Előre, 1954. október (8. évfolyam, 2164-2190. szám)

1954-10-01 / 2164. szám

2 A II. pártkongresszus irányelvtervezetének szellemében Nagyobb szakmai segítséget akarunk adni a dolgozó parasztságnak A II. pártkongresszus irányelvtervezete szerint nagy feladatok várnak mezőgazdasági iskoláinkra. Az irányelvtervezet értelmében ez 1954—55-ös tanévtől kezdve mezőgazdaságunk középfokú iskolái 4800 látogatásra kötelezett tanulót iskoláznak be és képeznek ki szocialista mezőgazdaságunk részére. Középfokú képesítésű szakkáderek, — iskolánk végzettjei — irányító szerepet töltenek be a mezőgazdasági termelésből. Iskolánk, fennállása óta, 167 technikust bocsátott ki, akiknek 80 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. Olyan ifjak hagyták el iskolánk padjait, mint Bölöni Márton, a baróti mezőgazdasági körzet technikusa és még sok más ifjú, akik becsülettel megállják helyüket a termelésben. Éppen ezért az irányelvtervezet fordulatot kell jelentsen mezőgazdasági oktatásunk terén is. Az ifjak kiképzésében közelebb kell hozzuk a gyakorlatot az elmélethez, mert — amint már többször bebizonyosodott — az elméletileg jól felkészült, de gyakorlati tapasztalattal nem rendelkező káder, a termelés bármely ágában dolgozzon is, csak tapogatózna munkájában. Éppen ezért a kézdivásárhelyi mezőgazdasági és erdészeti középiskola mérnökei, tanárai a jövőben sokkal nagyobb gondot fordítanak az olyan módszerek, mint a hibridkukorica előállítása, a nyári ültetésű burgonya termesztése, a pótbeporzás, a négyzetes-fészkes és a keresztsoros vetés gyakorlati megvalósítására, mert ezek nélkülözhetetlenek minden egyes mezőgazdasági szakember számára. A II. pártkongresszus irányelvtervezete az oktatáson kívül más utakat is megnyit iskolánk számára. Kísérleti gazdaságunk mintagazdasággá kell váljon a rajonban. Ezen a téren már az előző években értünk el eredményeket. Kísérleti parcellánkon tavaly például 160 mázsa burgonya, 27 mázsa búza és 23 mázsa lencsés árpa termett hektáronként. Az idén ezeket az eredményeket továbbfejlesztettük és igyekezünk állandósítani a kalászosoknál 24 mázsa, a burgonyásnál 180 mázsa, a répaféléknél pedig 260 mázsa hektáronkénti átlag terméseket. Módszereinket átadjuk a dolgozó parasztoknak is. Szaktanáraink előadásokat tartanak a felsőcsernátti, markosfalvi és a mártonfalvi kollektív gazdaságokban. Ezenkívül tervbe vettük, hogy a téli szünidőben 8 napos önkéntes tanfolyamot tartunk kollektivisták és egyénileg dolgozó parasztok számára, ahol a dolgozó parasztok elsajátíthatják a nagy terméshozam elérésének egyes kérdéseit . Gyümölcstermesztésünk fejlesztésére iskolánk az 1955—56 évben összesen 12.000 négyéves almacsemetét ad el a fajon dolgozó parasztjainak. A belső fásítás előmozdítására erdészeti részlegünk évente 1200 kanadai nyárfa, 1500 kőris és 3000 akáccsemetét juttat kollektív gazdaságainknak. Fokozzuk vetőmagcsere akciónkat is. Az elmúlt években a hatolykai és a petőfalvi kollektív gazdaságoknak juttattunk kisebb mennyiségű fajtaazonos árpa- és tavaszbúza vetőmagvakat Ez évi termésünkből 8000 kilo abedopal árpa, 4000 kiló hatvani zab és 15.000 kiló merkur burgonya képezi csereakciónk alapját. Nagy távlatok nyílnak meg előttünk a tudományos kutatómunka terén is. Rajonunk sajátos viszonyainak megfelelően kísérleti területünkön beindítjuk a Malcev-féle új szántási módszert, amely kiegészíti a Villámszfére elméletet a talajszerkezet fenntartására. Ezenkívül a bukaresti Mezőgazdasági Kutató Intézettől feladatul kaptuk, hogy rajonunk viszonyainak megfelelően kikísérletezzük a herefüves vetésforgó-rendszert. Ezt a kísérleti munkát talajvizsgálatokkal és rajonunk éghajlati tényezőinek pontos mérésén alapuló megfigyelésekkel támasztjuk alá. . Iskolacsoportunk az irányelvek megvalósítását elsőrendű feladatának tekinti s mindent megtesz, hogy végzettjei kinn, az életben, mezőgazdaságunk fejlődésének lelkes harcosaivá váljanak. Dr. KERESZTES LÁSZLÓ a kézdivásárhelyi Mezőgazdasági és Erdészeti Iskolacsoport igazgatója Torda rajonban fel kell javítani a legelőket és kaszálókat A II. pártkongresszus irányelvtervezete egyebek között azt is előírja, hogy talajjavítással árvízmentesítéssel, szűzföldek feltörésével, lecsapolással 1956-ban tízmillió hektárra kell kiterjeszteni az ország szántóterületét. Torda vajonban az agrárreform idején sokan nem művelték meg a kapott földet s azt szomszédjaik szántották fel, anélkül, hogy ezeket a területeket bejelentették volna. Ezzel kivonták magukat az állam iránti kötelezettségeik alól. Legtöbb ilyen eset Torda, Palackos, Nagycsány, Egerbegy és Gerend határában fordult elő. Sokan még parlagon hagyták a birtokukban lévő földeket. Más területeket kaszálóknak, vagy legelőknek tartanak nyilván, holott ezeket a valóságban már régen szántják anélkül, hogy bejelentették volna. Az Aranyos medrének szabályozásával többszáz hektárnyi földet lehetne nyerni, amelyen rengeteg zöldségféle teremne. A rajon területén 26,638 hektár leromlott legelő , és 22,853 hektár gyengén termő kaszáló van. Ezeket jórészt benőtte a bozót. A legelők és kaszálók legnagyobbrészt zsombékos árterületen vannak, kevés és gyenge minőségű takarmányt szolgáltatnak. 1856 hektárról ki kell irtani,,a bozótot. A rendbehozott területeken nagyon sok jóminő-ségű takarmánynövényt lehet termeszteni. Torda rajonban 1120 hektárnyi olyan legelőterület van, amelyet haladéktalanul fel kell törni és nagy tápértékű fűfélékkel bevetni. A szakadék-és omladozó területeket pedig sürgősen be kell fásítani. Mindenekelőtt azonban a néptanácsoknak arra kell törekedniök, hogy áttekinthető képet kapjanak ezekről a területekről. Az agromérnököknek és technikusoknak meg kell állapítaniuk a műveletlen vagy gyengén termő területek jellegét és útba kell igazítaniuk a dolgozó parasztokat, hogyan hasznosítsák ezeket a területeket. Torda vajonban ezzel járulhatunk hozzá leghatékonyabban a II. pártkongresszus irányelvtervezetének valóra váltásához. ANDONIANT GRIGORE a tordarajoni néptanács mezőgazdasági osztályának mérnöke Jól halad az őszi munka Udvarhelyrajonban (Tudósítónktól). Az udvarhelyrajoni dolgozó parasztok lelkesen fogadták a galactartományi mezőgazdasági szocialista agysértek dolgozóinak és egyénileg gazdálkodóöldműveseinek versenyfelhívását. A néptanácsok által szervezett gyűléseken a kollektív gazdaságok és társulások tagjai, valamint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok fogadalmat tettek, hogy ők is méltóan kiveszik részüket a nagy versenyben. Vállalásukat tett is követte. Szeptember 28-ig az egész rajomban betakarították a kukorica- és napraforgótermés 12 százalékát. Jól halad a burgonya betakarítása is, amit összesen 879 hektáron végeztek el. A napokban hozzá fognak a cukorrépa begyűjtéséhez is. A vetőmag tisztítására 152 magtisztító központot szerveztek, ahol a dolgozó parasztok 1426 tonna vetőmagot tisztítottak meg. Az őszi vetőszántást szeptember 28-ig 63 százalékban végezték el. Ebben a munkában Székelykeresztúr, Felsőboldogfalva és Homoródszentmárton községek haladnak az élen. A kollektív gazdaságok közül a székelykereszturi, tordátfalvi és az olasztelki tűntek ki. A vetést már közel 700 hektáron végezték el a rajonban. Ebből 579 hektár őszi búza. Az olasztelki kollektivisták jó munkáját a szépen kizöldült búzavetés dicséri már. Ugyancsak igyekeztek a varsági és vágási dolgozó parasztok is. Ők már 85, illetve 49 százalékban végezték el a vetést. Nagy lendülettel halad a rajonban az őszi mélyszántás. ELŐRE _ AZ ELSŐ GYAKORLAT Azon az augusztusi reggelen olyan áttetsző volt az ég, mint a kristály. Kékjét egyetlen felhő sem bontotta meg. A forró föld fölött még a szellő sem rebbent. A füves bontott állásból az égbolt felé emelkedett az ágyú csöve. Az első igazi lövőgyakorlatra készültek, amelyet Vlasceanu szakaszvezető ágyúja hajtott végre. Még néhány perc volt hátra a gyakorlat kezdetéig. Minden elő volt készítve: az ágyú, a távolságmérő, a lövedékek... Hát az emberek? Ez a gondolat nyugtalanította Vlasceanu szakaszvezetőt. Fel voltak-e készülve ezek az emberek, akiket kitartással, szeretettel oktatott hónapokon keresztül, akiknek átadta minden tudását? Elő voltak-e készülve, hogy megállják helyüket ezen az első, de anynyira fontos vizsgán, a csoport és az ő legfontosabb vizsgáján? Gondolatban újra átélte az eddig végzett gyakorlatokat, maga elé képzelte minden egyes tüzér mozdulatait. Nastase katona, a töltő, pontos mozdulatait,Alexandrescu örvezető magassági irányzat... Milyen nyugodt mindig és milyen biztos a szeme és a keze... Felelhet érettük. Nem, nem hoznak szégyent reá és magukra. Del... A mosoly eltűnt ajkáról és bozontos, fekete szemöldökei között elmélyült a ránc. Szemének nyílt tekintete elsötétedett, amikor Oancea katonára gondolt. Mindjárt kezdetben jelentette a paancsnoknak, hogy Oanceaból sohasem lesz jó irányzó... A parancsnok azonban nem engedett: „Magától függ, szakaszvezető elvtárs, hogy Oancea katonából jó irányzó legyen. Ne feledkezzék meg róla." És Oancea katona a csoportjában maradt. Igaz, hogy éles a szeme, akár a sasé... De hamar elveszti nyugalmát. Akkor hiába minden! Remegni kezd a keze és nem tud úgy célozni, ahogy kell. Ő, az ágyú parancsnoka is hibás ebben. Kezdettől fogva kimutatta bizalmatlanságát, néha még rá is szólt... Ilyenkor Oancea katona egészen elvesztette lélekjelenlétét- különben jó katona volt, serény a munkában, jó elvtárs, szívesen tanult. Csak egy hibája volt, könnyen zavarba jött, különösen ha érezte, hogy valaki figyeli. Az utóbbi időben azonban az egész csoport látta, hogy Oancea katona menynyire iparkodik erőt venni ezen a gyengeségén. Még Vlasceanu szakaszvezető is felismerte, hogy jobban dolgozik mint azelőtt... De ma? Hogy fog dolgozni? Csak egy pillanatra veszítse el a fejét és minden elveszett-Pillantása Oancea katonára téved, aki az irányító készüléket tisztogatta. Nyugodtnak, nagyon nyugodtnak tűnt. Egyarcizma sem rezdült. Kék szeme komolyan tekintett maga elé. Nagyon megváltozott az utóbbi időben — gondolta magában Vlasceanu szakaszvezető, visszaemlékezve az utóbbi estékre, amikor annyi mindenről beszélgettek. Csak tegnap volt, hogy megvitattak egy könyvet, amely mindkettőjüknek végtelenül tetszett. Oancea katona hangjából nem hangzott ki az a félénkség, amely régebben elfogta, valahányszor a rajparancsnokkal beszélt. Igen, közelebb került hozzá, csaknem barátok lettek... Gondolatait félbeszakította a jelzés, amely a jövő gyakorlatok kezdetét jelezte... Egy rövid parancaszó és mindegyik tüzér pillanatok alatt elfoglalja helyét... Mély csend, sehol a legkisebb nesz. Az emberek mozdulatlanul várakoztak. Egyszerre csak Vlasceanu szakaszvezető gyakorlott füle felismerte egy, a messze távolból közeledő repülőgép alig hallható, de jellegzetes zúgását. 4 Oanceára nézett, aki a közeledő zúgás felé fodúlt... Tehát ő is meghallotta... Felhangzott a távolságmerő kiáltása: „Vigyázz, repülőgép a 7-es irányban." Szemét az égre meresztve lázasan kereste az acélmadarat... A nap erős fénye mintha csillogó tűket szórt volna szét az égen s ide-oda cikázva megvakította az embert... Úgy tűnt neki, mintha messze, az erdőn túl, valami megcsillant volna az égen... Azután nem látott többet semmit... könnyezett a szeme... Érezte, hogy hideg verejték lepi el... A hőség tühetetten lett... Ismét Oanceára nézett. Ez, nyugodtabban mint valaha, az eget kémlelte A repülőgép zúgása most élesebben, közelebbről hallatszott. — Látom — törte meg Oancea hangja a csendet. Jól van Oancea! — gondolta örömmel Vlasceanu szakaszvezető. Szóval ő látta meg először a repülőgépet... Lássuk, mi lesz tovább... A tüzérek munkához láttak... Az ágyú csöve megmozdult, lassan, lassan követte az égen alig kivehető pontot. Most, most... Vlasceanu szakaszvezető figyelmesen követte a tüzérek mozdulatait... Minden rendben volt... Az ágyú simán mozgott, minden zökkenés nélkül... Igazi légelháritók — gondolta... S a repülőgép egyre közeledett. Nemsokára az ágya hatókörébe került s akkor az első lövedék kiröppent a csőből... Aztán a második... a harmadik... A tüzérek első ízben érzik a cső rúgását... Vájjon nem vesztik-e el nyugalmukat... De főleg Oancea, Oancea katona, nem veszi-e le szemét a távcsőről, vagy nem mozgatja-e gyorsabban a forgattyút, mint kellene?... — Tűzi — hangzott fel ismét a parancs. Hatalmas dörrenés hallatszott, lángnyelv csapott ki a csőből s egy pillanatra füst és por borította el az ágyút. Mit csinál Oancea katona? — Ez volt a szakaszvezető gondolata. De Oancea szemét a távcsövön tartva, tovább irányította az ágyút, mintha mi sem történt volna... Tűz! Újabb dörrenés rázkódtatta meg a levegőt, majd még egy... Fent, magasan a kék égen, háom vöröses füstbokréta virágzott fel és vette körül pontosan a célt, Vlasceanu szakaszvezető ujjongani szeretett volna örömében, magához ölelni a tüzéreket, főleg Oanceát, akivel szemben oly bizalmatlan volt, de aki bebizonyította, hogy ha kell, nem veszti el a fejét és nyugodtan, pontosan végzi feladatát. ■k *Néhány nap telt el azóta. Kihirdették a lőgyakorlat eredményeit: Vlasceanu szakaszvezető ágyúja első lett az egységben, Oancea katonát pedig napiparancsban dicsérték meg, mint a legjobb irányzót... A. V. _______------------------------,------------------------,----------------------------------. Új kollektív gazdaság alakult Rétyen (Tudósítónktól). Rétyen (Sepsiszentgyörgy rajon) az elmúlt év őszén alakult meg a mezőgazdasági társulás. A társulásba tömörült dolgozó parasztok, a gépállomás segítségével egész éven át keményen dolgoztak, hogy minél nagyobb termést csikarjanak ki a földből. Munkájuk eredménnyel járt. Tizenhat mázsa 32 kiló őszibúzát, 15 mázsa 83 kiló zabot és 17 mázsa árpát takarítottak be hektáronként. (Ez az eredmény kiváló termést jelent ezen a vidéken). A rétyi mezőgazdasági társulás tagjai nemrég elhatározták, hogy kollektív gazdaságot alakítanak. Elhatározásukat tett követte. Két héttel ezelőtt megalakították a „Sztálin útja“ nevet viselő kollektív gazdaságot. A rétyi kollektivisták szilárd elhatározása, hogy vállvetve dolgoznak azért, hogy évről évre gazdagabb termést takarítsanak be. A tarlóbuktatást és az őszi mélyszántást már elvégezték. Megkezdték és most lendületes munkával végzik az őszi vetést. Megjegyzések az Állami Székely Színház munkájáról Nemrég újból felhúzta színpada függönyét a marosvásárhelyi Állami Székely Színház. Most az évad kezdetén hasznos mérlegre tenni élenjáró színházunk múltévi tevékenységét. A színház munkájában jelentős fejlődés mutatkozott, örömmel és büszkén vesszük számba az eredményeket, amelyek mögött ott érezzük a színház alkalmazottainak hazafias lelkesedését, ezt a nagyszerű ösztönző erőt a művészi színvonal javításában Ott rejtik az eredményeik mögött az igazgatóság fokozott törekvése, hogy minél odaadóbban teljesítse a tömegek kívánságát, minél változatosabb műsorral nevelje és szórakoztassa a színházlátogató közönséget. Igazgatóság és alkalmazottak közös erőfeszítésének legfigyelemreméltóbb eredménye kétségtelenül, az intézmény és a tömegek közötti kapcsolat kimélyítése, szorosabbá válása. Az évad során Marosvásárhely és a tartomány dolgozói még jobban szívükbe zárták azt az intézményt, amelyet népi demokratikus rendszerünk hívott életre, s mely pártunk és kormányunk szerető gondoskodása, nemzeti egyenjogúsági politika márnak következetes gyakorlati alkalmazása közepette fejlődik és erősödik. Az 1953- 1954-es színi évadban július 1-ig bezárólag 74 ezer 843 néző látogatta a színház előadásait. Vagyis 32 ezer 712 nézővel több, mint az előző évad hasonló időszakában. Ez a számadat már önmagában is jelzi a tömegekkel való kapcsolat mélyülését. De korántsem egyedüli hivatkozási lehetőség a színház tevékenységének érzékeltetésére. A színháznak, a színház művészeinek a tömegekkel való érintkezése sokkal többoldalú volt, mint az előző esztendőkben. Mintegy 26 színész és színésznő tevékenyen vette ki részét az üzemi és falusi műkedvelő-színjátszó csoportok segítésében, a kultuszforradalom kiteljesítésében. Több mint 400 esetben nyújtottak segítséget a műkedvelő csoportoknak. Izsó Johanna, Andrási Márton, Gallé Alice, Kováts Dezső és mások ilyen irányú tevékenysége értékes hozzájárulás volt a városi és falusi színjátszó csoportok által a közelmúltban elért eredményekhez. A dolgozó tömegeknek az Állami Székely Színház iránti szeretetét és megbecsülését tükrözte az a vidéki körút, melyet színészeink a nyár folyamán tettek a gyergyószentmiklósi és Csíkszeredai rajonban. Az előadásokat a nézőik rendkívüli lelkesedése jellemezte. Alig 10 nap alatt a kevés befogadóképességű kultúrotthonokban nem kevesebb mint 3000 dolgosa gyönyörködte végig színházunk előadásait Sziné- srtar Kovács György állami díjas ízé szeink elvitték a jó színjátszás nevelő, meggyőző erejét még a múlt őszön Ludasra; elvitték a Kisküküllő völgyébe, az erdőszentgyörgyi hőerőműtelep építőihez és egész sor községbe a Nyárád mentén, Nyárádszeredába, Nyárádgátfalvára, Dózsa György községbe, a Maros mentén Régembe, Gerny feszégre, Körtefájára, Disznajára, Alogyoróra, stb. ’ Sokat fejlődött a színészek játéka. Emelkedett a művészi színvonal az egyes szerepek alakításában, elmélyült az előadások kidolgozottsága. Ha a Székely Színház fejlődését megalakulása óta általában vizsgáljuk, örömmel kell megállapítanunk, hogy ez szakadatlanul felfelé ivell. A színház becsülettel igyekezett eleget tenni a feladatoknak, amelyek reáhárultak, igyekezett tevékenységével hozzájárulni a népi demokratikus rendszerünkben megszületett és terebélyesedő új színházi művészet erősítéséhez, sőt a hazai magyar színjátszás jelentős tényezőjévé emelkedett. A fölfelé ívelés okát egyaránt meglelhetjük abban a támogatásban, abban a szerető gondoskodásban, amelyet pártunk és kormányunk, egész népi demokratikus rendszerünk nyújtott az intézménynek, a színházi vezetőség és a színészek karöltve végzett telkes munkájában, a dolgozók részéről élvezett támogatásban és az élenjáró szovjet színjátszás eredményeinek felhasználásában. A színjátszás terén elért művészi eredményeknek számbavételére legjobb alkalmul szolgált az a különösen magas színvonalú ünnepi előadás, amelyet az együttes az intézmény államosításának ötödik évfordulója alkalmával hozott a közönség elé, a nagyrészt új szereposztásban fölújított „Kispolgárok“ című Gorkij-darabbal. Az előadás legékesebben beszélt arról, hogy az Állami Székely Színháznak sikerült hazai színházainklegjobbjai közé fölküzde- nie magát. Ez az alkalom az együttes játékában általában, de az egyes szereplők alakításában külön-külön is megmutatta a fejlődés során elértnagyszerű eredményeket, akár az idősebb színésznemzedék tagjait. Kovács Györgyöt, Szabó Ernőt, Hamvay Lacit, Kőszegi Margitot vagy Borovszki Oszkárt, illetve játékukat vessük össze azokkal a teljesítményekkel, amelyeket pár évvel ezelőtt nyújtottak, akár a fiatalabb színésznemzedék tagjainak, Csorba Andrásnak, Erdős Irmának, Szabó Ottónak fejlődését mérlegeljük. Népi demokratikus rendszerünk megbecsülését fejezte ki a Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége az intézmény és azak dolgozói iránt, amikor a színház négy tagból álló kollektíváját állami díjjal, a színház igazgatóját, Tompa Miklóst, az RNK művészetének érdemes mestere, Kovács Györgyöt és Szabó Ernőt pedig az RNK érdemes művésze címmel tüntette ki. A dolgozó nép szeretetét és megbecsülését juttatta kifejezésre a többi megtisztelő kitüntetés is. Az elért sikerek azonban korántsem szolgálhatnak ürügyül arra, hogy a színnázis művészei ezeken pihenve, szemet hunyjanak a további fejlődést esetleg akadályozó hiányosságok fölött. A régebben már bemutatott darabok tömeges felújításával szép és eredményes munkát végzett a színház, összesen 98 előadást tettek ki ezek a darabok. Tizenegy értékes színművet hozott újra színpadra a színház a múlt évadban. A felújításokat több körülmény is indokolttá, sőt szükségessé tette. Elsősorban az újra előadott darabok művészi és tartalmi értéke, továbbá a színházlátogató közönség szüntelen cserélődése és szélesedése. Viszont a 98 előadást kitevő felújítással szemben bizonyos elkényelmesedés jelentkezett, így a műsorpolitikában az utolsó évadban az arány bizonyos mértékig megbomlott a bemutatók rovására- A műsorpolitikában mutatkozó aránytalanság gyökere egyes feladatok helytelen, elvszerűtlen értelmezésében keresendő. Nyilvánvaló, hogy a marosvásárhelyi színháznak is érvényesítenie kell műsorpolitikájában azokat az iránymutató alapelveket, amelyek a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusán világos és félreérthetetlen megfogalmazást nyertek, s amelyeknek gyakorlati alkalmazásához hazai viszonylatban Pártunk KV plenáris ülésének múlt év augusztusi határozatai döntő segítséget nyújtanak. Sokoldalúnak, változatosnak, minél szélesebb tömegek igényeit kielégítőnek kell lennie a műsorpolitikának tartalomban és formában egyaránt. Ezt az irányelvet helyesen értelmezte a színház, amikor a „Mai emberek” és a „Leszámolás“ c. darabok után műsorra tűzte egy szovjet vígjátéknak, a „Nem magánügy“ -nek bemutatását is. A „Nem magánügy“ a nevettetve szórakoztató műfaj eszközével tanítja és neveli a nézőket, hozzásegíti a szovjet ember emelkedett gondolkozásának és a közös ügy iránti odaadó magatartásának megismeréséhez. Nem véletlen, hogy az egész évad folyamán éppen ez a darab érte el a legtöbb előadást, összesen 32-őt. Viszont e „Nem magánügy“ előtt hosszú ideig műsoron tartott „Jó mutatást“ gyűjtőcímen összeállított úgynevezett vidám műsor nem szolgálta teljes egészében az Állami Székely Színház helyes célkitűzéseit, sőt szembetűnően eltért attól a teljesítménytől, amit a nézőközönség nyolc esztendő alatt megszokott a színháztól. Nem kétséges, hogy ez a hiba onnan származik, hogy a színház a tömegek igényének kielégítése és a polgári ízlés közötti határvonalat nem találta meg, de a Művelődésügyi Minisztérium illetékes szervei sem segítették ebben a színházat megfelelő módon. A tömegek által megkívánt sokoldalúságot aműsorpolitikában nem szabad még véletlenül sem egy kalap alá venni az elvszerűség föladásával. A konfúzió következményei aztán ott is jelentkeztek, hogy a sokoldalúságra való törekvés helytelen alkalmazásával háttérbe szorultak a bemutatókközött a komoly prózai darabok, amelyek közül mindössze kettőt tanult be és hozott színre a most zárult évadban az Állami Székely Színház, a „A mai Emberek“-et és a „Leszámolás“-t. A mérleg nyelve akkor sem billen túlságosan a prózai darabok oldalára, ha még közéjük vesszük harmadiknak a nagyrészt új szereposztásban újra bemutatott ,,Kispolgárok“-at. Legutóbb bemutatott darabja a színháznak a ,,Gül Baba“ volt. Ez a bemutató egy lépést jelentett volna abba az irányba, hogy a közönség által igényeltkönynyűzenés műfajnak, az operettnek is helyet adjon színpadán az intézmény. Viszont a nézőközönség igényesebb rétegeiközött sok ellenvélemény hangzott el ezzel a bemutatóval kapcsolatban, noha a színház komoly anyagi áldozatok révén segítette előadáshoz a darabot. Honnan származnak ezek a bíráló megjegyzések? Onnan, hogy a prózai darabok előadására egyoldalúan berendezkedett színház egyelőre nem rendelkezett ennek a feladatinak megoldásához szükséges belső erőkkel. Egyrészt. Másrészt a „Gül Baba“ operett maga sem elégítette ki a magas művészi színvonalhoz és határozott, vitathatatlan eszmei mondanivalóhoz szokott közönséget. Maga e színház szoktatta hozzá ezekhez az igényekhez a marosvásárhelyieket nyolc éves tevékenységével. S figyelemre méltó, hogy a színészek közül is többen egyetértettek azokkal, akik a „Gül Baba“ előadást kritika tárgyává tették. A tanulság az, hogy az Állami Székely Színház, amikor teljesíteni akarja a tömegek igényeit a sokoldalúságra vonatkozólag ezt úgy kell gyakorlatba vinnie, hogy ne csússzon az engedékenység vonalára sem a darab művészi színvonala, sem eszmei tartalma szempontjából. Meg kell valósítani az arányt a műsorpolitikában műfaji szempontból is és ki kell küszöbölni a színház életéből a kényelmet, mely a művészi igény fokozásának leple mögött a bemutatók számának csökkentését célozza. Az Állami Székely Színház vezetőségének ehhez minden eszköz rendelkezésére áll. Hiszen kormányunk a művészi színvonal további fejlesztését és a bemutatók számának növelését azzal is biztosítani igyekezett, hogy a költségvetésben jelentékenyen bővítette az e célra szolgáló anyagi alapot. A színház vezetősége bizonyos objektív okokkal is magyarázni igyekszik a bemutatók számának csökkentését. Ilyen a nagy színházterem sokszori foglaltsága s az egyes színészek másirányú elfoglaltsága. A vezetőség számítása szerint, az objektív akadályok következtében, hat bemutató esetén egy darab próbái mindössze 17 napra zsugorodnak, vagyis az Állami Székely Színház az év 365 napjából csupán 102 napot foglalkozhat új darabok betanulásával. Ezeket az objektív körülményeket alaposan ki kell vizsgálnia a tartományi néptanács kultúrosztályának és segítséget nyújtani a próbák számának növeléséhez. Az Állami Székely Színház tevékenységének egyik érzékeny pontja, hogy csak kis mértékben járult hozzá az intézmény fennállása óta a hazai magyar drámairodalom fejlesztéséhez, csupán egy hazai magyar darabot — Kiss László és Kováts Dezső „Vihar a havason“ — című művét segítette színpadhoz. Pártunk és kormányunk a hazai magyar drámairodalom ápolását egyik legfontosabb feladatul tűzte az Állami Székely Színház elé. A múlt évadban 14 új hazai magyar színdarab érkezett be a színház irodalmi titkárságéhoz, amelyek közül 13-at föl is dolgoztak. A darabok szerzői között olyan írók is szerepelnek, akik a múltban már bizonyságát adták, hogy felkészültségüik, tehetségük lehetővé teszi számukra sikeres színpadi művek alkotását, így például Molter Károly,Tomcsa Sándor. Igaz, hogy a színház vezetősége Tomcsa darabjával a legutóbbi időben igyekezett mélyen és alaposan foglalkozni s jelentős segítséget nyújtott az írónak a darabban lévő gyengeségek kiküszöböléséhez, de ugyanez a lelkiismeretesség már nem jellemezte a színház vezetőségét Molter darabjával kapcsolatban. Egészen súlyos és hibás elbánásról beszél egy harmadik író, Horváth Ágoston darabjának története, Horváth Ágostra Varga Katalinról írt színművét még 1953 elején nyújtotta be a színházhoz. A mű sikerült alkotásnak bizonyult. Kisebb javításokkal már a tavalyi évadban szinre hozható lett volna. És be is kellett volna mutatni! A színház igazgatósága a darab előadása érdekében nem tett meg mindent felettes szervénél, a Művelődésügyi Minisztérium illetékes osztályánál. Horváth darabja megfelelő írói képességekkel megírt alkotás, eszmei tartalma helyes, előadása esetén hozzájárul a román-- és magyar nép testvériségének szilárdításához. Az Állami Székely Színháznak alaposan felül kell vizsgálnia a hazai magyar darabokkal szemben mostanig tanúsított helytelen magatartását, ezen a téren is jelentős mértékben javítania kell munkáját. Még egy kérdés: hogyan gazdálkodott az Állami Székely Színház a rendelkezésére álló erőkkel? Hogyan állította a színészek képességét, törekvését az új hazai színjátszás fejlesztésének szolgálatába? Kétségtelen, hogy az Állami Székely Színház vezetősége ennek a módszernek bevezetésére tett kísérleti lépéseket. A „Leszámolásiban Kiss László és Faluvégi Lajos osztoztak egyik szerepen, a „Nem magánügyében Tamás és Csorba, Tabódi és Técsi, Szamvay és Bieticki. De a kettős szereposztás a gyakorlatban sokszor még csupán kísérletté sülylyedt azzal a célzattal, hogy melyik színész felel meg jobban az illető szerepben. Nem a káderek nevelése és ösztönzése volt a célja. Ezért nem is vált általános módszerré a színház életében. Ezért lehet igen sok színésztől és színésznőtől méltatlankodó, szemrehányó hangokat hallani a vezetőséggel szemben. Ezért nem sikerült minden erőt mozgósítani a színháznak a színjátszás fejlesztése érdekében. Ezért nem éreznek elég fejlődési és munkalehetőséget a színháznál egyes színészek és színésznők. Kétségtelen,, hogy ennek a hiányosságnak gyökere az egyes káderek képességeit lebecsülő magatartásban keresendő. Pedig az emberek fejlődnek. Ha megfelelő segítséget kapnak, különösen gyorsan fejlődnek. A színész pályáját soha sem szabad lezártnak, befejezettnek tekinteni, még olyan élvonalbeli színészekét sem, mint Kovács György vagy Kőszegi Margit. Ezt bizonyította a „Kispolgárok“ felújításának ilyen irányú tanulsága is. A színház életében, vezetésében lévő hiányosságok és hibák feltárása, ha azt komoly, mélyreható önkritika követi, nagy mértékben hozzájárul a színház munkájának megjavításához. Tompa Miklós igazgatónak elsősorban kell leszűrnie a tanulságokat a hibák feltárásából s törekednie arra, hogy határozottan hozzálásson a vezetés munkájának megjavításához. Olyan erőkkel rendelkezik az Állami Székely Színházi pártunk és kormányunk olyan lehetőségeket biztosított számára, hogy a hibákkiküszöbölése, a színház életében szükséges fordulat megtétele legfőképpen bent, magában a színházban kell hogy megtörténjék: a további fejlődés sorsát maga az Intézmény, belülről dönti el. 1954., október 1., pént. TALÁLÓSKÉRDÉSEK Egyik májusi lapszámunkban beszámoltunk róla, hogy a Művelődési Útmutató tanum számában mcoki debit találóskérdés-gyűjtő pályázatra, nem kevesebb mint 3666 találóskérdést küldtek be a folyóirat szerkesztőségébe. 3666 találóskérdés. Szép szám, de nem teljes. Hiányzik belőle elsősorban az aradi városi néptanács saját gyűjtése, amelynek gyöngyszemei nagy eséllyel indultak volna a pályázaton. Arad városi néptanácsa illetékes ügyosztályának vezetői egészen más formát választottak a találóskérdések iránti vonzódásuk kifejezésére, olyan formát, amely minden újságnál szélesebb nyilvánosságot biztosít az egyéni kezdeményezések számára. Valószínűleg ez a magyarázata annak, hogy az az idegen, akinek kedve és ideje van sétálgatni az aradi utcákon, a következő,, bádogra festett találóskérdés-utcanevekkel találkozik: A. Petőfi, P. Plavat, J. Attila, B. N. Antal, stb. _ Ami az első példát illeti, ennek a megfejtése aránylag elég könnyű. Petőfi, az minden kétséget kizáróan Petőfit jelent, marad tehát az „A”betű rejtélyének megoldása. Némi kombinációs készség arra enged következtetni, hogy az említett „A betű a Sándor román fordítását jelentő Alexandru rövidítése. Az első példa megfejtéséből „logikusan" folyik a második példa megfejtése. A Plavat név nyilvánvalóan Stefan Plavat-re, a krassói hegyekben, a fasiszták által meggyilkolt kommunista patizánvezetőre utal. A városi néptanács jóvoltából, marad itt is a „P" betű kérdése. Tekintettel azonban arra, hogy Petőfi esetében lefordították a keresztnevet románra, indokoltnak látszik az a feltevés, hogy viszont Plavat keresztnevét magyarra fordítottá. Tehát Stefan magyarul István, vagy Pista, íme a „P" betű rejtélye. A Attila már valamivel több ^st ö és igényel. Gondolhatunk elsősorban Attila vezérre, de ebben az esetben a „J”‘ betűt továbbra is homály fedi. Vagy ^próbálkozzunk a dedukciós módszerrel. Keressünk egy megfelelő „J" betűvel kezdődő keresztnevet Attilának• Atilla János, Attila Jónás, Attila Jenő, Attila Jeremiás, Attila József — hiába, egyik sem emlékeztet valamely ismert névre. Hacsak nem az utolsó, az Attila József, mert ez megfordítva József Attila is lehet. Hasonló probléma merül fel a titokzatos ,,B. N. Antal" ’névvel kapcsolatban, amely az aradvárosi néptanács „logikája” szerint — a József Attila példából következtetve — minden bizonnyal Budai Nagy Antal személyét rejti maga mögött. Az Attila előtti „J" és az Antal előtti „B- N.” betűkkel pedig az aradvárosi néptanács biztosan úgy járt, mint a kéményseprő-találóskérdés szerzője a fütyüléssel. „Mi az, hogy fekete, a háztetőn jár és fütyül?" — tette fel a kérdést a városi néptanács jogelődje, majd így válaszolt: „kéményseprő. A fütyülést pedig csak azért mondtam, hogy nehezebb legyen kitalálni." A fentiekkel kapcsolatban természetszerűleg merül fel a következő találóskérdés: „Mi az: jobbra csavarom, balra csavarom, mégis ugyanaz marad?" A választ a városi néptanács figyelmébe ajánljuk: felelőtlenség és nemtörődömség. F. I. A KÍNAI FILMFESZTIVÁL szerda esti megnyitóján a Román-Szovjet Barátság Házában díszelőadás keretében mutatták be a „Hegyi erőd ostroma“ című kínai filmet OKTÓBER 1-én, pénteken este kezdi meg ez évi évadját a bukaresti Állami Operettszínház. ÚJ KOLLEKTÍV GAZDASÁG alakult a tordarajoni Mezcerke községben szeptember 26-án. A falu dolgozó parasztjai kollektív gazdaságuknak „Az RMP II. kongresszusa“ nevet adták — írja Stefanescu Jean levelezőnk. , A III. NEMZETKÖZI NŐI RUHAMODELL FESZTIVÁLT Budapesten tartották meg, amelyen részt vett a Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság és Magyarország. Mindegyik ország 150 ruhamodellt mutatott be. CSIK RAJONBAN tíz üzemnél és vállalatnál szerveztek népi orosz nyelvtanfolyamot. A tantestület tagjai és a tanügyi alkalmazottak ezeken kívül a rajon összes 7 osztályos iskoláinál szerveztek tanfolyamokat. 480 KÖBMÉTER KAVICSOT fuvaroznak a magyardellői dolgozó parasztok a falujuk és a Kerelőszentpál község közötti útszakaszra, az úttest megjavítása érdekében. Eddig már 280 köbméter kavicsot kiszállítottak a helyszínre. DÉS VÁROS NÉPTANÁCSA a lakosok kérésére a régi felsősétatéren új piacteret létesített — írja Neményi Pál levelezőnk. Eddig a város lakóinak esőben, sárban a Szamoshidon túl fekvő piactérre kellett menniök. Ezzel az intézkedéssel régi hiányt pótoltak. ALAPÍTÁSÁNAK 70-IK ÉVFORDULÓJÁT Ünnepelte az elmúlt napokban a budapesti Állami Opera. A jubileumi díszelőadáson Erkel Ferenc Bánk bán című operáját adták elő. A GÖTEBORGBAN rendezett verseny során a svéd Bengt Nilsson 2,11 méterre javította , saját 2,10 méteres magasugró Európacsúcsát. Nilsson eredménye már csak 1 centivel kisebb az amerikai Davis világcsúcsánál. STENDHAL „VÖRÖS ÉS FEKETE" címűl világhírű regényét megfilmesítik Franciaországban. A főszerepeket Gérard Philipe és Danielle Darrieux alakítja. A TEMESVÁRI PARTIZÁN gyár dolgozói vállalásukat szeptember utolsó hetéig állandóan túlteljesítik. 16.000 lej értékű újfajta közszükségleti cikket gyártottak. Terven felül készítettek 28.000 lej értékű patkót, 24.000 lej értékű tej-szeget, 12.000 lej értékű építkezési szeget. Globális tervelőirányzatukat 102 százalékban teljesítették. AZ ARANYOSGYÉRESI SODRONYIPAR acélöntői szeptemberben terven felül több tonna acélt adtak. Két hét alatt a rendes csaapolás mellett 10 gyorscsapolást végeztek. A SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI TANÁCSÁNAK meghívására szerdán este a japán dolgozók öttagú küldöttsége érkezett a fővárosba. Az Északi-pályaudvaron a vendégeket az SZKT képviselői üdvözölték. A PÁRIZSI NAGYOPERA a közeljövőben bemutatja Prokofjev szovjet zeneszerző „Rómeó és Julia“ című balettjét. A CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁGBÓL új talprajrógépeket kapott a kolozsvári Herbák János-üzem. Az új gépek nagyobb termelést tesznek lehetővé. A FÖLDMŰVELÉSÜGYI és erdészeti minisztérium közleménye szerint az 1954—1955- ös vadászszezonban nyulakra vadászni október 31 és 1835 január 31 között szabad. OKTÓBER 2. és 3-án Prágában sor kerül az első csehszlovák—svéd férfi és női atlétikai viadalra. A FŐVÁROSI ÁLLAMI FILHARMONIKUS ZENEKAR ez évi évadjának első hangversenyét szerdán este tartotta a Dénes teremben. A hangverseny műsorszámait Enescu műveiből válogatták össze. A zenekart Constantin Silvestri, az RNK művészetének érdemes mestere, állami díjas vezényelte. AZ OSZTRÁK labdarúgószövetség úgy határozott, hogy a jövőben nem 30, hanem 28 éves kor után engedi, hogy külföldi csapatokban játszanak labdarúgói. Ez az új rendelkezés lehetővé teszi, ho£y a világnagyság Ocwirk is elmehessen —, ha akar — valamelyik külföldi csapatba.