Előre, 1955. december (9. évfolyam, 2524-2551. szám)

1955-12-01 / 2524. szám

1955. december 1., csütörtök Dominica Avram párttagjelölt Az üzemi IMSZ- azottság irodájá­ban véget ért a gyűlés. Csak rövid megbeszélést tar­­tottak a különbö­ző osztályok alap­szervezeteinek tit­káraival arról, hogy az üzem fia­talsága hogyan veszi ki részét a •­• pártkongresszus tiszteletére in­dított versenyből. Munkaruhás fi­úk, lányok tódulnak ki az ajtón. Az elcsendesedett szobában csak két ember marad. Ilie Ion, az üzemi IMSZ-szervezet titkára és egy alacsony, kékszemű, csendes­­szavú fiú. Olyan elmerülten be­szélgetnek, észre sem veszik, hogy közben kiürült a szoba­. Embert faragunk belő­le, titkár elvtárs — áll fel a fiú és keményen megszorítja a feléje nyújtott kezet. — Hát csak fogd erősen és tanítsd, Av­ram, legyen olyan jó esztegályos belőle, a­­milyen te vagy ! — A nyílt dicséret szava pirosra festette a fiú arcát. — Igen, igen — válaszolt zavartan — s olyan sietve for­dult ki a szobából, mintha ott se lett vol­na soha, ilyen ion meleg mo­sollyal nézett utána. — A legjobb fiatal­jaink egyike — fordult telem, aki akaratlanul is tanúja voltam az előbbi kis je­lenetnek. No de, — miben lehetek segítségére? (Az IMSZ-büró egyik tagja már a gyűlés befejezése előtt értesítette, hogy újságtól keresik). Mikor meghallja a jövetelem célját, hirtelen felpattan, kitárja az abla­kot és úgy kiált Avram után. De késő. A fiú már messze jár, nem hallja a visszahívó szót. — Kár, hogy nem szólt hama­rabb. Dominica Avram épp az az ember, akit keres. — És a titkár felsorolja Dominica Avram minden jótulajdonsá­­gát. Becsületes, lelkiismeretes, jó szakember. Szereti a mun­katársait és tud bánni velük. Mióta a 13-as IMSZ-alapszervezet t­tkára, nagyot lendült az ottani fiatalok munkája- Szeret tanulni és tanítani is. És a fiúk becsülik, hallgatnak rá, pedig csak húszéves, sokuknál fiatalabb. Három évvel ezelőtt itt, Vörös Grivicán végezte a szakiskolát és 800 tanuló közül az elsők között volt. Szorgalmas, jóeszű fiú. Kötelességteljesítésben, IMSZ-munkában, önkéntes munká­ban mindig az első. Mindig és min­denben biztosan lehet rá számítani. Ezért is javasolták párttagjelölt­­nek. Most már, miután ennyi szépet és jót hallottunk Dominica Avram ifjúmunkásról, látogassuk meg a munkahelyén.­­­• A négyesszámú gépműhely esz­tergapadjai mellett szinte kivétel nélkül fiatalok dolgoznak. Sokan közülük még csak most tanulják a szakmát. Megállunk az egyik esz­tergapad mellett. 17—18 évesnek látszó fiú hajlik elmerülten a mun­kadarab fölé, Ilie Ion figyelmesen nézi egy ideig, aztán szemrehányó arccal fordul a néhány géppel odébb dolgozó Duminica Avram felé: — Hogy adhatsz a kezébe ilyen kényes munkát? Hát nem vállal­tátok a kongresszus tiszteletére, hogy megszüntetitek a selejtet? Ha elrontja, ki felel érte? — Duminica Avram lányosan szelíd arcára kemény, határozott vonások rajzolódnak. — Én felelek érte, hogy nem rontja el. Hát nem Ilie elvtárs mondta ma reggel, hogy fogjam jól kézbe és tanítsam? Mircea kezdő ugyan, de ügyes fiú és megbízható. Jól elmagyaráztam és megmutattam neki, hogy csinál­ja.­­Arról már nem beszél Avram hogy mennyi gondot okozott Mir­cea a brigádnak. Gondot és bosz­­szúságot. Hanyag volt, nemtörő­döm. Hiába mondtak neki bármit, lepergett róla, mint borsó a falról. A november 7-i versenyben majd­nem csorbát ütött a brigád becsü­letén, adott szaván. Azzal, hogy igazolatlanul hiányzott, selejtet gyártott. Akkor elhatározták, hogy kizárják a brigádból, hátramozdu­­tóra nincs szükségük. Avram volt az egyetlen, aki mégis kiflit mel­lette. Még egy utolsó próbát javasolt. De­cember 23-ig. Nehezen, de elfogadták, mert Dominica Avram ke­zességet vállalt érte... A szelíd szó, a bará­ti szeretet használt. Egyszer-kétszer még dolgoznia kellett ugyan Avramnak M­ircea he­lyett, de végül is elér­te, hogy a fiú már nem hiányzott és kez­dett érdeklődni a mun­kája iránt. Teltek a napok és Puminica Avram elhatározta, hogy komoly, felelősségteljes mun­kát ad Mircea kezébe. Kifelé bármennyire is mutatta a biztosat, belül azért kissé drukkolt a neveltjéért. Mert hátha mégis elrontja a darabot- S most ráadá­sul a titkár bizalmatlansága is. Beszélgettünk. De mialatt életéről mesélt, szeme lopva kisérte Mircea mozdulatait. Sikerül, nem sike­rül...? Megvalósult álmokkal, tanulás­sal, elismeréssel, ifjúi lendülettel teli élet a Duminica Avram élete. Kicsi korától vonzódik a gépekhez Megtanulta az esztergálást és most egyike a hatalmas Vörös Grivica vasúti műhelyek legjobb esztergá­lyosainak. S rövidesen megéri éle­te eddigi legnagyobb eseményét: tagja lesz annak a pártnak, amely­nek felfelé ívelő mai életét köszön­heti. — Még egy szép eredményről megfeledkeztél Avram — figyel­mezteti mosolyogva Ilie Ion a kis­sé elgondolkozó Avramot. — A fi­adról. — Mert néhány napja egy fiúval is gyarapodott a Dominica család. Ebben a percben a mellettünk levő esztergapad hirtelen leállt. Mircea lassan kiegyenesedett és kissé da­cosan, de elégedetten fordult a minden oldalról rászegeződő aggó­dó szempárok felé. Aztán szó nél­kül nyújtotta oda Avramnak a fé­nyesre esztergált szabályos koron­got meg a subiert, ellenőrizze ő is­ Pedig Dominica Avram nem annyi­ra ennek az egyetlen, selejtmentes munkadarabnak örült, hanem an­nak, hogy neki lett igaza: Mirceá­ban új, erős tagot nyert a brigád. Megtalálni és fejleszteni az em­berekben a hasznos tulajdonságo­kat — fontos feladata ez a párt tagjainak. Dominica Avram tagjelölt jól felkészült erre a feladatára. GÖRGÉNYI GABRIELLA Népgazdaságunk kérdései Az iparvállalatok szakosítása és termelési együttműködése A szocialista ipar egyik jellegzetes­sége a magasfokú koncentráltság. Más jellegzetessége, hogy technikailag élen jár s az állami tulajdon alapján országos méretben van egyesítve. A szocializmusban a termelés koncentrá­ciója eltérően a kapitalizmustól, nem spontán módon, hanem tervszerűen valósul meg. A koncenrált, élenjáró technikán felépülő és országosan egyesített szo­cialista ipar a vállalatok közötti szé­leskörű munkamegosztást teszi lehe­tővé. Ez a társadalmi termelés maga­sabb fejlődési fokának olyan ismérve, amely a tőkés ipar spontán koncentrá­ciójánál hiányzik­ Mint Marx megálla­pította, valamely nemzet termelő ere­jének fejlődési fokát legszemléltetőb­ben az fejezi ki, hogy milyen mérték­ben van nála kifejlődve a munkameg­osztás. A Szovjetunió iparvállalatai között megvalósuló tervszerű társadal­mi munkamegosztás a szocialista gaz­daság felsőbbrendűségének egyik leg­kézzelfoghatóbb bizonyítéka. A munkamegosztás előnyeinek terv­szerű társadalmi kihasználását az iparvállalatok specializálása, szakosí­tása juttatja kifejezésre, ami a terme­lés koncentrációjának a velejárója. Az ipari termelés specializálása azt je­lenti hogy a vállalatokat meghatáro­zott termékfajtának, vagy azok egyes részeinek, alkatrészeinek előállítására, vagy a termék előállításához szükséges egyes műveletek elvégzésére szakosít­ják. A specializálás a technika fejlődé­sével elválaszthatatlanul összefügg. Az iparvállalatok közötti munkameg­osztás és specializálódás a Szovjet­unióban rendkívül magas fokot ért el. Az ötéves tervek folyamán a gépipar­ban tucatszámra váltak ki új ágak. Az utóbbi időben a villamossági iparból kivált a rádióipar. Kifejlődött a ha­talmas műszeripar. Az atomipar ki­fejlődésével új iparág született. Termé­szetes hogy a munkamegosztás ily­­szerű elmélyülése nem az egyes ipar­ágak elszigetelődéséhez, hanem terme­lési kapcsolataik és együttműködésük növekedéséhez vezet. A specializálódás és együttműködés hatalmas előnyöket biztosít az ipari termelés számára így a felszerelés jobb kihasználását, az ország anyagi forrásainak és a munkaerőnek tökéle­tesebb felhasználását és magasan ge-írta: KOHN HILLEL egyetemi tanár pesített és automatizált tömegterme­lést. A specializálódásnak tehát jelenté­keny szerepe van a szocialista terme­lés tökéletesedésében és megfelel a szocializmus gazdasági alaptörvénye követelményének. A specializálódásnak első foka az iparágak mind fokozot­tabb differenciálódásában áll, maga­sabb foka pedig az egyes vállalatok specializálódása. A társadalmi tulajdon alapján or­szágos méretben egyesített szocialista ipar teszi lehetővé az iparvállalatok nagyarányú, tervszerű együttműködé­sét. Az iparvállalatok együttműködé­sén, kooperálásán az olyan, vállalatok közötti állandó termelési kapcsolatok megszervezését értjük, amelyek együt­tesen vesznek részt valamely termék előállításában, de egyébként gazdasá­gilag önállók. A vállalatok kooperálá­­sa elengedhetetlenül következik a szo­cialista ipar tervszerű vezetéséből a­­mely elképzelhetetlen a különböző vál­lalatok közötti termelési kapcsolatok fejlesztése és elmélyítése nélkül, így mindenekelőtt fontos az egyes gazda­sági körzeteken belüli kapcsolatok megszervezése a nagy távolságokra történő szállítások elkerülése végett, h­gy ezzel egyrészt a közlekedést te­hermentesítsék, másrészt, hogy fölös szállítási költségektől, amelyek az Ön- költséget növelnék, megkíméljék a vál­lalatokat. A kooperálásnak két elterjedtebb formája fejlődött ki. Az egyik­ forma az alkatrészkooperálás: olyan­ termelé­si kapcsolat, amely a készgyártmányt és az alkatrészt előállító üze­­m között jön létre, például autógyár és radiá­tor vagy dugattyúgyár köz­ött stb., a­­másik a technológiai, vagyis hasonló rendeltetésű, azonos célú termelést folytató vállalatok közötti kooperálás, például, amikor nehézgépgyá­­rtó üzem termeli a turbinákhoz szükség­es gép­vázat és öntvényt az elektrotechnikai vállalat pedig az áramfejlesztői gene­rátort. A fejlődés irányvonala az, hog­y el­kerüljék a célszerűtlen párhuzamos gyártást, vagyis azt, hogy ugyanazo­kat a gyártmányokat több különálló üzem elejétől végig kis mennyiségben gyártsa. Arra kell törekedni, hogy a vállalati gyártmánylistán közös tech­nológiai eljárást igénylő gyártmány­csoportok szerepeljenek. Különösen új üzemek építésénél kell szem előtt tar­tani, hogy ne komplex gyárakat lé­tesítsenek, hanem olyan fő- vagy vég­­összeállító üzemeket, amelyeket a szűkkörűen specializált alkatrészgyá­rak látnak el a szükséges gyártmány­­darabokkal. Az alkatrészek egységesí­tése és standardizálása ugyanakkor le­hetővé teszi, hogy ezeket minél sok­oldalúbban lehessen felhasználni vagy­is több gyártmány elemeit képezzék. Mindez megteremti a termelés magas­­fokú automatizálásának feltételeit az automatizált tömeggyártás a futósza­lag, a sorozatgyártás, stb. minél szé­­lesebb körű alkalmazásának lehetősé­gét. E módszerek s általában a válla­latok tervszerű kooperálása s az ezzel járó gazdasági-technikai előnyök fon­tos szerepet töltenek be a társadalmi munka termelékenységének emelése szempontjából. AZ ARÁNYTALANSÁGOK LE­KÜZDÉSE HAZÁNK IPARÁBAN A legfontosabb termelőeszközök ál­lamosítása országunkban is lehetővé tette az iparnak országos méretben való egyesítését, a termelés koncentrá­lását és az élenjáró technika fokozatos bevezetését. A termelés koncentráció­jával együtt hazánk iparában is fo­kozatosan megvalósul az ipari terme­lés specializálása, a vállalatok közötti munkamegosztás és a tervszerű koo­­perálás. A szocialista ipar e vonásai­nak hazai viszonylatokban való vizs­gálatánál azonban mindig szem előtt kell tartanunk azt, hogy az elmúlt tő­kés­ földesúri rendszer bűnös politiká­ja következtében terhes örökséget, el­maradt és elhanyagolt ipart vettünk át és szocialista iparunk mint olyan, még fiatal, az államosítás óta mind­össze hét és fél év telt el. E rövid idő alatt is iparunk, különösen nehézipa­runk, gépiparunk s általában termelő eszközöket gyártó iparunk hatalmas fejlődésen ment át De ez az idő nem volt elegendő ahhoz hogy a szocialis­ta ipar fentemlített vonásai megfelelő­­ érettséget érjenek el. Bár a koncentrá­ció, specializálás, munkamegosztás és kioperálás terén az első ötéves terv alatt szocialista iparunk komoly erő­feszítéseket tett e téren a második öt­éves terv folyamán még komoly fela­datokat kell megoldani. Az iparon belüli zavartalan koope­­rálás érdekében mindenekelőtt iparunk bizonyos fogyatékosságait, bizonyos aránytalanságokat kell felszámolnunk, így ismeretes ,hogy bár acél- és hen­gereltárutermelésünk növekedett, a gépipar szükségleteit azonban még hiányosan elégíti ki. Vegyiparunk is gyors ütemben fejlődött, de figyelem­­be véve országunk hatalmas és sokol­dalú nyersanyagbázisát, ez a fejlődés nem kielégítő. A textiliparban a fono­dák teljesítőképessége elmarad a szö­vőgyárak nagy teljesítőképessége mö­gött. Ezek a hasonló aránytalanságok akadályai az iparon belüli kooperálás kifejlesztésének. A GÉPIPARI ÜZEMEK SZAKO­SÍTÁSA Ami a specializálás és szakosítás legfontosabb területét, a gépgyártást illeti, figyelembe kell vennünk, hogy országunk gépgyártó ipara még fiatal s nincs is annyi gyárunk, hogy fejlett szakosítást meg lehetett volna valósí­tani. Ennek ellenére első ötéves ter­vünk magába foglalta a gépipar üze­meinek a profilálását. Ez a profilálás azonban nem valósult m­eg következe­tesen, számos vállalatban eltértek az eredeti tervtől. Egész sor nagyüze­münk megőrizte természetesen eredeti profilját, így például a sztálinvárosi Ernst Thälmann traktorgyár, az aradi Iosif Ranghet szerszámgépgyár, a sinaiai I. C. Frímu gépgyár, a­­ sztálinvárosi Vörös Zászló üzem, stb. De ezek a­z üzemek még­sem valósítják meg a specializálásnak olyan színvonalát, amilyenről a fenti­ekben, a Szovjetunió-beli viszonyokkal kapcsolatban beszéltünk, így például az aradi Iosif Ranghet-gyár eszterga­­padokat termel, de ettől a kizárólagos­ságtól az utóbbi időben kezd eltérni, stb. Ami viszont a gépipari üzemek zö­mét illeti, nálunk igen sok ilyen üzem a gyakorlati követelmények miatt nem­csak eltért eredeti profiljától, de emel­lett a gyártmányok igen nagy szá­mú sokféleségére volt kénytelen áttér­ni. Ez természetesen a gyár termelésé­nek minőségét a gyártmányok önkölt­ségét nagyon hátrányosan befolyásol­ja. Előfordul, hogy egy gyár egy gép­ből például egy textilipari gépből — mindössze néhány darabot állít elő. Ez nem jövedelmező, mert a csekély­számú gép is megköveteli a gyártással járó összes műveleteket — rajzok, szerszámok készítése, modellek, kísé­rőlapok, anyag, tervszerűsítés, stb., — amelyek kevésszámú gépre eloszt­va, rendkívül megnövelik ezek önkölt­ségét. Előnyösebb lett volna ily gé­peket, csekély számukra való tekintet­tel, valamelyik fejlettebb iparú népi demokratikus országból beszerezni. Textilipari gépek gyártására profilí­rozott egyik gyárunk például nemcsak hogy nem őrizte meg a terv szerint 80 százalékban rögzített specializálódá­sát, hanem más vállalatok számára szállítandó számos gépalkatrész elő­állítására vették igénybe s emellett bá­nyaipari, vegyipari, golyóscsapágy­­gyári, siló- és más berendezés gyár­tását is vállalnia kellett. Mindez ter­mészetesen ellenkezik az ipar ésszerű megszervezésével, a specializálás és kooperálás alkalmazásának elvével és az ezek nyújtotta előnyök elvesztését jelenti. Az országunk felszabadulásának 11. évfordulóján tartott ünnepi beszédében Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs hangsú­lyozva az új technika bevezetésében elért sikereket, rámutatott a népgaz­daság több ágában e téren mutatkozó komoly elmaradásra is. Ezzel kapcso­latban megállapította, hogy nem for­dítottak állandó figyelmet, különösen a gépgyártóiparban a vállalatok prof­ilk­ozására és szakosítására. Megálla­pította továbbá, hogy számos termék gyártását gyakran az egyik üzemből a másik üzembe vitték át s ez kiha­tott mind az önköltségre és a minőség­re, mind pedig a termelési folyamat megszervezésére. A termék gyártásának átvitele egyik üzemből a másikba az ipar tervszerű vezetésének amolyan gyermekbeteg­sége, amely részben a minisztériumok, részben a vállalatok munkájának fo­gyatékosságaiból, főleg pedig a kez­det nehézségeiből adódik. Gyakran ugyanannak a gyártmányfajtának előállításával két üzemet is megbíztak; bizonyos idő múltán az egyik gyárban a termelés kevésbé ésszerűnek, vagy jövedelmezőnek mutatkozott s ekkor a termelést egészében a másik válla­lathoz vitték át. Ilymódon az illető üzemben a gyártmány elkészítésével járó befektetések és munkálatok (terv, modellezés, önköltségszámitás, mun­kások kiképzése stb.) veszendőbe, mennek. Másik gyakori esete az átvi­telnek, hogy valamely gyár tervét megváltoztatják, új megbízást kap és a régi megbízást átruházzák egy­­má­­sik gyárra. Ez a gyár élőb­ől kell hogy megszervezze a gyártást, mivel az előző gyár nem adhatja át a gyár­tás legfontosabb tényezőjét, a tapasz­talatokat szerzett kádereket, hiszen ezekre magának is szüksége van. Az ilyen tervszerűtlen eljárások termé­szetesen a fent jelzett negatív hatást váltják ki.­ AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS FEJLŐDÉSE A vállalatok közötti együttműködés terén hazai iparunk kétségtelenül je­lentékeny lépéseket tett előre. A vál­lalatok együttműködése nélkül egyéb­ként el sem képzelhető szocialista ipar. Az együttműködésnek nálunk úgy az alsóbb, az alkatrészekre vonatkozó, mint a felsőbb, a technológiai formája a gyakorlatban megvalósul, de még nem tökéletesen és nem azon a ma­gas színvonalon, amely a Szovjet­unió iparát jellemzi. A kooperálás ha­zai jelentőségének szemléltetésére pél­daként kiemeljük, hogy egyik teher­gépkocsigyártó üzemünk nem keve­sebb, mint 60 üzemmel működik együtt, amelyeik nemcsak különböző gépalkatrészeket, hanem az egész gép­kocsi számos más részét szállítják (faalkatrészek, üveg, bőr s egyéb ipar­cikkek) úgy, hogy a vállalat különbö­ző iparágakhoz s különböző miniszté­riumokhoz tartozó vállalatokkal műkö­dik együtt. Ez az együttműködés egy­részt a vonatkozó munkafeladatok el­osztásán, másrészt az ennek alapján a vállalatok között létrejött szerződése­ken, a szerződések egész hálózatán nyugszik. Elgondolható, mily gondos­ságot és körültekintést igényel egyfe­lől a tervfeladatoknak számos ipar­­vállalat közötti elosztása, másfelől mily pontosságot és fegyelmet követel a vállalatok részéről a feladatok telje­sítése, a szállításoknak minőség, mennyiség, határidő, szállítási és egyéb feltételek szempontjából való, szerződésszerű lebonyolítása. A köz­ponti tervszerűsítés minőségétől, vala­mint a tervfegyelem és a szerződési fegyelem színvonalától függ a vállala­tok közötti együttműködés országos méretű megszervezése és színvonala. Érthető tehát, hogy e téren számos kezdeti nehézséget kell leküzdeni. A vállalatok szocialista együttműködése az az új jelenség, amelynek utat kell törni az összes népi demokratikus or­szágokban. Eltérően a munkamegosz­tásnak üzemen belüli megszervezésé­től, amely már a kapitalizmusban ma­gas fokot ér el és a szocialista ipar átveszi — mint a technikai vívmányo­kat általában — az országos méretű együttműködés, a szocialista termelési kapcsolatok a problémák hatalmas tö­megének megoldását követelik meg gazdasági szakembereinktől, tervező­inktől, vállalatvezetőinktől. Ezzel kapcsolatban hazai gyakorla­tunkból az együttműködési terv hiá­nyos megvalósításának különösen két okcsoportjára kell rámutatnunk. Az egyik az együttműködési terv túl késői közlésével felmerülő akadályok, ami­dőn sem a szállító, sem az átvevő vállalatok nem tudnak kellő időben fel­készülni, tervszerűsíteni, stb. A má­sik az, hogy számos vállalatvezetőnél még nem fejlődött ki eléggé a megér­tés a más vállalatok részére szállí­tandó gyártmányok, alkatrészek stb. fontossága iránt s elsősorban a ma­ga fő , illetve végleges gyártmánya­it helyezi előtérbe. Holott világos, hogy az együttműködési terv teljesí­tése nélkül éppúgy nem teljesíti a vál­lalat a tervét, mintha az önálló, sa­ját, vagy ú­­n. főgyásztmányai tekin­tetében nem teljesíti. Emellett a vál­lalatok közötti termelési kapcsolatok természetéből, a szocialista termelés bonyolult és szoros összefüggéseiből következik, hogy az egyik vállalat ál­tal aránylag nem nagy jelentőségűnek vélt gyártmányok, alkatrészek stb. nem szállításából gyakran sokkal na­gyobb kár származik az egész nép­gazdaságra, mintha a ,,tulajdonkép­peni“ gyártási feladatainak teljesítését mulasztaná el. Említett beszédében Gh. Gheorghiu- Dej elvtárs rámutatott, hogy egyes vállalatoknál és minisztériumi főigaz­gatóságoknál olyan irányzat észlelhe­tő, hogy nem alkalmazzák széles kör­ben a más vállalatokkal való együtt­működést. Az együttműködéssel job­ban ki lehetne használni az álló ala­pokat és takarékoskodni lehetne a be­ruházásokkal. Ez a figyelmeztetés rendkívül fon­tos és időszerű, mert együttműködés nélkül lehetetlen rentábilisan dolgoz­ni. Az együttműködés lebecsülése és mellőzése nagy hiba. Ugyanakkor le kell szögezni, hogy az iparvállalatok vezetői, valamint a minisztériumok körében az együttműködés elhanyago­lását gyakran még az is kiváltja, hogy egyes vállalatok terv- és szerző­dési fegyelmezetlensége miatt más vállalatok rossz tapasztalatokat szerez­tek. Mindez a terv- és szerződési fe­gyelemnek megszilárdításáért, a gaz­dasági káderek felelősségének növe­léséért folyó harc erősítését követeli meg. Második ötéves tervünk oly fejlődési szakaszra esik, amidőn a specializá­­lásnak, munkamegosztásnak és együtt­működésnek iparunkban való el­mélyítését elő fogja segíteni az a nem­zetközi munkamegosztás és együttmű­ködés amely a szocialista tábor orszá­gai között is egyre inkább kidomboro­­dik s amelynek hatalmas hajtóereje a Szovjetunió sokoldalú, hatékony gaz­dasági-technikai segítsége. ELŐRE A vágási néptanács munkájáról Ha futólagos mérleget készítünk a Székelyudvarhely rajoni Vágás köz­ségi néptanács munkájáról — ez a mérleg pillanatnyilag nagy vonásokban éppen hogy egyensúlyban van. Vonat­kozik ez elsősorban a mezőgazdasági munkálatok megszervezésére, az e te­kintetben végzett mozgósító munkára. Az őszi vetések dolgában derekas munkát végeztek. Már október 27-én jelentették a rajoni néptanácsnak: el­végeztük az előirányzott terület — 346 hektár — vetését. A nem kevésbé fontos őszi mélyszántással azonban lemaradtak: november közepetájt az előirányzott 318 hektárnak mindössze 40 százalékán végezték el a mélyszán­tást. Az élenjárókat — mint például Dobai Ferenc, Dobai József, Szabó Domokos és mások — akik már be is fejezték ezt a munkát, nem követték a falu összes dolgozó földművesei. Pe­dig tapasztalatból tudhatják, hogy az őszi mélyszántás a következő év jó termésének az alapja. Még mindig nem késő ! A néptanács végrehajtó bizottsága, valamint a nép­tanácsi képviselők mozgósítják az ösz­­szes dolgozó földműveseket, használ­ják ki a még hátralévő napokat a mélyszántási terv teljesítésére. A heti kiértékelő üléseket az utóbbi időben elhanyagolták. Tartsák meg ezeket pontosan, használják fel az élenjárók népszerűsítésére, a lemaradottak buz­dítására — ez minden bizonnyal len­dületet adna az őszi mélyszántási munkának. A beszolgáltatási terv teljesítése is­mét a néptanács javára billentené a mérleget, ha­­ ugyanolyan jól álla­nának az önadó begyűjtésével is. A II. pártkongresszus tiszteletére a néptanács végrehajtó bizottsága vál­lalta, hogy a község dolgozói idejében eleget tesznek beszolgáltatási kötele­zettségeiknek. Ezt a vállalásukat jó­részt máris teljesítették. Kalászosok­ban mindjárt cséplés után beadták a kvótájukat. Jó ütemben halad a hús­ és tej beszolgáltatása is. Húsból közel 90 százalékban, tejből 95 százalékban tettek eleget a beadásnak. Az őszi ter­ményekkel szintén jól állanak. Novem­ber közepe táján a burgonyának 96 és fél százalékát, a kukorica kvótának 86 százalékát már beadták az átvevő központba. Ezzel szemben a megszavazott ön­adónak csupán 40 százalékát gyűjtöt­ték be. Mi az oka ennek ? A néptá­nccá illetékes szervei nyilván nem vé­­eztek e téren állandó, rendszeres, startó munkát. Inkább kampánysze­rűen, időnként nekirugaszkodva haj­tottak be annyit, amennyit. Másrészt nem kaptak elég segítséget a rajoni néptanács, végrehajtó bizottságától sem, hogy a beszedett összeget az előirányzott munkára fordíthassák. Ehhez cserépre, és más építkezési anyagra volna szükségük, amit azon­ban hiába szorgalmaztak s így a be­gyűjtött önadóból is 12.000 lej par­lagon hever. Ez nyilvánvalóan hátrál­tatja az önadó további begyűjtését, mert ha a dolgozók nem látják a már befizetett összegek kézzelfogható ered­ményét, nehezebben törlesztik a hátra­lékokat. Ebben a vonatkozásban tehát a rajoni néptanács illetékes szervei gondoskodjanak a szükséges építke­zési anyag kiutalásáról, hogy ezzel is megkönnyítsék az önadó további beszedését. A vágási néptanács végrehajtó bi­zottságának, a rajoni néptanács ille­tékes szerveinek segítségével minden lehetősége megvan az, hogy a most egyensúlyban lévő mérleget újabb eredményekkel a maga javára bil­lentse. (bz) Jelentősen növekedett könnyűiparunk termelése első ötéves tervünk éveiben Könnyűiparunk termelőképessége je­lentősen fokozódott első ötéves ter­vünk éveiben. Huszonnégy új könnyű­ipari üzem létesült és 20 vállalatunk új osztályokkal bővült. Könnyűipari be­­ruházásaink volumene az idén 79,2 százalékkal nagyobb, mint 1950-ben volt. Az építkezések céljaira előirány­zott pénzalap 92,9 százalékkal na­gyobb, mint az ötéves tervet megelő­ző évben. A Könnyűipari Minisztérium mind több és több nyersanyagot biztosít az üzemeknek. Csupán a begyűjtések és felvásárlások nyomán iparvállalataink 35 százalékkal több gyapjút, 21,3 szá­zalékkal több nyersgyapotot, 107,9 szá­zalékkal több rostkendert és 94 szá­zalékkal több rostlent kaptak, mint 1950-ben A sokféle villamossági szigetelő mellett értékes dísztárgyak és köz­szükségleti cikkek is készülnek a tordai Elektrokerámia gyárban. Szász Piroska kezéből is gyönyörű festett virágvázák és egyéb dísztárgyak ke­rülnek üzleteinkbe. a Befejeződtek a labdarúgóbajnokság A-osztályának küzdelmei A Bukaresti Dinamó az 1955. évi bajnok Szerdán játszották le a labdarúgó­­bajnokság A osztályának utolsó hat mérkőzését és ezzel véget ért az előző évek bajnokságainak izgalmát jóval felülmúló küzdelem. Az idei bajnokság utolsó fordulóját s különösképpen a fővárosban leját­szott Bukaresti Dinamo—Temesvári Locomotiva, valamint a Bukaresti Progresul—Ploiesti Flacara mérkőzést nagy érdeklődés előzte meg. Érthető ez, hiszen az előző forduló nem tisz­tázta az elsőség kérdését s éppen ezért a fent említett két mérkőzés döntő jellegű volt. A szinte mindvégig első helyen álló Bukaresti Dinamo csapatának végül is könnyebben sikerült megszereznie a bajnoki címet, mint ahogy az előző fordulók eredményei alapján várható volt. Utolsó mérkőzését, bár nehezen, de megnyerte, ugyanakkor veszélyes ellenfele, a Ploiesti Flacara, veresé­get szenvedett. Így végeredményben a fővárosi együttes három pont előny­nyel került az élre. A Köztársasági stadionban: BUKARESTI DINAMO—TEMESVÁRI LOCOMOTIVA 2; 1 (2:0) Rögtön kezdés után a vasutas csa­pat lendül támadásba, a csatárok a­­zonban többnyire csak előkészítenek, a befejezéshez nem jutnak, így aztán az erős nyomás ellenére nem kerül lö­vés Birtasu kapujára. A Dinamo azon­ban hamar átveszi a kezdeményezést, a 4. percben már szögletet ér el. Egyre jobban kidomborodik a Di­namo fölénye. A csapat lendületesen, sokszor igen tervszerűen, ötletes hú­zásokkal támad. A 6. percben Suru csak kevéssel lő mellé­. A 11. percben nagy gólhelyzet adódik a Dinamo szá­mára. A kapu előtti kavarodásból a csatárok egymást szöktetik a temes­vári kapuvédőt teljesen megzavarják, s mikor ez kifut, Nicusor mellette la­posan küldi kapura a labdát. Androvi­­cs csak az utolsó pillanatban változ­tatja meg a labda irányát. Továbbra is egyre inkább ostromol a fővárosi csapat. A 21. percben felszabadítanak a te­mesváriak. A kapu szájából előívelt labda Szökő zsákmánya lesz s másod­percek leforgása alatt már ismét Fran­­ciscovics kapuja van veszélyben. Sző­kő—Suru—Ene—Neagu a labda útja. A balösszekötő remek testcsellel meg­ugrik a védők közül s közelről a há­lóba juttatja a labdát. 1:0 a Dinamo javára. A gól szárnyakat ad a fővárosi csa­pat játékosainak s még jobban táma­dásba lendülnek. A temesváriak telje­sen beszorulnak, azonban nagy lelke­­sedéssel védekeznek és sikerül a gólt elhárítaniok. A 43. percben Suru a félpályáról in­dul el s a 16-os környékéről magasan középre ad. Nagy zavar keletkezik a kapu előtt. Valamelyik temesvári já­tékos fejéről a labda Ene elé kerül, aki védhetetlenül a kapu jobb sarkába vágja. 2:0. Szünet után már az első lefutásból Neagu nagy helyzetet teremt, de a vé­delem tisztáz. Kapukirúgás után Ba­­deantu szerzi meg a labdát, egy-két lépést tesz, majd a szabadonálló Ko­vács Józsefhez küldi. A temesvári kö­zépcsatárt Szökő szereli, de Kovács továbbra is zavarja s így a Dinamo balhátvédje tehetetlen. Kissé bizonyta­lankodik, majd röviden hazaad. Ko­vács, aki követi a labdát, ráfut, beéri s a kifutó Birtasu mellett gólt ér el- 2:1. A Bukaresti Dinamo megérdemelten nyerte meg az RNK 1955. évi labda­­rúgóbajnokságát. A fővárosi csapat nem kevesebb, mint öt éve küzd esé­lyesként a megtisztelő bajnoki címért, s bár egyik legjobb labdarúgócsapa­tunk, mégsem tudott eddig bajnoksá­got nyerni. Az idén végül siker koro­názta a Dinamo labdarúgóinak erő­A gól kissé megzavarja a Dinamó játékosait, idegesebbek lesznek, a Lo­comotiva kerül fölénybe. Kevéssel ez­után két­­szögletet is elér a vendég­csapat s a fővárosi együttes védelme csak nehezen hárít. Az 5. percben Nea­gu megsérül, nem is tér vissza s így a hátralévő 40 percet a Dinamo tíz emberrel játssza végig. A 10. percben szép támadást vezet a Locomotiva. Kovács Albert, Kovács Józsefhez ját­szik, aki remekül szökteti Badeantut, a balszélső azonban közelről kapu fölé küldi a labdát. Mintegy 10 percig kiegyensúlyozott a játék, ezután ismét hevessé válik a küzdelem. A játékosok nagy erőbedo­bással küzdenek és erővel is jól bír­ják a sok mozgást. A 21. percben Ba­­deantu szögletrúgása után Nicusor a gólvonalról ment, majd 5 perccel ké­sőbb Ene teljesen tiszta helyzetből 4 méterről magasan fölé lő. A Dinamo lendületes, lelkes játékkal nehezen, de megérdemelten harcolta ki a győzelmet a kitűnően védekező Te­mesvári Locomotiva ellen. A mérkőzés után a Dinamo szurko­lói viharos tapssal köszöntötték a győztest és egyben az RNK 1955. évi labdarúgóbajnokát. Antal András A 23 August-stadionban BUKARESTI PROGRESUL—PLO­­I­ESTI FLACARA 4:2 (2:1) Több mint 25 000 néző didergett a fázós őszi időben a 23 August-stadion lelátóin, amikor C. Mitran sípjelére kezdetét vette a Bukaresti Progresul és a Ploiesti Flacara találkozója. A 7. percben Ozon a jobbszélső he­lyéről ügyesen beível, Blujdea rásza­lad a labdára és erős bombát küld a kapura. Roman, a Ploiesti Flacara kapusa tehetetlen. (1:0.) A gól felvil­lanyozza a Flacarat. Ghita oldalhálót lő, majd Teodorescu—Dragan—Zaha­­ria összjáték után az utóbbi félerős, helyezett lövése csak hajszállal su­han el a léc mellett. A 11. percben Teodorescu megug­rik a Dragantól kapott passzal, Cosm­a kiszalad kapujából s a Flacara jobb­összekötője mellette a hálóba vágja a labdát. (1:1.) A 22. percben szabadrúgáshoz jut­nak a bukarestiek. Gica Andrei végzi a szabadrúgást. Ozonhoz gurit, akit a 16-oson belül szabálytalanul akadá­lyoznak a labda átvételében. A meg­ítélt 11-esnek Ozon áll neki. Helye­zett, félerős, a kapu jobb sarkába tar­feszítéseit. Ennek kivívásában vala­­mennyi játékosnak egyforma érdemi van. A sokszoros válogatott Nicusor, Ene, Saru, Bacut I., Szökő, Birtasu és a többiek mellett, a fiatalok: Tom­a, Anghel, Maghet és társaik is tudásuk legjavát nyújtották, minden erejüik latbavetésével küzdöttek. Jó lövését Roman bravúros vetődéssel védi. A 28. percben Cosma Dragán lába elé vetődve ment. Egy perccel ké­sőbb Roman teszi ugyanezt Ozonnal szemben. A 33. percben Ozon szabadrúgásán bal Blujdea újabb gólt ér el. (2:1.) Fordulás után is nagy az iram. A Progresul már a kezdetből növeli elő­nyét. Smarandescu megszökik, ki­játssza Cosmocot és Marinescut s mintegy 15 méterre a kaputól nagy bombával gólt lő. (3:1) A második félidő első negyedórájá­nak elteltével a mezőnyben is kidom­­borodik a Progresul fölénye, amely az 58. percben újabb gólban csúcsosodik ki. Cacoveanu, a bukarestiek jobb­összekötője Iordache ivett labdáját fejjel a hálóba küldi. (4:1.) A gól után a Flacara játékosai is szóhoz jutnak. A csatároknak azon­ban nem sikerül a kapuralövés. Feles­legesen cselezgetnek. A 74. percben Ghitanak egyéni akció után, mégis sikerül bevennie Cosma kapuját. (4:2.) Egy perc sem telik el s izzó kapu­­előtti jelenetet tapsol meg a közön­ség. Smarandescu lövése kapufáról pattan vissza. A labdát Ozon nagy erővel lövi a kapura — újabb kapufa! A Progresul megérdemelten győ­zött. Csatárai egyszerűen és eredmé­nyesen játszottak. Védelme kitűnő volt. A Flacara a mezőnyben egyenrangú ellenfélnek­ bizonyult. Támadójátéko­sai azonban nem tudták áttörni az el­lenfél védősorát. A találkozó legjobbja Tanase volt. Dicséretet érdemel még: Blujdea, Ozon, Cosma, Perez, Ghita és Marti­nescu. Lázár László VIDÉKEN A négy vidéki városban lejátszott mérkőzések sem az elsőség, sem pedig a kiesés kérdésében nem voltak döntő jellegűek. Ennek ellenére valamennyi találkozó nagy küzdelmet hozott­ Meglepetésnek számít a konstancai labdarúgók győzelme a kolozsvári egyetemisták felett, valamint a Te­mesvári Stiinta lehengerlő 8:0-as győ­zelme a Sztálinvárosi Dinamo ellen EREDMÉNYEK: Sztálinváros: Kolozsvári Stiinta—­ Konstancai Locomotiva 1:2 (0:0) Petrozsény: Minerul—CCA 1:1 (0:1) Marosvásárhely: Locomotiva—Ré­gent Avintul 1:0 (1:0) Temesvár: Stiinta—Sztálinvárosi Dinamo 8:0 (1:0) A bajnokság végső állása 1. Bukaresti Dinamo 24 15 7 2 42:19 37 2. Ploiesti Flacara 24 14 6 4 46:20 34 3. Bukaresti Progresul 24 13 7 4 39:22 33 4. Temesvári Stiinta 24 10 7 7 47:30 27 5. Aradi Flamura Rosie­­ 24 10 6 8 35:28 26 6. CCA 24 8 7 9 38:26 23 7. Kolozsvári Stiinta 24 8 7 9 27:35 23 8. Petrozsényi Minerul 24 7 8 9 29:35 22 9. Sztálinvárosi Dinamó 24 8 6 10 30:39 22 10. Temesvári Locomotiva 24 8 5 11 26:34 21 11. Marosvásárhelyi Locomotiva 24 6 8 10 26:33 20 12. Konstancai Locomotiva 24 5 5 14 19:45 15 13. Régeni Avintul 24 3 3 18 19:57 9

Next