Előre, 1955. március (9. évfolyam, 2291-2317. szám)
1955-03-01 / 2291. szám
ISS5. március 1., kedd ELŐRE KÉT KÖZSÉG-KÉTFÉLE ELŐKÉSZÜLET Nehéz előre meghatározni, hogy milyen lesz az időjárás. A tudomány nagy eredményt ért el ezen a téren, mégsem lehet pontosan tudni, hogy valamely községben, rajonban, vagy tartományban miikor lehet hozzáfogni a tavaszi vetéshez. Jó előre fel kell hát készülni rá, hogy egyetlen órra, egyetlen nap se vesszen kárba. Hiszen ha idejében kerül a földbe a mag, bőségesebb a termés. Mint mindenütt az országban, a Magyar Autonóm Tartományban is nagy lendülettel folyik a tavaszi mezőgazdaságikampány előkészítése. Állami és kollektív gazdaságokban, társulásokban, valamennyi községben és faluban, így van ez általában. De akadnak még kivételek. Egyes helyeken hanyagság, nemtörődömség fékezi az előkészületek ütemét. Márpedig egyetlen község lemaradása is súlyos károkat okozhat úgy a dolgozó parasztoknak, mint egész népgazdaságunknak. Az éghajlati viszonyoknak megfelelően a Magyar Autonóm Tartományban mindig Marosvásárhely rajonban kezdődhet meg legelőször a tavaszi vetés. Nézzünk hét széj-jel, miként megy a munka néhány olyan községben, amely ugyanebbe a mezőgazdasági körzetbe tartozik. Ennek a kisebb egységnek a tevékenysége bizonyára tanulságot nyújt majd azegész rajon s a többi rajon számára is. Mezőbergenyén jó előre alaposan kidolgozták a szükséges teendők tervét. De nemcsak kidolgozták a tervet. Meg is valósítják. A dolgozók döntő többségének megvan a szükséges vetőmagja. Mindössze zabból kell fedezntök még egyeseknek a hiányt. Ezt meg is teszik, amit a néptanács végrehajtó bizottsága állandóan figyelemmel kísér. A meglévő vetőmagot majdnem teljes egészében megtisztították. Ha valaki meg akar győződni erről, pontos kimutatást talál róla a mezőgazdasági felelősnél. Február 21-én például tizenheten vittek árpát a magtisztító központba, ahol triőr, szerelőrosta és a csávázáshoz szükséges felszerelés áll a dolgozók rendelkezésére. Tíz mázsa árpát tisztítottak meg ezen a napon, szükségleteiknek megfelelően. Többek között Kozma Károly középparaszt tíz vékát, Sanmargihitam Melinte három vékát, Nagy Albert hat vékát, így mondja a® írás és igazat mond. Bizonyság rá akármelyik dolgozó paraszt vetőmag-készlete. Eddig ugyanis több mint tizenegy tonna tiszta vetőmag áll készen tavaszra a községben. Életképes mag. Mert a csíráztatást is elvégezték. Mégpedig a községi néptanács képviselők közreműködésével. A mezőgazdasági állandó bizottság Todor Pavel irányításával mozgósította Benő Ilonát, Muntean Ioant, Borbély Jenőt és a többi képviselőt a cstráztatás megszervezésére és ellenőrzésére. A község dolgozó parasztjai azzal a biztos tudattal várják a tavaszt, hogy vetőmagjuk csomázóképessége 95—98 százalék között mozog. Százhetvenhét eke és ugyanennyi korona is készen áll. Valamennyi. A község vetési terve éppen egy hete érkezett meg. Azóta Soós Gyula, a kommunista mezőgazdasági felelős a legtöbb dolgozó paraszttal megbeszélte már, ki mitt vet. Sikerült összeegyeztetniük a dolgozók érdekeit a tervvel. Teljes egészében. Borbély Sándor középparaszt például 1,16 hektáron búzát, 30 áron cukorrépát, 20 áron pedig dohányt termel az idén Soós Gergely ugyanannyi búzát, 56 áron kukoricát, 20 áron tavaszi árpát, 16 áron napraforgót, 20 áron zöldséget, 30 áron cukorrépát s 14 áron őszi burgonyát. De mindkettőnek marad még elég területe takarmánynövények termesztésére. Úgy, ahogy megbeszélték és írásba foglalták. Arról is gondoskodtak a községben, hogy jól működjék az agrotechnikai tanfolyam. Hiszen az itt elsajátított tudás, a korszerű mezőgazdasági tudomány, egyik előfeltétele a gazdag termésnek. A tanfolyamnak 75 állandó hallgatója van s már csak mindössze három előadás hiányzik a befejezéséig. Kozma Károly középparaszt, a kiváló gazda, legutóbb a szőlőtermesztésről tartott előadást Adorjánn Zoltán igazgató-tanító a trágya helyes kezeléséről és felhasználásáról. Soós Gyula mezőgazdasági felelős pedig legközelebb az őszi vetések ápolásának legidőszerűbb kérdéseit ismerteti. Bizonyára elmondja majd azt is, hogy mi a néptanács székházában lévő ládákban kicsi,rázott őszi búza rendeltetése. A végrehajtó bizottság január eleje óta minden hónapban kétszer ellenőrzi az elvetett őszi búza állapotát. Hússzor húsz centiméteres nagyságú vetési mintát hozat a Völgydülőből, Tilalmasról, Hosszúdülőből és a sóspataki határrészről. És miután az elvetett mag a megfelelő hőmérsékletnél kikel, megállapítják a sűrűségét. Mégpedig azért, hogy ha valamilyen okból túl ritka lenne, jarovizált őszi búzával pótolhassák, így óvják Mezőbergenyén az őszi vetést. Így készülnek a tavaszi munkára. Mezőbánd nagyközség. Jóval nagyobb, mint Mezőbergenye. Majdnem háromezer hektár szántóföldje van, így aztán nem meglepő, hogy hat magtisztító központról beszél a néptanács végrehajtó bizottságának elnöke, amit egyik mezőgazdasági felelős is megerősít. (Giitó Ferenc alelnök most nincs itt.) Kovácsműhely is van jónéhány — mondják — és valamennyi a mezőgazdasági szerszámok javítását végzi. Sajnos az előkészületekről küldött jelentések másolatát nem lehet megtalálni, bár a záratlan fiókban heverő aktákat többen is alaposan összetunkálják. Ugyanis a mezőgazdasági előadó „éppen ebédelni ment“. Nem is kerül elő többé egész idő alatt. De annyi baj legyen. A helyszínen majd megtudunk mindent. Elindulunk a legközelebbi magtisztító központ felé. Közben érdeklődtünk, hogy miként ellenőrzik, ki mennyi vetőmagot tisztíttatott meg. Pavel Augustin mezőgazdasági felelős válasza megnyugtató: a megbízottak pontos kimutatást vezetnek. A kovácsműhelyekben is nyilvántartják, kinek van javítani való ekéje, koronája, mikor kerül rá a sor, megcsináltatta-e idejében. Megérkezünk Bantha Lajos dolgozó paraszthoz, akinél a szóbanforgó magtisztító központ kell legyen.... Magtisztító központ? — csodálkozik tágra nyílt szemmel Bartha Lajos. Most hallom először. Van ugyan egy tiierőm, de nem valami jó. A sógorom s testvéreim használják néha. Egyébről nem tudok. — Nincsen semmi baj — vigasztal a kísérőm. — Elviszem a másik központba. Az sokkal jobb. A jelenet megismétlődik. Azzal a különbséggel, hogy örömmel fogadják egy rejtély megoldását. Aznap reggel egy nagy ív papírt kaptak a néptanácstól. Reá van írva: Magtisztító központ. Nem tudják, hogy miit csináljanak vele. Hogy van-e trier? Persze, hogy van. De ki kellene javítani. S szívesen kölcsönadják, ha szükség van rá. Nincs más hátra, elindulunk a kovácsműhelybe. A mezőgazdasági felelős aggályoskodik, hogy esetleg a két nap előtti jelentés óta nem lesz bevezetve semmi a nyilvántartásba. Az előbbi jelentések pedig az eltűnt mezőgazdasági előadónál vannak. Majláth János kovács éppen egy új szekeret vasal. Az udvaron egy javításra szoruló eke hever. Az első az idén. A falon egy megvonalazott szép tiszta papírlap szökik szembe. A nyilvántartás. Feltűnő a fehérsége a kormos környezetben. — Nem volt ideje bepiszkolódni — magyarázza a kovács. — Az imént hozták. — S azelőtt mikor kapott ilyet? — Az idén még nem kaptam. Csak tavaly s tavalyelőtt. — És a néptanácstól járt itt valaki? — Utoljára a múlt esztendőben. A gazdasági elöljáró szemmel láthatólag kényelmetlenül érzi magát. Visszafelé menet javasolja, hogy keressük fel a másik kovácsot. A legjobbat Mert ez csak amolyan kicsi műhely. Ott aztán biztosan minden rendben lesz. A másik kovács, Szekeres Sándor műhelye szinte szemben van a néptanács székházával. Az út másik oldalán. Néhány lépésnyire. A mester elmondja, hogy ebben az évben eddig 13 ekét, három koronát és négy eketanyát javított ki. Az ősz óta pedig vagy harminc ekét. Most mindössze négy eke vár még javításra. Pedig legalább 500 eke van összesen a községben. A nyilvántartás céljára szolgáló papír itt is hófehér. Ugyancsak ma reggel kapta meg. A csíráztató központhoz nem kellett elmennünk. Jó előre közölték a néptanácsnál, hogy csak ezentúl szervezik meg. A gazdasági felelős nem javasolt újabb látogatást. Belátta, hogy az eddigiek is hamar megmutatták, mi a helyzet Mezőbándon. ★ A fentemlített két község egy mezőgazdasági körzetibe tartozik. Egyikben jól folyik a munka, a másikban tervszerűtlenül. Felmerül a kérdés: hogyan lehet ez, amikor ugyanaz az agrármérnök felel értük: Man Gheorghe. Man Gheorghe fiatal, törekvő technikus. Nagy segítséget nyújtott a mezőbergenyei néptanács végrehajtó bizottságának a tavaszi előkészületek tervének elkészítésében. Ugyanezt tette a többi községben is. De a tervek végrehajtását nem kísérte figyelemmel. És amíg a mezőbergenyei végrehajtó bizottság gyakorlatba ültette a tervet, módot talált rá, hogy felhasználja a képviselők segítségét, bebizonyította törődését és kezdeményező képességét, addig a mezőbéndi végrehajtó bizottság meg sem próbált tenni valamit ezen a téren. Még annyit sem, hogy valamelyik tagja (elsősorban Gritó Ferenc alelnök, mezőgazdasági felelős) személyesen meggyőződjék az úgynevezett magtisztító központok vagy a kovácsműhelyek „működéséről“. Nyilvánvaló, hogy ily módon nem lehet eredményt elérni. A rendelkezésre álló übőröket és más felszerelést idejében ki kellett volna javítani és jól megszervezett központokban összpontosítani. Ismernie kellene a végrehajtó bizottságnak a magtisztítás és szerszámjavítás helyzetét, mégpedig nemcsak a körzetfelelősök jelentéséből. Tudnia kéne, ki nem végezte még el, kinek mennyi vetőmagja hiányzik. Hiszen ha tavasszal vadrepce lepi el a határt, a dolgozó nép előtt kell felelnie ezért. Február 22-én négy kijavitatlan eke hevert Mezőbánd egyik kovácsánál. A másiknál egy. És ebben a rajon néptanács végrehajtó bizottsága és mezőgazdasági osztálya is hibás. Nem ellenőrizték megfelelően sem a községeket, sem a fiatal agrármérnök tevékenységét. A körzethez tartozó Mezőmadarason is tervszerűtlenül folyik a munka. Nem segítették hozzá az agrármérnököt teendői kellő megismeréséhez, elméleti tudásának a gyakorlatba való ültetéséhez. Pedig nagyrészt reá hárul a feladat, hogy szüntelenül segítse mindenben, a körzet dolgozó parasztjait. Hiszen ő tartózkodik állandóan közöttük, neki kell legjobban ismernie a helyi körülményeket. A trágyahordással lemaradtak az egész körzetben. Ezt pótolni kell. Ezen a vidéken általában kevés a® esőzés, a talajban kevés a nedvesség. Jelenleg hótakaró sincs. Sürgősen be kell tehát fejezni az előkészületeket minden, községben, hogy mindenki alkalmazhassa idejében azokat a módszereket (az őszi vetés boronálása, mihelyt a föld megszikkadt, stb.) amelyekkel meg lehet őrizni a talaj nedvességtartalmát. És hogy mindez megtörténjék, arról a rajoni végrehajtó bizottságnak kell gondoskodnia. ADRIÁN MIKLÓS Ami a délvietnami helyzet hátterében van — Nemzetközi sajtószemle — AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK agresszív köreiben az utóbbi hónapok folyamán igen sok szó esett a délvietnami helyzetről, s főként igen sok gyakorlati intézkedés történt, az indokínai béke aláaknázására. Ismeretes, hogy a SEATO bangkoki ülésszakán a States Departament 24 tagú küldöttségbe ismét állástfoglalt a vietnami „kommunizmus elleni harc“ mellett, s hogy a háború parazsának felszítását célzó amerikai akciók „törvényesítése“ érdekében az Egyesült Államok az agresszív jellegű délkeletázsiai katonai csoportosulás hatáskörébe bevonta Dél-Vietnamot, Laoszt és Kambodzsát is. Nem véletlenül hangsúlyozza a NEW YORK TIMES, hogy a SEATO hatásosságát valószínűleg éppen Indokínában fogják első ízben ellenőrizni. Melyek az USA dél-vietnámi akcióinak mozgató rugói ? A választ René Capitant volt francia miniszter világosan megadja: az Egyesült Államok uralkodó körei, amelyek egy pillanatig sem értettek egyet a genfi értekezleten létrejött fegyverszüneti megállapodással, most mindenekelőtt arra törekszenek, hogy Dél-Vietnámot második Tajvanná alakítsák. Céljuk világos: alá akarják ásni a genfi értekezleten elhatározott és mindjobban közelgő általános választást, amelynek az lenne a feladata, hogy megteremtse Vietnám északi és déli része egyesülésének feltételeit. A volt francia miniszter azonban másról is említést tesz. Éspedig arról, hogy mindezt az Egyesült Államok Franciaország gazdasági és politikai befolyásának teljes felszámolásával akarja megvalósítani. Mint ismeretes, e feladatok végrehajtására az Egyesült Államok kormánya Collins tábornokot szemelte ki indokínai gauleiterének. Collins egész tevékenységét talán legelsősorban az a törekvés irányítja, hogy a félsziget déli részén létrehozza Washington teljhatalmú, központosított uralmát. Ez azonban távolról sem olyan könnyű számára. Tény, hogy jelenleg Dél Vietnámnak több mint a felét két egymással vetélkedő fegyveres csoport tartja uralma alatt, míg Szajgon-Cholon, az ikerváros — ahol a dél-vietnámi lakosságnak körülbelül egyötöde él, — egy harmadik csoport ellenőrzése alatt áll. De van az országban még egy fegyveres csoportosulás az úgynevezett „nemzeti hadsereg“, amely az amerikaiak által folyósított dollármilliók ellenére is inkább a francia imperializmust szolgálja ki. Mondani sem kell, hogy a dél-vietnami egyeduralmat igénylő amerikaiaknak ez a hadsereg szálka a szemében, mint ahogyan az egymással vetélkedő és nem mindig megnyergelhető csoportok uralma is keresztezi terveiket. Ezért saját diktátorjelöltjüket, a katolikus és megitalkodottan reakciós Ngo Dinh Diemet ültették a miniszterelnöki székbe. Az új miniszterelnöknek semilyen törvényes jogcíme nem volt e hivatal elfoglalásához. (Hiszen Dél-Vietnámban ismeretlen mind a nemzetgyűlés, mind a választások fogalma.) Diem ezenkívül egyáltalán nem rendelkezik a dél-vietnámi nép támogatásával, de még a csoportok, vagy az úgynevezett „nemzeti hadsereg“ rokonszenvét sem bírja. Jellemző, hogy még az amerikabarát LE MONDE is beismeri: „Ngo Dinh Diem egyáltalán nem élvezi a nép támogatását“. A lap a továbbiakban így ír: „az amerikaiak támogatása nélkül a miniszterelnök hatalma nem terjedne túl az elnöki palota udvarán Ádáz kommunistaellenessége egyébként népszerűségének legfőbb akadályát jelenti, hiszen a Vietmind végleges megsemmisítésének álmában ringatja magát és olyan rendszert akar délen fenntartani, amely semmi kompromisszumot nem fogad el Ho Si Minnel. Egyetlen ember, egyetlen kormány, egyetlen párt sem nyerheti meg a lakosság támogatását egy ilyen programm számára. Mindezt azonban az Egyesült Államok vezető körei nem vették számításba. Hiszen ütemnek van egy, az amerikaiak számára mindennél lényegesebb tulajdonsága : vakon végrehajtja az Egyesült Államok utasításait, s ha Washington érdekei úgy kívánják, hogy honfitársainak ezreitgyilkoltassa le és tízezreit vesse börtönbe, úgy ettől sem riad vissza. S Collins tábornok erre a kormányra tette fel kártyáit. Egyébként e tényt maga sem tagadta. Egy sajtóértekezleten kijelentette, hogy „én itt egyetlen kormányt fogok támogatni, ez pedig a Diem kormány“. Hangoztatta, hogy csakis ez a kormány számíthat dollárokra, a dollárokat pedig szuronyokkal fogják alátámasztani. Ennek a politikának az alapján az Egyesült Államok valóban mindinkább átveszi a dél-vietnámi hadsereg kiképzését, s tervek szerint felszerelésének 90 százalékát is az amerikaiak fogják szállítani. Természetesen nem a francia imperializmust kiszolgáló, úgynevezett „nemzeti hadseregről“ van szó, hanem egy olyan hadsereg felállítására gondolnak, amely az amerikai csatlós Diem köré csoportosulna. Annak idején Merades-France miniszterelnöknak mindezzel kapcsolatban nem volt semmi ellenvetése. Washingtoni útja alkalmával a szó szoros értelmében meghunyászkodott az amerikaiak Indokinával kapcsolatos követelései előtt, így mozdíthatták el állásából Hinh tábornokot, a „nemzeti hadsereg“ franciabarát parancsnokát és így kezdhették meg az amerikai instruktorok a fasiszta „nemzeti gárda“ megszervezését, amelynek amerikai tervek szerint az lenne a feladata, hogy Dél-Vietnámban végrehajtsa az Egyesült Államok politikai célkitűzéseit, s elsősorban azt, hogy meghiúsítsa a választásokat. A fent említett René Capitant lerántva a leplet a francia kormánynak erről a politikájáról, megírta, hogy az, „ellenállás nélkül átadta a hatalmat az amerikaiaknak. Ha Dél-Vietnámban egyáltalán létezik valamilyen politika, akkor ez Collins tábornoknak az Egyesült Államok kormányától kapott utasítások alapján folytatott politikája. Franciaország képviselői egy rövid, de velős utasítást kaptak: ne folytassanak önálló politikát Indokínában s bocsássák az amerikaiak rendelkezésére mindazokat az eszközöket, amelyekre az amerikaiaknak szükségük van“. Collins tábornoknak azonban a franciák nyilvánvalóan szemethunyó álláspontja ellenére sincs könnyű dolga. A nemzeti hadsereg, alighogy elkezdték „átszervezni“, máris megindult a teljes bomlás útján. Nagy csoportok, helyenként egész zászlóaljak válnak ki belőle, amelyek aztán a helyi hatalom képviselőihez, a kalandor tábornokokhoz csatlakoznak és vezetésükkel bandita tevékenységet kezdenek. A fegyveres csoportok — Collins és Diem terveivel ellentétben — nem hagyják magukat háttérbe szorítani, hanem igyekeznek uralmukat egyre nagyobb területekre kiterjeszteni s közben szabályszerű csatákat vívnak a hadsereg csapataival. Mindezek a tények arra mutatnak, hogy Collins eddig képtelen volt végrehajtani Washingtontól kapott megbízását. A lakosságnak több mint a fele ma is azokon a területeken él, amelyek felé a szajgoni amerikai nagykövetség keze nem ér el, a „nemzeti gárda“ pedig egyelőre sokkal inkább hajlandó kalózkodásra, mint arra, hogy a csillagos lobogó alatt harcoljon a fenyegető népi törekvések ellen. AZ „AMERIKAI ÉLETFORMA“ indokínai meghonosításával megbízott tábornok azonban nem adta fel a harcot. Eltökélte magában, hogy kihúzza a talajt az indokínai „kommunizmus“ lába alól s a dél-vietnámi népet az Egyesült Államok, illetve hű csatlósa, Diem mögé állítja. De hogyan? A washingtoni diplomácia lomtárából ismét előkerült a ,,segély“-elv, amely ebben az esetben arra hivatott, hogy megakadályozza Délés Észak-Vietnám egyesülését. „Az amerikai segély — mondotta Collins a közelmúltban — a jelenlegi kormány mögé állítja majd Vietnám egész lakosságát és szembehelyezi a kommunistákkal“. Az amerikabarát LE MONDE azonban szemmel láthatóan Egyáltalán nem osztja óceánon túli mecénásainak derűlátását, mikor így ír: „Az amerikai segélyből származó tejkonzervek és rizseszacskók kiosztói egyáltalán nem örvendenek honfitársaik bizalmának, ellenkezőleg, ezeket a délvietnámiak hitvány báboknak tekintik és megvetik. Ez a nép meg fogja inni az amerikai tejet, megeszi majd az amerikai rizst, 1956 júliusában pedig a Vietminhre fog szavazni. Veszélyes illúzió lenne azt hinni, hogy üres gyomrának megtöltése érdekében Dél- Vietnám népe feláldozza majd nemzeti függetlenségét. Ha az amerikai gazdasági segítség mint az elnyomás, mint az imperializmus eszköze jelenik meg, sokkal inkább megszilárdítja az ázsiai kommunizmust, mint gyengíti azt“. De Collins nem hagyta magát befolyásolni és fokozta a Dél-Vietnámnak nyújtott segélyt. Ennek gyakorlati eredményeképpen pedig a következő szállítmányok érkeztek a délvietnámi lakosság számára: amerikai kiképző tisztek, léglökéses bombavetők, katonai felszerelések és a Stassen szenátor vezette „külföldi műveletek ügyosztályának“ 10.000 darab ajándékcsomaga a következő tartalommal: 1 fogkefe, 1 törülköző, 1 darab szappan, 1 fésű, 1 zacskó sampon és 1 üveg vazelin, valamint gyógyszer, korpa és hajhullás ellen. „Csoda, — írja Kuhn, a NEW YORK POST szajgoni tudósítója —, hogy Stassen úr nem használja fel hajóink teljesítőképességét néhányszor tízezer szájrúzs ideszállítására“. A csikágói DAILY NEWS pedig meglepően fejlett önkritikai hangon jegyzi meg, hogy „a gazdag és jóindulatú Samu bácsi, aki szereti magára vállalni néhanapján a „mentőangyal“ szerepét, ilyenformán nemcsak a nadrágját veszítheti el, de a még megmaradt tekintélyét is“. Ilyen körülmények között persze a francia imperializmus amerikai örökösei hasztalanul próbálkoznak helyzetük megszilárdításával: a lakosság viselkedése egyáltalán nem igazolja számításaikat. Ezért az amerikai miszszió tagjai a szájgoni csatlósaik segítségével, a terror legváltozatosabb eszközeitől sem riadnak vissza a dél-vietnámi amerikaellenes hangulat egyre növekvő hullámának elfojtására. Fékevesztetten kirohantak a lakosság legelemibb demokratikus jogai és szabadságjogai ellen. Bebörtönzik a hazafiakat, fokozzák a békeharcosok üldözését, elkoboznak könyveket, betiltanak újságokat. Diem miniszterelnök — akit máris a vietnámi Li Szin Mannak neveznek — elrendelte, hogy a falvakban tízezer úgynevezett „propagandista rohamcsapat“ harcoljon a „kommunizmus“ ellen. Ezek a „propagandisták“ kuliknak, borbélynak, vándorkereskedőnek álcázva hatolnak be a falvakba, hogy ott aknamunkát végezzenek. Nem érdektelen megjegyezni, hogya „gazdasági segítség“ címén kiküldött amerikai misszió készségesen átengedte szajgoni helyiségeit a pogromrendező „propagandisták“ „intenzív oktatására“. A UNITED STATES NEWS AND WORLD REPORT Collins rohamregényeinek működéséhez fűzött kommentárjában akarva, akaratlanul lerántja a leplet az amerikai mesterkedések indító okairól: „Az amerikaiak tudják, hogy a délvietnámi bábhatóságokat egyáltalában nem támogatja a lakosság és ha az Egyesült Államok nem segítené őket felfegyverzéssel, terrorral, minden eszközzel, a választásokon menthetetlenül elsöpörné őket a néptömegek gyűlölete“. VALÓBAN, mi az, ami a dél-vietnámi parasztokat, munkásokat, vagy értelmiségieket az amerikai gyarmatosítókhoz fűzné? A terror vagy az amerikai fogkefe? Mi az, ami a dél-vietnámi dolgozókat arra késztetné, hogy amerikai gyarmati uralomra szavazzanak? A börtönök, az éhség és a korrupció perspektívája? Maga a polgári sajtó sem képes tagadni azt az óriási különbséget, amely egyrészt a nép támogatásával épülő Vietnámi Demokratikus Köztársaság, másrészt a nép kíméletlen elnyomásán, anyagi és erkölcsi züllésen alapuló bábcsászárság között van. „Tonkingban — írja a JOURNAL DE GENEVE című svájci burzsoá lap — a Vietminh szilárdan berendezkedett, rendet és fegyelmet teremtett“. „Tagadhatatlan, hogy a Vietminh becsületes és hathatós közigazgatással rendelkezik“, — írja a francia L‘EXPRESS. Az amerikai uralkodó körök legbefolyásosabb lapja, a NEW YORK TIMES megjegyzi: „Észak-Vietnám jól szervezett, kormánya társadalmi reformokat hajt végre, az országban fegyelem uralkodik, s a hadsereg rendkívül erős“. A LE MONDE című francia lap pedig így írja le Hanojt: „Hanoj megmutatja az egybeforrott, kitartóan dolgozó népet, amely meg van győződve róla, hogy az a rendszer a legjobb, amelyben él. Az új főváros fiai és lányai biztosak afelől, hogy övék a világ". S milyen kép elé állítja olvasóját a tőkés sajtó, amikor Dél-Vietnámról ír. A korrupció, a züllés és a teljes felbomlás képe elé. A sorok közül is kiizzuk a felismerés feletti düh, hogy az imperializmus képtelen ennél többet nyújtani. „A legteljesebb anarchiáról van szó — írja a FIGARO. — A Vietminh szervezettségével szemben Dél-Vietnám a legteljesebb anyagi és erkölcsi züllés képét mutatja“. „Szajgonban — írja R. P Martin az U. S. NEWS AND WORLD REPORT című amerikai lap tudósítója — folyik a pezsgő az éjszakai koktélpartikon. De a fővárosnak ugyanolyan hullaszaga van, mint Sanghajnak és Kína többi nagyvárosának volt, mielőtt a kommunisták elfoglalták. A korrupció nagymértékben folyik. Dühöng a spekuláció és hallatlanul magasak a profitok. íme, mivel magyarázható minden dél-vietnami megfigyelőnek, — beleértve a szaijgoni amerikai nagykövetség tisztviselőit is — az ameggyőződése, hogy a lakosság 90 százaléka a Vietnámi Demokratikus Köztársasággal, Ho Si Min elnökkel rokonszenvez. Íme, a tőkés lapok maguk adják meg a magyarázatát annak, amit a LE MONDE keserűen így fogalmaz meg: „Hiba lenne azt hinni, hogy Dél-Vietnám a 17-es szélességi körön fekvő határ fenntartására fog szavazni. Nem csukhatjuk be szemünket az igazság elől : az 1956 júliusi választások után Vietnám két része egyesülni fog. S kétségtelen, hogy ebben az egyesített Vietnámban a Vietminhnek igen fontos szerepe lesz.“ Collins tábornok pedig, aki fogkefével, hajhullás ellen védelmező orvossággal, vagy akár tejkonzervel és rizseszacskókkal akarja megvásárolni egy nép álmait, vágyait, hazafiságát, békeszeretetét, aki terrorista hadsereg szervezésével igyekszik megszilárdítani a talajt az imperializmus omladozó épülete alatt — nem ártana, ha elolvasná az ugyancsak burzsoá DIE TAT-nak a tábornok úréinál kevésbbé elvakult következtetéseit: „A franciák indokínai politikájának alapvető tévedése valószínűleg az, hogy nem voltak tisztában a tényekkel; az a kis láthatatlan láng az összes vietnámiak szívében — a közös ügy diadalába vetett hit — erősebb minden fegyvernél, napaimbombánál, s egész sereg kiképzett katonánál". Fokozottan érvényes ez az igazság a jelenlegi körülményeik között, amikor a francia imperializmus helyét az amerikai foglalta el Az a „kis láthatatlan láng“, a szabadság szeretete, a nép érdekeiért dolgozó állam telepítésébe vetett hit, — egyesíti és lelkesíti egész Vietnámot egységes és független államának, egész népe jólétének kivívására. FEHÉR OSZKÁR Az aradtartományi kisipari termelőszövetkezetek múltévi teljesítménye: 107 százalék Az aradtartományi kisipari szövetkezetek jó minőségű készítményeikkel méltán nyerték el a vásárlóközönség bizalmát. A szövetkezetek össztermelése tavaly 84 százalékkal növekedett, évi tervüket 107 százalékra teljesítették. Az utóbbi időben jobban szervezték meg munkájukat, újabb műhelyeket létesítettek és bővítették a választékot. „Globus“ főzőlámpát is gyártanak már Aradon. A vásárlók nagyra értékelik a „Solidaritatea“ szövetkezet asztalosműhelyében készült bútorokat. A szövetkezet tavaly 10 százalékkal teljesítette túl évi tervét. Jól dolgozott az,,Artex“ készruha-szövetkezet is: egyebek között 5.165 férfiöltönnyel, 2.924 bársonykabáttal, 7.600 női ruhával termelt többet az előirányzatnál. Az arad tartományi kisipari termelőszövetkezetek termelése az idén több mint 10 százalékkal fog növekedni. Újabb közszükségleti cikkeiket — ébresztőórákat, gyermekkocsikat, stb. — fognak gyártani. A „Solidaritäten“ asztalosipari szövetkezet „Stil“ elnevezés alatt új típusú bútort hoz, forgalomba. Arad tartomány egyes kisipari szövetkezeteit az idén új felszereléssel látták el. Az Ojelul szövetkezet például — amely szintén új munkaeszközöket kapott — hamarosan megkezdi a kisipari szövetkezetek műszaki berendezéséhez szükséges egyes felszerelések gyártását. (Agerpres) ---------- A dolgozó parasztok faellátásának biztosításáért Több mint három hónap telt el a dolgozó parasztság faellátásának megjavítására vonatkozó kormány- és párthatározat megjelenése óta. E három hónap alatt erdőmérnökeikből, technikusokból és a rajoni és községi néptanácsok küldötteiből alakított munkacsoportok felmérték mindazokat a 20 hektárnál kisebb kiterjedésű erdőparcellákat, amelyek 1948 után az állam tulajdonába kerültek. A munkacsoportok eddig több mint 519.000 hektár erdőt mértek fel. Sztálin, Nagybánya, Pitesti és Kolozsvár tartományokban már be is fejezték a munkálatokat. A felmért erdőkből országszerte kijelölték már a vágásterületeket és elkészítették a vágási okmányokat több mint 832.000 köbméter épületfa és nagymennyiségű tűzifa kitermelésére. Az egyik erdőterületről, amelynek a kitermelését a napokban már be is fejezik, 766.000 köbméter épületfa kerül ki. A községi erdők felmérésével és kitermelésük megkezdésével párhuzamosan a dolgozó parasztok nagymennyiségű hulladékanyagot, tuskókat, ágakat, törmelékfát, kidőlt fákat, s az erdővel benőtt legelőkről származó faanyagot vásárolnak az államtól. A fa-, papír- és cellulózeipari minisztérium, a Centrocoop és a tartományi néptanácsok fakitermelő egységei ugyancsak nagymenynyiségű tűzifát és épületfát adtak el a falvak dolgozóinak. (Agerpres) A „Lugosi Textilipar“-ban naponta nagymennyiségű textiláru készül. Az üzem raktárában számos végvászon várja elszállítását. L MI ÚJSÁG AZ MEDGYESEN. Az Alimentara helyi kereskedelmi vállalat elárusító egységeiben az ízlésesen feldíszített kirakatokban cukor, liszt, rizs, griz, teasütemény, margarin, zsír, különféle hentesáruk, citrom, lekvár, konzervfélék, szörpök, étolaj, borok, likőrök és különböző más élelmiszer-félék hirdetik az egyre gazdagodó választékot. A vállalat kimutatásai is az egyre javuló áruellátásról beszélnek. Ezek szerint az Alimentara állami kereskedelmi vállalat 1955 januárjában nem kevesebb mint 77 százalékkal több élelmiszert hozott forgalomba, mint a múlt év hasonló időszakában, így például 259 százalékkal több cukor, 550 százalékkal több étolaj, 480 százalékkal több vaj és margarin, 55 százalékkal több lekvár, 44 százalékkal több finom liszt került eladásra. A februári áruellátás pedig csaknem 102 százalékkal nagyobb, mint a januári. Megkérdeztük Schneider Jenő elvtársat, a vállalat igazgatóját, aki napi ellenőrző körútját végzi, hogy milyen tervei vannak a vállalat vezetőségének, mi foglalkoztatja jelenleg a legjobban? — Az áruellátás és a kiszolgálás további megjavítása, valamint az üzlethálózat kibővítése — feleli. — Ugyanis egyes árukból, noha összehasonlíthattatlanul nagyobb menynyiség kerül forgalomba, mint néhány hónappal ezelőtt, még mindig nem tudjuk teljes mértékben kielégíteni akeresletet. Például a finom lisztből. Hiányunk van ásványvízből is — jobban mondva a borszéki borvízből, amelyet igen sokan keresnek. A kukoricalisztnél a minőséggel van még baj. A rajoni helyiipari vállalat, amelytől a lisztet kapjuk, nem őröl mindig megfelelő minőségű kukoricát. A gyenge minőségű kukoricalisztet többször vissza kellett utasítanunk. Az áruellátás megjavulásával párhuzamosan biztosítanunk kell a termékek gyors elosztását is. Éppen ezért a városi néptanács kereskedelmi osztályával együttműködve a napokban új fűszerüzletet nyitunk a Muzsnaiúton. Ugyanakkor a vásárlók jobb kiszolgálása érdekében a kereskedelmi alkalmazottak szakszervezetével karöltve, állandóan neveljük az elárusítókat. Üzleteinkben jelenleg 6 mintakiszolgáló brigád dolgozik. — Ez a brigád itt — Constantinac Olga, Popa Maria, Muresan Emil — alig egy-két éve került a pult mögé. Mégis egyike a legjobbaknak. Február első tíz napjában jelentősen túlszárnyalta eladási tervét. Orosz Antal üzlet-felelős áruértvolt a szomszédosközponti raktárban. Nem szereti, hogy valamely keresett árucikk akárcsak egy fél óráig is hiányozzon az üzletéből. Nemcsak ez foglalkoztatja azonban, hanem az is, hogy az áruk el is fogyjanak. — Mit csináljunk a rengeteg cukorral — mondja az igazgatónak. Tegnap például csak 80 kilót árultunk Schneider elvtárs nevet. A tavalymég olyan sok bosszúságt okozó cukor, ma már kapható, amennyi kell. Az igazgató következő „állomása“ a 105. üzlet. Mindjárt észrevesz egy rendellenes dolgot. — Miért nincs kenyér? — fordul kérdőleg Simon József üzletfelelőshöz. — A reggeli „kvótánkat“ már eladtuk — válaszolja kurtán a kérdezett. — El kellene már intézni ezt a kenyérügyet, hiszen rendszerint dél felé fogy el, amikor a legtöbben keresik. Schneider elvtárs elmondta, hogy a kenyérgyárnak nincs elegendő szállítóeszköze s ezért nem tudja idejében ellátni az üzleteket. — Már több ízben jelentettük a helyzetet, de eddig nem történt intézkedés. Márpedig meg kell oldanunk ezt a kérdést is. SEGESVÁRON, Ráduly Sándor elvtárssal, a segesvári néptanács kereskedelmi osztályának vezetőjével beszélgetünk. A szabadforgalmú kereskedelem bevezetése után — mondotta — nagyobb árumennyiséget kaptunk s kevésnek és szűknek bizonyultak a meglévő üzletek. Éppen ezért támogatást nyújtunk a kereskedelmi vállalatok vezetőinek, hogy növeljék az üzletek számát Ezt a munkát az „OGL Textila“ meg is kezdte. Az 56-os számú „pontáru“ üzlet helyébe jól berendezett készruha- és divatáruházat létesített. Új, korszerű cipőüzletet nyitott és a bútorüzletet megfelelőbb helyiségbe költöztette. A közeljövőben rövidáru üzlet nyílik a téglagyár és az épülő csempegyár közelében, ÜZLETEKBEN valamint egy háztartási és villamossági cikkeket árusító üzlet a vasútállomással szemben. A „Sighişoara“ szövetkezet fűszerüzletet nyitott a vasút közelében. A szövetkezeti vezetősége a napokban, egy vegyesáru üzletet és egy falatozót nyit a Sztálin utca városvégi részén. Kibővítették és korszerű bútorzattal látták el a központban levő 2-es számúfűszerüzletet s kitatarozták és átfestették az 1-es számú vendéglőt és cukrászdát. Az Alimentara a napokban hasonlóképpen új, korszerű hentesáru üzlettel bővítette hálózatát . Sürgős feladatnak tekintjük egyes kereskedelmi alkalmazottak munkájának megjavítását is. Az Alimentara 5-ös számú üzletében például (felelős Weiss Hertha) még most is igen gyakori az árudugdosás, a kivételezés. A 6-os számú élelmiszerüzletben (felelős Hesslinger József) nemkielégítő a tisztaság, s gyakran rosszul helyezik el az árukat. Az egyik ellenőrzés alkalmával a kenyeret a szappan mellett találtuk. Az áruellátás sokat javult a jegyrendszer megszüntetése óta. A legkeresettebb élelmiszeráruk, mint például a cukor, zsír, tej, tojás, zöldség- és húskonzervek, szalonna, cukrászsütemények, barna- és fehér kenyér stb., nagy mennyiségben találhatók minden üzletben. Az élelmiszerüzletek több vagon fehér lisztet is forgalomba hoztak. Az iparcikkeket árusító kereskedelmi vállalat ugyancsak gazdag áruválasztékkal rendelkezik. Sok készruha, kötöttruha, kamgarn és más szövet, gazdag választékú kelme, vasáru, bútor,villamossági és háztartási cikk található az üzletekben. Nem hiányzik a rádió és gyermek-kerékpár sem. De még van tennivaló ezen a téren is, főleg ami az áruk minőségét és a választékot illeti. Olyan áruk hiányzanak az üzletekből, amelyeket körültekintőbb munkával könnyen be lehetne szerezni. Például barna cipőkrém, villanykörte, gázcsap, „National“ cigaretta, stb. Ezek a hiányosságok jobb munkával megszüntethetők. Éppen ezért az szükséges, hogy a kereskedelmi osztály és a kereskedelmi vállalatok az eddiginél még szorosabban együttműködjenek. UDVARHELYEN: Jobb és gazdagabb áruellátás, szép kira katok s javulókiszolgálás jellemzi a székelyudvarhelyi állami kereskedelmi vállalatok munkáját is. Az élelmiszerüzletek nagy árubőséggel rendelkeznek. Vásárló is van bőven. Különösen az utóbbi időben érezhetően megnőtt a kereslet. Ez különösen a cukorra mondható, amelyből januárban nem kevesebb mint 35.000 kiló fogyott el. De nemcsak a cukor nem fogyott ki az üzletekből, hanem a margarin, zsír, étolaj és a többi élelmiszer sem. Mindez nem jelenti azt, hogy az Alimentara vezetőségének nincsen több tennivalója. Indokolatlanul hiányzik például némely gyarmatáru,konzervált hal, cukorka és egyéb olyan áru, amellyel az ország és maga a Magyar Autonóm Tartomány is, jelenleg bőven rendelkezik. Állandóan és örvendetesen javul a kiszolgálás. Az Alimentara alkalmazottai közül e térenkülönösen Zappler Ferenc, a 60-as számú üzletből, Baum Andor, Végh Ilona és Gyapi Pál az 54-es számú üzletből és Kajtár András az 58-as számú üzletből érdemel dicséretet. Januáriban több pamut- és gyapjúkelme, selyem, kötött-szövöttáru, férfi és női divatcikk, külföldi szövetek, nagymennyiségű bőr és gumilábbeli, vegyiére, vasáru, háztartási cikk, villamossági felszerelés, bútor stb. került eladásra, mint az előző hónapoktan. Egyes árufajtákban azonban még hiány van. Az áruelosztó tartományi szervek, nem utalnak ki a város számára elegendő villanykörtét, rádiót, kerékpárt. A pamutkelfilék választéka nem elég bőséges. Az Aprozar két üzlete nagy népszerűségnek örvend a háziasszonyok között. Különösen azért, mert minidig bőségesen el vannak látva jó minőségű és olcsó zöldségfélékkel. Az Aprozar a januári tervét 113 százalékra teljesítette. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy az ősszel nagymennyiségű burgonyát, hagymát és különböző zöldségfélét raktároztak el s ezzel jelentősen hozzájárult a szervezetlen piac árainak csökkentéséhez. MATHE ANDRAS