Előre, 1955. szeptember (9. évfolyam, 2446-2471. szám)

1955-09-01 / 2446. szám

A A genfi kínai-amerikai tárgyalások GENF. (Agerpres). — A TASZSZ jelenti. A Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok nagykövetei augusztus 31-én rendes ülést tartottak. Az ülésen folytatták a polgári személyek kölcsönös hazatelepítése kérdésének vitáját. A következő ülést szeptember 6-ra tűzték ki. A Szovjetunióba érkezett Horni Bhaba MOSZKVA (Agerpres). — A TASZSZ je­lenti: A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának meghívására augusztus 30-án Moszkvába ér­kezett Horni Bhaba indiai tudós, aki a nem­régiben lefolyt genfi atomértekezlet elnöke volt. Az ellenzék aknamunkája ellenére is Folytatnunk kell eddigi politikánkat Kekkonen finn miniszterelnök beszéde Kokemiakiban HELSINKI. (Agerpres). — A MARKANSA teljes egészében közli Kekkonen finn minisz­terelnök augusztus 28-án Kokemiakiban mondott beszédét. Kekkonen beszédében a finn reakciós kö­röknek azzal a tézisével foglalkozott, amely szerint a külpolitikában immár elavult a „Paasikivi irányvonal”. Beszédének elején Kekkonen emlékeztetett arra a nyilatkozatra, amelyet Paasikivi köz­­társasági elnök nemrégiben adott egy svéd lapnak s felhívta a figyelmet az elnök követ­kező szavaira: „Finnország történelmében többször előfordult már, hogy a kard okozta pusztításokat a toll segítségével kellett jóvá­tenni”. A finneknek meg kell szívlelniük ezeket a szavakat — mondotta. Emlékeznünk kell arra, hogy két és fél évszázad során Finnor­szág sokszor volt háborús állapotban Orosz­országgal s hogy ezek a háborúk mindig szerencsétlenül végződtek számunkra. A kard okozta pusztításokat minden háború után a toll segítségével kellett helyrehoz­nunk, tehát politikai eszközökkel. A háború okozta pusztítások helyrehozásának politiká­ja azonban hálátlan munka. Új alapokat kell találni arra, hogy kölcsönös bizalmon nyugvó jószomszédi viszonyt teremtsünk egy olyan országgal, amellyel a múltban ellenséges viszonyban voltunk s az ilyesmi­vel nem mindenki rokonszenvezik. A háború befejezése után az ország kül­politikájában előállt helyzet s a Szovjetunió­val való jó viszony — noha ezt az összes körök helyeslik — elégedetlenséget váltott ki egy bizonyos réteg soraiban. (Szerencsére ez a réteg nem túl népes.) Ez a réteg elítélte azokat, akiknek feladatuk e hivatalos poli­tika gyakorlati megvalósítása. Bizonyos körök mindig arra törekedtek, hogy bizalmatlanságot szítsanak külpoliti­kánk vezetőivel szemben. Főképpen a rém­hírterjesztés módszeréhez folyamodnak. Ez idő szerint azt a rémhírt terjesztik, hogy a kormány ki akarja szolgáltatni a Szovjet­uniónak az országban élő ingermanlandi származású személyeket. Tavaly nyáron, a­­mikor Moszkvában tárgyalásokat folytattunk az öt évre szóló szovjet-finn kereskedelmi egyezmény megkötésével kapcsolatban, amely oly nagyjelentőségű számunkra, itt, a nyu­gati partvidéken azt a rémhírt terjesztették, hogy Kekkonen többszáz kilométer hosszú­ságú területet ígért a Szovjetuniónak Vaasa vagy Pori vidékén. Ilyen és ehhez hasonló rémhíreket terjesztenek immár tíz eszten­deje. Amikor úgy látják, hogy nem illethetik bírálattal külpolitikánkat, olyankor — tehe­tetlen ellenszegülésük kárpótlására — kül­politikai vonatkozású rágalmak és rémhírek kiagyalásához és terjesztéséhez folyamod­­­­nak. Megmételyezik tehát a közvéleményt s mindent a hivatalos politikára kennek. Azt reméltük, hogy mi, akik kijártuk egy kemény tapasztalat iskoláját, megtanultuk végre, hogy higgadtan, vagy legalább is elő­­vigyázattal ítéljük meg a külpolitikai kérdé­seket. Amikor azonban a nagyhatalmak genfi tárgyalásai reményt keltettek a nemzetközi feszültség enyhülésére, egyes lapok nagysi­­etre máris következtetéseket vontak le Finn­országra nézve. Azt igyekeztek bizonygatni, hogy egy új nemzetközi politikai helyzet be­álltával az ország eddigi politikája a Szov­jetunióval szemben „elavultnak” és „követ­­kezetlennek” tekintendő. A miniszterelnök ezután a két politikai rendszer együttlétezéséről beszélt s ezt ver­senynek minősítette, végül a következőket mondotta: „Csak úgy szilárdíthatjuk meg államunk helyzetét, szabadságát és függetlenségét, ha becsületesen és őszintén folytatjuk mostani politikánkat”. Az ép bőrrel szabadult náci bestia Az Arbeiter Zeitung 1955 augusztus 17-i számából A szövetségesek 1945-ben megeléged­tek azzal, hogy csak a legnagyobb há­borús bűnösöket állították a nürnbergi bíróság elé. Bizonyára abból a meggon­dolásból indultak ki, hogy a német nép kellő eréllyel fog ítélkezni a német mi­litaristák és fasiszták fölött, így aztán csupán egy maroknyi ember fizetett éle­tével az emberiség ellen elkövetett gaz­tetteiért. Aki kételkedik ebben, gondoljon von Papén, Schacht, Krupp és a többi urakra, akik teljes mértékben kiérdemel­ték az akasztófát annak a politikának a támogatásáért, amely sokmillió ember ha­lálát okozta és akik ma ismét nagy sze­repet játszanak. Nürnberg sajnos csupán olyan csalétek volt, amelyet később szé­leskörű kegyelem követett. Mindez termé­szetesen katasztrofálisan befolyásolta a német népnek az igazságról alkotott fel­fogását. Annak idején dr. Karl Gémként egy SA csoport orvosát és egy SS csoport vezetőjét is a nürnbergi bíróság elé ál­lították. Ez a Genzben még 1926-ban be­lépett a nemzeti-szocialista pártba. Az orvosok nemzeti szocialista szövetségé­ben kifejtett tevékenységéért a párt aranyérmével tüntették ki, megkapta az SS halálfejes gyűrűjét és diszkardját. Tehát nem lehet szó valamilyen jelen­téktelen náciról. Nürnbergben, az orvosok perén dr. Gémként a fővádlottak közé sorolták és életfogytiglanra ítélték. A törvényszék azzal vádolta, hogy orvosi kísérleteket végzett a gyűjtőtáborok foglyain, ször­nyen megkínozta, végül pedig megölte őket. Egyebek között az ő parancsára tartották jóval fagypont alatti hidegben a politikai foglyokat. Ennek az emberbőrbe bújt bestiának is megkegyelmeztek és szabadlábra helyez­ték. Dr. Genzken ezután a sackingeni ke­rületbe, az eldugott Hotzen erdőbe vo­nult vissza. A berlini törvényszék a na­pokban újból elővette ezt az ügyet és az alábbi ítéletet mondta ki: Dr. Gémként kötelezik 34500 márka büntetés és a per­költségek megtérítésére. Ezenkívül három évre megfosztották polgári jogaitól, va­gyis három évig nem foglalhat el köz­tisztséget. A további három év folyamán nem folytathat olyan foglalkozást, amely külön engedélyhez van kötve. Ez az ítélet, amely csupán pénzbünte­téssel sújtja azt a gyilkost, aki szörnyű kínzások között pusztított el embereket, mindennél kirívóbban beszél. Vérengzések Algériában A zürichi „Die Tat" augusztus 25-i száma Írja: Hivatalos francia körök beismerik, hogy az algériai összetűzések során 1000 algériai és csupán 25 francia katona esett el. Ez a híradás igen tanulságos. Hiszen, ha ilyen nagy különbség van a két fél áldozatai között, akkor igazán nem beszélhetünk arról, hogy a franciák kényszerűségből használnak fegyvert, ha­­nem egész egyszerűen a szó szoros ér­telmében vett mészárlásról van szó. Az egyik hírügynökség jelentése szerint, az idegenlégió egyik egységének parancs­noka azt a parancsot adta, hogy ne ejt­senek foglyokat. Úgy látszik, hogy Al­gériában végre is hajtották ezt a paran­csot. Világosan rá kell mutatnunk az utóbbi északafrikai események még egy jellem­ző vonására. Marokkóban a berber tör­zsek első ízben szolidaritást vállal­tak az arabokkal. Sőt, éppen a berbe­rek voltak azok, akik a legnagyobb el­szántsággal ragadtak fegyvert. Nagy je­lentőségű fordulat ez. Kudarcot vallott a marokkói francia politikusok zseniá­lis módszere: az arabok és berberek egy­más ellen ugrasztása. Az utóbbi években annyiszor állapították meg, hogy meg kell védeni a berbereket az araboktól és hogy a berberek Franciaország segít­ségére számítanak. Most a nagy berber törzsek megváltoztatták véleményüket és szolidaritást vállaltak az arabokkal. El Glaeni, a berberek hercege, Franciaor­szág utolsó marokkói barátja sokat ve­szített ezáltal tekintélyéből. Kétségtelen, hogy Párizs nem hagyhatja figyelmen kívül az eseményeknek ezt az újabb ala­­kulását. ELŐRE Belgium szérumot importál a Szovjetunióból BRÜSSZEL (Agerpres) — A TASZSZ jelenti: Lescurton belga egészségügyi miniszter nemrégiben megbeszéléseket folytatott M. F. Kucim­anal, a Szov­etunió belgiumi ideig­lenes ügyvivőjével. Az egészségügyi minisz­ter kijelentette, hogy Belgium szeretné növelni a szklerózis elleni Margulis-Sub­­ladze szérum behozatalát a Szovjetunióból, ugyanis belga orvosi körök véleménye sze­­­rint a szovjet gyártmányú szérumnak igen nagy a gyógyha­tása. M. F. Kucimin, a Szov­jetunió ideglenes belgiumi ügyvivője az elmúlt napokban közölte Leburton miniszt­­errel, hogy a Szovjetunió teljesíti a kérést, s a közeljövőben 50 liter Margulis-Sub­­ladze szérumot szállít Belgiumnak. A ten­gi egészségügyi miniszter felkérte M. F. Kurimint, hogy tolmácsolja a szovjet kormánynak meleg köszönetét. A Csehszlovák Köztársaság csatlakozott az osztrák államszerződéshez PRAGA. (Agerpres). — A CETEKA je­lenti : Augusztus 16-án, a Csehszlovák Köztár-­­saság Nemzetgyűlésének nyolcadik rend­kívüli ülé­szakán megvitatták a Csehszlo­vák Köztársaság csatlakozását az 1955 május 15-én megkötött osztrák államszer­ződéshez. Viliam Siroky miniszterelnök a kormány nevében javaslatot terjesztett elő ezzel kapcsolatban. A miniszterelnöki beszámoló megvitatása után az ülésszak elfogadta a kormány ja­vaslatát a Csehszlovák Köztársaság csat­lakozásáról az osztrák államszerződéshez. A francia minisztertanács határozatai a marokkói kérdésben PÁRIZS. (Agerpres).­­ A TASZSZ je­lenti: A francia minisztertanács legutóbbi ülésén határozatokat fogadtak el a marokkói kér­déssel kapcsolatban. A COMBAT szerint e határozatok lényege a következőkben foglal­ható össze: a „méltányosság elvei alapján” megfosztják trónjától Ben Arafa szultánt; háromtagú régenstanácsot neveznek ki; tagja lesz a tanácsnak Sefru város volt pasája is, valamint Bekkaj, aki támogatta az 1953-ban trónjától megfosztott Ben Yusszef szultánt; „reprezentatív” jellegű marokkói kormányt alakítanak; a volt szultánt Franciaországba hozzák Madagaszkárból; Grandvalt, a ma­rokkói francia főbiztost és más francia tiszt­viselőket leváltják tisztségükből. Mint a lapok közül, a minisztertanács ülése rendkívül feszült légkörben folyt le, minthogy a miniszterek nincsenek egy véle­ményen a marokkói válság megoldása tekin­tetében. Nem egy miniszter kifogásolta, emelt a fenti tervezettel kapcsolatban. A COMBAT szerint König nemzetvédelmi mi­niszter lemondással fenyegetőzött. Pinay és Triboulet miniszterek szintén kijelentették, hogy nem értenek egyet a tervezettel. Az északafrikai események PÁRIZS (Agerpres) Az utóbbi 24 órában Marokkóban szór­ványos összetűzésekre került sor a marok­kóiak és a francia csapatok között. A FRANCE PRESSE jelentése szerint a francia hatóságok újabb csapatmegerősíté­­seket hoznak Marokkóba. Augusztus 30-án az ötödik gyalogezred egyik zászlóalja szállt partra Casablancában. Az egysé­get Oued Zembe, az elmúlt napokban vég­bement vérengzések színhelyére küldik. Ugyancsak augusztus 30-án, a „Colombe Bechar“ fedélzetén 117 harckocsi érkezett Észak-Afrikába. Boyer de Latour tábornok, az új marok­kói helytartó szeptember 1-én vagy 2-án foglalja el helyét Rabatban. Algériában a parasztok tömegesen hagy­ják el falvaikat. „A megtorló rendszabá­lyok csak növelik az algériai felkelők szá­mát — írja a párizsi FRANC-TIREUR. — A francia csapatok úgynevezett „tisztoga­tásai“ miatt az algériai parasztok a he­gyekbe menekülnek. A büntetőosztagok mindenütt elnéptelenedett falvakon vonul­nak át­. A német kérdés megoldásának egyedüli útja Éveken keresztül vihart jelző komor fellegek borították be a nemzetközi élet égboltozatát: a „hidegháború“ dermesztő korszakát éljük. S ha volna a világpolitikai életnek meteoroló­giai intézete, a genfi kormányfői értekezletet így jelenthette volna: „A légáramlat megeny­hült, a felhőzet szakadozik." Akik értik a me­teorológia nyelvezetét, tudják, hogy ez még nem jelent derűs égboltot, a nap meg csak üt­ött kidugja fejét a felhők közül, de még nem árasztja el fényével a világot. A négy nap atom kormányfőinek értekezlete után nincs kérdés, amely erősebben érdekelné az emberiséget, mint az, hogy lesz-e elég ereje a napnak az égbolton még mindig ott kóborló szürke fel­­legek eloszlatásához és ahhoz, hogy tartósan derűs légkört teremtsen ! S nincs, aki vitatni merné, hogy ez elsősorban attól függ, meg tudnak-e egyezni a német kérdésben, milyen megoldást találnak, vagy legalább közeled­­nek-e a megoldáshoz a négy hatalom külügy­miniszterei az európai béke é s talán az egész világbéke­­ e legfontosabb, központi kérdésében. Mit hozott a német kérdésben a kormány­fői értekezlet, mi a helyzet e termetben Genf után és a külügyminiszteri értekezlet előtt ? Mint a többi napirenden szerepelt kérdés­ben, a német kérdésben sem történt konkrét megegyezés. A jelek szerint azonban n­in­d a feszer­elés, mind pedig az európai ,sp­les­­tiv biztonság kérdésében számottevő mér­tékben közelebb kerültek egymáshoz az ál­láspontok, a Kelet és Nyugat közötti kapa­s­­latok kérdésében pedig elvben szinte mind­két fél teljesen egyetért s csupán a részlet­­kérdések, a mit, mikor és miként tekinteté­ben kell konkrét megállapodásokat kötni. S a német kérdésben ? Eredménytelennek te­­kinthető-e ebben a vonatkozásban a négy kormányfő tanácskozása ? Távolról sem. Eredményszámba megy már maga a tény, hogy kikristályosodtak, tisztázódtak az álláspontok. De még ennél is nagyobb jelen­tősége van annak, hogy elfogadták és a kül­ügyminiszterek számára kiadott direktívák­ban kifejezésre juttatták azt az elvi szem­pontot, hogy szoros összefüggés van az eu­rópai kollektív biztonsági rendszer megte­remtése és a német kérdés rendezése között. Ez kifejezésre jut magában abban a tényben is, hogy a direktívákban közös pontban fek­tették le a két kérdésre vonatkozó utasítá­sokat. Nem érdektelen az sem, hogy a direk­tíváknak ez a fejezete előbb beszél az euró­pai biztonság kérdéséről s azután a német kérdés rendezéséről. De a direktívák, eme sorrendi jellegzetességen túlmenően, kifeje­zetten is leszögezik a két dolog közötti ösz­­szefüggést. Hadd idézzünk ennyit szó sze­rint: „A kormányfők — a német kérdésnek és Németország újraegyesítésének megoldá­sa tekintetében rájuk háruló közös felelőssé­gük tudatában — megegyeztek abban, hogy a német kérdés megoldását és Németország­nak szabad választások útján történő újra­egyesítését a német nép érdekeinek és az eu­rópai biztonság érdekeinek megfelelően kell megvalósítani...” Ezt olvasván, vagy csak ezt olvasván, az embernek az a benyomása, hogy „hiszen ak­kor minden rendben van, a leglényegesebb kérdésben megegyeztek." Csakhogy: hátra van meg a nehezebbje. Megteremteni az összhangot a szavak és a tettek között, az általános elv és a részletkérdések, a gyakor­lati megoldás módozatai között. A szovjet kormány politikájában ez az összhang tökéletes, a részletkérdések, a gya­korlati megoldás tekintetében pedig konkrét, éss­zerű és megvalósítható javaslatai vannak. A szovjet kormány politikájának sziklaszi­lárd alapja van: a realitás. Ezen épülnek fel javaslatai. S a nyugati hatalmak kormányai ? Homá­lyos, a reális lehetőségektől távol álló és a tényleges helyzettől, az utóbbi években kia­lakult történelmi helyzettől elszakadt elgon­­dolásaik vannak, általános választásokról, Németország egyesítéséről és bizonyos — na­gyon is kétes értékű — garanciákról az eu­rópai biztonságot illetően. Mereven ragasz­kodnak — legalábbis egyelőre — a párizsi szerződésekhez, vagyis Nyugat-Németország rém­ularizálásához és az atlanti katonai tömbbe való bevonásához. Az egyesítést pe­dig úgy képzelik el, hogy a két német rész­­állam gépie­sen olvadjon össze, sőt mi több, az így egyesített Németország vegyen részt az atlanti tömbben. A szovjet kormány teljes joggal s az ösz­­szes európai népekkel egyetértésben teszi fel a kérdést: lehet-e a népek biztonságáról be­szélni Európában, ha annak szívében remi­­liarizálják Nyugat-Németországot, fegyvert adnak ugyanazoknak a militaristáknak a ke­zébe, meghagyják a hatalmát ugyanazoknak a monopoltőkéseknek, akik mindkét világhá­ború kirobbantásában döntő szerepet já­tszot­­tak ? Lehet-e egyesítésről beszélni és figyel­men kívül hagyni, hogy Németország terüle­tén az utóbbi évek folyamán két különálló állam jött létre s ez a különállóság nem maradt meg csupán a közjogi határok kö­zött. Megmaradt a nyelvi és nemzeti közös­ség, a nép nagy tömegeiben éppen ezért ele­ven és jogos az egyesülés vágya. De a két más-más életet élő államban egymástól el­térő fejlődési folyamat ment végbe és en­nélfogva merőben más politikai, társadalmi és gazdasági berendezkedés alakult ki. S végül, lehet-e figyelmen kívül hagyni, hogy a hosszú évek óta folyó „hidegháború" nem kerülte el e két államot sem? Nincs józa­nul gondolkodó és józanul ítélő ember a vi­lágon, aki előtt de volna nyilvánvaló, hogy a német kérdést nem lehet rendezni mind­ezeknek a realitásoknak a figyelembe vétele nélkül. S aki — ennélfogva — ne tekintené ésszerűnek és egyedül célravezetőnek a szovjet javaslatokat, amelyeknek lényege a következő: A német kérdés sokkal nehezebb és bonyo­lultabb, semhogy egyik napról a másikra, egyetlen tollvonással, egy csapásra meg le­hetne oldani. Az ismert szakaszonkénti meg­oldással meg kell teremteni a kollektív biz­tonsági rendszert, létre kell hozni az előfel­tételeit a két részállam között is a „hideg­háború" felszámolásának, a közeledésnek, a mesterségesen szé­­­zakított gazdasági és kulturális kapcsolatok kiépítésének, majd ténylegesen meg kell valósítani a két rész­állam közötti közeledést, helyre kell állítani a szoros gazdasági és kulturális kapcsolato­kat és aztán... Aztán: A német nép nemzeti érdekeinek megfelelően és az európai né­pek biztonságát szem előtt tartva hozzá kell fogni az egység gyakorlati megvalósí­tásához. Az európai népek biztonsága és a német nép nemzeti érdeke nincs egymással ellen­tétben, sőt a kettő között szoros összefüg­gés van. Ezt vallja a német nép nagy több­sége is, ezt az áláspontot képviseli a Né­met Demokratikus Köztár­aság kormánya, a­­mely létezésének első percétől kezdve elő­­harcosa volt az ország békés egyesítésének, az egységes, demokratikus, békeszerető Né­metország megteremtésének. Nem kétséges, hogy ebben a vonatkozásban az NDK kor­mánya az egész német nép nagy többsé­gének az álláspontját juttatta kifejezésre, a­­midőn a kormányfői értekezlet eredményeivel foglalkozó — a népi kamarában felolvasott — nyilatkozatában leszögezte: a német nép számára teljesen elfogadhatatlan még a gondolata is annak, hogy az újraegyesített Németországot alárendeljék a párizsi egyez­ményeknek és bevonják az északatlanti szövetségbe. A nyilatkozat ezenkívül nem hagyott kétséget afelől sem, hogy: „Német­országot nem lehet a Német Demokratikus Köztársaság-beli dolgozók érdekei árán újra­egyesíteni, az NDK dolgozói sohasem fognak lemondani azokról az eredményekről, ame­lyeket tíz évi kemény munkával vívtak ki ma­guknak." Az európai népek biztonsága és a német nép érdekei egya­ránt azt kö­vetelik — mint az újraegyesítés elen­gedhetetlen feltételét —, hogy bizonyos vál­tozások menjenek végbe Nyugat-Németor­­szágban. Az NDK kormányának nyilatkozata ezt is egyértelműen kifejezésre juttatta: „A Német Demokratikus Köztársaság úgy véli, hogy Nyugat-Németországban véget kell vet­ni a monopolisták és a földbirtokosok ural­mának, amint ezt a szövetségesek a potsda­mi szerződésben megál­lapították s ami meg­felel a német nép és a béke biztosítása ügyének.“ Nem lehet lebecsülni a befolyását azoknak az erőknek ,amelyek Nyugat-Németország­­ban ez idő szerint még egészen más húro­kat pengetnek, e körök befolyását természe­tesen nem annyira a nép tömegeire, mint a bonni kormány politikájára. A fejlemények végső kimenetelét azonban nem ez a befo­lyás, hanem Nyugat-Németország igazi közvéleménye fogja megszabni. S nem két­séges, hogy ez a közvélemény az utóbbi egy­két esztendőben a béke ügyére igen kedvező átalakuláson ment keresztül. Mind több azok­nak a száma Nyugat-Németországban, akik a szovjet kormány kezdeményezését látva, felismerik, hogy az egyesülés egyedül jár­ható útját a szovjet javaslatok jelentik. Itt nem beszélünk csupán a dolgozók millióiról, kommunistákról és nem kommunistákról, szo­ciáldemokrata és keresztény-szocialista szakszervezeti tagokról, akiknek ál­láspontja ebben a kérdésben már régen nem kétséges. Hanem azokról a józan ipari és kereskedelmi körökről, amelyek nin­csenek érdekelve a nagy monopolisták, ha­dianyaggyárosok háborús üzleteiben, sőt a józanabb és nem kevésbé számottevő katonai körökről is. A genfi kormányfői értekezlet alkalmából Svájcba érkezett nyugat-német bizottságban Wirth Heinemann és Niemöller mellett ott láttuk Bogiszlav von Bonnn volt német vezérkari tisztet, aki még nemrég ve­zető állást töltött be a bonni kormány álcá­zott hadügyminisztériumában, a katonai ügyekkel foglalkozó Blank-hivatalban. S aki éppen azért fordult szembe Adenauerrel, mert felismerte, hogy az atlanti po­ltika min­den eddiginél súlyosabb katasztrófához ve­zeti a német népet. Szavának súlyát és­ hite­­lességét nem lehet kétségbe vonni mert ép­pen a kormányban betöltött tisztségénél fog­va alkalma volt bepillantani az atlanti ve­zérkar titkaiba. Melyik német hazafit ne rázták volna meg von Bonin leleplezései, amelyek a legbeava­­tottabb helyről figyelmeztették a német né­pet, hogy az atlanti szövetség vezérkarának stratégiája nemcsak csatatérré, hanem egyet­len hatalmas tömegsírrá változtatná egész Nyugat-Németországot, hogy Grünther tábor­­nok, a NATO főparancsnoka nem csinál tit­kot abból, hogy stratégiai elgondolásai sze­rint háború esetén a német hadosztályokat szinte mind egy szálig fel kell áldozni a háború első szakaszában, majd Nyugat-Né­­metországban egy 400 kilométeres mélységű hadszintért alakítanak ki, egy „holtterületet", amely lehetővé teszi az atomháború megindí­tását. Melyik német hazafi maradhat közöm­bös von Bonnn Münchenben tett ama nyilvá­nít, kijelentése mellett, hogy: „Számunkra m­ár e stratégia első szakasza is halálos lenne." És nem szabad elfelejteni, ezt egy régi német vezérkari tiszt, elismert kato­nai szaktekintély mondja, aki még nemrég a bonni kormány vezető katonai köreihez tar­tozott... A német kérdés megoldására vonatkozó szovjet javaslatok ellen felhozott legerősebb „érv“ az, hogy megvalósításuk sok erőfeszí­tést és időt igényel. A Novoje Vremja aug­ 18-i vezércikkében azonban joggal teszi fel a kérdést, hogy tud-e ezzel szemben valaki más, könnyebb és gyorsabb, s ugyanakkor megva­lósítható megoldást ajánlani. Nyilvánvaló, hogy más út nincs. Európa népei bíznak abban és küzdenek azért, hogy előbb-utóbb győzzön a józan be­látás és a nyugati kormányférfiak is rátérje­nek erre az egyedül járható útra A genfi kor­mányfői értekezlet is ezt az ut­at nyitotta meg. Minden attól függ, hogy a külügyminiszterek októberi értekezletén tovább mennek-e ezen az úton és ezzel eloszlatják-e Európa égbol­tozatáról a viharfellegeket. BODOR TAMÁS Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bukarest, Plaza Scintell Nr. I. — Telefon 7.42.29. — Előfizetések • postahivataloknál, levélhordóknál ás a vállalatok önkéntes lapterjesztőinél. Közlemény Antonin Zapotockynak, a Csehszlovák Köztársaság elnökének egészségi állapotáról PRÁGA­ (Agerpres).­­ A CETERA közli a következő, augusztus 31-én közzétett jelen­tést Antonin Zapotockynak, a Csehszlovák Köztársaság elnökének egészségi állapotá­ról. Antonin Zapotockynál, a Csehszlovák Köz­társaság elnökénél a szívműködés akut gyen­gülése és vérkeringési zavarok léptek fel. Az orvosi kezelés eredményeképpen szívműkö­dése megjavult. Augusztus 31-én az elnök hőmérséklete 36,3 volt, vérnyomása és pul­zusa rendes. A beteg nyugodtan töltötte az éj­szakát A jelentést Milos Netousek professzor, Vratisla Ionas professzor, Markov professzor az orvostudományok doktora és dr. Franti­­sek Zavodny, az állami szanatórium igazga­tója írta alá. Eden miniszterelnök Sajtójelentések szerint Eden angol minisz­terelnök elhatározta, hogy személyesen fog­ja ellenőrizni a katonai támaszpontokat és a tudományos atom­kutatási központokat. Eden szeptember 6-án elutazik Londonból és három héten át repülőgépen bejárja egész Angliát. A „Daily Mail” a többi között a követke­zőket írja Eden útjával kapcsolatban: „Angol miniszterelnök ilyenszerű utazása­ körutazása Angliában ra szinte nem volt még példa békeidőben. A miniszterelnök arra fogja felhasználni kör­útját, hogy megállapítsa, milyen összegeket kell fordítani a jövőben Angliának fegyveres erőkre s hogy ezek tevékenységének egy ré­sze nem vált-e fölöslegessé. A pénzügyi vál­ság következtében ugyanis a védelemre szánt kiadások kérdése váratlanul égető kér­déssé vált az angol kormány számára.” 1955 szeptember 1. csütörtök. 1 Válságban a brit textilipar 22.000 munkást bocsátottak el az idén LONDON (Agerpres).­­ Az angol sajtó a brit textilipar egyre nö­vekvő válságáról számol be. A DAILY EX­PRESS című lap arról ír, hogy Angliában az idén ötven textilgyárat zártak be és 22 ezer munkás kénytelen volt más iparágban munkát keresni. Kilenc textilipari szakszervezet képviselői elhatározták, hogy október 22-ére Manches­terbe összehívják a textilgyári munkások e­­gyesületének rendkívüli értekezletét, hogy megvizsgálják a textilipar helyzetét. A DAILY HERALD megállapítja, hogy Rochdale, Blackburn, Oldham, Burnley, War­­rington St-Hellens és Preston textilipari köz­pontokban növekszik a részleges és a teljes munkanélküliség. További 85.000 ember készül csatlakozni a chilei sztrájkhoz SANTIAGO­ (Agerpres). L Ibanez, Chile köztársasági elnöke, rendkívüli felhatalma­zást kért a parlamenttől a közalkalmazottak sztrájkjának elfojtására, minthogy előrelát­hatólag további 85.000 ember készül csatla­kozni a sztrájkhoz. Ha a parlament megadja a kért felhatalmazást, akkor Ibanez korlá­tozhatja a polgári szabadságjogokat, betilt­hatja a nyilvános gyülekezéseket, bevezet­heti a sajtó, a rádió és a távközlés ellenőr­zését és elbocsáttathatja a sztrájkolókat. Santiago utcáin a rendőrség tehergépko­csikon és páncélautókon cirkál és szétoszlat­­ja a sztrájkolók gyűléseit. Az United Press hírügynökség szerint eddig mintegy 1150 em­bert letartóztattak. A szovjet mezőgazdasági küldöttség látogatása Saskatchewanban REGINA. (Agerpres.) — A TASZSZ je­lenti: A szovjet mezőgazdasági küldöttség au­gusztus 29-én megkezdte Saskatchewan tar­tomány — Kanada legnagyobb búzatermesztő tartománya — mezőgazdaságának tanulmá­nyozását. Ezen a vidéken terem Kanada egész búzatermésének mintegy 60 százaléka. A tar­tomány búzavetései 15 millió acre területet foglalnak el. A saskatchewani lakosság 55 százaléka — 800.000 ember — a mezőgazda­ságban dolgozik. A szovjet küldöttség kíséretében van Chag­­non, a kanadai földművelésügyi miniszter he­lyettese, Nollet, Saskatchewan tartomány földművelésügyi minisztere, Kuziak, a tarto­mány távközlésügyi minisztere, a tartomány parlamentjének több tagja, valamint a kana­dai és a saskatchewani földművelésügyi mi­nisztérium számos szakembere. A küldöttség augusztus­­29-én megtekintette a Reginától 36 mérföldre levő Piterson-féle farmot. A küldöttség ugyanaznap délután egy Weyburn közelében levő farmra, Heebner farmjára látogatott el. Itt főleg búzát és lent termesztenek. A küldöttség tagjai hosszban elbeszélget­tek Pitersonnal és Heebnerrel a búza­ermesz­­tés agrotechnikai szabályairól, a gépesítés­ről és az állattenyésztésről. A farmerek el­mondották azt is, hogy a termés értékesítésé­nél nehézségekkel kel megküzdeniök. Augusztus 29-én este a saskatchewani kormány a város legnagyobb szállodájában vacsorát adott a szovjet mezőgazdasági kül­döttség tiszteletére. A vacsorán részt vett Douglas, Saskatchewan tartomány kormá­nyának miniszterelnöke, Gardiner, Kanada földművelésügyi minisztere és más miniszte­­rek, a farmerek helyi szövetkezeti szerveze­teinek képviselői, a kanadai és a külföldi sajtó képviselői. Gardiner, Kanada földműve­lésügyi minisztere, a Szovjetunió felvirágzó­ ■ —— M—«IMII »■■■■■—IIW irt sára ürítve poharát, ezeket mondotta: „üd­vözlöm vendégeinket, akiknek hazájában sok olyan növényt termesztenek, amely nálunk, Kanadában is honos. A Szovjetuniónak, a világ legnagyobb ki­terjedésű országának tiszteletére ön­tve poha­ram, örömmel gondolok arra, hogy a múlt háborúban szövetségesek voltunk­. Nagy megbecsülésnek tekintjük, hogy töb­beket közülünk meghívtak a Szovjetunióba. Az országaink közötti küldöttségcsere lehető­séget nyújt a tartós barátság biztosítására a Szovjetunió és Kanada népei között és köl­csönösen előnyünkre fog szolgálni. Igyunk a Szovjetunió boldogulására, a tartós világ­­békére." Regina város részéről Robinson helyettes polgármester köszöntötte a küldöttséget. „Mi békés szívvel és tárt karokkal fogadjuk a nagy Szovjetunió képviselőit — mondotta — Szilárd meggyőződésünk, hogy a szovjet kül­döttség látogatása közelebb hozza azt a pil­lanatot, amikor a kardok ekékké válnak.“ Douglas, Saskatchewan tartomány minisz­terelnöke ezeket mondotta: „örömmel állapí­tom meg, hogy Saskatchewan tartomány la­kossága meleg fogadtatásban részesítette a szovjet küldöttséget, s hogy jószándékú hír­nököknek tekinti tagjait."­ Douglas kérte a szovjet küldöttséget, közölje a szovjet néppel, hogy Kanada népe a világbéke és a bizton­ság­­megteremtésére törekszik. V. Mackevics, a szovjet küldöttség vezető­je két­zenetet mondott Saskatchewan tarto­mány kormányának a szovjet néphez intézett jókívánságaiért. „Egyöntetűen csatlakozunk Gardinernek, Kanada földművelésügyi mi­niszterének felhívásához, amelyben békére és barátságra szólítja fel népeinket s a két or­szág közötti küldöttcsere fokozását szorgal­mazza — mondotta Mackevics. — Országunk­ban nem hallani szebb szót a „békénél", or­szágunkban nincs gyűlöletesebb szó, mint a „háború“. Országunk három háború borzal­mait élte át az utóbbi 50 évben, ezért jól tud­ja, mit jelent a béke. A béke megszületése óta eltelt tíz esztendő alatt a Szovjetunió óriási újjáépítési munkát végzett. A szovjet nép most lendületesen munkálkodik nagyarányú ipar- és mezőgazdaság fejlesztési tervének teljesültén.“ V. Mackevics békét és további felvirágzást kívánt a dolgos kanadai népnek. ----------­ femjét tudományos expedíció indul az Antarktiszra RIGA (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: A rigai hajógyárban hosszú útra készí­tik elő az Ob nevű motoroshajót. A 12600 tonnás hajó nemsokára egy szovjet tudomá­nyos expedícióval indul az Antarktiszra. A hajón hat tudományos kutatólaborató­riumot rendeztek be, ezenkívül hat mély­­kotró szerkezetet és öt mély darut szerel­­tek fel. A hajóról az expedícióban részt vevő helikopterek és repülőgépek is felszállhat­nak. Kínai írásjeles táviró PEKING (Agerpres) — Az ÚJ KÍNA hírügynökség jelenti: A kínai mérnökök és technikusok már rég­óta igyekeznek megoldani a kínai írás­jelek távközlésének kérdését. A kínai nyelvű táviratszövegek továbbítására eddig szá­mokkal jelezték az írásjeleket, s ezeket a felvevő állomáson kellett megfejteni. Ez a rendszer azonban rendkívül bonyolulttá tet­te a távirászok munkáját és a táviratokat is lényegesen késleltette. A GUNMINZSIBAO című lap most je­­lenti, hogy a Kínai Népköztársaság posta- és távközlésügyi minisztériumában egy kínai mérnökök é­s technikusok által tervezett és elkészített kínai írásjeles távírógépet pró­báltak ki. A kísérlet jól sikerült. A közölt szöveget hiba nélkül fel tudták venni. Nyomdát Combinatul Paligrafic Casa Scritcii „I. V. Malin” STAS — 3452-52

Next