Előre, 1955. október (9. évfolyam, 2472-2497. szám)

1955-10-01 / 2472. szám

2 Mennyi kopár domboldal... Hát ide nem lehet gyümölcsöst telepíteni? Pár évvel ezelőtt két aradi munkás tette fel ezt a kérdést, amikor a ten­gerről hazafele robogott velük a vo­nat , át a dobrudzsai, baragani, s a­z erdélyi tájon. Azóta elsuhant né­hány esztendő. S ha a két aradi munkás ismét megtenné azt az utat, bizonyára más érzéseket keltene bennük a meg­változott panoráma. Mennyi beülte­tett domboldal... hangzana talán a megállapítás. Az ötéves terv nyoma meglátszik a napsütötte lejtőkön is, dombvidékeink sokezer hektárját bo­rítja már az új gyümölcsösök üde­zöld lombja. A néphatalom sokat áldoz a gyü­mölcstermesztésre is a mezőgazdasági termelés e fontos ágának fejlesz­tésére. Az új telepítések (csak az állami gazdaságokban 11 000 ha gyümölcsöst telepítettek az utób­bi években), a nemrég létesített és a létesítendő főiskolák (1957 végéig 4.200 ha-ra növeljük ezek területét), kísér­leti állomások s a sokezer új káder mind a gyümölcstermesztés fejlesz­tésére fordított nagy anyagi támoga­tás mellett tanúskodnak. Mindennek ellenére egyes tartomá­nyokban nem helyeztek kellő súlyt új gyümölcsösök telepítésére. Akad az országnak olyan vidéke is, ahol a tavalyi telepítési tervet csak kis százalékban teljesítették. A rajoni és községi néptanácsok nem mindenütt fordítottak olyan gondot a gyümölcs­­termesztés fejlesztésére, mint amilyent ez fontosságánál fogva megérdemel. A gyümölcs mind a lakosság ellátása, mind pedig általában népgazdasági szempontból a többi termény között előkelő helyet foglal el. A tartományi mezőgazdasági igazgatóságoknak a rajoni és községi néptanácsoknak ezt nem szabad szek elől téveszteniük. Törekedjenek arra, hogy minél több gyümölcsfát ültessenek a termelők. Az idei őszön újabb mérföldre lé­pést teszünk előre a természet átala­kításához vezető úton. Országos vi­szonylatban közel 2 millió gyümölcs­facsemetét ültetünk. A mezőgazdaság helyi szervein a sor, hogy az államadta lehetőségeket eredményes valósággá változtassák. A telepítések idején szakembereink­nek, annak a sokat hangoztatott és saj­nos több helyen mégis teljesen mellő­zött alapelvnek kell eleget tenniök, hogy minden növényt, gyümölcsfajt és fajtát oda ültessenek, ahol legjob­ban érzik magukat, következésképp legjobban teremnek. Szilágycséh, Szi­­lágysomlyó a más rajonokban meg­esett bizony, hogy a helyi feltételek figyelembe vétele nélkül osztották szét a csemetéket, így aztán persze az eredmény is olyan volt. Legfonto­sabb követelmény tehát: alaposan ta­nulmányozni a helyi körülményeiket s ezek szem előtt tartásával végezni a telepítési tennivalókat. Sok dolgozó paraszt úgy van a gyümölcsfa telepítéssel, hogy hát az jó és szép dolog, de amikor ültetésre kerül a sor, nem igen jár el olyan kö­rültekintéssel, mint amilyen gonddal műveli meg a szántóföldjét. Egyszó­val keveset törődik a telepítés techni­kájával. Pedig hát nem mindegy mi­kor s hogy köt gyökeret a csemete, elültetik-e szabályszerűen vagy csak éppen kiállítják a ház mögé vagy elé a kertbe. Technikusainknak sokat kell még tenniök ezen a téren is. A szakszerű, kitartó magyarázat, a gyakorlati pél­da elkel jó bőven a gyümölcstermesz­téssel kapcsolatban is. Aki vonaton utazik, láthatja azt is, hogy a legtöbb helyen fákkal beülte­tett területsáv kíséri a pályatestet. Ugyanígy sok rajonban facsemeték szegélyezik az országutakat. Sok pénzt, munkát áldoztunk ezekre a te­lepítésekre. A helyi néptanácsok fela­data, hogy a fiatal ültetvényeket ép­ségben megőrizzék, gondozzák. Saj­nos a lelkiismeretes gondoskodás hiá­nya elég gyakori. Több helyen híjasok a telepítések, mert elhanyagolták a gondozásukat. Most az ideje, hogy a hiányokat pótoljuk. A kipusztult cse­meték helyébe a vasúti pályák s az utak mentén éppen úgy, mint a gyü­mölcsöskertekbe ültessünk uj, egész­séges oltványokat s legyen gondunk, hogy ezek hajtsanak majd gyökeret, rügyet s később majd teremjenek is. Nemsokára elhullatják lombjukat a faiskolákban díszlő gyümölcsfaoltvá­nyok Hozzá lehet kezdeni a kiülte­tésükhöz. A telepítések sikereinek bi­z­tosítására az illetékes szervek állítsa­nak össze jól átgondolt munkatervet. Tartsák be a gyümölcsfajok és fajták elosztásának helyes arányát, ösztö­nözzék a földműveseket minél több gyümölcs telepítésére. Segítsék őket az ültetés szabályainak betartásá­ban. Mozgósítsák a termelőket, hogy a telepítések zömével ősszel végezze­nek. FÜLÖP ERNŐ agrármérnök TÖBB, GONDOSABB GYÜMÖLCSFATELEPÍTÉST Vetik a búzát, megkezdték a kapásnövények betakarítását (Tudósítónktól). Nagyvárad tarto­mány egész területén nagy lendület­tel folyik a vetőszántás. A falvak döl­­frezői most minden figyelmüket az őszi vetésekre fordítják és igyekeznek a legjobban kihasználni a kedvező időjárást. Noha az utóbbi napokban helyenként sok eső esett, számos ál­lami és kollektív gazdaságban már meg is kezdték a búza vetését. A vetőszántás legjobban Székely­­híd rajonban halad, ahol szeptember 22-ig 63,4 százalékban végezték el ezt a munkát. Lemaradtak a szántás­sal Élesd rajonban, ahol még csak 4,6 százaléknál tartanak. A tartomány összeredménye 25,4 százalék. A búza, árpa, rozs és repce vetésé­hez legelőször az állami és kollektív gazdaságokban láttak hozzá. A jó példát most már több község egyéni­leg gazdálkodó dolgozó parasztja is követi, így a tartományban már közel ezer hektárt vetettek be. A vetés megkezdésével csaknem egyidőben látnak hozzá a tartomány­ban a kapásnövények betakarításához. Különösen a burgonya szedése folyik nagy lendülettel. Eddig közel 4000 hektár területről ásták ki a burgo­nyát. A napraforgót 1981 hektárról, a cukorrépát 858 hektárról, a kukoricát pedig 380 hektárról takarították be. A Tindares-i (Constanta tartomány) „S. M. Kirov” kollektív gazdaságban folyik a hagyma betakarítása. A kolozsvári Tehnofrig dolgozói teljesítették a tervet A kolozsvári „Tehnofrig” vállalat or­szágos hírű üzem. A tartományban el­sőnek teljesítette ötéves tervét, és üzem­mé küzdötte fel magát, pedig az elmúlt négy év alatt sok nehézséggel kellett megbirkóznia. 1950 tavaszán a gyár területére be­lépőt még a háború okozta rombolás képe fogadta: a régi gyufagyár bom­­barongálta épületei, a csarnokok egy­másra dőlve hevertek a gránáttölcsé­­rektől felszaggatott udvaron. Sár, épü­lettörmelék, megszenesedett falu te­hervagonok, rozsdás vasdarabok min­denütt. De az egyetlen — a többihez ké­pest — aránylag épen maradt épület­ben már kibontakozóban volt az üzem mai képe. Orosz Béla igazgató és Szakács Gusztáv főkönyvelő szívósan szervezték a vállalat újjáépítését. A munkához 1949 őszén kezdtek hozzá. A romok eltakarítása, az új gyár alap­jainak lerakása nem volt mindennapi feladat. Sokat tudna beszélni erről az időről Etédi József, aki akkor raktár­­nok volt, vagy „Mihály bácsi”, az idős könyvelő, aki szorgos munkával szedte rendbe, kartotékolta az induló vállal­kozás minden apró eszközét. Kis­számú munkáskollektíva dolgozott a romok között Jenei főmérnök vezetésével. A romokat és szemetet eltakarították, a gödröket feltöltötték. Aztán eljött a nyár és az üzem egész területe munkateleppé változott. Ho­mokdombok,­­téglarakások és meszes­ládák közül egyre magasabbra emel­kedtek az új csarnokok falai, felépült­­a modern központi anyagraktár, a kan­tin számára rendezett veteményes­ágyak zöldelltek a Nádas partján. A leltár igen szegényes volt: néhány kopott esztergapad, egy halom többé- kevésbé használhatatlan kéziszerszám, ócska villanymotorok — ennyi az e­­gész. És alig száz lelkes ember... AZ ELSŐ EREDMÉNYEK így kezdett termelni az üzem. Igaz nem készítettek zománcozott jégszekré­nyeket, csak hűtőcsőrendszereket, nem gyártottak még tejszeparátort, csak kerekes kézi­kapát. 1951—52-ben befejezték az öntöde és a műszaki irodák építését, azután sor­jában készültek el az­ új galvanizáló műhely, a festőde, az üzemi laborató­rium. 1953-ban megkezdték a kenyérda­­gasztó gépek, tejszeparátorok és villa­mos húsdarálók sorozatgyártását. Nőtt a termékek választéka, új kenyérgyá­rainkban, tej- és húsfé­ldol­gozó üze­meinkben most mindenütt találkozunk „Tehnofrig” jelzésű felszerelésekkel. A „Tehnofrig” az első élelmiszeripa­ri gépeket gyártó vállalat az ország­ban, termékei a külföldi gyártmányok­kal szemben is állják a versenyt. Eb­ben nagy érdeme van Orosz Béla igaz­gatónak és Jenei főmérnöknek is, akik személyesen foglalkoztak a gyártmá­nyok műszaki felépítésével és egy szabadalmazott kisméretű motorterve­zetükért állami díjat is kaptak. A mai öntöde nagyobb, mint kezdet­ben az egész gyár volt. Két olvasztó­­kemence, külön aluminium-öntöde, for­­mázó és tisztító osztály van az épü­letben. Az itt dolgozók — Kun György, Dósa Ioán, Hamza Jorgy mester — együtt erősödtek, fejlődtek az üzemmel. Az öntöde élenjáró részleg. Az esztergályos-műhely augusztus­ban is 190 százalékra teljesítette havi előirányzatát. Csupa új gép sorakozik a teremben: az aradi „Iosif Ranghet” termékei. Kiváló eredmények születnek itt. Az esztergályosok naponta kétsze­resen felülmúlják feladataikat. Kere­kes György, Spitz Mauritiu és Kere­kes Márton 200—275 százalék között termelnek, míg Fekete József már 7 hónapja 300 százalékos teljesítményt nyújt. Gyorsütemű munka folyik a festődé­ben és a szerelő műhelyben is, ahol hosszan sorakoznak a fehéren csillogó dagasztógépek, tejgyűjtő tartályok, tejszeparátorok. Az asztalos­műhelyben készülnek a gyár saját találmá­nyú, 20 kilós kek­­szesládái,­­amelyek szétszedhetők és többször felhasználhatók lévén, érté­kes csomagolóanyag-megtakarítást je­lentenek. A fűrészek alól kikerülő desz­kadarabokat — a takarékossági moz­galom keretében — ízléses gyermekjá­tékokká, stb. dolgozza fel a mellék­üzem, nem vész­­kárba sem­mi. A gyár jó munkájában része van a műszaki kabinetnek is: az újítóik javas­latait azonnal felülvizsgálják és se­gítik az életképes javaslatok gyakorla­ti alkalmazását. Csupán augusztusban 13-at alkalmaztak a beérkezett 18 ja­vaslat közül, további kettő tanulmá­nyozás alatt áll. Az újítókat jutalom­ban részesítik. TÚLTELJESÍTIK A VÁLLALT FELADATOKAT Részt vesz a vállalat a terven felüli szocialista felhalmozások megvalósítá­sáért folyó mozgalomban is. Mielőtt csatlakoztak volna az országos felhí­váshoz, az üzem vezetői gondosan ta­nulmányozták a lehetőségeket, igény­bevették a szakemberek segítségét. Vé­gül 891.000 lejt vállaltak­­az év vé­géig,­­szeptember elejére ebből 537.000 lejt már meg is valósítottak. Az üzemben uralkodó jó munkaszer­vezést és az operatív vezetést tükrözi a feladatok teljesítése is. A havi át­lageredmény 101—104 százalék között váltakozik. A hónapok folyamán is ütemesen teljesítik a tervet: például az első dekádban 103, a másodikban 104,2, a harmadikban 105,7 százalék volt az augusztusi teljesítmény. Ter­melésük évről évre emelkedett, 1954- ben 377 százalékkal termeltek többet, mint 1950-ben. Folyamatos az anyag­­ellátás, a­­kész termékek sem időznek sokat a raktárban. A kolozsvári ,,Tehnofrig” vállalat fel­készülten várja az új tervidőszakot. BITAY ÖDÖN Gyengeségek a Hunyad tartományi szövetkezeti szövetség munkájában (kiküldött munkatársunktól) A Hu­­nyad tartományi szövetkezeti szövet­ség az elmúlt évnegyedben eladási tervét csak 91,8 százalékban teljesí­tette. Különösen szembetűnő ez a le­maradás, ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt negyedévben a tartomány egyetlen rajoni szövetkezeti szövet­sége sem tudott eleget tenni áruela­dási tervének. Viszonylag a legjobb eredményt a Vajdahunyad rajoni szö­vetkezeti szövetség érte el: 96,8 szá­zalékot. A többi rajon messze elma­radt árueladási feladata teljesítésé­ben. Mi ennek a magyarázata ? A rajo­ni szövetségek az első negyedévben nem gondoskodtak az olyan nyári idény­szükségletű ipari áruk beszer­zéséről, amelyeknek a községek­ben és a falvakban nagy a ke­resletük, így Hunyad tartomány­ban az elmúlt negyedévben az a helyzet állott elő, hogy a szö­vetkezetek üzleteiben kevés volt az idényválaszték. Textilanyagokból például június, július és augusztus hónapban a községi szövetkezeteknek nagymennyiségű barchent-et, flanellt és más téli textilanyagot utaltak ki, noha ezekre a későbbi hónapokban lett volna nagyobb szükség. Ahelyett, hogy a félcipőket, teniszcipőket és szan­dálokat a nyári hónapokban juttatták volna a községi szövetkezetekhez , a rajoni szövetségek téli cipőket, csiz­mákat és bakancsokat küldtek ne­kik. A tervszerűtlen áruelosztás és áruellátás mellett Hunyad tartomány­ban csak néhány községi szövetkezet tudta teljesíteni árueladási tervét. Az állati termékek és különösen a gabonafélék felvásárlásában is lema­radt a Hunyad tartományi szövetkeze­ti­­szövetség. Az elmúlt negyedévben mindössze 86,9 százalékban teljesí­tette felvásárlási tervét. A gabonafé­lék felvásárlásában még az olyan ki­mondottan gabonatermő vidékeken sem teljesítették az előirányzatot, mint Gyulafehérvár és Szászsebes rajon.­Gyulafehérvár rajonban 45,3 szá­zalékot, Szászsebes rajonban pedig 65 százalékot értek el a felvásárlásban. Ennek a nagyfokú lemaradásnak az a legfőbb magyarázata, hogy mind­két rajonban (és a többi rajonban is) a községi felvásárlók elsősorban a gyümölcs és a zöldségfélék felvásár­lásával foglalkoztak. Abból a helyte­len nézetből indultak ki, hogy ezt a tervet könnyebb teljesíteni, mint a gabonafélék felvásárlási tervét. En­nek eredményeképpen Hunyad tarto­mányban a gabonafélék felvásárlási tervét csak 52,1 százalékban teljesí­tették. A tartományi szövetkezeti szövet­ségnek és a rajoni szövetségeknek az a feladatuk, hogy a lemaradást a legrövidebb időn belül behozzák- For­dítsanak több gondot mind az árube­szerzésre, mind pedig a szövetkeze­te megfelelő ellátására, a felvásár­lás ösztönzésére. Elsősorban az ő jó munkájuktól függ, hogy a falusi szö­vetkezetek hogyan teljesítik a terv­­előirányzatot s hogyan teljesül a szövetkezet eladási és felvásárlási ter­ve. A római történész­kongresszus a nemzetközi békés együttműködésért A szeptember 4 és 11 között Ró­mában lezajlott nemzetközi történész­­kongresszus az utóbbi évek egyik legjelentősebb tudományos összejöve­tele volt. A történészek nemzetközi értekezlete is hatékonyan hozzájárult a nemzetközi feszültség enyhülésé­hez. Olyan kutatók, tudósok találkoz­tak Olaszország fővárosában, akik különböző társadalmi rendszerhez tartozó harminckét ország, történelem­­tudományát képviselték és akik a tör­ténelmi események feltárásával és értékelésével közvetlenül hatnak a népek, az emberek gondolkodására- Ez a kongresszus helyreállította és megerősítette a különböző társadalmi rendszerű országok történelemtudo­mányi intézetei és kutatói közötti nél­külözhetetlen kapcsolatokat. Ligvan­­ekkor előmozdította a haladó, marxis­ta történelmi szemlélet érvényesülését és gyarapította a szocialista tábor történelemtudományának erkölcsi si­kerét. A római történész-kongresszus vi­tathatatlan eredményei természetesen nem jöttek és nem jöhettek létre a haladó és maradi felfogások összecsa­pása nélkül. Ez a küzdelem tovább fo­lyik az elért eredmények tudatosítása, elmélyítése, a történelem­tudomány to­vábbi fejlődése érdekében. Csakhogy ebben a küzdelemben megtaláltuk a megfelelő és a tudományos munka eredményességét elősegítő eszközöket. Azokat az eszközöket, amelyek a böl­cseleti felfogások, a társadalmi nézet szükséges összemérése mellett, előse­gítik a különböző társadalmi rendsze­rű államok békés együttlétezését, a tu­dományos kutatás nemzetközi síkon való felvirágzását. A tőkés államok polgári történészei­nek java és túlnyomó többsége egyet­értett abban, hogy szükség van a szo­cialista tábor történészeivel és általá­ban a történelmi materializmus alap­ján álló történészekkel való együttmű­ködésre«. A kongresszus azt is igazol-írta: BANYAI LÁSZLÓ a Bolyai Tudományegyetem rektora­­a, hogy különböző világnézetű kuta­tók termékeny kapcsolatot létesíthet­nek egymással, ha megvan bennük a kölcsönös jóindulat, amely szem előtt tartja a tudomány és a népek legfőbb érdekeit. A szocializmus táborának történé­szei által hirdetett nagy igazságok termékeny talajra találtak a kapitalis­ta országok kutatói körében is. A kongresszus legfőbb eseménye, élmé­nye a többi ország történészei szá­mára a Szovjetunió és a népi demok­ráciák küldötteinek jelenléte, közremű­ködése volt. Ez váltotta ki a legna­gyobb érdeklődést, a legerősebb vissz­hangot. A szocialista tábor küldötteinek be­szédei, referátumai egészséges erjedést váltottak ki igen sok jóhiszemű pol­gári történész gondolkodásában, akik eddig értesülések hiányában és az el­lenséges hírverés közepette előítéletek­kel viseltettek irántunk. Az agresszív politika érdekeit kiszolgáló nem nagy­számú, megrögzötten reakciós törté­nész — udvarias mosoly és hajbókolás mellett — a kulisszák mögött mester­kedett. Elhangzott ugyanakkor né­hány elszórt, az egész kongresszus hangnemétől elütő disszonáns felszó­lalás is, amelyek azonban alig talál­tak visszhangra. A kongresszus lényegében végig egységes maradt- A szovjet történé­szek kristálytiszta elvi megállapításai igen nagy tetszést arattak. Jellemző erre, hogy a zárógyűlés hivatalos összefoglalóin egyes polgári történé­szek kénytelenek voltak helyesbíteni az előzetesen kinyomtatott beszámolóik néhány helytelen értékelését a szocia­lista tábor történelemtudományáról, a elismerni küldöttségeink hatékony hozzájárulását a kongresszus mun­kálataihoz. Miben állott a szocialista tábor or­szágai küldöttségeinek konkrét műkö­dése a kongresszuson? S miben áll­tak azok a mesterkedések, amelyek szerették volna homályba borítani reális eredményeinket, kizökkenteni a kongresszus vitáit egészséges med­rükből? A több mint másfélezer résztvevő között összesen körülbelül hatvan képviselte a Szovjetuniót és a népi demokratikus országokat. De ezek a küldöttek mindannyian aktív résztve­vői voltak a kongresszusnak, akik elevenen bekapcsolódtak a munkála­tokba és olyan biztos és valóban tu­dományos történelmi szemlélettel vol­tak felvértezve, amelynek fölénye lép­­ten-nyomon megnyilatkozott a külön­böző problémák elemzésénél. Ami a tőkés államok résztvevőit illeti, sokan voltak, akik számára az egész értekezlet csak alkalom volt Olaszország megtekintésére. Akik vi­szont jelen voltak a szakosztályok ülésein, azok többségükben rokon­­szenvet, vagy legalább is jóindulatú semlegességet tanúsítottak irántunk, még a legélesebb vitákban is. Előadásaink, hozzászólásaink, sze­mélyes beszélgetéseink új szempont­ból világítottak meg számukra jó­­néhány problémát, a részünkről nyúj­tott felvilágosítások pedig feltárták előttük azt a komoly munkát, ami a történelmi kutatás terén a szocialista tábor országaiban folyik. Kiállított könyvkiadványaink be­szédes bizonyítékai voltak annak a komoly kutató és összegező munká­nak, ami a Szovjetunióban és a szo­cialista tábor többi országában folyik a történelemtudomány terén- Történé­szeink munkái az egész könyvkiállí­­tás anyagának több mint egyharma­­dát tették ,d . Igen nagy látogatott­ságnak örvendtek. Azok, akiket fél­revezetett a hazug propaganda, vagy akik hiába próbálták megszerezni eze­ket a könyveket, most a szakemberek lázas érdeklődésével forgatták kiad­ványainkat. Az előzetesen kiadott programban csak a szovjet, lengyel és magyar kül­döttek szerepeltek beszámolókkal, elő­adásokkal, s ezeknek a száma sem volt arányban az illető küldött­ségek súlyával. Így mind a Szovjetunió, mind a népi demokratikus országok történészei különböző nyugati nyelve­ken kiadott tanulmánykötetekkel lep­ték meg a kongresszust. A kongresz­­szus elnöke Fawtier nyilvános gyűlé­sen hivatalosan mutatta be e gyűjte­ményes munkákat, amelyeket azután valósággal szétkapkodtak. Ami népköztársaságunk küldöttségét illeti, komoly eredmény, hogy hozzá­szólásainkon kívül helyt adtak P. Con­­stantinescu­ Iasi akadémikus referátu­mának történészeinknek az utolsó tíz évben végzett munkájáról és soron­­kívül programba iktatták. C. Daico­­vics akadémikus előadását a dák-kori ásatásokról. A kongresszus kiemelke­dő eseménye volt A. M. Pankratova mélyenszántó előadása a jelenkori his­torizmusról, valamint A. Sidorov nagy­vonalú beszámolója a szovjetr­örténe­­lemtudomány főbb kérdéseiről. Ezek­nek az előadásoknak volt a legnépe­sebb hallgatósága. Mivel A. M. Pan­kratova előadása után — amelyet a kongresszus utolsó előtti napjaiban tartott — az elismerő nyilatkozatok mellett csak egy-két jelentéktelen el­lenvetés hangzott el, a kulissza mögötti mesterkedők A. Sidorov utolsó napi elő­adására összpontosították minden ere­jüket. Azt próbálták bizonygatni, hogy a különböző világnézetű történészek között a szakadék áthidalhatatlan. A­­zonban sikertelenül, mert a szovjet történelemtudományt értékelő számos felszólalást s különösen Sidorov nyu­godt, megnyerő és meggyőző válaszát a terem nagy többsége lelkesen meg­tapsolta. Jellemző, hogy Ritter Gerhardt nyu­gatnémetországi professzor, aki az előzetesen kiadott jelentésében többek között azt állította, hogy a Román Népköztársaság történelemtudománya szakított hagyományaival, kénytelen volt az utolsó ülésen tartott beszámo­lójában kijelenteni, hogy ezt a meg­állapítást téves értesülések alapján tette. Meggyőződött arról — mondotta —, hogy a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban komoly munka folyik a történelemtudomány terén. Meg kell jegyeznünk, hogy nem egy harcos, haladó szellemű, a törté­nelmi materializmus alapján álló fel­szólalást hallottunk angol, olasz, dél­­amerikai és más nemzetiségű történé­szektől is. Jelentős az is, hogy a kon­gresszus elnökségének döntése értel­mében a széleskörű bizottság ülése Moszkvában lesz megtartva, ahol majd újabb lehetőségek nyílnak a történé­szek kapcsolatainak további elmélyülé­sére és megszilárdítására. Népköztársaságunk küldöttsége nem egy régi barátságot felújított és több új barátot szerzett hazánknak. Külö­nös fontossága volt ebből a szempont­ból annak, hogy a kongresszus utáni napokban meglátogattuk a nagy de­mokrata forradalmár, Nicolae Balcescu elhalálozásának helyét, a szicíliai Pa­lermot. Megkoszorúztuk a kapucinu­sok sírboltját, ahová Balcescut temet­ték (sírjának ponty, helye azonban ismeretlen), valamint azt a házat, ahol Balcescu utolsó napjait élte. Nem­csak hazánk népének, hanem az olasz haladó köröknek is meleg figyelme kí­sért utunkon, s Palermóban, a szicíliai demokratikus közvélemény és a tudo­mányos élet képviselői pártállásra való tekintet nélkül lelkes együttérzéssel vettek körül bennünket érkezésünk pil­lanatától távozásunkig. A római történész-kongresszus hat­­hatósabbá tette a történelemtudomány művelőinek nemzetközi együttműködé­sét s fokozta a megbecsülést a Szov­jetunió, a szocializmus egész tábora, beleértve hazánk, a Román Népköz­­táraság iránt. ELŐRE (Sztálinváros. Kiküldött munkatár­sunk telefonjelentése.) Szebenből „kényelmes” tempóval in­dultak el a versenyzők. Az első negyed órában 9, a másodikban 8, a harma­dikban (ezt többnyire lejtőn tették meg) 10, a negyedikben pedig 7 kilo­métert haladtak­ Az első órában 34 kilométeres óraátlagot értek el. A mezőny viszonylagos nyugalma nem tartott sokáig. 40 kilométert hagy­tak maguk mögött, amikor többen rob­bantást kísérelnek meg. Ez azonban nem sikerült, a mezőny éber volt. Csütörtökön a Déva — Nagyszeben útszakasz 48.­­kilométerkőjénél je­gyeztük fel az első tömlőszakadást. Tegnap szintén a 48. kilométerkőnél történt ez meg. Szabó Károly nyitotta meg az aránylag kisszámú tömlősza­kadások sorát. A 14. kilométer után ismét sikerült felzárkóznia. ELEREDT AZ ESŐ Fogaras előtt néhány kilométerrel eleredt az eső, időnként erősen zu­hogott- Fél háromkor futottunk be Fo­­garasra. Bár esett az eső, itt is hatal­­m­as tömeg üdvözölte a keresztülhala­dókat-Három tömlőszakadás volt a kö­vetkező 10 kilométeren. Vassi, Popov és Keller maradt le tömlőszakadás miatt. Innen már fokozódik az iram Negyven kilométeres óraátlaggal is halad a mezőny. Közeledünk Sztálinvároshoz, 22 kilo­méter van még hátra a célig. Itt Gheorghe Serban tömlőszakadás miatt lemarad. Segítségére ugyancsak hát­ramarad Ion Vasile, Stepanian, Witt­­m­ann és Milea. A katonacsapat ver­senyzőinek ezután már nem sikerül felzárkózniuk. VÉGE A TÖMÖR MEZŐNYNEK Tíz kilométer van a célig. A „na­gyok" többször is robbantanak, fokoz­zák az iramot. Az eddig tömör me­zőny teljesen szétszakad. Néhány ki­lométerrel a cél előtt Zánoni Lajos gépcserére szorul, s az élmezőnyt nem tudja többé beérni- így közel 3 per­cet veszít az elsőkkel szemben. Bukarest az elkövetkező három napon nagy nemzetközi sportese­mény színhelye lesz. Ma, szombaton reggel 9 órakor a férfi távugrás se­lejtezőjével a fővárosi Köztársasági stadionban kezdetét veszik az RNK Vili. nemzetközi atlétikai bajnoksá­gának küzdelmei. A felszabadulás óta immár nyol­cadszor kerül megrendezésre szep­tember utolsó, vagy október első napjaiban az RNK nemzetközi at­létikai bajnoksága. 1948-ban, ami­kor első ízben rendezték meg, még mindössze 5 ország jelentette be atlétáinak részvételét. A ma kezdő­dő versenyen már 18 ország leg­jobb atlétái és atlétanői indulnak. A benevezettek számának ily nagy­arányú növekedése országunk egyre szélesedő sportkapcsolatainak az eredménye. Hogy a verseny méreteiről és je­lentőségéről képet alkothassunk, elég annyit megemlíteni, hogy szá­mos világcsúcstartó és Európa-baj­­nok vesz részt. Az elkövetkező há­rom napon a főváros sportkedvelői­nek alkalmuk lesz „versenyen" lát­ni Vlagyimir Kuc fiatal szovjet fu­tót, a jelenlegi leggyorsabb ötez­rest, Thelma Hopkins angol magas­­ugrónőt, a berni Európa-bajnokság győztesét, a magyar Rózsavölgyi Istvánt, aki a napokban 2:19,0 idő­vel beállította a norvég Audun Boy­­sen világrekordját 1000 méteren. Rajtolni fog Nina Otkalenko szov­jet futónő, aki az angol Dianna Le­­atherrel küzd az elsőségért és kí­sérletet tesz, hogy a 800 métert a bűvös 2 percen belül fussa. A dobó­pályán Csermák József, az ismét formába lendült magyar kalapács­vető, bizonyára megpróbálja visz­­szahódítani az elsőséget a világ­­csúcstartó szovjet Krivonoszovtól. Az ugrópályán feltűnnek majd Eu­rópa legjobb férfi magasugrói. Ebből a távolról sem teljes felso­rolásból kitűnik, hogy a három na­pon minden bizonnyal több új or­szágos­, Európa-csúcs s ki tudja —­ talán világrekord javítás szemtanúi lesznek a Köztársasági stadionban összesereglett sportrajongók. Re­A cél előtt párszáz méterrel mint­egy 15 tagú élboly kemény küzdelmet vív az elsőségért. A hajrá Stefan Ste­­funak sikerül a legjobban, aki a célban néhány méterrel megelőzi a sárgamezes Constantin Dumitrescut. 1. Stefan Stefu (Dinamo I.) 4 óra 16 p 29 mp. 2. Constantin Dumitrescu (CCR I.) 4 óra 16 p 30 mp Ugyanezzel az idő­vel érkeznek a célba Ion Constanti­­nescu, Miesnevich, Moiceanu és még néhányan. Az egyéni összetett versenyben Constantin Dumitrescu előnye már 15 p 22 mp Zánoni Lajossal szem­ben. Már délben két órakor Sztálinvá­­rosból rajtolnak a kerékpárosok s mintegy 100 kilométer út után ugyan­csak Sztálinvárosba futnak be- ANTAL ANDRÁS mélhetőleg mindehhez az időjárás kedvezően fog hozzájárulni. A Köztársasági stadion, amelyben már annyi jelentős csúcs született, ünnepi díszben várja a vendégeket és országunk válogatott atlétáit. A rendezőbizottság körültekintő, szer­vező munkával gondoskodott a ver­seny zavartalan lefolyásáról. Az ünnepélyes megnyitó ma dél­után 3 órakor lesz. A nap folya­mán több érdekes versenyszám kerül lebonyolításra: a férfi- és női távugrás, a női gerelydobás, a 400 méteres gátfutás, diszkoszvetés, az 5000 méteres, valamint a női 400 méteres síkfutás döntői, a női­ és férfi 100 méteres, továbbá a férfi 800 méteres síkfutás elődöntői. Te­hát már az első napon láthatjuk a német Futterert, a „leggyorsabb 100-ast”, Szentgálit, a kiváló ma­gyar 300-ast és másokat. Nehéz lenne arra válaszolni, hogy melyik nap küzdelmei ígérkeznek a legizgalmasabbaknak. Hiszen mind­egyik nap kecsegtet valami „cse­megével.” Vasárnap például Thelma Hop­kins és fiatal magasdgrónünk, Ba­lázs Jolán párharca vonzza a néző­ket. A hétfői nap pedig, a többi kö­zött, a férfi magasugrás döntőjével ígérkezik roppant érdekesnek, ami­kor a 2,10 méteren felül ugró svéd Nilsson, a csehszlovák Kővár és Sőtér János rugaszkodik a magas­ugró lécnek. Ugyancsak hétfőn ke­rül sor Kuc és Zátopek „összecsa­pására” a 10.000 méteren. A hár­masugrásban a szovjet Leonid Szcserbakov Európa-bajnok ugrásá­ban gyönyörködhetnek a nézők. Az elmúlt napokban a korábban érkezett versenyzők bemelegítő jel­legű könnyű edzéseket tartottak. Vlagyimir Kuc például a számára még a Fesztiválról ismert kanyasai erdőben szaladt néhány kilométert, többen a külön erre a célra beren­dezett Progresul—Finante— Bandi Stadionban edzettek. S­PORT Az RNK V. kerékpáros körversenyén Constantin Dumitrescu növelte előnyét Ma kezdődnek az RNK Vili. nemzetközi atlétikai bajnokságának küzdelmei 1955. október 1., szombat OSZTHATATLAN FEGYELEM Tisztelet, becsület a sportnak ! Tisztelet, becsület a sportolóknak­­ Égési►­séges ifjúság nevelése el sem képzelhető a sport fejlesztése, modern testne­velés nélkül. De most nem erről szeretnénk szólnn­. Az elmúlt héten a kora reggeli órákban éppen jegyzeteimet rendeztem az aradi „Oltenilor" szálló egyik másodemeleti szobájában, amikor harsány énekszó zavart meg. Nem mondom, hogy kellemetlen, de ebben az órában legalább is szokatlan énekszó. A szomszéd szobákban a kolozsvári „Flamura Rosie", a bukaresti „Stiinta“ és több más sportegyesület röplabdázói laktak. A hangoskodás egy pillanatra sem szűnt meg, összehajtogattam, hát jegyze­teimet. Gondoltam a hallban folytatom. A hal­ szép, tágas, világos és... csen­des. De még jóformán be sem zártam szobám ajtaját, már más oldalról ugyanaz a zaj. Bordó tréningben csupa fiatal lány és fiú töltötte meg za­vartalan hangosságával a hallt. Nyilván el kellett valamivel tölteniük az időt, amíg elkészülnek a többiek. És így ment ez reggel, délben és este, a szobákban, a hallókban, a lép­csőházban (sőt még az utcán is). Tréningesen, ötösével,a hatosával össze­fogóévá, sporttáskájukat gondtalanul lóbálva. Délben, az étteremben ugyan­az a zajos jelennét: Itt vagyunk, mi vagyunk, a híres röplabdázók ! Ide­nézzetek, Arad ! (vagy illetékes más város és más sportág.) Belátjuk, nem könnyű megtalálni a leghelyesebb utat ezekhez az ifja­ szívekhez, ezekhez az energiától és egészségtől duzzadó, örökösen az izom­erő adta biztonsággal és talán fölényérzettel rendelkező, mozgás gyönyö­reihez szokott ifjakhoz. De a testkultúra fel sem tételezhető más kultúrsa­­játosságok nélkül és ezért feltétlenül nevelési hiányosságokról van itt szó. A versenysportolóknál oly fontos a merészség, a biztos fellépés túlkapásai­nak, vagy egyszerűbben mondva,vadhajtásainak lenyesése, ami a sportne­velők feladata, a sportvezetők kötelessége. A fegyelemre, a fegyelmezettségre való nevelés nem szűkíthető le egyoldalúan a sportpályán való tartózkodás időtartamára. Nem hisszük, hogy a sportrajongók kisebb megbecsüléssel fogadnák azo­kat a sportolókat, akik szerényen lépnek a „porondra", akikről a szállodában, étteremben, vasúton, vagy bárhol, ahol megfordulnak, még csak sejteni sem lehet, hogy ezek mondjuk — a vasárnapi röplabdamérkőzés leendő ünne­pel­tjei. V. B. ÖTVEN ÚJÍTÁSI JAVASLAT alkal­mazásával több mint egymillió lej megtakarítást értek el a tord­ai Electro­­cer­amica üzem dolgozói. „GEORGI DIMITROV, A BOLGÁR­­SZOVJET BARÁTSÁG ZÁSZLÓVIVŐ­JE” címmel gyűjteményes kötetet adott ki a bolgár hazafias front országos­­a­ TÖBB MINT 91.500.000 lej értékű hitelt nyújtott a dolgozó parasztoknak a mezőgazdasági bank ez év első fe­lében 48.019 HEKTÁRON végezték el az őszi szántást, 6.942 tonna vetőmagot tisztítottak meg ez ideig Nagyvárad tartományban HANGVERSENYKÖRUTAT TESZ ORSZÁGUNKBAN Gerhardt Pflüger, karmester és Hugo Steurer zongora­művész. A két német művész a Kül­földi Kulturkapcsolatok Román Inté­zetének meghívására jött orszá­gunkba. TIZEN­HÁROMFAJTA ÚJ NŐI CI­PŐMODELL gyártását kezdte meg a nagyváradi Solidaritatea cipőgyár. Az üzem tervező kollektívája további 67 új cipőmintát dolgozott ki. Gyártásu­­kat a jövő évben kezdik meg. MINTEGY ÖTVEN KÖNYV jelent meg grúz nyelven az utóbbi időben a népi demokratikus országok Íróinak műveiből. Rövidesen kiadják Mihail S­adovea­nu válogatott kásáit la BARTÓK EMLÉKESTET TARTOT­­TAK a moszkvai Állami Konzervatóri­umban­­a nagy magyar zeneszerző ha­lálának 10. évfordulója alkalmából. KÍNAI—ALBÁN rádióegyezményt ír­tak alá a napokban Pekingben. A KÖZPONTI LOTTO szeptember 30-i húzásán a következő nyerőszá­mokat húzták ki: 86, 60, 66, 67, 81, 16, 88, 76, 10 Ezúttal 1.539­ 136 lej kerül szétosz­tásra. A következő húzást október 7-én, pénteken tartják meg Galacon.

Next