Előre, 1956. január (10. évfolyam, 2552-2576. szám)

1956-01-03 / 2552. szám

1958. január 3., kedd A pártkongresszus külföldi küldötteinek elutazása Szombat reggel elutazott a fővá­rosból Desire J'r­iaux elvtárs, Belgi­­um Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, a Charleroi-i pártszervezet titkára, Belgium Kom­munista Pártja küldöttségének tagja, aki meghívottként vett részt a Ro­mán Munkáspárt II. kongresszusá­nak munkálatain. A vendéget a baneasai repülőtéren A. Málnásán elvtárs külügyminiszter­­helyettes üdvözölte. Hétfőn reggel elutazott a főváros­ból Edgar Woog, a Svájci Munkapárt főtitkára és Karl Obermatt, a Svájci Munkapárt Központi Bizottságának tagja, a VORWÄRTS című lap fő­­szerkesztője, a Svájci Munkapárt kül­döttségének tagjai, akik meghívott­ként részt vettek a Román Munkás­párt II. kongresszusán. A vendégeket elutazásukkor az Északi-pályaudvaron Petre Borila, C. Scarlat, Gh. Maurer, St. Cruceru elvtársak üdvözölték. Hétfőn délelőtt elutaztak főváro­sunkból Alfred Jensen elvtárs, Dánia Kommunista Pártjának alelnöke, Jo­­hanes Marinus Poulseji, Dánia Kom­munista Pártja Politbürójának tagja, Dánia Kommunista Pártja küldöttsé­gének tagjai és Antti August Timo­­nen, Finnország Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, Finn­ország Kommunista Pártjának küldöt­te, akik részt vettek az RMP II. kon­gresszusán. A baneasai repülőtéren St. Voitec, M. Rosianu, St. Voicu, M. Suder és Gh. Fericeanu elvtársak búcsúztatták a távozó vendégeket. (Agerpres.) A 4 százalékos CEC nyereménykötvények HIVATALOS NYEREMÉNYLISTÁJA Az 1055 december 30-i alaphúzás __________ _ ,____________________________________________ *) A sorozat többi 49 nyereménykötvénye egyenként 400—400 lejt nyert. FONTOS: A listában felsorolt nyereményösszegek 200 lej értékű nyerem­­énykötvényekre vonatkoznak. A 100, illetve 50 lejes nyereménykötvényekre a listában feltüntetett nyereményösszegek felét, illetve negyedrészét fizetik ki-Összesen 3400 kötvény nyert, együttvéve 1.691.600 lejt. A nyeremény­­összegben benne van a nyerő kötvény névértéke is. A nyereményeket a CEC-egységek fizetik ki, a CEC főigazgatóságának utasításai alapján, a „Megjegyzések" rovatban feltüntetett módosításokkal. Kisorsolták a következő sorozat- és kötvényszámú nyereménykötvényeket: || || h || tút ti fi túh 00033 — 02*) 5.000 08852 — 1—50 1 000 17595 — 1—50 400 00151 — 49*) 1.000 08920 — 38*) 1 000 17869 — 28*) 1.000 00969 — 04*) 5.000 09330 — 44*) 1 000 18321 — 43*) 10.000 01179 — 04*) 1.000 09916 — 06*) 5 000 18607 — 04*) 1.000 01747 — 42*) 10.000 10003 — 38*) 5 000 18958 — 20*) 5.000 01976 — 38*) 10.000 10035 — 35*) 1 000 19437 — 10*) 1.000 02445 — 43*) 1.000 10239 — 15*) 1 000 19573 — 09*) 5.000 02335 — 48*) 1.000 11506 — 30*) 1 000 19759 — 24*) 1.000 02638 — 19*) 5.000 11759 — 05*) 1 000 20224 — 33*) 5.000 03157 — 39*) 5.000 11929 — 40*) 5000 20745 — 18*) 1.000 03440 — 28*) 5.000 12219 — 41*) 1 000 20886 — 26*) 5.000 04322 — 1—50 400 12909 — 08*) 1 000 21250 — 45*) 10.000 04612 — 42*) 5.000 13121 — 25*) 5.000 21697 — 1—50 1.000 04934 — 24*) 5.000 13988 — 38*) 5 000 21926 — 20*) 5.000 05229 — 48*) 1.000 14372 — 50*) 1.000 22096 — 15*) 1.000 05307 — 39*) 5.000 14386 — 34*) 5 000 22835 — 14*) 5.000 05565 — 26*) 1.000 14587 — 1—50 400 23002 — 31*) 25.000 06139 — 10*) 5.000 15305 — 1—50 400 23063 — 05*) 1.000 06587 — 05*) 5.000 15852 — 18*) 5.000 23526 — 50*) 10.000 06852 — 17*) 1.000 16293 — 1—50 400 24079 — 17*) 5.000 07865 — 1—50 1.000 16379 — 1—50 1.000 24179 — 31*) 10.000 07882 — 1—50 400 16710 — 08*) 5.000 24587 — 1—50 400 08560 — 43*) 1.000 17072 — 1—50 400 minckilenc legreprezentativebb versével — mely bombaként csapódott be a hi­vatalos magyar irodalom nyugalmas berkeibe s melynek nyomán felhördül az Akadémia, fel a Petőfi- és Kisfalu­­dy-Társaság s köszörüli, élesíti tollát nagy sietséggel Rákosi Jenő. A tám­a­dások zöme a váradi irócsoport ellen irányul de valójában Adyn puffan. Mi­atta rikácsolnak oly fennen a „nagy étű gémnek, sánták és vének”, őt akar­ják „honi késsel szent szívén” döfölni. Kilépve ebből, a Véradót, a Holnapot és Ady életének induló fergeteges nagy szerelmét idéző szobából, egy sarokban párizsi emlékeket találunk. Fényképek Adyról és Lédáról; a „Pá­risban járt ősz” kézirata és illusz­trációja a Boulevard Saint Michel sar­kán és aztán ami jön még a főfal egész hosszában és magasságában az mind Adyt, a forradalmárt reprezen­tálja lázas ütem­ű, dübörgő versek­ben, az első világháborút kiérlelő va­­júdásos esztendőkben. És ezt követő­lem mint az imperialista háború kér­lelhetetlen ellenségét a nem-igy várt, nem-igy áhított pusztító vihar nehéz s egyre nehezebbé váló éveiben. De hogy mi minden van a „Roha­nunk a forradalomba” szinte lángot vető soraitól addig, míg a nagybeteg, végsőkig elkínzott költő imigyen só­hajt föl: Már jöjj, ököl! Boruljon föl e nem jó Élet S jöjjön a Halál, e nagy orvos. S a Halál után ébredések. Borzalmak, S jöjjön valami más, Oh, forradalmak, miért késtek? Az ember olvassa a kiszakított idé­zeteket és századszor, ezredszer ha­talmába kerü­l az igézet. Ki áhitotta itt még Így a vörös Nap, a szent vö­rös Nap felkeltét? Ki merte még Így tollát s egész életét szembeszegezni „a bujtos uj, kan Báthori Erzsébettel, a gyújtogató, csóvás emberrel?” Ki vallott a­bban az időben, hogy Csák Máté földje a magyar proletároké és hogy: Sose hull le a vörös csillag, a csillagok csillaga. És mennyi, mennyi drága emlék még! „Az Illés szekerén” egyik példá­nya Ady kézjegyével; „A szivárvány halála” nyomdai korrektúrája, amit ő maga végzett; Csinszka egy levele még Bertuka korából, mikor még nem ismerte Adyt, de már őróla ir; Ady egy levele a katonai besorozásról; „A gyávaság istenessége” című vers ere­deti kézirata; Czigány Dezső híres Ady-portréja; Rippl-Rónai rajza és Major Henrik karikatúrája a költőről; Dutka Ákos kéziratos verse 1955-ből, aztán a budapesti barátok egész se­rege. Az Adyért elsők között kiálló Ignotus és Hatvany Lajos, az Ady­­kultusz egyik főkorifeusa és a költő mecénása, ferencjózsef kabátban, ci­linderrel, ezüstfejű sétabotjával. Bró­­dy Sándor, A Nap lovagja, élveteg aj­kaival, hetykén félrecsapott zsiráfdi­­kalapjában; az ábrándosan néző Kaff­ka Margit és Bölöni György, „Az igazi Ady”, a legigazibb Ady-életrajz szerzője, a párizsi évek meghitt ba­rátja. És végül az utolsó kötet, „A halottak élén” egy dedikált példánya: „Boldog új évet kiván a beteg Ady Endre, 1918. december 31-én.” Ezután már csak huszonhét napot élt. De ebben az utolsó kötetében meg­hagyta, hogy: Őrzök, vigyázzatok a strázsán, Az Élet él és élni akar, Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvádoljanak most rajta Véres s ostoba feneségek. És nagy, keserű felismerésként megírta benne azt is: S ha késlekedik az okosság, Nem poéta-fajták okozzák. Az okosság pedig még jó negyed­századot késlekedett. De nem a poéta-fajták hibájából; nagy igaza volt ebben is Adynak. Emil Isac-kal értették ők hamarább is egymást; azt akarták, hogy fogjanak össze az el­nyomottak, és összetörtek, magyarok és nem magyarok. Nem lehet meghatottság nélkül nézni Ady és Isac leveleit. — Kedves jó Ady — Írja egyik le­vele befejező részében Emil Isac — küldj nekem ha lehet egy sikerült fény­képet. S légy irántam az, aki voltál mindég. Szeretettel és becsüléssel ölel Isac Emil. „A máramarosi román meg tud lá­zadni — írja Ady „A történelmi pel tagra” című cikkében­­—, mert emlék­szik Horeara és Closcara ... Egysze­rűen gyönyörű az a hír, amely Mára­marosból érkezik. Kaszát fogott pa­raszt, m­ert megint eltagusí­toltak tőle valami százhúszholdnyi földet. S a Kőhátról úgy görögtek lefelé a föld­mérő urak, mint télen a lavina. Brá­­vó, hurrá Máramaros, talán egyetlen forradalmi szöglete Magyarország­nak." És Ady írta azt is, a nemzetiségi kérdésről szólva — még váradi újság­író korában —, hogyha hazafias do­log a németet, szerbet, románt, tótot szidni, akkor „én ünnepiesen kijelen­tem, hogy nem vagyok hazafi. Én minden fajt, nyelvet, vallást, meggyő­ződést és jogot tisztelek extra et intra Hungáriám.” E világító sorok alatt most ott lát­juk Ady és Emil Isac levelezését; Eugen Jebeleanu, a kiváló román köl­tő Ady-fordításait; a Vér és Arany ro­mán kötetét George F. Petre fordítá­sában; dr. Petru Grozanak, a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése Elnöksége elnökének saját kézi­rá­sú levelét az Ady-múzeumnak cí­mezve; a Nagy Nemzetgyűlés 1953. évi dekrétumát, mellyel engedélyezi, hogy a zilahi egykori Wesselényi-kol­­légium felvegye Ady Endre nevét. J­ól mondotta a tavaly nálunk járt Bölöni György, hogy Ady már nemcsak a magyaroké, hanem a ro­mánoké is; hogy az ő „millió gyöke­rű” életéből minden nép fiainak és leányainak táplálkozniuk és virágoz­niuk kell. A váradi Ady-múzeum eszköze e „millió gyökerű, fájdalmas, nagy élet jussán” hódító költő megismerésének és nemcsak főhajtás a világ egyik legnagyobb Epikusának emlékezete előtt. Nincs olyan ember, aki ne tanulhat­na Adytól, a költőtől és Adytól, a pub­licistától. S amint ő hitte, vallotta és tudta, hogy élni s mindig tovább fog élni az ifjú szivekben — úgy tudta, élte és harcolta azt is, amit mindany­­nyiunknak eszünkbe, szivünkbe kell vésnünk — ma inkább, mint valaha — s amit akár jelmondatul is választha­tunk, ha korunkat igazán és becsület­­tel akarjuk szolgálni. 4 Mábon élni a Jövőért, Az Úrnak tér,ni fru­st, SIMON MAGDA Ételben, italban, jókedvben nem volt hiány • •• Bár az év utolsó napja Aradon is látszatra ugyanolyannak ígér­kezett, mint az előtte lévő a64, mégis volt benne valami ünnepé­lyes, valami jólesően izgalmas. Heggel a postás épp úgy hozta az újságokat, mint többszázszor már ineő­ben, a csomagban azonban egy kis fehér kártya is megbújt, rajta: „boldog új évet kivan a posta" felírás díszelgett. A bor­­bélynál a tükörben a hagyományos nagybetűs V. U. E. K.-nal talál­ta szemben magát az ember. A legjobban azonban az üzletek­ben lehetett érezni, hogy valamire készül mindenki. Az üzletek kimu­tatásai mindennél beszédesebben bizonyítják, hogy sem italban, sem ételben — s ami már ezzel együtt jár — jókedvben sem volt hiány szilveszter éjszakáján. December utolsó 2 napján 11.201 kiló húst adtak el, ugyanekkor 14.000 kiló cukrot, 1500 liter ola­jat, 6400 kiló rizskását, 1050 kiló cukorkát, 1650 kiló déligyümölcsöt és több mint 12.000 liter különböző italt árultak. Mindezt természete­sen csupán otthoni fogyasztásra, mert 8 vendéglő kínálta hellyel és kitűnő enni-innivalókkal a szóra­­kozni vágyókat. Több mint 1600 aradi dolgozó köszöntötte vendég­lőkben az újévet. Sok gyár és intézmény dolgozói fogadták igen meghitt csalá­dias hangulatban együtt az újévet. Ezeknek segítségére sietett az élelmezési vonlalat is. Min­den egyes intézmény számára házhoz szállította a tetszés szerint rendelt ételeket, italokat. Együtt köszöntötték az újévet többek kö­zött a December­­a gyár, a népta­nács, a Precizia kisipari termelő­­szövetkezet, a posta és számos más intézmény dolgozói. Mindenütt, vendéglőkben, klu­bokban, otthon és szerte a város­ban nagy volt a jókedv, a viga­lom. És büszkén mondhatjuk el hogy volt és van minek örven­deni. Az 1955-ös és 1956-os év ha­tárán sokan csillogó borral telt pohárral, már csak a naptár sze­rinti új évet köszöntötték, mert Arad város és tartomány legtöbb gyárának, vállalatának, intézmé­nyének dolgozói már jóval Szil­veszter előtt az új évbe léptek, az új évre termeltek. S hogy megelőz­tük az időt, nemcsak örömet oko­zott, hanem új sikerekre lelkesít. Uj, nagy elhatározások, tervek va­lóra váltásába vetett biztos hittel lépte át minden dolgozó az új esz­­■ tendó küszöbét. PÉTERFI ÁRPÁD „A közoktatás fej­ődése a Magyar Népköztársaságban“ kiállítás megnyitása a fővárosban Szombaton délelőtt a fővárosi Ion Vlincu építészeti intézetben meg­­nyílt „A közoktatás fejlődése a Ma­gyar Népköztársaságban” című kiál­­ítás. A kiállítást a Külföldi Kultúr­­kapcsolatok Román Intézete és az Ok­­atásügyi Minisztérium rendezték. A kiállítás megnyitásán részt vett b­e Murgulescu akadémikus, oktatás­ügyi miniszter, Mihail Rosianu, a Kül­­öldi Kulturkapcsolatok Román Inté­zetének elnöke, valamint az Oktatás­ügyi Minisztérium vezetői és tantestü­leti tagok. Jelen voltak a bukaresti magyar nagykövetség képviselői Megnyitó beszédet mondott Florica Mezincescu elvtársnő, oktatásügyi mi­niszter-helyettes. Ezután Fürfás Jenő elvtárs, a Ma­gyar Népköztársaság közoktatásügyi minisztériumának főigazgatója be­szélt. A kiállítás anyaga élénken szemlél­teti a közoktatás tíz éves fejlődését a Magyar Népköztársaságban. (Agerpres) Mozart emlékév a nagy német zeneköltő születésének 200. évfordulója alkalmából Wolfgang Amadeus Mozart, a nagy zeneszerző születésének 200. évfordu­lója alkalmából 1956-ban világszerte „Mozart zenei év" keretében emlékez­nek meg a nagy zeneszerzőről. Rádióállomásaink műsorában is je­lentős helyet foglalnak majd el Mozart zeneművei és a zeneszerző életével és munkásságával foglalkozó adások. Januárban a „Zeneszerzők és műveik" adássorozat keretében ismertetik Mo­zart életének és munkásságának leg­­jelentőségteljesebb szakaszait. „Mozart az ember és a zenész" címmel elő­adást közvetítenek, majd minden hé­ten műsorra tűznek egy-egy rádió­montázst, köztük a „Mozart Párizsban, és Mannheimban”, „Mozart Salzburg­ban", „Mozart Bécsben”, „Mozart Prágában” stb. címmel. A „Mozart művei" ciklus során a rádió havonta két adást sugároz. Az előadásra kerülő Mozart-műveket olyan neves karnagyok és szólisták tolmácsolják, mint Arturo Toscanini, Bruno Walter, Thomas Beecham, Con­stantin Silvestri, továbbá Edwin Fi­scher, Walter Gieseking, George Enes­­cu, Yehudi Menuhin és Zara Doluha­­nova. A rádió „Írók a zeneszerzők életé­ről és alkotásairól” című adássoroza­tában részleteket közöl Romain Rol­land, Ulibisev és Stendhal Mozarttal foglalkozó írásaiból. Januárban a nagy német zeneszerző műveiből több szimfonikus- és kama­razene hangversenyt közvetít a rá­dió. Minden szerdán este fél 8 órai kez­dettel a Bukarest II. hullámhosszán részleteket közvetítettek Mozart leg­szebb operáiból. Január 23—29-én a „Mozart hét” so­rán a rádió Salzburgból ad közvetí­tést. A „Mozart hét” keretében a hall­gatók a legszebb Mozart-művekben gyönyörködhetnek. (Agerpres) SPORTHÍREK A szovjet sportolók 1955-ben több mint 6a0 új össz-szövetségi csúcsot állítottak fel. Szép sikert ért el Alek­­szej Medvegyev nehézsúlyú súlyemelő, aki tízszer javította meg a Szovjet­unió rekordjait. A tavaly 24 szovjet sportoló szerzett világbajnoki címet, további 82 pedig Európa-bajnokságot. A szovjet sportolók 12 sportágban csaknem 140 világcsúcsot tartanak. ★ A hastingsi nemzetközi sakktorná­ban Viktor Koresnoj (Szovjetunió) veretlenül vezet. A verseny negyedik fordulója után a táblázat élén Kores­noj áll 37­ ponttal­ A további sorrend a következő: Olafsson (Izland) 3 pont, Tyimanov (SZU) és Darga (Né­­met SZK) 272—272 pont, Ivkov (Ju­goszlávia) 2 pont. ■k Olaszország és a Jugoszláv SZNK válogatott jégkorongozói Cortina d’Ampezzoban találkoztak. A mérkő­zés az olasz sportolók 8:3 (3:1, 2:0, 3:2) arányú győzelmével végződött. * A Málta szigetén fekvő La Vallette Városban a Máltában portyázó Buda­pesti Kinizsi és az­SK Beogradski belgrádi labdarúgó csapat nemzetkö­zi mérkőzést játszott. A találkozót a magyar csapat nyerte 2:1 arányban. ★ A Szovjetunió és Franciaország vá­logatott kötöttfogású birkózói Nan­­tesben találkoztak. A kiválóan felké­szült szovjet birkózók 8:0 arányú fö­lényes győzelmet arattak —­z esetben kétvállra fektették ellenfelüket és csu­pán két esetben győztek pontozással. * December 31-én Davosban végetért a „Spengler”-kupáért folytatott ha­gyományos nemzetközi jégkorongtor­­na. A versenyt veretlenül nyerte a Ruda Hvezda csehszlovák csapat, a­­mely a döntőben 11:1 arányban győz­te le az E. B. Füssen nyugatnémet sportegyesület csapatát­­. A brazíliai Sao Paolo város hagyo­mányos december 31 -i mezei futóver­senyét Norris angol futó nyerte 20 p 18 mp idővel. ír A napokban visszaérkezett a fővá­rosba az RNK céllövő csapata, amely részt vett a pekingi nagy nemzetközi céllövő versenyen. Január 5-én kerül sor Csíkszeredá­ban a „December 30" jégkorong ku­pabajnokság utolsó szakaszára. Az országos bajnok CCA és a Csíkszere­dai Avintul között dől el a bajnokság sorsa. A további mérkőzéseken a Ko­lozsvári Stiinta a Gyergyószentmik­­lósi Progresuslal, a Sztálinvárosi Metálal pedig a Bukaresti Vointaval méri össze erejét. ★ ELŐRE A szovjet-afganisztán és megnemtámadási szerződés meghosszabbításáról szóló jegyzőkönyv ratifikálása MOSZKVA. (Agerpres.) A TASZSZ jelenti: A Szovjetunió Legfelső Szovjetjé­nek Elnöksége 1955 december 3-i tör­vényerejű rendeletével ratifikálta a Szovjetunió és Afganisztán között 1931 június 24-én létrejött kölcsönös semlegességi és megnemtámadási szerződés érvényességének meghosz­­szabbításáról szóló jegyzőkönyvet, amelyet 1955 december 18-án írtak alá Kabulban. A jegyzőkönyvet elő­zőleg jóváhagyta a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa. 3 ■■“sa A német dolgozók és velük együtt az egész nemzetközi munkásmozga­lom, a béke, a demokrácia és a szo­cializmus valamennyi híve ma ünnepli Wilhelm Piecknek, Németország Szo­cialista Egységpártja elnökének és a Német Demokratikus Köztársaság­­el­­nökének 80. születésnapját. Kettős ün­nep ez; a közelmúltban volt ugyanis hatvan éve annak, hogy Pieck elvtárs­ a munkásmozgalom színterére lépett. 1895-ben 19 éves korában kezdődött munkásmozgalmi tevékeny­sége. A XIX. század végi és, a XX. század eleji németor­szági sztrájkharcok és mun­kásmegmozdulások éveiben Osnabrückben és Brémában bizalmiként vezette az asz­talosok harcát. Sok-sok meg­próbáltatást kellett elszen­vednie, de az üldöztetések csak megszilárdították, csak megedzették harcos szelle­mét. Ez a következetes, har­cos szellem, amely a német munkásmozgalom forradalmi hagyományaiból és a m­un­­kásosztály osztályharcának tapasztalataiból táplálkozik, Pieck elvtárs életének egyik legjellemzőbb tulajdonsága. Wilhelm Pieck, akit a bré­mai pártszervezet 1906-ban titkárává választott, Karl Liebkmechttel, Róza Luxem­burggal, Franz Mehringgel és Clara Zetkinnel együtt elszánt ellenfele volt a mun­kásmozgalomban megmutat­kozó mindennemű opportu­nizmusnak. Mint a német szociáldemokrácia balszár­nyának egyik vezetője, kö­­­vetkezetesen szembe szállt a német szociáldemokrácia op­­portunista elemeivel, akik minden erejüket latba ve­tették, hogy megakadályoz­zák a német munkásosztály egy­ségének létrejöttét. Ma is tanulsá­gosak a csaknem ötven évvel ezelőtt a szociáldemokrata párt 1908-as nürn­bergi kongresszusán mondott szavai, amelyekkel megbélyegzi a reformistá­kat, az opportunistákat. „Akarat nél­küli tömegre van szükségük — mon­dotta ezekről —, olyanra, amelyet pórázon vezethetnek, s amely nem lát­ja meg a történelmi tények összefüggé­sét. Okvetlenül szükséges, hogy a párt szembeforduljon mindazokkal, akik már néhány év óta rendszeresen el akarják téríteni a győzelem legbiz­tosabb útjáról, s olyan útra akarják terelni, amely nem a politikai hatalom megszervezéséhez vezet...” Az első világháborúban Karl Lieb­knecht és Roza Luxemburg oldalán állt, akik leleplezték a német milta­­rizmust és igazi hazafiakként azt hir­dették, hogy a valódi ellenség nem a határokon túl, hanem magában Né­metországban van, s ez az ellenség nem más, mint a német uralkodó osz­tály, s a szolgálatába szegődött jobb­oldali szociáldemokrácia, amely visz­­sz­élve a hazafiság szerű­ jelszavával, arra kényszerítette a német dolgozó­kat, hogy vérüket áldozzák a német imperialisták mérhetetlen hatalmi vá­gyának oltárán. Wilhelm Pieck szer­vezte a háború első éveiben az „Internacionale” című folyóiratot, Karl Liebknecht és Róza Luxemburg felhívásainak és röpiratainak kinyom­tatását és terjesztését, a nők első há­­borúellenes tüntetését, amiért a porosz militaristák börtönbe vetették. Wilhelm Pieck lelkesen üdvözölte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmét, s amikor megértek a há­ború haladéktalan befejezéséért és a népforradalom megvalósításáért indí­tott döntő harc feltételei, Berlinbe sie­tett, s ott a későbbi forradalmi harcok egyik legaktívabb részvevője lett. Elnö­­­költ Németország Kommunista Pártja alapító kongresszusának ülésein, majd az NKP Központi Bizottságának tag­ja lett, s az maradt 1946-ig, a Német Szocialista Egységpárt megteremté­séig. A húszas években Wilhelm Pieck Nagy-Berlin városi képviselőtestületé­nek tagjaként és a német birodalmi gyűlés képviselőjeként, a forradalmi parlamenti taktika legjobb hagyomá­nyaihoz, August Bebel, Karl Lieb­knecht hagyományaihoz igazodott. Parlamenti tevékenysége és a munkás­osztály egységéért végzett munkája harmonikusan fonódott össze. Ernst Thälmannal és a német pro­letariátus más vezetőivel együtt szün­telenül a német munkásosztály egy­ségéért küzdött. Németország történe­te valóban bebizonyította, hogy ami­kor a munkásosztály egységes, le­­gyűrhetetlen erőt , jelent. Csak , a­ mun­kásosztály ellenségeinek, a német nép árulóinak politikája tudta 1918 és 1823 között megakadályozni, hogy a német munkások elérjék a Kommunista Párt által eléjük tűzött célt: a hatalom megragadását. A jobboldali szociál­demokrata vezetők nem akarták az egységfrontot, és az egység hiánya akadályozta a huszas évek végén és a harmincas évek elején a munkások harcának kibontakozását, s megköny­­nyítette a fasizmus győzelmét Német­országban. A fasizmus uralo­mra jutása után Wilhelm Pieck a pártvezetőség hatá­rozata folytán külföldre emigrált, hogy ott biztosítsa a párt harcának irányí­tását. 1935-ben részt vesz a párt brüsszeli konferenciáján. Az értekezle­ten mélyrehatóan elemezte a német munkásosztály vereségének,okait és az új németországi helyzetet, összefoglal­ta a nemzetközi antifasiszta harc ta­pasztalatait és kijelölte a német mun­kásosztály új harci feladatait. Itt — a brüsszeli értekezleten — választják meg Pieck elvtársat, a bebörtönzött Ernst Thälmann helyettesét, a Német­országi Kommunista Párt elnökévé." A háború előtt, és a háború­ alatt ví­vott küzdelmei a munkásosztály olyan lenini típusú vezetőjének harcai vol­tak, aki mindvégig megőrizte a néptö­­megek erejébe, Németország demokra­tikus és békés jövőjébe vetett hitét. 1939-ben, a fasizmus németországi uralmának teljhatalma idején meg­mondotta, hogy a kommunisták küz­delmei és követelései meg fogják ha­tározni a háború utáni demokrácia lé­nyegét. Ez a meglátás csaknem egy évtizeddel később le is igazolódott. A német fasizmus szétzúzása után, a Szovjetunió történelmi jelentőségű győzelme nyomán, a felszabadulás kedvező fel­tételei között megszületett a Német Dem­okratius Köztársaság, amelyben megvalósult a munkásosz­tály és az összes hajdó erők egysé­ge. A Német Demokratikus Köztársa­ságban a néptömegek aktív támogatásával megtörtén­tek azok a mélyreható át­alakulások, amelyek véget vetettek a német monopol­­,tőke és a junkerek hatalmá­nak. Németország Szocialis­ta Egységpártjának vezeté­sével — amelynek élén Wil­helm Pieck, Otto Grotewohl és Walter Ulbricht elvtársak állanak —, az NDK felszaba­dult népe uj, demokratikus államot teremtett s hozzá­láthatott a szocializmus építéséhez. 1949 október elején, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság létrejöttének napján Wilhelm Piecket az új, f­é­­keszerető, demokratikus ál­lam elnökévé választják. Mint köztársasági elnök és mint pártelnök egyaránt te­vékenyen küzd a hazafias egységfront létrejöttéért, a­­mely kivívhatja az egysé­ges, békeszerető, demokrati­kus Németországot. A békeszerető népek az új Németország legjobb fiát és képviselőjét látják Wil­helm Pieck személyében, a­­kiben bízhatnak és aki iránt baráti érzelmek­kel viseltetnek. A kom­munista Wilhelm Pieck munkájá­nak és harcának is köszönhető, hogy azok a népek, amelyek annyit szenvedtek a hitler­fa­sizmustól, az imperialista Németországtól, most tisztelettel és nagyrabecsüléssel te­kintenek a német nép új álla­mára, a Német Demokratikus Köz­társaságra. Az NDK-ban örökre vé­get vetettek a fajgyűlölet és a hódí­tó háborúk politikájának. A Német Demokratikus­­Köztársaság dolgozói átveszik és tovább fejlesztik a német nép legnemesebb hagyományait, klasz­­szikusainak a kultúra és a tudomány valamennyi ágában elért nagyszerű vívmányait. A Szocialista Egységpárt vezette NDK egyre újabb sikereket ér el iparának, mezőgazdaságának, kul­túrájának fejlesztésében, egyre széle­sebb tömegeket von be a közügyek in­tézésébe. A német dolgozók államának léte és állandó erősödése olyan ténye a nemzetközi életnek, amelyet minden­­kinek figyelembe kell vennie. A Né­met Demokratikus Köztársaság a bé­ke és az emberi haladás szilárd bás­tyája, külpolitikájában szorosan együtt, működik a nagy Szovjetunióval, a népi demokratikus országokkal, köz­tük hazánkkal, és küzd a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a két német állam közeledéséért és együttműködé­séért, a különböző társadalmi rendsze­rű országok békés egymás mellett éléséért. A Román Népköztársaságból, akár­csak a földkerekség számos országá­ból, küldöttség utazott­­­ a napokban Berlinbe, hogy részt vegyen Wilhelm Pieck elvtárs 80. születésnapjának megünneplésén- Hazánk küldöttei egész népünk üdvözletét és jókíván­ságait viszik magukkal és adják át a 80 éves Wilhelm Piecknek, a német nép boldog jövőjéért vívott küzdelem fáradhatatlan harcosának. A német nép boldog jövőjének fáradhatatlan harcosa K. J. Vorosilov vezeti a Wilhelm Pieck 80. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségeken résztvevő szovjet küldöttséget MOSZKVA. (Agerpres.) A TASZSZ jelenti: Január 1-én szovjet küldöttség utazott Berlinbe, hogy részt vegyen Wilhelm Piecknek, a Német Demok­ratikus Köztársaság elnökének 80. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségeken. A küldöttséget K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Szovjetje Elnökségének elnöke vezeti. A küldöttségben részt vesz továbbá P. N. Poszpjelov, O. V. Kuuszinen, E. D. Sztaszova és G. M. Puskin. Az NDK elnökének születésnapja alkalmából Berlinbe érkezett kínai kormányküldöttséget Csu De, a Kínai NK alelnöke vezeti BERLIN (Agerpres), — Az AFN hírügynökség jelenti: Csu Denejt, a Kínai Népköztársaság alelnökének vezetésével január 1-én kínai kormányküldöttség érkezett Ber­linbe, hogy részt vegyen Wilhelm Piecknek, a Német Demokratikus Köz­társaság elnökének 80. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségeken. A küldöttség fogadására megjelent a ke­leti pályaudvaron W' Ulbricht, a Né­met DK Minisztertanácsának első al­­elnö­ke, az NSZEP KB első titkára és számos más személyiség. Jelen volt a diplomáciai testület több tagja is. A Kínai Népköztársaság és a Német De­mokratikus Köztársaság állami lobo­góival díszített pályaudvaron díszőr­­ség sorakozott fel. A kormányküldött­ség megérkezésekor felhangzott a Kí­nai Népköztársaság és a Német De­­mokratikus Köztársaság állami tam­­­nusza. üzembe helyezték a transzmongóliai vasúti fővonalat a Szovjetunió és a Mongol Népköztársaság, illetve a Kínai Népköztársaság között MOSZKVA (Agerpres). A TASZSZ jelenti: Az új esztendő küszöbén üzembe helyezték a transzmongóliai vasúti fő­vonalat, a legrövidebb vasúti össze­köttetést a Szovjetunió és a Mongol Népköztársaság, illetve a Kínai Nép­­köztársaság között. A Szállítóeszközgyártási Miniszté­riumban a következőket közölték a TASZSZ tudósítójával: A vasúti közlekedést a Szovjetunió és Kína fővárosai között mindeddig Odpor és Mandzsúria állomásokon ke­resztül bonyolították le. Az Ul­­n-Ba­­toron keresztül vezető új fővonal nem kevesebb, mint 1100 kilométerrel rövi­dítette meg a Mosz­kva-Pekirig-i utat. Szovjet vasútépítők segítségével már néhány évvel ezelőtt készült a vasút­vonal első szakasza. Nauski szovjet határállomástól Ulan-Batorig. A vasútvonal most már egészült a mon­­gol-kínai határon fekvő Dzamm-Udo állomásig, onnan pedig kínai területen halad tovább. ULAN-BATOR (Agerpres). — A TASZSZ jelenti. December 31-én elindult Ulan-Bator­­ból Peking felé a Szovjetunióból ér­kezett első vonat. Az Ulan-Bator-­ Dzamin-Udo vonal és a Mongol Nép­köztársaságon keresztül a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között lét­rejött közvetlen vasúti összeköttetés felavatási ünnepségén több mint 30.000 ulan-batori dolgozó vett részt. I. Ce­­denbal, a Mongol Népköztársaság mi­niszterelnöke üdvözlő beszédében a mongol nép nevében köszönetet mon­dott a szovjet népnek és a Szovjetunió kormányának a vasútépítésben nyújtott támogatásáért és az új Mongólia felé­pítésében nyújtott állandó segítségéé."­ A Szovjetunió kormánya nevében B P. Boszkov közlekedésügyi miniszter, a szovjet küldöttség vezetője, szeren­­csekívánatait fejezte ki a gyűlés rész-­­vevőinek az építkezés sikeres befejez­­éséért és a vasút üzem­behelyezéséért. Ten Da-Juan, a Kínai Népköztársaság küldöttségének vezetője, ugyancsak Üdvözlő beszédet mondott. Wilhelm Pieck fogadta a külföldi útjáról hazatért német kormányküldöttséget BERLIN (Agerpres).­­ Az ADN jelenti: Wilhelm Pieck, a Német Demokra­tikus Köztársaság elnöke, december 30-án este fogadta a Német Demok­ratikus Köztársaság kormányküldött­ségét, amely­­ hazaérkezett a Kínai Népköztársaságban, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban és a Mongol Népköztársaságban tett láto­gatásáról-A fogadáson jelen volt Walter Ulbricht, a Német DK Minisztertaná­csának első alelnöke. Otto Grotewohl miniszterelnök, a hazatért kormányküldöttség vezetője, beszámolt az elnöknek a küldöttség Utazásáról, valamint a Német DK és a Kínai NK között létrejött járássági és együttműködési szerződésről és más egyezményekről. Wilhelm Pieck elnök köszönetet mondott a küldöttség tagjainak be­számolójukért, majd hangsúlyozta, hogy a Német Demokratikus Köztár­saság és a Kínai Népköztársaság kö­zött megkötött barátsági és együtt­működési szerződés, valamint az a tény,­­hogy a Német­ Demokratikus Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége közötti kapcsolatokra vonatkozó szerződés eredményeként a Német Demokrati­kus Köztársaság elnyerte teljes szu­verenitását, a Német Demokratikus Köztársaság külpolitikájának igen nagy jelentőségű sikerei, voltak az 1955. évben. Az elnök kiemelte, hogy a Német DK és a Kínai NK között létrejött barátsági és­­együttműködési szerződés kétségkívül megszilárdítja a Német DK nemzetközi helyzetét. A Kínai Népköztársaság kiváló ke­reskedelmi partner a Német DK szá­mára — mondotta az elnök. Wilhelm Pieck a továbbiakban hang­súlyozta, hogy a Német DK megszi- lárdulása az egységes, demokratikus és­­békeszerető Németországért folyó harc ügyét szolgálja. Látogatásuk sikere — mondotta az elnök — rendkívül értékes egész Né­metország számára. Szívem mélyéből köszönöm Önnek, miniszterelnök elv­­társ és a kormányküldöttség minden tagjának értékes hozzájárulásukat a Német Demokratikus Köztársaság és a Kínai Népköztársaság népei közötti barátság további erősödéséhez.

Next