter nyilatkozott azzal kapcsolatban, hogy Franciaország elutasította az európai védelmi közösség szerződéseit. A külügyminiszter kijelentette, hogy a francia nemzetgyűlés szavazata „szükségessé teszi az USA külpolitikájának újjáértékelését“ és kérte az északatlanti szövetség külügyminiszteri tanácsának sürgős összehívását, valamint a helyzet újbóli megtanácskozását Adanaiuer kancellárral. Dulles Nyugat-Németország szuverén hásának haladéktalan helyreállítása mellett kardoskodott, hogy lehetővé tegyék számára a miinél gyorsabb újrafelfegyverkezést. ---------- Rostockba érkezett a békeúton levő „Bátory“ lengyel hajó BERLIN (Agerpres). — Mint a sajtó híradásaiból kitűnik, a Baltti-tengeren „békeútra“ indult lengyel hajó — a „Bátory“ — augusztus 29-én Rostock kikötőbe (Német Demokratikus Köztársaság) érkezett. A hajó po0 dániai, norvégiai, svédországi és finnországi békeharcossal teszi meg békeutját. A hajó megérkezésekor Rostock lakossága nagyszabású békegyűlést rendezett. A nagygyűlésen Willmann, a német béketanács főtitkára mondott beszédet. Biztosította az északi országok békeharcosait, hogy a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóitovábbra is fáradhatatlanul harcolnak az amerikai imperialistáik európai agresszív terveinek meghiúsításáért. „Egész Németországnak a béke országává kell válnia, a Balti-tengernek pedig a béke tengerévé“ — mondotta. A békeút részvevőinek nevében Karlson, a stockholmi fabilitásipari dolgozók szakszervezetének titkára mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a békeút célja a balti államok népei közti barátság megszilárdítása. „Meggyőződésünk — mondotta —, hogy győzelemmel fog végződni a német nép igazságos harca országának demokratikus alapon való egyesítéséért. Mostani látogatásunkkal is ezt a harcot támogatjuk. ---------- A Latinamerikai Dolgozók Szövetsége a guatemalai terror ellen NEW YORK (Agerpres). Mint a DAILY WORKER tudósítója Mexico Cítyből jelenti, a Latinameriikai Dolgozók Szövetsége nyilatkozatot tett közzé, amelyben bejelentette, hogy szeptember 8-án megkezdődik a guatemalai nép támogatásának hete. E hét során egész Latin-Amerikában nagygyűléseiket és tüntetéseket rendeznek. A szövetség nyilatkozatában megbélyegzi a guatemalai terrort, üldözéseket és gyilkosságokat. „Guatemala az amerikai imperialisták és bérencük, Castillo Armas kezében van“ — mondja a nyilatkozat. A szövetség felhívja a munkásokat, diákokat, nőket, a szabad foglalkozású személyeket, parasztokat , Latin-Amerika összes népeit, hogy vállaljanak szolidaritást a guatemailai néppel. NÉHÁNY SORBAN ■ A török sajtó élénken foglalkozik a Ciprusra vonatkozó görög igényekkel. Ha a görögök továbbra is kitartanak követelésük mellett, akkor Törökországban elkerülhetetlenül erős mozgalom alakul ki mindazon török szigetek visszacsatolásáért, amelyeket ez idő szerint Görögország bitorol — írja a CUMHURYET török lap. • A tamszui (Tajvan) angol konzul tiltakozott a csangkajsekista hatóságoknál amiatt, hogy egy kuomintangista hadihajó a kínai vizeken megtámadott egy angol kereskedelmi hajót. ■ Az FBI ügynökei kihallgatásnak vetették alá Oppenheimer amerikai tudóst, amikor Porto-Ricóban töltött szabadsága után visszatért az USA-ba. • A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya tiltakozott a japán kormánynál a Japánban élő koreaiak üldözése ellen. ,.A Japánban élő koreaiakat megfosztják attól a joguktól, hogy küzdjenek a hsztumanista rendszer és az amerikai imperializmus politikája ellen, megfosztják őket attól a joguktól, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság honpolgárainak tekintsék magukat" — hangzik a többi között a tiltakozás. ■ Nagy-Britannia kairói nagykövete az egyiptomi kormány tudomására hozta, hogy Anglia felfüggesztette az angol fegyverszállításra vonatkozó zárlatot. A zárlatot 1951- ben léptették életbe, miután Egyiptom felmondotta az 1936. évi angol-egyiptomi szerződést. • A brazillai Santosban a napokban tüntetés zajlott le . A tüntetők elítélték a brazil kormány politikáját és megbélyegezték az USA-nak a latinamerikai országokkal szembeni politikáját, majd elégettek egy amerikai lobogót. A rendőrség közbelépett, hogy szétoszlassa a tüntetést. 1954. szeptember 1., szerda A német hazafiak elleni terror az Adenauer kormány gyengeségének fele Max Reimann BERLIN. (Agerpres.). A FREIES VOLK Németország Kommunista Pártjának központi lapja közli Max Reimannnak, a párt elnökének nyilatkozatát. Ama a kérdésre, hogy miért üldözik most még fékre, snebbüli a pártot és miért tartóztatják le aktivistáit, Max Reimann ezt válaszolta: Adenauer militarizálási politikája zsákutcába jutott. E politika következtében a nagyiparosok az utóbbi időben 150 milliárd márka értékű nyereséget értek el és ez a nyereség szüntelenül növekszik. Ugyanakkor a dolgozó nép nyomorban tengődik. A munkások és tisztviselők milliói fizetésemelést követelnek. Amunkások százezrei lépnek sztrájkba, hogy kivívják jogos béremelési követelésük teljesítését. A bajor fémipari munkások hősiesen harcolnak e követelésekért. Ugyancsak béremelést követelnek a közüzemi, szállítási, közlekedési alkalmazottak, ez északrajjna-westfáliai fémipari ésbá- nyai munkások. Németország Kommunista Pártja határozottan támogatja a munkások és tisztviselője harcát. Éppen ezért tartóztatják le a párt aktivistáit. A nyugatnémet lakosság többsége egyre inkább számot vet azzal, hogy az Adenauer kormány és a mögötte álló pártok politikája lehetetlenné teszi Németország egyesítését. E politikának megfelelően megtagadják a szuverenitást Nyugat-Németország lakosságától és amerikai protektorátussá alakítják át az országot. nyilatkozata Németország Kommunista Pártja az egyetlen párt Nyugat-Németországban, amely a Németország nemzeti egyesítésére vonatkozó programmjában világosam kijelöli az utat a nyugatnémet lakosság számára. A párt tagjai annak a harcnak az élén állnak, amely a németek közötti megegyezésért, hazánk békés, demokratikus alapon történő egyesítéséért folyik. Adenauer a kommunisták letartóztatásával meg akarja fosztani a lakosságát vezetőitől. Németország történetében mindig így volt ez. Amikor a monopolista militaristák és revanspolitikusok háborúra készültek más népek ellen, a népet megfosztották jogaitól és demokratikus szabadságától, megsemmisítették ezeket a jogokat. Ugyanezt teszi most az Adenauer kormány. Adenauer bíróságának és rendőrségének terrorja nemcsak a kommunista párt vezetői ellen irányul. Üldözik mindazokat, akik nem értenek egyet Adenauer politikájával. Támadást indítottak a szociáldemokraták, a szakszervezeti vezetők és egyes tmorzsoá politikusok ellen is. Adenauer és a militaristák véleménye szerint, ha üldözik és letartóztatják a német hazafiakat, megfélemlíthetik a lakosságot és gyöngíthetik harcát. De Adenauer számítása hibás. A szabadságharcosok és hazafiak elleni terror az Adenauer kormány gyengeségének jele. A lakosság egyre határozottabban követeli akormány politikájának megváltoztatását, Kelet- és Nyugat-Németország lakosságának megegyezését, Németország békés és szabad egyesítéséért. Egyiptom nem vesz részt a középkeleti agresszív tömbben WASHINGTON. (Agerpres.). — Gamal Abdel Nasszer egyiptomi miniszterelnök nyilatkozott az UNITED STATES NEWS AND WORLD REPORT című amerikai lap munkatársának. Amint a lap közli, a miniszterelnök nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy Egyiptom nem fog részt venni a középkeleti paktumban, mert „az egész egyiptomi nép a gyarmati rendszer burkolt formájának tekinti az ilyen szervezetet“. Nasszer rámutatott arra is, hogy az arab országok közvéleménye ellenzi, hogy más országok is csatlakozzanak a török-pakisztáni paktumhoz, amelyet a nyugati hatalmiak érdekeit szolgáló szövetségnek tart. A miniszterelnök külön kiemelte, hogy az arab országok, főként Irán és Irája bevonását ellenzik az Ankara-Karacsi tengelyibe. Ha Irak belép ebbe a szövetségbe, akkor el kell hagynia az arab ligát. Az egyiptomi miniszterelnök a továbbiakban rámutatott arra, hogy az arab országok közvéleménye nyugtalan a Líbiában létesített amerikai támaszpontok miatt és kételkedik az amerikai politika céljaiban. A Kínai Népköztársaság elismerésével kapcsolatban a miniszterelnök rámutatott arra, hogy a népi Kína realitás, s az Egyesült Államoknak el kell ismernie. Annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy Kína elismerése hozzájárulhatna az úgynevezett „pszichológiai háború“ megszüntetéséhez. Amerika légi erőket összpontosít Tajvanban PEKING. (Agerpres.). Mint a FRANCE PRESSE jelenti, az USA és a csangbajsekista banditák tervet dolgoztak ki, amelynek értelmében Tajvaniban állandóan amerikai repülőgépek és amerikai pilóták fognak állomásozni, készenlétben arra, hogy közbelépjenek és megakadályozzák, hogy a kínai nép felszabadítsa Tajvanit. Az amerikai hatóságok tehát azt tervezik, hogy az amerikai légierőket az áruló csangbajsekista klikk támogatására használják fel. Az UNITED PRESS hírügynökség egy táviratában rámutat arra, hogy Chenmault, amerikai légikalóz cikket közölt a LOOK című amerikai folyóiratban s nyíltan bejelentette, hogy önkéntes pilótákból, úgynevezett nemzetközi csoportot szervez a kínai nép és az ázsiai népek elleni harcra. A cikk szerint Chennault már ki is dolgozta a csoport megszervezésének ésműködésének tervét. Az amerikai kormány támogatást nyújt a csangkajsekista klikknek ahhoz, hogy Tajvánban lökhajtásos repülőgépek befogadására alkalmas repülőtereket építsen. Mint a Gsamig Kaj-sek bandájához igen közel álló PANASIATIC NEWS hírügynökség jelenti. Van Su-min, a kuomintanig légierő főparancsnoka és William Chase, a Tajvaniban állomásozó amerikai katonai szakértők főnöke ismételten megvizsgálták a SABRE-típu- 60 repülőgépek befogadására épített repülőteret. Az első amerikai lökhajtásos repülőgépcsoportot szeptemberben hozzák Tajvanba. A baodajisták erőszakkal visszatartják a hadifoglyokat PEKING. (Agerpres.) — A Vietnámi Hírügynökség közli: Ngo Dinh Diem baodajista miniszterelnök klikkje, a francia hatóságokkal egyetértésben, erőszakkal visszatartja a vietnámi néphadseregből ejtett hadifoglyokat. A Francia Unió haderői által nemrégiben kiürített területeken felszabadult vietnámi katonák és polgári személyek elmondották, hogy ezer meg ezer embert hurcoltak Észak- Vietnámból délre és számos tisztet deportáltak Paolo Condor és Fu Quoc szigetére. Nguyen Van Fuc vietnámi politikai fogoly, akit a franciák mostanáig fogva tartottak a Fu Quoc-szigeti táborban, a következőket mondotta: „1954 július 8-án Ngo Dinh Diem klikkje a vietnámi néphadsereg 160 katonáját és tisztjét hurcoltatta el a délvietnámi Bien Hoa tartományba. Mindeddig semmi hír sincs róluk.“ Tran Vinh Dak, a Fu Quoc-szigeti baodajista helyőrség parancsnokának rendelete nyíltan megszegi a hadifoglyokra vonatkozó tungzsiai egyezményt. A rendelet a többi között így hangzik: „Csak a Fu Quoc-szigeti helyőrség parancsnoka jogosult arra, hogy határozzon a hadifoglyokat illetően. A tábor parancsnoka csupán a helyőrség parancsnokának beleegyezésével hajthatja végre a más hatóságoktól kapott rendeleteket. Jelen rendelet érvényteleníti és hatálytalanítja a tunézsiai katonai értekezlet összes határozatait. „A Francia Unió haderőinek főparancsnoksága által szabadon bocsátandó hadifoglyok névjegyzékének felülvizsgálásakor kiderült, hogy a franciák számos őrizetükben lévő személyt kihagytak a jegyzékből. A francia részről augusztus 25-ig átadott személyektúlnyomó többsége olyan civilekből áll, akiket a franciák az utóbbi hónapok során végrehajtott „tisztogatási“ műveletek alkalmával raboltak el. Szamszon helységbe (Than Hes tartomány Közép-Vietnám északi részében) az augusztus 18-án szabadon bocsátott 1942 személy közül 107 gyermek, az augusztus 20-án szabadon bocsátott 1000 ember közül pedig 568 civil. Az eddig kiengedett személyek között kevés a katona, tiszt pedig alig van. Éppen most, amikor a hadifogolycsere folyik, Ngo Dinh Diem bandája áthelyezteti a hadifoglyokat, hogy ne kelljen átadnia őket. A Francia Unió haderőinek főparancsnoka meg úgy tesz, mintha mit sem tudna erről az akcióról s ezáltal megnehezíti a hadifogolycserét. A fegyverszüneti vegyes bizottságban részvevő vietnámi küldöttség erélyesen tiltakozott az ellen, hogy a francia csapatok minduntalan megszegik a fegyverszüneti egyezményt és az 1954 augusztus 14-én Tung Zsiában aláírt egyezményt. A küldöttség hangsúlyozza: A hadifoglyok kiszabadulásának megkönnyítése s a két fél között Fotóban megkötött egyezmény feltételeinek szigorú tiszteletben tartása érdekében, a Francia Unió haderői főparancsnokának késedelem nélkül meg kell akadályoznia Ngo Dinh Diem klikkjének provokáló szabotázsakcióit, át kell adnia a vietnámi néphadsereg főparancsnokságának a fogságban lévő vietnámi lisztek és katonák pontos névjegyzékét és a fegyverszüneti egyezmény előírásainak megfelelően szabadon kell bocsátania valamenynyiüket Az atlanti szövetség mintájára akarják megszervezni a délkeletázsiai paktumot PEKING. (Agerpres). — Az ÚJ KÍNA hírügynökség jelenti: Az amerikai kormány a fülöpszigeti Magsaysay-klikiket használja fel arra, hogy nyomást gyakoroljon a manillai értekezleten részt vevő többi országra a délkeletázsiai agresszív tömb elfogadása tekintetében. Carlos Garcia, a Fülöp-szigetek alelszike és külügyminisztere nemrégiben azt javasolta, hogy a délkeletázsiai tömböt az északatlantti szövetség mintájára szervezzék meg. Ugyanakkor a Fülöp-szigetek kormánya tervezetet dolgozott ki, amelyet a maníllai értekezleten részt vevő országok elé terjesztett. Mint az INTERNATIONAL NEWS SERVICE jelenti, a tervezet előirányozza, hogy a délkeletázsiai szerződésbe foglalják bele ugyanazokat a katonai intézkedéseket, amelyek az atlanti paktumban is szerepelnek; hogy az egyezményben részt vevő országok egyezzenek meg 100.000 főnyi állandó hadsereg megszervezése tekintetében és hogy a délkeletázsiai paktumon belül egyszerű szavazattöbbséggel hozzák a határozatokat, így teljesen biztosítható az USA ellenőrzése. Az UNITED PRESS mamillai jelentése szerint a fülöpszigeti tervezet előirányozza, hogy Tajvant, Laoszt és Kambodzsát is belefoglalják a paktum „védelmi“ övezetébe. Az amerikai reakciós lapok nemrégiben kérték, hogy a paktum szavatolja az áruló Csatig Kaj-sek uralmát Tajvaniban. ★ DELHI. (Agerpres). — TASZSZ. Az indiai sajtó további bíráló kommentárokat közöl a küszöbönálló fülöpszigeti értekezlettel kapcsolatban. A HINDUSTAN STANDARD ezt írja: „A manillai értekezleten részt vevő nyolc állam értekezlete, amelyen megtárgyalják a délkelet ázsiai paktumot, Dulles-en kívül senkit sem fog kielégíteni.“ A lap emlékeztet arra, hogy a nyugati hatalmak többször Ázsia védelmezőiként léptek fel.“ De amikor a diplomatáik szenteknek adják ki magukat, a katonai stratégáik pedig meg akarnak védeni valakit — mégpedig akarata ellenére —, akkor az a helyzet, hogy nem nagyon lehet bízni ezekben az állítólagos védelmezőkben. Teljesen világos, hogy a délkeletázsiai tömb egyes nyugati államoknak, főként Amerikának lehetőséget nyújt majd arra, hogy beavatkozzék a délkeletázsiai országok ügyeibe“ — írja a lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Bukarest, Plaza Scrited Nr., Telefon 742.2*. Előfizetések a postahivataloknál, a levélhordóknál és a vállalatok önkéntes lapterjesztőinél. Nyomda Combinatni Poharaik Case Sevi tel „1. v. Stalin’*