Előre, 1955. június (9. évfolyam, 2369-2394. szám)

1955-06-01 / 2369. szám

1955. juni­u­s szerda Az RNK Nagy Nemzetgyűlése VI. ülésszakának munkálatai Dr. Petra Groza elvtársnak, a Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége elnökének beszéde Képviselő elvtársak: A Varsóban megkötött barátsági, együtt­­működési és kölcsönös segélynyújtási szerző­dés olyan esemény, amely jelentőségénél fogva a lelkesedés valóságos hullámait verte fel hatalmas béketáborunkban és óriási za­­vart keltett a béke ellenségeinek táborában. Ellentétben a békeszerető népekkel, ame­lyek szívből köszöntik ezt az egyetemes fon­tosságú eseményt — a háborúkban és a né­pek közti viszályokban érdekelt köröknek, a háborús mesterkedések és kalandok hírhedt haszonélvezőinek, nőttön-nő a nyugtalansá­guk. Ez a nyugtalanság olyan visszahatá­sokban, olyan megnyilatkozásokban fejeződik ki, amelyek mindjobban leleplezik az impe­rialistákat és pénzügyi hatalmasságokat, le­leplezik azt, hogy mi a szándékuk a fegyver­­csörtetéssel és háborús konfliktusokkal. Sajtójukból és az éter hullámain szerte­­szálló rikácsolásaikból csakúgy áradnak a varsói szerződés tartalmát elferdítő kohol­mányok. A békének ezek az ellenségei min­den gátlás nélkül tagadják a szerződés sza­batos szövegében kifejezett világos szándéko­kat. Hasztalan próbálkozásukban siralmas erőfeszítéseket tesznek arra, hogy olyan szándékokat tulajdonítsanak a szerződő fe­leknek, amelyek nordlokegyenest ellenkeznek a szerződés alapvető célkitűzéseivel. Márpedig a szerződő felek világosan kife­jezték azt a szilárd elhatározásukat, hogy a n­­pek békés egymás mellett élése alapján kívánják megteremteni a békét. Ennek az az alapja, amit a szerződés be­vezetésének első bekezdése már elöljáróban kifejez: az ENSZ alapokmányának elveivel egybehangzóan létrehozni az összes európai országok kollektív biztonsági rendszerét, te­kintet nélkül társadalmi és államrendszerükre. Az utolsó szakasz második bekezdése elő­írja: „Abban az esetben, ha Európában egy kollektív biztonsági rendszer jönne létre és e célból egy általános európai kollektív biz­tonsági szerződést kötnek — amire a szerző­dő felek szüntelenül törekedni fognak —, a jelen szerződés az általános európai szerző­dés életbelépésének napján hatályát veszti.“ A szerződés — életbelépésétől kezdve — szélesre tárja a kapukat mindazon országok előtt, amelyek elfogadják irányelveit, cél­jait és megoldásait, azt a célt,­­ amelyre az egész szerződés törekszik, hogy általános szerződéssé váljék. Minden tehát a végcélhoz kapcsolódik, a vonatkozó záradék pedig azt a végcélt fejezi ki, amelyre a béketábor nagy családjához tar­tozó népek törekszenek. Ez a végcél pedig a népek biztonsága és békéje. Csak a népek biztonságától teljesen ide­gen érdekekből fakadó, elvakult rosszindulat tagadhatja a szerződés e nagyszerű záradé­kának világosságát, mert ez a záradék a leghitetlenkedőbb emberek előtt is tisztán feltárja a szerződés igazi célját. A szerződést, az Atlanti paktumtól és a párizsi egyezményektől eltérően, nem kíséri semmiféle fegyverzetet. Ha vannak is a szerződésnek katonai jellegű rendelkezései, a bevezető rész má­sodik bekezdése megmagyarázza, hogy eze­ket a rendelkezéseket, csak a párizsi egyez­mények ratifikálása következtében előállott helyzet tette szükségessé, minnthogy a pári­zsi egyezmények újabb katonai csoportosu­lást létesítenek, a „Nyugateurópai Szövet­ség­ gégére alatt, az újrafelfegyverzés alatt álló Nyugat-Németország részvételével és az Északatlanti katonai tömbbe való bevoná­sával. Felmerülhet-e a legcsekélyebb kétség is a tekintetben, hogy ezek a katonai tömörülé­sek fokozzák a nemzetközi feszültséget, fo­kozzák a háborús veszélyt és veszélyeztetik a békeszerető népek nemzeti függetlenségét ? Vannak emberek, akiknek rossz az emlé­kezőtehetségük. De bármilyen hajlamos is valaki arra, hogy elfelejtse a spoltot,­­annak a két háborúnak a borzalmait, amelyeket át­éltünk, nem lehet elfelejteni. A német militarizmus, a porosz táborno­­kok és az élükön álló Vilmos császár fana­tikus őrülete, majd pedig Hitleré és párthí­vei­ véres háborúkat idéztek elő. E kegyet­len, pusztító háborúk olyan mély sebeket ej­tettek sok-sok nép testén és annyi boldogsá­got romboltak szét, hogy nem lehet e hábo­rúkat elfelejteni. A román nép egyetlen emberöltő alatt két háború borzalmait élte át. Azok az áldoza­tok, amelyeket népünk a német militarizmus elleni két háborúban hozott, négyszeresen meghaladják az USA áldozatait, jóllehet a­z Egyesült Államok lakossága sokkal nagyobb, több mint tízszerese a mienknek. A román nép itt él a Kelet felé vezető útón, és a né­met militaristák kétszer is megkísérelték,, hogy ezen az útón behatolva megvalósítsák ama bizonyos „Drang nach Osten“ jelmon­dattal kifejezett tébolyult törekvésüket. Ez a törekvés mérhetetlen áldozatokat okozott ma­gának a német népnek is. Vajon kétségbe vonható-e, hogy ez a né­met militaristák és nagy trösztvezetők agyá­ba mélyen begyökerezett felfogás egy har­madik háború felé fogja őket taszítani, mi­helyt újra kezükbe kapják a fegyvert, ame­lyet a nyugati imperialisták — az óceánon innen és túl lévők — olyan nagylelkűen nyúj­tanak feléjük ? A román nép szent kötelességének tekinti őrködni azon, hogy a „Drang nach Osten“­­nek ez a hulláma ne fenyegethesse újból a világbékét. A román népet a többi népekkel együtt az az óhaj hatja át, hogy ne kelljen többet át­élnie a múltbeli borzalmas napokat. A ro­mán nép kitartóan harcol a békés alkotó munka feltételeinek biztosításáért, kulturális színvonalának és anyagi jólétének megjaví­tásá­ért. A nép és a kormány tökéletes egységben halad e nemes cél felé. A román nép és a nemzeti kisebbségek összes társadalmi réte­gei, a parasztoktól és a munkásoktól kezdve értelmiségieink legkiválóbbjaikig, fajra és vallásra való tekintet nélkül, erőteljesen ki­fejezésre juttatják teljes szolidaritásukat és eltökéltségüket vívmányaik megvédésére, a megsemmisítő visszavágásra — bármilyen agressziós kísérlettel szemben. A mi népünk haladásra áhítozik és nem engedi meg, hogy eredményei egy atomhá­ború kataklizmájában elpusztuljanak-Mint tudjuk, a varsói értekezleten megfi­gyelőként részt vett a Kínai Népköztársaság küldötte is. Nemrégiben átutaztam Ázsia nagy részén. E hatalmas földrész különböző pontjain ál­lapodtam meg, városokban és falvakban jár­tam, megismertem az embereket otthonaik­ban és családjaik körében. Óriási építkezési telepekkel teleszórt vidékeket jártam be. Ez alkalommal átéreztem a nagy kínai nép al­kotó munkájának pezsgő ütemét. Hatalmas lendülettel folyik :üzemek, vízi­erőművek,­­ egészségügyi és kulturális intéz­mények építése, nagy kiterjedésű földek fel­törése. Mindez egy emelkedettebb és boldo­gabb egyéni és kollektív életnek szentelt munka eredménye. Egyik oldalon a népi erők csodálatos al­kotó, békés munkája, amelynek visszhangja behatol a legmegkövültebb szívekbe, az elő­ítéletek, a szellemi sötétség legsűrűbb pók­hálójával befont agyakba is. **- a másik ol­dalon pedig a háborúk rendezőinek, a gyar­mati és félgyarmati országok kincseit ki­zsákmányolók „erőpolitikájának“ kardcsör­­tetése. Íme, ezek a bennünket világviszonylatban övező valóságok, íme ezek a feltételek fakad­tak ezekből a valóságokból, amelyek megha­tározták a varsói szerződés védelmi jellegét. A világuralomra törő atomimperialisták a­­zonban — akik „el akarják„ süllyeszteni“ az egész világot — egyrre hisztérikusabbakká és agresszívebbekké válnak. Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs, a miniszterta­nács elnöke, emlékeztetett bennünket arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok kon­gresszusának egyes képviselői és szenáto­rai, miután nemcsak valóságérzéküket, ha­nem mértéktartásukat is elveszítették, nem átallották hivatalos szószéken országunk egyes tisztára belső kérdéseit szóvá tenni. Attól se riadtak vissza, hogy — amint itt hallhatták — kijelöljék azt a napot, amikor a román népnek meg kellene ünnepelnie 1877 május 9-én kivívott állami független­ségét. Azt szeretnék — ahogy miniszterelnökünk mondotta —, hogy függetlenségünk évfordu­lója egybeesnék azzal a nappal, amelyet ma már csak az Egyesült Államokban ülnek meg, a Hohenzollern-Sigmaringen hercegek trónb­alépésének napjával. Mennyire tetszett ez a dinasztia az országok kincseit kizsák­mányoló kapitalistáknak ! Gheorghiu-Dej elvtárs, a román nép fia, megtapsoltuk nyilatkozatodat. Idézem: „Ro­mánia államrendszerének kérdését a román nép egyszer s mindenkorra eldöntötte aka­ratának és érdekeinek megfelelően és egyet­len külföldi hatalomnak sincs joga ahhoz, hogy ezt vita tárgyává tegye.“ E szavak a románt nép lelkének mélyéből fakadnak. A román nép tudatában van és büszke munkaképességére és tudja értékelni szabadságát. Sokan e hivatlan prókátorok közül, látva, hogy háborús hódító terveik füstbe mennek, elveszítik józan eszüket. Jól ismerjük az írtak a volt imperialista hadügyminiszternek az esetét, aki egy éjszaka az ellenséges táma­dás rémképétől kergetve levetette magát az ablakon. Azt tanácsolom barátilag másoknak is, hogy ne kerüljenek hasonló rögeszmék hálójába. Minél inkább veszélyeztetik a békét láz­­álmaik, annál szorosabbra kell fűznünk so­rainkat, áthatolhatatlan sziklafalat kell épí­tenünk a béke védelmében, amelyen megtö­rik­ a béke aláaknázására irányuló minden fondorlatuk. Ez a fal az Elbától a tajvani vizekig húzódik. Óriási területet foglal ma­gában, felöleli az emberiség jórészét, amely munkájával és harcával szertefoszlatja az imperialisták agresszív terveit, és biztosítja a világ összes népeinek forró óhaját, a bé­két. A varsói szerződés többi részvevőjével együtt a derék és bölcs, ősi román nép, hi­vatott képviselői útján — akiket­ üléseink során alkalmunk volt itt meghallgatnunk — teljes mértékben egyetért a szerződés fontos­ságához méltó módon lefolyt Nagy Nemzet­gyűlési vitákkal. A román nép, amely teljes mértékben csat­lakozik ehhez a béke­szolgálatiban álló szer­ződéshez, szilárdan kifejezi elhatározását, hogy megvédi vívmányait és békés építő­­martkájának eredményeit. A varsói szerződést aláíró népek táborá­hoz tartozó dolgozók óriási építő lendülete, feltárásra került felmérhetetlen energiájuk, roppant anyagi és szellemi kincseik, amelye­ket mind-mind saját hasznukra aknáznak ki, mindenféle belső és külső kizsákmányolok nélkül, az új élet békés építésének e csodá­latos példája hatalmas vonzóerőt gyakorol és egyre nagyobb vonzóerőt fog gyakorolni a világ összes népeire s csatlakozásra kész­teti az emberiséget. Ebben áll a mi erőnk, ebből fakad tökéle­tes bizalmunk a varsói szerződésben, amely­nek hatása döntő fontosságú a béke meg­mentésének útján. Az USA Massachusetts államában a bos­toni Capitolium előtt álló diadalívre ez a jelmondat van felvésve : „Az emberiség sor­sa közös“. Ezzel a jelmondattal Észak-Ame­­rika népei már a XIX. században ünnepé­lyesen kinyilvánították az összes népek ösz­­szefogását létérdekeik védelmében. Egy po­litikai gondolkodó, e jelmondatról elmélked­ve, így kiáltott fel: A múlt egyik értékes öröksége ez a gondolat, amelyet na ma meg is fosztottak értelmétől, a jövőben újra visz­­szanyerheti ragyogását és tiszta csengését. Mi hiszünk az emberiségnek e sorsközös­ségében, az egymás mellett élés közös ér­dekében, az összes tiépek együttműködésé­ben s szakadatlanul arra törekszünk, hogy csökkentsünk minden konfliktust, hogy meg­keressük az egymáshoz vivő utat a gazda­sági és kulturális együttműködés minden te­rületén, egy-egy téglával erősítve mindany­­nyian a béke nagyszerű épületét. Azok, akiket elvakítottak a békeszerető né­pek érdekeitől idegen érdekek, s nem képesek ezt megérteni, olvassák el időnként a bostoni diadalívre vésett felírást. A varsói szerződés keretül szolgál a szer­ződő felek erőinek megszervezésére, egységes parancsnoksággal s olyan parancsnokkal, aki a népeinknek a fasiszta iga alóli felszaba­dításáért vívott harc tűjében edződött meg. Szilárd alap a varsói szerződés, amely még jobban megerősíti népünk megingathatatlan hitét, hogy helyt tudunk állni bármilyen agresszióval szemben. E hatalmas kezesség birtokában népünk szilárd léptekkel halad előre az új élet épí­tésének útján. Hazánk hegyeit, völgyeit, mezőit továbbra is a munka Vidám, ütemes zaja fogja betöl­teni, egybefonódva az öröm dalával, amely az eredményesen munkálkodó nép ajkán csendül fel,­­ fennen hirdetve, hogy a nép meg is tudja védeni, amit alkotott. A népnek ezt az érzését fejezi majd ki a nép akaratát végrehajtó legfelső szervnek, a Nagy Nemzetgyűlésnek a szavazata. Ekként szavazva, a Nagy Nemzetgyűlés feladatainak magaslatára­­emelkedik. (Hatal­mas, hosszas taps.) gy francia látogató a következő so­­rokat jegyezte fel a Pionir-palotá­­ról: „Csodálatos érzés arra gon­dolni, hogy a királyok egykori palotájá­ban ma a gyermekek az uralkodók.“ A kastélyt és a hatalmas, szinte erdő­­nyi parkot az ünnep lármás öröme tölti be. A gyermeknapra készülnek és a Pio­nír-palota fennőtlásának ötödik évfordu­lóját ünneplik a fővárosi pionírok. A fő­­urakon tarka zászlók, könnyű léggömbök százai szálldosnak a vén hársfák körül, a szökőkutakból öm­lő vízsugár szikrázó fényekben törik meg, ijedten rebbennek meg a tágris, zöld tisztáson az őzek. A széles sétányokat az akác hulló szir­maival söpri be a szél, a hófehér palotára s az udvart körülvevő hosszú oszlopsorok­ra felkúszó ágakon kibomlottak a virá­gok. Az öröm is úgy vegyül el a levegő­ben, mint a virágok átható illata. Móka, kacagás, játék! A sportolók versenyszámaiban is csu­­pa játékos ötlet. Futóverseny gólyalába­kon, zsákokban szaladó „jövendő Zato­­pekek“ s a sportverseny fénypontjai: a rollerversenyzők. Minden fordulónál, útkereszteződésnél új meglepetések: itt vertek tanyát a fánk­sütők, ott a csokoládé- és cukorkaárusok. Habzik a jókedv, s léggömbként száll a kacagás. E­z az ünneplő gyereksereg. De az ifj ünnepet is a hétköznapok varázsol­ták ilyen zavartalanul ragyogóvá, öt esztendő számtalan hétköznapja. A Pionír-palota hétköznapjai.. Azért ezek is egy kicsit mások, mint a többi „szürke“ hétköznapok. Itt min­den napnak ünnepi íze van, a játéknak és a munkának is. Nyolcszáz pionír tölti itt hetenként pihenőnapjait. Mindegyik azt a munkát végzi, ami a legközelebb áll hozzá, hisz a Pionír-palota munkája rendkívül sokoldalú. A jövő ifjú tudósai a tudományos körökben találják meg a helyüket, a művészi tehetséget elárulók az irodalmi, képzőművészeti és iparmű­vészeti körökben, a színházkedvelők a bábszínházban és így sorolhatnánk to­vább. Negyvennyolc laboratóriumban ha­jolnak kísérleteik fölé a gyermekek,­­ a mezőgazdasági kísérleti telepen most ké­szülnek fel a természet átalakításának nagy harcára az ifjú micsurinisták, or­szágos versenyre készülnek lankadatlan szorgalommal a természetrajzi körök. Az állattenyésztési kör baromfitelepe bármely kollektív gazdaságnak díszére válhatnék, a művészeti kör apró zenészeinek kon­certjeit az Atheneum közönsége is for­rón ünnepelte. Lelkes gyermekszívvel és felnőtt fe­­lelősségtudással végzett munka: ezt je­lenti a Pionír-palota minden egyes láto­gatójának hétköznapja. A munkás hétköznapokat elevenítette­k­ meg az ünnepi kiállítás. A mezőgazdasági kör kiállított tárgyai valósággal vonzzák a látogató­kat. Nem csoda, hisz a cserepekbe he­lyezett paradicsom zöld ágai közül pom­pás piros gyümölcsök mosolyognak, a legkülönfélébb keresztezéssel kitermelt pa­radicsomok. A „Bugyinyovka“ Lazar Ura­­nia negyedik osztályos pionír munkájá­nak eredménye, a pompás fürtökben el­helyezkedő Vilmorin-paradicsomot Anca Veronica termelte, a húsos, vérvörös „Li­­nia 71“ Henegar Doina gondozottja, s mellettük a hideget kitűnően bíró, arany­ló narancshoz hasonló, s erőteljes, táp­hengerekben nevelt paradicsomok. Ko­szorúba kötve ágasbuza disztik a közé­pen, a hibridkukoricák különféle fajtái so­rakoznak, ízelítőt adva arról a komoly, tudományos munkáról, mely a kísérleti kertben napról napra folyik. A zootechnikai kör pompás lepke- és bogárgyűjteményének igen sok ifjú né­zője akad, a felnőttek már a csontvázta­nulmányokat, a spirituszba elhelyezett, kitűnően preparált állatokat nézik na­gyobb figyelemmel. S itt vannak a hajó- és repülőgépmodel­lezők. Teher- és személyszállító hajók, ha­talmas gőzösök és karcsú, lepkekönnyű vitorlások kicsinyített mása szinte várja, hogy a kedvező szélben vízre szálljon. Georgescu Mihai Vili, osztályos pio­nír mesteri ügyességgel készítette el az Aurora cirkáló modelljét. Rendkívüli tü­relmet, sok tudást igénylő, apró mester­művek ezek, a szinte tenyéren elférő gő­zösök. A repülőgépmodellezők között meg­találjuk Paul Erlau nevét is, rá nagyon büszke a repülőkor, kétszer egymás után nyert modelljével országos díjat. A kiállítás jelentős helyét foglalják el a távirdászok és a telefonosok. A fizika kedvelői villanymotorokat, felvevő és le­adókészülékeket, különböző típusú tele­­fonkészülék-modelleket állítottak ki. Bu­­ci­a Mihai IX. osztályos tanuló kétlámpás rádiójával szerepel. Sok tehetséget árulnak el a kiállított rajzok és akvarellek. A sikerült tájképek és csendéletek mellett (Bedea Tom­a, Sta­te Ana) már látjuk az első kompozíció­­kísérleteket is. Marcu Vasile Vili, osztá­lyos pionír ceruzarajza lázadó paraszto­kat elevenít, Stepanov Aurelia akvarellje a pionír életről ad üde képet. Az induló szobrászok inkább a domborművet és a féldomborművet kedvelik, szobor csak egy akad itt, egy fából faragott állat. Bámulattal telt el az a biztonság és kiforrottság, amivel az ifjú fafaragók dolgoznak. Tökéletesen megmunkált do­bozok s más főtárgyak a nép ősi, furó-fa­­ragó művészetéből mutatnak pompás pél­dákat. A sok név közül csak egy párat jegyzünk fel: Cornel Alexandru, Archian Haitkín, Ültem Nicolae, Ionel Panciu. Az ő munkáik még ebben a bő választékban is feltűnést keltenek. Hasonlóan szépek a bőrdíszmüvek: albumok, könyvfedelek, táskák. A legszebb népművészeti mun­kákat összegyűjtő üzleteinkbe kívánkozik Petre Stefánia albuma és Ionescu Ceci­lia táskája. A palota bábszínházában a gyermekek az előadások színészei és rendezői, ők festik a díszleteket, ők készítik a bábu­kat. A kiállított bábuk a szakmai hozzáér­tés mellett sok ötletről is tanúskodnak. Brihac Rodica „Ciufulici”-ja, Mirelea Violeta kuláklánya, „Mândra“, a „Föld törpéje“ s a többi bábuk nem váltanának szégyent akkor sem, ha hivatásos bábké­­szítők munkái mellé állítanák. Az irodalmi körnek külön lapja is van. A Mladita Literara lapjai betöltenek egy egész asztalt. Itt közlik első írásaikat, ver­seiket, cikkeiket a kör tagjai. A művészeti körnek 400 tagja van s hat különböző csoport tevékenységét öleli fel. A szín­játszó csoport, a kórus, a zenekar szerep­léseit szép képes faliújságokon örökíti meg a kiállítás... Ez a felsorolás is csak éppen ízelítőt ad a kiállításról, melybe öt év munkájá­nak eredményeit sűrítették. De ez az ízelítő is bizonyítja, hogy a Pionir-palota falai között nagy feladataikra készülnek a jövő építői, alkotó emberei, akiknek legjelleg­zetesebb vonása: szenvedélyes érdeklődés, lelkes szeretet a tudomány, a munka iránt. Mi­dig a kiállítást nézi a látogató, sok- sál szór szinte elfelejti, hogy gyerme­kek kézimunkáit nézi, a „mester­munkák“ olyan felnőtt érettséget árulnak el. De elég kilépni újra az évszázados, óriási parkba s megüti a fülét a csengő kacagás, az önfeledt, vidám játékok zaja. Talán épp az a fiúcska, aki „versenyen kívül“ szaladja be a pályát gólyalábakon, míg a többiek dőlnek a nevetéstől, talán épp az készít villanymotorokat, rádiót, vagy végez micsurinista kísérleteket. Mi­ért ne? Hisz a laboratóriumból kilépve, mindegyik apró tudós labdázó, szurkoló, mókázó gyerekké válik. Ez a legnagyobb varázsuk. Gyermek­szívvel kacagnak s a felnőttek felelősség­tudásával tanulnak, készülnek fel eljöven­dő nagy feladataikra. BANYAI JUDIT A gyermekek birodalma Látogatás az ötéves Pionír-palotában ELŐRE A Bolyai Tudományegyetem 10. évfordulójának ünnepségei (Tudósítónktól.)­­ Május 31-én fennállá­sának tizedik évfordulóját ünnepelte a ko­lozsvári Bolyai Tudományegyetem. Ez alka­lommal délelőtt 11 órakor az egyetem tu­dományos tanácsa nyílt ülést tartott a köz­ponti épület aulájában. Az ülésen megjelent Dirtulescu Nicolae elvtárs, az oktatásügyi rtiiniszter első helyettese, valamint a tudo­mányos és közélet számos képviselője. A tu­dományos tanács nyílt ülésén Gáli Ernő elv­­társ, a Bolyai Tudományegyetem prorektora tartott beszámolót az egyetem tízéves műkö­déséről és eredményeiről. Ezt követőleg a központi épületben kiállí­tás nyílt, amely képet nyújt az egyetem tu­dományos és más természetű tevékenységé­ről. Este az egyetem tanszemélyzete, diáksága és a meghívott vendégek művészi műsorra egybekötött ünnepi gyűlésen vettek részt, az Egyetemiek Háza nagytermében. Befejeződött a marosvásárhelyi Felsőoktatási Intézet tudományos ülésszaka A marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézet tízéves fennállása alkalmából szervezett tudományos ülésszak vasárnap és hétfőn folytatta munká­latait. Vasárnap este a Szentgyörgyi István szi­rtiakadémia végzett növendékei bemutatták Gyárfás Miklós magyarországi író „Korata­vasz” című darabját. Hétfő délután az intézet dísztermében megtartották az évfordulós ünnepségek záró­ülését. Ez alkalommal dr Ander Zoltán, a Felsőoktatási Intézet aligazgatója beszámo­lót terjesztett elő ,,A­ marosvásárhelyi Orvos­­tudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézet tudományos tevékenységének fejlődé­si szakaszai” címmel. Ezt követően Spiel­­mann József, az intézet orvostudomány-tör­ténetének előadója és Dr Valeriu Bologa, a kolozsvári Orvostudományi és Gyógyszeré­szeti Felsőoktatási Intézet orvostudomány­­történet-tanára terjesztett elő beszámolót „Román-Magyar Orvosi Kapcsolatok” cím­mel. Az ülésszak munkálatai t­r. Andrásof­­szky Tibornak, az intézet igazgatójának zá­róbeszédével fejeződtek be. (Agerpres) ------------­ SPORTHÍREK Locomotiva — Dinamo Tbiliszi 2:2 A Szovjetunióban portyázó romániai „Lo­­comotiva” labdarúgó együttes kedden Tbi­lisziben a helybeli „Dinamó” csapatával mér­te össze erejét. A Tbiliszi „Dinamó” a Szov­jetunió egyik legerősebb labdarúgó csapata. A mérkőzés végeredménye 2:2. ★ Román Népköztársaság—Csehszlovák Köz­társaság ifjúsági válogatott labdarúgó mér­kőzés lesz vasárnap Bukarestben. A román ifjúsági keretet a következő 20 játékosból állí­tották össze: Boceanu, Ionita, Neamtu, Stancu, Stefanescu, Bode, Maior, Graef, Copil, Ene II, Ghibea, Tircovnicu, Mateianu, V. Florea (Va­lamennyien a Bukaresti Progresul CPCS együtteséből), Utu (Temesvári Stiinta), Jenei (Aradi Flamura rosie) Vasilescu (Bukaresti Progresul utánpótlás), Szeredai (Sztálinváro­­si Métáiul „Uz. de tractoare”), Vacahi (Sze­­beni Métáiul) és Sojart (Resicai Métáiul). ★ Constantin Dumitrescu (CCA) és Aurelia Draghici (Dinamo) nyerte az RNK 1955. évi férfi, illetve női középtávú kerék­párbajnokságát. Constantin Dumitrescu sport­­mester a 100 km-es távot 2 ó 31 p 03 mp alatt tette meg. Óraátlag: 39, 720 km [ Dumit­rescu 9 perccel előzte meg a második helye­zett Ion Baciut és teljesítménye 3 perccel jobb az új sport­mesteri szintnél. Aurelia Draghici 45 p 30 mp-es időt ért el 25 km-en. ★ C. Dumitrescu­ szerezte meg az ötödik ro­mán győzelmet az ökölvívó Európa-bajnok­­ságon. Dumitrescu a luxemburgi Picknick-kel került össze és fölényes pontozásos győzel­met ért el ellene. Ilie Dragh­ea az angol Fos­­ter-rel mérkőzött és bár az első és harmadik menetben jobbnak bizonyult, a döntőbírák az angol öklözőt hirdették ki győztesnek. Eddig hét ökölvívónk lépett szorítóba és közülük öt — Nicolae Linca, Gheorghe Fiat, Mircea Dob­­rescu, Victor Schiopu, Constantin Dumitrescu — győzött, Mic Dragnea és Ghetu Velicu ve­reséget szenvedett. Nicolae Mândreanu, Du­­mitru Ciobotaru és Vasile Titu még nem mér­kőzött. A londoni White City stadionban sorra ke­­rült nemzetközi atlétikai versenyen Iharos.Sán­dor magyar atléta két mérföldön (3218 m.) 8 p 33,4 mp-es idővel új világcsúcsot állított fel. A régi világcsúcsot 1952-től a belga Gas­ton Reiff tartotta 8 p 40, 4 mp-es idővel. Egy mérföldön Tábori legyőzte Chataway ismert angol atlétát. Jól szerepelt Rózsavölgyi is, aki 2000 m-en 5 p 08,8 mp-et ért el és mind­össze 1,8 mp-cel maradt el Gaston Reiff vi­lágcsúcsától. Kazi Aranka 1 p 15,8 mp-es idő­vel új magyar csúcsot állított fel 500 méteren. ★ Újra megnyílt a moszkvai Mezőgazdasági Kiállítás Moszkvában ma újra szélesre tárultak az össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiállítás , a „csodaváros” kapui. A szovjet emberek milliói és a külföldi látogatók ezrei ismét hűséges képet nyerhetnek a szocialista mezőgazdaság legújabb vívmányairól, meg­győződhetnek a szovhozok és gépállomások dolgozóinak, a kolhozistáknak, a mező­­gazdaság szakembereinek alkotó erejéről. AZ ÚJ TECHNIKÁÉRT A temesvári „Electromotor” gyár igazgatójának nyilatkozata A temesvári Electromotor egyike azoknak a villamosságipari gépgyáraknak, amelyek jóval határidő előtt teljesí­tették ötéves tervüket. Ennek az ered­ménynek az elérésében jelentős sze­repe volt a széleskörű és magas szín­­vonalú újítómozgalomnak, amely egyik lényeges ismertetőjele az Electromotor munkakollektívája életének. Ebben a fe­KÉRDÉS: — Milyen segítséget nyújt az igazgatóság a gyár újítóinak? FELELET: — Nálunk az újítók támoga­tása azzal kezdődik, hogy idejében, vagyis azonnal felfigyelünk minden újítási, ésszerű­sítési javaslatra. Ez abban nyilvánul meg, hogy a munkások minden érdemleges újítási javaslatának, vagy újításának a gyakorlat­ira ültetésére mozgósítjuk a legképzettebb műszaki kádereket, a technikusokat és mér­nököket. Abban az esetben pedig, ha vala­melyik mérnök vagy technikus áll elő újítási javaslattal, a legjobb szakmunkásokat oszt­juk be melléjük az újítás kivitelezésére. Persze, az újító mozgalom nem fejlődik ma­gától, ösztönszerűen, pusztán attól, hogy fel­figyelünk az újítókra és az újításokra, noha ez is nélkülözhetetlen feltétele az újítómozga­­lom kibontakozásának. A legkiválóbb szak­emberek — munkások, technikusok és mér­nökök — erőfeszítéseit az olyan kérdések megoldására kell irányítani, amelyek köz­vetlenül befolyásolják, elősegítik a termelést. Éppen ezért műszaki kabinetünk rendszeres időközönként (minden negyedévben, vagy havonta is) kiírja a termelés szempontjából fontos, megoldásra váró műszaki, szervezési, stb. kérdéseket. Gyakran újítási pályázatokat hirdetünk bizonyos termeléstechnikai kérdé­sek megoldására. Tapasztalatunk szerint az ilyen pályázatok igen hasznosak, az újítások, ésszerűsítések valóságos élesztői. Gondoskodunk arról, hogy a bevált, elfo­gadott és gyakorlatilag alkalmazott újításo­kért idejében kifizessük a prémiumokat és a többi juttatásokat. Az újítómozgalom támo­gatásához tartozik az is ,hogy állandóan népszerűsítjük az újítókat és az újítások je­lentőségét mind az üzem, mind pedig az egész népgazdaság szempontjából. De az általánosságokból talán elég is eny­­nyi. Az elmondottak szemléltetésére elsoro­lok néhány példát. Ami a mérnökök és szakmunkások átkötő együttműködését illeti, erre vonatkozólag talán a legjobb példát Ma­­halnischi Anton volt főmérnökünk nyújtotta (most a fővárosi Klement Gottwald gépgyár főmérnöke). Mahalijischi Anton főmérnök kü­lönösen Kovács István országos hírű esztergá­lyosunknak volt segítségére számos újításá­nak tökéletesítésében és kivitelezésében, így Kovács legújabb, országos jelentőségű újítá­sánál, az univerzális esztergapadok automa­tizálásánál is. Az újítás kivitelezésében ko­moly szerepe volt Seracin Eugen mérnöknek is. Kovács Istvánnak ez az újítása, amely a magasképzettségű és kiforrott öntudatú szakmunkás és a feladatát becsületesen tel­jesítő mérnök együttműködésének gyümöl­cse, országunk viszonylatában valósággal forradalmasítja az esztergályozást az univer­zális esztergapadokon. A szakmunkás és a mérnök együttműködésének példáját nyújtot­ta továbbá Domilescu Eugen mérnök és Belein Nicolae fiatal technikus. A mérnök segítségével az ifjúmunkás technikus olyan elektromágnest készített, amellyel könnyen meg lehet állapítani a mikromotorok teker­cseiben előállt rövidzárlatot. Ezt a készüléket már eredményesen alkalmazzák az üzemben És ehhez hasonló példákat tucatjával lehetne felsorolni. Nem lennénk hűek a valósághoz, ha gyá­runk nyitómozgalmának csak a napos oldalit mutogatnánk, bár kétségtelen, hogy ezt a mozgalmat mindenekelőtt az eredmények jel­lemzik. De éppen a további, még szebb ered­mény elérésének óhaja ösztönöz bennünket mesvári gyárban szinte napról napra születnek az igen hasznos és nem egy­szer egész iparunk szempontjából jelen­tős újítások. A gyár b újítómozgalmával, valamint Kovács István országos jelentőségű újí­tásával kapcsolatban a gyár igazgatója, Fried Ernő elvtárs a következőket vá­laszolta munkatársunk kérdéseire: arra, hogy ne takargassuk a hibákat sem. Mert előfordul az is, hogy egyes újítások egyik másik szakember, esetleg éppen egy egész részleg vagy osztály hibájából, hosszú ideig vesztegelnek. Ez történt például Lusz­­tig Vilmos szakmunkás újításával, amely már pontosan egy éve hányódik ide-oda, pe­dig elsőrendű fontosságú, a gyár által ter­melt közszükségleti cikkek (villanyfőző, villanykályha, hajszárító) előállításánál. E­­zért a huza­vonáért a tervező technikus, Bo­­log Ioan és a szerszámgyártó osztály veze­tője, Platon Dumitru felelősek. De felelősek vagyunk mi is, amiért ilyen hosszú ideig el­tűrtük az ilyen nyítás-süllyesztést. Amikor műszaki irodánk versenyre hívta Temesvár tartomány gyárainak és üzemeinek műszaki irodáit, éppen az vezérelt bennünket, hogy az ilyen természetű hibákat nálunk is, meg egyebütt is megszüntessük. KÉRDÉS: Hogyan született meg és mi a jelentősége Kovács István legfrissebb talál­mányának? FELELET: Ennek az újításnak a történeté­ről fentebb már beszéltem. De talán azzal kellett volna kezdeni, hogy gyárunkban né­hány hónappal ezelőtt három komplex újító­­brigád alakult. Ezekben a brigádokban külön­böző szakmák legjobb képzettségű munkásai, technikusai és mérnökei vesznek részt. Min­degyik brigádnak külön feladatköre van. Az egyik ilyen brigádot Kovács István kiváló esztergályos vezeti. Az ő brigádjának az a feladata, hogy a gépek automatizálásának lehetőségét tanulmányozza a gyárban. Az univerzális esztergapad automatizálásának ötlete Kovács Istváné. Kovács István magas szakképzettsége, értékes tapasztalatai, a mérnökök tanácsadása és a szovjet műszaki dokumentáció segítsége — Íme, ezen az alapon született meg ez a nagy jelentőségű újítás. Kovács István újításának jelentősége ab­ban áll, hogy az automata berendezéssel el­látott univerzális esztergapadon a munka termelékenysége nyolc-tízszeresére emelke­dik. Legalább is az eddigi kísérletek ezt bi­zonyítják. Ezenkívül megteremti az előfelté­telét annak, hogy egy esztergályos két-három univerzális esztergán is egyszerre végezhet­­se ugyanazt a műveletet. Kovács Istvánnak ez az újítása jelentős lépés a munka auto­matizálásának útján, a gépi munka mellék­­idejének csökkentésével megsokszorozza a gépkihasználás fokát és természetesen ezzel egyidejűleg jelentősen hozzájárul az önkölt­ség csökkentéséhez is. Ezenkívül nem lebe­csülendő ebben az újításban az, hogy egy ilyen automata készülék előállítási ára aránylag igen alacsony. KÉRDÉS: Lehet-e széleskörűen alkalmazni ezt a készüléket? FELELET: Az automata készüléket min­den univerzális kis­padra fel lehet szerelni, tehát alkalmazásának széleskörű lehetőségei nyílnak mindenütt, ahol ilyen esztergapadok­kal dolgoznak. Kovács István és Seracin Eugen mérnök erőfeszítései most arra irá­nyulnak, hogy az automata készüléket alkal­massá tegyék különböző munkadarabok megmunkálására. Mi mindenesetre vala­mennyi univerzális esztergánkon alkalmazni fogjuk ezt az igen hasznos, elmés automata készüléket. G. G. 3 Jól dolgozik a TKTT Udvarhely rajoni alfiókja A közelmúltban gyűlésre jöttek össze a TKTT udvarhely rajoni alfiókjának vezetői és előadói, hogy megvitassák az utóbbi négy hónapban kifejtett tevékenységüket. Pál Gyula az alfiók titkára elmondotta, hogy az említett időszakban 422 előadást tartottak összesen 29.763 hallgató előtt. Az előadások jelentősen hozzájárultak a dol­gozók tudományos és politikai ismeretei­nek bővítéséhez. A Tudomány és Kultúra Terjesztő Tár­saság 148 előadást tartott a dolgozó pa­rasztoknak arról, hogyan művelhetik meg jobban földjeiket, hogyan gondozzák a szántóföldi növényekkel. Különösen nagy érdeklődés kísérte azokat az előadásokat, amelyeken az előadók gyakorlati példák­kal is igazolták az előrehaladott agrotech­nikai módszerek lényegét. A vidéki előa­dók közül éppen ezzel tették értékessé elő­adásaikat Erdélyi Sámuel homoródkará­­csonyfalvi és Kovács Árpád kögözi taní­tók. A gyűlés részvevői elmondták egymás­nak munkamódszereiket, tapasztalataikat s ugyanakkor a hibákat is bátran feltárták, hogy azok kiküszöbölésével tovább javít­hassák a TKTT Udvarhely rajoni alfiókjá­nak tevékenységét. BENKŐ JÁNOS levelező

Next