Előre, 1954. október (8. évfolyam, 2164-2190. szám)
1954-10-01 / 2164. szám
rm.: (AUbe Suplnfise) Minden nép naptárában vannak olyan pirosbetűs dátumok, amelyek nagyon kedvesek számára, jelentőséggel teljesek. De vannak olyan dátumok is, amelyeknek jelentősége túllépi a szűk nemzeti kereteket s amelyeknek mély értelmük van milliók számára a világ minden táján. Ilyen dátum 1949 október elseje is, a Kínai Népköztársaság születésnapja. E nap fontossága szinte felbecsülhetetlen az ősi Kína és az egész ázsiai világ továbbfejlődéseszempontjából. Több mint száz esztendő kemény harcai után Ázsiában új, békeszerető nagyhatalom született, nagyhatalom, amelynek nemzetközi jelentősége alig mérhető fel Ezt természetesen nem fogadták örömmel sok helyen a világnak. A tengerentúli politikusok csökönyösen ,,nem ismerik el“ a népi Kínát, őrájuk mondta V. M. Molotov elvtárs még a berlini nagyhatalmi értekezlet idején. „Nem ismerni el a tényeket, nem ismerni el a történelmi fejlődést, természetesen lehetséges. De ha ilyen helyzetbe jutsz, az, aki kivülről szemléli a dolgokat, világosan látja, hogy ez a helyzet cseppet sem jó.“ A tények következetes tagadói napról napra kellemetlenebb helyzetbe jutnak az egész világ előtt. Tennysonnak, az ango költőnek a jellemzése a legtalálóbb ezekre az emberekre, akik képtelenek észrevenni a hatszázmilliós kínai nép valóban világtörténelmi jelentőségű vívmányait. „Túlságosan vakok, semhogy látni akarnának.“ A kínai nép imperialista elnyomói keserű kiábrándulással és tehetetlen dühvel vettek tudomást öt esztendővel ezelőtt a népforradalom győzelméről .Dühük még ma is olyannyira elvakítja őket, hogy képtelenek helyes politikát alkalmazni a Kínai Népköztársasággal szemben. Dehát az események és a történelmi tények „e"nem ismerése" sohasem járt még eredménnyel Elméletileg könnyen semmibe lehet venni őket, de gyakorlatilag számolni kell velük. Mert, aki ezekkel nem számol, annak azzal kell számolnia, hogy minden politikai elgondolása csődbejut. A „nagyhatalom“ címet nem úgy adományozzák mint valami „tiszteletbeli doktorátust.“ Márpedig azt a tényt, hogy Kína egyike a világ legnagyobb hatalmainak, senki emberfia, még McCarthy szenátor sem vonhatja kétségbe. A „nagyhatalom“ cím reális, mindenben a valóságon alapuló politikai és jogi fogalom. Bármely állam jogát a „nagyhatalom“ címre, fajsúlya a világgazdaságban, politikai és erkölcsi befolyása, katonai ereje szabja meg. És Kína nagyhatalom. De beszéljenek a tények. Mindössze egynéhány adatot említünk itt meg a Kínai Népköztársaságnak a világgazdaságban és politikában elfoglalt helyzetéről. Ezek a tények elegendők ahhoz, hogy bebizonyítsák, mennyire kiabáló képtelenség megakadályozni Kína részvételét a nemzetközi életben. A Kínai Népköztársaság, amelynek lakossága egynegyede a földkerekség egész népességének, mintegy akkora területen fekszik, mint az Egyesült Államok, Nagybritannia, Franciaország, Olaszország, Nyugat-Németország, Belgium, Hollandia, Spanyolország, Portugália és Japán területe együttvéve. Az ötezeréves kínai civilizáció forrása táplálta és táplálja ma is Ázsia milliárdos lakosságának kultúráját. És nemcsak Ázsiáét. A nyomdát, az iránytűt, a puskaport Kínában találták fel. És a tehetséges kínai nép még többet nyújthat az emberiségnek ma, amikor szétvetette a hűbéri és imperialista iga láncait. A tisztafejű burzsoá megfigyelők felismerték, hogy Kínának nemcsak hatalmas területe, gazdag természeti kincsei, erős hadserege a legfőbb ereje. „Az új demokrácia — írja egyik könyvében Gunther Stein amerikai újságíró — megfelel a kínai nép szükségleteinek és megoldja alapvető kérdéseit.“ A népkormány ennek folytán „a tömegek olyan aktív támogatását élvezi, amilyent nem kapott eddig Kína egyetlen kormánya sem.“ Egy hatszázmilliós nép egysége kormánya körül olyan tényező, amelyet aligha lehet számokkal lemérni. És éppen ez az a tényező, amelyik új és döntő, amelyik meghatározza a Kínai Népköztársaság fajsúlyát a jelenkori nemzetközi életben. A Kína újjászületésének alapjait lerakó forradalom győzelme után bebizonyosodott, hogy természetes erőforrásai lényegesen nagyobbak, mint ahogy azt a múltban hitték. Kína kőszéntartaléka többszöröse az eddig feltételezettnek. Az eddig feltárt vasérctartalékok körülbelül 7 milliárd tonnára emelkednek. Az elmúlt öt esztendő során felfedezett kőolajlelőhelyek gazdagabbak Irán összes kőolajtelepeinél együttvéve. Kína folyói 150 millió kilowatt áramot képesek termelni. A Kínai Népköztársaság első a világon a wolfram és sztibium-bányászatot és tartalékokat illetően. Legnagyobb az ön tartokarca az összes nagyhatalmak között. És Kína, amelynek ipara a forradalom győzelméig alatta maradt a kis Svájc iparának, rohamosan iparosodik. Az 1953-ban megkezdett első ötéves terv végén a nehéziparé lesz az ország gazdaságában a vezetőszerep. A mezőgazdaságban Kína már régóta a világ legelsői között áll. Már a múltban is a legnagyobb rizs-, szója- kadián- és teatermelő volt. Búzatermesztésben a világ második helyén állt, mít gyapottermesztésben a harmadikon. A népforradalom győzelme nyomán Kína jelentősége mint mezőgazdasági termelőé évről évre növekszik. Termőtalaja kitűnő lösz és feketeföld. Megművelt területe már most kétszer akkora mint egész Franciaország, az elkövetkező években pedig öntözéssel és a szűzföldek feltárásával még legalább kétszeresére növelik. Két-három ötéves terv során a gabonatermést körülbelül évi 360 millió tonnára emelik, e szerint Kína gabonatermése több mint kétszerese lesz az olyan elsőrangú fontosságú gabonatermelő országokénak, mint az Egyesült Államok, Argentína, Kanada és Ausztrália jelenlegi együttes termése. Kína régóta hatalmas piacként híres. De a múltban csak potenciálisan volt az. Valóság ez csak az imperialista iga alóli felszabadulással lett a földreform, az inflációelszámolása nagy mértékben növelte a nép jólétét, vásárlóerejét. És a lakosság fogyasztásával együtt növekedett az igény gépek, felszerelések, és mindenféle, a hatalmas építkezésekhez szükséges agyagok iránt. Az ország ma már valóban felmérhetetlen jelentőségű piac. A köztársaság ipari és mezőgazdasági termelésének növekedése folytán pedig példátlan mértékben megnövekedtek lehetőségei a legkülönbözőbb áruk szállítására. Kína jelentősége a Világgazdaságban oly nagy, hogy az amerikai politikusok, akik szeretnék ezt „kiküszöbölni“ — egyenesen nevetségeseknek tűnnek. A népköztársaság tartós és széleskörű kereskedelmi kapcsolatokat épített ki a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal. De nemcsak ezekkel. Kína közvetlen szomszédai — különösen pedig India, amely állandó élelmiszerhiányban szenved — elsőknek győződtek meg róla, mennyire égetően szükséges kiterjeszteni kereskedelmi kapcsolataikat nagy szomszédjukkal. India kereskedelme az Egyesült Államokkal és Angliával nem a jogegyenlőségen alapul és ez utóbbiak számára csak az indiai nép kizsákmányolásának egyik eszköze. Ez a kereskedelem, amelynek mérlege rendszerint passzív, óriási politikai és gazdasági nehézségeket okoz Indiának. Könnyen érthető ezek után, hogy az indiai nép örömmmel fogadta a gazdasági kapcsolatok kiépítését a Kínai Alepköztársasággal. Alig egy évvel a köztársaság kikiáltása után a kínai kormánynak már lehetősége volt gabonát szállítani szükséget szenvedett szomszédjának. Kína és India azóta egész sor rizsszállítási szerződést kötött. E szerződések alapvető jellegzetessége, hogy mindkét ország egyenlősogú félként lép fel. Az imperialista országok kereskedelmi kapcsolataira oly jellemző fosztogatás szelleme teljesen idegen a Kínai Népköztársaságtól. Az indiai-kínai kereskedelem egyre növekvő volumene bizonyítja, hogy az indiai üzleti körök mind szélesebb körei értik meg, mennyire előnyös kereskedni a népi Kínával. 15 A kereskedelem a Kínai Népköztársasággal rendkívül fontos Ceylon életében is. Ez ország gazdasági életének két alappillére, mint ismeretes, a tea és a kapcsuk. Legfőbb termékeit Ceylon a legutóbbi időkig az angolamerikai piacon adta el. Az Egyesült Államok ki is használta monopolista helyzetét és érezhetően leszorította a kaucsuk árát, ami jelentős válságot okozott Ceylon egész nemzetgazdaságában. A nehéz helyzet és a néptömegek követelése arra késztette a ceyloni kormányt, hogy 1952 szeptemberében kereskedelmi küldöttséget küldjön Pekingbe. A kínai kormány vállalkozott rá, hogy mindkét fél számára előnyös feltételek alapján rizst szállítson Ceylonnak kaucsuk ellenében. Az első rövidlejáratú szerződés után újat kötöttek öt esztendőre, amelynek értelmében Kína önköltségen 300 ezer tonna rizst szállít Ceylonnak évente, Ceylon pedig Kimába szállítja kaucsuktermelésének több mint felét. Kína ezenkívül tea és kókuszdió vásárlására is vállalkozott. És Ceylon példáját más délkeletázsiai országok is követték, például Indonézia és Japán. A kínai kereskedelmi kapcsolatok hiánya azonban nemcsak az ázsiai országok gazdasági életét befolyásolja kedvezőtlenül. Kihatásait megérzi számos nyugateurópai és amerikai ország is. Az angol sajtó cseppet sem titkolja, hogy a kínai kereskedelem mindig is rendkívül fontos volt Nagybritannia gazdaságában. Az angol üzletemberek minden alkalmat megragadnak annak hangsúlyozására, hogy fel kell oldani a kereskedelmi korlátozásokat és kenni kell az Egyesült Államoktól, vizsgálja felül álláspontját ebben a kérdésben, amelyhez — az ECONOMIST szavai szerint — „olyan végletes merevséggel ragaszkodik, mintha csak valami politikai hiszekegy dogmája lenne.“ Más az álláspontjuk ezzel szemben a washingtoni hivatalos köröknek, akik szöges ellentétben a jól ismert tényekkel, az elmúlt idők amerikai-kínai kereskedelmét teljesen hiábavalóan az amerikai gazdasági élet számára jelentéktelenként igyekeznek beállítani. Az amerikai petróleum-, gyapot-, gépkocsi- és varrógép-exportőröknek azonban más erről a véleményük. A wolfram, a nyersselyem, a sörte, a bőr és a többi kínai termék pedig mindenkor jelentős helyet foglalt el az Egyesült Államok behozatalában. A Kínai Népköztársaság bojkottjának amerikai politikája a tengerentúli diplomáciát olyan feladatok elé állította, amelyek meghaladják erőit. A világközi véleményt nem lehet meggyőzni arról, hogy Ázsia legnagyobb hatalmának semilyen reális szerepe sincs a világpolitikában s az Egyesült Államok még csak nem is törődik vele. E képtelen politika mögött voltaképpen a népi Kína gyors fejlődésétől és nemzetközi tekintélyének növekedésétől való félelem húzódik meg. A győztes kínai népforradalom olyan hatalmas mértékben befolyásolja a nemzeti felszabadító mozgalmakat az ázsiai országokban, hogy a gyarmatosítók most féltik uralmukat a még befolyásuk alatt álló területeken. Kína példája nagyon vonzó az ázsiai országok számára. „Peking vonzza Ázsiát“ — írja R. Karandzsa indiai publicista „A felemelkedő Kína“ című könyvében. Karandzsa 1951-ben egy indiai küldöttség tagjaként látogatta meg Kínát. A küldöttség tagjai — mint Krja — világosan érezték, hogy „Ázsia újjászületett a kínai nép győzelmében és az emberiség egyharmadának felszabadulásában." A Kínai Népköztársaság óriási tekintélyét az ázsiai országok körében nemcsak hatalmas társadalmi, gazdasági és kulturális vonatkozású sikerei határozzák meg, hanem következetes békepolitikája is. Mart a népi Kína külpolitikájának megingathatatlan alapelvei a béke védelme, a nemzetközi kérdéseik megoldása tárgyalások útján, a jogegyenlőségen alapuló baráti együttműködés minden néppel. Egy ismert kínai közmondás szerint „ha az ember fel akar emelkedni, segítenie kell barátai felemelkedését is: ha az ember sikert akar, elő kell segítenie barátai sikerét is.“ A Kínai Népköztársaság számtalanszor bebizonyította, hogy ez a nemes elv határozza meg kapcsolatait a többi néppel. A kínai önkéntesek segítsége a koreai népnek bebizonyította, hogy az imperialisták nem valósíthatják meg többé agresszív terveiket kívön-külön számolva le minden egyes áldozatukkal. A koreai háború jó lecke volt számukra, hogy rádöbbenjenek: a demokratikus országok békefelhívásai nem gyengeségük jele. A koreai néphadsereg segítségére jött kínai önkéntesek Korea harcmezőin bebizonyították, hogy az Ig Kína hatalmas politikai és gazdasági erőt képvisel. Az egész világ meggyőződött a kínai állam szilárdságáról, kormányának tekintélyéről, amely a nép teljes bizalmát és támogatását élvezi. Az egész világ mindinkább tudatára kezd ébredni, mennyire lehetetlen a jelenlegi helyzet, amelyben az Egyesült Államok redakciós köreinek akaratából aKínai Népköztársaságot kizárják az ENSZ-ből és mesterségesen akadályozzák részvételét a legfontosabb nemzetközi kérdések megoldásában. A nemzetközi feszültség csökkentését kívánó népek világszerte követelik, hogy vessenek véget a Kínai Népköztársasággal szembeni megkülönböztető politikának a nemzetközi kérdésekben nyissák meg előtte az ENSZ kapuit és hívják meg, vegyen részt napjaink égető kérdéseinek a megoldásában Kína óriási szerepe a koreai fegyverszünet létrehozásában és a genfi értekezlet sikerében — jól ismert. A népi Kínának hatalmas szerepe volt abban, hogy véget vethettek két olyan háborúnak, amely megmérgezte a nemzetközi légkört és súlyos politikai bonyodalmaikkal fenyegetett. A nemzetközi feszültség további enyhítéséhez ugyancsak szükséges, hogy a Kínai Népköztársaság a többi nagyhatalommal együtt részt vegyen a feszültséget kiváltó fontos és sürgős kérdések megoldásában. És e kérdések köze nem korlátozódik Ázsia földrajzi határai közé. Kína lényeges segítséget adhat olyankérdések megoldásában is, mint amilyen például a fegyverkezés csökkentése, vagy mondjuk az atomenergia kérdése. Az amerikai vezetőkörök ténykedései arról tanúskodnak, hogy továbbra is semmibe akarják venni a történelmi tényeket. A tengerentúli befolyásos személyiségek nyilvánvalóan nem mondtak le agresszív terveikről a Kínai Népköztársasággal szemben. Dulles Manillában nem véletlenül hozta létre a délkeletázsiai agresszív paktumot és az sem véletlen, hogy az Egyesült Államok az idén 400 millió dollárnyi segélyt nyújtott Csang Kaj-sek klikkjének, azaz nyolcvanmillió dollárral többet, mint tavaly. De hát Washington idestova öt esztendeje folytatja ezt a politikát s még saját bevallása szerint is ,**, nem valami fényes eredménnyel. E politikát még az amerikai sajtó is „tragikus hibák hosszú láncolatának“ nevezi. Még az év elején, Nixon amerikai áléinak távolikeleti útja alkalmával a NEWS WEEK című amerikai folyóirat fényképet közölt, amelyen Nixon Ázsia térképe előtt áll. Nem ártott volna, ha ez alkalommal figyelmesen szemügyre veszi a térképet. Mert a térkép világosam bizonyítja, mennyire képtelenség minden ábránd, hogy sikerülhet elszigetelni s győzelmes fejlődésében, meggátolni az új, népi Kínát. GALL ANDRÁS. LŐRE Az első ötéves terv nagy építkezései A HUANSI (DAJE) KOHÖKOMBINAT Az, aki először jár Huansi városban, nehezen hiszi el, hogy négy évvel ezelőtt ezen a helyen két kis község volt csupán, amelyiket dombok és tavak választottak el egymástól. Akkor Kína kommunista pártja felhívást intézett a dolgozókhoz és a munkások csoportosan érkeztek az ország minden részéből. Nagyméretű építkezéskezdődött: lecsapolták a tavakat, feltöltötték a gödröket, lakóházakat, műutakat építettek. Az új város a szemünk előtt nőtt ki a földből széles utcáival, kényelmes lakóházaival, korszerű közlekedésével és kikötőjével. Ez alatt az idő alatt újjáépült és jelentősen kibővült a japán militaristáik ellen viselt háborúban megrongált ,,DAJE“ acélöntő üzem, amely a most épülő új kohókombinát egyik része. Az építkezésen hatalmas ütemben folyik a munka. A meglevő műhelyek újjáépítésével és kibővítésével egyidejűleg újabb műhelyek építését készítik elő. A vállalat már most az ország 49 üzemét látja el különböző gyártmányaival. _ Nemrégen helyezték üzembe az egyik nagyolvasztót, amelynek építésében rendkívül nagy technikai segítséget nyújtottak a szovjet szakemberek. AZ ELSŐ GÉPKOCSIGYÁR Kínának régen nem volt gépkocsiipara, Csauig Kaj-sek népellenes klikkje pedig nem törte magát, hogy legyen. Ez ugyanis nagy hátrányt jelentett volna az amerikai gazdának, aki régi gyártmányú gépkocsijait Kínában értékesítette. A forradalom győzelmével azonnal felvetődött a hazai gépkocsiipar megteremtésének kérdése. 1953 július 15-én kezdtek hozzá az első gépkocsigyár építéséhez az ország északkeleti részén. A múlt évben túlteljesítették a tervet. De most, az építkezés döntő évében, különösen nagy lendülettel folyik a munka. Épülnek a mechanikus szerelő, az öntő, a préselő, a motor, a formázó és más műhelyek, gyors ütemben építik a hőerőművet. Ezzel egyidejűleg áruházakat emelnek, iskolákat és más kulturális intézményeket létesítenek. A gépkocsigyár építői számára 40 többemeletes lakóház épül. Július 1-re, az előirányzott határidő előtt egy hónappal, befejezték a hatalmas asztalosműhely építését. A munkások minden erejüket latbavetve dolgoznak, hogy minden órával, minden perccel közelebb hozzák a boldog napot, amikor az üzem kapuján kihajt az első kínai gyártmányú gépkocsi. A GUANYTINYI VÍZTÁROLÓ Aki Pekingből Tiangczingba utazik, a vonat ablakából meszszi délre húzódó, terméketlen homoksivatagot lát. Ez a sivatag a Jutidinhe folyó tavaszi áradásai következtében képződött. A Jundinhe néhány évszázadon keresztül minden évben elöntötte ezt a területet, és az egykor virágzó föld pusztasággá változott. S a folyó nem egyszer Pekinget is árvízzel fenyegette. A népi kormány elhatározta, felszámolja a fővárost fenyegető állandó veszélyt, törékékenynyé teszi a kiszáradt földeket. 1951 októberében a folyó, felső folyásánál, ott, ahol az a Guangting hegyszorosba torkollik, megkezdődött Kína egyik legnagyobb építkezésének, a guangtingi víztárolónak az építése. Azt, amit több mint 600 éven keresztül Kína reakciós kormányai — a Juang-dinasztia uralkodói és Csang Kaj-sek reakciós klikkje — nem voltak képesek megcsinálni, azt ma a felszabadult nép alig néhány év alatt valóra váltja. Több mint 40 000 munkás és paraszt vett részt a folyó megfékezésének munkálataiban. A víztároló fontos szerepet tölt be Peking vízellátásában. Lehetővé teszi, hogy Peking és Tiangczing között kiszélesítsék a hajóforgalmat. Jelenleg pedig már komoly előkészületek folynak egy vízierőmű megépítéséhez, amelynek óriási népgazdasági jelentősége nem vitás. A guangtingi víztároló — a Kínában közismert több nagy víztárolóhoz és gáthoz hasonlóan —, a korszerű építkezés iskolapéldája. Tények és számok tükrében A népi forradalom győzelme óta hatalmasat fejlődött a kínai rádiótechnika. Míg a régi Kínában egyetlen rádióleadó volt, ma a népköztársaság területén több mint 60 állomás működik. A központi népi kormány külön határozatot hozott az ország fokozatot rádiósításáról. Fejlett gépipar nélkül egyetlen ország sem biztosíthatja gazdasági függetlenségét. Hogy a múltban Kína nem rendelkezett ilyen iparral, s hogy összes gyárai felszerelését külföldről importálta, nagy mértékben súlyosbította félgyarmati helyzetét.. 1933-ban például —amely normális gazdasági évnek számított, közvetlenül a japán imperializmus elleni háború kitörése előtt — Kína gépipara kevesebb, mint 1 %-át képezte mindössze az ország összipari terlelésének. Hatalmasat változott a helyzet a népi Kína éveiben. A népgazdaság helyreállításának időszakában (1949—1952 ) 6,5-szeresére növekedett a gépipari termelés.. És nemcsak mennyiségi, he minőségi szempontból is jelentős fejlődés állt be. Kínai mérnökök és technikusok a jelen pillanatig 1000 olyan géptípust állítottak elő, amelyre eddig nem volt példa még az országban. A múlt rendszerben a lakosság 80 %-a írástudatlan volt A népi hatalom széles iskolahálózatot teremtett, hogy felszámolja ezt az átkos örökséget. Különösen súlyos állapotok uralkodtak az északnyugati tartományokban. Ezen újja vidéken hozzávetőleges számítás szerint 10.000 faluból 400 ember tudott csak valamennyire olvasni. Gyakran előfordult, hogy egyes falvakban egyetlen olyan ember sem akadt, aki le tudta volna írni a nevét. Az ötéves terv előirányzata szerint teljesen felszámolják az írástudatlanságot ezen a területen is, ahol a lakosság több, mint 43 millió. A szocializmus építésének elsőrendű érdeke, hogy az ipar és a mezőgazdaság a legteljesebb összhangban fejlődjék. Ennek megvalósítása felé halad a Kínai Népköztársaság is. Bizonyítják ezt a mezőgazdaság fejlődését tükrözi számadatok. A felszabadulás óta eltelt öt esztendő alatt a mezőgazdasági termelés 50 %-kal növekedett. Ugyancsak ez alatt az idő alatt több, mint 95.000 mezőgazdasági termelőszövetkezet alakult. YEN HAN: Hazánk az iparosítás útján (Fametszet 1953) é — * Dicső győzelmek A Kínai Népköztársaság Központi Népkormánya mellett működő statisztikai hivatal a közelmúltban hozta nyilvánosságra az ország népgazdasága fejlesztésének 1953-ban elért eredményeit. Az elmúlt év a Kínai Népköztársaság első ötéves tervének első esztendeje volt. Az elmúlt évben az ország ipari termelése értékben kifejezve 33 százalékkal, ezenfelül az állami ipar termelése, 40 százalékkal növekedett az 1952-es évhez viszonyítva. Növekedett az ipari termelés fajsúlya az ország egész termelésének volumenjében. 1652-ben az ipari termelés fajsúlya 28 százalék volt, 1953-ban pedig 31 százalékra emelkedett. Az állami, a szövetkezeti és a vegyes szektorok iparvállalatai 107 százalékra teljesítették a termelési tervet. Jelentősen túlteljesítették a tervet Kna iparának vezető ágaiban, a villamosenergia-, a szén-, az olaj-, a kohó-, a vegyi, az építőanyagiparban, a gépgyártó- és a textiliparban. A kínai nép nagy figyelmet fordít a kohászat fejlődésére. Tavaly újjáépítették és üzembehelyezték az ansani kohókombinát élenjáró technikával felszerelt négy nagy részlegét.Huansi és Mautou városokban két új kohó-bázis építkezéséhez kezdtek hozzá. Az új kohó-bázisok létesítése lehetővé teszi, hogy az acél-tömb termelést négyszeresen, az acélkészítmények termelését pedig két és félszeresen növeljék 1952-höz viszonyítva. Kínában gépkocsi-, traktorgyár épül, új bányákat nyitnak, villamosműveket emelnek, fejlődik a vízi és vasúti szállítás. A statisztikai hivatal adatai ugyanakkor a kínai nép életszínvonalának szüntelen emelkedéséről is beszélnek. A munkatermelékenység növekedése alapján nő a munkások és alkalmazottak munkabére. A nagy állami és egyéni tulajdonban lévő vállalatokban például 1953-ban a munkások és alkalmazottak reálbére 5 százalékkal nőtt az 1952-es évhez viszonyítva, a munkabiztosításra fordított összegek pedig ugyanezen idő alatt 40 százalékkal emelkedtek. 1953-ban a lakosság vásárlóképessége 20 százalékkal növekedett a megelőző évvel szemben. Ennek megfelelően a lakosságnak 70 százalékkal több élelmiszert és 47 százalékkal több textilanyagot adtak el. Az elmúlt évben 12 millió négyzetméter lakterületet építettek a dolgozók számára. A Kínai Népköztársaság az ötéves terv első évének eredményeit fontos politikai esemény előestéjén értékelte ki; szeptember 15-én megnyílt az Országos Kínai Népképviseleti Gyűlés első ülésszaka. Az ország erejének teljében érkezett ehhez a nevezetes naphoz, hatalmas sikerek birtokában a szocialista építkezés minden területén. A népi dentokratikus rendszer megszilárdulása a Kínai Népköztársaságban, a kínai nép alkotó erejének növekedése biztosíték arra, hogy az új élet építésének nagyszerű programmját sikerrel hajtják végre. A HATSZÁZMILLIÓS CSALÁD A Kínai Népköztársaság soknemzetiségű ország. A legnagyobb közöttük a kínai nemzet, amely magát han nemzetiségnek nevezi, az összesen 40 millió főnyi nemzeti kisebbségek pedig Kína lakosságának mintegy tizennegyed részét teszik ki. E nemzeti kisebbségek egyike, a csuan neo, több mint 6 millió lelket számlál, egyes nemzet kisebbségek létszáma viszont alig néhány száz főre rúg. Az aránylag népesebb — több mint OOO.OOO főnyi — nemzeti kisebbségek a következők: a hai, ji, mkio, ujgur, tibeti, puyi, mongol, koreai, tung, yao és tai nemzetiségek. A nemzetiségek nagyon nagy területen — az ország egész területének mintegy felén — szétszórva élnek,de legtöbbjük a határvidékeken lakik. Kína minden nemzeti kisebbségének joga van arra, hogy autonóm területet és autonóm helyi kormányzatot létesítsen. Joga van arra, hogy saját népe kívánságának megfelelően, önmaga igazgassa belügyeit. A Belsőmongol Autonóm Tartományban, Kína első autonóm tartományában például egybehívták a népképviselők konferdáciáját. A helyi kormányzat tanácstagjait ez a konferncia választotta meg. Belsőmongólia önmaga intézi pénzügyeit és szabályzatokat állapít meg az autonómia gyakorlására. Az autonóm tartomány saját közbiztonsági erőkkel rendelkezik. 1953 októberéig ötven megyényi és ennél nagyobb területű autonóm tartomány létesült szerte az országban. A tartományi autonómia és a demokratikus kormányzat meghonosítása nagy mértékben előmozdította a nemzetiségek politikai fejlődését. A Központi Népkormány arra törekedett, hogy minden nemzeti kisebbség valódi nemzeti egyenlőséget érjen el, s ezért olyan politikát folytatott, amelynek alapján sikerrel fejlesztette gazdasági és kulturális életüket. Az ország számos nemzeti kisebbségi lakosát, aki ezelőtt szegénységben és nélkülözések között tengette életét a hegyi vadonokban, most áttelepítették a termékeny völgyekbe. A kazah és mongol kisebbséget állandó lakhelyre telepítették, ahol állatokat tenyésztenek. Egyes nemzeti kisebbségi vidékeken, köztük a Belsőmongol Autonóm Tartományban és Szinkiangban iparvállalatokat építenek. A gazdasági és politikai előrehaladással párhuzamosan gyors ütemben fejlődik a nemzeti kisebbségek kulturális lete is. Nagy eréllyel folyik a munka, hogy írott nyelvet alakítsanak ki a nemzeti kisebbségek számára, vagy a meglévőt — a szükséghez képest — újjáalakítsák. Egyre nagyobb számú könyvet írnak és adnak ki a nemzeti kisebbségek nyelvén. Gyors ütemben fejlődik a nemzeti kisebbségek művészete és irodalma is. Malkinhu mongol írónak Kotkin rétjei című művét átdolgozták filmre, s a könyv filmváltozata nagy népszerűségnek örvend. A nemzeti kisebbségek i,odaírni alkotásai híven szemléltetik a kisebbségi népek meleg szeretetét hazájuk és új életük iránt. YEN HAN: Peng Teh-huaj tábornok (Fametszet 1941) A Csuan Autonóm Tartomány megalakításának ünnepsége Naninban