Előre, 1955. december (9. évfolyam, 2524-2551. szám)

1955-12-01 / 2524. szám

2 ZÁRSZÁMADÁS ELŐTT Kollektív gazdaságaink készülnek a zárszámadásra. Mérlegre teszik ered­ményeiket és az esztendő tanulságait. Számbaveszik gazdaságukat s ren­dezik anyagi dolgaikat. Ismét gyarapítják az oszthatatlan alapot és ki­­osztják a tagok közt az osztalékot. Újabb határkő ez a kollektív gazdaságok életében. Érdemes megállni mellette, visszapillantani az elmúlt évekre, a párt 1949 március 3—5-i ha­tározatának megjelenésétől eltelt időre. Azóta sok sikerrel zárultak a gaz­dasági évek. A párt és a kormány állandó gondoskodása, valamint a kollek­tivisták szorgalmas munkája révén megerősödtek a már meglévő közös gazdaságok s egyre újabbak alakultak. az új Évben milliomosok leszünk Ött esztendővel ezelőtt, tavasszal hogy harc folyt a sepsiszentgyörgyra­­joni Nagyajtán a közös gazdaság meg­alakítása körül. Itt is hozzáfogott az ellenség, hogy megzavarja és meg­félemlítse a kezdeményező bizottság tagjait. A nagyajtai dolgozó parasztok legjobbjai azonban a tényeknek hifitek és nem a kollektív gazdaság rágalma­zóinak. A falu kommunistái segítettek nekik, vezették őket. Száz család közös gazdaságot alakított. Erről írt lapunk­nak Mátyás Gergely levelezőnk. Mint a házépítést, ő is az alappal kezdi. 1950-ben 262.000 lej oszthatatlan alappal indult el a nagy család. A kitartó szakszerű munka eredménye­ként minden évben gazdagon fizetett a föld. Az idén 1.877 kiló búza, 6000 kiló kukorica, 17677 kiló burgonya hektáron­kénti átlagtermésük volt. Jól jövedel­mezett az állattenyésztés is. Állatállo­mányuk 58-ról 359 darabra szaporo­dott. Vásároltak 50 méhcsaládot, szá­mos kis mezőgazdasági gépet. A kőmű­vesek, ácsok sem fogytak ki a m­unká­ból, sertésólat, méhteleltetőt, raktárt, gépszint, kukoricagórét építettek és most a II. pártkongresszus tiszteletére be akarják fejezni az 50 méteres tehén­istállót. A kollektivistáknak jelenleg 886.000 lej oszthatatlan alapjuk van, az új évben pedig a milliomosok sorába akarnak lépni. A közös vagyon gyara­podása révén egyre jobban élnek a ta­gok is. Többen rádiót, kerékpárt vásá­roltak, házat építettek. Most is tizen készülnek családi fészket rakni. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasz­tok között visszhangja van az ered­ményeknek. Sokan számítgatták, meg­­hányták-vetették a különbséget az egyéni és a kollektív gazdálkodás között. Vé­gül is 35 család szakított a múlttal és belépett a ..Március 6. kollektiv gaz­daságba. 5200 KILÓ KUKORICA HEKTÁRONKÉNT Kékborítékos levelet kaptunk a Sza­­lonta rajoni Erdőgyarak községből. Bordás József levelezőnk számolt be a „Szocializmus Győzelme“ kollektív gazdaság eredményeiről. Mint írja, már november elején végeztek a mély­szántással, trágyázással. A kalászosok 40 százalékát kereszt-, 21 százalékát pedig sűrűsorosan vetették. A tavasszal 65 hektáron négyzetesen vetették a kukoricát és nagyrészét négyszer kapálták meg. Ennek ered­ményeként hektáronként 5200 kiló csö­veskukorica termést értek el, aminek híre nemcsak a rajonban, hanem az egész tartományban elterjedt. A szántóföldi növénytermesztés mellett az állattenyésztés fejlesztéséről sem feledkeztek meg. 1950-ben a meg­alakuláskor mindössze 3 ökörrel, 2 te­hénnel és 4 lóval kezdték el a közös gazdálkodást. Most 22 fejőstehén, 12 ökör 22 borjú, 22 igásló, 6 csikó, 384 merinó juh, 40 anyakoca 44 süldő a kol­lektíva állatállománya. A kollektív gazdaság sikereinek tit­ka a jó munkaszervezés és az, hogy a tagok többsége lelkiismeretesen dolgo­zik. Nemcsak a brigád- és csoportveze­tők, hanem minden tag, minden állat­­gondozó, fogatos jól ismeri feladatát. Mindenki előre tudja, melyik napon, milyen munkát kell elvégeznie. Eredményeik hű kifejezője az, hogy ebben az évben is jó családdal gyara­podott a ..Szocializmus Győzelme“ kol­lektív gazdaság. 260 CSALÁDDAL NÖVEKEDETT KOLLEKTÍV GAZDASÁGUNK Fél évtizede, hogy Felsőrákos község­ben 40 család lerakta a „Láng“ kollek­tív gazdaság alapjait. Az elején sok volt a gondj­uk-bajuk. A tagság egy­­része csak papíron szerepelt. A háztáji gazdaságban, meg a kulákoknál keres­ték a „boldogulást“. Ez nem szegte kedvét a közös ügy­höz hűséges tagoknak. A nehézségek leküzdésében nem voltak egyedül. A párt állandó segítséget nyújtott ahhoz, hogy termékeny munkájuk nyomán egyre szebb eredmények szülessenek a gazdaságban. Ez a legszebb szónál is meggyőzőbben hatott a kívülállókra. Megmozdult a falu. A dolgozó parasz­tok csoportosan kérték felvételüket a ,,Láng" kollektiv gazdaságba. Rövid idő alatt Udvarhely rajon egyik leg­nagyobb kollektiv gazdasága lett. Ma 330 család 1200 hektáron gazdálkodik — írja Trinfa István levelezőnk. A vezetőtanács hallgatott a párt szavára és sokoldalúan fejlesztette a gazdaságukat A 800 hektáros szántó­földi növénytermesztés mellett 15 hek­táron öntözéses zöldségeskertjük van. Érdemes megjegyezni: az idén 121.107 kiló konyhakerti növényt adtak el. Egy másik jól jövedelmező forrásuk a sajt­­készítő üzem, Noda György vezeti. Ré­gi szakember, jól érti a mesterségét, de azért most is tanul. Nemrég hét na­pig tartózkodott a Kőhalom rajoni Lemnek községben. Itt tanulta meg ho­gyan készítik a dobrudzsai sajtot. Ott­hon hamarosan hozzá fogott a szüksé­ges felszerelések elkészítéséhez s ma már készítik is ezt a sajtfajtát. Ez nagyobb jövedelmet hoz a gazdaság­nak, mint a ,,Penteleu“-sajt, amit az előtt készítettek. A kollektivisták az idén közel 7000 kiló sajtot adtak el az állami kereskedelemnek. Nézzünk széjjel egy kicsit az épít­kezés terén is. Két éve korszerű istállót építettek, 80—100 tehén kényelmesen elfér benne. Tavaly garázst csináltak az újonnan vásárolt tehergépkocsinak. Most fejezték be egy 700 juhot be­oga­­dó akol és egy sertésnevelde építését. Az elmúlt napokban tíztonnás hídmér­leget vásároltak, amelyet már üzem­be is helyeztek. Következetes, szorgal­mas munkájuk eredménye az erős kol­lektív gazdaság, amely felé bizalom­mal tekintenek az egyénileg dolgozó parasztok százai rajonszerte. Hasonló leveleket kaptunk Székely­­keresztúrról, Árkosról, Kisiratosról és más községekből is. Egy csepp ez a tengerből, de benne csillog többszáz­ezer kollektivista család élete. Azoké a százezreké, akik örökre megszabadul­tak a nyomor s az elmaradottság jár­mától. „ KOVÁCSÉK” A sepsiszentgyörgyi színház bemutatója A­mikor hétfőn este a Sepsiszent­­­* györgyi Állami Magyar Színház Bukarestben is bemutatta Novák Anna „Kovácsék“ című négyfelvonásos szín­­já­tékát, a fiatal írónőnek ez az előa­dás nem a színpadi szerzői székfogla­lója volt. Ugyanezt a darabját hetek óta játssza már románul a Iasi Nem­zeti Színház, készül rá a fővárosi CFR Munkásszínház és másik darabját „Az élet küszöbén“-t is több fővárosi és vidéki román színház adja. Öt évi vá­rakozás és első írói formája óta sok változás érte a „Kovácsék“-at eddig a most bemutatott és immár végleges­nek tekinthető formájáig. Az öt évi várakozás során bizonyá­ra egyes színházaink részéről óva­tossági meggondolások is útját állták a „Kovácsék“-nak. Hiszen új szerzőt avatni mindig kockázatos dolog s a polgári család válságának témája is csak a „Rombadőlt fellegvár“ átütő sikere által vált otthonossá színpad­jainkon. Ám az uj szerző és uj téma még önmagában nem százszázalékos biztosíték „az“ új dráma megszületé­sére s az óvatosság mint olyan, ön­magában, még nem jelent okvetlenül kártevést... Amióta a „Kovácsék“ a Viata Romíneasca-ban megjelent, öt évi csend után most a fővárosi sajtó és szakkörök élénken vitatják a dara­bot és hangzottak el olyan vélemé­nyek, hogy igenis, ez „az“ új dráma, a minőségi ugrás új drámaírásunk történetében. Hazai magyar dráma lé­­nyeges próbatétele azonban az, ami­kor a hazai magyar közönség elé ke­rül, mert az a saját élettapasztalatával tudja lemérni a dráma érvényességét, igazságát, típusait, társadalomrajzát, korképét. Ezt az első jelentős próba­tételt — hiszen Kolozsvár, Marosvá­sárhely, Nagyvárad, Nagybánya még nem látta a „Kovácsék“-at — ezt sze­­retnénk a továbbiakban elemezni Novák Anna darabja kitűnő első felvonással kezdődik, amelyben a szerző fe vonultat egy sor jól expo­nált figurát: Horváth Elemérnét, a durván öntelt és önző vidéki polgár­­asszonyt, Kovácsné „kuncsaftját“,­­aki első jelenése után nem is szerepel töb­bet); dr. Kovácsot, a régivágású, be­csületes, és kicsit felhőkben járó, libe­rális értelm­ségit, aki ősz fejjel elvesz,­tette tanári állásit, mert szót emelt egy régi kollegája érdekében, akit a zsidótörvény folytán dobnak ki a tantestületből; Kovácsnét, a „lecsú­szott úriasszonyt“, aki egyedül tartja el két keze munkájából a családját és nehéz gondjai mellett még a Horváth Elemérné-félék megalázó, tolakodó, kárörömmel teli „részvétét“ is el kell tűrnie; Pétert, a fasiszta propaganda által megmételyezett gőzfejű diákot és Évát, a nyugtalan fantáziájú, örökké mindenkivel ellenkező süldőlányt. A jó dialógusok, az eleven jelenetezés útján megteremtett, valóságízű légkör nagy társadalmi problémák és mély konflik­tusok árnyékát veti előre és a néző mindezek után most már, e jellegze­tesen drámairól alkatú, lehetséges szerzőtől, egy realista dráma meg­győző kibontakozását várja. Ez azon­ban nem teljesül be. Vizsgáljuk meg, hogy ettől az indítástól a szerző hova fejleszti alakjait és azt fogjuk tapasz­talni, hogy Novák Anna a sikerült év hiteles első felvonás után jellemfej­­lesztésében, társadalomrajzában s a mindezekből összeálló történelmi kor­képében eltávolodik a realizmus útjá­­tól. A „Kovácsék“ a kispolgári életfor­ma, a polgári család válságát, felbom­lását, osztálypolarizálódását akarja ábrázolni; ítéletet mondván a bur­zsoázia által nevelt régi értelmiség passzív, langyos, tehetetlen magatar­tása felett, meg akarja mutatni az arra érdemesek útját a jövő felé. A szán­dék tiszteletreméltó. Ám nézzük meg egyenként a Kovács-család tagjainak pályafutását, hogy milyen mértékben és milyen hitellel tudja rajtuk keresz­tül a szerző a szándékát megvalósí­tani. A dráma kétségtelenül legerőtelje­sebben, legmeggyőzőbben ábrázolt a­­lakja, akinek a fejlődése is logikus, az Péter, a fasiszta fiú, aki a Horthy­­rendszer rosszhiszemű nevelésének velt áldozataként, a kispolgár lét pocsolyá­jából a fasizmus szakadéka felé ke­resi a kivezető plat , aki teljes erköl­csi züllésével, majd öngyilkosságával, hiteles képét adja a fasizmus belülről való felbomlásának. Péter tragikusan hamis választása ébreszti rá családja tisztább fejű tagjait arra, hogy utat keresni kell és épp az ellenkező irány­­ban, mint ahol Péter kereste. Kik ezek a tisztább fejű tagok? Az anya Mar­git, aki egyetlen nagy „nem tudom“-ra felépített életével és világnézetével sa­ját gyermekei tiszteletét sem tudja ki­vívni, valamint Éva, az eredetieskedő kispolgári hisztérika, aki nemcsak Horváth Elemérnével, de saját szülei­vel is kíméletlen és goromba, és épp­úgy élősködik az anyja nyakán, mint lenézett apja és gyűlölt bátyja Az egyetlen dolog, ami Évából a „politi­kai öntudatosod­ást“ minden átmenet nélkül kiváltja, az az, hogy szerelme, egy buta szépfiú, (nyilván a maga buta módján), a légies szerelem „gya­korlati következményeire“ szeretné Évát rávezeti. Évában meg ettől egy világ összedől, kiábrándul és megun­­dorodik az élettől, majd pedig pár perc alatt beleszeret a kommunista Andrásba, akit mindeddig vízilónak nevezett és aki nyilvánvalóan, kommu­nista létére is, horribile dictu, ugyan­azt szeretné majd tőle, mint amit a szegény, buta kis vidéki donzsuán akart... Ez, sajnos, nem az a megráz­kódtatás, amely a polgári értelmiségit a munkásmozgalomhoz elvezeti. És a munkásmozgalomnak nincs is szüksé­ge ilyen figurákra. Annál is inkább, hogy Éva az utolsó felvonásban, mint illegális harcos is, épp az a hisztérika marad, akivel a „nagy válságánál megismerkedtünk Azok a kommunis­ták pedig, akik Margitot és Évát a mozgalomhoz elvezetik, — Béresné és András, — rendkívül vérszegények és inaktívak, András egyenest a nevet­ségességig bávatag. Amellett, gyakor­lati pártmunka helyett, mindketten fő­leg azzal foglalkoznak, hogy Ková­csokat bevonják a mozgalomba. (Kér­dés, hogy a mozgalom helyi vezető­sége mennyire örül ennek az akvizí­ciónak...) A család egyetlen tagja, aki valami­lyen kézzelfogható, rendes tettel kezdi a darabban a pályafutását s akitől épp ezért elvárhatnánk,­­hogy ő jus­son el a spontán, magányos és így hiábavaló tettől a tudatos, szervezett, társadalmilag hasznos tettig, az az apa, az öreg, becsületes polgári huma­nista. Ő viszont — miközben végig az egész darabban az összes hozzá­tartozói, méghozzá a később kommu­nistává váló hozzátartozói gúnyolódá­sának a célpontja, amiért elvei miatt állástalan, — csalódik a tettben és ebbe beleőrül. (Ez különben nem aka­dályozza meg a szerzőt abban, hogy éppen ezzel az őrülttel mondassa el a darab végső tanulságát, miszerint ne­hezen jön el a virradat...) Kovácsék tehát, akik típusokként indulnak az első felvonásban, a darab végére kétségbevonhatatlanul bebizonyítják, hogy különcök. Kü­löncök, mert az út, melyet bejárnak, a cél, ahova a tipikus expozíciótól eljut­nak — esetleges, íróilag önkényes. És még ha el is fogadnánk azt, hogy e­­között a két végpont között egyenes vonal lehetséges, akkor is: az a mód, ahogyan Novák Anna Kovácsékat az expozíciótól a végeredményig elvezeti, nem meggyőző. Nem meggyőző, mert az írónő nem a fejlődési folyamatot ábrázolja, hanem mindig csak a fej­lődés eredményét és az itt bemutatott végletes, váratlan, logikailag és mű­vészileg egyaránt indokolatlan ered­ményeket a legnaivabb néző sem hiszi el írói becsületszóra. Azzal, hogy a darab alakjainak dön­tő többsége realista típus helyett kü­lönc, szorosan összefügg a történelmi korkép, a társadalomrajz realizmusá­nak a fogyatékos volta is. Nem me­gyünk bele az olyan apró felületessé­gek elemzésébe, mint azok a kiáltó konspirációs hibák, amelyeket a da­rab kommunista szereplői lépten-nyo­­mon elkövetnek, mint Horthyék fa­siszta politikai rendőrségének naiv és vulgáris ábrázolása, mint az éhség­­sztrájk emlegetése 1943-ban, mint az, hogy az 1900-as eszmevilágnál meg­rekedt, régivágású, klasszikus kultú­rájú magyar értelmiségivel az egész modern Faludy György más körökben divatos Villon-átköltéseit idézteti a szerző, vagy mint az, hogy a dráma egy északerdélyi egyetemi városban játszódik ,amely azonban nem Kolozs­vár- Tévedés ne essék, senki sem kö­teles pontosan helyhez kötni a drámá­ját. De ha már helyhez köti, akkor tud­nia kéne annyit, hogy 1943-ban Észak-Erdély egyetlen egyetemi váro­sa Kolozsvár. Ezek is mutatják, hogy a szerző csak felületesen ismeri azt a társadalmi réteget, azt a világot, amelyről ír- De ezek olyan kicsi rész­lethibák, amelyek megbocsáthatók, ha a társadalomrajz összképe, a történel­mi korkép hiteles. Világos, hogy a szerző egy kis­polgári értelmiségi család útján keresztül az értelmiség útját akarja ábrázolni, művészi általánosításra tö­rekszik. Mit tudunk meg a „Ková­­csék“-ból az északerdélyi magyar ér­telmiség útjára vonatkozólag? Elsősor­ban azt, hogy az értelmiség a munkás­­osztály felé az utat csak úgy leli meg, hogy életformájában és munka­körében is szakít az értelmiséggel és beáll „gyakorló prolinak“ a gép mellé a gyárba. Ennek a vulgarizálásnak a kommentálása is fölösleges­ Másodszor megtudjuk azt, hogy a nagy választás a nagy fordulat a magyar értelmiség­ben már Sztálingrád idején végbe ment, már akkor egy kis része elpusz­tult a fasizmussal, a nagyobbik meg kommunista lett. A történelmi esemé­nyek azt bizonyítják, hogy ez nem így volt; a sztálingrádi események még nem hoztak döntő fordulatot, nem ál­lították a polgári értelmiséget a kom­munizmus ügye mellé. A „Kovácsék“ társadalomrajza, tör­ténelmi korképe tehát erőszakolt és hamis­ De most nézzük meg, mi a da­rab objektív eszmei kicsengése. Ezzel kapcsolatban ismételten hangsúlyoz­nunk kell a darab eleve kommunista alakjainak, Béresnének és Andrásnak a vérszegény, meggyőző erőtlen áb­rázolását, amely már a torzítás eszközévé válik; azt, hogy Béresné jelenléte Kovácséknál nem szükségsze­rű, nem indokolt és az egész kapcso­latuk értelmetlen, zavaros, valamint azt, hogy a maga szürkeségében, gyötrődésében, elesettségében, passzív kispolgári helyzetében elevenen meg­rajzolt Margit és a szeszélyességé­ben, elkényeztetettségében hiteles Éva minden szava üresen és hamisan cseng ,amint politizálni kezdenek, a­­mint a jövőről, az új életről, a kom­munistákról, forradalomról stb­ be­szélnek. Az időnként megrázó béke­párti és humanista gondolatokat kife­jező apa megőrül s az ő alakjával a szerző könyörtelen ítéletet mond a polgári humanizmus felett. Jó, de mit ad helyette? Magasabbfokú, szocialis­ta humanizmust semmiképpen, mert hiszen a darab régi kommunistái nem harcosok s az újabbak nem humanis­ták (ismét csak utalok Éva „lázadás­­i­nak“ beállított komiszkodásaira és arra, hogy Margit jóságából gúnyt űz­nek a gyerekei). A kispolgári tehetet­lenség felett az ítéletet tételesen a fa­siszta fiú mondja ki, az egyetlen em­ber Kovácsék között, akinek átélt, mély szenvedéllyel teli, meggyőző sza­vai vannak. Amikor családját, régi életüket keservesen ostorozza —­­ga­za van, olyan igaza van mindig, mint a kommunistáknak sehol ebben a darabban. Nem véletlen, hogy a Con­­temporanul kritikusa, Margareta Bar­­buta, így fogalmaz: „Margitnak... maga az élet teszi fel a kérdést: Miért vagy a világon, anyám?“ Ez a „ma­ga az élet“ — maga a fasiszta fiú ... A leghatásosabb, nagy monológjai, csattanói, jelenet- és felvonásvégei neki vannak, ezek mindég együttér­zést keltőek Míg az apa fölött, aki­nek nem egyszer nagy, tiszta és meg­rendítő gondolatai vannak, az írónő következetesen és kegyetlenül mond ítéletet, Péter pályafutását, félreveze­tően, megrendítő tragédiának festi. A kommunisták gondolatai emellett a darabban íróilag nem léteznek, mert erőtlen, hamis szavakban jutnak ki­fejezésre, így a darab megsemmisíti a polgári humanizmust, ami helyes, ha ellenében a magasabbrendű, szo­cialista humanizmus a győztes. Dr. Kovács polgári humanizmusa azonban fiának fasiszta ideológiájával szemben semmisül meg és bukik el — bár vi­lágos, hogy a fasizmussal szemben a sok tekintetben korlátozott polgári hu­manizmus is hasonlíthatatlanul maga­sabbrendű, mert komoly eszmei és er­kölcsi értéket képvisel, történelmileg pedig az antifasiszta mozgalomnak is egyik komoly tartaléka volt. (Utalha­tunk itt Thomas Mann, Bartók, Tosca­nini legkiemelkedőbb példáira.) A „Ko­­vácsék“-ban a polgári humanizmus — meggyőző erő tekintetében is — elbu­kik a fasizmussal szemben, a szocialis­ta ideológia ez utóbbit azonban művé­szileg nem győzi le. Választ a fasiszta szózatokra nem kapunk, íróilag objek­tíve azoké marad az utoló szó. Emel­lett a darab érzelemszegény, rideg s a humanista tartalom hiányát a he­lyenkénti érzelgősség és hisztéria nem pótolja, végül pedig, torz módon, a tanulságot is egy őrült mondja el. Mi­lyen eszme, milyen emberi tartalom marad meg mindebből a közönség­nek?. .. Az írói szándék bizonyára jó volt. A darab azonban torzképet nyújt a valóságról, realista kép he­lyett. S a hibás mondanivaló, a torz valóságlátás következtében, a tehetsé­gesen, színpadszerűen, érdekesen indí­tott első felvonás után a darab művé­szileg is egyre gyengébb. Szerkezeti­leg laza, a cselekmény bonyolítása nem egyszer logikátlan, sok benne az üre­sen kongó szöveg, a fárasztó monológ, az öncélú ,csupán hatáskeresésre ala­pozott be- és írijövetel, így a harma­dik felvonástól kezdve az apa jelené­sei, és sok a szöveg mögötti mély gondolatokra és érzésekre utalgató, sejtelmes szöveg, amely azonban nem rejteget a háta mögött semmit. Itt is főleg az apa különböző őrülési mono­lógjaira gondolok, vagy arra a „tra­gikus“ pillanatára, amikor belép, mondván hogy a gyufát keresi... Jó­zsef Attila egészen pontosan fejezte ki az ilyen tartalom s az ilyen írói fo­gások egységének lényegét: „Úgy szállong a semmi benne, mintha vala­minek lenne a pora.“ Ha azt próbáljuk vizsgálni, hogy mi a gyökere a darab művészi fogya­tékosságának, furcsa módon azt kell látnunk, hogy végeredményben ugyan­az, am­, ért a darabot, hogy úgy mond­juk, „felkapták“: a csehori­gorkiji drámai szerkesztés, pontosabban an­nak a tévés, erőszakolt alkalmazása­ Az u­tóbbi években nem egy szín­­padszerűtlen, drámaiatlan darab került színret, amelyet csak a téma időszerű­sége vitt; épp ezért, írók és színházi emberek számára természetesen egya­ránt rokonszenves, ha valaki „gorkiji" témával és „csehovi“ módszerrel kezd darabot írni, különösen, ha valaki va­lóban annyira „érzi“ a színpadot, mint Novák Anna. De Gorkij, amikor a kispolgári család válságáról s a kis­polgári életforma fel­vántásáról írt, nem vezette el Besszemenovik közül sem Akulinát ,sem Tatjánát a bolsevi­kok közé. A finom léle­krajzra, mélyen­­szántó változások szinte észrevétlen végbemenésének bemutatására alkal­mas csehovi módszert pedig — amely­nek lényege az, hogy a dráma kulcsa a szituáció és nem a cselekmény, a hétköznapi eseménytelenség és nem a nagy fordulatok — azt egy adott tör­ténelmi-társadalmi körülmény hozta létre: a múlt szá­zadvégi uralkodóosz­tály állóviz-élete,­­ amelyet csak úgy lehetett ábrázolni, ahogy azt Csehov tette, mert abban a világban nagy for­dulatok nem voltak, csak elkopó hét­köznapok. De a történelem legnagyobb viharait nem lehet ugyanazzal a hang­gal és ütemmel kifejezni, mint a vihar előtti csendet. Az 1943-as Európában már nem voltak „hétköznapok“, áb­rázolásának lényege tehát nem marad­hat már a szituáció. A rosszul értel­mezett és alkalmazott csehovi „észre­­vétlenség“ és „hétköznapiság“ szürke­séghez és semmitmondáshoz vezet. Nováik Anna a proletkultos sablon elkerülésére törekedett , és bizony sok tekintetben polgári sablont csinált helyette. A sepsiszentgyörgyi színház előadá­sának stílusa egyszerűbb, tisztultabb, realistább, mint ahogy eddig megszok­tuk tőle. A színészek munkája nagy­részt mentes azoktól a hangosságok­tól, amelyek eddig sokat levontak a sepsiszentgyörgyi együttes teljesítmé­nyeinek művészi értékéből. Kiemelkedik Hegyessi Magda őszinte, átélt alakítása Margit szerepében, bár búcsúzása a frontra induló fiaitól erősen súrolta a melodráma határát- Biró Levente ízlé­sesen, szépen alakította Kovács dok­tort, Arányi Julia, mint Horváth Ele­mérné, pontosan az volt, akinek len­nie kellett. Lázár Erzsébet nehezen vi­vődött Éva végletes és ellentmondásos jellemével- Takács Anna, Béresné sze­repével megtette, ami tőle telt. Zsoldos Árpád, Péter szerepében, ki­csit sokat hörgött, de hatásos volt, közönségsikere is volt... Mester An­drás játéka tökéletesen egymásra talált András írói megformálásával. Jakabffy Dezső rendezése csak hangsúlyozta a darab mozgalmi vonat­kozásainak naivságait és tévedéseit. A házkutatási jelenet rendezése is ki­rívóan hamis. De, ami a játékstílust illeti, az együttes csak fejlődött a tavalyi fő­városi vendégjáték óta. HALASZ ANNA Jan Sibelius hangverseny Bukarestben Tauno Harnnkainen finn karnagy közreműködésével Jan Sibelius, a finnek nagy ze­neköltője ezekben a napokban tölti be kilencvenedik életévét. Mintegy öt évtizede, falusi magányában, az egész finn nép határtalan szerete­­téről és a világ zenekedvelőinek tiszteletétől övezve végzi alkotó munkáját és örökbecsű alkotások­kal gazdagítja nem csak a finn, hanem az egyetemes zeneirodal­mat is. Sibelius eggyé forrott a finn nép­pel. Művészete a népzenében és népköltészetben gyökerezik. Témá­ját is legtöbbször a finn történe­lemből, a finn mondavilágból, a nép életéből meríti. A Kalevalából ihletett négy legenda „Lemminkai­­nen hazatérése” a „Karelia” szvit a „Pohjola leánya”, a „Svanehvit” az „Éjszakai lovaglás és napkelte”, az „Okeanidák” a „­Finlandia „A tuonelai hattyú”, a „Monda” (Én saga) az „Qma maa” (Hazám) kó­­rusmű vagy a „Jordens sang” (A föld éneke), világszerte ismertek. Sibelius jelentősége korántsem kor­látozódik hazájának határai közé. Szimfóniáit és minden más művét széltében-hoss­zában játsszák az egész világon. Bátran mondhatjuk, hogy századunk első felének egyik legkimagaslóbb zenei nagysága. A fővárosi „George Enescu” ál­lami filharmónia a nagynevű ze­neköltő 90. születésnapjának tiszte­letére a szombati és vasárnapi hangversenyének műsorát Jan Si­­belius műveiből állította össze. Kü­lönösen érdekessé tette az ünnepi hangversenyt az, hogy a zenekart Tauno Hannikainen finn karnagy vezényelte. Ez biztosíték volt arra, hogy Jan Sibelius műveit a leg­hitelesebb előadásban hallhassuk. A műsor első száma a „Finlandia" szimfonikus költemény volt. A ze­nemű Sibelius egyik legismertebb műve, amit még 1899-ben egy „Tör­ténelmi jelenetek” című színpadi előjátékhoz írt, hangulata az ősrégi balladákra emlékeztet. Ezután „A tuonelai hattyú“ című szimfonikus legendát hallottuk (Pavel Tornea ki­tűnő angolkürt szólójával) Ez a négy legendának egyike, amit a nagy zeneszerző a Kalevala finn népballadából merített. A „Monda” (En saga), majd az I. szimfónia fejezte be a műsort, amit a nagyszá­mú közönség mindvégig elragadta­tással hallgatott. Tauno Hannikai­­nen személyében valóban kiváló karmestert ismert meg a bukaresti közönség. Fölényes mesterségbeli tudás, mély értelmezés, messzeme­nő igényesség, tisztaság, páratlan finomság, ugyanakkor dinamikai erő jellemzi a finn karnagyot (P. L.) -----------­ Teljesítik burgonyabeadási kötelezettségeiket Fogaras rajon — a november 26-ig beérkezett jelentések szerint — 91 szá­zalékra teljesítette ez évi burgonya­beadási kötelezettségét. Különösen jó példával jártak elől a bethleni dolgo­zó parasztok, akik a II. pártkongresz­­szus tiszteletére határidő előtt bead­ták burgonyakvótájukat. A hazafias vállalás kezdeményezői Radu Aurel, Opris Domnica, Turlan Gavrila és Stefan Elena párttagok voltak. Első­sorban az ő érdemük, hogy a község a burgonyabeadásban a rajon legjobbjai közé került. Teljes egészében beszolgáltatták burgonyakvótájukat a berivoji vojlai, illényi, uj-sibnikai, sárosi és más köz­ségbeli dolgozó parasztok is. ELŐRE Kovács Éva, a szatmári 3. számú magyar tannyelvű középiskola fizika­tanára a laboratóriumban a 7-B. osztály tanulóival IT OL­VASSUNK Asztalos István: ÚJESZTENDŐ Asztalos István , ijesztendő“ című regénye még a felszabadulás előtt íródott, de tartalmával, ko­moly társadalmi kérdések felveté­sével ma is helytálló alkotás. Ko­moly és bonyolult társadalmi kér­déseket vet fel, az események, az ábrázolt alakok realista megrajzo­lásán keresztül- Asztalos István mély és alapos ismerője annak a paraszti tömegnek, amely a sze­génység, bánás, kilátástalanság és fájdalom részese volt a múltban. Híven ábrázolja miként őrölte fel egészségüket, erejüket, egész éle­tüket a másnak végzett munka és amelynek eredménye a csak ünnep­napokon égő kályha, a lyukas ta­karó, a dülledt kerítés, a vizes és sötét lakás és az asztalra kerülő sovány pityóka vagy puliszka. Ezt a sivár és szomorú világot eleven és színes képekkel rajzolja meg az író, és melegséget, együtt­érzést, de ugyanakkor gyűlöletet is vált ki belőlünk. Melegséget és együttérzést az elnyomott és min­denéből kiforgatott szegény pa­rasztokkal, a Kicsi Katikkal és gyűlöletet az urak, a tiszttartók, a parasztok nyakát taposó és vérét szívó fenevadak ellen. Nehéz az élete Kicsi Katinak, ennek a két gyerekkel özvegyen maradt parasztasszonynak. Látás­tól vakulásig görnyed a tiszttartó és a többi falusi előkelőségek tek­­nője felett, eszi a lúg a munkától kérges, sovány kezét, s az arcát, ő azonban fáradhatatlanul dolgo­zik, hogy megkeresse gyermekei számára a mindennapi eledelt. Bi­zalommal és reménységgel teli vár­ja az új esztendőt, amiről azt gon­dolja, hogy valami újat, valami jobbat hoz, az előző évnél. Eltelt azonban ez az új esztendő is, elmúlt a tavasz, a nyár, él az ősz, de változást ez sem hozott. Nem tűnt el a szegénység, hanem még inkább a kis parasztház örö­kös lakója lett-Hiába volt az új esztendő, nem javított, hanem rontott a család helyzetén. A nagyobbik fiút elhur­colták a csendőrök a városba, a kisebbik betegen, lázasan fekszik a lyukas és vékony takaró alatt- Az anya, Kicsi Kati? Tovább vár és remél, ha másért nem, csak úgy megszokásból, ernyedten, halkan mondogatja magában az újévi kö­szöntőt. .,Ez uj esztendőben sze­génységem megáldjadt. ■ Tragikus ez a helyzet, amelyben az író ábrázolja hőseit, ez a rette­netes nyomor és elnyomatás, me­lyet a szegény parasztság szenve­dett az uraktól, a tiszttartóktól, a tőkés-földesúri rendszert hűen ki­szolgáló zsandároktól. Az író meg­mutatja azokat a törvényeket, a­melyek a parasztságot megfosztják minden emberi joguktól, védik az urak hatalmát a kisemmizett, min­denétől megfosztott parasztság el­len, tiltják a lopást kicsiben — ami a szükségből fakad —, de jo­gosnak nyilvánítják­­ a rablást nagyban és igazolják a falvak, a szegényparasztok százainak kö­nyörtelen és lelketlen kirablását, az úri vagyonok további össze­harácsolását. A helyzet tragikumát az adja meg, hogy habár Asztalos hősei érzik ennek a rendszernek a tarthatatlanságát, nem látják a kivezető utat, a szabadulást ebből a világból. Hősei bizonytalanok még és öntudatlanok. Elkeseríti őket nehéz helyzetük, a felgyülem­lett, nyomor és szegénység szülte indulatok ki-kitörnek belőlük, de csak azért, hogy utána még mé­lyebbre hajtsák a fejüket, tovább­ra is lemondjanak jogaik követelé­séről, ellenszegüléseikről és táma­dásaikról. Kétségtelen, hogy a hő­sök szemléletében megmutatkoznak az író akkori szemléletének hatá­rai. A tragédia, a komikum finom ár­nyalataival párosul, melyben a pa­rasztság természetes vidámsága, veleszületett humora és jókedve érvényesül. Nevetnek az ellopott fa eldugásán, hogy nem sikerült a tiszttartónak megtalálni, pedig rajta ült, nevetnek a szegénység adta helyzeteken, azokon a kicsi sikereken, melyekkel sikerült az urak orra alá borsot törni, azon, hogy a szegény ember túljár az urak eszén, és az urakat szolgáló törvényeken. Nevetnek, hogy igy könnyebb legyen elviselni sorsukat, hogy ne kelljen sírni. Az elijesztendő“ dicséri írójá­nak írásművészetét, mellyel oly mélyen és erőteljesen ábrázolja a kisemmizett és nyomorgó paraszt­tömegeket, emléket hagy maga után s emlékezést vált ki az olva­sóból. SZOBCSAK TERÉZ 1955. december 1., csütörtök JAVASLAT Elöljáróban bejelentjük, hogy a nagyváradi államosított házak lakbér­­fizetéséről van szó. Kezdetben csak az adóhivatalnál lehetett leróni ezeket a lakbéreket. Ez persze sok időt vett igénybe, tekintve, hogy az adóhivatal­ban az állampolgárok rendszerint adót fizetnek és nem lakóért. Végü­l valakinek eszébe jutott segíteni ezen a tűrhetetlen állapoton, éspedig úgy, hogy az államosított házak lakói a CEC-nél szessék be a lak­bért. Eddig rendben is lenne a dolog. Néhány hónappal ezelőtt vaaki „újí­tással“ hozakodott elő Eszerint a lakbért csak a BEC központi helyiségében lehet kifizetni. Az „újítás“ elfogadtatott. A lakbérfizetés napjai Nagyváradon minden hó 8, 9. és 10-e. E három nap mindegyikén a fizetni vágyó emberek nagy tömege várakozik a CEC helyisége előtt és bent a helyiségben. Legtöbben fél munkanapjukat áldozzák fel a lakbérfizetés oltárán. Igyekezniük kell, mert 11-én már kamatot szá­mítanak. Javaslatunk: az államosított házak nagyváradi igazgatósága kövesse a jól bevált aradi példát. Aradon ugyanis úgy szervezték meg, hogy az álla­mosított házak lakói a házgondnok útján minden hónap elején kitörött csereklapot kapnak, mellyel mind a postán, mind bármelyik CEC-fióknál be­fizethetik lakbérüket. Ebből a példából az is megtanulható, hogyan lehet kellő jóakarattal takarékoskodni a dolgozók idejével. (s. m.) JL. U. .4. EGYMILLIÓRA RÚG A SÚLYOS ALKOH­OLMÉRGEZÉSEK SZÁMA AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN — jelentette ki nyilatkozatában dr. Kari Bowman,, a kaliforniai orvosi egyetem lélektan professzora. A professzor a mértéktelen alkoholfogyasztást tartja a tömegméretű bűnözések egyik leg­súlyosabb okának. MEGJELENTEK KAZAH NYEL­VEN PETŐŐFI SÁNDOR válogatott költeményei. A NAGYVÁRADI INFRATIRER szerszámgépgyár dolgozói közül 120- an töltötték ez évben szabadságukat tengerparton és az ország más üdülő­helyein. A Május 1. fürdőben lévő saját üdülőjükben pedig állandóan tíz szoba áll a pihenni vágyók rendel­kezésére. • GDYNIA KIKÖTŐBŐL a modern gépipar legkitűnőbb termékeivel meg­rakott csehszlovák és lengyel hajók indultak Vietnam felé. ÖNKÉNTES MUNKÁVAL RÁDIÓ­­SÍTÁSI ÁLLOMÁST ÉPÍTETTEK ÉS RENDEZTEK BE a második pártkon­gresszus tiszteletére az Alexandria rajoni Furculesti község dolgozó fia­taljai. DAVID OJSZTRAH a kiváló szov­jet hegedűművész november 25—26-án nagy sikert aratott Philadelphiában. A hangversenyterem zsúfolásig meg­telt. „David Ojsztrah nemcsak a leg­nagyobb orosz hegedűművész, hanem a világ legnagyobb hegedűművésze” írja a Daily News. A ROMÁN—SZOVJET MŰSZAKI­­TUDOMÁNYOS EGYÜTTMŰKÖDÉSI EGYEZMÉNY KERETÉBEN főváro­sunkba érkeztek Sz. M. Menk-Bagda­­szarov, D. R. Szilakov és M. A. Mto­­gilevec útépítési szakemberek, I. A­­novikov és V. Sz. Kulikova építészek, V. N. Antonov és M. M. Bolkovitinov vegyészek. A szovjet szakemberek ta­pasztalatcserére jöttek országunkba. A NÉGY MILLIÓ KÖTETET SZÁM­LÁLÓ PEKINGI könyvtár 57 ország­gal kötött könyv- és kiadványcsere szerződést. EMLÉKTÁBLÁT HELYEZNEK EL MOSZKVÁBAN a Furmanov utca 3—5. számú ház falára, ahol Zalka Máté öt évig élt és dolgozott­ A RESICA RAJONI DOMANYKÖZ­SÉG lakói rövidesen megkezdik egy hétosztályos iskola felépítését. A VASÚTÜGYI MINISZTÉRIUM KÖZLI, hogy a Piatra Olt—Nagysze­ben vonalon Jiblea és Lotru között végzett munkálatok miatt 1955. de­cember 1-től kezdődőleg a személyvo­natok Piatra Olt felől csupán Jibleáig, Nagyszeben felől pedig csupán Lot­­ruig közlekednek. Ennek következté­ben a fenti vonalakon közlekedő sze­mélyvonatok menetrendje is megvál­tozott. A közlekedés biztosítására Râm­­nicul Vâlcea és Lotru között hat autóbuszt helyeztek forgalomba. Az autóbuszok az érkező, illetve in­duló vonalokhoz csatlakoznak. KOLOZSVÁRON élénk előkészületek előzik meg az őszi képzőművészeti tárlat megnyitását. A bíráló bizott­­ság, amely a kiállítandó képeket válo­gatta ki, befejezte munkáját. Jelenleg a Művészeti Múzeum termeit készítik elő. A tárlatot december 4-én nyitják meg. AZ OKTATÁSÜGYI MINISZTÉ­RIUM, KÖZLI, hogy a volt műszaki középiskolák 1954 és 1955 évi abszol­­vensei, akik nem tették le a diploma­vizsgát, 1956 január és február folya­mán vizsgára jelentkezhetnek. Köze­lebbi felvilágosítással az illetékes mi­nisztériumok szolgálnak. A PRÁGAI KÖZPONTI BÁBSZÍN­HÁZ művészei szerdán délelőtt a fő­városi Pionír-palotában bemutatták a „Vasárnap Chodskoban“ című népi je­lenetet. Az előadás után a pionírok megajándékozták a cseh művészeket. A Meteorológiai Intézet közli: A hideg tovább fokozódik. Változó felhőzet, éjjel jobbára derült égbolto­zat erős fagy. Erdélyben és a Bánát­ban reggel köd, gyenge szél. Hőmér­­sékleti értékek: nappal mínusz 6 és plusz 4 fok, éjjel mínusz 2 és mínusz 12 fok között. A következő három napra további lehűlés várható. Változó felhőzet, a dunamenti síkságon részleges felhősö­dés. Az ország délnyugati részén el­vétve gyenge havazás. Reggel köd és zúzmara. Mérsékelt keleti szél- Csökkenő hőmérséklet, nappal mí­nusz 6 és plusz 2 fok éjjel mínusz 6­­ és mínusz 18 fok között.

Next