Előre, 1955. június (9. évfolyam, 2369-2394. szám)

1955-06-01 / 2369. szám

4 BRIONI SZIGET (Agerpres).­­ A TASZSZ jelenti: A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetségének kormányküldöttsége és a Ju­goszláv Föderatív Népköztársaság kormány­­küldöttsége Brioni szigetre érkezve május 23-én és 30-án folytatta tárgyalásait. A tárgyalások során a kölcsönös megértés légkörében folytatták az eszmecserét a Szovjetunió és a Jugoszláv FNK kapcsolata­inak kérdéséről. Május 29-én a szovjet kormányküldöttség a jugoszláv kormányküldöttség tagjaival együtt megtekintette Brioni szigetét és a szigeten lévő emlékműveket. A szovjet kormányküldöttség brioni tartóz­kodásának másodnapján folytatta a tárgya­lásokat a jugoszláv kormányküldöttséggel. A két küldöttség tagjai és tanácsosai aznap még több megbeszélést folytattak a Szovjet­uniót és Jugoszláviát érintő konkrét kérdé­sekről. N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin és J­­Broz-Tito a „Podgorica“ gyors naszádon ha­­jóutat tettek az Adriai-tenger partja mentén. Meglátogatták Pola és Rovin kikötőt. Május 30-án J. Broz-Tito villásreggelire vendégül látta N- Sz- Hruscsovot, N. A- Bulganyint, A. J. Mikojant, D. T. Sepilovot, A. A. Gro­­mikot és P. N. Kumikint, valamint V. A­Valkovot, a Szovjetunió jugoszláviai nagy­követét, továbbá B. N. Ponomarevet, L. F. Iljicsevet, F. P. Bisztrovot és F. F. Molocs­­kovot, a Szovjetunió küldöttségének tanácso­sait. Jugoszláv részről jelen voltak: E Kardelj, A. Rankovics, Sz. Vukmanovics- Tempo, K- Popovics, V. Micsunovics, M. Todorovics, D. Vidics, Jugoszlávia moszkvai nagykövete, valamint V. Vlahovics és M. Popovics, a jugoszláv küldöttség tanácso­sai. Ugyanaznap Tito elnök ebédet adott a szovjet kormányküldöttség tiszteletére. Május 31-én a szovjet kormányküldöttség Brioni szigetről Rijeka kikötőbe (Fiumébe) utazott. KÖZLEMÉNY a Szovjetunió és Jugoszlávia kormányküldöttségeinek tárgyalásairól A tárgyalások nagy jelentőségéről cikkezik a jugoszláv sajtó BELGRÁD (Agerpres). — A TASZSZ je­lenti: A belgrádi és vidéki lapok részletesen be­számolnak a szovjet kormányküldöttség ju­goszláviai látogatásáról. A lapok első olda­lon közük a Brioni szigetről kapott tudósí­tásokat. A szovjet kormányküldöttség Tito elnök meghívására két napot töltött e szige­ten­ Mint a május 30-i közleményből kitűnik — írja a Borba — a tárgyalásokon befejez­ték az eszmecserét a nemzetközi helyzetről és a jugoszláv-szovjet kapcsolatokról.. Most az következik, hogy közös okmányban fejt­sék ki a tárgyalások eredményeit. Ezt az okmányt, amelynek kidolgozása május 30-án megkezdődött, Belgrádban teszik közzé, ha majd a szovjet kormányküldöttség horvátor­szági és szlovéniai látogatásáról visszatér a jugoszláv fővárosba, hogy részt vegyen a tárgyalások befejezésén. A május 31-i jugoszláv-szovjet közös köz­lemény — írja tovább a lap — azt bizo­nyítja, hogy a tárgyalások rendes mederben folytak le. A tárgyalások gyümölcsözőek voltak és kétségtelen, hogy hasznosak és nagy jelentőségűek lesznek mind a jugoszláv­­szovjet kapcsolatok, mind pedig a nemzet­közi feszültség további csökkenése szempont­jából. A közlemény hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió és a Jugoszláv Föderatív Nép­­köztársaság kapcsolataira vonatkozó eszme­csere a kölcsönös megértés légkörében fo­lyik. A Belgrádban megkezdett és a Brioni szigeten folytatott legmagasabb sikú tárgya­lások — írja tovább a lap — május 31-én azoknak a munkacsoportoknak a keretében folytak le, amelyekben a küldöttségek tag­jain kívül a küldöttségek tanácsosai és szak­értői is részt vettek. A tárgyalások során elvben érintették a kapcsolatainkban felme­rült valamennyi vitás kérdést- A lap szerint a tárgyalásokon létrejött a jugoszláv-szovjet kapcsolatok további rende­zésének alapja. Ugyancsak létrejött az az elvi alap, amely lehetővé teszi, hogy gyakorlati­lag és konkréten rátérjenek a nyílt vitás kérdések megoldására. Kivételes állapot Angliában a vasutas-sztrájk miatt 400 szerelvény helyett 6 futott ki vasárnap a londoni pályaudvarokról 1926 óta nem tapasztalt válságos helyzetről írnak az angol lapok LONDON­ (Agerpres).­­ Május 28-án, két nappal azután, hogy az angol parlamenti választások eredményeiből kitűnt, hogy to­vábbra is a konzervatív párt marad a hatal­mon, óriási vasutas-sztrájk tört ki egész Angliában. Sztrájkba lépett a mozdonyveze­tők és fűtők egységes szakszervezetének 70 ezer tagja. A sztrájk szinte teljesen megbé­nította a vasúti szállítást. Mint a sajtóügy­nökségek jelentik, a másik vasutas-szakszer­vezetnek — a vasutasok országos szakszer­vezetének — számos tagja is elhatározta, hogy csatlakozik a sztrájkólókhoz. Az Asso­ciated Press tudósítójának jelentése szerint kérdéses, hogy a hatóságoknak sikerülni fog-e a vasúti forgalmat legalább korlátozott mértékben fenntartani azoknak a vasutasok­­nak a segítségével, akik nem tagjai a sztráj­­kol­ók szakszervezetének. Május 29-én a me­netrend szerinti 400 szerelvény helyett mind­össze hat futhatott ki a londoni pályaud­varokról. Az United Press jelentése szerint, jól érte­sült londoni körökben valószínűnek tartják, hogy Eden miniszterelnök „kivételes álla­pot” elrendelését fogja kérni Erzsébet király­nőtől ha a sztrájk ezen a héten nem szűnne meg. A vasutas-sztrájkon kívül — amely londo­ni lapjelentések szerint „valóságos gazdasági káoszt” teremt Angliában és „1926 óta a legsúlyosabb válságot" idézi elő az ország­ban — a kormánynak még egy problémát kell megoldania, nevezetesen azt, amelyet a fontosabb angol kikötők mintegy 20.000 dokkmunkásának sztrájkja állít elébe. Ez a sztrájk, amelyet a dokkmunkások és hordá­rok szakszervezetének hivatalos elismeréséért indítottak, már egy hét óta tart. Mint az Uni­ted Press angliai tudósítója jelenti, ez a sztrájk „mintegy 200 hajót ítél a kikötőkben való veszteglésre, ami súlyos következmé­nyekkel jár Anglia importja szempontjából és nagymennyiségű, létfontosságú export­cikkeknek a kikötőkben való felhalmozását vonja maga után.” Az angol királynő május 31-én délután kiáltványt írt alá, amelynek értelmében egész Nagy-Britannia területén bevezetik a kivételes állapotot. A kivételes állapotot Angliában­ 1926 óta most rendelték el ne­gyedszer. 1926-ban az egész országot meg­bénító általános sztrájk miatt léptették élet­be. A kivételes állapot elrendelése módot nyújt az Eden-kormánynak arra, hogy egy­szerű törvényrendeletekkel kormányozza az országot. A hírügynökségek jelentése sze­rint a kormány katonaságot szándékozik ki­vezényelni a sztrájk letörésére. Mindinkább kiéleződik az északafrikai helyzet Újabb incidensek Marokkóban. — Általános felháborodás Franciaország algíri hadműveletei miatt- PÁRIZS. (Agerpres.) — Május 29-én Pá­rizsban befejeződtek a Tunisz állítólagos autonómiájára vonatkozó francia—tuniszi tárgyalások. A francia kormány kép­viselői és Tunisz képviselői által parafált okmányok hivatalos aláírására pénteken kerül sor. Bár a francia reakciós sajtó Franciaország északafrikai „realista“ politikája eredményeként próbálja beállítani a francia—tuniszi egyezmény megkötését, a Párizsban vasárnap parafáit okmányok va­lójában állandósítják Tunisz gyarmati leigá­­zását. A számtalan megállapodás, amelynek megszövegezésére 150 oldal volt szükséges, valójában semmivé csökkenti Tunisz auto­nómiájának állítólagos megadását. Még Ed­gar Faure francia miniszterelnök és Tahar Ben Amar, Tunisz miniszterelnöke sem rejt­hette véka alá az egyezmény parafálásakor mondott beszédében azt a tényt, hogy az egyezmény nem elégíti ki a két érdekelt fe­let. „Nem magasztalom és nem is bírálom ez alkalommal a megállapodásokat — mon­dotta Tahar Ben Amar. — Nem beszélek sem arról, amit Franciaországtól elértünk, sem azokról az engedményekről, amelyeket mi tettünk. Tény az azonban, hogy ezek a megállapodások nem elégítik ki teljesen sem az egyik, sem a másik felet.“ Edgar Faure a maga részéről beismerte, hogy a „megál­lapodásokat bírálatok fogják érni”. Miközben viszont Párizsban végetértek a francia—tuniszi tárgyalások, Észak-Afriká­­ban egyre feszültebbé válik a helyzet. A France Presse északafrikai tudósítóinak május 28-i és 29-i jelentései arról számol­nak be, hogy Marokkóban és Algírban újabb merényletek és incidensek történtek. A ma­rokkói Rabat városban lezajlott újabb inci­denseknek négy halálos áldozata van- Szidi Benur tartományban a francia rendőrség az állam biztonsága elleni „merénylet“ ürü­gyével letartóztatott 200 lakost. A francia rendőrség napról napra fokozza a terrort Marokkóban. Az utóbbi napokban Algírban is újabb in­cidensek voltak Baures környékén az algíri partizánok és a gyarmati hatóságok között. A France Presse jelentése szerint, az „Észak-Afrika szabadságáért harcoló bizott­ság“ (amelyben részt vesznek a tuniszi Uj- Desztur párt, a marokkói Isztiklal párt és az algíri nemzeti felszabadító front képvi­selői) nyilatkozatot tett közzé az algíri hely­zetről. A bizottság kifejti, hogy a hadműveletek megkezdése Algírban — alig néhány héttel azután, hogy a bandungi értekezlet határoza­tot hozott az algíri, marokkói és tuniszi né­pek harcának támogatására a kihívás az északafrikai kérdés békés rendezését óhaj­tó népek ellen. A bizottság felszólította az ENSZ Bizton­sági Tanácsát, hogy egész tekintélyének lat­ba vetésével szüntesse meg a háborús álla­potot, amelyet Franciaország teremtett Al­gírban s amely komolyan veszélyezteti a Földközi-tenger medencéjében a békét. A bi­zottság egyúttal a bandungi értekezlet 29 részvevő országához fordult és javasolta ne­kik: követeljék a francia kormánytól, hogy vessen véget az algíri hadműveleteknek és az algíri nép igazi képviselőivel együtt ke­resse meg e kérdés békés megoldásának út­ját. A bizottság keményen elítéli az északat­lanti szövetség vezetőségét, mert tűri, hogy „Algír ellen használják fel a szervezet ren­delkezésére álló haderőket, s ilyenformán cin­kosává válik az általánosan elítélt gyarmati rendszernek“. A bizottság végül felhívja az arab liga tagállamait, hogy „tegyenek dön­tő jelentőségű diplomáciai lépéseket a fran­cia kormánynál és juttassák kifejezésre szo­lidaritásukat az algíri néppel“. ki osztrák államszerződés megkötése után — Amerikai gondok a sajtó tükrében — Jónéhány napja már, hogy aláírták az osztrák államszerződést Az aláírásokról fel­száradt a tinta, a négy külügyminiszter ha­zautazott, az ünneplő Bécs is mindinkább felveszi hétköznapi arcát, a világsajtó azon­ban továbbra is a legnagyobb érdeklődéssel fordul Ausztria felé. A lapokban — párt­állásuktól függően — az öröm és az aggo­dalom hangja váltogatja egymást. Bármeny­nyire is előrelátható volt, az osztrák állam­­szerződés megkötésének ténye mégis bom­­baként hatott, s Ausztria az események elő­terébe lépett. „E szerződést azért írhatták alá — írta közvetlenül a bécsi külügyminiszteri találko­zó után a francia Liberation —, mert Raab kancellár elég merész volt hozzá, hogy fi­gyelmen kívül hagyja az atlanti hatalmak intelmeit s elutazott Moszkvába, hogy meg­győződjék a szovjet javaslatok komolyságá­ról... Mindez azt bizonyítja, hogy amit pro­pagandaként tálaltak elénk, az a valóság­ban őszinte javaslat s a Szovjetunió való­ban békében óhajt élni minden országgal." A megállapítás találó. Nemcsak Raab kancel­lár moszkvai útja előtt, de utána, közvetle­nül az államszerződés aláírását megelőző napokban sem hiányoztak a nyugat „intel­mei". Amerikai sajtókörök nyíltan attól tar­tottak, hogy a szerződés megkötésének — számukra — „káros“ következményei lesz­nek. Miután pedig az aláírás mégiscsak tény lett a Philadelphia Inquirer rögtön kétségbe is vonta, hogy az osztrák kérdésben létre­jött négyhatalmi megegyezés a Nyugat szem­pontjából nyereségnek tekinthető. Mit vesztett az Egyesült Államok, mit sirat az amerikai sajtó az osztrák államszer­ződéssel? Mindenekelőtt bukott terveit az északatlanti tömb osztrák „alpesi erődjéről". A New York Times kertelés nélkül bevallotta, hogy „az Egyesült Államok katonai körei“ érdekelve voltak az osztrák kérdés rendezé­sének halogatásában. Még a szovjet—oszt­rák tárgyalások­­befejezése után is. Arnold tábornok, az ausztriai amerikai megszálló csapatok parancsnoka, egy sajtóértekezleten kijelentette, hogy az államszerződés megkö­tésének kilátása nincs bizonyos ameri­kai körök ínyére, mert ezek attól tartanak, hogy kiesik kezükből az egyik leg­fontosabb „összekötő kapocs’’ Nyugat- Németország és a Földközi-tenger vi­déke között­ Az utóbbi napok ese­ményei emellett azt bizonyítják, hogy ez még viszonylag a „kisebbik rossz" az Egyesült Államok agresszív körei számára. A nagyob­bik, amely valóban mind erőteljesebben érez­teti hatását, az a tény, hogy az osztrák ál­lamszerződés — a New York Times szavai­val élve — „az osztrák kérdés kereteit túl­lépő politikai bonyodalmakat idézhet elő". Kétségtelen, hogy ebből a szempontból vizsgálva a dolgokat, az amerikai külügy­minisztériumnak semmi oka sincs az örömre. A szovjet diplomácia következetes béketörek­­vése meghátrálásra kényszerítette, mert megtagadni az aláírást az államszerződésről a sikeres moszkvai szovjet—osztrák tárgya­lások után, egyértelmű lett volna a teljes lelepleződéssel a közvélemény színe előtt. Az amerikai külpolitikát továbbá az is igen­ kellemetlenül érte, hogy az államszerződés a Szovjetunió tekintélyének még fokozottabb megszilárdulásához vezetett. A szovjet— osztrák tárgyalások gazdasági eredményei, amelyeket belefoglaltak a négy hatalom utó­lagos egyezményeibe, olyan megnyilatkozásai voltak a szovjet külpolitikának, amelyek méltányosságukkal igen széles néprétegeket gondolkoztattak meg a nyugati országokban. Ismeretes, hogy a Szovjetunió megtarthatta volna magának a kelet-ausztriai volt német vállalatokat. E vállalatok birtokában a Szovjetuniónak a jövőben is kulcspozíciója lett volna Ausztria gazdasági életében. A moszkvai egyezmények értelmében viszont mindezeket a javakat Ausztriára ruházza át, igen mérsékelt ellenszolgáltatás fejében. A Szovjetunió mintegy 250 iparvállalatot és más ingatlant ad át Ausztriának. Ausztria most először lesz ura a zistersdorfi kőolaj­­lelőhelyeknek, amelyek egész történelme fo­lyamán külföldi érdekeltségek birtokában voltak, s amelyek — mint a francia Paris- Match írja — „gazdasági függetlenségének, kulcsai". A semleges Ausztria így tehát nem­csak politikai, hanem gazdasági független­ségét is elnyerte. Ráadásul köztudomásúan a Szovjetuniónak köszönhetően. Ez az ame­rikai sajtó által olyannyira rettegett „politi­kai bonyodalmak" egyik része. Másik részét igen találóan fogalmazta meg a len­gyel Trybuna Ludu. ,,Az osztrák kér­­dés — írta — nem volt könnyű prob­léma. A Szovjetunió kezdeményezésé­nek, a moszkvai tárgyalásoknak az eredménye, hogy a talaj elő volt készítve a megegyezéshez és hogy az államszerződés valósággá vált. Felvetődik a jogos kérdés: ha az osztrák kérdést meg lehetett oldani tárgyalások útján, vajon, a többi nemzetközi kérdést nem lehet-e ugyanígy rendezni ?“ A kérdés valóban felvetődik, sőt nem is csak felvetődik, hanem már fel is vetődött, kü­lönösen Németországot illetően és Német­országban. Németországban, az amerikai politika számára, az osztrák államszerződés olyan komoly „bonyodalmakat" okozott, a­­melyeket a Wall Street washingtoni főkép­viselete még bonni fiókvállalatával karöltve is csak igen nehezen tud elhárítani. „Ausztria visszanyerte szabadságát és füg­getlenségét — írta az elmúlt héten a Die Welt című nyugat-német lap. — Boldog Ausztria, mondhatnánk, ha széttagolt országunkra gondolunk.“ Ausztria példája mindinkább meggondolkoztatja még azt a német kispol­gárságot is, amelyet Adenauernek a leg­utóbbi időkig sikerült megijesztenie a kom­munizmus mumusával Miért ne lehetne a német kérdést is megoldani az osztrák minta szerint — kérdezik Nyugat-Németországban mind többen és többen ? A közvélemény nyo­mására számos nyugat-német burzsoá lap kedvezően b­lr egy olyan semleges Németor­szág megteremtésének eszméjéről, amelynek területén ne legyenek se megszálló csapa­tok, se idegen katonai támaszpontok. A Süddeutsche Zeitung és a Westfalische Rund­schau egyaránt ezt a hangot üti meg. „Az­ egész német nép szenvedélyesen követeli az újraegyesítést — aggodalmaskodik Bonnból az angol Daily Telegraph tudósítója. „ A nyugati vezetőknek egész politikai tevé­kenységük során tekintettel kell lenniök erre a tényre.“ Kellemetlen tény, különösen, hogy sem Washington, sem pedig Bonn nem ó­­hajtja Németország újraegyesítését. „A washingtoni amerikai szakértők — jelenti a France Presse — kijelentették, hogy az Egyesült Államok ellene van Németország le­fegyverzésen alapuló semlegességének. Az említett szakértők még hozzátették, hogy az amerikai kormány semmi szín alatt sem me­het bele abba, hogy Németországban katonai szempontból az támadjon. Washington egyéb­ként meg van győződve róla, hogy Adenauer nem hajlandó a semlegesség árán belemen­ni Németország újraegyesítésébe . Az osztrák példa azonban mégis mind nagyobb erővel hat, és ezt nehéz figyelmen kívül hagyni. A német kérdés megoldására természetesen minden lehetőség meglenne. Ismeretes, hogy a Szovjetunió továbbra is kitart az európai kollektív biztonság megteremtésének eszmé­je mellett s ismeretes az is, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormánya ugyan­csak abból az alapelvből indul ki, hogy az újraegyesített Németországra nem vonatkoz­nának azok az egyezmények, amelyeket az egyesítés előtt Németország egyik vagy má­sik része kötött. A semleges Németország megteremtésére így tehát nyitva áll az út. Kétségtelen, hogy egy semleges Németország léte Európa közepén a semleges Ausztria mellett, nagy mértékben elősegítené a béke megszilárdításának ügyét. Az amerikai kül­politika szeret békeszólam­okkal takarózni. De ki állíthatná azt, hogy valóban békét akar, ha — mint az amerikai sajtó — nap­ról napra arról cikkezik, hogy egy „semleges övezet" Európában elfogad­hatatlan az Egyesült Államok számá­ra ? ,,A nyugat-német közvélemény egy­re bizalmatlanabb a nyugati hatal­mak politikájával szemben“ — állapítja meg a svájci Basler Nationalzeitung, s tegyük hozzá, hogy ez a bizalmatlanság indokolt. „A semlegesség számunkra ma olyan meg­oldás, amely komolyan megérdemli, hogy megvitassuk“ — állapította meg a minap a nyugat-német Süddeutsche Zeitung. A nyu­gat-német lakosság legátfogóbb rétegeinek állásfoglalása nyomán Európában fokozód­nak az amerikai gondok. Adenauer bonni bi­rodalmában a semlegesség eszméje kisért és teszi mindinkább nyomottá a revanslovagok és tengerentúli pártfogóik álmait. GALL ANDRÁS ELŐRE A szovjet kormány átadta a Koreai NDK-nak a szovjet­koreai vegyes vállalatok szovjet részesedését MOSZKVA (Agerpres).­­ A TASZSZ je­lenti: A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetségének kormánya és a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kormánya meg­vitatta a néhány évvel ezelőtt egyenlő ré­szesedés alapján létesített szovjet-koreai vegyes társaságok — a tengerhajózási tár­saság és kőolaj-feldolgozó társaság — tevé­kenységét. Tekintettel arra, hogy a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság gazdasági szerve­zetei megfelelő jártasságra tettek szert az ipari és szállítási vállalatok vezetésében, a Szovjetunió kormánya és a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kormánya egyez­ményt kötöttek a fent említett szovjet-koreai társaságokban lévő szovjet részesedésnek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak való átadásáról. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság­nak átadott szovjet részesedés értékét a ko­reai fél áruszállítások útján fogja több év folyamán a Szovjetuniónak megtéríteni. A norvég Storting elnöki tanácsának válasza a Szovjetunió Legfelső Szovjetjének nyilatkozatára MOSZKVA. (Agerpres.) — A TASZSZ Jelenti: Norvégia moszkvai nagykövetsége május 28-án eljuttatta a Szovjetunió külügyminisz­tériumához a norvég Storting­ (parlament) elnöki tanácsának válaszát a Szovjetunió Legfelső Szovjetjének február 9-i nyilatko­zatára. „Az elnöki tanács megállapítja, hogy a Legfelső Szovjet nagy jelentőséget tulajdo­nít a különböző országok parlamentjei kö­zötti szorosabb kapcsolatoknak. Az elnöki tanács közölni óhajtja, hogy a maga részé­ről szintén nagy súlyt helyez a különböző országok parlamenti tagjai közötti kapcsola­tok megjavítására és úgy véli, hogy ez elő­mozdíthatná a nemzetközi feszültség enyhü­lését”. A norvég Storting elnöki tanácsának vá­laszát továbbították a Szovjetunió Legfelső Szovjetjéhez. Az ENSZ jubiláns ülésszakán részvevő lengyel küldöttség VARSÓ. (Agerpres.) — A PAP jelenti: A Lengyel Népköztársaság kormánya ki­jelölte a lengyel küldöttség tagjait, amely részt fog venni az ENSZ közgyűlésének San Franciscóban zartndó rendkívüli ülés­szakán. A rendkívüli ülésszakot az Egyesült Nemzetek Alapokmánya aláírásának 10. év­fordulója alkalmából hívták össze. A küldöttség tagjai: Stanislaw Skrzeszew­­ski külügyminiszter, Julusz Katz-Suchy, meghatalmazott miniszter, a nemzetközi kérdésekkel foglalkozó lengyel intézet igaz­gatója és Henryk Biecki, meghatalmazott miniszter, a Lengyel Népköztársaság állan­dó ENSZ képviselője. A jugoszláv művészek leningrádi hangversenye LENINGRAD. (Agerpres ) — A TASZSZ jelenti: A leningrádi közönség melegen fogadta a vendégszereplésre érkezett jugoszláv művé­szeket. Május 30-án a filharmónia nagytermében tartották meg az első előadást, amelyen köz­reműködött Vilma Bukovec, a lubljanai Nép­opera első szólóénekese és Alekszandr Marin­­kovics, a belgrádi Népszínház első szólóéne­kese. Dvorzsák, Szmetana, Puccini, a ju­goszláv zeneszerzők közül pedig Zaic, Hrisz­­tics és mások műveiből adtak elő. A zongo­­rakíséretet Marian Lipovsek, a lubljanai ze­neakadémia tanára látta el. A hangverseny nagy sikert aratott. A nap folyamán a jugoszláv művészek megtekintették a leningrádi műemlékeket és kultúrintézményeket. 1955. június 1., szerda ARISTIDE CARADJA Május 29-én, 94 esztendős korában hosz­­szas és súlyos szenvedés után elhunyt Aris­tide Caradja akadémikus, a Román Népköz­társaság Akadémiájának tiszteletbeli tagja. Aristide Caradja jogi tanulmányokat vég­zett, de a természettudományok iránti von­zalma folytán az állattan, növénytan, őslény­tan és a földtan tanulmányozásával kezdett foglalkozni. Ez nagy segítségére volt későb­bi kutatásaiban. Tudományos munkásságának eredménye­képpen 1886-ban kinevezték a rovartan pro­fesszorává a drezdai politechnikumra. Itt rövid ideig működött, majd szülőfalujában, a Neamt megyei Grumazestin telepedett le és kizárólag a rovarok tanulmányozásával foglalkozott. Szenvedélyes kutató volt, rend­kívüli hozzáértéssel tanulmányozta a rovarok világát, különösen a pikkelyes szárnyú lep­kék csoportját. Jelentős eredményei az egész világon is­mertté tették A. Caradját. Tudományos kap­csolatban állott a legtöbb európai állattani múzeummal és nagy szakértelemmel vizsgál­ta felül rovargyűjteményeiket. A kis pikkelyes szárnyú lepkékről szóló tanulmányait és mintegy százezer kitűnően preparált és gondozott példányból álló lep­­kegyűjteményét nemzetközi jelentőségű tu­dományos anyagnak tekintik. Aristide Ca­radja mesteri tökéllyel gyűjtötte össze és írta le ezt a mintegy 3000 típusból — fajtá­ból és változatból — álló gyűjteményt. Aristide Caradja a bukaresti „Grigore An­­tipa” természetrajzi múzeumnak adományoz­ta ezt az aprólékos gonddal összegyűjtött értékes kincset, hogy hozzáférhetővé tegye természettudományi kutatóink számára, jól­lehet egyes külföldi intézetek mesébe illő összegeket kínáltak érte. Caradja, akinek első munkája 1891-ben jelent meg a pikkelyes szárnyú lepkékről, 1950-ig hatvan értékes természettudományi munkával­­gazdagította a külföldi és belföldi szakirodalmat. Aristide Caradja rovartani tanulmányokon kívül geológiai és klimatológiai kutatásokat is végzett. Új kutatási módszert kezdemé­nyezett a föld geológiai és éghajlattani múlt­jának megismerésére. Elméleti vizsgálódásait egész tevékenysé­gében az e téren elért eredményeknek rokon­területeken történt alkalmazásával egészítet­te ki (állattan, növénytan, őslénytan, őskori földrajz, őskori éghajlattan, stb.) Ritka céltudatossággal tartott ki a lepke­világ eredetéről és fejlődéséről alkotott fel­fogása és ezzel egyidejűleg a földi életnek a tercier kortól napjainkig való fejlődési sza­kaszaira vonatkozó felfogása mellett. Maradja a természettel való kapcsolata és a természet módszeres tanulmányozása foly­tán jutott el a világ materialista felfogásá­hoz, ez tette lehetővé számára, hogy elmé­lyült tanulmányokat folytasson különféle or­szágok növény- és állatvilágáról. Aristide Caradja, a rovartan nagy tudósa, csaknem 70 éven át fáradhatatlan munkával, a tudomány szenvedélyes szeretetével és ér­tékes munkásságával kimagasló helyet ví­­vott ki­ magának hazánk tudományos életé­ben és az egyetemes tudományos világban. A Kormán Népköztársaság Aka­démiájának Elnöksége Az Akadémia biológiai, mező­­gazdasági, földtani és földrajzi osztálya Az oktatásügyi minisztérium A „Grigore Antipa” természet­­rajzi múzeum. Az Akadémia elnökségének közleménye Az RNK Akadémiájának elnöksége mély­séges fájdalommal közli, hogy Aristide Ca­radja természettudós, az RNK Akadémiájának tiszteletbeli tagja, 1955 május 29-én elhunyt. A­ Caradja akadémikus temetésének meg­­ rendezésére bizottság alakult. A bizottság tagjai: Traian Savulescu akadémikus, Ghe­­orghe Macovei akadémikus, Stefan Vencov akadémikus, Stefan Milcu akadémikus, Nicu­­lae Salageanu professzor, az Akadémia le­velező tagja és Grigore Enescu, az Akadé­mia levelező tagja. A gyászszertartást rendező bizottság közleménye Aristide Caradja akadémikus a Bellu-te- az elhunyt ismerőseit, hogy Aristide Caradja mező kápolnájában van felravatalozva. temetési szertartását szerdán, 1955 június Értesítjük az RNK Akadémiájának tagjait, 1-én 17 órakor tartják meg a Bellu-temető­­a tudomány és kultúra művelőit, valamint ben. Szovjet—amerikai tárgyalások a kölcsön­bérleti törvény keretében vezetett számlák rendezéséről WASHINGTON­ (Agerpres) — A TASZSZ jelenti. Az USA kormányának kívánságára a Szov­jetunió nagykövetsége és az Egyesült Álla­mok külügyminisztériuma között Washing­tonban tárgyalások folynak azoknak a hadi­hajóknak (főleg torpedónaszádoknak és part­­raszálltó hajóknak) az Egyesült Államok ré­szére való visszaszolgáltatásáról, amelyeket a Szovjetunió a második világháború idején kapott, a kölcsön-bérleti (lend-lease) törvény keretében. A tárgyaló felek május 26-án megegyez­tek a Balti-tengeren levő 62 hadihajó vissza­szolgáltatásának módozataiban. Ezeket a ha­jókat 1955 július és augusztus hónapokban a nyugatnémetországi Kiel kikötőben fogják átadni az Egyesült Államoknak. A fent említett hajók visszaadásának kér­dése a kölcsön­bérleti (lend-lease) törvény keretében vezetett számlák rendezésének ál­talános kérdéséhez tartozik. 2.000.000 mezőgazdasági munkás és 80.000 középiskolai tanár sztrájkja Olaszországban ROMA (Agerpres). A Sajtóügynökségek jelentése szerint 80.000 olasz középiskolai tan­ár május 28-án sztrájkot kezdett a jobb életfeltételek kivívásáért és a szakszervezeti jogok tiszteletben tartásáért. Minthogy a kormány nem hajlandó teljesíteni a tanárok követeléseit, a sztrájk tovább tart­ A közép­iskolai tanárok szakszervezetének országos tanácsa május 31-én közzétett nyilatkozatá­ban hangsúlyozza, hogy a sztrájkot mindad­dig folytatják, amíg a kormány nem teljesíti a tanárok követeléseit. Május 30-án és 31-én egész Olaszország­ban több mint 2 millió mezőgazdasági mun­kás sztrájkolt az emberséges fizetés s a munkanélküli segély kivívásáért, a mező­gazdasági szerződések kötéséért. Június 16-án háromhatalmi külügyminiszteri találkozó lesz New York­ban WASHINGTON- (Agerpres.) — Amerikai sajtóügynökségek Jelentik: Az USA, Anglia és Franciaország külügyminisz­terei elhatározták, hogy összeülnek New Yorkban a küszöbönálló négyhatalmi érte­kezlet stratégiai tervének kidolgozása vé­gett. Az United Press megállapítja, hogy a három nyugati hatalom külügyminiszterei­nek találkozására június 16-án kerül sor, vagyis annak az ünnepségnek a küszöbén, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének 10. évfordulója alkalmából rendeznek San­ Franciscoban. Figyelemre méltó körülmény, hogy az USA, Anglia és Franciaország külügyminisz­tereinek tervezett találkozását egy olyan időpontra tűzték ki, amely egybeesik Aden­auer amerikai látogatásával — jelenti az United Press. Adenauer — mint ismeretes — június 14-én utazik az Egyesült Államokba. A Combat című francia lap ezzel kapcso­latban hangsúlyozza, hogy Adenauer június 15 és 20 között tárgyal a három nyugati hatalom külügyminisztereivel. „A hivatalos cáfolat ellenére — írja a Combat —, a kan­cellár arra fog törekedni, hogy emlékeztesse a három nyugati hatalmat, milyen irányvo­nalat kell követniök a négyhatalmi értekez­let előkészítése folyamán.“ Ami ennek az irányvonalnak a lényegét illeti, rendkívül jellemző a Combat bonni tudósítójának kommentárja, amelyben ki­emeli: „Bonn álláspontja ugyanaz marad, ami eddig volt, vagyis: a Németország egye­sítésének kérdésével foglalkozó négyhatalmi értekezletet az erőpolitikával kell előkészí­teni­. Egyiptomi gazdasági küldöttség látogat el Kínába KAIRD (Agerpres).­­ Az AL GUMHU­­RIA című egyiptomi lap jelenti, hogy a Kí­nai Népköztársaság kormányának meghívá­sára júniusban egyiptomi gazdasági küldött­ség látogat el Kínába, hogy tanulmányozza a Kínai Népköztársaság gazdasági, kereske­delmi és politikai téren elért eredményeit. A lap azt írja, hogy a küldöttség vezetője minden valószínűség szerint Nuszir, keres­­kedelmi és iparügyi alminiszter lesz, aki részt vett a bandungi értekezleten- Nuszir Bandungban megbeszélést folytatott a Kí­­nai Népköztársaság küldöttségének tagjai­val. ■ A chilei kórházak 25.000 alkalmazottja gazdasági követelésük kivívására a múlt hét óta sztrájkol. A chilei kórházi alkalmazottak 40 év óta nem tartottak ilyen nagyszabású sztrájkot.­­z India külügyminisztériumának egyik szó­vivője május 28-án kijelentette: az indiai kormány különleges figyelmet szentel a „Kashmir Princess” indiai repülőgép katasz­trófájáról szóló jelentésnek; az indiai kor­mány tanácskozni fog az indonéziai, burmai és kínai hatóságokkal arról, hogy milyen közös intézkedést tegyenek. ■ A Halkci török lap közlése szerint ez év első három hónapjában 88.740 ember irat­kozott fel a munkahivatalnál, hogy álláshoz jusson. A lap megállapítása szerint a múlt év hasonló időszakához viszonyítva Törökor­szágban a munkanélküliek száma 32.311 em­berrel növekedett.­­• Leon Chamn, lengyel munkaügyi és társa­­dalombiztosításügyi miniszterhelyettes veze­tésével május 28-án elindult Genfbe a lengyel küldöttség, amely részt vesz a Nemzetközi Munkaszervezet közgyűlésének 38. ülésszakán. ■ Mint az albán földművelésügyi miniszté­rium jelenti, az utóbbi időben 14 új mezőgaz­dasági termelőszövetkezet alakult az ország­ban. Ez idő szerint Albániában 187 mezőgaz­dasági termelőszövetkezet működik.­­­ Törökország déli részében, Iszkenderum tartományban, Amik körzetében hatalmas tűzvész tört ki, amely kétezer hektáron fel­perzselte a gabonát. ■ A „Saint John Del Rey Mining Com­pany” angol cég tulajdonában lévő brazíliai aranybányák 36CK) munkásának sztrájkja 18 napi mu­nkaszünet után végetért. A munkások és a vállalat vezetősége között­ létrejött meg­egyezés értelmében a brazil munkaügyi mi­nisztérium bizottságot jelöl ki a bányászok követelése­inek felülvizsgálására. A bányászok a sztrájk idejére is megkapják fizetésüket.­­• Blücher, Nyugat-Németország alkan­­cellárja a liberális-demokrata párt közlönyé­ben cikket írt a Kelet és Nyugat közötti ke­reskedelem kérdéséről. Véleménye szerint e kereskedelem növelésének előfeltétele a diplo­máciai kapcsolatok helyreállítása a keleteu­rópai országokkal. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bukarest, Piata Sctnteii Nr. 1. — Telefon 7.42.29. — Előfizetések a postahivataloknál, levélhordóknál ás a vállalatok önkéntes lapterjesztőinél. — Nyomda: Combinatu! Poli­gráf le Casa Sctnteli „I. V. Stalin”

Next