Előre, 1955. szeptember (9. évfolyam, 2446-2471. szám)
1955-09-01 / 2446. szám
A A genfi kínai-amerikai tárgyalások GENF. (Agerpres). — A TASZSZ jelenti. A Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok nagykövetei augusztus 31-én rendes ülést tartottak. Az ülésen folytatták a polgári személyek kölcsönös hazatelepítése kérdésének vitáját. A következő ülést szeptember 6-ra tűzték ki. A Szovjetunióba érkezett Horni Bhaba MOSZKVA (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának meghívására augusztus 30-án Moszkvába érkezett Horni Bhaba indiai tudós, aki a nemrégiben lefolyt genfi atomértekezlet elnöke volt. Az ellenzék aknamunkája ellenére is Folytatnunk kell eddigi politikánkat Kekkonen finn miniszterelnök beszéde Kokemiakiban HELSINKI. (Agerpres). — A MARKANSA teljes egészében közli Kekkonen finn miniszterelnök augusztus 28-án Kokemiakiban mondott beszédét. Kekkonen beszédében a finn reakciós köröknek azzal a tézisével foglalkozott, amely szerint a külpolitikában immár elavult a „Paasikivi irányvonal”. Beszédének elején Kekkonen emlékeztetett arra a nyilatkozatra, amelyet Paasikivi köztársasági elnök nemrégiben adott egy svéd lapnak s felhívta a figyelmet az elnök következő szavaira: „Finnország történelmében többször előfordult már, hogy a kard okozta pusztításokat a toll segítségével kellett jóvátenni”. A finneknek meg kell szívlelniük ezeket a szavakat — mondotta. Emlékeznünk kell arra, hogy két és fél évszázad során Finnország sokszor volt háborús állapotban Oroszországgal s hogy ezek a háborúk mindig szerencsétlenül végződtek számunkra. A kard okozta pusztításokat minden háború után a toll segítségével kellett helyrehoznunk, tehát politikai eszközökkel. A háború okozta pusztítások helyrehozásának politikája azonban hálátlan munka. Új alapokat kell találni arra, hogy kölcsönös bizalmon nyugvó jószomszédi viszonyt teremtsünk egy olyan országgal, amellyel a múltban ellenséges viszonyban voltunk s az ilyesmivel nem mindenki rokonszenvezik. A háború befejezése után az ország külpolitikájában előállt helyzet s a Szovjetunióval való jó viszony — noha ezt az összes körök helyeslik — elégedetlenséget váltott ki egy bizonyos réteg soraiban. (Szerencsére ez a réteg nem túl népes.) Ez a réteg elítélte azokat, akiknek feladatuk e hivatalos politika gyakorlati megvalósítása. Bizonyos körök mindig arra törekedtek, hogy bizalmatlanságot szítsanak külpolitikánk vezetőivel szemben. Főképpen a rémhírterjesztés módszeréhez folyamodnak. Ez idő szerint azt a rémhírt terjesztik, hogy a kormány ki akarja szolgáltatni a Szovjetuniónak az országban élő ingermanlandi származású személyeket. Tavaly nyáron, amikor Moszkvában tárgyalásokat folytattunk az öt évre szóló szovjet-finn kereskedelmi egyezmény megkötésével kapcsolatban, amely oly nagyjelentőségű számunkra, itt, a nyugati partvidéken azt a rémhírt terjesztették, hogy Kekkonen többszáz kilométer hosszúságú területet ígért a Szovjetuniónak Vaasa vagy Pori vidékén. Ilyen és ehhez hasonló rémhíreket terjesztenek immár tíz esztendeje. Amikor úgy látják, hogy nem illethetik bírálattal külpolitikánkat, olyankor — tehetetlen ellenszegülésük kárpótlására — külpolitikai vonatkozású rágalmak és rémhírek kiagyalásához és terjesztéséhez folyamodnak. Megmételyezik tehát a közvéleményt s mindent a hivatalos politikára kennek. Azt reméltük, hogy mi, akik kijártuk egy kemény tapasztalat iskoláját, megtanultuk végre, hogy higgadtan, vagy legalább is elővigyázattal ítéljük meg a külpolitikai kérdéseket. Amikor azonban a nagyhatalmak genfi tárgyalásai reményt keltettek a nemzetközi feszültség enyhülésére, egyes lapok nagysietre máris következtetéseket vontak le Finnországra nézve. Azt igyekeztek bizonygatni, hogy egy új nemzetközi politikai helyzet beálltával az ország eddigi politikája a Szovjetunióval szemben „elavultnak” és „következetlennek” tekintendő. A miniszterelnök ezután a két politikai rendszer együttlétezéséről beszélt s ezt versenynek minősítette, végül a következőket mondotta: „Csak úgy szilárdíthatjuk meg államunk helyzetét, szabadságát és függetlenségét, ha becsületesen és őszintén folytatjuk mostani politikánkat”. Az ép bőrrel szabadult náci bestia Az Arbeiter Zeitung 1955 augusztus 17-i számából A szövetségesek 1945-ben megelégedtek azzal, hogy csak a legnagyobb háborús bűnösöket állították a nürnbergi bíróság elé. Bizonyára abból a meggondolásból indultak ki, hogy a német nép kellő eréllyel fog ítélkezni a német militaristák és fasiszták fölött, így aztán csupán egy maroknyi ember fizetett életével az emberiség ellen elkövetett gaztetteiért. Aki kételkedik ebben, gondoljon von Papén, Schacht, Krupp és a többi urakra, akik teljes mértékben kiérdemelték az akasztófát annak a politikának a támogatásáért, amely sokmillió ember halálát okozta és akik ma ismét nagy szerepet játszanak. Nürnberg sajnos csupán olyan csalétek volt, amelyet később széleskörű kegyelem követett. Mindez természetesen katasztrofálisan befolyásolta a német népnek az igazságról alkotott felfogását. Annak idején dr. Karl Gémként egy SA csoport orvosát és egy SS csoport vezetőjét is a nürnbergi bíróság elé állították. Ez a Genzben még 1926-ban belépett a nemzeti-szocialista pártba. Az orvosok nemzeti szocialista szövetségében kifejtett tevékenységéért a párt aranyérmével tüntették ki, megkapta az SS halálfejes gyűrűjét és diszkardját. Tehát nem lehet szó valamilyen jelentéktelen náciról. Nürnbergben, az orvosok perén dr. Gémként a fővádlottak közé sorolták és életfogytiglanra ítélték. A törvényszék azzal vádolta, hogy orvosi kísérleteket végzett a gyűjtőtáborok foglyain, szörnyen megkínozta, végül pedig megölte őket. Egyebek között az ő parancsára tartották jóval fagypont alatti hidegben a politikai foglyokat. Ennek az emberbőrbe bújt bestiának is megkegyelmeztek és szabadlábra helyezték. Dr. Genzken ezután a sackingeni kerületbe, az eldugott Hotzen erdőbe vonult vissza. A berlini törvényszék a napokban újból elővette ezt az ügyet és az alábbi ítéletet mondta ki: Dr. Gémként kötelezik 34500 márka büntetés és a perköltségek megtérítésére. Ezenkívül három évre megfosztották polgári jogaitól, vagyis három évig nem foglalhat el köztisztséget. A további három év folyamán nem folytathat olyan foglalkozást, amely külön engedélyhez van kötve. Ez az ítélet, amely csupán pénzbüntetéssel sújtja azt a gyilkost, aki szörnyű kínzások között pusztított el embereket, mindennél kirívóbban beszél. Vérengzések Algériában A zürichi „Die Tat" augusztus 25-i száma Írja: Hivatalos francia körök beismerik, hogy az algériai összetűzések során 1000 algériai és csupán 25 francia katona esett el. Ez a híradás igen tanulságos. Hiszen, ha ilyen nagy különbség van a két fél áldozatai között, akkor igazán nem beszélhetünk arról, hogy a franciák kényszerűségből használnak fegyvert, hanem egész egyszerűen a szó szoros értelmében vett mészárlásról van szó. Az egyik hírügynökség jelentése szerint, az idegenlégió egyik egységének parancsnoka azt a parancsot adta, hogy ne ejtsenek foglyokat. Úgy látszik, hogy Algériában végre is hajtották ezt a parancsot. Világosan rá kell mutatnunk az utóbbi északafrikai események még egy jellemző vonására. Marokkóban a berber törzsek első ízben szolidaritást vállaltak az arabokkal. Sőt, éppen a berberek voltak azok, akik a legnagyobb elszántsággal ragadtak fegyvert. Nagy jelentőségű fordulat ez. Kudarcot vallott a marokkói francia politikusok zseniális módszere: az arabok és berberek egymás ellen ugrasztása. Az utóbbi években annyiszor állapították meg, hogy meg kell védeni a berbereket az araboktól és hogy a berberek Franciaország segítségére számítanak. Most a nagy berber törzsek megváltoztatták véleményüket és szolidaritást vállaltak az arabokkal. El Glaeni, a berberek hercege, Franciaország utolsó marokkói barátja sokat veszített ezáltal tekintélyéből. Kétségtelen, hogy Párizs nem hagyhatja figyelmen kívül az eseményeknek ezt az újabb alakulását. ELŐRE Belgium szérumot importál a Szovjetunióból BRÜSSZEL (Agerpres) — A TASZSZ jelenti: Lescurton belga egészségügyi miniszter nemrégiben megbeszéléseket folytatott M. F. Kucimanal, a Szovetunió belgiumi ideiglenes ügyvivőjével. Az egészségügyi miniszter kijelentette, hogy Belgium szeretné növelni a szklerózis elleni Margulis-Subladze szérum behozatalát a Szovjetunióból, ugyanis belga orvosi körök véleménye szerint a szovjet gyártmányú szérumnak igen nagy a gyógyhatása. M. F. Kucimin, a Szovjetunió ideglenes belgiumi ügyvivője az elmúlt napokban közölte Leburton miniszterrel, hogy a Szovjetunió teljesíti a kérést, s a közeljövőben 50 liter Margulis-Subladze szérumot szállít Belgiumnak. A tengi egészségügyi miniszter felkérte M. F. Kurimint, hogy tolmácsolja a szovjet kormánynak meleg köszönetét. A Csehszlovák Köztársaság csatlakozott az osztrák államszerződéshez PRAGA. (Agerpres). — A CETEKA jelenti : Augusztus 16-án, a Csehszlovák Köztár-saság Nemzetgyűlésének nyolcadik rendkívüli ülészakán megvitatták a Csehszlovák Köztársaság csatlakozását az 1955 május 15-én megkötött osztrák államszerződéshez. Viliam Siroky miniszterelnök a kormány nevében javaslatot terjesztett elő ezzel kapcsolatban. A miniszterelnöki beszámoló megvitatása után az ülésszak elfogadta a kormány javaslatát a Csehszlovák Köztársaság csatlakozásáról az osztrák államszerződéshez. A francia minisztertanács határozatai a marokkói kérdésben PÁRIZS. (Agerpres). A TASZSZ jelenti: A francia minisztertanács legutóbbi ülésén határozatokat fogadtak el a marokkói kérdéssel kapcsolatban. A COMBAT szerint e határozatok lényege a következőkben foglalható össze: a „méltányosság elvei alapján” megfosztják trónjától Ben Arafa szultánt; háromtagú régenstanácsot neveznek ki; tagja lesz a tanácsnak Sefru város volt pasája is, valamint Bekkaj, aki támogatta az 1953-ban trónjától megfosztott Ben Yusszef szultánt; „reprezentatív” jellegű marokkói kormányt alakítanak; a volt szultánt Franciaországba hozzák Madagaszkárból; Grandvalt, a marokkói francia főbiztost és más francia tisztviselőket leváltják tisztségükből. Mint a lapok közül, a minisztertanács ülése rendkívül feszült légkörben folyt le, minthogy a miniszterek nincsenek egy véleményen a marokkói válság megoldása tekintetében. Nem egy miniszter kifogásolta, emelt a fenti tervezettel kapcsolatban. A COMBAT szerint König nemzetvédelmi miniszter lemondással fenyegetőzött. Pinay és Triboulet miniszterek szintén kijelentették, hogy nem értenek egyet a tervezettel. Az északafrikai események PÁRIZS (Agerpres) Az utóbbi 24 órában Marokkóban szórványos összetűzésekre került sor a marokkóiak és a francia csapatok között. A FRANCE PRESSE jelentése szerint a francia hatóságok újabb csapatmegerősítéseket hoznak Marokkóba. Augusztus 30-án az ötödik gyalogezred egyik zászlóalja szállt partra Casablancában. Az egységet Oued Zembe, az elmúlt napokban végbement vérengzések színhelyére küldik. Ugyancsak augusztus 30-án, a „Colombe Bechar“ fedélzetén 117 harckocsi érkezett Észak-Afrikába. Boyer de Latour tábornok, az új marokkói helytartó szeptember 1-én vagy 2-án foglalja el helyét Rabatban. Algériában a parasztok tömegesen hagyják el falvaikat. „A megtorló rendszabályok csak növelik az algériai felkelők számát — írja a párizsi FRANC-TIREUR. — A francia csapatok úgynevezett „tisztogatásai“ miatt az algériai parasztok a hegyekbe menekülnek. A büntetőosztagok mindenütt elnéptelenedett falvakon vonulnak át. A német kérdés megoldásának egyedüli útja Éveken keresztül vihart jelző komor fellegek borították be a nemzetközi élet égboltozatát: a „hidegháború“ dermesztő korszakát éljük. S ha volna a világpolitikai életnek meteorológiai intézete, a genfi kormányfői értekezletet így jelenthette volna: „A légáramlat megenyhült, a felhőzet szakadozik." Akik értik a meteorológia nyelvezetét, tudják, hogy ez még nem jelent derűs égboltot, a nap meg csak ütött kidugja fejét a felhők közül, de még nem árasztja el fényével a világot. A négy nap atom kormányfőinek értekezlete után nincs kérdés, amely erősebben érdekelné az emberiséget, mint az, hogy lesz-e elég ereje a napnak az égbolton még mindig ott kóborló szürke fellegek eloszlatásához és ahhoz, hogy tartósan derűs légkört teremtsen ! S nincs, aki vitatni merné, hogy ez elsősorban attól függ, meg tudnak-e egyezni a német kérdésben, milyen megoldást találnak, vagy legalább közelednek-e a megoldáshoz a négy hatalom külügyminiszterei az európai béke é s talán az egész világbéke e legfontosabb, központi kérdésében. Mit hozott a német kérdésben a kormányfői értekezlet, mi a helyzet e termetben Genf után és a külügyminiszteri értekezlet előtt ? Mint a többi napirenden szerepelt kérdésben, a német kérdésben sem történt konkrét megegyezés. A jelek szerint azonban nind a feszerelés, mind pedig az európai ,splestiv biztonság kérdésében számottevő mértékben közelebb kerültek egymáshoz az álláspontok, a Kelet és Nyugat közötti kapaslatok kérdésében pedig elvben szinte mindkét fél teljesen egyetért s csupán a részletkérdések, a mit, mikor és miként tekintetében kell konkrét megállapodásokat kötni. S a német kérdésben ? Eredménytelennek tekinthető-e ebben a vonatkozásban a négy kormányfő tanácskozása ? Távolról sem. Eredményszámba megy már maga a tény, hogy kikristályosodtak, tisztázódtak az álláspontok. De még ennél is nagyobb jelentősége van annak, hogy elfogadták és a külügyminiszterek számára kiadott direktívákban kifejezésre juttatták azt az elvi szempontot, hogy szoros összefüggés van az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése és a német kérdés rendezése között. Ez kifejezésre jut magában abban a tényben is, hogy a direktívákban közös pontban fektették le a két kérdésre vonatkozó utasításokat. Nem érdektelen az sem, hogy a direktíváknak ez a fejezete előbb beszél az európai biztonság kérdéséről s azután a német kérdés rendezéséről. De a direktívák, eme sorrendi jellegzetességen túlmenően, kifejezetten is leszögezik a két dolog közötti öszszefüggést. Hadd idézzünk ennyit szó szerint: „A kormányfők — a német kérdésnek és Németország újraegyesítésének megoldása tekintetében rájuk háruló közös felelősségük tudatában — megegyeztek abban, hogy a német kérdés megoldását és Németországnak szabad választások útján történő újraegyesítését a német nép érdekeinek és az európai biztonság érdekeinek megfelelően kell megvalósítani...” Ezt olvasván, vagy csak ezt olvasván, az embernek az a benyomása, hogy „hiszen akkor minden rendben van, a leglényegesebb kérdésben megegyeztek." Csakhogy: hátra van meg a nehezebbje. Megteremteni az összhangot a szavak és a tettek között, az általános elv és a részletkérdések, a gyakorlati megoldás módozatai között. A szovjet kormány politikájában ez az összhang tökéletes, a részletkérdések, a gyakorlati megoldás tekintetében pedig konkrét, ésszerű és megvalósítható javaslatai vannak. A szovjet kormány politikájának sziklaszilárd alapja van: a realitás. Ezen épülnek fel javaslatai. S a nyugati hatalmak kormányai ? Homályos, a reális lehetőségektől távol álló és a tényleges helyzettől, az utóbbi években kialakult történelmi helyzettől elszakadt elgondolásaik vannak, általános választásokról, Németország egyesítéséről és bizonyos — nagyon is kétes értékű — garanciákról az európai biztonságot illetően. Mereven ragaszkodnak — legalábbis egyelőre — a párizsi szerződésekhez, vagyis Nyugat-Németország rémularizálásához és az atlanti katonai tömbbe való bevonásához. Az egyesítést pedig úgy képzelik el, hogy a két német részállam gépiesen olvadjon össze, sőt mi több, az így egyesített Németország vegyen részt az atlanti tömbben. A szovjet kormány teljes joggal s az öszszes európai népekkel egyetértésben teszi fel a kérdést: lehet-e a népek biztonságáról beszélni Európában, ha annak szívében remiliarizálják Nyugat-Németországot, fegyvert adnak ugyanazoknak a militaristáknak a kezébe, meghagyják a hatalmát ugyanazoknak a monopoltőkéseknek, akik mindkét világháború kirobbantásában döntő szerepet játszottak ? Lehet-e egyesítésről beszélni és figyelmen kívül hagyni, hogy Németország területén az utóbbi évek folyamán két különálló állam jött létre s ez a különállóság nem maradt meg csupán a közjogi határok között. Megmaradt a nyelvi és nemzeti közösség, a nép nagy tömegeiben éppen ezért eleven és jogos az egyesülés vágya. De a két más-más életet élő államban egymástól eltérő fejlődési folyamat ment végbe és ennélfogva merőben más politikai, társadalmi és gazdasági berendezkedés alakult ki. S végül, lehet-e figyelmen kívül hagyni, hogy a hosszú évek óta folyó „hidegháború" nem kerülte el e két államot sem? Nincs józanul gondolkodó és józanul ítélő ember a világon, aki előtt de volna nyilvánvaló, hogy a német kérdést nem lehet rendezni mindezeknek a realitásoknak a figyelembe vétele nélkül. S aki — ennélfogva — ne tekintené ésszerűnek és egyedül célravezetőnek a szovjet javaslatokat, amelyeknek lényege a következő: A német kérdés sokkal nehezebb és bonyolultabb, semhogy egyik napról a másikra, egyetlen tollvonással, egy csapásra meg lehetne oldani. Az ismert szakaszonkénti megoldással meg kell teremteni a kollektív biztonsági rendszert, létre kell hozni az előfeltételeit a két részállam között is a „hidegháború" felszámolásának, a közeledésnek, a mesterségesen szézakított gazdasági és kulturális kapcsolatok kiépítésének, majd ténylegesen meg kell valósítani a két részállam közötti közeledést, helyre kell állítani a szoros gazdasági és kulturális kapcsolatokat és aztán... Aztán: A német nép nemzeti érdekeinek megfelelően és az európai népek biztonságát szem előtt tartva hozzá kell fogni az egység gyakorlati megvalósításához. Az európai népek biztonsága és a német nép nemzeti érdeke nincs egymással ellentétben, sőt a kettő között szoros összefüggés van. Ezt vallja a német nép nagy többsége is, ezt az áláspontot képviseli a Német Demokratikus Köztáraság kormánya, amely létezésének első percétől kezdve előharcosa volt az ország békés egyesítésének, az egységes, demokratikus, békeszerető Németország megteremtésének. Nem kétséges, hogy ebben a vonatkozásban az NDK kormánya az egész német nép nagy többségének az álláspontját juttatta kifejezésre, amidőn a kormányfői értekezlet eredményeivel foglalkozó — a népi kamarában felolvasott — nyilatkozatában leszögezte: a német nép számára teljesen elfogadhatatlan még a gondolata is annak, hogy az újraegyesített Németországot alárendeljék a párizsi egyezményeknek és bevonják az északatlanti szövetségbe. A nyilatkozat ezenkívül nem hagyott kétséget afelől sem, hogy: „Németországot nem lehet a Német Demokratikus Köztársaság-beli dolgozók érdekei árán újraegyesíteni, az NDK dolgozói sohasem fognak lemondani azokról az eredményekről, amelyeket tíz évi kemény munkával vívtak ki maguknak." Az európai népek biztonsága és a német nép érdekei egyaránt azt követelik — mint az újraegyesítés elengedhetetlen feltételét —, hogy bizonyos változások menjenek végbe Nyugat-Németországban. Az NDK kormányának nyilatkozata ezt is egyértelműen kifejezésre juttatta: „A Német Demokratikus Köztársaság úgy véli, hogy Nyugat-Németországban véget kell vetni a monopolisták és a földbirtokosok uralmának, amint ezt a szövetségesek a potsdami szerződésben megállapították s ami megfelel a német nép és a béke biztosítása ügyének.“ Nem lehet lebecsülni a befolyását azoknak az erőknek ,amelyek Nyugat-Németországban ez idő szerint még egészen más húrokat pengetnek, e körök befolyását természetesen nem annyira a nép tömegeire, mint a bonni kormány politikájára. A fejlemények végső kimenetelét azonban nem ez a befolyás, hanem Nyugat-Németország igazi közvéleménye fogja megszabni. S nem kétséges, hogy ez a közvélemény az utóbbi egykét esztendőben a béke ügyére igen kedvező átalakuláson ment keresztül. Mind több azoknak a száma Nyugat-Németországban, akik a szovjet kormány kezdeményezését látva, felismerik, hogy az egyesülés egyedül járható útját a szovjet javaslatok jelentik. Itt nem beszélünk csupán a dolgozók millióiról, kommunistákról és nem kommunistákról, szociáldemokrata és keresztény-szocialista szakszervezeti tagokról, akiknek álláspontja ebben a kérdésben már régen nem kétséges. Hanem azokról a józan ipari és kereskedelmi körökről, amelyek nincsenek érdekelve a nagy monopolisták, hadianyaggyárosok háborús üzleteiben, sőt a józanabb és nem kevésbé számottevő katonai körökről is. A genfi kormányfői értekezlet alkalmából Svájcba érkezett nyugat-német bizottságban Wirth Heinemann és Niemöller mellett ott láttuk Bogiszlav von Bonnn volt német vezérkari tisztet, aki még nemrég vezető állást töltött be a bonni kormány álcázott hadügyminisztériumában, a katonai ügyekkel foglalkozó Blank-hivatalban. S aki éppen azért fordult szembe Adenauerrel, mert felismerte, hogy az atlanti poltika minden eddiginél súlyosabb katasztrófához vezeti a német népet. Szavának súlyát és hitelességét nem lehet kétségbe vonni mert éppen a kormányban betöltött tisztségénél fogva alkalma volt bepillantani az atlanti vezérkar titkaiba. Melyik német hazafit ne rázták volna meg von Bonin leleplezései, amelyek a legbeavatottabb helyről figyelmeztették a német népet, hogy az atlanti szövetség vezérkarának stratégiája nemcsak csatatérré, hanem egyetlen hatalmas tömegsírrá változtatná egész Nyugat-Németországot, hogy Grünther tábornok, a NATO főparancsnoka nem csinál titkot abból, hogy stratégiai elgondolásai szerint háború esetén a német hadosztályokat szinte mind egy szálig fel kell áldozni a háború első szakaszában, majd Nyugat-Németországban egy 400 kilométeres mélységű hadszintért alakítanak ki, egy „holtterületet", amely lehetővé teszi az atomháború megindítását. Melyik német hazafi maradhat közömbös von Bonnn Münchenben tett ama nyilvánít, kijelentése mellett, hogy: „Számunkra már e stratégia első szakasza is halálos lenne." És nem szabad elfelejteni, ezt egy régi német vezérkari tiszt, elismert katonai szaktekintély mondja, aki még nemrég a bonni kormány vezető katonai köreihez tartozott... A német kérdés megoldására vonatkozó szovjet javaslatok ellen felhozott legerősebb „érv“ az, hogy megvalósításuk sok erőfeszítést és időt igényel. A Novoje Vremja aug 18-i vezércikkében azonban joggal teszi fel a kérdést, hogy tud-e ezzel szemben valaki más, könnyebb és gyorsabb, s ugyanakkor megvalósítható megoldást ajánlani. Nyilvánvaló, hogy más út nincs. Európa népei bíznak abban és küzdenek azért, hogy előbb-utóbb győzzön a józan belátás és a nyugati kormányférfiak is rátérjenek erre az egyedül járható útra A genfi kormányfői értekezlet is ezt az utat nyitotta meg. Minden attól függ, hogy a külügyminiszterek októberi értekezletén tovább mennek-e ezen az úton és ezzel eloszlatják-e Európa égboltozatáról a viharfellegeket. BODOR TAMÁS Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bukarest, Plaza Scintell Nr. I. — Telefon 7.42.29. — Előfizetések • postahivataloknál, levélhordóknál ás a vállalatok önkéntes lapterjesztőinél. Közlemény Antonin Zapotockynak, a Csehszlovák Köztársaság elnökének egészségi állapotáról PRÁGA (Agerpres). A CETERA közli a következő, augusztus 31-én közzétett jelentést Antonin Zapotockynak, a Csehszlovák Köztársaság elnökének egészségi állapotáról. Antonin Zapotockynál, a Csehszlovák Köztársaság elnökénél a szívműködés akut gyengülése és vérkeringési zavarok léptek fel. Az orvosi kezelés eredményeképpen szívműködése megjavult. Augusztus 31-én az elnök hőmérséklete 36,3 volt, vérnyomása és pulzusa rendes. A beteg nyugodtan töltötte az éjszakát A jelentést Milos Netousek professzor, Vratisla Ionas professzor, Markov professzor az orvostudományok doktora és dr. Frantisek Zavodny, az állami szanatórium igazgatója írta alá. Eden miniszterelnök Sajtójelentések szerint Eden angol miniszterelnök elhatározta, hogy személyesen fogja ellenőrizni a katonai támaszpontokat és a tudományos atomkutatási központokat. Eden szeptember 6-án elutazik Londonból és három héten át repülőgépen bejárja egész Angliát. A „Daily Mail” a többi között a következőket írja Eden útjával kapcsolatban: „Angol miniszterelnök ilyenszerű utazása körutazása Angliában ra szinte nem volt még példa békeidőben. A miniszterelnök arra fogja felhasználni körútját, hogy megállapítsa, milyen összegeket kell fordítani a jövőben Angliának fegyveres erőkre s hogy ezek tevékenységének egy része nem vált-e fölöslegessé. A pénzügyi válság következtében ugyanis a védelemre szánt kiadások kérdése váratlanul égető kérdéssé vált az angol kormány számára.” 1955 szeptember 1. csütörtök. 1 Válságban a brit textilipar 22.000 munkást bocsátottak el az idén LONDON (Agerpres). Az angol sajtó a brit textilipar egyre növekvő válságáról számol be. A DAILY EXPRESS című lap arról ír, hogy Angliában az idén ötven textilgyárat zártak be és 22 ezer munkás kénytelen volt más iparágban munkát keresni. Kilenc textilipari szakszervezet képviselői elhatározták, hogy október 22-ére Manchesterbe összehívják a textilgyári munkások egyesületének rendkívüli értekezletét, hogy megvizsgálják a textilipar helyzetét. A DAILY HERALD megállapítja, hogy Rochdale, Blackburn, Oldham, Burnley, Warrington St-Hellens és Preston textilipari központokban növekszik a részleges és a teljes munkanélküliség. További 85.000 ember készül csatlakozni a chilei sztrájkhoz SANTIAGO (Agerpres). L Ibanez, Chile köztársasági elnöke, rendkívüli felhatalmazást kért a parlamenttől a közalkalmazottak sztrájkjának elfojtására, minthogy előreláthatólag további 85.000 ember készül csatlakozni a sztrájkhoz. Ha a parlament megadja a kért felhatalmazást, akkor Ibanez korlátozhatja a polgári szabadságjogokat, betilthatja a nyilvános gyülekezéseket, bevezetheti a sajtó, a rádió és a távközlés ellenőrzését és elbocsáttathatja a sztrájkolókat. Santiago utcáin a rendőrség tehergépkocsikon és páncélautókon cirkál és szétoszlatja a sztrájkolók gyűléseit. Az United Press hírügynökség szerint eddig mintegy 1150 embert letartóztattak. A szovjet mezőgazdasági küldöttség látogatása Saskatchewanban REGINA. (Agerpres.) — A TASZSZ jelenti: A szovjet mezőgazdasági küldöttség augusztus 29-én megkezdte Saskatchewan tartomány — Kanada legnagyobb búzatermesztő tartománya — mezőgazdaságának tanulmányozását. Ezen a vidéken terem Kanada egész búzatermésének mintegy 60 százaléka. A tartomány búzavetései 15 millió acre területet foglalnak el. A saskatchewani lakosság 55 százaléka — 800.000 ember — a mezőgazdaságban dolgozik. A szovjet küldöttség kíséretében van Chagnon, a kanadai földművelésügyi miniszter helyettese, Nollet, Saskatchewan tartomány földművelésügyi minisztere, Kuziak, a tartomány távközlésügyi minisztere, a tartomány parlamentjének több tagja, valamint a kanadai és a saskatchewani földművelésügyi minisztérium számos szakembere. A küldöttség augusztus29-én megtekintette a Reginától 36 mérföldre levő Piterson-féle farmot. A küldöttség ugyanaznap délután egy Weyburn közelében levő farmra, Heebner farmjára látogatott el. Itt főleg búzát és lent termesztenek. A küldöttség tagjai hosszban elbeszélgettek Pitersonnal és Heebnerrel a búzaermesztés agrotechnikai szabályairól, a gépesítésről és az állattenyésztésről. A farmerek elmondották azt is, hogy a termés értékesítésénél nehézségekkel kel megküzdeniök. Augusztus 29-én este a saskatchewani kormány a város legnagyobb szállodájában vacsorát adott a szovjet mezőgazdasági küldöttség tiszteletére. A vacsorán részt vett Douglas, Saskatchewan tartomány kormányának miniszterelnöke, Gardiner, Kanada földművelésügyi minisztere és más miniszterek, a farmerek helyi szövetkezeti szervezeteinek képviselői, a kanadai és a külföldi sajtó képviselői. Gardiner, Kanada földművelésügyi minisztere, a Szovjetunió felvirágzó ■ —— M—«IMII »■■■■■—IIW irt sára ürítve poharát, ezeket mondotta: „üdvözlöm vendégeinket, akiknek hazájában sok olyan növényt termesztenek, amely nálunk, Kanadában is honos. A Szovjetuniónak, a világ legnagyobb kiterjedésű országának tiszteletére öntve poharam, örömmel gondolok arra, hogy a múlt háborúban szövetségesek voltunk. Nagy megbecsülésnek tekintjük, hogy többeket közülünk meghívtak a Szovjetunióba. Az országaink közötti küldöttségcsere lehetőséget nyújt a tartós barátság biztosítására a Szovjetunió és Kanada népei között és kölcsönösen előnyünkre fog szolgálni. Igyunk a Szovjetunió boldogulására, a tartós világbékére." Regina város részéről Robinson helyettes polgármester köszöntötte a küldöttséget. „Mi békés szívvel és tárt karokkal fogadjuk a nagy Szovjetunió képviselőit — mondotta — Szilárd meggyőződésünk, hogy a szovjet küldöttség látogatása közelebb hozza azt a pillanatot, amikor a kardok ekékké válnak.“ Douglas, Saskatchewan tartomány miniszterelnöke ezeket mondotta: „örömmel állapítom meg, hogy Saskatchewan tartomány lakossága meleg fogadtatásban részesítette a szovjet küldöttséget, s hogy jószándékú hírnököknek tekinti tagjait." Douglas kérte a szovjet küldöttséget, közölje a szovjet néppel, hogy Kanada népe a világbéke és a biztonságmegteremtésére törekszik. V. Mackevics, a szovjet küldöttség vezetője kétzenetet mondott Saskatchewan tartomány kormányának a szovjet néphez intézett jókívánságaiért. „Egyöntetűen csatlakozunk Gardinernek, Kanada földművelésügyi miniszterének felhívásához, amelyben békére és barátságra szólítja fel népeinket s a két ország közötti küldöttcsere fokozását szorgalmazza — mondotta Mackevics. — Országunkban nem hallani szebb szót a „békénél", országunkban nincs gyűlöletesebb szó, mint a „háború“. Országunk három háború borzalmait élte át az utóbbi 50 évben, ezért jól tudja, mit jelent a béke. A béke megszületése óta eltelt tíz esztendő alatt a Szovjetunió óriási újjáépítési munkát végzett. A szovjet nép most lendületesen munkálkodik nagyarányú ipar- és mezőgazdaság fejlesztési tervének teljesültén.“ V. Mackevics békét és további felvirágzást kívánt a dolgos kanadai népnek. ---------- femjét tudományos expedíció indul az Antarktiszra RIGA (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: A rigai hajógyárban hosszú útra készítik elő az Ob nevű motoroshajót. A 12600 tonnás hajó nemsokára egy szovjet tudományos expedícióval indul az Antarktiszra. A hajón hat tudományos kutatólaboratóriumot rendeztek be, ezenkívül hat mélykotró szerkezetet és öt mély darut szereltek fel. A hajóról az expedícióban részt vevő helikopterek és repülőgépek is felszállhatnak. Kínai írásjeles táviró PEKING (Agerpres) — Az ÚJ KÍNA hírügynökség jelenti: A kínai mérnökök és technikusok már régóta igyekeznek megoldani a kínai írásjelek távközlésének kérdését. A kínai nyelvű táviratszövegek továbbítására eddig számokkal jelezték az írásjeleket, s ezeket a felvevő állomáson kellett megfejteni. Ez a rendszer azonban rendkívül bonyolulttá tette a távirászok munkáját és a táviratokat is lényegesen késleltette. A GUNMINZSIBAO című lap most jelenti, hogy a Kínai Népköztársaság posta- és távközlésügyi minisztériumában egy kínai mérnökök és technikusok által tervezett és elkészített kínai írásjeles távírógépet próbáltak ki. A kísérlet jól sikerült. A közölt szöveget hiba nélkül fel tudták venni. Nyomdát Combinatul Paligrafic Casa Scritcii „I. V. Malin” STAS — 3452-52