Előre, 1955. augusztus (9. évfolyam, 2422-2445. szám)

1955-08-02 / 2422. szám

2 A GABONAFÉLÉK JÓ TÁROLÁSA IDŐSZERŰ FELADAT • A gabonafélék tárolása, a tároláshoz szük­séges helyiség, szállítóeszközök és egyéb felszerelés, valamint a tárolásra kerülő ga­bonamagvak előkészítésével kezdődik. A gabonamagvak tárolására szánt épüle­teket, helyiségeket — függetlenül attól, hogy azokban a terményt hosszabb vagy rövi­­debb ideig fogjuk-e tárolni, kellőképpen, ide­jében elő kell készíteni az új termés befo­gadására. Ott, ahol valamilyen oknál fogva még nem fejezték be a raktárak javítását és tisz­togatását, haladéktalanul be kell azt fejez­ni. E munkák során figyelmünk terjed­jen ki a legapróbb részletekre is. Javítsuk ki a raktárhoz vezető hidakat, utakat, a rak­tárépületet. Különösen vigyázzunk arra, hogy a magtárhelyiségbe nedvesség, kártevő álla­tok vagy rovarok, valamint avatatlan egyé­nek ne hatolhassanak be. Az épület kijaví­tásával egyidejűleg gondoskodjunk az elő­írt tűzvédelmi berendezés, valamint a ter­mény raktározásához és további kezeléséhez szükséges felszerelés rendbentartásáról. A hiányzó eszközöket pótoljuk, a meglévőket javítsuk ki, helyezzük üzemképes állapotba. Amennyiben lehetséges, nagyobb magtárak­ban gondoskodjunk a levegő hőmérsékletét, nedvességét mérő és szabályozó felszerelés­ről. Ha különleges felszerelés nem áll ren­delkezésünkre, úgy erre a célra jól megfe­lelnek egyszerű hőmérők, jól elhelyezett szel­lőztető kürtők, ablakok, ajtók. A kijavított, üzemképes állapotba hozott magtárhelyiséget, felszerelést, használat előtt fertőtleníteni kell. Fertőtlenítés elő­tt tisztítsuk jól ki a magtárhelyiséget.. Ha nem áll rendelkezésünkre különleges fertőtlenítő vegyszer, úgy alapos takarítás­sal és súrolással is elérhetjük célunkat. Fer­tőtlenítés után közvetlen ne hordjuk be a terményt, mert az átveszi a fertőtlenítőszer illatát. A tároláshoz szükséges szállítóeszközök előkészítése szintén nagy körültekintést igénylő feladat. Idejében gondoskodjunk kel­lő mennyiségű autó, szekér vagy egyéb szál­lítóeszközről. A szállítóeszközöket javítsuk ki, tisztítsuk alaposan meg és fertőtlenítsük A tárolás előtt készítsünk tárolási tervet, figyelembe véve a tároláshoz rendelkezésre álló helyiségek nagyságát ,a szállító eszkö­zök mennyiségét és a tárolásra kerülő ter­mény mennyiségét, összetételét, minőségét. A raktározási terv összeállításánál úgy kell megállapítani az egyes részekbe kerülő gabonamennyiséget, hogy maradjon kezelési hely is a gabona forgatására, zsákolására, stb. A tárolás során külön helyezzünk el min­den terményfajtát. Különösen a vetőmagvak­nál vigyázzunk, nehogy faj- és fajtakevere­dés álljon be. Külön tároljuk a különböző tisztaságú, minőségű magvakat Nagyon vi­gyázzunk arra, hogy a túlságosan nedves vagy szennyes magvakat teljesen külön ke­zeljük a szállítás és tárolás folyamán. Úgy­szintén külön tároljuk a vetésre, külön a fo­gyasztásra és külön a takarmányozásra ke­rülő terményt. A legjobb helyiségeket a ve­tőgabonának tartsuk fenn. A tárolás folya­mán nem szabad az idei termést a tavalyi­val vagy más évi terméssel összekeverni. Vi­gyázni kell, hogy ezek véletlenül se kevered­jenek össze. A tárolásra kerülő gabonamag­vak nedvessége nem szabad felülmúlja a 15 százalékot. A termény tárolásra való előkészítése tisztításból és szárításból áll. Még a legtö­kéletesebb cséplőgépből is eléggé szennye­zetten kerül ki a gabona s ezért ajánlatos tá­rolás előtt megtisztítani az idegen magvak­tól, idegen szennyeződéstől, kártevő rova­roktól és egyéb élő és élettelen idegen anya­goktól. Az államnak szállított magvakat is megtisztítva vigyük be, mert így kevesebbet kell beadnunk és megmarad sok idegen mag, limit takarmányozásra sokszor igen jól ér­tékesíthetünk. A kézzel és aratógéppel aratott gabona szárítása külön szárító szérűt nem igényel, ebben az esetben a cséplés után megtisztított gabonát szállíthatjuk a magtárba és ott a magtári kezeléssel fogjuk, tovább, csökken­teti­ a nedvességet A kombájnnal aratott gabonát, mielőtt a magtárba szállítanánk, feltétlenül szárítani kell. E célra már az aratás előtt kombájnon­ként 350 négyzetméter nagyságú területet jelölünk ki és készítünk elő szárító szerűnek. Ennek alapja beton, tégla, döngölt talaj kell legyen. A szárítószérűt a lehető legjobban kell gépesíteni, mivel elég sok munkaerőt igényel a szárítás. A gépesített szárítást igen jól elvégezhetjük szelektorokkal, röpítő­­lapátok­kal, szállítószalagokkal. Ha a szárí­tást nem gépesíthetjük, úgy e munkát kézi lapátokkal végezzük olyan módon dobálva a gabonát, hogy a helyét minél többször vál­toztassa és a levegőben lehetőleg minél na­gyobb utat tegyen meg. Gondoskodjunk a szárítószerükön szüksé­ges tűz- és­ balesetvédelmi felszerelésről, va­lamint ponyvákról, melyekkel eső esetén a gabonát betakarhassuk. Miután a gabona nedvessége annyira csökkent, hogy nem ha­ladja meg a 15 százalékot és elvégeztük a tisztítását, beszállíthatjuk a magtárba, vi­gyázva, hogy szállítás közben megőrizzük a gabona jó minőségét, ne nedvesedjen át, ne szennyeződjön és szem se vesszen el belőle. KÁSZONI GÁSPÁR agrármérnök. A gyalogoló ember keveset beszél. Úgy többet lát. Kaptatón, völgyön, havasi rétek között, patak partján, ösvényen­, országúton men­tünk. Ketten, egy idős bucsumi paraszttal, aki hazafelé tartott és én társává szegődtem — Be szép az alkony-Aztán óra múlva szólott. — Be szép az este. Jó sokára ismét hátranézett. — Ma szép csillagos éjszaka van­... Hajnalban továbbfolytattuk utunkat. És most is gyalog. Zalatnáról Abrudbányára, onnan tovább Topánfalvára, az Erdélyi Érc­hegység nyugati oldalán kanyarog az az or­szágút, amelynek most utasai vagyunk. Za­­latna hátunk mögött, északi irányba me­gyünk végeláthatatlan fenyvesek között. Az út pora fehér. Benne a bakancs nyoma nem marad meg soká, szél befújja, hátul jövő szekér keresztülszántja- Mire a szemközti hegycsúcs mögül a hajnali ködfoszlány szétoszlik, eltűnik ez a nyom is. Ahogy nyo­ma veszett sok mindennek itt. A tavalyi fűre ki emlékezik? Amott a vízi­malom mellett terebélyes bükk állott őrt, vil­lám sújtotta, most fekete csonk, évtizedekig árnyékában pihent minden erre járó — s most feledik, moha lepi helyét. Hogy tegnap s azelőtt kik jártak erre, tán a hegyek tud­nák megmondani, de emberemlékezet óta nem volt példa a tanúskodásra. Vajon ki tud az ő ittjártáról? Lóháton ment, kis mokánylovon. Emlékszel-e arra az időre Mócföld, Abrudbánya, Detonáta-hegy, Verespatak, Rézbánya? Emlékszel-e te f­ehér­­kékvirágos völgy arra a régmúlt őszre? 1558 őszére-Akkor járt erre Jókai Mór. Kilencvenhét évvel ezelőtt... És amíg Abrudbánya felé megyünk, hadd mondjunk el néhány emléket Jókai erdélyi utazásairól. A nagy írót fantáziája már régebb is vonzotta Erdély regényes földjére, amelyről ittjárta előtt is már nem egyszer ír (még regényt is). Végre 1853 májusában felesé­gével végig utazta Erdély egy részét, Nagy­várad, Kolozsvár, Torda, Gyulafehérvár, Marosvásárhely, Székelyföld vonalon, érintve közben számos helységet, vidéket. Ekkor írta híres útileveleit (a Szent Anna-tó leírását azóta minden iskoláskönyvbe belevették). S ezen az uton is, ahogy azt később is tette, jegyzetfüzeteiben sok helyütt rajzokat készí­tett, amelyek leveleinek, utinaplójának hite­lét növelték. Első erdélyi útja igen mély nyomot, emlékezetet hagyott lelkében s ba­rátai a rákövetkező években gyakran fel­jegyzik, hogy Jókai ismét Királyhágón túlra készül. 1858 őszén indul második útjára, melyet aztán 71-ben, 76-ban, 81-ben, 84-ben, 85-ben. 89-ben és 1902 októberében újabb erdélyi utazások követnek. Utazásai közül legszebb éppen a második, a kilencvenhét évvel ez­előtti volt. Ezen az után írta útinaplóját is, „More patria, regényes kalandozások Jókai Mórral” címmel, mely könyvalakban sosem jelent meg, csak 1858 két utolsó hónapjában a budapesti Vasárnapi Újságban, folytatá­sokban. Az 58-as út előtt súlyos mellfájás emésztette, barátaitól, kiadójától elbúcsúzott, készült a halálra, mikor valaki havasi uta­zást ajánlott gyógymódul. Őt sem kellett kétszer kérni erre, kapott az alkalmon s a déznai Török Gáborral, jó barátjával, útrakelt az Erdélyi Érchegységet bejárni. A halálos kór eltűnt az után, mellvérzése megszűnt és soha nem tért vissza, a hegyvidék, a feny­veserdők, a gyorsvizű patakok lehelete le­győzte azt. (Jókainak ez a betegsége és kú­rája belekerült az orvosi világirodalomba- A legnagyobb német belgyógyászati munkát, a Nothnagel-féle Spezielle Pathologie und The­rapie XIV. kötetét föllapozva, a Langenblu­tungen fejezetben megtaláljuk annak leírá­sát) Második erdélyi látogatásának út­vonala a következő: Budapestről szekéren utazott Aradig, onnan Világosvárig. Októ­ber volt, késett a tél és ahogy írja „ha még Erdélybe akarunk bejutni s a havasokon jönni keresztül, ugyancsak sietnünk kell”, mert azokat a lehulló hó egy-kettőre járha­tatlanná teszi, ha egyszer Erdély fölött neki szabadul a téli világ. Világosról a gyors­fogat Kőrösbányára vitte, a Fehér Kőrös partján. Hátaslovakon folytatták útjukat­ Vályabrád, Vulkán, Abrudbánya, innen fel­tértek Búcsúmnak, ellátogatott a Detonátá­­hoz, majd Verespatakra. Aztán Topánfalva következett, Vidra, Rézbánya (Itt már a Bi­har-hegységben volt) s a hegyeken keresz­tül Déznára értek (Török Gábor otthonába). Arad—Budapest között ismét szekéren uta­zott Jegyezzünk meg valamit utazásának cél­járól. Eredetileg Hátszeget is meg akarta lá­togatni, hogy mi térítette el céljától, nem tudjuk. Pesten hallott a Hátszeg vidékén és az Érchegységben garázdálkodó Fatia Neg­­ráról — azt a vidéket akarta látni! 1860-ban jelenik meg a „Szegény gazdagok” regénye, amelyet éppen ennek az útnak alapján irt meg. A Fatia Negra (a regényben Hátszegi Lénárd báró) működésének fénypontja a Bach-korszak elejére esik, szervezett arany­csempész és pénzhamisító banda élén állott. Hátszeg környékén, ahol kastélya volt és lakott inkább rabolt, az Érchegységben űzte a pénzverést. A környék lakosságát és a csá­szári kincstárat is egyaránt fosztogatta­ Nem sikerült elfogni. 1853-ban (éppen tásus első erdélyi útjának idejében) egyszerre és hirte­len eltűnt. De nem lett öngyilkos, ahogy azt Jókai regényében megírja, hanem tovább élt. Déván 90 éves korában halt meg­ Eltűnésé­nek oka: a rabló-báró testvérbátyja igen magas magyar közjogi méltóságot kapott, a bécsi udvar befolyásos embere volt, persona grata — azonban a Déva megyei hatóságok­tól érkező sűrű, súlyosan terhelő információk személyének előhaladását is veszélyeztették. Így aztán a két testvér megegyezése meg­magyarázza a Fatia Negra eltűnését. (A család persze ma is él.) A Fatia Negra romantikus világa vonzotta éppen ide, az Érchegységbe, s a többi ok mel­lett, ez is hozzájárult a második erdélyi láto­gatás útvonalának felvázolásához... Utinaplóját a „More patria, regényes ka­landozások”, olvasva, elhatároztam, vé­gig utazom azt az utat és ezért gyalogolok most Zalatnáról Abrudbánya felé, az Érc­­hegységben­ More patrio. Ősi szokás szerint... „Akár merre járnak is a vasúti gőzpari­pák, a more patrio utazás mindig megmarad gyönyörűségnek, kivált ha az embernek olyan útitársa van, ki még azt is megmond­ja, mi volt itt, mi történt ott, ahol most sem­mi sincsen, csak néma fűszálak?... Vendég­lő, meleg ágy, útmutató, hotel, spajzczedli, semélybiztonság, a üst huta fuvar, mind megvan a more patrio utazásnál. Csakhogy nagyon kis helyen elfér. Hotel: a kocsisátor; — állomás: ahol esteledünk; — puha ágy: a bunda; — étlap: a vászontarisznya, benne szalonna, pogácsa és kulacsbor; — útmuta­tó: a távoli torony hegye; — oltalom: a jó fokosbalta; — kényelmes alkalom: a nyer­­ges paripa, a ráncoscsizma, amely nem ijed meg sem hegytől, sem homoktól. Aki ezzel beéri, annak boldogság a more patrio uta­zás. Akinek több kell, váltson a vasútra je­gyet”. Tehát így kell világot nézni ősi szokás szerint. ...S ahogy rójuk az utat, nézzük a vidé­ket, eszünkbe jut ismét az Útinapló. Mit lá­tott erre jártakor Jókai? „Ezentúl mindig mélyebb, komorabb völ­gyekbe szorul az út, nemsokára a hold le­ment, egyedül lovagoltam ismeretlen szik­lák, erdők között, sötét és közepén (t. i. tár­sai előre vágtattak átkelőhelyet keresni a patakon). Néhol hallgatag házak maradoz­­tak el az út mellett, amik közül egyik sem birt olyan külsővel, hogy valakinek kedve lehessen fekete éjszaka oda bezörgetni... Másutt elkésett emberek tüzeltek az út kö­zepén, mint óriási gnómok árnyékai tűnve elő az éjjeli lángnál. Ki tudja, mi dolguk lehetett ott?... Majd ismét egészen puszta, kopár hegyhátak közé emelkedett az út, ahol csak elszórva állt meg egy-egy bokor, még kalyibának sincs hire-hamva, csak bekerített szérűket látni, mikbe szénájukat takarítot­ták be, póznát dugva a boglya közepébe, hogy el ne vigye a szél, vagy fölrakva azo­kat egy-egy­ élőfa tetejébe, mint valami ma­dárfészket... Aztán ismét tomboló hegyipa­tak szelte át az utat, melyen keresztül kel­lett gázolni, távolabb a patak mély meder­be vágott, a túlsó hegyoldalból vérvörös tűz­­szemek világítottak át, valami távoli hámor fénye, s egyhangú kongása verte fel so­káig a csendet, mely később ismét a rohanó patak mélyen hangzó zúgásába vegyült...” Vajon, csak az Érchegység cso­dálatos tájait, vidékét vette észre útközben. Oh, nem, többet lát annál. Látja a Mócföld népének földhözragadt nyomorúságos életét, durva darócot viselő embereket, akik kevés­ke étellel élik életüket hegyek hátán, látja a betegségeket, amelyek tizedelik a lakos­ságot. „Hát még a szellem kívánalmai? Hol alusznak? Ki ébreszti fel őket?" Megdöbbenve kiált fel, „a szegénység nem megénekelni való tárgy!” És öt nap­­múlva már adatokkal bizonyít. „Még a hat iskola közül is csak egy a román és amel­lett van ennek a megyének 54.000 román ajkú lakosa. Ennyi népre jut az összeírás szerint 17 iskolamester, ennek csak fele ro­mán, hanem van azután 105 kocsmáros. Ta­nult a téli félévben 6 tanoda padjain ösz­­szesen 305 fiú és lány s találtatott az ösz­­szeíráskor imni, olvasni tudó ember 1540 magyar és német ajkú lakosság között 559, és 51.323 román ajkú között 503. Aki ebből sem érti, hogy mi a baj, annak nem tudom, hol kezdjem a magyarázást". Vajon a magyar uralkodó osztály hogyan értékelhette Jókai erdélyi benyomásait? ...Mikor elindultam az Érchegységbe, Jó­­kai­ útjára, keveset tudtam e vidék mai éle­téről. Jobban ismertem azt a régit, amit ő írt le, a száz év előttit. S ezekben a falvak­ban, ezek között az emberek között keresni kezdtem, hogy évszázad alatt mit válto­zott a világ erre­felé, s kerestem annak a réginek is az emlékeit, amelyek a legna­gyobb magyar mesemondó felejthetetlen műveit ihlették Juan Taré és a szépséges Mariára föld­jén jártam. Kora reggel volt, amikor Abrud hanyatol egy órányira megálltunk. — Na, itt tér el az út, elágazik, ez itt egyenesen megy. Tovább a városba, mi jobb­ra tartünk a keskenyebb útért, a Búcsúm pa­tak mentén föl Búcsúm községbe neki a Detonátának. Innen az még van vagy tiz kilométernyire, amig maga megteszi azt el­telik az óra is. Nehéz itt. A község az h­osz­­szu. Imitt-amott egy-egy ház... Elnyúlik a völgyben húsz kilométernyire is A bucsumi öreg utitársam, névszerint Si­mon Dávid, azzal vállára emelte az általve­­tőt s indultunk tovább Baloldalt a sebes vizű patak, jobbra viz­­zel tert mely árok, azon felül sziklafal, lép­­tem-nyomon vadviz csordul hasadékaiból. Aztán bokrok, majd két oldalt égnek ka­paszkodnak a meredek hegyoldalak, rajtuk smaragdzöld faszőnyeg terült el. A mezőben mehek. Hangjukról ítélve itt lehet a világ valamennyi méhe, a távoli harangszót is el­nyomják zenéjükkel. Ilyen réteket se lát­tam soha sehol. Akár onnan felülről, a hegytetőről, vagy a gerincről tekint alá az embe,r­­ajtul innen az útról fölfelé végignéz a zöld faszőnyegen, annak teteje úgy tűnik mintha bársonyból, selyemből készitődött volna aztan arra rá lehelet finom virágszir­mokból fokotot kötöttek s a féloldalra dűlt meredek reteken amennyi szint csak ez a termeszet összekevert nagy palettájára, azt most mind ideöntötték. Volt itt pirostól sö­tétkékig mindenféle, de legtöbb a fehér. Oly sűrűn sorakoztak a virágok, hogy beléjük botlott a napsugár is, s beléjük a szél is azér, fodrozta, hullámoztatta a rétet a reg­geli szellő. S ez a virágtenger kövér fa­­mezőben úszott, mert hát volt itt abból is olyan gazdagság, hogy csak azon csodálkoz­tam, hogy bírja ez a roppant hegység ebben a nyári melegben az ilyen vastag ruhát hor­dani. Ennél szebb rétet föld nem viseli há­tán. MAROSI BARNA (Folytatása következik). Mócföldi táj.. ELŐRE Ami nem a versenyzők dolga Rohamosan közeledik a Bányászok Napja, amelyet az idén augusztus 7-én ünnepelünk. Zsilvölgye bányáiban nagy lendülettel folyik a szocialista verseny s minden nap, amely közelebb hozza az ünnepet, új munka­sikereket is jelent. Immár egy hónapja indult a Bányászok Napja és augusztus 23 tiszteletére az a verseny, amely eddig a legnagyobb érdeklő­dést váltotta ki s a legszebb eredménye­ket hozta magával : Hajdú Gyula, a Szo­cialista Munka Hőse petrillai brigádja és a vulkáni Vizi András, lánca Octavian és Vass Márton brigádjainak versenye. Hajdú Gyula brigádja két munkahelyen dolgozik, előhajtásban. Az egyik munka­helyen villamos rakodógép működik. Vizi András ugyanilyen feltételek mellett ugyan­csak két munkahelyet vezet, míg lánca Octavian és Vass Márton brigádjai egy­­egy munkahellyel, együttesen felelnek meg a feltételeknek : Vass Mártonék ugyanis ra­kodógéppel dolgoznak, láncú Octavian mun­kahelye pedig nincs gépesítve. A verseny célkitűzései : minden hónapban az általánosan megállapított norma kétsze­resét haladni az előhajtásban, lehető legkeve­sebbre csökkenteni a hiányzások számát, mindenben megfelelni a minőségi követel­ményeknek, minél teljesebben kihasználni a rakodógépek teljesítőképességét s augusztus 2,3-ig minden munkahelyen 2 segédvájárt és 2 vájárt szakképesíteni. A versenyben álló brigádok lelkesen dol­goznak. Júniusban Hajdúék kerültek az élre. 90 métert haladtak, míg Vizi Andrásék 67, lánca és Vass brigádjai pedig együttvéve 83,9 métert értek el. Július 23-ig Hajdú bri­gádja 67,5 métert haladt, Vizi 53,2 métert, lánca és Vass pedig 68,1 folyómétert. Az átadott munka jó minőségű, a jövendő bá­nyászok szakképesítése pedig folyamatban van. A versenyben részvevők tehát mindent megtesznek a verseny sikeréért. De bármi­lyen eredményeket mutatnának is fel, ez a verseny mindeddig mégsem érte el igazi célját. S ez nem a versenyzők hibájából van így­ Ugyanis a verseny nyilvántartása és nyilvánossága alaposan elmaradt a verseny­zők lendülete mögött. Sem a vulkáni, sem a petrillai bánya ve­zetői, üzemi bizottsága, sem pedig a petro­­zsényi szénipari vezérigazgatóság termelési osztálya nem törődött azzal, hogy a verseny­zőkkel bizonyos időközökben ismertesse a többiek által elért eredményeket. Kétségtelen, hogy mindeddig Hajdú Gyula perru­lai brigádja jár az élen a versenyben Hajduék azonban csak a múlt hónap végén az újságokból tudták ezt meg hivatalosan most pedig, bár júl­us hónap már eltelt e havi e­redményeiket csak akkor ha­sonlíthatják össze a vulkániak eredményei­vel, ha véletlenül egy-egy vulkáni bányász szál találkoznak s azt alaposan kikérdezik Ez a helyzet határozottan helytelen, de még helytelenebb, sőt káros az, ami Vulkánban történt a nyilvántartás és a versenynyilvá­nosság hiányosságai miatt. A három vulká­ni brigád tagjai között ugyanis az a hiede­lem terjedt el, hogy Hajduék elmaradtak mögöttük, sőt, volt néhány vulkáni bányász, aki még a júniusban közzétett eredmények való voltában is kételkedni kezdett. A zűr­zavart még fokozta, hogy egyes felelős mun­kát végző elvtársak úgy vélték, bátorítást jelent, ha Viziéknek, Iancuéknak, Vassék­­nak, külön-külön azt mondják: ők azok, akik lepipálták a többieket. A petrozsényi szénipari vezérigazgatóság termelési osztályának egyik dolgozója, Iva­­novsehi elvtárs, a verseny indulásakor vál­lalta, hogy mind a négy brigád eredményeit naponként számontartja és gyakorta közli majd a versenyben részvevőkkel. A nyilván­tartás a vezérigazgatóság fiókjaiban való­ban megvan, azonban a versenyzőkkel való kapcsolatról mindenki megfeledkezett. A ve­zérigazgatóság illetékes osztályának hibája az is, hogy Vass Márton neve rendszeresen kimarad a kimutatásokból s a Vass és lánca brigádjai által közösen elért eredmények csak lánca neve alatt szerepelnek, amikor nyilvánosságra kerülnek. Ez joggal kedvet­lenig el Vass Mártont és társait. Mindezt Sürgősen orvosolni kell. Nem sza­bad tovább elnézni, hogy egy értékes, ered­ményes verseny, amely még így, a nyilvá­nosság súlyos hiányai ellenére is nagy ér­deklődést keltett és a példa erejével hatott, veszítsen lendületéből. VIDOR ALIZ Hasznosítsuk az elmúlt iskolai év tapasztalatait Tapasztalataim a tanulók helyesírásának megjavításában Iskolánk munkaközössége sokat töprengett azon, hogy milyen módon tehetné könnyeb­bé tanulóink részére a helyesírás elsajátítását. Többféle módszerrel kísérleteztünk. A szám­tan, fizika, földrajz vagy történelem szakos tanár éppen úgy megkövetelte a helyes­írást, mint a magyar szakos. Ezzel azonban még nem értük el a kellő eredményt. Sok fejtörés után, amikor láttam, hogy a dolgozatok és házi feladatok rendszeres javí­tása, a hibák közös megbeszélése sem hozza meg a kívánt eredményt, elhatároztam, hogy új módszerrel próbálkozom. Az V. osztályban tanítom a magyar nyel­vet. Mindennap van órám. Bár a tananyag elég nagy, arra gondoltam, hogy megéri a fáradságot, hogy minden órából, akár nyelv­tan, akár irodalmi órákból öt percet a helyes­írás tökéletesítésére használjak fel. A második negyed­év közepétől minden órán, a napi lecke megkezdése előtt öt perc­nyi időt írásra használtunk fel. Hogyan folyik le ez az öt percnyi munka? A tanulók számbavétele után a táblához hívok egy tanulót s diktálok egy mondatot, amelyet a többiek füzetükbe írnak. A mon­dat leírása s gondos átnézése után a táblá­nál levő tanuló leteszi a fehér krétát, kezébe veszi a színeset s az osztály felé fordul. — Ki nem irta úgy, ahogy én? — hangzik a kérdés. Azok a tanulók, akik hibát találnak az írásban, nyújtják az ujjukat. Én szólítom őket s megmondják, hogy mi a hiba. A fel­szólított tanulónak azt is meg kell monda­nia, hogy a hiba miben áll. Először a gyen­gébb tanulókat hivom fel a hibák javítására s csak végső esetben a legjobbakat. A szí­nes krétával történt javítás mutatja az ere­deti hibákat. Erről a munkáról külön végle­ges nyilvántartást vezetek. Az írandó mondatok kiválasztására, vagy megszerkesztésére igen nagy gondot fordí­tok és sokszor egy-egy megfelelő mondat megszerkesztése több gondot okoz, mint a lecketervem elkészítése. Többféle szempon­tot kell ennél szem előtt tartanom. Nyilván­tartásom mutatja, hogy melyik tanítványom van soron. Számbaveszem a képességét s ha gyengébb, könnyebben felfogható s keve­sebb írási nehézséget okozó mondatot iratok. Tekintettel kell lennem arra is, hogy vala­melyik mondatrésznek a napi anyaggal kap­csolata legyen. Sok nyelvtanórán az íratott mondatot használom fel a tanítás példamu­tatásául. Ezzel a gyakorlattal eddig többféle ered­ményt értünk el. A fegyelem szempontjából igen fontos eredmény az, hogy a tanulók nagy érdeklődéssel várják, hogy kit szólítok, mit diktálok s igy már az óra elején a leg­tökéletesebb csend uralkodik az osztályban. Másik eredmény az, hogy sokkal könnyebben és jobban megismerem tanítványaim felfogó képességét s igy tudom, hogy melyikkel kell alaposabban foglalkoznom, ugyanis tollba­mondáskor némelyiknek csak egyszer, mások­nak kétszer-háromszor kell elmondanom a mondatot. Legnagyobb eredmény azonban az hogy tanítványaim az állandó gyakorlással megtanulták a helyesírási szabályok nagy részét s azokat alkalmazni is tudják. A munka kezdeti időszakában a fősúlyt a rövid és hosszú magánhangzók megkülön­böztetésére fordítottam s állandó hangozta­tással igyekeztem világossá tenni tanítvá­nyaim előtt az ékezetek helyes használatának fontosságát. Minden alkalommal figyeltettem a száj, illetőleg az ajak állását, különösen az o, ó, ö, ő kiejtésénél. Bár a névszóragok­­kal csak az utóbbi időben foglalkoztunk, előbb megtanulták a -val, -vel, -vá, -vé, ragok helyes írását. A szótagolásra is nagy gondot fordítottunk s ma már igen ritka eset, hogy hibásan válasszanak el szavakat. A tulajdonnevek írásával nem volt sok baj, de sok gyakorlatot igényelt a múlt idő jelé­nek és a tárgy ragjának az írása. Evégett nagy szemléltető táblát készítettem a követ­kező formában: Multidejű ige.... Tárgyragos névszó: Adott.... mit adott?... tollat. Vett.... mit vett?... füzetet. Tanult... mit tanult?... számtant. Huszonöt ilyen példát írtam a szemléltető táblára, amely állandóan a sze­mük előtt van s ha valamelyik hibásan ír, rögtön rámutatok a táblázatra. Az öt perces írásgyakorlat jó alkalom arra is, hogy a hibák javítása kapcsán a szófajok meghatározásával is tisztába jöjjenek. Tudom, hogy ez a módszer sem tökéletes, de ha a felső tagozat mindhárom osztályában következetesen végrehajtjuk, jó eredményt tudunk elérni. A fenti módszert a román nyelvet tanító kortársnőm is alkalmazza. Szintén eredmé­nyesen. SZABÓ DÉNES tanár Megjelent: MIKSZÁTH KRI­MÁV PRAKOVSZKY A SIKET KOVÁCS 4Uam «OOJUtfi I» MuftiitT­­aiaM MUit 1955. augusztus 2„ kedd Ady Endre emlékmúzeuma Augusztus 23-án megnyitik Nagyváradon az ..Ady Endre Emlékmúzeum * A megnyitás most már a „Bihorul" építkezési vállalattól függ. Ő végzi ugyanis a volt Megyeház és Törvényszék közt elterülő kistér úgynevezett kioszk épületének tataro­­zási munkálatait. 1900 és 1903 közt, Ady nagyváradi újságírói korszakában, majd később, amikor a költő oly sűrűn téregetett vissza Nagyváradra, különösen a HOL­NAP-TÁRSASÁG működésének idején, ez az épület, az akkori Müller cukrászda, egyike volt Ady kedvelt pihenőhelyeinek. Most a kioszk három helyiségében fog megnyílni a nagy forradalmi költő emlékmúzeuma. Az emlékmúzeum felavatásával sok vajúdás után valósággá válik Nagyvárad­nak az a régi vágya, hogy ebben a városban, amelytől a költő forradalmi indíttatását kapta, méltó emlék örökítse a már világirodalomba bevonult magyar­ költő emlékeze­tét. Az Ady-múzeum alapját Rozsnyai Kálmán Ady-gyűjteménye képezi. Közel négy­száz kötetes könyvtárból, képekből, kéziratokból, emléktárgyakból állt akkor ez a pá­ratlan Ady-gyűjtemény, melynek­­a második világháborúban megtépázott részét Ga­lamb László, a Tartományi Múzeum lelkes asszisztense mentette meg az elkallódás­­tól. A gyűjtemény megmaradt része ideiglenesen a Tartományi Múzeumban nyert el­helyezést. Vlad Spoiala múzeumigazgató odaadó szorgalmazása folytán az idén fel lehet avatni az első reprezentatív Ady-múzeumot. A múzeum létesítéséhez felbecsülhetetlen segítséget nyújtott a Művelődésügyi Minisztérium megértő anyagi támogatása és az az intézkedése, mellyel az egykori zilahi kollégium, — ma ,,Ady Endre középiskola" — majd a zilahi pajon­­ múzeum őrizetében lévő igen gazdag Ady-gyűjteménynek szin­tén Nagyváradra való átengedését rendelte el. A Nagyváradon megnyíló Ady-múzeum anyaga a Rozsnyai-féle és a zilahi gyűj­temény egyesítésével jelenleg mintegy másfélszáz kötet könyvből, közel négyszáz Ady-vonatkozású régi újságcikkből, majdnem kétszázötven darab Ady-levélből, kéz­iratból, fényképből és albumból áll, s ez az anyag hihetőleg még bővülni fog. Az anyagnak az emlékmúzeumban kiállításra kerülő részét gazdagítani fogják művé­szeink most készülő festményei és szobrai. A tartományi néptanácsok tanügyi osztályvezetőinek országos értekezlete TOLSZTOJ „FELTÁMADÁS" CÍMŰ RE­GÉNYÉBŐL Charles Spaak ismert filmíró forgatókönyvet ír. UJ KÉTEMELETES TÖMBHÁZ ÉPÜL VASÁRNAP HAZATÉRT Hágából az RNK Régenben. A készülő épületben 25 család jut építészküldöttsége, amely részt vett az épi­­kényelmes lakáshoz. teszek nemzetközi kongresszusán. ÚJ­­CSOMAGOLÁSBAN KERÜL FORGA­LOMBA a hazai tejpor. Az eddigi karton­dobozok helyett ízléses fémdobozokban árulják majd ezt a közkedvelt árucikket. BARTÓK BÉLA TÁRSASÁG alakult az ausztráliai Sydneyben. ÁLLANDÓAN Nő a filmszínházak száma a Csehszlovák Köztársaságban. 1945-ben Csehországban 1418 filmszínház volt, a múlt évben ez a szám felemelkedett 2543-ra. Szlovákiában a filmszínházak száma elérte a 832-t. TIZENÖTEZER férfi, női és gyermekru­hát készít naponta a fővárosi Gheorghe Ghe­­orghiu-Dej készruhagyár. FÖLDRENGÉS VOLT Chilében a Nilahua vulkán környékén. A földrengést egy vulka­nikus hamueső követte, közli a FRANCE PRESSE hírügynökség. BEFEJEZTÉK A BÚZA ÉS ÁRPA ARATÁ­­SAT Bukarest tartományban. Most a csép­lés gyors befejezésére fektetik a legnagyobb súlyt. BEFEJEZŐDÖTT A POZNANI nemzetkö­zi vásár. A vásár 24 országának pavilonjait közel másfél millió érdeklődő, közöttük 3.500 külföldi látogató tekintette meg. A vásáron számos kereskedelmi szerződés jött létre. A lengyel külkereskedelmi vállalatok 460 mil­lió rubel értékű ügyleteket kötöttek. ÚJ VILLAMOSVONAL létesült a főváros­ban. A Ferentari negyed és a Március 28 tér között közlekednek a „vonalas” 8-as vil­lamosok. A 8-as vonalra váltott bérletek ér­vényesek az új vonalra is. SZTRÁJKBA LÉPTEK a Bermuda szigeti autóbusz sofőrök. A sztrájkolók f­zetásu­k emelését kérik. Érdekes tudni, hogy Bermu­da szigetén az autóbusz az egyetlen szállí­tási eszköz. EZ ÉV ELSŐ FELÉBEN 29 újítási javas­latot nyújtottak be a ploiesti gépjavító üze­mek munkásai. A javaslatok közül 11-et al­kalmaznak. Ennek eredményeként 143.398 lej megtakarítást értek el. Az újítókat 6.776 lej­jel jutalmazták. ÉGHETETLEN CIPŐTALPAT készítettek műanyagból a magyarországi Munkavédel­mi Tudományos Intézet dolgozói. Hétfőn reggel a közoktatási minisztérium­ban megkezdődött a tartományi néptanácsok tanügyi osztályvezetőinek értekezlete. Az ér­tekezleten megvizsgálják az elemi és közép­iskolák múlt évi tevékenységét és megálla­pítják az új tanév megnyitásához szükséges intézkedéseket. Az értekezlet első napján a Iasi és Te­mesvár tartományi néptanácsok tanügyi osz­tályá­nak jelentését terjesztették elő. A be­számolókat vita követte. Az értekezlet augusztus 2. és 3-án folyt­­atja munkáját. Felekezetközi békeértekezlet Nagyváradon A Nagyvárad rajoni néptanács dísztermé­ben a napokban felekezetek közötti gyűlést tartottak a Nagyvárad tartományi vallásfe­lekezetek képviselőinek részvételével. A gyű­lésen Paul Madincea ortodox lelkész és Zitzmannn Ferenc katolikus pap a helsinki Béke-Világtalálkozó jelentőségét méltatták. Felszólaltak még Rácz Miklós, Lupsa Gheorghe, Pop Ion, Muresan Ion, Szeles Mi­hály, Szabó Ferenc lelkészek, és mások. Va­lamennyien kijelentették, hogy továbbra is a béke és a népek közötti megértés eszméit hirdetik. (Agerpress. .....----------­A Meteorológiai Intézet közli: Az ország nyugati részén általában szép, derült, keleten bizonytalan idő, változó et­­hőzet várható. Moldvában, Dobrudzsában és a hegyes vidékeken záporok és zivatarok. Mérsékelt északnyugati szél. A következő három nap folyamán az idő az egész országban megjavul. Az ország dél­keleti részén kezdetben elvétve futó esők, azután szép, száraz idő. Enyhe északkeleti szél, emelkedő hőmérséklet.

Next